Apa és fia

Apa és fia egy festmény, a Guernica előtt állt. A kép rémületbe ejtette a
srácot, aki előbb csak elfehéredett, utóbb csendesen sírva fakadt. Az apa
látta a történteket, de meg se moccant - háta mögött fejcsóválva súgtak
össze az öregasszonyok. Nem sok idő kellett, hogy egyikük fogadatlan
prókátorrá váljon: a nő nagymamás gügyögéssel, csokoládéval a kezében indult
megvigasztalni a gyermeket, de az erő, ami a férfi tekintetéből vágódott
felé, úgy sodorta el, mint száraz levelet a viharos őszi szél.
Ekkor az apa fiához fordult, és megszólalt:
Fiam, mit látsz?
A fiú könnyeit nyeldekelve hajolt közelebb a kép mellett lévő táblához, és
lassan betűzte:
Pablo Pic... asso: Gu... Guernica.
A férfi elmosolyodott, majd újra megkérdezte:
Fiam, mit látsz?
Egy festményt. Apa, ez iszonyú!Emberek halnak meg, és az a ló...
Fiam,mit látsz?
A kisfiú lassan abbahagyta a hüppögést. Elszánt tekintettel, állát
vakargatva meredt a képre, majd egyszer csak megszólalt:
Színeket
Ez az!kiáltott elégedetten a férfi. Gyengéden megsimogatta a kisfiú
fejét, leguggolt, s amikor tekintetük egy vonalba ért, megszólalt. - Nem
látsz mást, csak színeket. Az iszonyat nem bennük van; ezek ugyanazok a
színek, amelyekből a szivárvány is áll! Az elméd, a fejedben lévő képek
teremtik a félelmet: a tegnapi film, a tegnapelőtt olvasott könyv... vagy
akár az, ahogyan édesanyáddal nevelünk.
A férfi elhallgatott, térdeplő alakjából szeretet áradt. Elégedetten nézte
fia szemében az értelem csillogását, s miután látta, hogy szavai gyökeret
eresztettek, tovább beszélt.
- Mert bizony, mi is tévedhetünk. A lehető legjobbat próbáljuk adni neked,
de tévedhetünk. Akaratlanul is beléd ültethetünk olyan gondolatokat, melyek
hatására a színek helyett félelmet látsz. S míg mi, édesanyáddal a lehető
legkevésbé akarunk befolyásolni, sajnos a körülötted élő emberek pont
fordítva vannak ezzel: minden pillanatodat megpróbálják elvenni, hogy a
valóság helyett azt lásd, amit láttatni akarnak veled, hogy... HOGY A
SZÍVEDBEN FÉLELEM LEGYEN SZÍVÁRVÁNY HELYETT!
A férfi karjába vette fiát, s miközben a következő kép elé léptek, megszólalt.
Mindig jusson eszedbe, amikor azt hiszed, hogy igaz, amit látsz, valójában
nincs más, csak színek. Csak részek. Csak pacsmagok. Ami pedig az önálló
színekből képet alkot, az nem az igazság, csak a lehetőségek egyetlen
tükröződése.
(ismeretlen szerző)