Szellemtani közlemények

Névtelen szellem írásaiból
Eszter írómédium útján

Ha az egész világot elsötétíti is a sátán az õ hamisságával, egy kicsiny rést hagy az égboltozaton , mert azt hagynia kell , míg jobb szellemek is ölthetnek testet a földön . Az a kicsiny rés is elég lesz , hogy az igazság leszivárogjon azokhoz , akik azt keresik .
A sok hamis és tökéletlen nyilatkozat csak jobban felkelti a vágyat az igazság után . Aki elesik , mert sötét van , vigyen lámpást , ne induljon útnak idegen világban vezetõ nélkül , ne keressen ott kincseket , ahol a járást nem ismeri és ne keressen ott igazságot , ahol még a föld pora , piszka befogja a lelkeket . Azt tartsa szem elõtt az ember , hogy van síron túli élet , van a létnek folytatása , a jónak jó , a rossznak rossz , és javuljon , ez a feladata .
Hogy ez az élet mennyi tarkaságot , mennyi tökéletlenséget tud a földre önteni , azt a józan ítéletû ember is el tudja képzelni , de nem szükséges ezt a tarkaságot mind megfogni belõle , nevetséges dogmát csinálni , mert akkor a spiritisták messzebb estek az igazságtól , mint a világi felekezetek tagjai .
Nem az a cél , hogy a világ elismerését vívjuk ki magunknak , hanem hogy Isten útján haladjunk . A ti hitetek alá van támasztva és táplál a reménység , de ha Isten megáldja a mi fáradságainkat , sok hajótöröttet vehetünk hajónkra . Azután már csak igaznak és jónak kell lenni s Isten segítségére bízni a többit .

KRISZTUS ÁLDOZATÁNAK HATÁSA
AZ EMBEREK LELKI VILÁGÁRA

Szellemi tanítás (1933. január 1.)

Az Úr Jézus Krisztus nevével üdvözöllek benneteket, aki a mai nappal belépett az emberi társadalomba, és azzal, hogy az emberi társadalomnak tagjává lett, egy új, világraszóló korszakot nyitott meg. A régiek elmúltak.
Az emberi társadalom az õ emlékére mindannyiszor egy új idõszakot nyit ezen a napon. Ezt az idõszakot esztendõnek nevezi, és a múltat elhantolva, a jövõ elé rendszerint reménykedve néz.
Aki Benne hisz és az õ nevét hívja segítségül, az rendszerint minden munkáját Vele kezdi. Illõ, hogy ezt az új esztendõt, ezt az új idõszakot mi is az õ nevével kezdjük. Az õ neve a legnagyobb név, amely névnek megszemélyesítõje a szegletkõ, amelyen a megváltás egész épületének súlya nyugszik. Õ a mi világosságunk, ami megvilágítja életutunkat.
Még a természet is dokumentálni kívánja, hogy Õ a sötét földön megszületett világosság. Az õ születéséig a napok rövidülnek, a sötétség folyton és folyton tért hódít a világosság rovására. mindaddig, míg elkövetkezik a napforduló, és akkor újraszületik a világ, a fény folyton és folyton tért hódít a sötétség rovására, egészen az aratás idõpontjáig.
A föld szellemi társadalmában is a sötétség folyton-folyvást nagyobb tért hódított a lelkekben a világosság rovására mindaddig, míg megszületett a Megváltó, a világ Világossága. Az õ születésétõl fogva a világosság egyre nagyobb tért hódít a lelkekben a sötétség rovására mindaddig, míg eljön a nagy aratás, amikor az Úr kiküldi az õ aratóit az aratásba, és az érett gabonát csûrjeibe takarja, a konkolyt pedig, amelyet együtt enged nõni a tiszta búzával, olthatatlan tûzzel megemészti.
Kezdjük hát az évet mi is Jézussal, a mi Urunkkal, e világ Világosságával, hogy e világosság fényeskedjék és ragyogjon a mi lelkünkben és folyamatosan továbbterjedve lassan-lassan átvilágítsa egész lényünket, és hogy a mi lényünkön keresztül az a belsõ világosság lassan-lassan mindjobban átszûrõdve világítson mindazoknak, akik körülöttünk vannak, és akik ezt a világosságot felfoghatják.
Az Úr Jézus Krisztus megismerése legyen a haladni vágyó ember életének legfõbb feladata. Mert aki az Úr Jézus Krisztust megismeri, - nem pusztán az értelmével és mások elõadása nyomán, hanem az érzelemvilágával és ama kimondhatatlan boldogság révén, amely lelkében a Krisztussal való szövetség elmélyülése által felébredt, - többé Hozzá hûtlen nem lehet, mert a legnagyobb boldogságot, amelyet az élet nyújthat, nem cseréli fel kisebb, alacsonyabbrendû boldogsággal. Az Úr Jézus Krisztust megismerni addig a határig, ameddig meglévõ képességeink elvezethetnek bennünket, kötelességünk nemcsak önmagunk iránt, hanem mások iránt is, hogy azáltal másokat is az õ világos útjára vezethessünk, mert Õ a világosság és az út, amely az örökéletre vezet.
Szeretném ezzel a mai alkalommal, hacsak egy szemernyivel is, a lelketekhez közelebb hozni az Úr Jézus Krisztust. Hozzá akarom közelebb vinni a lelketeket, hogy boldogítsalak benneteket, illetõleg Õ boldogítson benneteket azáltal, hogy nagyobb teret foglaljon el a lelketekben. Mert az igazi boldogság kritériuma az, hogy a lélekben mennyi van Krisztusból. Ha a lélek sokat tartalmaz Krisztusból, akkor a boldogság rendíthetetlen, mély, mert a legszilárdabb alapon: a békességen épült fel. Minden más boldogság romlatag, hosszabb-rövidebb életû; a földi boldogság pedig, amikor összeomlik, maga alá temet igazi értékeket is, olyan értékeket, amelyek jobb sorsra lettek volna érdemesek. De az a boldogság, amelyet Õ ajándékoz a léleknek az õ jelenlétével, soha el nem múlik, soha össze nem omlik, sõt a lélekben lévõ értékeket mindig ragyogóbb, tündöklõbb színekben füröszti.
Az írásokban nagyon sok különös - legalább is az emberek elõtt különös - kifejezés van az õ nevével kapcsolatban. Ezek a kifejezések különösek részben azért, mert a szellemi valóságokat a földi nyelvben materializálni sokszor lehetetlenség, részben pedig azért, mert az ember felületes és gyarló szellemlény, aki nem a szavak mögött rejlõ szellemet keresi, hanem a külsõ formán akad meg. Ez azután sok-sok félreértésre és nem egyszer a cél ellenkezõjére: torzsalkodásra, vitákra, egymás lebecsülésére vezet. De ha ezeknek a különös kitételeknek mély szellemi értelmét megismeri a lélek, akkor megszûnik a hangos szó, megszûnnek a vetekedõ gondolatok, a fellobogó emberi érzések, és helyüket elfoglalja az alázatosság a Legnagyobbal szemben, a szeretet és a hála Azzal szemben, aki eljött, és "vérével megváltotta a világot."

Közreadja: Koltai István.
Forrás: Az utolsó óra munkásaihoz III. kötet.
Szellemi tanítások Pál beszélõ médium útján.
Kiadja: A Szellemi Búvárok Pesti Egylete, 1939.

Elmélkedések és intelmek

Vay Adelma Aeonen címû könyvébõl
Gyermekek

A szülõket és gyermekeket összekötõ fonál nem földi csupán , a szeretetnek örök kapcsa az . Nem véletlen eset , hogy egyiknél egész csoport gyermek inkarnálódik , a másiknál egy-kettõ , s nem véletlen , hogy ez király, az meg koldusgyermek , mindez isteni rendeltetés . Testöltésed elõtt már valamilyen kötelék füzöt szüleidhez , testetöltésed helye és módja magasabb akaratból ered s mindennek meg van a maga sajátos oka , melyet bár mig a földön élsz , csak homályosan sejtesz , de egyszer , késõbb , majd világosan fogsz megismerni . A szülõi és gyermeki kötelességet lelkiismeretesen és híven kell betölteni . Senki ne sopánkodjék , bár csak más körülmények között születtem volna . Éppen az a helyzet hasznos reád nézve , amelyben születtél , születésed föltételeit testeöltésed elõtt magadra vállaltad . A szülõket megvetni , õket szégyenleni vagy megbántani , súlyos büntetést maguk után vonó bünõk . A gyermekek nemcsak itt , de a túlvilágon is a szülõkhõz tartoznak , mert oly dolgok kötik õket össze , melyek már a születés elõtt is egyesítették õket , együttesen kell vezekelniük vagy oly közös feladatot végezniök , melynek elõbbi oka van , azért az egymás iránti kötelességeket lelkiismeretesen kell teljesíteni

.
Névtelen szellem irásaiból
Eszter írómédium utján

Vigasztalás

Az égi életet nem a föld porában éljük le , de a gyökerének onnan kell kiindulni. A földi élet legyen bár kellemes és boldogító , azért az éginek mégis pusztán halvány kópiája csak, így tehát a földi test a léleknek csak próbául , tanulásra adatott . Az életet a lélek éli , akár itt , akár a földön ; az érett szellemek tudják ezt és a föld javait azoknak adják oda , akik még szellemileg rövidlátók és csak durva anyagban tudnak jól munkálkodni . A szegénység nem a földi javak hiányában van , hanem az érzések fejletlenségében . Valamint a fény kialudtával pihenni tér a munkában elfáradt ember és bátran alszik el a sötétben is : azonképpen a fejlett léleknek is bízva és hittel kell a saját nehéz éjszakáját végigpihennie , mert ha ki is alszik a fény , nem szabad feledni , hogy az éj dacára is meg van még a nap , mely melegít , életet és hogy ismét reggel lesz.

Azért ha az érzéseknek nem is kedvez a föld zord természettörvénye , nem szabad azt mondanotok : jobb azoknak , akik meghaltak . Az éjszakában is van élet , mely másnap reggelére vár ; de a halálban nincs . Kinek nincs ízlése , szaglása , hallása és látása , csupán csak tapintása , az nem élvezheti a világosságot , a zenét és a dalt , az illatot , az édességet , hanem mindenbõl csak a sarkot , érdességet vagy simaságot ; az hiányosan élvezi az életet , mert mindenhez szervek kellenek . Az élet különbözõ jó és rossz oldalait csak összes szervei birtokában ismerheti meg az ember . Így akiben nincsenek kifejlõdve a lelki érzések , az olyan , mint a szervek híján való nyomorékok . És mit gondolsz , hogyan fejlõdnek ki a lelki érzések ?

A szenvedések és izgalmak által . Mihelyt a lélek az ösztöni világból gépiesen kinõ , azon a helyen izgattatik , amely érzéknek fejlõdnie kell ;szelleme figyelmét ide összpontosítja a természet és megkezdõdik a képzõdés . Ez a képzõdés mindaddig tart, míg egyenlõ nem lesz a föld fokozatával ; ez jelenti a próbát és a próba után a finomítás következik . A finomítás már olyan dolog , hogy fáj , de nem testileg hanem lelkileg . Például a te sorsod is finomítás és át szellemesítõ folyamat , azért ne zúgolódjál.

Ha hiányzik is a kívánt alkalom ahhoz , hogy szeretetét bõ folyamatban sugározhassa ki a lélek , azért tud õ dolgozni , ha kifelé nem is , hát akkor befelé és talán nagyobbat , szebbet mûvel , ha befelé dolgozik . Tudhatod - e te azt , hogy az a folyamat , mely benned reszketett meg az egész természetet , elhal vagy megakad - e benned , vagy nem megy - e túl és szépen folyik az éltetõ természetben tovább ?Mit tudod te hogy nem változik e át és ölt testet , nem hozza e mozgásba az étert és a testeket nem köti-e egymáshoz , hogy áldássá vagy átokká tömörülve jutalmazzon vagy büntessen ?