A herecegnő

Az egyszeri királynak volt egy gyönyörű és nagyon okos lánya. Sajnos egy ismeretlen betegség gyötörte. Ahogyan növekedett, úgy gyengült keze és a lábai, látása és a hallása is csökkent. Sok orvos igyekezett gyógyítani, de hiába volt minden.
 Egy öreg bölcs is jelentkezett, hogy meggyógyítja a hercegnőt, mert ő ismeri az élet minden titkát. Az udvarnokok kérték az öreget, hogy segítsen. Az idős bölcs adott a hercegnőnek egy fűzfakosarat, amelynek fedele is volt. – Vigyázz rá és meggyógyulsz! – hangzott az ígéret.
 Az hercegnő nagyon örvendett és várakozástól fűtve nyitotta ki a kosár fedelét. Amit látott, nem volt megnyugtató, sokkal fájdalmasabb volt, mint az ő esete. A kosárba ugyanis egy csecsemő feküdt fekélyes kiütésekkel, szinte reménytelen helyzetben. A hercegnő szívében a részvét a gyermek irányt annyira megerősödött, hogy nagy elhatározás született.
 Gondozni fogja a csecsemőt és embert nevel belőle. Ápolta, gondozta, ringatta és kényeztette. Minden finomsággal elhalmozta és mosolyogva öltöztette mindennap. Lázas betegségében ápolta és tisztába is tette, éjjel-nappal mellette volt. Mindez nem volt ám egyszerű, ő is érezte, hogy fáradt.
 Hét esztendő múltán valami hihetetlen dolog történt. Egy szép reggelen a gyermek nevetve ébredt és elkezdett járni is. A hercegnő ölébe vette, énekelt, táncolt és nevetett örömében. Szinte megszépülve tartotta a meggyógyult gyermeket a kezébe. Észre sem vette, hogy ő is meggyógyult.
(Bruno Ferenc nyomán)