Minden megtörténhet velünk

 Minden megtörténhet velünk? – kérdezte kis társától az aggódó születésre váró, majd átölelte őt, tudatván ezzel mennyire szereti, s hogy valójában nem fél az úttól, hiszen ott is együtt lesznek, bár kimenetelében kételkedik.

– Azt hiszem, igen... minden, ami emberi, megtörténhet velünk.

– Ó, minek ez az egész, hiszen itt is látunk és hallunk mindent...

– Hát – tűnődött el barátságos társa –, talán azért kell megszületnünk, hogy személyesen is átéljük mindazt, ami a többiekkel megtörténik... Amikor hazatérünk, lesz miről mesélnünk egymásnak. Más az élet itt, és más amott – a földre mutatott. – Az itteni szép és nyugodt, az ottani izgalmas és változatos... Még sosem vágytál arra, hogy magad is kipróbáld?

– Nem.

– Még sosem vágytál arra, hogy amit itt tanultál, a földön is megtapasztald?

– Nem.
– Még sosem gondoltál arra, hogy más valamit nézni és elképzelni, és más megélni?

– Nem... nem gondoltam még erre.

– Akkor mire vágysz igazán?

– Nem is tudom... Egyet tudok csupán, hogy nem tudok semmit.

– Épp ez az, ezért kell megszületnünk, hogy magunk is megtapasztaljuk, mennyire más a szeretetről beszélni, mint szeretni.

– Ó, – sóhajtott az aggódó –, bárcsak tudnád, mennyire szeretlek téged, s hogy ehhez nincs szükségem a földi világra.

– Tudom – mosolygott a másik –, hogyne tudnám, hiszen a szeretethez nincs szükségünk semmire önmagunkon kívül... én éppúgy szeretlek téged.