Bocsásd meg...

Bocsásd meg Úristen, ifjúságomnak vétkét,
Sok hiteltelenségét, undok fertelmességét.
Töröld el rútságát, minden álnokságát.
Könnyebbítsd lelkem terhét.

Az én bús lelkem én nyomorult testemben
Tétova bujdosik, mint madár a szélvészben.
Tőled elijedt, tudván, hogy vétkezett.
Akar esni kétségbe.

Akarna gyakorta hozzád ismét megtérni.
De bűnei miatt nem mér elődbe menni.
Tőled oly igen fél, reád nézni sem mér,
Színed igen rettegi.

Semmije sincs néki, mivel elődbe menjen.
Mivel jó voltodért viszont téged tiszteljen.
Nagy alázatosan méltó haragodban
Tégedet engeszteljen.

Bátorítsad, Uram, azért bíztató szóddal!
Mi használsz szegénynek örök kárhozatával?
Inkább hadd dicsérjen e földön éltében.
Szép magasztalásokkal!

(szerzője ismeretlen)