Ami pénzért nem megvehető

Két, súlyosan beteg ember feküdt ugyanazon kórteremben. Egyikük
minden nap délután felült az ágyban egy órácskára, hogy ezzel
megmozgassa a szervezetét. Az ágya a kórterem egyetlen ablakához
közelebbi volt.

A másik beteg ember egész nap csak feküdt az ágyában, a plafont
bámulva.
Beszélgettek a családról, feleségről, gyerekekről, a katonakorukról,
a nyaralásaikról, ahogy az szokásos ilyen helyzetben.
Az, az ember, aki az ablaknál feküdt, minden délután, amikor felült,
azzal töltötte az időt, hogy elkezdte közvetíteni a másiknak, mit
lát az ablakon át a kinti világból. A másik ágyon fekvő embert egy
idő után szinte csak ezek a színes beszámolók tartották életben, már
alig várta őket, ez volt minden változatosság az életében.

Az ablak egy kellemes, tavacskával díszített parkra nézett.
Vadkacsák és hattyúk úszkáltak a tavon, és gyerekek játszottak
távirányítós játékhajóikkal rajta. Szerelmespárok üldögéltek a
színes virágágyások mellett órákig, egymásba felejtkezve.

Miközben az ablak melletti beteg kimerítő részletességgel írta le a
kinti világot , a másik, folyton fekvő behunyta a szemét és maga elé
képzelte a látványt.

Egy meleg délutánon az ablak melletti ember egy, a parkon átvonuló
karneváli menetről beszélt. Bár a folyton fekvő ember nem hallotta
zenészeket, maga elé képzelte őket a másik érzékletes leírása
alapján.
A napok és hetek teltek. Egy reggel a betegeket fürdetni készülő
nővér az ablak melletti embert élettelenül találta az ágyában, mert
az éjjel csendben elaludt örökre. Elszomorodva hívta a személyzetet,
hogy kivigyék az elhunytat. Amint alkalom kínálkozott rá, a korábban
a belső
ágyon fekvő beteg kérte, hogy a másik ágyban fekhessen. A nővér
szívesen segített, kényelembe helyezve őt azon az ágyon, majd magára
hagyta.

Lassan, fájdalmaktól gyötörve az ablak felé fordult az ember, és
megdöbbenve látta: az ablak egy tűzfalra néz. Megkérdezte a nővért,
mi történhetett az eltávozott szobatárssal, hogy olyan szépnek
festette le az ablakon túli világot.

A nővér elárulta, hogy az, az ember vak volt, nem láthatta a falat
sem..
Valószínűleg csak bátorítani akarta Önt! - mondta a férfinak.

Tanulság: igazi boldogság boldogabbá tenni másokat, nem törődve
saját helyzetünkkel. Bajainkat megosztva csökkenthetjük őket, de ha
derünket  és boldogságunkat osztjuk meg másokkal, megsokszorozzuk
azt.

Ha gazdagnak szeretnéd érezni magad, számold össze azokat a dolgokat
az életedben, melyeket nem vehetsz meg semmi pénzért.