A pap és a buszsofőr

Volt egyszer egy buszsofőr, aki járta az ország útjait, de nagyon merészen, sőt lehet azt is mondani, hogy életveszélyesen vezetett. A buszon lévő utasok nagyon féltek, de nem tudtak mit tenni, hogy ne találkozzanak ezzel a buszsofőrrel, mert csak ez az egyetlen közlekedési eszköz volt a falujukból kifelé. Így a mindennapjaikat reggel azzal kezdték, hogy ha felszálltak a buszra, s míg le nem szálltak csak imádkoztak, hogy ne essen semmi bajuk, mert nagyon féltek amíg a buszon voltak. Hazafelé jövet ismét elkezdtek imádkozni, amíg le nem szálltak a falujukban. Ez így ment nap, mint nap.

A pap is rendszeresen tartotta a szentmiséket a falu templomában, de nem tolongottak az emberek.

Míg egyszer eljött az idő, hogy a pap is és a buszsofőr is meghalt. Mind a ketten oda álltak az Isten elé és elmondták, hogy az életükben mit csináltak.
A pap mondja, hogy ő minden reggel korán kelt és misét tartott, esketett és a temetési szertartásokat is ellátta a faluban. Nagyon sok embernek prédikált.

A buszsofőr is elmondja szerényen, hogy ő nem csinált semmi mást az életében, csak amivel a munkahelyén megbízták, hogy vezesse a buszt.

Erre az Isten azt válaszolta a papnak, hogy nagyon szép minden cselekedete amit a földön elvégzett, csak nincsen neki gyümölcse, mert az emberek akiknek prédikált a templomban nem fordultak az Isten felé. Ellenben a buszsofőrt megdicsérte az Isten, hogy mennyi lelket megmentett a pusztulástól.
Az Isten mondja a papnak, hogy míg te a templomban csak prédikáltál, az emberek csak szunyókáltak, ellenben  akik a buszon utaztak azok  állandóan csak imádkoztak Hozzám.