A békák versenye

Egy szép napon az erdei állatok versenyt rendeztek saját
szórakoztatásukra.
Építettek egy magas falat és megkérték a békákat másszák meg.
Csábító volt a fődíj, finom falatok, így hát sok jelentkező akadt a
feladatra. Körbegyűltek az állatok, nyulak, medvék, rókák és farkasok, no
meg persze vaddisznók. Felharsant a kürtszó és kezdetét vette a viadal.
Legalább ötven béka indult neki a meredek falnak.

- Úgy sem sikerül nekik - mondta egy nyúl és mikor kimondta három béka le
is esett a földre.

- Túl gyengék ehhez! - harsogta a medve és láss csodát: tíz béka megint
lepottyant a talajra.

- A békák nem is tudnak falat mászni - nevetett a vaddisznó, erre vagy
húszan zuhantak le a falról!

Ez így ment egészen addig, míg csupán egyetlen béka haladt a csúcs felé. Ő
viszont már majdnem felért.

- Le fog esni - morogta a farkas de nem így történt. A béka felért a
csúcsra! Egyedül az ötvenből, egyedüli békaként teljesítette a távot.
Pedig olyan kis vézna béka volt. Az állatok körbeállták.

- Gratulálunk, hogy sikerült épp neked? - kérdezte a róka.
- Mi a titkod? - kérdezte egy másik béka.
- Gyakoroltál? - szegezte neki kérdését a farkas.

Csakhogy a béka csendben maradt. Ekkor döbbentek rá: a győztes béka   
SÜKET.
Ő nem hallotta, nem hallhatta a kétkedő, lekicsinylő és pesszimista
megjegyzéseket. Csak saját belső hangját hallotta:- Feljebb, feljebb,
feljebb! - mondogatta magában. Tudta, hogy képes rá és nem vették el
önbizalmát.

Mert lássuk be, nap mint nap találkozunk olyanokkal akik ezt sulykolják
belénk. Úgyhogy tanuljunk meg a kellő időben süketté válni! Olyankor csak
saját, őszinte belső hangunkra hallgassunk! Akkor többször érünk fel a
csúcsra.