Mikor elnémul megkínzott szíved,
Eléd teszik a nagy kérdőívet.
Mit mozdulatlan ajkad elsóhajt,
A láthatatlan jegyző jegyzi majd.
Mit fogsz felelni - mert felelni kell ! -
Az életedet hol hibáztad el ?
Hol kanyarodtál balra jobb helyett ?
Felelj ! Tudod az átkozott helyet ?
Ha menned adná isteni csoda,
Mondd : visszamennél még egyszer oda ?
Veszett fejszének hajszolva nyelét,
Az út robotját újra kezdenéd ?
Míg űz a vágy és sarkantyúz a gond,
Megfutni mernél még egy maratont ?
Mindaz mi hitvány, hazug, és hamis,
Végigcsinálnád, mondd, másodszor is ?
Miért ? Miért ? Új célokért ? Avagy
Azért, hogy eljuss oda, hol ma vagy ?
Hogy elfelejtve minden régi kínt,
Rimánkodhass és harcolhass megint ?
Ezért a díjul zsugorin kimért
Keserves, édes, pici életért ?
"Nem mindig játék, de mindig igaz !"