Lábnyomok

      Egy ember egy éjszaka azt álmodta, hogy az Úrral sétál a tengerparton.
      Jelenetek villantak fel az életéből. Minden egyes jelenetnél két,
      párhuzamos lábnyomot látott a homokban: az egyik az övé volt, a másik az
      Úré.
      Amikor élete utolsó jelenete is véget ért, visszafordult, és szemügyre
      vette a homokban látható lábnyomokat.
      Meglepődve vette észre, hogy élete során több alkalommal csak egy sor
      lábnyomot lát. Arra is rájött, hogy ezek éppen élete legnehezebb és
      legszomorúbb időszakaira esnek. Nem hagyta nyugodni a dolog, s  
      megkérdezte az Urat:
     
      - Uram! Azt ígérted, ha úgy döntök, hogy követlek, akkor mindig velem
      leszel. De íme, épp a legnehezebb időkben csak egyetlen sor lábnyom
      látható. Nem értem, miért hagytál el épp akkor, amikor a legnagyobb
      szükségem lett volna Rád?
 
      Az Úr így felelt:
      - Drága gyermekem! Szeretlek, és soha el nem hagynálak. Azért látsz néhol
      csak egyetlen sor lábnyomot, mert amikor a legnehezebb időszakokat élted
      át, amikor igazán szenvedtél, akkor a karjaimban vittelek.