Belsõ béke

A belsõ béke megfizethetetlen. A béke az élet harmonikus irányítása. Lüktet az életenergiától. Olyan erõ, amely könnyedén felülmúlja minden világi tudásunkat, ugyanakkor mégsem választható el földi létünktõl. Ha megnyitjuk a megfelelõ belsõ csatornákat, akkor ez a béke itt és most érezhetõvé válik.
A béke örök. Sohasem túl késõ békét lelni. Ennek mindig itt az ideje. Életünket valóban gyümölcsözõvé tehetjük, ha nem vagyunk elválasztva Forrásunktól, ami nem más, mint az örökkévalóság békéje. A legnagyobb szerencsétlenség, ami emberi lényt érhet, ha elveszíti belsõ békéjét. Nincs az a külsõ erõ, amely képes lenne megfosztani tõle. Saját gondolatai, saját tettei azok, amik megfoszthatják tõle.

A béke élet. A béke örök üdvösség. Kétségtelenül léteznek mentális, vitális és fizikai problémák, de rajtunk múlik, hogy elfogadjuk vagy elutasítjuk azokat. Egy biztos, ezek nem elkerülhetetlen velejárói az életnek. Mivel mindenható Atyánk csupa béke, így a béke közös örökségünk. Óriási baklövést követ el az, aki a kínálkozó arany lehetõségekkel visszaél, azokat elmulasztja, és így tovább szélesíti a majdani megbánás széles útját. Itt és most, mindennapi tevékenységeink közepette, el kell határoznunk, hogy szívvel-lélekkel a béke tengerébe vetjük magunkat.
Téved, aki azt hiszi, hogy élete alkonyának közeledtével a béke magától beköszönt hozzá. Abban bízni, hogy spiritualitás és meditáció nélkül megtaláljuk a békét, annyi, mint a sivatagban vizet remélni. Csak akkor lesz békénk, ha végleg felhagyunk azzal, hogy másokat kritizáljunk. Az egész világot teljesen a sajátunknak kell éreznünk.
Ha mások hibáira figyelünk, belépünk az õ tökéletlenségeikbe. Ez a legkevésbé sem válik hasznunkra. Bármily különös is, minél mélyebbre merülünk, annál nyilvánvalóbbá válik számunkra, hogy mások tökéletlenségei a mi saját tökéletlenségeink, csak más testben és elmében. Ellenben, ha Istenre gondolunk, az Õ részvéte és istenisége kiterjeszti az Igazságról való belsõ látomásunkat. Csak spirituális megvalósulásunk teljességében tudjuk az emberiséget egyetlen családnak elfogadni.

Nem szabad hagynunk, hogy múltunk felkavarja és tönkretegye szívünk békéjét. Jelenlegi jó és isteni tetteink könnyen ellensúlyozhatják múltbéli rossz és istentelen tetteinket. Ha a bûnnek hatalmában áll megríkatni minket, akkor a meditációnak kétségtelenül hatalmában áll, hogy örömet adjon, hogy isteni bölcsességgel áldjon meg minket.
Békénk belül van, és ez a béke életünk alapja. Ezért hát határozzuk el, hogy mától fogva értelmünket és szívünket az odaadás könnyeivel töltjük meg, melyek a béke alapját képezik. Ha az alap szilárd, nem számít milyen magasra emeljük az építményt, sosem fenyeget minket veszély. Mert béke van lent, béke van fent, béke van bent, béke van kint.

Milyen lépéseket tehet az ember, hogy belsõ békére leljen?
Gyakorlati szinten, ne várj el másoktól semmit a fizikai síkon. Csak adj, adj és adj, mint az anya, aki mindent odaad gyermekének, azzal a gondolattal, hogy a gyermek nincs abban a helyzetben, hogy bármit is adhasson cserébe. Ne várj semmit a világtól, csak szeresd a világot, és kínáld fel képességedet, belsõ gazdagságodat, örömödet. Mindenedet, amid csak van, add a világnak feltétel nélkül. Ha bármit is elvársz a világtól, akkor nyomorultul fogod érezni magad, mert a világ nem ért téged, a világ nem törõdik veled. Ha bármit meg tudsz tenni feltétel nélkül, akkor meglesz a lelki békéd. Ez az egyik módszer.

A másik módszer, hogy a szívedre meditálsz, ahol állandó öröm és állandó szeretet honol. Akkor nem fogsz mások elismeréséért sírni. Akkor állandóan belsõ Forrásodra támaszkodsz, ott pedig végtelen öröm, végtelen szeretet, végtelen béke van. A legjobb dolog, ha a szívre meditálsz. Ez a második megoldás igen hatékony.
(Sri Chinmoy)

Belsõ békérõl


Életünk úgy telik napról-napra, hogy rohanunk, idegeskedünk, a jövõ, a múlt meg sok egyéb dolog miatt, közben nincs idõnk megállni, lazítani és azon kapjuk magunkat, hogy ok nélkül feszültek vagyunk. Az alábbi gondolatok talán segíthetnek megtalálni a rég elvesztett belsõ békénket.

A sokat és keményen dolgozó emberek soha nem vesztegetik az idejüket, fõleg nem kikapcsolódást ígérõ vagy szerintük értelmetlen tevékenységekkel. Pedig a játékos idõtöltés az fáradt, stresszes emberek számára minden, csak nem idõpocsékolás.
Bármilyen kegyetlenül is hangzik, de ha stresszes emberek közelében tartózkodunk, mi is stresszesek leszünk. Ha viszont kiegyensúlyozott, békés emberek társaságát keressük, elõbb-utóbb mi is átvesszük a hangulatukat, és pihentnek, nyugodtnak fogjuk érezni magunkat.

A belsõ béke megtalálásának legfontosabb feltétele, hogy ne becsüljük alá mindennapi élet rutinfeladatait: a kis dolgokat; a másik fontos feltétele pedig az, hogy tanuljunk meg ne tulajdonítani nagy jelentõséget a történéseknek, mindent egyforma lelkesedéssel és odafordulással kezeljünk.

Lehetõleg mindenhova induljunk el tíz perccel hamarabb. Így elkerülhetjük a dugók miatti sietségbõl származó stressz helyzeteket, és ha minden jól megy, lesz tíz percünk lazítani a munkakezdés vagy következõ elkötelezettségünk elõtt.
A legtöbb idegeskedésünk a jövõre vonatkozik, egy eljövendõ történés miatt van. Ezek a történések azonban a legtöbb esetben nem következnek be. Összpontosítsunk a jelenre, a jövõ majd kiforrja magát.
Ha be szeretné csapni tudatalattiját azért, hogy nyugodtabbnak érezhesse magát, ismételgesse magában sokszor egymás után: "Egyre jobban érzem magam, egyre nyugodtabb vagyok."

Keressük mindenben és mindenkiben a legjobbat. Vannak helyzetek és emberek, amikor és akikkel nehéz szót értenünk. Ilyenkor a legjobb amit tehetünk az, hogy megpróbáljuk meglátni bennük a legelõnyösebb és legszebb tulajdonságot. Ha egyszerûen közelítjük meg a dolgokat, az optimizmust és pozitív hozzáállást vált ki.

Tegyen úgy, mintha "ember" lenne. A tökéletességet felejtse el, ne törõdjön azzal, hogy vannak tökéletes és nagyszerû emberek. Legyen teljes egészében elégedett önmagával, aminek az eredménye lelki nyugalom és belsõ béke lesz.
Éljen az apró örömöknek. A legegyszerûbb dolgot is a legnagyobb tisztelettel és rácsodálkozással közelítse meg. Így örömét fogja lelni egy szõlõgerezdben, a derült ég szemlélésében, egy virágos mezõ csodálásában, vagy akár egy pohár vízben is. Mindezek a belsõ béke megtalálásához vezetik.

Szabaduljon meg a múlt béklyóitól. Semmi racionalitás nincs abban, ha múltbeli események miatt kesereg. Mert a múlt nem létezik semmilyen formában, a múlt nem él, csak emlékeinkben. Ha majd rájön erre, elnyeri nyugalmát. Hallgassuk a csendet! A csend a nyugalom esszenciája. A belsõ csendet nem könnyû elõidézni, csak elfogadni kell, amikor jön. Ha viszont odafigyelünk rá, a legváratlanabb helyeken fedezhetjük fel. Csak egy kis koncentrációt igényel.
(forrás: hir3.hu)

.

Minden napunk ajándéka

Az Ember elment a Bölcshöz:

- Álmot láttam, de sehogy sem tudok rájönni, mi az értelme. Kérlek, segíts
rajtam!

- Hallgatlak - bólintott a Bölcs.
- Az utcán mentem, a mi utcánkban, ahol minden nap járok.
Olyan is volt álmomban, mint egyébként; nem volt semmiféle változás rajta,
csak annyi, hogy nagy szürke göröngyökkel volt tele a járda.
Amikor megrúgtam az egyiket, rájöttem, hogy ezek nem göröngyök, hanem kövek.
Egyet zsebre vágtam, hogy megmutassam a Barátomnak, akihez indultam.

Amikor elõvettem, kettévált a kezemben. Belül szikrázó, tiszta ragyogású volt.
Azonnal tudtam (bár nem értek hozzá), hogy ez GYÉMÁNT!
Rohantunk az ékszerészhez, de közben telepakoltuk a zsebeinket a csúnya, szürke kövekkel, hátha...

Az ékszerész vágta, csiszolta a kettévált követ, végül fel is mutatta, hadd lássuk mi is, hogy sziporkázik:

"Még soha nem találkoztam ilyen nagy és tiszta gyémánttal" - lelkesedett.
Kipakoltam a sok egyforma szürke kövemet.
Õ bizalmatlanul nézte a sötétlõ halmot, majd legyõzve utálkozását, egyet megfogott és vijjogó gépével kettévágta.

Smaragd volt. A következõ rubin, utána valami csodaszámba menõ ritkaság, és aztán így végig.
Felfoghatatlan kincs feküdt elõttem, szikrázott, tündökölt ezerféle színben, a belsejükben rejtõzõ érték.
Én pedig döbbenetemben felébredtem. De nem tudok szabadulni az álomtól.

Mondd, mit jelenthet?
- A szürke kövek a MINDENNAPJAID, Barátom!
Éppen ideje, hogy felfedezd: valóságos kincsesbánya a mindennapok sokasága.
(szerzõje ismeretlen)