- Medjugorje jelenésekrõl - az egyház véleménye

.






A Medjugorje-jelenség és a szellemek megkülönböztetése

Interjú Manfred Hauke dogmatika-professzorral
(forrás: Tagespost - 2010. február 3.)


Évek óta folynak a viták az állítólagos Mária-jelenésekrõl, melyek Medjugorje-ben kezdõdtek. A kérdés így hangzik: Tényleg Isten Anyja jelenik meg a Medjugorje-bõl származó "látnokoknak"? Vagy az események a látnokok lelkébõl származó para- szichológiai gyümölcsök? Vagy csaló manipuláció, vagy pláne, sötét hatalmak megtévesztése? Állítólag a Vatikán arra készül, hogy egy bizottsággal megvizsgáltassa a Medjugorje-jelenséget. Ezzel kapcsolatban folytatott Regina Einig beszélgetést a Márialógia Német Munkaközösség elnökével, Manfred Hauke, Luganoban élõ és tanító dogmatika és patrológia professzorral.

Kérdés: Miben áll a Mária-jelenések teológiai jelentõsége?

Hauke professzor: Isten Anyjának jelenései a prófécia karizmájához tartoznak, melyben Isten szellemének nem diszponálható mûködése jut kifejezésre. Szent Pál így intett: "Ne oltsátok ki a Lelket, s a prófétai beszédet ne vessétek meg!" (1 Tesz 5,19-20) Már a Példabeszédek könyve hangsúlyozza: "Kinyilatkoztatás nélkül elvadul a nép." (Péld 29,18) Aquinói Szent Tamás szerint az apostoli idõk utáni profetikus kinyilatkoztatások nem azért adatnak, hogy egy új hitbeli tanítást terjesszenek el, hanem hogy az emberi cselekvés orientációját segítsék, szolgálják.

A teológia ezzel kapcsolatban "magán-kinyilatkoztatásokról" beszél, mivelhogy a közölt tartalom nem tartozik az általános és nyilvános kinyilatkoztatáshoz, mely az apostoli idõk végével egyszer s mindenkorra lezárult. A "magán" kifejezés itt az egyetlen személyre, csoportra vagy akár az egész Egyházra való vonatkoztatást jelenti valamilyen különös történelmi helyzetben.
A "magán-kinyilatkoztatások" vagy inkább profetikus kinyilatkoztatások, abban segítenek nekünk, hogy "az idõk jeleit" (Lk 12,56) felismerjük és ezeknek megfelelõen cselekedjünk. XIV. Benedek pápa szerint egy magán-kinyilatkoztatás az illetékes püspök általi elismerése semmiképpen nem jelenti azt, hogy ennek tartalmát kötelezõ hinni (fides divina), hanem csak azt mondja ki, hogy a jelenést tisztán emberi hittel jogosan igaznak lehet elfogadni (fides humana). Eszerint egyetlen katolikus sem köteles abban hinni, hogy Lourdes-ban és Fatimában megjelent a Szûzanya, bár az Egyház kijelenti, hogy a jelenésekrõl szóló beszámolók hitelt érdemlõek, és ezért egy katolikus hihet bennük, és az ennek megfelelõ lelkiséget gyakorolhatja.
Sõt, az Egyház e jelenéseknek még saját emléknapokat is kinevezett a liturgikus évben, melyekre külön miseszöveget írt elõ. A profetikus kinyilatkoztatások a keresztény életnek nem normális esetei, hanem kivételt jelentenek: "Boldogok, akik nem látnak, mégis hisznek." (Jn 20,29)
A katolikus Egyház katekizmusa Keresztes Szent Jánossal hangsúlyozza: Jézus Krisztusban, az örök isteni Igében, az isteni Atya mindent közölt velünk (lásd: Zsid 1,1-2) "Aki még ezek után is kérdezni akarja Õt, vagy Tõle látomásokat vagy kinyilatkoztatásokat akar kapni, az nem csak hogy oktalanul cselekedne, hanem éppenséggel Istent sértené meg, mert akkor szemeit minden más vagy új dolog iránti vágyakozás nélkül nem egyedül Krisztusra szegezné." (KKK 65)

Kérdés: Egyáltalán lehetséges olyan jelenés, mely az emberrel olyan valamit közöl, mely nem a saját pszichéjébõl származik?

Hauke professzor: Egy széles körben elterjedt teória szerint, mely mindenekelõtt Karl Rahnerre vezethetõ vissza, minden jelenés "beképzelt látomás". Eszerint a jelenés tartalmának pszichogén eredete van, akkor is, ha ezt isteni impulzus tette lehetõvé. Isten közvetlenül nem szól bele ebbe a világba, csak teremtett másod-okok által (különösen az emberi psziché által). Más szóval: Hogy valakinek egy manó, saját anyósa vagy Szûz Mária jelenik meg, csak szubjektív pszichés diszpozíciójától függ, adott esetben tudattalan lelki automatizmusoktól és nem objektív adottságoktól származik, melyek az embert kívülrõl érintik. Egy ilyen elméletnél végsõ soron már nem merül fel egy Mária-jelenés valódiságának vagy hamisságának a kérdése.
Ezen elmélettel szemben azt kell hangsúlyozni, hogy Isten e világba való közvetlen beavatkozásának kizárása elméletileg nem tartható fenn, mert akkor már a semmibõl való kezdeti teremtés is lehetetlen lenne, mely egyedül Istenre vezethetõ vissza. Ezen kívül léteznek egyértelmûen, kétséget kizáróan bizonyított jelenségek, melyeknél a látottak tartalma egy extramentális eseményre megy vissza. Például az írországi Choc Muire-ben 1879-ben történt Mária-jelenés alatt 15 személy zuhogó esõben látta Máriát más szentekkel együtt, valamint egy oltárt. A hely, ahol a szentek álltak a zuhogó esõ ellenére is teljesen száraz maradt. Egy ilyen esemény Rahner szubjektivista tételével nem magyarázható meg.
De azért a szubjektív faktort mindig számításba kell venni: az igazi kinyilatkoztatásokba is csúszhatnak tévedések, ha az emberi fantázia hozzátesz valamit, vagy ha egy kijelentést tévesen értelmeznek. És természetesen létezik a beteges eredetû beképzelés fenoménja vagy a csalás lehetõsége. Ha e kettõt ki lehet zárni, akkor a jelenés értelmezésének középpontjában mindig az extramentális eredet értékelése áll: Isten és mennyei személyek vagy pedig a gonosz hatalmak hatásáról van-e szó.


Kérdés: A látomás/jelenés mely formái között kell különbséget tenni?

Hauke professzor: "Jelenés" alatt teológiai megkülönböztetésben egy mennyei lény külsõ érzékszervekkel vagy képzelõerõvel megtapasztalt behatását értjük. Ezzel szemben a "látomás" a szubjektív komponenseket emeli ki, vagyis egy természetes módon nem látható történés észlelését. Ezek között léteznek "testi" látomások, ha a megjelenõ tárgyat a látásszervvel észlelik, "beképzelt" látomások (melyek csak a képzelõerõben manifesztálódnak) vagy "intellektuális" látomások (melyek a gondolatban mutatkoznak az érzékelés közvetítése nélkül).

Kérdés: Az Ön véleménye szerint Medjugorje beilleszkedik a nagy Mária-zarándokhelyek, Lourdes, Fatima vagy Guadalupe közé?

Hauke professzor: Medjugorje-nak a Szûz Mária Ön által említett és az Egyház által hitelesnek elismert megjelenési helyeivel az a közös vonás, hogy itt is zarándokok nagy tömege imádkozik, tér meg vagy újítja meg hitét. Rám az 1985-ös Medjugorje-ban tett látogatásomkor nagy hatást tett az ott látott sok gyónás, miközben valakitõl ilyet is hallottam: "A II. világháború elõtt gyóntam utoljára." Az említett helyeken a zarándoklatokkal, a hívõ közösségekkel, az imaélettel összefonódik a hivatások jelentõs száma is.
Másrészt azonban nyilvánvaló eltérések is mutatkoznak. Ezek elsõsorban a jelenségek számában, valamint az Egyház által hitelt érdemlõen elismert csodákban mutatkoznak meg. Guadalupe-ben négy jelenés volt (1531. december 9-12.), melyeket az egyháztörténelem egyik legnagyobb csodája hitelesített, nevezetesen Máriának a látnok köpenyére vésõdött képe. Ezen eseményt követõ 10 évben 8 millió indián tért meg. A látomások valódiságát az egyházi jog alapján lefolytatott vizsgálat alapján hitelesnek ismerte el az Egyház, és a látnokot 2002-ben szentté avatta.
Lourdes-ban nyolc jelenést számoltak meg, melyek mind egy fél év alatt zajlottak le (1858. február 11. - július 16.). Az ott elhangzott üzenetek a bûnbánatra, vezeklésre és az imára koncentrálnak. A jelenéseket kezdettõl fogva csodák hitelesítették, melyek mindegyike kiállta a rendkívül kritikus orvosi és egyházi próbát is. A püspöki elismerés (1862) egyesül a látnok, Bernadette Soubirous személyes szavahihetõségével, aki az Isten Anyjával való találkozása után kolostorba lépett, és akit 1933-ban szentté avattak.
A Fatima-i események hat Mária-jelenést foglalnak magukban (1917. májustól októberig), melyeket három angyal-jelenés készített elõ (1916), és melyek kiegészültek Lucia, a legidõsebb látnok Pontevedra-ban (1925-26) és Tuy-ban (1929-30) által észlelt jelenésekkel. A Fatima-i napcsoda mintegy 50 ezer ember elõtt történt. Az 1917-es jelenéseket 1930-ban hitelesnek ismerték el, Lucia Pontevedra-ban és Tuy-ban kapott üzeneteit pedig 1939-ben. Az 1917-es látnokok közül kettõt (Francisco és Jácinta, akik gyerekként nem sokkal a jelenések után haltak meg) 2000-ben boldoggá avattak, míg a nemrég (2004 végén) elhunyt Lucia nõvér szenttéavatási pere 2008-ban kezdõdött meg.
A Szûz Mária Guadalupe-i, Lourdes-i és Fatima-i megjelenéseit tehát a nagyonis korlátolt szám jellemzi, egy világosan vázolt üzenet, a látnokoknak az Egyház által elismert szentsége és a hitelesség nagyhatású igazolása a nyilvánvaló csodák által.
Ezekkel szemben a Medjugorje-jelenség másképp néz ki: az állítólagos jelenések száma mára már a 40 ezret is meghaladja, az ezekkel kapcsolatos üzenetek számtalanok, és elég sok kritikus kérdést vetnek fel. Ami pedig a látnokok szavahihetõségét illeti, nos néhány esetben a bizonyított hazugság fenoménja okoz zavart. Egyetlen egyházilag elismert csoda sem történt. A látnokok által kilátásba helyezett csoda Medjugorje hitelesítésére mostanáig nem történt meg.
Saraiva-Martius portugál bíborost, aki sok éven át a Boldog- és Szenttéavatási Kongregáció prefektusa volt, nem sokkal ezelõtt megkérdezték a Medjugorje és Fatima között található párhuzamokról. Õ így vélekedett: Miközben a fatimai pásztorgyermekek alázatosak voltak és a hallgatást választották, ezek az erények Medjugorje-ben nem nyilvánvalóak. Miközben Lucia nõvér klauzúrába vonult, Medjugorje-ben senki sem választotta a megszentelt életet [sõt, a látnokok egyike egy amerikai szépségkirálynõt vett feleségül, ami ugyan önmagában nem bûn, de nem is különös jele a Mária-jelenések általi természetfeletti formálódásnak.] Lucia nõvér a Mária által rábízott titkokat írásban rögzítette, míg a Medjugorje-i látnokok az állítólagos titkokat maguknak tartják meg. "Nem, én nem látok semmi közösséget Fatima és Medjugorje között." (www.papanews.it 2010. január 15.)

Kérdés: Sok ember úgy tekint Medjugorje-re, mint megtérése kezdetére. Létezik "a jó gyümölcsök" teológiai logikája, melyek lehetõvé teszik a következtetést egy kegyelemteljes eseményre vagy egy jelenség valódiságára?

Hauke professzor: A jó gyümölcsök önmagukban még nem bizonyítékok egy látomás természetfeletti eredetére. Az orvoslásban olykor a placebo-terápia is jó eredményeket hoz, melyek azonban nem írhatók a gyógyszernek, mint olyannak a javára. És még egy olyan helyen is, ahol csalás történik, vagy ahol az ördög mûködik, lehetséges, hogy az isteni kegyelem hat, és emberek megtérnek és Istenhez találnak. A Mária-jelenések természetfeletti hitelessége számára szolgáló kritériumoknál a gyümölcsöket magának a fenoménnak a megfigyelésével és a csodák általi bizonyításával együtt kell vizsgálni.
Medjugorje-ban egyébként nem csak jó gyümölcsök vannak, hanem egy csomó negatív következmény is, melyek a jelenés-fenoménnal vannak összefüggésben. Ehhez tartozik két ferences pap biztatása, melyet a "Gospa"(Mária) nevében a látnok, Vicka adott át nekik: álljanak ellen a helyi megyéspüspök mûködésükkel kapcsolatban hozott kánonilag legitim utasításának. A "Gospa" engedetlenségre felszólító megismételt (13-szor) követelésére az akkori püspök Zanic, aki eleinte hajlott a Medjugorje-jelenség elismerésére, nagyon is érthetõ visszautasítással reagált.
Peric püspök Schönborn bíboros látogatására adott reakciójában további gyümölcsökre hívja fel a figyelmet, melyek a fentebb említett engedetlenségre való felszólítással vannak kapcsolatban. Mostar-Duvno egyházmegyében jelenleg kilenc volt ferences van, akiket szolgálatuk alól felmentettek, akik azonban az általuk megszállt plébániákon mégis mint legális papok mûködnek. Bizonyos ferencesek 2001-ben egy ó-katolikus diakónust hívtak meg, aki "érsekként" mutatkozott be és a megszállt plébániákon több mint 700 fiatalt "bérmált meg", amit egy diakónus soha nem tehet meg érvényesen. Az engedetlen papok közül kettõ Svájcból egy ó-katolikus püspököt hívott meg azzal a kéréssel, hogy szentelje õket püspökké, amit az ó-katolikus püspök azonban megtagadott. Két papot, akik a Medjugorje-jelenség kezdetével szorosan összefonódnak, egyházilag megrendszabályoztak.
Jozo Zovko papnak (aki a jelenés elsõ hónapjaiban, 1981. június-augusztus, az illetékes plébános volt) a felettesei megtiltották, hogy Medjugorje-val bármilyen kapcsolatot tartson fenn.
Tomislav Vlasic-t, aki 1981 és 1988 között szolgált Medjugorje-ban, a Szentszék 2008-ban felmentette papi kötelezettségei alól. A Hittani Kongregáció megokolásában egyebek között a hatodik parancsolat elleni vétséget is felsorolja, melyet az állítólagos "misztikus motivációk" súlyosbítanak. A pap, a "Gospa" és a látnok, Marija Pavlovic rábeszélésére hivatkozva valóban "misztikus házasságot" folytatott egy német nõvel egy vegyes vallási közösség keretében.
Ennek a személyes hajlam és miszticizmus közötti különös keveredésnek hosszabb elõtörténete is van: 1976-ban, tehát már Medjugorje-ba való kerülése elõtt, ez a pap teherbe ejtett egy apácát egy vegyes "ferences közösségben", akit aztán jámbor szólamokkal Németországba küldött, majd letagadta apaságát. Ezt az esetet 1984-ben Zanic püspök és Ratzinger bíboros megtudta. És éppen Vlasic volt az, aki egy Rómában tartott karizmatikus kongresszusról Medjugorje-ba vitte a neki tulajdonított "jóslatot" (1981. május 6.): "Ne félj, anyámat fogom nektek elküldeni." Egy ír karizmatikus nõ azt állította, hogy Vlasic-ból élõ víznek a hullámai mennek ki. Egy ilyen alak befolyása a Medjugorje-jelenség kezdeti idejére csomó kritikus kérdést vet fel.
Súlyos erkölcsi vádak merültek fel Zovko ellen is, aki az elsõ hónapok alatt a helyi plébános és sok évig a látnokcsapat lelki vezetõje volt.

Medjugorje-t szívesen nevezik a 90-es évek elején folyt polgárháború alatti "béke oázisának". Ugyanakkor kellemetlen adatok is vannak, melyek ezt a harmonikus képet jelentõsen zavarják. Amikor 1992-ben a zarándok-ipar bevételei visszaestek, a sajtójelentések szerint erõszakos vita támadt három, a zarándok-iparon meggazdagodott helyi család-klán között. Egy "tisztogató-akció" alatt Medjugorje 140 lakosát ölték meg, míg további 600-nak menekülnie kellett. Mindezt a külvilág elõtt titokban kellett tartani, hiszen ezt nem lehetett összhangba hozni a béke királynõjében való hittel"(R. Franken, Utazás Medjugorje-be, 2000). Vagyis a Medjugorje-jelenségnek nem csak jó gyümölcsei vannak.
(karizmatikus.hu)
folytatása a következik

.
Medjugorje jelenségek - egyházi szemmel

folytatása az elõzõnek


Kérdés: Ön Medjugorje-ban Isten kegyelmét látja mûködni?
Hauke professzor: Amikor az emberek megtérnek, õszintén imádkoznak, a szentségeket fogadják, és keresztény életüket megújítják, akkor kétségtelenül Isten kegyelme mûködik. Ez a világ összes helyére érvényes és így bizonnyal Medjugorje-re is.

Kérdés: Egyházi szemszögbõl mely kritériumok játszanak meghatározó szerepet egy jelenés természetfeletti jellegének az elismerésében?
Hauke professzor: Egy jelenést csak akkor lehet természetfelettinek értékelni, ha teljes bizonyossággal kizárható, hogy a jelenségekért természetes hatások vagy az ördög befolyásolása a felelõs. Meg kell vizsgálni elsõnek a látnokokat: Lelkileg egészségesek? Illúzió, szuggerálás és hallucináció ki van-e zárva? Õszinték és erkölcsileg fedhetetlenek-e a látnokok? Hitéletükben nagyobb buzgóságot mutatnak-e, mint a vizionárius esemény elõtt? Az Egyház törvényes képviselõjével szemben engedelmesek és alázatosak-e? Lelki betegség, hazudozás, erkölcstelen aktusok a vízióval kapcsolatban és az alázat hiánya felette negatív ismérvek.
Másodszor a jelenségek tartalmával kapcsolatosan merülnek fel kérdések: Megfelelnek-e a katolikus hitnek? Vannak-e nevetséges és Istenhez méltatlan kijelentések? A jóslatoknak, hogy természetfelettieknek lehessen tartani õket, jövõbeli eseményekre kell vonatkozniuk, melyek az emberi szabadságtól, illetve Isten nem diszponálható befolyásától függnek. Például pozitív ismérv lehet az emberi belsõ egy titkának a feltárása.
Harmadszor fontosak az események gyümölcsei, melyekben az eredet jósága tárul fel (lásd: Mt 7,15-20). A valódi jelenések a látnokokat megerõsítik az erényben, mindenekelõtt az alázat és a türelem erényében, míg a hamis kinyilatkoztatások gõgöt és engedetlenséget szülnek. A negyedik, a döntõ kritérium a csoda, melynek az eseménnyel egyértelmû kapcsolatban kell állnia.

Kérdés: Az ördög is tud csodát produkálni?
Hauke professzor: A csoda, mint Isten közvetlen beavatkozása a tapasztalati világba, akkor bizonyul ilyennek, ha a teremtett erõk fölé nyúlik. A legvilágosabb példa erre a halottak feltámasztása. Mindazonáltal nem egyszerû ettõl elválasztani a gonosz lelkek "csodáit", kiknek hatalma az emberi képességet felülmúlja. Azonban mint teremtett lényeknek természetesen lehetetlen számukra, hogy a semmibõl valamit teremtsenek (melyhez végtelen hatalom kell). Az ördögök olyan jövendölést sem tudnak adni, mely az ember belsõ szabadságától függ, mivel az ördögnek nincs hatalma az ember lelke fölött. Ez a megszállottság esetén látszik világosan: A démonok ugyan hatalmukba keríthetik a megszállott testét, de miközben az exorcizmus által létrehozott krízis alatt belõle beszélnek, a megszállott ember tudata normális esetben kikapcsolódik. Ezzel szemben Isten képes az emberi akaratot belülrõl iránytani, anélkül, hogy kényszerítené.
Az ördög számára nem jelent problémát, hogy például a szobrokat megsírassa, eksztázisokat és stigmatákat létrehozzon, fényképezõgépeket manipuláljon, nyelveken beszéltesse az embereket vagy csodálatos illatokat idézzen elõ. A természetes világról való kitûnõ ismeretei révén korlátozott mértékben a jövõrõl is tud kijelentéseket adni, azáltal, hogy a jelenleg felismerhetõ faktorok mûködõ erejét tovább gondolja. Rejtett dolgokat is ki tud nyilatkoztatni, melyek az emberek számára ismeretlenek (az emberi belsõ titkainak kivételével).

Az ördög pszeudo-misztikus folyamatokban való mûködésének egyik ismert példája a 16. században Spanyolországban élt Keresztes Magdolna apáca élete (1487-1560), akinek 5 éves kora óta megszámlálhatatlan eksztázisa és látomása volt. Azt mesélte, hogy Szent Domonkos és Szent Ferenc készítették fel az elsõ áldozásra. De már ezelõtt három hónappal "misztikus úton" áldozott, melynek során minden egyes alkalommal kiáltást hallatott. 17 évesen Cordobában belépett a klarisszák rendjébe. Megkapta a stigmákat és képes lett elrejtett tárgyak megtalálására. Örök fogadalma alatt az apácák egy galamb hosszan tartó jelenlétén csodálkoztak, melyet a Szentlélek jeleként értékeltek. I. Károly, Spanyolország királya többek között a királyi lobogót és Fülöp fiának köpenyét áldatta meg vele. Cisneros bíborosra és több más fõpapra is nagy hatást gyakorolt a "karizmatikus" apáca. Sõt, a Szentatya személyesen kért közbenjárást a spanyol klarisszától. Csak kevés megfontolt kortárs kételkedett, közéjük tartozott Loyolai Szent Ignác és Avilai Szent János. Gyanakvásuk akkor igazolódott, amikor 1542-ben a Cordoba-i klarisszák fõnökasszonyuk lanyha vezetési gyakorlatán megütköztek és másvalakit választottak meg helyette. A "csoda-apácát" erre fel rángógörcsök támadták meg. Mikor az emiatt lefolytatott exorcizmus démoni jelenlétet leplezett le, az inkvizíció pert indított Magdolna ellen. Ennek folyamán bevallotta, hogy 1504-ben 40 éves paktumot kötött az ördöggel, mely 1544-ben ért véget. Ekkor paranormális képességei eltûntek. Miután tévedéseit megtagadta, több évig vezekelt, rendjében örökre eltiltották a hivatalviseléstõl, élete végéig példamutató életet folytatott.
Más szóval: az ördögnek sikerülhet még a legmagasabb egyházi tekintélyeket is bolonddá tenni. Egy ilyen példa a korunkbeli események tekintetében különös elõvigyázatosságra int bennünket.

Kérdés: Ön hogyan értékeli a "Gospa" (Mária) "üzeneteit"?
Hauke professzor: Egy horvát pszichológus és teológus tanulmányozása szerint a nyilvánosságra hozott "üzenetek" - többnyire egyszerû szövegek, békére, imára, bûnbánatra és megtérésre szóló felhívások, melyekben a látnokok lelke és környezete világosan tükrözõdik- . Az úgynevezett tíz titok között, melyekre a látnokok csak célzásokat tesznek, egy, az elsõ jelenés hegyén megjelenõ tartós és látható jelt neveznek meg a Mária-jelenések bizonyságaként. Ezen, már 1981-ben bejelentett jel megtörténte immár csaknem 30 év óta nem következik be, teljesen ellentétben például Guadalupe-hoz és Fatimához, ahol magában a jelenés évében egy nyilvánvaló jel keletkezett (Isten Anyjának képe a "Tilmán", illetve a Napcsoda).

Az idevágó kutatásból még problémának számít az "üzeneteknek" a látnokok, illetve a velük kapcsolatban álló papok által végrehajtott szûrése. A problematikus kijelentések gyakran csak a kritikus forráskutatás elhallgatott publikációiból ismertek (részben csak horvátul, angolul és franciául hozzáférhetõek), míg a széles tömegek elõl titokban tartják õket.
Különösen a jelenség kezdeti idõszakában volt néhány nagy furcsa közlés. Egy 1981. június 30-án készült magnóra vett protokoll szerint a látnokok bejelentették, hogy a "Gospa" kijelentése szerint a jelenéseknek három nap múlva (tehát július 3-án) végük lesz, ez azonban nem történt meg, a "jelenések" azóta is folynak. 1981. június 29-én, a hatodik jelenéskor a "Gospa" (Mária) egy négyéves kisfiú gyógyulását jelentette be, mely azonban soha nem következett be. Ezután a "Gospa" arra mutatott rá (1984. május 25-én), hogy kétezredik születésnapja 1984. augusztus 5-re esik. Vajon elképzelhetõ, hogy Isten Anyja saját számára egy olyan születésnapot propagáljon, mely a liturgikus ünnep dátumától (szeptember 8.) eltér? Ha az állítólagosan megadott évszám stimmelne, akkor Mária 16 évvel Krisztus elõtt született volna. Mivel az általunk ismert történelmi adatok (népszámlálás, csillag-megjelenés) alapján Jézus születési éve Krisztus elõtt 7-re tehetõ, Mária Jézus születésekor mindössze 9 éves lett volna.
Valótlanságok és nevetséges dolgok mellett olykor tévtanokat is közölnek. Például 1982. május 8-án Pater Vlasic az általa fogalmazott krónikában azt írta, hogy "Gospa" kijelentései szerint a szentek a mennyben nem csak lelkükkel, de testükkel is jelen vannak. Ebben megnyilvánul az a ma nagyon elterjedt, de az Egyháztól elítélt tévtan a halálban való feltámadásról, mely a Krisztus újra-eljövetelekor bekövetkezõ majdani feltámadásra való várást semmivé teszi.

Más szóval: Egy csomó hittani magától értetõdõ dolog mellett, melyek a Bibliában és a katekizmusokban sokkal tartalmasabban megtalálhatóak, az üzenetek olyan elemeket tartalmaznak, melyek világosan a jelenség természetfeletti eredete ellen szólnak.

Kérdés: Mind Medjugorje hívei, mind a kritikusai a jelenség idõbeli hosszát saját pozíciójuk érveként használják. Joggal teszik ezt?
Hauke professzor: A jelenség idõbeli hossza, önmagában tekintve, se a jelenés valódisága mellett, se ellene nem mond semmit. 2008-ban Gap és Embrun püspöke elismerte a délfranciaországi Notre-Dame du Laus-ban 1664 és 1718 között, tehát 54 éven keresztül lezajlott Mária-jelenések természetfeletti jellegét. Az események kezdetekor a mindössze 17 éves látnok négy hónapon keresztül a jelenéseket naponta látta. Késõbb már csak olykor-olykor volt misztikus találkozása Krisztussal vagy Isten Anyjával. Mindenesetre ott, eltekintve 1664-ben az elsõ négy hónaptól, nem volt a vizionárius jelenségnek semmilyen olyan rendszeressége, mint Medjugorje-ben.
Ahol a látomások rendkívülisége rendszeres, sõt mindennapos normális esetté válik és az Isten Anyjának "havi üzeneteit" a rádió programban már elõre jelzik, kötelezõ a szkepszis.
A közlemények túláradó bõsége egyébként is jellemzõ a spiritiszta jelenségekre, mint például a 13 kötetet számláló napló Marie-Paule Gignere, kanadai "látnoknõtõl", akinek könyvét René Laurentin francia teológus, Medjugorje nagy támogatója jóakaratúan méltatott. (A naplóban a "látnok", aki értesüléseit a kristálygömbbõl szerzi, magát Isten Anyjának reinkarnációjaként állítja be, aki széttapossa a kígyó fejét, és akit még életében szentté avatnak, akinek egyik fia pápa lesz, egy másik meg a "népek tanítója" - a Marie-Paule által alapított mozgalmat idõközben az Egyház elítélte.)
Földi vándorlása során a hívõ nem a látásból, hanem Isten Igéjének hallásából él. Csak a mennyei boldogságban váltja fel a hitet a látás.

Kérdés: Egy ilyen sokrétû jelenség megítélésében, mint Medjugorje, leméri egymással szemben a pasztorális és egyházjogi szempontokat az Egyház? Vagy végül elsõsorban a dogmatikus megalapozottság számít?

Hauke professzor: Amíg a hivatalos Egyház nem jelenti ki egyértelmûen, hogy a Medjugorje-val kapcsolatos "Mária-jelenések" nem természetfeletti jellegûek (constat de non supernaturalitate), addig a privát szervezésû zarándok-üzemet eltûrik. Csak a nyilvános, az egyházi intézmények által szervezett zarándoklatokat tiltják meg. Jelenleg még az 1991-es jugoszláv püspöki konferencia ítélete van érvényben, amely szerint nem állapítható meg a természetfeletti eredet (non constat de suprenaturalitate).
Ez azt jelenti, hogy a Medjugorje számos támogatója által felsorolt, a hitelességet szolgáló "bizonyítékot" (fényjelenségek, gyógyulások, megtérések) nem ismerték el helytállónak. Ratko Peric püspök 2007. szeptember 1-én még egyszer kijelentette: - Az Egyház, kezdve a helyitõl a legmagasabb szintig, a kezdetektõl mind a mai napig világosan és állandóan megismételte: Non constat de supernaturalitate! Ez a gyakorlat számára azt jelenti, hogy a zarándoklatok nincsenek megengedve, mert ezek a jelenések eredetének természetfelettiségét feltételezik, nem létezik a Madonna szentélye és nincsenek autentikus üzenetek, kinyilatkoztatások vagy igazi látomások! Ez ma a dolgok állása. Hogy mi lesz holnap? Ennek eldöntését Isten kezébe és a mi Boldogasszonyuk védelme alá helyezzük."
Ezt nyilatkozta az illetékes püspök.

Pusztán elvileg nézve az ítélet nyitva áll egy jövõbeli elismerés (constat de supernaturalitate) vagy egy végleges elutasítás (constat de non supernaturalitate) számára is. De addig az van érvényben, amit Mostar-Duvno püspöke 2009. június 6-án egy Medjugorje-ban tartott prédikációjában mondott, és amit saját internet oldalán dokumentált: "Az Egyház a Medjugorje-i jelenéseket nem ismerte el."

A lelkipásztori gyakorlat számára fontos, hogy a zarándok áradattól Medjugorje-ban átélt hitmegújulást egyházi pályára tereljék és a jelenség híveit ne hagyják a semmibe esni.

A Mária-tisztelõk jól tennék, ha megbízható és az Egyház által jól kitanulmányozott kinyilatkoztatásokra koncentrálnának, például Guadalupe-pal, Lourdes-dal vagy Fatimával foglalkoznának.

A bizonytalan és az egyértelmûen hamis jelenségeket, mint ilyeneket kell feltárni. Véleményem szerint eközben nem elég az, hogy Medjugorje-t pragmatikusan imahelynek állítják be, anélkül, hogy az eme vélekedést kiváltó eseményekrõl ítéletet alkotnának. Pedig ilyen módon - az állítólagos "jelenések" nem elismerése együtt a hely hivatalos "imahelyként" való elismerésével - reagáltak a német püspökök is (például Heroldsbachra és Marienriedre való hivatkozással). Ha az új vizsgálóbizottság arra a felismerésre jut, hogy bizonyos, magával a jelenés fenoménjával elválaszthatatlanul összekötött jegyek annak valódisága ellen beszélnek, akkor az igazság iránti szeretet azt követeli, hogy ezt teljes világossággal kihirdessék és a katolikus keresztényeket a "zarándoklatoktól" nyomatékosan megóvják. Itt ez az elv érvényes: "Bonum ex integra causa, malum ex quovis defectur" (a jó egy sértetlen okból származik, a baj egy hiányból).

Egy italnál, melybe patkánymérget kevertek, nem elég arra rámutatni, hogy a 98 százalék vízben csak 2 százalék sztrichnin található: az egész italt ki kell önteni.
Ha az Egyház végre nem maga szúrja ki a gennyes zacskót, mely Medjugorje-val egybe van fûzve, akkor az egyházellenes körök fogják ezt megtenni, még pedig nagy kéjjel. És akkor a Medjugorje-õrülettel szemben mutatott elnézés bumeránggá válhat, mely az Egyházat belülrõl fogja megtámadni, nevezetesen akkor, ha az elõtte a bosnyák "zarándokhellyel" elkötelezett és végül csalódott tömegek a hit és az Egyház ellen fordulnak.
És ez azt is megmagyarázhatja, hogy az ördög miért tûr el Medjugorje-ban "jó gyümölcsöket" is: akkor ugyanis, ha a végén ezzel az Egyház számára sokkal nagyobb károkat tud okozni. A lelkipásztori szeretetet soha nem szabad elszakítani az igazság iránti szeretettõl.
2010. április 27
(forrás: karizmatikus.hu)

Továbbra is Medjugorje-i jelenség

Íme egy jóval régebbi, szintén német forrásból származó cikk a Vatikáni Rádió honlapjáról, ezt még az új bizottság kinevezése elõtt írták, már itt nem "jelenéseknek", hanem "jelenségnek" titulálja, tehát én is:

KNA német katolikus hírügynökség tájékoztatása szerint elõreláthatólag novemberben új bizottság alakul az 1981-ben kezdõdött ún. "medjugorjei jelenség" kivizsgálására. A hírforrás szerint nem várható gyors döntés, legalábbis nem ebben az évben.

A kivizsgálás elsõsorban nem az állítólagos jelenésekre és látomásokra irányul. A bizottság mindenekelõtt a bosznia-hercegovinai zarándokseregek lelkipásztori ellátásának kérdésével foglalkozik. A helyi egyházi vezetõség negatív véleménye ellenére ugyanis évente többszázezren keresik fel Medjugorjét. A Mostar-Duvno-i püspökséghez tartozó plébániát hivatalosan nem nyilvánították kegyhellyé, mégis zarándokcsoportok szüntelen áradata érkezik papok kíséretében. A most alakuló bizottság célja ezen csoportok lelki irányítása.

A Vatikán több mint 10 évvel ezelõtt világosan leszögezte - emlékeztet rá a KNA cikke -, hogy tilos Medjugorje-be hivatalos egyházi zarándokutak szervezése. A hely magánlátogatása megengedett, amennyiben nem jelenti az események elismerését. Annak idején a Hittani Kongregáció által kiadott útmutatást Tarcisio Bertone, a jelenlegi bíboros államtitkár fogalmazta meg.

Itt emlékeztetünk rá, hogy 1991-ben, az egykori Jugoszláv Püspöki Konferencia ún. "zadari nyilatkozata" szerint az addigi vizsgálatok alapján nem volt állapítható, hogy természetfeletti jelenségekrõl lenne szó.

A Vatikáni Rádió német mûsora október 16-i adásában felhívja a figyelmet a mostari püspökség honlapján található gazdag dokumentációra, amely "árnyat vet az állítólagos Mária-jelenésekre". Ebbõl többek között az is kiderül, hogy a kezdetekben a pápa által idén laicizált ferences, Tomislav Vlasic diktálta a Máriának tulajdonított üzeneteket. Az egyik ilyen "üzenetbe" egy alkalommal teológiai eretnekség került bele. Az állítólagos jelenés megdicsérte Vlasic tevékenységét, sõt ajánlotta, hogy legyen õ a "látnokok" lelki vezetõje. A mostari püspökség honlapján található dokumentáció szerint Vlasic a horvátul "Gospa"- nak nevezett "látomás", a Szûzanya "új születésnapját" vezette be a plébánián.

P. José Rodriguez Carballo legfõbb ferences elöljáró 2009. március 10-én kelt levele szerint a laicizált ferencest a kiközösítés veszélye fenyegeti, amennyiben vallási kérdésekben nyilatkozik, különös tekintettel a "medjugorjei jelenségekre".

Október elején Vinko Puljic bíboros, a bosnyák püspöki konferencia elnöke is úgy nyilatkozott, hogy novemberben Rómába jön a 28 éve tartó kérdés megvitatására.
(forrás:karizmatikus.hu)
2010. április 28.

.


Mezítláb a Krizsevácra

A medjugorjei zarándokok egyik ambíciója, hogy mezítláb menjenek föl a város fölé magasodó Krizsevác hegy tetején álló kereszthez. A hegy magas és az út köves, így ez figyelemreméltó aszketikus teljesítmény. Ha valaki nem a produkció kedvéért csinálja, hanem valóban az Úr szenvedésében akar osztozni, minden bizonnyal érdemszerzõ is. Ugyancsak érdemszerzõ a sok rózsafüzér-ima és a nagyszámú szentgyónás. Mindez azonban még nem bizonyítja, hogy a medjugorjei jelenések hitelesek.

Nemrég közöltem Hauke professzor interjúját, aki nem tartja hitelesnek azokat. Elég sokan olvasták a cikket, de volt, aki pusztán a véleménynyilvánításon is fölháborodott. Habeat sibi. Az Egyház jelenlegi álláspontja: non constat de supernaturalitate, nem nyilvánvaló a jelenségek természetfölötti eredete. Így mindenki szabadon alkothat magánvéleményt, de senki se követelheti álláspontjának kötelezõ elfogadását. A Hittani Kongregáció által felállitott bizottság vizsgálja a jelenséget, s így számíthatunk arra, hogy elõbb-utóbb magasabb szinten születik döntés.
Jómagam elõször hittem a Medjugorjéból lelkesen hazatérõ zarándokoknak, de késõbb elgondolkoztam két dolgon. Az egyik a Szûzanya állítólagos kijelentése volt, mely szerint katolikusok, orthodoxok és muszlimok egyaránt kedvesek elõtte, hiszen "a vallások közötti különbségeket csak mi, emberek csináltuk". Az állítás elsõ fele természetesen igaz, a második azonban súlyos tévedés. A vallások között reális különbségek vannak, amelyek Isten szemében is érvényesek. Hogy Jézust Istennek tekintem vagy csak prófétának (Iszlám), hogy a pápának az egész Egyház fölötti joghatóságot tulajdonítok vagy csak tiszteleti elsõbbséget (orthodoxia), az nem mindegy.

A másik elgondolkoztató jelenség a mostari püspök elutasító véleménye és a medjugorjei ferencesek engedetlensége. Egy kiközösített ferencest a Szûzanya üzenetei állítólag kifejezetten biztattak az engedetlenségre. Ezen a vonalon más furcsa jelenségek is akadtak azóta, kellõ tényismeret híján nem beszélek ezekrõl, de engem elgondolkodtatnak.
Hauke professzor véleményét a Medjugorje-hívõk persze megtámadták. A hang bántóan durva. Benyomásom az, hogy szenvedélyek és prekoncepciók beszélnek, nem tárgyilagos érvek.

Egy barátom levelébõl idézek:
"Ismerek egy cikket, amely részletesen felsorolja a Jozo Zovko atyát két évtizeden át sujtó egyházjogi büntetéseket és tilalmakat, amelyek közül egynek sem engedelmeskedett. ... A Müller-féle ellencikk szerint a ferences rendfõnök kijelentette, hogy Jozo Zovko ellen semmi ilyen intézkedés nem volt hatályban. Itt valaki hazudik..." Egy további levélben: "A ferences rendfõnök valóban nem függesztette fel és nem sújtottta egyházjogi tilalommal, de a helyi püspök többször is. Errõl bezzeg nem írt Thomas Müller". És vagy öt levélben könyvtárnyi anyagot zúdít rám az ügyben elõfordult engedetlenségekkel és hazugságokkal kapcsolatban. Talán publikálok belõle valamennyit, ha majd képes leszek egy kicsit tájékozódni. Az egyik oldalon a "Szûzanya" menetrendszerû üzenetei a maguk gyermeteg semmitmondásával, a másik oldalon a hazugságok boszorkánykonyhája. Utóbbi akkor is létezik, ha az ájtatos zarándokok semmit nem sejtenek róla.
Zavaros terepen mozgunk. A hazugság atyjának területén.
Mindamellett érdemszerzõ lehet, ha valaki mezítláb megy föl a Krizsevácra.
(forrás: hagiosz.net/?q=mezitlabakrizsevacra