Az ember, a ló és a kutyája

Mendegélt az úton egy ember, a lova meg a kutyája.
      Egyszer egy hatalmas vihar kerekedett, és mellettük belecsapott egy fába a
      villám. Mindhárman meghaltak. De az ember nem vette észre, hogy már
      elhagyta az élők világát, és tovább bandukolt a két állattal. Néha időbe
      telik, míg a halottak megszokják új helyzetüket...
      Nagyon hosszú volt az út, emelkedőn kellett menniük, a nap is erősen
      tűzött, csorgott róluk a verejték, és rettentő szomjasok voltak. Az egyik
      kanyarban végre észrevettek egy hatalmas márványkaput, amely egy          
      arannyal kikövezett térre nyílt.
      A tér közepén egy kút állott, amelyből kristálytiszta víz csordogált. A
      kapuban egy férfi őrködött. A vándor odament hozzá, és megszólította:
      - Jó napot.
      - Jó napot - felelte az őr.
      - Miféle hely ez, hogy ilyen gyönyörű?
      - Ez itt a mennyország.
      - Milyen jó, hogy a mennyországba jutottunk! Nagyon szomjasak vagyunk.
      - Lépjen be nyugodtan, itt annyit ihat, amennyit csak akar.
      Az őr a kútra mutatott
      - A lovam és a kiskutyám is szomjasak.
      - Nagyon sajnálom - mondta az őr. - Állatok nem léphetnek be ide.
      Az ember nagyon elkeseredett, mert rettenetesen kínozta a szomjúság, de
      nem akart egyedül inni. Megköszönte hát az őrnek, és továbbment.
      Megint sokat gyalogoltak fölfelé, és már teljesen ki voltak merülve,
      amikor megérkeztek egy másik helyre, amelynek egy ócska kapu volt a
      bejárata. Mögötte poros földút volt, kétoldalt fákkal. Az egyik fa
      árnyékában hevert egy férfi, az arcát eltakarta a kalapja, valószínűleg
      aludt.
      - Jó napot - köszöntötte a vándor.
      A férfi félretolta a kalapját, és biccentett.
      - Nagyon szomjasak vagyunk, én, a lovam és a kiskutyám.
      - Van ott egy forrás a kövek között - mondta a férfi, és megmutatta nekik
      a helyet.
      - Igyanak csak kedvükre.
      Az ember, a lova meg a kutyája odamentek a forráshoz, és sokáig ittak.
      Aztán az ember visszament a férfihoz, hogy köszönetet mondjon neki.
      - Jöjjenek csak nyugodtan, bármikor - felelte a férfi.
      - Egyébként hogy hívják ezt a helyet?
      - Mennyország.
      - Mennyország? Az nem lehet! A márványkapu őre azt mondta, hogy az ott a
      mennyország!
      - Az nem a mennyország. Az a pokol.
      A vándor megdöbbent.
      - Meg kellene tiltaniuk, hogy ők is ugyanezt a nevet használják! Ez a
      téves információ óriási zűrzavart okozhat!
      - Bizonyos szempontból viszont nagy szolgálatot tesznek nekünk. Ugyanis
      ott maradnak azok, akik képesek elhagyni a legjobb barátaikat.