Szellemtani közlemények

Üzenet a 7. dimenzióból

Lord Antar, a felsõ dimenzióból

Köszöntelek benneteket testvérek! Lord Antar vagyok a 7. dimenzióból, a Fény hazájából!
Szeretettel figyelünk benneteket. Fejlõdésetek felgyorsult, s látjuk, ahogy a dimenzióugrás elõkészületei folynak. Nagy lépés ez nektek és bolygótoknak! Erõt, kitartást, hitet és összefogást igényel. De azt is nagy örömmel látjuk, hogy felfogjátok ennek jelentõségét, s egyre többen jártok a Fény Útján. Tudjátok ti is, más út nincs, csak a fejlõdés útja! Minden s mindenki ezen halad, még akkor is, ha világok dõlnek össze, birodalmak semmisülnek meg, hogy azok helyén új, dicsõ élet sarjadjon.
Velünk is megesett mindez! Átéltük sorsotokat mi is. Hasonló fejlõdési fázisban jártunk már, mikor hatalmas háború tört ki bolygónkon. Eluralkodott a félelem, hatalomvágy és kapzsiság. Testvér-testvér ellen, barát-barát ellen! Bolygónk lángokban állt!
De akkor egy csoport, ki tudatosan szívén viselte népünk sorsát, a beavatott tudással rendelkezõk, felébresztették az Isteni Erõket, s mikor eljött az IDÕ, sötétségbe borították földünket, mi akkor otthonunk volt. Ez hatalmas "sokkot" okozott a békétlenkedõkben, s erejüket, mit eddig egymás ellen fordítottak, egymás szolgálatába állították a katasztrófa megelõzésére! Rádöbbentek kollektív sorsukra, s hogy csak együtt, összefogva, egyként haladhatnak tovább az emelkedés útján! Az épülés, megbékélés, nyitottság idõszaka következett. A beavatottak egyre több lélekben tudatosították az erõt és a hatalmat, melyet a Fény szolgálatába állítottak! A szeretet ereje fogta át bolygónkat, s az áldásenergiák sugározták körbe. A bolygón élõk megnyitották magukat az Isteni/Teremtõi Akarat elõtt, s annak befogadásával az emelkedést választották!
Ekképp tudok most hozzátok szólni e dimenzióból. Mi átéltük, mire most ti készültök. Mi tudjuk, mire vállalkoztok, s azt is mi lesz jutalmatok: Béke, Fényesség, Szeretet, Egység, Jólét!
De ide el kell jutnotok! Együtt! Összefogva! Tudatosan!
Én, Lord Antar, arra kérlek benneteket testvérek, segítsétek egymást! Lássátok egymásban a létezés csodáját! Fogadjátok el Isten teremtõ hatalmát mindenben, mi megnyilvánul világotokban! Akarjatok fejlõdni, tudatosodni, s együtt összefogva tegyetek érte. Bocsássatok meg egymásnak és adjátok föl a gyûlölködést, rivalizálást, széthúzást! Elpusztíthat benneteket! Tanuljatok! S lássátok, mit elmondtam igaz és való. Ébredjetek most, míg megtehetitek! Míg sorsotokat magatok irányítjátok s nem az elsöprõ események!
Egy csodálatos és hatalmas változás elõtt álltok! Én mondhatok nektek ilyet, mert mi átéltük! A feladat nagy és nemes. Küzdelmes, de gyönyörûséges! A világ, melyet építetek magatoknak, ha szívvel teszitek, Isten Országa lesz számotokra! Az a hely, melyet minden pillanatban álmodtok, melyben teljességben élhettek félelmek és kötöttségek nélkül. Rajtatok áll! A ti szívetek-lelketek erején és kitartásán. A ti összefogásotok nagyságán! A ti tudatosodásotok mértékén és elfogadásotokon!
Elsõként nem kell mást tennetek, mint körbenéznetek magatok körül, s látnotok! Lássatok a szeretet szemével! Lássatok a szív szemével! Vegyétek észre azt az áldást és csodát, mi körülvesz benneteket, s ti úgy hívjátok ÉLET! Mi Létezésként említjük, Igaz Valóként.
Lássátok! Érezzétek, hogy meg akarjátok tartani, jobbá kívánjátok tenni. Akarjatok tenni és tenni akarjatok! Isteni, szeretetbõl fakadó akarattal! S ha ezt már érzitek, akkor kérjetek, mert kaptok segítséget! Tõlünk a felsõbb dimenziókból is. Mert mi bármikor kapcsolatba léphetünk veletek, ha akarjátok ezt!
Ha szeretettel összefogtok, s nem zárkóztok el egymástól, a másik meghallgatásától, s elfeleditek azt, hogy csak a ti igazságotok a jó, akkor tettetek sokat magatokért!
Adjátok át az ego igazságát az Isteni Igazságnak! Nyissatok egymás felé, hogy befogadhassatok! Lássatok magatokban és magatok körül szeretettel! Akarjatok jobbak lenni és jobbá tenni! Cselekedjetek Istennel szívetek szavára!
Döntsétek el utatok, s menjetek végig rajta kitartással, és az Isteni Akarat befogadásával!
A Fénybe tartsatok testvéreim, és odaérkeztek!
Kérjétek a 7. dimenzióban élõ testvéreitek segítségét és Fényenergiáinak áradását Földetekre, hogy tudatosodjon bennetek példánk!

Jó utat testvérek!

Lord Antar szólt
(forrás: kristálycsakra.hu Pusztai Orsi)

.


AZ IGAZI HIT HATALMA
"Névtelen Szellem" közleménye Eszter médium által

Többször gondoljatok azokra, akik tõletek elmentek, akiket szerettetek, és akik titeket szerettek; úgyszintén azokra is, akikkel valami differenciátok volt, hogy õk ne lássanak olyan érzéseket és gondolatokat a lelketekben, melyek õket talán kedvezõtlen érzésekre hangolnák, de lássanak lelketekben Isten felé való törekvést, javulási, tisztulási vágyat. A földdel való kapcsolatuk, amely az emlékezés folytán szorosabbá válik, ne legyen nekik fájdalmas, ne legyen sötét ború, amely õket szomorúsággal tölthetné el, hanem felemelõ érzés, ami lelküket eltölti, hogy közelebb érezzék magukat Istenhez és hozzátok, az által a szeretet által, amely itt a földi életben kelt ki abból a kicsiny magból, amelyet Isten gondviselése vetett el a lelketekben, hogy tisztítsa a földi élet légkörét, hogy minden egyes találkozással a jobb, az igazabb terjeszkedhessék, hogy ebben a szeretetben magatok részére az Isten, a mi Atyánk megelégedését kiérdemelhessétek.
A földi élet sem nem büntetés, sem nem a boldogságnak vagy az érdemeknek megvalósulása, jutalmazása, hanem kiengesztelésül van adva azokért a tévedésekért, amelyek a szellemvilágban meggátolták a boldogságotokat. Ezeket a gátakat kell lerombolnotok a földi életben; ezeket a tévedéseket, hibákat kell kiküszöbölnötök, amelyek titeket a boldogságtól elzárnak.
A mennyei Atyátok azért adott az embereknek vezetõket, hogy a földi életet ne tekintsétek börtönnek, bûnhõdésnek, hanem Isten kegyelmének, hogy azokban a megpróbáltatásokban, amelyeket ti hívtatok ki magatok ellen, el ne csüggedjetek, hanem a vigasztalást megtalálhassátok, hogy a reménységek beteljesedjenek, amelyeket Õ nyújtott nektek az ígéretek által, amelyeket nem szûnt meg a földi világban élõknek nyújtani.
Higgyetek és reménykedjetek, mert nem vagytok elhagyva. Ha el volnátok hagyva, nem küldene az Úr idõrõl-idõre hozzátok olyan vezetõket, oktatókat, akik a lelketeket átvilágítják mindazzal a világossággal, amellyel megbízattak, hogy nektek átadják. Mindazok a lelki értékek, amelyeket õk hoztak, itt vannak veletek, csak a kezeteket kell kinyújtanotok, csak egy kicsit keresnetek kell, és megtaláljátok a föld porában, még azokban a szenvedésekben is, amelyektõl a legjobban féltek.
*
A hit Isten ajándéka, amely elvezet titeket a valósághoz. De nem szabad engedni, hogy azt a hitet, amelyet Isten ad a földi embernek, belepje a por és elhomályosodjék. A földi embernek folyton-folyvást keresni, kutatni kell az igazságot, hogy a hit, amely elõször csak egy kicsiny világosság, növekedhessék, hogy nagy területeket bevilágítva egész embercsoportoknak nemzedékrõl nemzedékre a vezetõje, irányítója lehessen.
A földi ember azonban gyenge, gyarló, hibákkal, tévelygésekkel küzd, aki engedi, hogy az a kis világosság, amelyet neki Isten kegyelme adott, elhomályosodjék. Amikor a lélek kétségbeesve, tájékozatlanul áll a megpróbáltatások és a szenvedések közepette, akkor összeesik, és nem tudja, merre és hogyan keresse a kibontakozást.
Ennek a hitnek ápolására, növelésére adta a földi embereknek az Isten kegyelme a szellemekkel való érintkezés lehetõségét. Ennek a hitnek alátámasztására adta az utolsó idõkben ezt a formát, hogy a nagy zûrzavarban, az eszmék vad harcában el ne tévedjetek, hanem megtalálhassátok azt a keskeny utat, amelyet a mi Urunk mutatott mindnyájatoknak.
Errõl az útról minden egyes földre született léleknek tudomása van. Hiszen minden léleknek az a vágya, hogy a zûrzavarból, a szenvedésbõl, a bizonytalanságból a békés bizonyosság világába, az igazság világába térhessen át. Ne higgyétek tehát, hogy a szellemvilág minden lélek részére eszményi boldogságot nyújt; ha ez így lenne, akkor nem törekednének annyira a szellemek a fizikai világ felé, a testöltés törvényébe!
A bûnbe alámerült szellemeket kényszeríti saját természetük, a megnyugvás, a boldogság utáni vágy, hogy keressenek, dolgozzanak, és ezzel a munkájukkal mindazokat az eredményeket felmorzsolják, amelyeket rossz irányban haladva teremtettek, anyaggá sûrítettek, és amelyeket szenvedéssé, megpróbáltatássá kovácsolt részükre a sors.
A szellemvilág az igazság világa, ahol minden megvalósul, amit a szellem átgondol és átérez. Minden vágy valósággá válik és ez a valóság esetleg rémes annak a léleknek, aki azt megalkotta.
Ezt a szót, hogy lélek, szándékosan használom beszédeimben, mert mindaddig csak lélekrõl lehet beszélni, ameddig a szellem, mint világosság, mint bölcsesség, ki nem emelkedik a lélek tévelygõ vágyaiból és ki nem alakul önálló egyéniséggé. Az a szellem, akinek még fájdalmas tapasztalatokra van szüksége, hogy meg tudja ismerni, mi a jó és mi a rossz, hogy azokból le tudja vonni magának a következtetések során azt az igazságot, amely az õ örökkévaló természetének jó és kedvezõ, még csak a fejlõdés kezdetén van. Ti azonban, akik kerestek, kutattok, akik a lelketekkel már-már megközelítettétek az igazságot, hogy azt megragadva a magatokévá tehessétek, ti már a szellemek világában, az igazság világában igyekeztek magatoknak helyet teremteni. És hogy ezt a helyet biztosíthassátok magatoknak, azért munkálkodtok önmagatokon, azért keresitek azt a biztos pontot, amelyre ráépíthetitek a magatok létét, amelyben erõt gyûjthettek, hogy elindulhassatok a fejlõdésnek elõttetek álló legközelebbi állomásához.
Akik már öntudatosan keresnek, kutatnak, és az igazságról fogalmaik vannak, azok belépnek abba a szellemi állapotba, amely nagyobb szabadságot biztosít részükre. Ezek nagyobb világosságot is tudnak a maguk világába széthinteni.
Aki azonban a szellemvilág ajtaja elõtt áll és nem azzal a céllal zörget a szellemvilág kapuján, hogy az õ örökkévaló lényének létét az örökkévalóban megszilárdíthassa, és nem vállalja a munkát, amely ott kötelezõvé válik a részére, az még mindig csak lelki vágyainak viharzásában él és tájékozatlanul kapkod ide-oda. Az ilyennek sokkal jobb volna, ha semmit sem tudna az igazságról. Mert minden igazság, amit itt tapasztal, megismer, és ez ellen az igazság ellen cselekszik, vádolja õt, ez az igazság törvényt ül felette és a szenvedésnek, a bûnhõdésnek világában kell majd számot adnia arról, amit önmaga ellen felidézett.
Forrás:
EVANGÉLIUMI SPIRITIZMUS III. kötet.
A "NÉVTELEN SZELLEM" TANÍTÁSAI ESZTER MÉDIUM ÚTJÁN
Kiadja: A Szellemi Búvárok Pesti Egylete - Budapest, 1936.

.


A következõ anyagot a Szellemtani Közleményekbõl szemléztem.
(www.spiritualitas.hu)


A jövendõ felé

Az alább közölt írásban a zárójelekben megadott idõpontok a témában mediális úton kapott tanításokra hivatkozik.

Az Ember Fia meghalt, mert az Írásnak be kellett teljesednie, mely szerint életével és vérével pecsételte meg az Újszövetséget, Isten Fiának küldetését.
A feltámadás ténye mind szemmel láthatóbbá lesz. Bizony az élet hatalmasabb, mint a halál, mert a halál az éle¬tet elaltatja, de az élet a halált megsemmisíti. Egyben eljött az ideje annak, hogy az emberiség megméres¬sék! Megnyílik-e a szíve, mit hajlandó tenni a Föld és a saját meg¬váltása érdekében.
Tornyosulnak a Földön a viharfelhõk, a kitörni készülõ vihar elõjelei már rettegtetik lakóit. Amikor a jó gazda kimegy a búzaföldjére, és látja, hogy beérett a gabona, a távolból pedig viharfelhõ közeledik, sür¬gõsen összeszedi minden béresét, egész háznépét, aki csak ép¬kézláb sarlót, ka-szát ragad, hogy a vihar kitörése elõtt beta¬karítsa a termést. Így van ez szellemi téren is.
Isten semmiféle erõt nem hagy parlagon heverni, mert az aratnivaló sokkal több, mint az arató. Tehát azoknak, akiknek megismerés adatott, munkába kell állni, és megnyitni az ajkukat, hogy hirdessék Istennek dicsõ¬ségét. (1940.III.31.)
Az Úr angyalainak beláthatatlan serege lett világgá küldve, hogy az emberek fülébe harsonázzák a szózatot: Jaj ne¬ked Szodoma, Gomora, jaj neked Jeruzsálem és Róma, jaj neked te két büszke város, melynek falain belül tombol a bûnös élet. És százszor jaj neked te bûnös gyermeke e századnak, ki nem tudsz betelni e föld parázna kincseivel, és õrülten lejted a táncot az aranyborjú körül.
Félelmes az Úr szava, - az Atya hívása szelíd. Nem azért küldi szét angyalait, hogy ijedtséget és ré¬mületet keltsen az amúgy is rettegésre és kishitûségre hajlamos szívekbe, hanem hogy ébressze Övéit. Mert minden gyermekét összetereli, bárhol legyen is.
Figyelmezteti az Úr ennek a századnak botor gyermekét is, akinek a lelkében minden összekeveredve kóvályog, mert pogány is, és a Föld bálványainak áldoz. A bálványok nem üresek és élettelenek. Mágiájuk van és hatnak, mert a Föld a Sátán uralma alatt áll. (Lk.4,6) Kivétel nélkül minden, ami a testnek jólétét, kényelmét, gyönyörûségét szolgálja, a Sátán kincsesházából való, és körmön¬font tiszttartói tudják, hová, mikor, mit kell adni, vagy meg¬vonni.
Az anyagban rejlõ démonikus erõk állandóan nyugtalanít¬ják az embert, hogy belõle mind többet és többet mondhasson ma¬gáénak, és amit a Sátán elvesz, az állandó hiányérzetet, irigy¬séget és gyûlöletet ébreszt azok iránt, akiknek sok van. (1946.III.7.)
Ezt a kort a Szent Szellem munkálja, a pogány lélek anyagimádatát meg fogja gyõzni! Izrael népének törvényismeretét, mely azt betartani lát¬szik, de farizeusi lelkületével kijátssza, meg fogja gyõzni! És meggyõzi Rómát, mely külsõséges életével túlságosan elvilágiasodott, de a belsõ életbe be-betekintve, nem tudja, hová tartozik, nem tudja, hol akar Krisztus uralkodni, ezen a világon-e, vagy a másikon? Nem tudja, hová jön majd el, hol lesz az az ország, amelynek fundamentuma meg van vetve, amelynek határait most mérik fel, és amelynek hatalma megdönthetetlen.
Az egyházaknak olyan buzgalommal kellett volna minden idõben elõkészíteni a töredelmes szív áldozatát, mint ahogy a másik oldalon a véráldozat elõkészítése folyik.
Vezetõi ehelyett világi emberként éltek és élnek, mit sem törõdve azzal, hogy velük egyben a kereszténység nem az Evangélium szellemében él, pedig ez a szellem képviselhetne annyi erõt a Földön, amely visszatarthatná az örökös véráldozatoktól.
Most már késõ! Akkor kellett volna, amikor még sütött a Nap, és ragyogtak a csillagok. Most már minden egyes léleknek a maga átélései és szenvedései árán kell Istenhez eljutnia. (1945.VIII.)
Két óriási erõnek az összecsapása várható a Földön. Szinte azt lehetne mondani, ennek az elõestéjén áll az emberiség. Átérzi-e teljességgel ezeknek az idõknek fontosságát az ember, amelyben él? Tudja-e, milyen nagy horderejû egy földi élet, amikor szellemi erõk összecsapnak, szétválnak, össze¬keverednek, kiválasztódnak, amelyben világok alakulnak? (1948.II.12.)
Ezért van az, hogy megnehezültek a harcok a Földön. Nyugtalan az ember körül az állat- és növényvilág, az idõjárás, minden. A szellemvilág mozgolódása kihat rá, (1939.I.22.) mert szellemek sokasága rajzik, elhagyva a maguk helyét. Egy ilyen bolygóra érkeznek, hogy itt minden erejüket latba vetve segítsék véghezvinni azt az átalakulást, melyet a fejlõdés örök és megmá¬síthatatlan törvénye elõír a bolygó és a rajta élõk számára. (1948.II.12.)
De mint ahogy meg van írva Izrael Egyiptomból való ki¬vonulásánál, hogy „sok elegy nép is méne fel velük”, (3Móz.12,38) a földi szférák fluid óceánján alacsonyrendû gondolat- és esz¬mekalózok garázdálkodnak, hogy a maguk eszmevilágának elgondo¬lásaival, vagy éppenséggel alacsony indulatoktól fûtve, nyug¬talanítsák az embert. (1940.X.17.)
A megismerésben élõ ember azonban nem rettenhet vissza, mert õt ezek az idõk nem érték váratlanul. Õ ezeket az idõket választotta a tes-tetöltéshez, erõt és akaratot érezvén ahhoz, hogy az eljövendõ feladatoknak eleget tegyen, hogy ebben a lelket érlelõ korszakban munkálkodjék.
Ezért nem eshet soha kétségbe, ha el is homályosodik vállalásának emléke, mert a kishitû lélek rossz hangulatai, sírásai, panaszai nem viszik elõbbre sem önmagát, sem a vi¬lágot. Az egyedüli helyes magatartás a bátor és nyugodt bele¬illeszkedés az eseményekbe, és az azokból folyó körülmények¬be.
Jézus nem azért könyörgött, hogy az övéit vegye ki Isten e világból, hanem hogy õrizze meg õket a gonosztól. (János 17,15)
Ebben a korban nem kis erõkkel öltöttek testet szel¬lemek, mert kivétel nélkül mindenkinek, akár öntudatos, akár csak vegetatív életet él, óriási erõfeszítésébe kerül, hogy ezt az életet átélje, leélje, megélje.
Vegyétek eszetekbe, hogy eltévedt, tudatlan gyermekek akarnak majd hazatalálni, akik nem látják az útjelzõt a sok könnytõl, amit sírni fognak. Azoknak kell utat mutatni, akik ismerik az örök élet hazahívó szépségeit, azoknak kell az igazságot hirdetni, amely az életre visz. (1940.VI.9.) Vagytok néhányan erõsek, - szól a tanítás - akik nyílt, vagy titkos megbízatást kaptak. Ezeket véghez kell vinni. Nem lehet dolgavégezetlenül megjelenni az Úr elõtt.
Egy felülrõl jövõ segítõ munka folyik, amely felölel minden fokozatot. Én kapom az utasításokat apostoli kezekbõl, - mondja a szellemi tanító - továbbítom segítõtársaimnak, azok velem együtt nektek, ti a környezetetekbe kerülõ embereknek, azok pedig a maguk szûkebb körének.
Akiknek erõit nem köti már le a maguk gyarlóságával ví¬vott küzdelem, akik ugyan szintén küzdenek és harcolnak, de inkább a külsõ kaotikus erõkkel, amelyek állandóan támadják Isten munkásait, azok mindenkinek továbbítják ezt a segítsé¬get, ahová Isten a lépteiket irányítja. (1940.VI.9.)
A támadások pedig onnan vannak, amint a Földön terjed a nyugtalanság, és a fejetlenség mind nagyobb méreteket ölt. Megszámlálhatatlan azoknak a száma, akik a szférákban élénken részt vesznek mind abban, ami a Földön történik, és nem szol¬gálja mindig a békét.

A magasabb érdekeket szolgáló szellemeknek egyenként és rajokban nagyfeszültségû rétegeken kell keresztül törni magu¬kat, sûrû, nehéz fluidokat mintegy desztillálni, hogy valami¬képpen eljussanak az emberekhez. (1940.X.17.)

Azok pedig, akik legtöbbet vétkeznek a sze¬retet ellen, akik nem akarják megérteni, hogy Istennek hosszútûrése nem abban áll, hogy újból és újból elnézi gyermekeinek tévelygéseit, hanem sokszor megpróbálja, várván azt, hogy amit az elsõ próbánál nem tud felmutatni, majd felmutat¬ja a következõn. Azoknak a számára a próbaalkalmak egyszer csak lejárnak, elmúlnak és a gyermek azon veszi magát észre, hogy magára maradt, kiesett a kegyelembõl, vagyis hogy elfogyott a lehetõségek sorozata. (1940.VI.9.)
Pártütõ gyermekei olyan súlyos romboló erõket halmoztak fel Istentõl való eltávolodásuk következtében, hogy önmaguk¬kal együtt mindent megsemmisítenének, ha a Gondviselés a kegyelmi erõkkel nem ellensúlyozná azokat.
Bármint van is, Isten mindenütt és mindenben jelen van. Õnélküle nem történhet semmi, Õ egy titkos bázis, mindent egyensúlyban tart, mert csak az semmisülhet meg, amire nincsen szükség.
A Földnek egyik tábora állandóan a rombolás felé tart, viszont látni kell, hogy a másik olda¬lon hihetetlen erõfeszítéseket tesznek, hogy megtartsák a meg¬lévõt, felépítsék, ami romba dõlt. Az ember, aki nem lát a dolgok mélyére, nem ismeri az elindulást, nem sejti az irányt és célt, nem tudja mire vélni ezt a kétféle törekvést: a megsemmisülés felé tartót, és a megtartani akarást. (1948.11.12.) Ennek a feszültségnek egy irtózatos kivetülése a háború.
A fejlõdésre való állandó ösztönzés a Föld szellemiségé¬nek legbelsõ magvából indul ki. Az elõbbre jutás, a haladás pedig mindig csak áldozatok árán lehetséges.
Ez a Föld beláthatatlan idõ óta állandóan véráldozatot mutat be, és ezért utálatossá vált Isten elõtt. A legutolsó háborúban folyó összecsapások olyan vérfolyam zsilipeket nyitottak meg, hogy az áradat a legféktelenebb szen¬vedélyeket is megállította egy-egy pillanatra, és döbbenten kérdezte az ember, hol van az Isten, aki ezt nézheti?
Óh, ne panaszkodjatok és ne háborogjatok, hanem szán¬játok e Földnek lelkét, és segítsétek, hogy végre meglássa az áldozathozatal igazi útját..
A Föld térségeiben nagy eszmék vibrálnak, és mindegyik mozgósítja a maga katonáit. Ezek egymás érdekszféráit érintve ütközéseket hoznak létre, és nem engedik megnyugodni a fá¬radt emberiséget. Ez pedig azért van, mert a 2000-ik év beteltével az Égnek és Földnek új ábrázata lesz. Nincs idõ a megállásra, a megpihenésre. Minden még a legnagyobb zûrzavar képét mutat¬ja, hol vagyunk még a kifejlõdéstõl! (1946.V.30.)
Ha látjátok, hogy a fizikai világban egy szinte tébo¬lyult munkairam folyik, akkor tudjátok meg, hogy a szellemvi¬lágban ugyancsak, de nem ugyancsak, hanem elsõsorban, és õ diktálja ezt az iramot. Nem úgy, ahogy ez a fizikai világ¬ban nyilvánul meg, hanem egy tervszerû, fokozott, pihenést nem engedõ, folyamatosan lüktetõ, elõre lendülõ munkát végez.
Az ember nem érti, miért siet, miért nem lehet megállni, miért hajszolja önmagát és mindenkit. (1948.II.2.) Nem tehet másként, csak azt érzi, hogy hamar-hamar helyre kell állítani mindent, befejezni, készen lenni, behozni hosszú századok mulasztását.
A szellem fejlõdésével a civilizáció produktumai is magasabb rendûek, és az ember életét szolgáló és megszépítõ eszközök tömege vár megvalósulásra, ami még a formát nem öltött semmiben van. És az ember rohan, mintha érezné, hogy nem sok idõ múlva számon kéri valaki mindazt, amit életre kellett volna hoznia idáig, a szellem fejlõdése nagy eszten¬dejének bezárásáig. (1948.IX.2.)

Benne volt az idõk méhében egy eszmeáramlat, melynek hullámverései elhatoltak kelettõl nyugatig, amely miatt vajúdik a Föld. Megnyirbálva, korcsosultan került felszínre, mégis végig viharzik a lelkeken, mert a fejlõdésnek ezen a fokozatán millió és millió szellem jött a Földre, hogy kutas¬son, munkálkodjon az egyetemes testvériség létrejöttén, - vagy még nagyobb számban, akik vágy alakjában hordozták.
Ez az eszme ugyan teret foglalt már nyugaton, de mégis, amikor keletrõl jött, egészen más illata volt annak a szélnek, amely azt hordozta és hozta. A kelet és nyugat találkozásánál felfigyeltek az érzékeny fülûek, örömrepesve fogadták, ami keletrõl jött, és küldték nyugatra.
De voltak sokan, akik megborzadtak tõle. Ez van ma is. Ezért fokozatosan el kell ülni az eszmék áramlásának, népek és fajok harcának, nemzetek versengésének meg kell szûnnie.
A régi korszak lezárásával és az új korszakba való belépéssel ki kell alakulni egy általános és egyetemes fokozati képnek, hogy mindenki elõtt nyilvánvaló legyen a kornak jegye, melyben megkezdi mûködését. Aki lát, az tudja, hogy a század nagy feladataiból mi az, amit meg kell oldani. Két hatalmas ellenfél áll egymással szemben. Ezeknek a küzdelme állandóan folyik a Földön is, a szférákban is.
Az egyik ellenfél kezében lévõ szerszám nem fegyverré, hanem eszközzé lesz, és ezzel kényszeríteni fogja a vele szemben álló ellenfelét, hogy az õ kezében lévõ fegyver is eszközzé legyen. Ahogy Ézsaiás próféta mondja: „Csinálnak fegyvereikbõl kapákat, és dárdáikból metszõkéseket, és nép népre kardot nem emel, és hada¬kozást többé nem tanul.” (Ézs.2,4.)
Ha a két ellenfél nem tudná ezt a feladatot elvégezni, mint ahogy nem is tudja, mert messze van még az õszinte aka¬rástól, (1946.V.30.) - pedig a megoldás, mint érett gyümölcs, ott lóg a fáján, - ezt az érett gyümölcsöt tartja szemmel a két ellenfél. Alig-alig tudják türtõztetni magukat, kezüket ki-kinyújtják feléje, de ott van az ember számító és mérle¬gelõ akarata, és mindig visszatorpan, hol az egyik, hol a másik.
Közben pedig tõlük függetlenül mûködnek a kozmikus erõk, és egyszer csak - lehet, hogy a szemük láttára - leesik az érett gyümölcs, nem tudván már magát tovább tartani az ágán. (1957.X.3.)
...Akkor jön Krisztus, és megtisztítja a templomot, mert ennek a századnak kalmár lelkét likvidálni kell, csak úgy jöhet az Evangélium éltetõ vize. A 2000-ik év beteltével pedig ennek a forrásnak ha¬talmasan kell buzogni! (1946.V.30.)
Ami ma történik a világban, az nagyjából a lelki erõk megtisztításáért folyik. A lélek megpróbáltatásai az ember idegéletében nyilvá¬nulnak meg. Legjobban a hétköznapi élet hajszájában figyel¬hetõk meg a jellegzetes, lelki erõket gyúró, sorvasztó küz¬delmek a jóért.
Tulajdonképpen a mai ember nem is anyagimádó, inkább azokat az örömöket akarja élvezni, amiket az anyagi produktumok nyújtanak. Evés, ivás, szerelmi élet, öltözködés, lakás, szórakozás, minden merõben más, mint a testi emberé.
A mai ember sietve, kapkodva eszik, iszik, dolgozik, nem élvezi otthonát, nem örül a munkahelyének, ruháit nem hagyja örökül gyermekeinek, sem házait, sem földjeit. Könnyen felad valamit és szerez másvalamit helyette. Szórakozásait is kapkodva szedi össze, ahogy adódnak, nem válogatva és át¬gondolva.
Mindent akar, sokat meg is kap, vannak pillanatnyi kielégülései, de semmi boldogsága nincs! Majd amikor idegélete kuszáltan és kimerülten a re¬ménytelenség és hiábavalóság állapotába kerül, akkor terelõdik magasabb tudnivalókra a figyelme, és lassan felismeri a szel¬lem szükségleteit. Amikor azoknak a kielégítésére fordítja majd a figyelmét, idejét és erõit, akkor kezdõdnek a szellemi korszaknak nagy küzdelmei, megpróbáltatásai, amelyek nem lesznek könnyûek.
Mint ahogy az ember evolúciójának elsõ, testi szakaszá¬ban, a túltápláltság idején kolera, pestis, himlõ és a higiénia hiánya okozta betegségek nyomorgatták az emberiséget, most a túlfeszített idegélet folytán rák, belsõ fekélyek, szívbénulások lépnek fel tömegével.
Az elkövetkezõ kor elsõ felében az értelmi funkció szerve és központja, az agy megbetegedései lesznek napirenden mindaddig és mindazoknál, amíg és akik fel nem ismerik, hogy nem lehet megállni, az idõk mindenkit sürgetnek, meg kell kezdõdnie a szellem uralmának.
De amíg az érzékenyebbek elõször a test korszakában, majd a lélek korszakában legelsõsorban voltak kiszolgáltatva a rendellenességeknek, - és csak azok mentesültek, akik meg¬elõzve korukat, egyénileg beléptek már a szellem korszakába - addig a szellem uralmának korában õk lesznek az egészségesek és örömteljesek. (1958.V.8.)
Mint ahogy nem lehet elállítani a szelek járását, úgy nem lehet megkötözni a szellemi erõk áramlását sem, csak egy ideig. Csakhogy az anyagelvû lét olyanná formálta az embert, amilyenre nem gondolt, mikor kialakította magának azt a világot, amelyben élnie kellett.
A nehéz, merev, érdes, szálkás, sarkos, a kéznek nem kellemes tapintású anyaggal való foglalkozás szinte meggátolja abban, hogy néha puhán, jólesõen elengedje magát. A dübörgõ, zakatoló, pufogó, sípoló, rikoltozó han¬gok állandóan sértik az ember lágy, halk hangok harmóniájára vágyó hallását.
A szeme is csak nyitva van, de nem azért, hogy fel¬vegye a színek, formák, vonalak összhangját, hanem azért, hogy kikerülhesse az állandóan eléje kerülõ akadályokat.
Az ízlelés még konstatálja néhány étel ilyen vagy olyan ízét, de nem élvezheti már jóformán soha az ízes beszéd za¬matát, sem egy jóízû kacajt.
A szaglásnak, mint érzékszervnek, már semmi igénye nincs, örül, ha egy kis tiszta levegõt szállíthat a belsõ szerveknek.
A végtagoknak sincs jobb dolguk. Hiába kövezik ki simá¬ra az utakat, az emberek fáradtan vonszolják magukat. Akiket luxus jármûvek szállítanak ide-oda, azok sem tudják hová rakni sajgó lábaikat. A rugalmasság már csak néhány sportbajnok, meg néhány egészséges ifjú ember privilégiuma lesz.
Az agy hovatovább csak mechanikus gondolatokat termel, amik a legtöbb munkakörben tipikusan ismétlõdnek.
Az anyag salakjától át meg átitatott földön ólmosan tapadnak a szellemi ember szárnyai, és csak rövid ideig tud fölé emelkedni annak a sûrû, sötét fluid masszának, amit a rajta kívül álló erõknek kell megtisztítani!
Amikor az idõ elérkezik, a Szent Szellem lehelete fújja tisztára a Föld légkörét, mert olyan még nem volt, hogy a szellemi erõknek meg kellett volna futamodniuk. (1957.VII.4.)
Most még nap nap után súlyosabb lesz az élet, mert az em¬ber a maga idõszámításával méri a történéseket, és el nem tudja képzelni, mikor múlnak el azok a napok, amelyekre azt mondja: nem szeretem õket.
Nincs már messze Krisztusnak ama nagy napja! Újból és újból mondom: - hangzik a szellemi tanítás - kimondhatatlan fény és világosság közeledik a sötétségbe borult Föld felé. Ezt a fényt és világosságot úgy képzeljétek el, mint ellen¬állhatatlan erõt, ami elindult azokból a szférákból, ahol dön¬töttek már a földi népek sorsáról.
Azóta állandóan nyomul elõre, és a sötétséget olyan mértékben sûríti és szorítja a Föld felülete felé, hogy ezek a sötét erõk szinte kibírhatat¬lanul szorulnak és feszülnek egy mindinkább vékonyodó rétegbe, amely körülveszi a Földet, és annyira szorítja mindazt, ami él, hogy a megfulladás érzését kelti.
A feltartóztathatatlan erõvel a Föld felé hatoló világosság nem akarja átsugározni és felhígítani a sötétséget, hanem kényszeríti kiélni és fel¬emészteni önmagát.
A sötétség õrült káoszban kavarog, mind szûkebb térre szorul, és ezért kénytelen a Föld felületén tovább terjedni, mint a tûz lángja, melyet felülrõl oltanak, miközben az körülnyaldosta a Földgolyót. Amikor a mozgási lehetõség már oly kicsi lesz, hogy nem tud hová terjedni, te¬hetetlen haragjában a Föld mélyébe fúródik, és ott más, sötét erõkkel egyesülve, elemi csapásokat és kataklizmákat idéz majd elõ.
Amikor így kiélte romboló kedvét, Krisztus áldott vilá¬gossága egyszerre beragyogja a Föld teljes felületét. Amint nagy pusztító viharok után csak itt-ott hallatszik még egy távoli mennydörgés, vagy felcikázik a láthatár szálén egy-egy villám, úgy fog felmorajlani valahonnan egy-egy panaszos, dohogó szava a Földnek, amely gyermekei jóvoltából kénytelen volt szakadatlanul vért inni, és emberi testek millióival táplál¬kozni.
Akkor majd meglátjátok, hogy a Föld mindazt, amit kénytelen volt elnyelni, képes az ölében átalakítani, és csendesen, engedelmesen megtermi továbbra is az ember kenyerét.
Szeretteim! Ne higgyetek a kísértõnek! Nem bennetek sötétül el a Krisztus által meggyújtott fény. Krisztus nem távolodik el tõletek, hanem mind közelebb és közelebb jön fe¬létek.
Szeretteim! Ne higgyetek a kísértõnek! Erõitek nem hagynak el benneteket, hanem mint Krisztus erõdítményei, állan¬dó ostromnak vagytok kitéve és alávetve. Krisztus kicsiny serege nem érezheti jól magát ebben a sûrû sötétségben, mert az, mint abroncs szorítja fejét, szívét és egész idegszféráját.
A biztonságos életérzés ne hagyjon el benneteket egy pillanatra sem, mert hajatok szálai is meg vannak számlálva. (Lk.12.7)

Egyszer megint nagyon közelinek tetszett az idõ, a nap, melynek érkezésérõl csak az Atya tud. (Mk.13,32) Az örökké¬valóság léptéke olyan, hogy a fejlõdés folyamatai egymásba nyúlnak vissza és elõre, évtizedeket, évszázadokat, hiszen a teremtés hat napja, a Nagyhét fázisai kozmikusak.
Azoknak, akiknek közös munkateret adott az Úr, az együtt haladóknak, akik egyforma lehetõséget kaptak, azoknak mind jobban kell érezni, hogy amit az egyik tesz, azért a másik is felelõs. És ha az egyik olyasmit cselekszik, amelyrõl a má¬sik úgy érzi, hogy azért nem vállalhat felelõsséget, akkor szo¬morú és nyugtalan lesz, mintha csak õ maga tett volna olyasmit, amely ellenkezik törekvéseivel és tudásával. Ha pedig a szellemi társak közül valaki sorozatosan tesz olyasmit, amivel a többi nem vállalhat közösséget, akkor annak le kell hullani a láncról.

Kérni kell a szívek Urát, hogy erõt adjon, mellyel körülnézhettek, mi hiányzik azoknak, akiket az élet sodra felétek hajt. Hogy ti zörgessetek náluk és megnyíljon embertársaitok, testvéreitek belsõ világa, hová betekintvén lássátok, minden lélekajtó mögött ugyanaz az Istenbõl kipattant szikra lakik, mint bennetek.

Kérni kell a helyes beszéd készségét, hogy amikor egy könyörgõ tekintettel azt kérdezik tõletek, tudni szeretnék, hogy õk kik és honnan jöttek, akkor meg tudjatok felelni, meg tudjatok tárulni, és a másiknak parázsló szikrája felgyúljon a ti lelketek melegén és világosságán. (1948.II.12.) Ha majd megint hinni és szeretni akarnak az emberek, akkor készen kell lenni és megosztani, amit Isten adott.
Ahogy ma megalázzák az embert a kenyere miatt, úgy fognak megalázkodni és lelki éhségükre egy krisztusi Igét kérni. De amíg megtagadhatják tõletek azt, amire ma szüksége¬tek volna, ti ezt meg nem tehetitek azokkal a javakkal, amiket onnan felülrõl nyertetek. (1945.III.15.)

Minél többen lesznek, akiknek felelõsségtuda¬ta is felébred, annál több, gyorsabb, erõteljesebb szellemi eredményt mutathatna fel a Föld. Ennek a fáradhatatlan mun¬kásaivá kell lennetek. (1948.11.12.) Minden egyéb most már csak hiú törekvés és önáltatás. (1948.IX.2.)

Ti, Földnek lakói, könnyítsétek meg ennek a szegény vajúdó Földnek szülõfájdalmait azzal, hogy magatokat súlytalanítjátok, mintha semmi sem örvénylene körülöttetek. (1957.IV.18.)


Zábojiné, K. Magda

(forrás: Karsaytól emailban kaptam)

.


Születés

A gyermekek születése lehetõvé teszi a föld légkörébe jutott szellemeknek az újjászületést és tisztulást. A földi emberek mind ilyen javuló, tisztuló szellemek, akik életük után a föld légkörében maradnak mindaddig, míg a körforgás törvénye ismét testhez nem köti õket, amelyben újra születve, ismét megkezdhetik azt a munkát, amit halálukkal abbahagytak, tudniillik a lelkükben lévõ bûnös hajlamok kiirtását; ugyanis csakis azért, csupán evégett él az ember a földön.
A gyermek mikor a világra jön, elfelejti szelleméletét, s mint teljesen ártatlan csecsemõ kezdi meg az új életet. Hajlamai csak az öntudat ébredésével kezdenek felszínre jönni. Lelki tulajdonságai a gyermekkorban még csak homályosan bontakoznak ki.

Ez az a kor, amikor a szellem nem képes valódi énjét áttükrözni, mivel a környezet hatására és a nevelés által második énje képzõdik – a testi én – mely elnyomja belsõ énjének hajlamait. Így a helyesen nevelt testi öntudat jó eredmény, a rosszul nevelt, nem megfelelõ eredmény.
Azért, ha a szülõ próbára lesz téve gyermekei részérõl, ne zúgolódjon Isten ellen, mert tõle semmi rossz nem származhat, mindig csak jó. A rossz gyermek által saját rosszaságod lesz megbüntetve, melyet elkövettél ebben, vagy egy másik létezésedben, szüleiddel szemben. Tudd meg ember, hogy minden bûn hasonlót nemz, és a nemzedék semmisíti meg a nemzõit, míg csak ki nem fogy a bûnnek gyökere is a lélekbõl.

A gyermek és a szülõ egy Atyának gyermekei, s azonos irányban kell haladniuk, azonos célért kell lelkesedniük, egy érzéstõl kell áthatva lenniük, tudniillik Istent és törvényét megismerni, a törvény által megszabott úton haladni, ez pedig a szeretet. A házasság, a család, a nagy kiterjedésû rokonság, barátság, ismeretség, mind megannyi üres kertek, melyek a szeretet magvai által bevetve képeznék az emberiség szellemi üdülõhelyeit, ahol az élet-viharban kifáradt lelkek új erõt és bátorságot nyernének a további küzdelmekhez.
Addig mindig lesznek boldogtalan házasságok, csalódások, rossz gyermekek, gonosz szülõk, irigy és gõgös rokonok, hamis barátok, kárörvendõ ismerõsök, titkos és nyílt ellenségek, a bûnök házainak eme szörnyei, kik szívükben hordják a saját, és embertársaik számára szánt büntetéseket.

A gyermek testi és szellemi nevelése a szülõ elsõ és legszentebb feladata, melyet a földön testelöltött szellem elvégezhet. Nincs összhang, ha nincs szeretet. A családi élet kell, hogy a szeretetnek meleg fészke legyen, ahol Isten törvénye él és uralkodik a szívekben. A szülõk egymás iránti szeretete a gyermekek szívében termékeny talajra talál és kibontja a szeretet és hála legszebb virágait.
A gyermek szelleme reátok van bízva szülõk, hogy lelkét megtisztítsátok a bûnöktõl. Értelmét fejlesszétek, akaratát, erejét növeljétek és szívében a szeretet érzését, minden szép, jó és tiszta iránti lelkesedését felébresszétek, hogy az élet megpróbáltatásaival szemben erõsen felfegyverkezve álljon, és megharcolhassa a kemény harcot az ellentét csábításaival szemben.

Gyermekeitek szellemi fejlõdése, józan, körültekintõ gondoskodást, bensõ szeretetet, jó példát, mindent megfigyelõ, mindent meglátó, semmit el nem nézõ nevelést igényel, mert a kisgyermek apró hibái, a felnõtt ember bûneivé válnak, ha azok vele együtt nevelõdnek fel.
Ne legyetek elnézõk. Ne engedjétek a lélek apró kinövéseit erõsödni; nyesegessétek le azokat, és helyükre oltsátok be a nemeset, szépet, a törvényeset. Iparkodjatok lelkileg nevelni, nem testileg, mert a test napról napra változik, de az élet örökéletû, és a rápazarolt fáradság meghozza gyümölcseit, melyeket örömmel élvez a szülõ, gyermek, testvér és barát.

A szülõk egymást és gyermekeiket tanítsák meg Isten örök törvényére: a szeretetre, elnézésre, megbocsátásra, és jó példa által a javulásra, hogy saját boldogságuk elérését a mások boldogításában keressék. Ha ez lesz a jelszó minden családban, minden rendû és rangú emberek között, ha minden szülõ betölti hivatását gyermekek szellemének nevelésében, úgy meg van oldva az emberek részére oly égetõen sürgõs kérdés: a boldogabb jövõ kérdése. Ha a családokat nemcsak a külsõ törvény és nem csupán az érdekek kötik össze, hanem Isten törvénye, a tettetés nélküli szeretet és a közös Atyában való hit, a tõle való függés és ennek folyománya a testvéri érzés, akkor megszûnik a szenvedés és boldogtalanság, nem lesz hûtlen házas, kötelességét nem teljesítõ szülõ, hálátlan gyermek, hamis barát, irigy rokon és ellenséges tanító.

Töltsétek be gyermeki és szülõi kötelességeiteket is, mert a gyermeki szeretet és hála, a szülõk lelkének földi jutalma. Szeressétek azokat, kiket az Úr lelketek mellé rendelt, és akik testtel ruházták fel javulni vágyó szellemeteket. A testi gyengeség éveiben igyekezzetek öreg napjaikat boldoggá, elégedetté tenni, nehogy szomorú emlékekkel kelljen a földrõl távozniuk és mint szellemek, idegenné váljanak számotokra.
Hirdessen a világ bármilyen divatos eszmét, kövesse bár azt az emberiség nagy része, ám ti, akik az Úr felé igyekeztek, akik megelégeltétek a szenvedést, lelki nyomorúságot, akik lelkileg éheztek és fáztok, jöjjetek az egyszerû, isteni kegyelem nyújtotta, boldogságot keresõ útra és nem fogtok csalódni várakozásaitokban!”
(Karsay István)

.

Testetöltés elõtt.

Az Egylet 1914. május 17.-i ülésébõl József médium útján.


Egy újabb testet öltésre készülõ szellem József médium által nyilatkozik. Érzékletesen meséli el utolsó életét s halálát, valamint a szenvedéseit a "tisztítótûzben", melynek hatására érlelõdik meg benne a vágy és az elhatározás, hogy jóvátegye amit elõbbi életében elhibázott. Egy nehéz, vezeklõ életet kért és kapott meg a Gondviseléstõl.

József médium: Sorsom el van döntve. Többé nem lehet visszalépnem legyen tehát meg Isten nevében! Én könyörögtem ki, én vettem magamra, azért kaptam. Legyen tehát az Úr akarata szerint! Olyan szomorú reágondolni. Irtózatos a jövõbe tekinteni. Azután az a kérdés vetõdik fel, vajon képes leszek-e teljesíteni, amit elvállaltam?

Milyen nyomorult teremtés az ember! Akar valamit, erõs az elhatározásban, azt hiszi, hogy mindent teljesíthet, amit elvállalt; azután jönnek a nehéz órák, elveszti bátorságát, a reménység elhagyja, olyan gyenge lesz, mint a gyermek és tanácstalan; mint valami szegény, nyomorék ember, aki nem tudja, hogy hova forduljon segítségért. - Azután jön a világosság egy sugara, mely belevilágít szívének és lelkének a sötétségébe. És erre összeszedi magát, feltámad benne a reménység és ismét úrnak véli magát, aki mindenre képes. Így váltakoznak az érzések nemcsak a földön, hanem itt nálunk is.
Nem tudom, mióta van ez így; azt sem tudom, hogy mit vétettem. Csak azt tudom, hogy alávaló ember voltam, kinek kemény volt a szíve, haszonlesõ a gondolata; hogy semmi részvétet sem éreztem embertársaim iránt, bármilyen nyomorban voltak; hogy minden kérés hiábavaló volt és lepattant rólam, mint az ólomgolyó az acélpáncélról. Mindezt tudom. Mindennek el kell vonulnia szellemi szemeim elõtt, hogy tudatára jussak annak a feladatnak, melyet elvállaltam.
Látlak benneteket, emberek, kik még földi testben vagytok. Szemem homályos, nem tudok jól megkülönböztetni, de látok különbözõ árnyalatú emberi alakokat. Nem világosakat és világosabbakat, hanem sötéteket és sötétebbeket, Itt-ott világos sávokkal. Nektek könnyû dolgotok van a földön. Benne vagytok a földi élet forgatagában, nem érzitek a szörnyû terhet, mely reátok nehezedik; azt a terhet, mely engem és a hozzám hasonlókat lenyom. Jobb dolgotok van, mert tudtok még magatokon segíteni. Én azonban még csak a küszöb elõtt állok és nem tudom, hogyan fogok magamon segíteni, hogy a terhen könnyítsek, melyet magamra vettem.
Meg tudjátok ezt érteni? Tudjátok, milyen szerencsétlen emberi szellem áll elõttetek és beszél veletek?
Körvezetõ: Sejtjük, kedves testvérem.
József m: Mit sejtetek? Mondjátok meg nekem, hogy mit sejtetek? Talán megkönnyebbülök ez által.

Körvezetõ: Hogy ismét a földre szándékozol jönni.
József m.: Milyen jól tudsz látni: Mibõl következteted te azt?
Körvezetõ: Szavaidból.
József m.: Szavaimból? Tehát elárultam magamat? Tehát olyasvalamit mondtam el, amit nem kellett volna elmondanom.
Körvezetõ: De el kellett mondanod; hiszen szeretnénk rajtad segíteni, ha tudnánk.
József m.: Rajtam, kedves barátom, nem tudtok segíteni. Csak én magam segíthetek magamon. Ezt már tudom. Ezen már régen gondolkoztam, ezen már régen átküszködtem magamat. Örökkévalóságokon át marcangolta az a tudat a lelkemet, hogy rajtam senki sem segíthet. Legfeljebb Isten az égben. De, hogyan, azt nem tudom. Hírügynök útján azt nyilatkoztatták ki nekem: "Menj le és vezekelj. Ez a te dolgod." Régen megbántam már mindent. Égettek, kínoztak már sokáig ideát ezek a gondolatok.
Nem tudom, vajon van-e közöttetek keményszívû, aki nem érez részvétet embertársai iránt; aki nem nyújt segítõ kezet, ha segítségért kiáltanak felé. Nem tudom, hogy kik és mik vagytok. De azt mondom nektek: Siessetek, pótoljátok, amit elmulasztottatok, amíg a földön vagytok, mert késõbb, ha már átjöttetek, akkor a munka sokkal nehezebb, a fájdalom sokkal nagyobb, a kétségbeesés a mulasztás felett leírhatatlan. Azután fájdalom következik a fájdalomra, minden gondolat egy-egy büntetõ szózat, ostorcsapás, mely benneteket ér és amelyet el kell viselnetek, mert érzitek, hogy a büntetés, melyben részesültök, igazságos.
Régen volt már, nem tudom, hogy milyen régen, hogy a földön voltam. Olyan ember voltam, mint ti vagytok. Teljes birtokában voltam a földi javaknak és sok, nagy szellemi javaknak is. Amit ember csak elérni kíván, azt mind elértem. Teljesen kiélveztem az életet... Úr voltam. Tudjátok, hogy mit jelent az, ha valaki úr a többi emberek felett? Nem sok emberi arcot láttam, többnyire csak nyakukat, hátukat, meg fejük hátulsó részét, amikor meghajoltak elõttem. Úgy rémlik elõttem, hogy a keményszívûségért szüleim is felelõsek, akik felneveltek s én úr voltam, a többiek pedig szolgák. Még ha nem is voltak született szolgák, akkor velem szemben voltak azok, mert sok vagyon és hatalom felett rendelkeztem.
Utálat fogott el, ha az embereket nyomorogni és szenvedni láttam. Nem tudtam hozzájuk közeledni. Semmit sem akartam hallani a nyomorúságról. A segítség után kiáltó szavakat nem hallottam. Mi közöm volt máshoz? Mit tör6dtem vele? Sorsát jó1 megérdemelte. Miért nem született ö is úrnak?! Nem én voltam az oka, hogy nyomorúságba került.
Ember voltam és nem tudtam, hogy a földi életen kívül más élet is van, mely szintén értékkel bír. És azután eljött az óra, melyet ti halálnak neveztek. Itt volt a szörnyû cimbora, anélkül, hogy hívták, várták volna. Zuhanás a lóról, a ló patájának egyetlen rúgása - és nem voltam földi ember többé. De hogy mi történt velem, azt magam sem tudtam. Azt hiszem, hogy sokáig voltam öntudatlan. És amikor felébredtem, egyedül találtam magamat; egészen egyedül, senki sem volt nálam, sötétség volt körülöttem. Beteg voltam, ki voltam merülve a fájdalomtól, minden úgy égett bennem. És ekkor azt tettem, amit minden ember akár itt, akár ott hasonló körülmények között bizonyára megcselekedne, amit meg ke1lene cselekednie: segítségért kiáltottam. "Segítség! Segítség!" Kiáltottam szüntelenül. Mély csend uralkodott körülöttem, az égetõ fájdalom pedig mindig erõsebb lett. Lassan, mint valami borzongató kísértet, úgy közeledett hozzám a kétségbeesés. Magamon kívül voltam, dühöngtem, azt kiáltottam: „Segítsetek rajtam, különben elpusztulok!” Mély csend körülöttem. Így tehát el voltam veszve. El tudjátok ezt képzelni, emberek? Dehogy tudjátok! Hisz ti csak testeteknél fogva vagytok kiszolgáltatva a szenvedéseknek; de elképzelitek-e azt az állapotot, hogy ha a fájdalom marcangol benneteket és senki sincs közeletekben, aki segíteni tudna rajtatok? Ugye, ez kétségbeesésbe kergetheti az embert?
Ugye rettenetes dolog, ha az ember egyedül van, kiszolgáltatva a borzasztó fájdalomnak? Így voltam én, nem tudva, vajon testi, vagy lelki fájdalom gyötör-e?

Most elsuhannak a múlt képei lelki szemeim elõtt. Látom, hogy milyen nyomorult állapotban voltam. Ha képes lettem volna, öngyilkosságot követtem volna el. De hogyan lehetne test nélküli ember öngyilkossá? Szellemi öngyilkosság pedig lehetetlenség.
Hiszen a szellemet nem lehet meggyilkolni, megsemmisíteni. Nem tudom, hogy meddig tartott ez az állapot. Végre a messze távolból hangokat hallottam: „Mit kiabálsz? Ki segítsen rajtad? Hozzád hasonló emberi szellemnek kellene rajtad segítenie. Teljesítetted kötelességedet az emberekkel szemben, amikor te lettél volna a segítõ és õk szorultak segítségre? Könyörületes voltál-e embertársaddal szemben? Segítettél-e azokon, akik segítségre szorultak? Hiába kiabálsz. Akik segíthettek volna rajtad, azokat elûzted magadtól kötelességeiddel ellenkezõ életmódoddal."
Erre így kiáltottam: "Bárki légy, aki ezekkel a büntetõ, kemény szavakkal sújtasz, azt válaszolom neked, hogy nem azoktól kérek segítséget, kiktõl megtagadtam a segítséget, de azoktól, akik hallanak engem és ha nem ismernek is engem, de mégis hasonlók hozzám". "Nincsen 'különbség a szellemek között, mindannyian szolidaritásban állanak egymással. Amit az egyiknek teszesz, azt érezi a másik is. Egy az egész teremtés, és aki annál egy része ellen vét, az vét az egész teremtés ellen.". Mit tegyek hát? Hiszen nem maradhatok egészen önmagamra utalva? Teljesen erõtlen vagyok, nem tudok magamon segíteni; ki segítsen rajtam? "Tanuld meg és ismerd el, hogy miben vétkeztél! Érezd meg a súlyát nagy bûnödnek! Ismerd meg, hogy megszegted azokat a kötelességeket, melyek reád voltak ruházva. Tudd meg, hogy nagy bûnt követtél el! Es ha mindennek a tudatára jöttél, akkor támadjon fel benned a bánat és kérj segítséget abból az egyetlen forrásból, melybõl minden segítség árad. Kérj segítséget Teremtõdtõl, aki elnézõ a megtérõ bûnössel szemben."

Hogyan érezzek bánatot, mikor azt hittem, hogy nem követtem el bûnt? Hiszen semmi bûnömet sem ismertem. Csak azt tettem, ami a körülményekbõl természetes módon következett. Azt cselekedtem, amit mások mutattak nekem, mirõl azt hittem, hogy meg kell tennem. Hogyan követhettem volna el ezzel bûnt?"
"Nem ismerted a legfõbb törvényt: Szeresd felebarátodat, mint önmagadat?"
"Amint te kimondtad, úgy kimondták azt az én ajkaim is. Hiszen eleget hallottam életemben. Üres szavaknak tartottam, melyek nem jönnek szívbõl és nem szólnak szívhez, melyeket a kérõk mondanak, akik segítségért kiáltoznak. Ezek talán hihették, hogy jó, ha az ember szereti felebarátját, mint önmagát. De én, a magasan álló, mit tudtam én arról? Tudtam én, hogy mi a felebaráti szeretet? Igen, a nõket szerettem! Az anyámat is szerettem. A nõvéremet már kevésbé szerettem. Többi embertársain pedig mind szolgám volt".

Sokáig, igen sokáig tartott, míg vétkeim tudatára jutottam. Bármennyire meg is rettentem minden egyes esetben, mégis mosolyognom kell afelett, hogy úgy meg tudtam ijedni.
Sok fájdalom és kínszenvedés után, amikor minden keresés és kérés hiábavalónak bizonyult és minden reménységet feladtam, hogy ebbõl a borzasztó állapotból kiszabadulhatok, néhány alakot láttam felém közeledni. Az egyiknek szigorú arckifejezése volt, a másik arca nyugodtabb volt. a harmadik részvétteljesen mosolygott. A szigorú arcú így szólt hozzám:

"Megismersz?", "Nem ismerlek." ,"Nem tudod, hogy ki vagyok?; "Nem." A földön elégszer állottunk szemtõl-szemben és te ridegen bántál velem. Szívtelen és szeretetlen voltál az enyéimmel is. Hányszor forraltam bosszút ellened és le akartalak szúrni. Hála az Atyának, hogy nem tettem meg! De most megvan az elégtételem azokért is, akik ide elkísértek, hogy úgy szenvedni lássanak, amint mi szenvedtünk általad. Bûnhõdnöd kell azért, amit zsarnokként, és mint rossz ember embertársaidon elkövettél. Meg kell mindent bánnod a szellemi koplalás kínjai közepette, amint azok szenvedtek, kiken nem segítettél és akiknek az éhségét nem enyhítetted. Örvendek kínjaid felett. Megmondhatom most neked, te nyomorult, hogy Isten vissza fogja mindazt neked fizetni, amit ellenem és számtalan más ember ellen vétettél.

Összeborzadtam attól a hidegségtõl, mely ebbõl az arcból és ebbõl a szavakból áradt. Nem tudtam menekülni; mintha oda lettem volna szegezve helyemhez és mindaddig el kellett viselnem azt a hideg tekintetet, míg a másiknak az arcába nem tekintettem. Ez egyetlen szemrehányó szót sem szólt, csak hallgatva rázta meg a fejét és a harmadik alakra mutatott, aki mosolygó arccal és résztvevõleg nézett reám. Melegség áradt egyszerre felém, mintha újraszülettem volna.

"Nem haragszom reád," - így szólt hozzám. - Nézz reám. Megbocsátok neked mindazért, amit ellenünk vétettél és kérem az Atyát, hogy õ is bocsásson meg neked és világosítsa meg szívedet és érzésedet, hogy megismerjed azt, hogy mikor és miben vétkeztél. Ne essél kétségbe, megjõ a megismerés órája, számodra is ütni fog az, te is be fogod látni vétkeidet és meg fogod bánni azokat. A többit majd elvégzi az Atya kegyelme!
És lássátok, igaza volt. Úgy tetszett már, mintha magam lettem volna oka mindennek. Az elõbbinek a szemrehányása halványuló árnyékként mindinkább elvonult és beláttam, hogy én voltam a bûnös. Meddig tartott, amíg odáig jutottam, milyen lassan nõtt és fejlõdött ki bennem annak a tudata, hogy én vagyok a bûnös, azt nem tudom. Azt hiszem, sokáig tarthatott. De amint végre felébredt bennem annak az öntudata, akkor már gyorsan ment. És csak azután kezdõdtek a kínok, a megbánás fájdalmai, melyek széjjelmarcangolják a lelket és a szellemet és mintha elpusztítanának mindent.

Mennyire fáj az az örökös sírás és jajgatás! És dacára ennek, van benne valami kéjes. Az táplálja ezt a fájdalmat, mert azt mondja: Megérdemled, hogy szenvedj, mert felébresztetted a bánat démonait, õk pedig befészkelték magukat, most végezz velük.
És most végeztem velük. A megbánás azt a kívánságot szülte, hogy hibámat jóvátegyem, adósságomat kiegyenlítsem. És ez csak aképp lehetséges, ha újra lemegyek a földre hozzátok, emberek. Volt idõ, mikor örültem ennek és teljes bizalommal tekintettem az új élet elé. Hiszen arról volt szó, hogy megfizessem azt az adósságot, melyet csináltam és jóvá tegyem, amit rosszul cselekedtem. Természetesen más körülmények között kell annak megtörténnie, egészen más viszonyok között. Hiszen a föld is megváltozott azóta. És én is más leszek; másnak kell lennem.
Borzasztó lesz, amit a földön el kell végeznem. Nyomor és nélkülözések várnak reám a földön és gyakran majd éheznem is kell; és én el fogom ezt viselni. Nem tudom, vajon el fogom-e viselni? Lesz-e bátorságom hozzá mindazt nyugodtan és türelmesen és megadással elviselni? Mindenki, aki velem érintkezni fog, kitõl alkalmam és talán jogom is lesz segítséget kérni, hidegen és könyörtelenül fog bánni velem. És ezt nyugodtan és türelmesen kell majd elviselnem?! Talán elviselem, talán nem. Most akarom, de hogy minden körülmény között fogom-e akarni? - azt nem tudom. Vajon lesz-e bátorságom mindazt nyugodtan elviselni: a hidegséget, a közömbösséget, a visszautasítást? Nem tudom, de akarom és hiszem, hogy megteszem. Nem, nem hiszem ! Egyedül magamért talán elviselném, de azokért is, kiket sorsuk hozzám kapcsolt, hozzám láncolt, ta1án nem.

Emberek! Ti megtanultatok imádkozni. Én is tudom, hogy van Isten felettem, ki mindent a legjobb módon intéz, ki mindent úgy hagy történni, amint annak történnie kell. Tudom, hogy van Megváltó, aki magát feláldozta érettünk és példát adott, hogyan keli az embernek földi feladatait teljesítenie. Ó, bár hittem volna mindezt már egykor a földön! Talán másképpen cselekedtem volna akkor. Nem lehet másképpen, jóvá akarok mindent tenni; nem akarom, hogy a bánat tovább marcangoljon; le akarom zárni számadásomat. Legyen hát Isten nevében! Megadom magamat. Uram, legyen meg a te akaratod! Segíts meg engem; add meg nekem a szükséges erõt, hogy mindent jóvátehessek! Elindulok.
Egykor úr voltam, most szolga leszek-vagyok. Így van ez jól, ha az úr nem teljesítette kötelességeit. Egykor Krõzus voltam, most koldus vagyok. Így van ez jól, ha a Krõzus nem felelt meg hívatásának. Így van ez jól! Nagyon igazságos ez így!
Fájdalmas dolog, ha a múltban teljesítetlenül. maradt feladatokra tekintünk vissza. Sokkal fájdalmasabb ez, mint azt elképzelhetitek. És mit mulasztunk el? Valami. nagyon egyszerût: hogy szeressünk. Semmi egyebet. Elmulasztottam szeretni. Ezért kell most megtanulnom a földön a szeretetet, mert szeretni az ember csakis a földön tanulhat meg. Ezért kell nekem most ezt az új életben a földön megtanulnom Isten segítségével és számítva, Megváltóm, a te segítségedre! Hiszen Te vagy a szeretet látható példaképe. Remélem segítségedet. Légy velem!

Forrás: Égi Világosság
(emailban kaptam)