Médium - médiumitás

.
folytatása az elõzõnek

Semmi nem történik veletek, ami elõre nem volt látható és elgondolható. Mindennek megvan a maga menete. Istent nem csupán azok elõtt kell megvallani, akik maguk is vallják, hanem egyszer eljön az ideje annak is, amikor azok elõtt kell megvallani, akik tagadják. Isten gyermekeinek soha nem volt könnyû dolguk az ilyenféle világokban, mint a tiétek. Isten közelségét mindig ki kellett harcolni, Isten közelségéért mindig meg kellett fizetni, amiatt, mert a gyermek egykor hálátlanul hagyta el Teremtõjét.
De az eltávolódó gyermeket is Isten õrködõ szeretete kiséri és a kegyelem erejével követi mindenhova, bármilyen mélyre süllyedjen is. S amikor elindul visszafelé, a hazatérõ gyermek felé siet, kegyelmével, hivogató szeretetével és megnyugtató isteni erejével. Tehát, ha az Istentõl távolodó gyermek is számon van tartva, mennél inkább a hazafelé menetelõ gyermek. Ezért nektek nincs mit félni. Nyugodjatok meg és mindig és mindenkor az általatok megismert igazság szerint beszéljetek, cselekedjetek és éljetek. Minden egyéb nem a ti bajotok, hanem azoké, akik nem az igazság szerint cselekszenek.
Egy dologra azonban figyelmeztetlek benneteket: a ti beszédetek legyen igen igen és nem nem, ami azon kívül és azon felül van, az a gonosztól van. Lássátok, hogy a gonosz mikor állít nektek csapdát, és ne sétáljatok bele. Jóhiszemû gyermekek módján jártok-keltek és beszéltek és azt gondoljátok, hogy igazságotokat mindenkor ki kell hangsúlyozni. Ismerjétek meg és tudjátok, hogy mikor van itt az ideje a ti beszédeteknek, és mikor van itt az ideje hallgatásotoknak. Nemde, oktalanság lenne vörös posztót tartani egy felbõszült állat elé. Ezért gondoljatok arra, miként bocsátotta el az Úr a világba az õ tanítványait: szelídek legyetek és okosak. Ezért ti is szelídek legyetek és okosak. Ne gerjedezzen bennetek semmiféle indulat, még ha igazságérzetbõl fakad is. A ti beszédetek bölcs és higgadt legyen. A pokol kapui nem vehetnek erõt rajtatok, ha magatok nem nyitogatjátok azt.
Sötét erõk örvénylenek, de ebben az örvényben és ebben a sötétségben a ti nyugalmatok és a ti világosságotok fog rendet teremteni. Ezért, amikor érzitek ezt a nyugtalanító, bizonytalanságot keltõ örvénylést, akkor gondoljatok arra, hogy ebben a ti feladatotok rendet teremteni. És akkor mélyedjetek el önmagatokban és az Úr Jézus Krisztus tanításaiban, és érezni fogjátok, hogy fokozatosan lecsillapodik bennetek, és fokozatosan csillapodik körülöttetek az örvénylés. És ameddig képesek vagytok, meg tudjátok ezt tenni, hogy a ti közvetlen környezetetekben nyugalmat és csendet tudtok teremteni, mindaddig biztonságban vagytok, saját külön váratokban.
((2002. Spirutualitás.hu)
Köri anyagból közzéteszi
Kuklis Ferenc

..


A hitrõl

Részlet Imre Margit médium közléseibõl - 2006.11.14


.A hit az emberi élet legfontosabb eszköze. Nem lehet hitrõl beszélni abban az esetben, amikor az ember csak beszél valamirõl, de cselekedeteiben az nem tükrözõdik vissza. Jézus az evangéliumban amirõl beszélt Õ azt meg is cselekedte. Mindazt azért cselekedte meg, hogy igazolja
azt, hogy a beszéd az elszáll, de a cselekedet az bevésõdik az emberi szívekbe és ezáltal képesek lesznek õk is hasonlóan cselekedni.
Mindig csak arra képes az ember az életében, amire a lelke éppen fel van készülve. A lelket nem lehet erõszakos módon fejleszteni, csak túlerõltetni, aminek az lesz a következménye, hogy a lélek nem képes a továbbiakban felismerni azt sem, amire neki szüksége lesz a feladatához. A lélekben zajló események nagyban befolyásolják az emberei tudatot, ami a késõbbiekben egyáltalán nem hasznos az ember javára, mert akkor már nem az Isten akarata szerinti életet éli, hanem a saját maga alkotta feladat vált a számára fontossá.

A hit alapja az emberi szívekben rejlõ nagyon fontos esemény, ami nem engedi meglazulni az Istennel való szoros kapcsolatot. Ennek következtében a lélek képes olyan cselekedetekre, mint amit Jézus cselekedett az Õ tanítási idõszakában. A betegeket gyógyította, a leprásokat megtisztította, a vaknak vissza adta a látó képességét és még lehetne sorolni azokat a cselekedeteket, amelyeknek az alapja a hit.
A ti életetekben is azokat a cselekedeteket tudjátok megvalósítani, amennyiben a hitetek sziklaszilárddá fog válni, és nem lesz olyan akadálya, hogy megrögzít benneteket a félelem és a hitetlenség. Mindig arra gondoljatok, hogy a hit az alapja annak, hogy eltudtatok indulni a Jézusi Úton. A következõ lépcsõ már egy kicsit nehezebb, hogy megtudtok-e maradni azon az úton, amelyen különbözõ akadályokba ütköztök? A még magasabb lépcsõ az már azt várja el az úton haladó emberektõl, hogy a reánehezedõ teher alatt megtudja-e valósítani azt, amit elõzõleg szeretett volna elvégezni, de a terhek súlya alatt elveszítette az erejét és összeroskad. Van-e kitartása és támasza, hogy mindezt megvalósítsa ? Tud-e kapaszkodni az Isteni erõbe, a szeretetbe ami átsegíti minden nehézségen ?
A hit az nagyon fontos alapja az emberi életnek, mert nélküle csak külsõségben tud élni. A hitben gazdag ember élete vidám, nagyon magabiztos, mert tudja, hogy nincs egyedül. Bármilyen nehézségbe ütközik, van aki õt onnan kisegíti. Így egyáltalán nem teher a számára a nélkülözés sem, mert a gondviselõje segít neki abban, amire neki a megélhetéséhez szüksége van. Nagyon fontos a kitartás, hogy a hit elszáll, ha csak olyan könnyû eseményként kezeli az ember.
Nem lehet hitrõl beszélni az ember életében addig, amíg azt õ meg nem élte a hétköznapi életében, valamilyen formában, valamilyen eseményben. De ez a hit is csak addig marad az emberi szívekben, ameddig azt az ellentét ki nem tépi onnan. Soha nem lehet az ember biztos a dolgában, hogy neki minden olyan jól sikerül, mert az ellentét rögtön közbelép és elveszi azt a kincset az emberektõl, amit õk nagyon nehezen szereztek meg. És hopp, máris eltûnt a hit az emberi szívekbõl, de az ellentét ravaszsága következtében az embert továbbra is abban hitegeti, hogy õneki mekkora a hite, különbözõ praktikái által, az ember ezt el is hiszi magáról. Innentõl kezdve az ember már nem az Istenben és az õ tanításában hisz, hanem valamilyen más nagyon is hasonló eszmékben, ami az embert nagyon magabiztossá teszi az élete során.


(Karsay hirlevelébõl átvéve)

.


Az Isten kegyelme a mindennapjainkban


Részlet Imre Margit médium közléseibõl - 2009.01.08.

A mindennapi életünket mi magunk emberek osszuk be és így csak rajtunk múlik az életünk alakulása is. Nem lehet az életünk alakulásáért másokat felelõssé tennünk, mert azok az események csak eszközök az életünkben, amik segítségünkre vannak abban az adott feladatainkban. Nekünk embereknek kell az életünkben felmerülõ eseményeket úgy kezelnünk, hogy ezek azért vannak, mert a bennünk lévõ rossz tulajdonságaink által még a másik emberben keressük a hibát, és nem a saját magunkét akarjuk kijavítani, hanem az embertársainkat akarjuk megjavítani.

Mindig csak olyan események történnek a földön, ami az adott embercsoport javát szolgálja a lelki fejlõdése során. Ez nagyon sokszor nem egyezik meg a földi ember gondolkodásával, így õ azt már el is veti, mert az neki nem kedves. Pedig az ember csak olyan eseményekkel találkozik a földi élete során, amiben neki javítani kellene a magatartásában, ez mindenkinél más formában jelenik meg. Isten csak olyan feladatot ad a számunkra, amivel nekünk dolgunk van. Ha mi azt nem úgy látjuk, akkor a hiba bennünk van, mert nem ismertük fel, abban a helyzetben reánk vonatkozó feladatunkat.

Minden alkalom arra szolgál az életünkben, hogy legyünk éberek és figyeljünk arra, hogy milyen hatások érnek bennünket, mik azok az események az életünkben, amelyeket igyekezünk elkerülni. Minden olyan esemény amelyet elkerülünk valamilyen ok miatt, az a mi hibánk, mert ha nem kerüljük el, akkor abban a lelkünk tovább fejlõdött volna.

A lélek számára minden lehetõség adott, hogy fejlõdni tudjon, de az ember az, aki nem engedi a gyengeségei miatt, mert elhárítja magától azokat a lehetõségeket, amelyeket az Isten felkínált a számára. A mindennapi életben adódó nehézségek azért vannak az emberek életében, hogy azok mint eszközök szerepelnek, hogy ezzel a lehetõséggel a benne lévõ tulajdonsággal az ember képes megszabadulni attól a belsõ tehertõl amit cipel. De ez csak akkor lehetséges, ha az ember alázatos és elfogadja az Istentõl azokat az eseményeket amelyeket az Isten mint nehézséget küld a számára, hogy ebben tudjon javítani.

Minden élethelyzet egy feladat része, amire nagyon oda kellene figyelni mindenkinek, mert a következõ feladat erre épül. Ha kimarad, akkor a lélek addig vár, amíg egy újabb lehetõség adódik a számára. Ezzel az ember csak lassítja az életében ledolgozandó feladatokat, sokszor teljesen meg is semmisíti, mert nem hajlandó elfogadni az Istentõl kapott kegyelmet.
Testvéreim arra kérlek benneteket, hogy ezeket az írásokat olvassátok el és többször gondolkodjatok el rajta, hogy van-e olyan esemény az életetekben, amiben tudtok még javítani. Szertetem jeléül fogadjátok tõlem ezt az írást úgy, hogy csak segíteni szerettem volna nektek ezzel az írással.


(Karsai István 2019.12. havi hirlevelébõl átvéve)

.

A szeretet megélése a mindennapi életben



Imre Margit médium 2007.12.14.


Nagyon sokszor az emberek a földön nincsenek tisztában azzal, hogy mennyit veszíthetnek az égi otthonba való megérkezésük alkalmával, ha a földi életüket nem az Isten akarata szerint élik, hanem csak a maguk akarata szerint. Minden alkalommal amikor az emberek a földi életük során embertelen életet élnek, akkor már az Isten eszükbe sem jut, mert nekik az ő maguk alkotta törvényeik szerint élnek és cselekednek. Mindig csak addig képes az ember arra, hogy az Isten akarata szerint éljen, ameddig a lelkében a békesség és a szeretet a legfontosabb.Amikor ezek az események már nem irányadóak az emberek életében, onnantól kezdve már nem tudnak egyáltalán úgy élni, hogy azzal az Isten szándékát tükrözzék az életükben.
Nagyon sokszor az emberek álarcot húznak magukra, hogy másokkal elhitessék azt, hogy ők mennyire Istenhívő emberek, mert minden lehetőséget megragadnak arra nézve, hogy másokon segítsenek, de ezt csak azért teszik, hogy nekik ebből előnyük származzon. Nem gondolkoznak és csak a saját akaratukból cselekednek és azt hiszik, hogy a legjobbat teszik a saját maguk szempontjából. Sohasem az fogja az embereket az üdvözülésre vinni, amit kifelé mutatnak magukból jó cselekedeteket, hanem a lelkükben lévő igaz tiszta szeretet az, ami elvezeti őket az üdvözülésre.
Nem kell az embereknek egyebet tenniük a földi életük során, csak azt a szálat, amelyen az Isten irányítja őket, azt soha ne engedjék el. Ezt a szálat pedig úgy tudja az ember megtartani, ha a lelkében sohasem az önzés, ellenségeskedés, perpatvar, gyűlölet és egyéb rossz gondolatok az iránymutatóak, hanem a békességes földi élet adta lehetőségek kihasználása által akar az ember előbbre jutni az ő földi feladatai elvégzése által.

Nem lehet sohasem tudni azt, hogy miért kell egy embernek annyit szenvednie és nélkülöznie egy földi élet során, mert azt embertársai nem látják, amit az Istentől ő kapott feladatot, hogy elvégezzen az adott életében. Ez lehet egy előző életbeli karma törlesztési feladata is, de lehet egy nagyon szomorú esemény következménye is, amit nem lehet emberi szemmel megítélni sem, mert annak az embernek abban a környezetében kell megélnie azt a feladatot, amit lehozott magával
.Ez lehet egy nagyon szegényes, elhagyatott életforma is, amelybe az Isten helyezte azt az embert, hogy az elrontott rossz élete során azokat a megtapasztalásokat megélje, amelyeket esetleg nem hozott rendbe, amikor annak a döntése a kezében volt. Így csak utólag vagy abban az életében egy sorsforduló következtében válik az ember nincstelenné, elhagyatottá, hogy rendezni tudja azt az elrontott hibáját, amit az élete során helytelenül cselekedett. Nagyon sokszor kapnak az emberek kegyelmet az Istentől a feladataik kijavítására, csak azt éppen nem ismerik fel, vagy egyáltalán nem is törődnek vele, mert a lelkükből a szeretet lángja már régen kialudt és nem ismerik fel benne az Isten gondoskodását, hogy ez, az élethelyzet éppen egy lehetőség az elrontott hibák kijavítására.

Az emberi gyengeség következtében ezek az emberek elkezdenek egy másik fajta, gyengébb életvitelű életet élni, ami a számukra nagyon nagy lehetőséget ad a hibáik felismerésére. Ilyenkor sok ember elkezd azon töprengeni, hogy mi az oka annak, hogy ő abból a jó anyagi körülményekből, ennyire lesodródott, hogy magát sem képes ellátni, nemhogy a családját. Ebben a helyzetben Isten nagyon nagy odafigyelést biztosít ezeknek az embereknek a számára, hogy mindig legyen mellettük segítség, hogy megtudják oldani az amúgy is elég nehéz feladataikat.Aki már azon töpreng, hogy mi okozta az ő veszteségét, és nem másokban keresi a hibát az ő helyzetének a romlásában, az már egy lépést tett az Isten felé, és Isten ezek után még több segítséget nyújt a számára, mert rádöbbent az ember a hibájára, vagy legalábbis elfogadta a helyzetét, és nem gyűlölködik másokra a maga sorsa miatt.

Az ilyeneknek van kiút az elhagyatott életvitelből való kijutásra, mert ha az emberek egyet lépnek az Isten felé Ő százat lép az ember felé, csak az első lépéseket, mindig az embereknek kell megtenniük.Azok az emberek, akik az elhagyatott szegényes életükben csak lázadoznak, gyűlölködnek és másokban keresik a hibát a saját sorsuk miatt, azokban a gőg, a gyűlölet és az ellenségeskedés még jobban megerősödött és egyáltalán nem is figyelnek az Isten által nyújtott segítségre, hanem csak erősítik magukban az ő téves gondolkodásukat, ami az anyagi bukásukat okozta. Az ilyen embereknek esélyük sincs abban az életükben, hogy felismerjék a téves gondolkodásukat, csak élik az Isten nélküli életüket, amíg csak a Teremtőjük vissza nem szólítja őket. S az ilyen embereknek sajnos az elkövetkezendő földi életük sem lesz rózsásabb, mint amiből elköltöztek, mert egyáltalán nem a szeretetet élték a földi életükben, hanem hibát hibára halmozva, tele gyűlölettel és haraggal távoztak.

Ennek következtében el kell jutni minden embernek odáig, hogy felismerje a szeretetet, az Istent és a szerint élje az életét, és akkor az Isten jóságos szeretetével megajándékozza az embert könnyebb földi élettel.Testvéreim törekedjetek, hogy a mindennapjaitokba a szeretetet vigyétek és ne a szomorúság, hanem a béke legyen a mindennapjaitok irányítója.