Alázat

Az alázatosságot megtestesítő személy erőfeszítést tesz, hogy másokat meghallgasson és elfogadjon. Minél inkább elfogadunk másokat és minél több az önbecsülésünk, annál jobban tudunk odafigyelni másokra. Egy alázattal kimondott szó néha többet jelent, mint ezer másik.

Az alázat szó sokakban rossz képzeteket ébreszt: megalkuvást, megalázkodást, gyávaságot, alávetettséget. Valójában ezekkel pontosan ellentétes jelentésű: tiszteletet és öntiszteletet, valós ismereteket és önismeretet, önértékelést és mások értékeinek felismerését hordozza.

Az alázatos hozzáállás alapja az önismeretből fakadó öntisztelet. Minden ember értékes és értékeit kifejezni igyekszik. Ez adja különlegességeinket. De ugyanígy kifejeződésre törekszik a bennünk lévő képzelt én-kép, az enyém- tudatosság vagyis az ego. E két oldal összeütközéséből keletkeznek konfliktusaink önmagunkkal és a világgal. Az alázat az értékeket képviseli és azokat segíti megformálódni. Egy alázatos személy minden körülmények között képes ellátni feladatát függetlenül attól, hogy környezete mennyire ellenálló vagy negatív. Az alázat éppen ettől ellentéte a megalkuvásnak és a megalázkodásnak.