Imre Margit - Az ÉN UTAM... c. könyvem

1.rész

Az utam a születésemmel kezdõdött. A leszületés alkalmával mindannyian hozzuk magunkkal az életfeladatainkat, amiket az ittlétünk alatt el kell (kellene) végezni. Ez sajnos nem is olyan egyszerû, mint ahogyan azt mi földi emberek elgondoljuk. A feladat az nagyon összetett, nem egy kirajzolódott kör, amit könnyen észre lehet venni.
Az élet produkál különbözõ élethelyzeteket, amiket mi problémáknak szoktunk nevezni, de ezekben rejlenek leginkább a legnagyobb feladatok sora. Az, amikor csak teszünk valamit és nem érdekel bennünket, hogy abból mi is lesz, az nem számít annak, hogy feladat, az csak egy beiktatott létra, hogy ennek segítségével hátha felismerjük, azt, amit nagyon fontosnak kellene, hogy legyen az életünkben.

Én a jelen helyzetben már egészen másként látom és élem a mindennapjaimat, mint mondjuk 20-25 évvel ezelõtt, amikor még csak azt gondoltam, hogy az a fontos, amit látok, amit nem látok az nincsen. Hát ez egészen másként van, mint amit akkor gondoltam a világról.
Én egy hívõ katolikus családban születtem, mármint olyan ritkán templomba járó, Istenfélõ szülõktõl, amikor is még nagyon távol állt az emberiség a spirituális fogalmaktól. Számomra a család jelentette az egyetlen formát az életemben, mert nem tudtam akkor még semmit a másik világról, a szellemvilágról.
Az akkori idõben még csak nagyon kevés olyan szellemi tanítás létezett, ami segíthette volna az embereket a szellemi fejlõdésükben. Azóta olvastam már sok könyvet, amik az akkori idõbõl származnak, de ezek csak nagyon szûk körökben voltak kaphatóak, és az emberek sem voltak annyira fogékonyak a szellemi tanításokra, mint manapság. Ma már nagyon sok lehetõség nyílik azok számára, akik nyitottak és vágynak a lelki dolgok után. Sok könyv jelent meg az elmúlt 20 évben, amikor is szabadabbá váltak a szellemi tanítások közlése, mint régebben. Innentõl kezdve sokan megnyíltak, a lelkük érezte, hogy nem csak a fizikai élettel kell foglalkozni, hanem a szellemivel is, ami eddig nem került látókörébe az egyszerû embernek.

Az én számomra sem volt ismert a szellemi tanítás, sõt még a biblia sem, mert az sem volt a családban, mert akkor régen azt mondták, hogy azt csak a papok használhatják, sõt bûnnek kiáltották ki, aki abban akart kutakodni. Én ugyanis egy nagyon egyszerû, parasztcsaládban születtem az Alföldön, messze a városoktól, ahol egyáltalán nem volt lehetõség semmiféle külsõ információra, csak ami a családunkban és esetleg a szomszédoknál történt.
A szomszédok is elég messze voltak, de a látóhatáron belül. Újság - postás elég ritkán járt kint a tanyavilágban.

Összességében a jelen helyzetemben már egészen másként látom a régi "énemet", mert rájöttem, hogy az is része volt a feladatomnak. Látni azt, hogy hogyan segít az Isten ki abból a helyzetbõl, amiben benne voltam. Ha az élethelyzetem nem változott volna meg, valószínû, hogy nem jutottam volna a szellemi fejlõdés ezen lépcsõjére el.
Ebben volt a segítségemre az édesapám, (Isteni irányítás alatt) aki megrögzött parasztember volt és maga gazdálkodott, amikor a hatvanas években a Tsz-ek megalakultak nem tudta elviselni azt a kötöttséget és veszteséget, és akkor úgy döntött, hogy vesz egy tanyát a megyeszékhelyen, a városhoz pár kilométerre. Most már tudom, hogy az nem volt véletlen, hogy õ akkor így döntött, mert az Isteni erõ õt arra inspirálta, hogy a feladatomban segítsen, ezt még valószínû az égi otthonunkban közösen vállaltuk.

Azt hiszem ez volt az elsõ lépés ahhoz, hogy a feladatomat teljesíteni tudjam. Õ megtette az elsõ lépést, a lehetõséget biztosította, és a többi már rajtam állt, hogy felismerjem a lehetõségeket. Ha ezt a lehetõséget nem kaptam volna meg, valószínû, hogy nem tudtam volna érvényesülni, ha nem költözünk be közel a városhoz, mert innentõl kezdve már csak rajtam múlott, hogy hallgatok-e a bensõ érzésekre, a segítségekre.
Az általános iskola 6 osztályát a tanyavilágban lévõ összevont iskolában végeztem, ami az otthonunkhoz kb. 4-5 km-re volt. Így visszanézve rettenetes lehetett pici kislányként olyan messzire elgyalogolni hóban, fagyban, hidegben.
A városba vezetõ köves út is 6 km-re volt hozzánk, ahol buszra lehetett szállni, de ez éppen ellenkezõ irányban volt, mint az iskola.

A városhoz közel való költözésünkkel megváltoztak a lehetõségeim is. Az iskola itt is 3 km-re volt, mert nem a városba jártam, hanem peremkerületi iskolába. Itt végeztem el 7-8 osztályt, ami nagyon nehéz volt a számomra, mert egy tanyasi összevont iskolából bekerülve egy városi iskolába, egészen mások voltak az elvárások, mint ahonnan jöttem. Sokat küzdöttem a tanulással, lemaradásaim voltak a két iskola közötti tantervekbõl kifolyólag.
A 8. osztály elvégzése után édesanyám közbenjárására ( segítségével, amit õ is a belsõ irányításra tett), szakközépiskolába kerültem a városba. Én magam is hihetetlennek tartottam, hogy oda fogok járni, mert nem voltam olyan nagyon jó tanuló, hogy én képes legyek azt elvégezni. Édesanyám és a tanárom közös irányításával történt a jelentkezésem, amire fel is vettek. Ez is része volt a vállalt feladatomnak, amit az égi otthonomban vállaltam közösen a szüleimmel.
Naponta utaztam 2x6 km-t busszal a szakközépiskolába a megyeszékhelyre.
Itt is kimutatkoztak a régi hiányosságaim és ebbõl kifolyólag itt is sokat küzdöttem a tanulással, nagyon szorgalmas voltam, mindig tanultam, amikor arra idõm volt, mert akkor még másképpen volt, mint manapság, hogy a gyerekek csak tanulnak. Nekem nagyon sok feladatom volt otthon, az állatok etetése, gondozása, vigyázása stb.
Szorgalmamnak és az Isteni segítségnek köszönhetõen soha nem buktam meg, sikeresen leérettségiztem, amire ma már igazán büszke vagyok, mert abból a nehéz helyzetbõl kikerülve képes voltam helytállni és úgy végezni, mint akik mindig a városban életek és tanultak.

Most már egészen másként látom azt az élethelyzeteket, amiben felnõttem. Mert mi is lett volna belõlem, ha ezeket a feladatokat nem tapasztalom meg. Ezek tanítottak meg engem arra, hogy mennyire fontos, hogy ne azt tegyem, amit én akarok, hanem azt, amire a feladatom inspirál. Ehhez kaptam a szülõktõl a segítséget. Mert ugyanis a leszületésünk elõtt a szüleinkkel közösen vállaljuk a feladatot. Mindenki a reá esõ részeket. Ha õk nem végzik el azt a feladatot, hogy a városba kerüljek, semmi esélyem sem lett volna arra, hogy középiskolába járjak, mert onnan képtelenség lett volna bejárni mindennap az iskolába, ami a késõbbiekben meghatározója lett az életemnek. Ugyanis ha õk nem segítenek, akkor én sem tudok haladni az utamon, most már látom, hogy mennyire össze vagyunk kapcsolva egymással mi emberek, csak mi ezt nem tudjuk itt a fizikai síkon, akkor abban a helyzetben és sokszor nem a helyeset cselekedjük. A saját magunk mulasztásaival, hibáival másokat is befolyásolunk, akadályozunk a szellemi fejlõdésében, haladásában.

A saját szellemi fejlõdésemet nem én irányítom, hanem a körülményeim által megélt események azok, amelyek segítenek továbblépni a szellemi lépcsõn.
Én eddig csak abban tudtam magamat segíteni, hogy nem akartam olyan eseményekbe, történésekbe belekerülni, amelyek nem tesznek nekem jót. Tudatlanul tettem ezt, de csak a fizikai szinten tûnt annak, mert egyébként a szellemi irányítás az mindig mûködik, akár tudunk róla, akár nem. Ha nem hiszünk Istenben, akkor is mûködik az Isteni védelem bizonyos fokon. Nem minden történhet meg velünk, mert ha olyan dolgokba keveredünk bele tudatlanul, a szabad akaratunk által, ami késõbb akadályozza a szellemi feladataink felismerését és megélését, akkor a szellemvilág segítõi közbelépnek abban a helyzetben és esetleg elhárítják vagy megszüntetik azt a helyzetet, amit mi földi emberek jónak ítéltünk meg, de a szellemi feladataink, a lehozott élettervünk elvégzésében gátoltak volna. Ilyenkor szoktak történni a számunkra nehéz élethelyzetek, betegségek, balesetek stb., mert ezek által kizökkenünk abból az életritmusból, amiben éltünk. Ilyenkor általában az emberek el szoktak gondolkodni, hogy miért is történt vele ez a nehéz helyzet. S amikor az ember már gondolkodni kezd, akkor már a szellemi segítõk is jobban tudnak a segítségére lenni, mert a küldött sugallatok, inspirációk jobb esetben már más irányba tereli a figyelmét, és máris a feladata felé halad.

Én is belekerültem ebbe a helyzetbe, az én számomra is segítségre volt szükség, mert én sem tudtam az életem dolgait olyan sorrendbe terelni, ami a segítségemre lett volna. Ezért a szellemi vezetõim más irányba terelték a figyelmemet, kaptam hideget, - meleget az élettõl, rengeteg szenvedésen kellett keresztül mennem ahhoz, hogy 45 éves koromra felismerjem azt, hogy az itt létem a földi világban nem az igazi, az igazi életem a szellemvilágban van. Lehet, hogy ez most furcsán fog hangzani sokak szemében, de a valóság az nem itt van, hanem az égi otthonunkban.

Az én földi életem azzal kezdõdött, hogy nem volt jól megtervezve az életem, mármint a földi életem feladatai, mert a születésünk után elkezdõdik a földi életünk feladatai, amit az égi otthonunkban tervezünk meg, és ahhoz kapjuk a fizikai síkon a segítségeket, élethelyzetek formájába, család, munkahely, barátok, rokonok stb.
Az én földi életem azzal kezdõdött, hogy nagyon nehéz körülmények közé születtem, nem a megszokott idõre, hanem földi nyelven mondva, koraszülöttként majdnem 7 hónapra. Abban az idõben és környezetben nem volt korház, újszülött osztály, inkubátor stb. Otthon születtem és nagyon kicsi súllyal, a feltételek hiányában nem volt semmiféle lehetõség arra, hogy az életben maradásom biztosítva legyen fizikai szinten. Ebben kizárólag az Isteni segítség volt a számomra, amit most már biztosan tudok, hogy az Õ segítségével maradtam életben akkor csecsemõként. A bábaasszony és a szülõk, nagyszülõk azonnal azt mondták, hogy gyorsan el kell vinni a templomba, hogy megkereszteljenek, mert nem biztos, hogy életben tudok maradni, A külsõ jelek által döntöttek így. Az édesapám azonnal lovas kocsival vitt 6 km-re egy faluba este, hogy a pap azonnal kereszteljen meg, mert nem biztos, hogy a reggelt megérem. Hát megértem hála Istennek és azóta is itt vagyok, mert feladatom van, mert itt kell lennem, de ezeket a helyzeteket valószínû, hogy meg kellett, hogy éljem, mert a lélek a tapasztalások útján fejlõdik.

Az ideérkezésem nem volt könnyû ebbe a földi világba, de a feladataim ezt kívánták meg, hogy ezek által fejlõdjek. Addig ezt nem tudtam felfogni, amíg nem jutottam a spiritualitás olyan fokára, hogy ezt megértsem, hogy miért vannak ilyen történések az emberek életében.

Én spirituális tanítóként születtem, azért jöttem, hogy segítsek az embereknek haladni, megtalálni az útjukat, az Isteni utat. Ahhoz, hogy én segíteni tudjak, az életemben meg kellett tapasztalnom nagyon sok élethelyzetet, hogy tapasztalatot tudjak gyûjteni. Ez nem mindig volt tudatos a számomra, néha csak beszélgettem valakivel és olyan dolgok kerekedtek ki belõle, hogy neki segítségére tudtam lenni akkor, abban a helyzetében.
A késõbbiekben már tudatosan tettem a jót, igyekeztem nem akadályozni magamat a lelki fejlõdésemben, mert 1995-ben, amikor tudatosan léptem az Isteni Útra, onnantól kezdve az életem teljesen megváltozott. Az addigi nehéz élethelyzetek eltûntek az életembõl, csupa öröm és béke volt a lelkemben. Mindig törekedtem azután arra, hogy a lelkemben ezt a jó érzést megõrizzem, fejlesszem és megtarthassam. Ezért innentõl kezdve már tudatos volt az életem, nem a véletlenre bíztam, hanem hagytam magamat az Isteni sugallatok által vezetni. Ezek a sugallatok elõtte is meg lehettek az életemben, csak én nem hangolódtam rá az Isteni rezgésekre, nem volt bennem meg az a szellemi tisztaság, ami által képes lettem volna ezeket a halk hangokat, érzéseket felismerni és annak fényében cselekedni.

Itt a földi világban nagyon nehéz megtalálni az Isteni utat, ha nem vagyunk annak tudatában, hogy miért vagyunk itt, mi az, amiért ide megszülettünk, miért nem máshová születtünk, miért éppen abba a családba stb.? Én is csak akkor figyeltem fel ezekre, amikor 1995-ben beteg lettem. Akkor még nem tudtam, azt, hogy az Isten gyógyít, ha betegek vagyunk, mert én akkor csak a gyógyszereket és az orvost tudtam, hogy meg tudnak gyógyítani. Így vezetett el az Isten engem egy olyan természetgyógyászhoz, aki által meggyógyultam a betegségembõl. Számomra az teljesen hihetetlen volt, igaz nem is hittem benne, de mégis meggyógyultam, ott történt velem meg az én "Pál fordulásom". Amikor már hazafelé jöttem, (200 km-re volt) olyan boldogság érzés volt bennem, hogy amit még soha nem éreztem, nem tudtam, hogy mi történt velem. Valójában ott érintett meg az Isten, ott találkoztam az Igazi Istennel, a szeretettel, a fénnyel. Addig csak a szüleimtõl, ahogy tanultam, a büntetõ Istent ismertem, amitõl valójában féltem, nem is közeledtem hozzá, távolságtartó voltam vele.

Ott érintett meg a szeretõ Isten, aki nagyon szereti gyermekeit és nem bünteti õket, hanem mi magunk büntetjük magunkat azzal, ha rosszat cselekedünk, a szeretet törvénye ellen cselekszünk. A cselekedeteink következménye a számunkra kellemetlen élethelyzet, de ezek is azért vannak, hogy visszavezessenek a helyes útra, amelyrõl letértünk.

Minden élethelyzet arra tanít bennünket, hogy a legjobb tudásunk szerint éljük meg azt a feladatot, élethelyzetet, amibe belekerültünk. Ha nem sikerül azonnal megoldani egy feladatot, Isten kegyelembõl, újra küld a számunkra egy élethelyzetet, ami nagyon hasonló az elõzõhöz. Az emberek szokták is mondani, hogy már megint ugyan az a problémám, mint elõzõleg. Igen. Amíg nem oldjuk meg a feladatainkat helyesen, addig az a számunkra ott lebeg, bármikor találkozhatunk vele. Ezek mind vállalt feladataink, amit leszületésünk elõtt vállaltuk, hogy ebben a földi életünkben ezeket a hibáinkat kijavítjuk. Mert ugye azért születtünk a földre, hogy tanuljunk, szellemi tanulásra gondolok, és a sok hibáinkat, ami nem az Istentõl származó cselekedetek javítsuk. (Ilyenek az irígység, a hatalomvágy, bosszú, harag stb. ), ezek a tulajdonságaink, amíg megvannak akadályoznak abban, hogy az Isteni utat járjuk, mert ezek eltérítenek bennünket a helyes útról, a keskeny útról. Amíg az ember arra gondol, hogy mit tegyen a másik emberrel, ha õt megbántja, akkor õ nem képes arra, hogy az Isten akaratának megfelelõen élje az életét, mert az Isteni tanítás szerint, "Szeresd felebarátodat, mint saját magadat", elv nem tud érvényesülni, mert az ember lelkében még él a gyûlölet, a harag stb. Azért fontos, hogy az emberek alakítsák át a gondolkodásukat, mert hiába tervezi el valaki, hogy õ az Isteni utat akarja járni, de a lelkében él a gonosz gondolat, tettében a gonosz cselekedet, addig nem tud az Istennel kapcsolatba lépni, mert a szál nem köti õt össze, mert Isten a szeretet Istene, nem a gonoszságé.

Én ebben a helyzetben is nagyon sok rossz lépést tettem meg, mert nem figyeltem eléggé az Isteni hívásra, a jelekre, mind ez akkor történt még meg, amikor még a világi életet éltem, nem a szellemi életet. Amióta tudatosan élem a mindennapi életemet, 20 éve, azóta ha valami nem sikerül, akkor elkezdek gondolkodni, hogy ez miért is történt így. Belenyugszom, ha valami nem az én akaratom szerint történik, mert tudom, hogy az Isten szeret engem és a legjobbat akarja a számomra adni, és abban a helyzetben nekem nem lett volna jó. Utólag már látom is, hogy miért is nem sikerült az, amit én terveztem el. Csodálatos dolog, ha erre rájövünk és ráhagyatkozunk az Istenre, hogy Õ irányítsa az életünket.

A mindennapi életünk ritmusa által nem vagyunk képesek arra, hogy figyelemmel legyünk azokra a feladatokra, amelyek várnak ránk az életünk során. Az én helyzetemben is nagyon sok olyan esemény történt, amelyekre egyáltalán nem figyeltem és ezáltal nem is voltam felkészülve azok fogadására sem. Így történtek a sok csúszások, rettenetes nagy változások a földi életemben.
Az élet már csak ilyen, tele nehéz feladatokkal, nekünk is csak addig kell erre nagyon odafigyelni, amíg nem vagyunk készek arra, hogy felismerjük az adott feladatot.
Egy adott feladat lehet pl. egy családi téma, vagy egy párválasztás, munkahely stb., mert ezek által kerülünk közelebb egy feladathoz, amit éppen azok az emberek által fogunk megtapasztalni, akikkel majd találkozni fogunk. De ha nem figyelünk és mondjuk, nem fogadom el azt az állást, vagy a párválasztásnál rosszul döntök, akkor nem tudok eljutni ahhoz a feladathoz, amit vállaltam, mert a lehetõségek nem adottak.
Ilyenkor szoktak történni számunkra kellemetlen események, amelyek próbálnak bennünket más irányba terelni, hogy a feladat közelébe kerüljünk. Ilyen feladat lehet pl. az amikor nekem vagy éppen másnak is van olyan lehetõsége, hogy más irányba halad, más munkahelyet választ, mert az számára valami miatt szimpatikusabb, de rövid idõn belül valami miatt már az ember nem is érzi magát olyan jól, mint azt ahogyan elképzelte.
Mindez azért van, mert a lélek arra inspirálja az embert, hogy közelítsen a feladatához, mert abban az élethelyzetben azt nem tudja csinálni, mondjuk, nem azok az emberek veszik körül, mint esetleg, ha a másik munkahelyet választotta volna.
Ezek az események nagyon változatosak, mindenkinek más és más, mert mindenki más feladattal születik le, mindenkinek más hibákat kell kijavítani, abban az életében, és ehhez más tulajdonságokkal is rendelkezik.
Míg valakinek nagyon könnyen megy, mondjuk egy szerelési munka, addig a másik ember csak küszködik vele, mert neki még azt ebben az életében meg kell tanulnia, és lehet, hogy a másik embernek nem okoz semmiféle gondot, mert neki nem azt kell ebben az életében megtanulnia, hanem valami mást, ami lehet, hogy annak az embernek, akinek a szerelési munkák okoznak nehézséget, neki semmi gondot nem jelent. Ebbõl is látszik, hogy mennyire különbözõek vagyunk mi emberek itt a földön.

A földi élet tele van nehézségekkel, de ezek a nehézségek csak addig tûnnek nehézségnek, amíg nem ismerjük fel annak a jelentõségét. Az, amikor csak élünk, de nem éljük az életünket, az nem vezet sehová. A földi életnek nagyon fontos eleme a tanulás, a fejlõdés, ami csak abban az esetben tud megvalósulni, ha az ember nyitott és figyel, nem tereli el a figyelmét a fizikai élet nehézségei. Nagyon fontos, hogy csak azt tegyük, amit a lelkünk diktál, amit úgy érezzük, hogy ezt meg kell tennem. Egy idõ után már természetessé válik, az, amikor valamit nem akarunk megtenni, az azért van, mert a lélek nem késztet bennünket arra a cselekedetre.
Ilyenkor már figyelünk magunkra és kevesebb olyan cselekedetet hajtunk végre, ami nem segít bennünket tovább. Minden feladat, amivel találkozunk a földi életünk során, csak mi kategorizáljuk be õket, munka, család, gyerekek stb. Ezek csak eszközök, hogy közelebb kerüljünk a feladathoz és azt helyesen oldjuk meg.

Erre egy példát szeretnék mondani: ha egy anyuka csak addig tartja a gyerekét, gyereknek, amíg õ gondoskodik róla, azután amikor kirepül a családi fészekbõl már úgy gondolja semmi gondja tovább vele, nem függnek egymástól. Ez nem így van, a feladat közös, mindkét részre, a továbbiakban is együtt kell megoldani dolgokat, ha nem is látszik közösnek, mert mondjuk, ha a fiú lerészegedik és nem tud családot alapítani emiatt, a gyereknek nem lesz tovább leszármazottja, ami pedig egy újabb feladat lenne az anyának, vagyis akkor már nagymamának és a gyereknek, aki akkor már, mint apa. Nagyon összetett a földi élet feladatai. Ebbõl is látszik, hogy mennyire össze vagyunk kapcsolva, és mennyire függünk egymástól.

Az élet nehézségeiben nem vagyunk magunkra hagyva az Isten mindig küld számunkra segítséget, ha nekünk arra szükségünk van, az életfeladataink megoldásához.
Én személy szerint arról tudok beszámolni, hogy nagyon sok segítséget kaptam az életemben a Jó Istentõl. A segítség nem mindig olyan helyzetben történt, amikor azt én akartam, hanem amikor az Isten azt jónak látta az életemben. Mi emberek nagyon sokszor kívánjuk a jót az életünkbe, de az nem mindig sikerül annak, aminek szeretnénk, de utólag rájövünk, hogy de jó, hogy akkor az, nem úgy sikerült, ahogyan azt én elképzeltem. Az Isten a segítséget mindig az életfeladatainkhoz adja, Õ látja, hogy abban a helyzetben nekünk mire van szükségünk.

Én nem tudtam például azt, hogy nekem hamarabb kell, hogy nyugdíjba menjek, mint mondjuk azok, akik velem egykorúak. Semmi jel nem mutatott arra, hogy ez meg fog nálam történni régebben. Volt idõ, amikor, én szerettem volna, de akkor a lehetõségek nem voltak meg, nem is foglalkoztam vele azután néhány évig, míg egy este egy hang formájában Isten küldte a segítséget, hogy a számítógépen keressek utána a nyugdíj igazgatóság honlapján. Hosszas keresés, olvasgatás után találtam rá a honlapon, hogy egy jogszabály megváltozott, és így korábban nyugdíjas lehettem.
Csodálatos, hogy az Isten ebben segített nekem, nem akkor, amikor én akartam, hanem amikor a feladatom azt megkívánta. Lehet, ha türelmetlen lettem volna, háborogtam volna, akkor csúszott volna a feladatom Ha nem kapunk rögtön segítséget, amit szeretnénk, ne keseredjünk el, ha az életfeladataink között az szerepel, akkor, ha az Isten azt jónak látja a feladathoz, akkor fog segíteni. Legyünk türelmesek és kitartóak, higgyünk abban, hogy az Isten nem hagy magunkra, gondoskodik rólunk. De ehhez nekünk is úgy kell élni a mindennapi életünket, hogy erre méltóak legyünk. Nem lehet követelni csak kiérdemelni mindent.

A feladatok sora az nem a mi akaratunk szerint van, hanem ahogyan azokat a feladatok sora megkívánja. Nem lehet egyetlen egyszer sem olyan a földi élet során, hogy az ember azt akarja és az azonnal úgy is történik meg. Mi emberek sokszor csak azt látjuk, hogy ez most pillanatnyilag jó lenne a számunkra, de az nem biztos, hogy a késõbbi feladataink tudnának-e kapcsolódni hozzá, mert akkor már más irányba terelõdnénk.
Én is sokszor estem abba a hibába, hogy rögtön akartam valamit, de nem sikerült és akkor el is keseredtem, azt hittem, hogy az Isten nem szeret engem és azért nem segít. Voltak rossz gondolataim is, hogy miért is léptem én erre az útra, ha nem kapok segítséget. Igen, ezek mind a gonoszság által küldött gondolatok voltak, mert ha nem vagyunk figyelmesek, akkor a rossz gondolatokat tudjuk csak magunkba fogadni. Ez megtörténik minden emberrel, e miatt nem kell kétségbe esnünk, hanem fel kell állnunk és haladnunk tovább a helyes úton. Ha felismerjük a hibáinkat, akkor már jó helyzetben vagyunk, mert akkor már tudunk különbséget tenni a jó és rossz között.

A földi ember elõtt mindig két út áll, mindig útelágazás elé ér, amikor döntést kell hoznia. Ezek nem olyan feltûnõek az emberek életében, ezek olyan természetes dolgok, de ha ráfigyelünk, hogy hogyan is döntünk, akkor nagyon jó helyzetbe kerülünk, mert akkor el tudjuk kerülni a számunkra kellemetlen dolgokat. A jó döntéseink jó gyümölcsöt teremnek, a rossz döntéseink kellemetlen (rossz) gyümölcsöt teremnek. Az élet már csak ilyen tele van apró gyöngyökkel, amiket ha nem vagyunk figyelmesek észre sem veszünk.

Erre nagyon jó példa, amikor egy ember nem csak magára figyel, hanem az embertársaira is tekintettel van, akkor az, az ember nem csak a maga életét teszi jobbá, hanem akikkel kapcsolatba kerül, akik a környezetében vannak, mert az általa végzett munka, hatással van azokra is, akik a környezetében vannak, ez lehet munkahely, család, barátok stb.
A földi életben nagyon sokszor olyan családok vannak, akik csak a maguk javát keresik, nem érdekli õket az, hogy a környezetükben van, akinek nincsen még ennivalója sem. Ezek az emberek nem tanulnak abból, hogy nekik meg kellene osztani a javaikat másokkal is, mert az Isten, az mindenkinek az Istene, és nekik éppen az lett volna a feladatuk, hogy képesek-e arra, hogy megosszák a javaikat másokkal. Azzal, ha õk adtak volna abból, ami nekik van, nem lettek volna szegényebbek, mert Isten azt nekik más formában visszaadta volna. Nekik ez lett volna a feladatuk, hogy felismerjék mások szegénységét és képesek legyenek adni a sajátjukból.

Ezért vannak ma a nagyon szegények és a nagyon gazdagok, mert harácsolnak az emberek, azt hiszik, hogy amit megszereznek az, az övék. Nem. Mert az Isteni kegyelem bármikor közbeléphet és elveszik az a vagyon, amit igazságtalanul, mások kárára gyûjtöttek össze. Isten mindig annyi anyagi javakat biztosít a földi élethez, hogy senkinek se kelljen szûkölködnie, de a másik ember kapzsisága következtében, elveszi azok javait, akiknek azt az Isten szánta a földi életében a feladataihoz.
Én nagyon sok ilyen és ehhez hasonló helyzetet tapasztaltam meg az életem során. Olyan helyzetet is láttam, amikor senki, de senki nem volt képes arra, hogy segítsen annak, akinek nagyon nagy szüksége lett volna rá. Ilyenkor már nem arra gondol az ember, hogy hogyan segítsen, hanem arra, hogy miért is történnek ilyen helyzetek az emberek életében. Nagyon sokszor van, olyan helyzet, hogy azt hisszük, hogy jól cselekedtük, ha adakoztunk egy utcai koldusnak, vagy bárkinek. Ilyen esetek is elõfordulnak, amikor nincs esély sem arra, hogy lássuk az értelmét annak, hogy segítettünk. Ezek is feladatok, nagyon összetettek, amiket nagyon nehéz követni és helyesen kezelni a földi embernek. Nagyon sokan azért is nem adakoznak, mert azt látják, hogy az, akinek adtak, nem jó célra fordítja a pénzt, és ezzel bezárják a lehetõségét annak, hogy segítsenek.

Nagyon nehéz jó tanácsot adni ebben a helyzetben, mert senki, de senki nem ítélkezhet a másik ember felett, hogy az, miért olyan amilyen. Ebbe a hibába esik bele az emberiség nagy része, mert csak külsõleg lát és ítél. Nem tudja, hogy az a koldus most ebben az életében miért is vállalta ezt a feladatot, miért teszi magát ki olyan helyzetnek, amikor õt megalázzák, kigúnyolják, éhezik és megvetik. Lehet, hogy õ most ezzel a megalázott feladatával nagyon sok embernek képes segíteni, hogy felébressze bennük, azt az érzést, hogy tudjon segíteni másoknak, ne legyen önzõ, irigy stb. és lehet, hogy azok az emberek, akik ezt felismerik, hálásak lesznek neki a szellemvilágban, hogy segített nekik legyõzni a rossz tulajdonságaikat.

Azok, akik figyelmen kívül hagyják azokat az érzéseket, melyeket nekik javítani kellene ebben a helyzetben, csak legyintenek és elítélik a koldusokat és egyéb rászoruló embereket. Ez nem csak koldusokra vonatkozik, lehet az egy elesett ember a lépcsõn, vagy bármilyen eset, amikor valakinek segítségre van szüksége. Ha elmegyünk mellette közömbösen, akkor nem vettük észre a lehetõséget, a feladatunkat, amiben javíthattunk volna. Isten kegyelmébõl valamikor majd újra találkozunk hasonló esettel, mert a lehozott feladatunkhoz ez is hozzátartozik.

Az emberi utak nagyon változatosak és szegényes lenne azt mondani, hogy nem szépek. Minden út olyan, amilyenné teszi az ember. Lehet nagyon kellemes és boldog a földi élete annak, aki azt cselekszi, ami a lelkében él és dolgozik. Az ilyen ember tele van lelki élményekkel, neki az élete nem keserû, nem olyan, hogy meg akar szabadulni tõle. Nagyon sokan arra törekednek, hogy az életüket a kezükbe vegyék és irányítsák, mert nem találják jónak azt, ami a szellemi segítõi tesznek a feladatai felismeréséért és annak elvégzéséért. Az ilyen emberek nem szívesen végeznek el olyan szellemi feladatot, amiben õk nem lesznek gyõztesek, nem lesznek olyan emberek, akikre felnéznek. Pedig a szellemi feladatok azok egymásra épülnek. Ha az egyiket nem végzi el, akkor a másikat nem találja meg, nem léphet tovább, amíg a feladatsor nem készül el. Nagyon sokan azt szeretnék, hogy ne legyenek az életükben olyan események, amelyek felkorbácsolják az idegeit, leveszik róla azokat a terheket, amelyek nyomják a vállát. Ilyenkor a lélek csak áll, nem halad, nem tud fejlõdni, mert elvették tõle, azokat a lehetõségeket, amelyekben neki tanulnia kellett volna.

A lélek a leszületés elõtt összeállítja a szellemi vezetõivel azokat a feladatokat, amelyeket az adott földi életében el akar végezni, Ilyenkor lesz benne olyan feladat is, amelyre még nincs teljesen felkészülve, de a feladatai végzése, tapasztalásai közben szerez annyi információt, hogy elvállalja azt is, amit nem biztos, hogy sikeresen tud elvégezni. Ez nem felelõtlenség, hanem a fejlõdés olyan eszköze, ami nem mindenkinek adatik meg, mert azok a szellemi lények, akik, ezeket az embereket vezetik, irányítják a földi életükben, azok nagyon nagy segítséget nyújtanak az embereknek a földi életük során. Ilyen szellemi feladatot nagyon sok szellemi lény vállal a földi életben.

Én magam is megtapasztaltam már hasonló eseményeket az életemben, amióta tudatosan járom az Isteni utat. Nekem akkor jön a legnagyobb segítség, amikor azt hiszem, hogy nekem nincs semmi feladatom sem, egy kicsit elvagyok keseredve, valami nem sikerült, vagy csak úgy elégedetlen vagyok magammal. Mert ugye ilyen is elõfordul, azt hiszem mindannyiunkkal, vannak nehezebb napjaink, nem mindig ragyog a fény a szemünk elõtt.
Az ilyen események csak addig tartanak az életemben, amíg egy szempillantás alatt minden megváltozik, azonnal jobban érzem magamat, boldogság érzés tölt el, nem tudom, hogy ez hogyan történt, de nagyon jó. Ilyenkor a szellemi segítõink avatkoznak közbe, hogy ne kerüljünk nagyon mélyre, mert akkor onnan nagyon nehéz felállni és talpon is maradni.

A szellemi segítség mindig itt van velünk, csak nem mindig avatkoznak közbe, mert hagyják, hogy a feladatainkat magunk ismerjük fel, õk csak inspirálnak bennünket, a gondolatainkat befolyásolják.
Szellemi segítség nélkül itt a földi életünkben képtelenek lennénk élni, mert nem látnánk meg a szellemi feladatainkat, mennénk amerre csak látnánk, nem volna semmiféle vezetés vagy irányítás, akkor teljes káosz lenne az emberek élete.
Itt a feladataink közepette, nem lehet arról beszélni, hogy hogyan tennénk másként, ha lehetne. Ugyanis nem lehet másként, mert ha nem az Isteni utat akarjuk járni, akkor egészen más irányt vesz az életünk.
Nem biztos, hogy akkor is olyan jól éreznénk magunkat a bõrünkben. Vannak olyan emberek, akik ideig-óráig képesek a rossz irányt választani, de elõbb-utóbb rájönnek, hogy ez nem jó nekik, nem érzik jól magukat, töprengenek, hogy mit kellene tenniük, de nem találnak rá a saját útjukra. Ilyenkor szokott az bekövetkezni, hogy addig keres-kutat az ember, hogy egyszer csak talál valami olyan könyvet, ami megállítja abban a gondolkodásában, amiben benne élt.

Ezért fontosak azok a könyvek, amelyek kinyitják a szellemi kaput az ember szívében. Ezek a könyvek olyan szellemi instrukciót adnak a keresõ embernek, hogy elkezd másként élni, gondolkodni. Ez már nagyon jó, mert ezek által már képes arra, hogy eltaláljon arra az útra, amely neki rendeltetett erre a földi életére. Bizony nagyon sok ember csak addig jut el, hogy elolvassa a könyvet, de már nem veszi a fáradságot arra, hogy a leírtakon el is gondolkodjon. Az ilyen emberek hiába kapják a szellemi segítõiktõl a gondolatokat, nem képesek a szerint cselekedni.

A szellemi élet nem csak abból áll, hogy elolvasok egy könyvet és kész, én már ráléptem a szellemi útra. Tévedés. A szellemi út az csak, akkor számít útnak, ha a mindennapi élet nehézségei által is képes marad arra, hogy a szeretet törvényeit, Isten törvényeit betartsa és annak függvényében éli az életét.
Az "élés" az nem azt jelenti, hogy minden pillanatban csak azt teszi, amit az esze diktál, hanem azt jelenti, hogy figyel a belsõ hangra, az Isteni sugallatokra és a szerint cselekszik. Az a jó, ha már az ember ezt természetesnek veszi, és nem kerül neki nehézségbe, hogy figyeljen magára. Elõbb - utóbb ez természetessé válik mindenkinél, aki komolyan akarja az Isteni utat járni, aki nem csak azért teszi, hogy egy divathóbortot éljen, mert nagyon sokan csak azért foglalkoznak a spiritualitással, mert az manapság nagyon divatos.

Aki az életében éli a szeretetet, az nem mást tesz, mint az Isten akarata szerint él. Az Istennek nincsenek különösebb akaratai, csak a szeretet törvényén belül élve, tenni a jót, segíteni másoknak, ahol arra lehetõség nyílik.
Egy nagyon szép idézetet szeretnék elmondani, amiben szinte minden benne van. "JÓT GONDOLNI, JÓT MONDANI ÉS JÓT CSELEKEDNI."

A szeretet az nem egy varázsszó, hanem az Isten akarata szerinti élet. A szeretet nem más, mint az emberek java szerinti élet, abban a reményben, hogy mást tesznek, mert nekik az megadatott. A szeretet az, olyan, mint a cserépedény, törékeny, hamar meg tud sérülni, ha az ember nem figyel magára.
A sérült edény viszont törékeny, nem képes azt a feladatot ellátni, mint az egészséges. Ezért figyeljünk magunkra, törekedjünk arra, hogy ne sérüljön bennünk a szeretet.

A szeretet nem embertõl való cselekedet, a szeretet Isten maga, mert a szeretet által lehet az embereknek élni a földi életüket, nem lennének képesek arra, ha a szeretet ereje nem járná át a lelküket. Egyáltalán nem lenne élet a földön, mert annak a hiánya által pusztulna el az emberiség. A szeretet szó alatt nem csak azt kell érteni, amikor az emberek fizikailag szeretik egymást, a szeretet az, az Isten fizikai megnyilvánulása. Ennek reményében lehet csak élet a földön, mert ennek hiányában nem lenne életképes a föld, nem lenne mûködõképes, vagyis a fizikai megnyilvánulás teljesen kipusztulna.

Az élet az maga az Isteni megnyilvánulás, ezért lehet ma csak fizikai életrõl beszélni a földön, mert a lelki élet, az Isteni élet nagyon kihalófélben van a földön. Az emberek lelke telve van gõggel, hatalomvággyal, írígységgel és más hasonló rossz tulajdonságokkal, amik akadályozzák az Isteni élet megnyilvánulását a földön. Azok az emberek, akik törekednek arra, hogy az életük jobbá váljon, azoknak kezd derengeni a szellemi élet, ami nem e világ örömei által adatnak meg a földi embernek. Mindig is volt olyan ember a földön, aki csak annak élt, hogy a mindennapi élet gondjaival foglalkozzon, nem érdekelte, hogy van más élet, jobb élet, ami nem a szenvedés, hanem az öröm, a szeretet tölt be.

Nekem csak azt kellene megértenem, hogy miért is vannak ezek a rossz tulajdonságok az emberek életében, miért nem csak a jó él a lelkükben. Nekem ezeket nagyon nehéz volt megértenem, amikor elkezdtem járni ezt az utat.
Ha egyszerûen adott a földi élet, akkor miért nincsen minden ember ebben a jó érzésekben, miért kell neki szenvedni. Nagyon sokáig tûnõdtem ezeken a gondolatokon régen. Vagyis akkor értettem ezt meg, amikor már mélyebben kezdtem foglalkozni a szellemi élettel, a szellemi tanításokkal.
Olyan ez mint az iskola, ahol egymásra épülnek a tananyagok, nem elõzheti meg egyik a másikat. Amíg nem értem meg az egyiket, addig nem haladhatok tovább, mert a szellemi lépcsõ nem összevisszaságra épül, hanem a rendre, mert Isten a rend Istene, nem a rendetlenségé, az összevisszaságé. Ahol ezek történnek meg, ott nem az Isten tanítását élik az emberek, ott az ellentét, vagyis a gonoszság mûködik.

A földi életben nagyon sok olyan tanítás van, ami nem mind hasonlít ahhoz, amit valójában kellene tenni az embereknek. A tanítások lényege, hogy ne ártson az egyik ember a másiknak, ne ítélkezzen egyik ember a másik felett, ne akadályozza egyik ember a másikat a szellemi fejlõdésében, vagyis ne akarja a saját tanítását ráerõltetni a másik emberre.
Ha minden ember tekintettel lenne a másikra, hogy belássa azt, hogy minden embernek a saját útját kell járni, akkor nem lennének sokan abban a tévhitben, hogy az Isteni utat járják, de közben csak azt az utat járják, amit mások tartanak jónak. Lehetséges, hogy az csak a saját útja, nem késztethet másokat arra, hogy csak az a jó út, azaz Isteni út, és mindenkinek azon kell járni, vagyis azt a tanítást kell magáévá tenni, amit mondanak neki.

Sajnos nagyon sok ilyen és ehhez hasonló vallási tömörülés és csoportosulás (szekta) mûködik a mai világban, és az emberek abban a reményben, hogy a legjobb helyen vannak meg is nyugszanak, mert megmondják nekik mindig a tutit, vagyis nem kell nekik gondolkodni, feltétel nélkül elhisznek mindent, amit nekik mondanak. Mindez azért tud megtörténni, mert az emberek hiszékenyek, könnyelmûek és szellemileg fejletlenek, vagyis tudatlanok a szellemi tanítások terén.

Ha egy kicsit is törõdnének a szellemi fejlõdésükkel, akkor nem hagynák magukat beskatulyázni egy adott szellemi irányzatnak. Mindezt azért tudom olyan határozottan állítani, mert én is megtapasztaltam már ezt a zárt szekta szellemi tanítást.
Amikor meghallgattam elõször a tanítást, nem is volt olyan rossz. El is jártam három évig egy ilyen szellemi elõadásra háromhetente. Eleinte nem volt semmi feltûnõ, tudni illik már 20 éve járom az Isteni utat, és sok helyen voltam, ahol tanulni lehetett. Így volt összehasonlítási alapom az elõzõekhez, és a belsõ érzéseim mindig segítenek.

Ahogy telt az idõ, egyre jobban beleláttam az egész csoportosulás életébe, ami a számomra kezdett nem tetszeni, de még azért maradtam, voltak nagyon kedves emberek is, akikkel nagyon jó barátságot ápoltunk és jó volt idõnként velük találkozni.

Valójában a szellemi tanítás egy állandóan ismétlõdõ, szellemi gyógyító életérõl szólt, aki már nincs ebben a földi világban. Azonkívül nem lehetett semmiféle más tanítást olvasni, sem könyveket, mert az nem volt oda való. Nem lehetett még az elõadáson kérdést sem fel tenni, mert az elõadó ezt nem engedte meg. Sõt ha valaki a nem tetszését akarta kinyilvánítani, arra lehetõsége sem volt. Nem lehetett még véleményt sem mondani, mert az már rossz volt, az a gonosztól származott, kritizálásnak számított, azt pedig nem volt szabad.

Így beszabályozva lehet csak embertömegeket egyben tartani, közben állandóan arra kell figyelni, hogy nehogy valaki "felébredjen", mert akkor az egész tanítás hiába való volt.
Én amellett, hogy eljártam ezekre az elõadásokra, én nem szakítottam az elõzõ idõben megtanult szellemi tanításokkal sem, amik nagyon hasznosak voltak, mert tudtam különbséget tenni. Számomra ezek az idõk nagy tanítások voltak, hálás vagyok az Istennek, hogy ezeket megtapasztalhattam, mert így nem csak könyvekbõl tudtam megismerni a zárt közösségek életét, hanem saját magam megtapasztaltam az ott zajló eseményeket és kemény szabályokat.

Ebbõl világossá vált a számomra, hogy az emberek mennyire könnyelmûek, nem törõdöm életet élnek, még azok is akik, azt hiszik, hogy az Isteni utat járják. Ott a közösségben az volt a szokás, hogy mindenki csak azt teszi, amit mondanak neki, nem lehet önálló saját gondolata, vagy más szellemi tanításból példát adni, csak a közösségi tanítás.

Volt rá példa, hogy valaki meg akarta osztani a véleményét, vagy akart valami jó dolgot elmesélni a többieknek, de nem volt rá mód, csak ha kapcsolatban volt azzal a tanítással. Szóval így utólag már egészen másként látom azt az idõt, amit ott töltöttem el. Amíg az ember benne van egy adott tanításban, nem lát tisztán, mert elvakítsák azok a tények a józan gondolkodását, amik ott uralkodnak, valahogyan azt hiszem, hogy olyan agymosásszerû dolog történik az emberrel. Most már látom, hogy mennyi ilyen ember él a földön, akinek megmondják, hogy hogyan gondolkodjon, mit tehet és mit nem, mert ezek a kemény szabályok, félelmek által képesek ma fennmaradni az ilyen és ehhez hasonló vallási és egyéb csoportok.

Hálát adok az Istennek, hogy én ebbõl a helyzetbõl az Õ segítségével kikerültem, mert lehet, hogy annyira elmerültem volna ebbe a tanításba, hogy végleg elvesztettem volna a kapcsolatot az Istennel.

Volt olyan megtapasztalásom is, hogy nekem nem kell ezt tanulnom, mármint a jelenlegi spirituális utat, az Isteni utat. Ott olyan felfordulás volt abban az értelemben, hogy az embereket olyan mértékben irányították, hogy nekik csak azt volt szabad tenni, amit mondtak, de szó szerint kellett a tanítást átadni. Nem lehetett "idegen" más szavakat használni, csak azt, ami a szabályok elõírtak és az elõadó mondott. Ezért nekem nagyon nehéz volt, mert én már mielõtt odakerültem nagyon sokféle tanítást megismertem, sok könyvet elolvastam és volt rálátásom a dolgokra. De azok, akik csak úgy "beestek az utcáról", azoknak tetszett a szép beszéd, mert a tartalmat nem ismerték, nem volt semmiféle elõzõ fogalmuk az Isteni tanításról.

Egyszer az történt, de már akkor, amikor már kezdett nálam a fonal elszakadni, már nem jártam az elõadásokra, de felhívott az elõadó, hogy miért is nem járok, én elmondtam neki, hogy az õ cselekedetei, ahogyan ott viselkedik az emberekkel és velem is nem egyeztethetõ össze Jézus tanításaival, az evangéliumi tanítással, a szeretettel. Példákat mondtam neki, és azt alátámasztottam a bibliai idézettel. Õ erre csak nevetett és azt mondta, hogy én ezt nem tudom, sorba, amit idéztem neki, hogy õ ezt nem ismeri. Semmi ismerete nem volt a Jézusi tanításról, a bibliáról.
Ekkor én azt mondtam, hogy én nem is engednék közösségi vezetõt, akinek nincs bibliai ismerete, ezt idéztem neki: "mert hogyan tanítja az, az Igazságot, aki maga sem ismeri azt"? Erre nagy hallgatás volt a telefonba, gondolom megérintette az, amit mondtam neki, valahogyan nem tudta elviselni, ha más olyat mond amit õ nem tud. Nem volt más tudása, csak az, amit ott tanult és késõbb már õ tanított, mint közösségi vezetõ.
Valójában benne tombolt a hatalomvágy, a törtetés az embereken keresztül, másokat kellemetlen helyzetbe hozva.

Én is majdnem belekeveredtem ebbe a hatalom által irányított helyzetbe, úgy, hogy majdnem el is vállaltam egy közösségnek a vezetését. Valójában már igent is mondtam, de akkor már a problémákat nagyon érzékeltem, de arra gondoltam, hogy ha én ott abban a közösségben az embereknek tudok segíteni, hogy megtalálják az Isteni utat, akkor örülni fogok. Nagyon szeretek az embereknek segíteni, hogy rátaláljanak az útjukra. De a helyzet megfordult, mert egy alkalommal még mielõtt kiléphettem volna elõadást tartani, a közösség vezetõm, ellátott azokkal a parancsokkal, "hogy ezt így kell csinálni". Vagyis a közösségben nem lehet "össze-ölelkezni, pusziszkodni", mert akkor nincs tekintélye a vezetõnek. Ez engem nagyon megérintett, mert én, akiket szeretek, azokkal szeretettel ölelkezünk, ha találkozunk. A tekintélyt viszont az én tudásom szerint, nem azáltal szerezünk, hogy ilyen szabályokat alkotunk, hanem az emberek szeretete adja a tekintélyt. Én elmondtam, hogy nincs szükségem tekintélyre, mert mindannyian egyformák vagyunk, Isten gyermekei, nem vagyunk alá és fölé rendelve egymásnak.
Az ilyen szektákban sajnos csak a tekintély által lehet érvényesülni, be kell tartani a szigorú szabályokat és azzal irányíthatóak az emberek.

A másik nagy "parancs," ami nálam kiverte a biztosítékot, az volt, hogy "a közösségi órán ne idézgessünk a bibliából". Azt hiszem ez adta meg nekem a végsõ döntést, hogy én ilyen helyre nem megyek, visszamondtam az elvállalt közösség vezetõi posztot, mert én nem tudok úgy beszélni az embereknek, hogy ne idézzek a bibliából.
Hogyan is lehetne az Isteni utat tanítani, ha nem idézek a Jézusi tanításból? Az én számomra nem lehet. Mások ezt szívesen megteszik, mert örülnek a hatalomnak, vagyis a titulusnak. Én annak egyáltalán nem örültem, amikor elvállaltam, nekem rögtön az jutott az eszembe, hogy "Istenem, ha rám bízol egy kisvárost, hogy segítsek az embereknek, hogy megtalálják a saját útjukat, Kérlek segíts nekem ebben". Hát segített, eltávolított onnan, megadta azt az erõt, hogy képes legyek visszamondani azt, amit könnyelmûen elvállaltam. Így utólag már látom, hogy nem lettem volna képes Isten akarata szerint tanítani, mert a kötött szabályok miatt ez nem lett volna lehetséges. A személyes ellenõrzések és "egyesek" megkérdezése miatt, (besúgás) elõbb utóbb úgy is lebuktam volna, leváltottak volna, mert én csak Jézus tanítása szerint tudok tanítani, ami nem megengedett. Az én közösségeimben is így tanítok. (ez pár fõrõl szól, kis csoportok a lakásokban).

Igazából most már nagyon örülök annak, hogy ez így történt, mert sok tanítást kaptam ezek a lehetõségek által. Felismerhettem azt, hogy mennyire eltávolodott az emberek többsége az igazságtól, az Istentõl. Nem fontos a számukra, hogy megismerjék a fontos tanítást, megelégszenek azzal, hogy valakik beszélnek, valamit, elmondják szépen, történik néhány esemény (segítség az életükben) amirõl beszámolnak és ennyi az egész. Nem törekednek arra, hogy tovább keressenek - kutassanak, nem fontos a számukra. Az én számomra, amíg oda jártam ugyan olyan fontos volt, az addig tanult szellemi tanítások, folytattam a tudatos fejlõdést más formában is.

Ebben a formában most már el sem tudnám képzelni ott az életemet. Nem tudnám elviselni azt a bezártságot, azt szellemi hanyatlást, ami ott történik. Az, hogy egy szellem olyan legyen, amilyennek lennie kell, ahhoz nagyon sok tanulás szükséges, ahhoz nem lehet tévutakat beiktatni, mert nagyon nehéz onnan visszajutni az eredeti útra. Hála Istennek nekem segített abban, hogy a feladatom befejezése után, felismertem, hogy nekem nem ott van a helyem, nekem, azt kell tennem, amit az Isteni sugallatok mutatnak.

Nekem megadatott az a lehetõség, hogy személyesen megtapasztaljam, átéljem azokat a helyzeteket, melyek sokan csak kívülrõl ismernek. Akik benne vannak, azok nem tapasztalnak meg semmit, mert nem ismerik fel, hogy miért is vannak ott, ahol vannak. Az ilyen embereknek még nagyon sok tanulásra van szükségük ahhoz, igazán felismerjék, hogy miért is élnek itt a földi világban, mi a célja az életüknek, azonkívül, hogy élik a fizikai életüket, és eljárnak egy bizonyos csoportosulásba "tanulni".

A földi élet célja nem egyenlõ azzal, amit mi emberek annak gondolunk. A cél az Isteni utat megtalálni, és azon visszajutni oda, ahonnan ide jöttünk. De nem üres kézzel, hanem az égi otthonunkban felvállalt feladataink megoldásával. De ezeket csak éber figyelemmel lehet felismerni, nem szabad arra hagyatkozni, hogy mások ezt mondják és így kell csinálni, ezt kell tanulni. Mindenkinek saját életútja van, amit egyedül neki kell "végigjárni," megtapasztalni. Hasznos, ha segít egyik ember a másiknak, de nem lehet magához láncolni a tanítás által senkit.



A következõ oldalakon bõvebben leírom abban a zárt közösségben töltött idõmet.
Igazából egy külön könyvnek gondoltam, de az égi segítõim tanácsára ebbe kell beépítenem azt a leírt anyagot is, amely tanításul szolgálhat azoknak, akik hasonló helyzetben vannak, mint én voltam.




2. rész


Az ördög álruhában

Írta:
Imre Margit



BEVEZETÕ

Ebben a könyvben arról lehet olvasni, hogy milyen hatással van egy zárt "szekta" jellegû közösség az ember lelki világára. A történéseket és eseményeket részleteiben mutatja be a késõbbiekben.

Elõljáróban, annyit szeretnék elmondani, hogy én is jártam egy ilyen közösségnek nevezett társaságba, ahol minden héten részt vettem a tanításon. Ez nem olyan jellegû tanítás volt, mint amit én eddig tanultam az elmúlt több mint 15 éven keresztül, ahol Jézus tanítását tanultuk.
Én nagyon nehezen tudtam ott érvényesülni, mármint az addig megszerzett tudásom által, mert ott egészen mást tanítottak. Nekem személy szerint nagyon sok mindenben más volt a véleményem az ott hallottakról, mert én elõzõleg már több helyen voltam elõadásokon, közösségekbe jártunk.
Sok mindent nagyon másnak láttam ott, az Isteni útról, amit én eddig tanultam, mert itt igazából az 50-es években élt gyógyítóról tanítottak.
( A közösségi óra menetérõl és szabályairól a késõbbiekben részletesen írok.)

Minden alcím külön, önálló, nem mindig kapcsolódik egymásba, lesznek benne, melyek általánosságban közöl eseményeket.

A mai idõkben is közösségek alakulnak ebbõl a célból Magyarországon és szerte a világon.


Imre Margit



1. Belépés


Ezen könyv megírásán nagyon sokat gondolkodtam, mert mindig csak az járt az eszemben, hogy mit is írjak le, amivel nem sértek meg egyetlen embert sem a hitében, de közben erõsen éreztem azt, hogy ezt meg kell írnom.

A történet az úgy kezdõdött, amikor is az interneten kinéztem egy elõadást a saját városunkban, hogy oda el akarok menni. El is mentem, de véletlenül (most már tudom, nincs véletlen) a dátumot elnéztem, és egy nappal késõbb mentem el a megadott címre, és ott szembesültem, hogy az, az elõadás elõzõ nap volt. Gondoltam mindegy, ha már eljöttem meg nézem, mi ez, ami most éppen lesz. Így csöppentem én bele abba az elõadásba, amire igazán nem is akartam menni, de biztos vagyok benne, hogy az égi segítõim tették ezt velem, mert õk tudják rólam, hogy nem igazán látogatok ismeretlen, kétes elõadásokat. De az ember az életfeladatát nem kerülheti el, ahová el kell jutni, a szellemi segítõk úgy is oda terelik az ember figyelmét, néha beleszõve a "figyelmetlenséget" is.
Amikor a terembe szétnéztem, egy nagy ürességet láttam, mert nem voltak sokan, sõt én voltam egyedül, gondoltam is, milyen lehet egy ilyen elõadás, ahol nem tolonganak az emberek. Késõbb még jött két hölgy, akik már nem elõször voltak ott.
Közben az elõadó hölgy pakolászott az asztalán, könyvek, cd. és egyebek között. Számomra nagyon lehangoló volt ez az egész, de türelmesen vártam, gondolom nem tart sokáig, azt sem tudtam mi lesz a téma.

Rövid idõ múlva a hölgy elkezdte az elõadását, és elmondta, hogy mi is ez az elõadás. Valójában egy szellemi úton történõ gyógyítás tanításáról szól ez az elõadás, de ez csak a bevezetõje annak, ami a közösségi órákon történik. Mert nagyon szigorú szabályok szerint mûködnek, nem lehet látogatni a közösségi órákat, aki nem vesz részt egy ilyen tájékoztató elõadáson.
Nekem már akkor nagyon furcsa volt, hogy a felsorolt kemény szabályokat hogyan kell betartani. Számomra azért is volt nagyon idegen az ilyen zárt "szekta" - szerû tanítás, mert én eddig a 15 év alatt, ilyennel még nem találkoztam. Jártam sokfelé, de mindenhol a nyitottság volt a jellemzõ, a szabad emberek társasága, szeretete. Itt az ellenkezõje mutatkozott meg. Kemény, határozott, zárt szabályokkal, amit kötelezõ volt betartani. (ezt akkor még nem tudtam, csak menet közben jöttem rá mindenre), ha tudom biztosan nem maradtam volna ott.
De ott maradtam, és a feladatom elvégzése után el is jöttem, aminek már több mint egy éve. Azóta érlelõdik bennem a gondolat, hogy ezt leírjam, mert hátha tudok más embereknek is segíteni vele, hogy ne járjanak hasonlóan, mint én. Ennek részleteit a következõ alcímekben olvashatják.
Még visszatérve az elõadásra, volt zene, olyan klasszikus meditációs zene, és beszélt az elõadó a szellemi tanításról, vagyis amikor az, a földi ember fizikai testben élt és gyógyított, hogy õ mit tanított. Valójában az egésznek a "váza, az alapja" az õ élete és mûködése volt, ez képezte a közösségi óra tartalmát. Nem csak itt, hanem a késõbbiekben is. Minden csak róla szólt, az õ élete, tanítása, gyógyításai stb. szigorú szabályok szerint.

Az elõadás végén, ami kb .1.5 óra volt, az elõadó adott egy adatlapot, hogy töltsem ki, ha akarok járni a késõbbi elõadásokra is, mert e nélkül nem lehet részt venni a továbbiakban a közösségi órákon. Nekem ez egy kicsit furcsa volt, mert én eddig a nevem és címem nem adtam le sehol sem, mert nem is volt rá szükség, mert nagyon sok rosszat is hallottam már ilyen " zárt szekta " közösségekrõl, hogy a leadott nevekkel és címekkel visszaélnek, vagyis felhasználják ellene, amikor elhagyja a közösséget.

Mindenesetre arra, gondoltam, hogy megpróbálkozom, kitöltöm az adatlapot, amin név, lakcím, telefonszámot kellett írni. Ezzel bekerültem egy központi adatbankba, ahol mindenkinek nyilvántartották az adatait. Még majdnem elfelejtettem, hogy ez a szekta közösség, nem csak Magyarországon, hanem a világ több mint száz országában mûködik, több mint százezer taggal. Így én is gyarapítottam ezt a létszámot az én szerény emberi létemmel.

Akkor nagyon naivan hagytam el a termet, nem akartam én egyebet, csak távozni innen, mert valahogyan ridegnek, hidegnek éreztem a kisugárzást. Igazából nem is terveztem, hogy látogatni fogom a további elõadásokat, csak az elõadó unszolására töltöttem ki az adatlapot, mert idõközben kiderült, hogy valamikor már mi találkoztunk 15 évvel ezelõtt egymással, amit elõször nem vettünk észre egymáson.
Errõl majd a késõbbi témákban beszélek.

Összességében mérlegeltem magamban a történteket, és arra gondoltam akkor, hogy megpróbálok egy ilyen társaságba is bekerülni, megnézem milyen, mit és hogyan tanítanak, mibõl lehet tanulni, milyenek az emberek egymáshoz való viszonya, hogyan élik meg a tanítást.
Mindig törekedtem az életemben arra, amióta az Isteni utat járom, hogy találjak lehetõségeket a tanulásra, tudom, hogy mindig lehet tanulni, ha figyelünk egymásra.
Eddig az utamon igyekeztem sokféle tanítást megismerni, ha elfogadható volt, magamévá tenni és tanulni belõle.
Az elõadáson sok minden szimpatikus volt a számomra, ezért döntöttem a további látogatásról.




2. Az odavezetõ út

Számomra az odavezetõ út valóban különös volt, ahogyan az elõzõekben leírtam. Nem is részletezném tovább, de rá kellett jönnöm, hogy egy kicsit még is visszatérek néhány mondat erejéig az elõzõ témához.

Az, hogy nekem nem sikerült az, az elõadás, amit szerettem volna, nem jelentette azt, hogy amiatt kerültem bele ebbe a társaságba. Számomra az olyan volt, mintha én azt akartam volna, amikor eljöttem onnan, az elõadás végén. A szellemem elégedett volt, amit én is éreztem, mert mint mondtam is, hogy nem hiszek a véletlenekben, nekem akkor oda kellett mennem, az égi segítõim valószínû nem tudtak volna rábírni arra, hogy önmagamtól elinduljak ilyen elõadásra. A szellemi feladatainkat irányítják, ha mi ezt nem is tudjuk, vagy nem veszünk róla tudomást. Én is így voltam akkor abban a helyzetben.

A tájékoztató elõadás után én nem is foglalkoztam tovább ezzel a dologgal, nem jártam közösségi órákra, mert az idõpontok nem voltak a számomra megfelelõek. Meg igazából nem is érdekelt annyira, hogy törõdjek is vele.
Eltelt már kb. 6 hét is, amikor az elõadó hölgy felkeresett telefonon, hogy miért nem járok a közösségi órákra (itt játszott szerepet a leadott név és telefonszám!!). Elmondtam, hogy nem érek rá, sok a dolgom, meg a megadott idõpont sem megfelelõ a számomra. Mire õ adott egy másik idõpontot, amikor õ vezeti a közösségi órát. De közben arra sem tudtam elmenni, valami oknál fogva. Azután újra felhívott valamikor, hogy menjek el. No, azt gondoltam, hogy rászánom ezt a délutánt 5-7-ig és elmegyek.

Nagyon érdekes esemény történt akkor velem. Elindultam úgy fél 5 körül, hogy idõben odaérjek és letudjak parkolni is a kocsival a belvárosban.
Útközben meg álltam egy kis boltnál még közel az otthonunkhoz, hogy kenyeret vegyek, mert este már zárva lesz a bolt. Ahogy leállítottam az autót nem volt semmi baja, de amikor indulni akartam, nem indult el, bármit csináltam vele nem tudtam elindítani. Ott álltam a 35 fokos melegben a tûzõ napon és nem tudtam, hogy mit is csináljak. Már lassan kezdõdött az elõadás és én még messze voltam a városközponttól. Azonnal telefonáltam az autószerelõmnek, aki hála Istennek azonnal elindult és nem sokára meg is csinálta az autót, õ sem tudta, hogy mi történt vele, de még is beindult.

Én beültem és csak ott a parkolóban álltam meg legközelebb. Rohantam, igaz már fél óra késéssel értem oda elsõ alkalommal a közösségi órára, azt sem tudtam hol vagyok, a sok idegen ember között, elkésve. ( Kb. 30 fõ).

Amikor vége volt indultam volna haza, és az autó ismét nem indult el, újra a szerelõt kellett kihívni, hogy haza tudjak menni az autóval. Elõtte és utána sem volt hasonló eset. Ez is egy jelzés volt a számomra, de igazán nem törõdtem vele akkor. Most már másképpen látom az akkori helyzetet.

Az elsõ közösségi óra tanítása a számomra teljesen érthetetlen volt, semmi sem volt ismert, olyan "kínainak" tûnt az egész, de késõbb már kezdtem érteni dolgokat.
A lényege az volt, hogy az összegyûlt emberek, "már akik" érezhették az energia áramlást a testükben. Nekem ez nem volt új, mert én eddig is éreztem az energia áramlását a meditációkban. Volt, aki erõs bizsergést, melegséget érzett a testében áramolni. Nekem ezek voltak, amik igazán tetszettek, mindig feltöltõdtem energiával, de én ezt máshol is éreztem nem csak ott, valahogy én nyitott voltam és vagyok az energia áramlására, érzékelem a kezemben és egész testemben.

Ez az eset után megint nem jártam a közösségi órákra, valahogyan nem jött össze az idõpont a számomra, meg ugye nem is éreztem, olyan nagy vágyat, hogy elmenjek.

A lényeg, hogy tagja voltam ennek a zárt közösségnek, aminek a következménye az lett, hogy minden alkalommal fel kellett vennem azt az "álruhát", amit oda kellett vinni magammal, hogy el tudjam viselni azokat a történéseket, amik ott történtek meg a közösségi óra keretében.
Én mindig csak arra vártam, hogy egyszer majd csak elkezdenek Jézusról is beszélni, mert nekem Õ a legfontosabb, de nem így történt. Idõvel bele is nyugodtam a helyzetbe, elfogadtam, hogy itt ilyen a tanítás, de belülrõl éreztem, hogy ez nem az igazi a számomra. Mindig azzal vigasztaltam magam, amikor már eljártam a közösségi órákra, hogy most meglátom, hogy más emberek miben hisznek, hogyan élnek, valahogyan tapasztalatot gyûjtöttem ezáltal.

Láttam mások nagyon jól érezték magukat, de sehogyan sem illett nekem az én evangéliumi tudásomhoz, az amit ott tanítottak. Nem is beszéltek bibliai tanításról, csak arról, hogy a szellemi gyógyító hogyan tanította és gyógyította az akkori idõben az embereket. Minden alkalommal ez volt a téma, néha más könyvekbõl, de mind csak abból lehetett, ami vele volt kapcsolatos. Rajta kívül semmit sem lehetett olvasni, vagy beszélni.

Szóval nagyon kötött volt az egész, kemény szabályokkal. Na ez volt nekem, amit nagyon nehezen tudtam tolerálni, mert Isten a szabadság, nem a kötöttség az én tudásom szerint.
Ezekrõl még majd bõvebben a késõbbiekben.



3. A megismerés

Miután már eljártam néhányszor a közösségi órákra, kezdett elõttem kirajzolódni az egésznek a felépítése. Akkor már kezdtem felfogni, hogy mennyire más itt minden, mint eddig amilyen Jézusi közösségekbe jártunk a párommal.

Nekem az a sok szabály, ami volt, azt nagyon nehéz volt betartani.
Itt most felsorolok belõlük, lehet, hogy mind nem jutnak az eszembe:

1. Közösségi órákra az nem mehet be, aki nem volt tájékoztató elõadáson.(kiküldik).

2. Az egész közösségi óra alatt (2óra), úgy kell ülni, hogy sem kezünket, sem lábunkat nem keresztezzük és a hátunkkal nem érintkezik a szék támlája.(ha nem így ülsz, rád szólnak). Nagyon fárasztó.


3. Minden alkalommal olvashatóan alá kell írni a jelenléti ívet.(nem vicc!!)

4. A közösségi órán nem lehet körbe ülni a székekkel, csak egymás mögött.

5. A székkel szorosan egymás mellett kell ülni, nem lehet üres széket kihagyni, mert akkor azt mondják "az energia megakad", állandóan ültetik az embert, ha késõbb megy, betuszkolják egy sorba, ahol üres szék van. Pfujj!!

6. A falra mindig fel van akasztva a gyógyító képe, azt mindig hozza az elõadó magával.

7. Az asztalon nem mindegy, hogy milyen színû abrosz van és milyen virág. Az sem mindegy, hogy milyen sorrendben állnak a dolgok az asztalon.

8. Mindig csak a közösségekben szerzett zenét szabad hallgatni az órán.

9. Csak a közösségekben írt verseket szabad felolvasni, hiába van nagyon szép egyéb, nem engedélyezett.

10. Az elõadás alatt nem lehet hozzászólni a témához, csak az elõadó beszélhet, nem lehet kérdezni. Csöndben kell ülni.

11. Szigorúan meg van a közösségi óra menete, (menet ideje) mire hány perc jut.

12. Be kell számolni, ha felszólítanak, hogy mit éltél át az órán. Milyen gyógyulást éltél meg, ha megéltél?

13. Általában kérik az adományokat, felhívják a figyelmet az adományos dobozra.

14. Az adományos doboz sem mindegy, hogy milyen színû, megszabott színûnek kell lennie.

15. A könyves asztalon sem mindegy, hogy milyen sorrendben állnak a könyvek, annak is meg van sorrendje, nem lehet felcserélni.

16. Kifelé menet és a lépcsõn ne beszélgessünk.

17. A betegségrõl és az emberek problémáiról nem szabad beszélni.

18. Reggel és este fel kell venni az energiát.

19. Vannak segítõk (pénztárosok, akiknek pontosan meg kell számolni az adományt és papírt kitölteni, hogy mennyi jött össze.)

20. Aki nem segítõ, az nem vehet részt internetes elõadáson, ha még is belép, kiküldik, és ki is törlik.

Ezek a szabályok, amik most eszembe jutottak, döbbenetes, hogy ilyen szabályokat hoznak, és korlátozzák az embereket a szabad akaratukban.
Mert ugye Isten mindenkinek szabad akaratot adott, emberek pedig olyan korlátokat, szabályokat alkotnak, mellyel megakadályozzák a jóakaratú embert az Isteni útján.


4. Beetetett emberek

Itt nem arra kell gondolni, hogy valamiféle fizikai beetetés történt, nem, hanem szellemi, ami még veszélyesebb, mint a fizikai, mert ebbõl nem lehet kigyógyulni, csak akkor, ha az ember kilép és felismeri, hogy eddig mi is történt vele.

Mi is hasonló beetetésben részesültünk a párommal, mert õ is késõbb, mint én, elkezdett oda járni.
Ez a beetetés valahogy úgy lehetne elmondani, hogy ez nem tudatos, hogy ezt most akarattal, vagyis mások befolyásolására teszik, hanem a megszabott kemény szabályok betartása.Valójában a szellemi gyógyító, ahogyan régen tanított, az valóban szeretetre ösztönözte az embereket, azt akarta, hogy az emberek megtérjenek, és Istenhez forduljanak. Nem állított fel ilyen elvárásokat, szabályokat, mint ami most működik a közösségekben. Számomra az ő tanítása tökéletes volt, csak az, amit halála után, az emberek köré építettek, az már nem fedi a valóságot.Hiába hivatkoznak rá, hogy ő ezt tanította, de a külső körülmények nem mutatják azt a szeretetet, harmóniát, amit Ő hátrahagyott az utókor számára.Az én eddigi tanulásaim folyamán, amit a bibliából és más spirituális könyvekből olvastam, nem tudtam egy szintre hozni magamba azokat a nem oda illő magatartásokat, amit ott tapasztaltam. Folyamatosan csak arról volt a téma, hogy a gyógyító (a nevét nem említem) az élete folyamán mit csinált, hol gyógyított stb. Én, amikor bekerültem azt hittem, hogy itt is fognak Istenről beszélni, de csak nagyon ritkán került megemlítésre, mert itt nem Ő volt a fontos, hanem az a gyógyító. Nekem ebből állandó hiányérzetem volt, mert én eddig ilyen közösséget még nem tapasztaltam meg, mert több helyen voltunk eddig a 20 év alatt.Mindez a beetetés csak azok számára volt leginkább furcsa, akik nem csak itt kezdték az útjukat, hanem már éveket töltöttek el más közösségekben. Azok mindenképp mást vártak. Volt, akivel beszéltem is erről a témáról, aki szintén nem kezdőként volt jelen ebben a közösségben, ő azt mondta, hogy ez a közösségi forma azok számára megfelelő, akik csak úgy „beesnek” az utcáról és nincs semmiféle előképzettségük a bibliából vagy más spirituális témában, és amit hallanak azt tökéletes igazságként el is fogadják. 

.

folytatása az elõzõnek


Az Én Utam c. könyv

5. Tudatos irányítás

A tudatos irányítás alatt nem azt kell érteni, hogy csak azt lehet tenni, ahogyan tanítanak, hanem a lélek által elszenvedett tudatosan a más tanítást élni.
Én nem azt mondom, hogy egyáltalán nem lehet tanulni, de csak bizonyos mértékig lehet az embernek a saját akarata szerint élni, mert ugyanis azért nem ismeri fel, hogy ez neki nem jó, mert még mást nem ismert meg. Nincs ismerete másféle tanításról. Ezért említettem az elõzõekben, hogy annak megfelelõ, aki még nem járt semmiféle ezoterikus – spirituális vagy vallási közösségekbe, mert annak nincs semmiféle ismerete és be tudja fogadni, azt, amit kap, mindegy milyen forrásból, nincs felismerése, tapasztalata, hogy az ott tanultak nem egyeztethetõek össze az Isteni szeretettel, Jézus tanításával.

Egyébként nem kellene ennyire komolyan venni azt, amit tanítanak, de akkor, amikor az ember ott abban a helyzetben benne van, akkor nem ismeri fel, ezt saját tapasztalatból tudom.
Minden embernek van egy életfeladata, amit ebben a földi életében el kell - kellene végeznie, ahhoz, hogy sikeres legyen a földi élete, amikor eltávozik errõl a bolygóról. Ahhoz, hogy ez sikerüljön, mindenkinek saját magának kell az életét, vagyis a szabad akaratát használni, hogy valóban, amit vállalt leszületése elõtt azt tudja teljesíteni. Ezekre a feladatokra "nincsenek nagybetûvel ráírva, hogy ezek feladatok" ezeket fel kell ismernünk, azért van szükségünk a szabad akaratunkra, amit Isten adott az embereknek, hogy a döntéseinket mi magunk hozzuk meg, ne mások mondják meg, hogy mit csinálhatunk, és hogyan cselekedjünk. Mert amíg másokra hallgatunk, addig nem a saját életfeladatainkat éljük, hanem amit mások akarnak ránk erõltetni a szabályaikkal.

Az életben nagyon sok olyan esemény történik, amikor nagyon sokan nem tudják, hogy mit is csináljanak, hogyan haladjanak tovább a megkezdett útjaikon. Ilyenkor természetesen szükséges, hogy segítsünk embertársainknak jó tanácsokkal, de ezek nem kötelezõ jelleggel kell, hogy történjenek, hanem szeretet teli ajánlással. A döntés jogát mindig meg kell hagyni minden embernek, hogy õ döntse el, mi a jó neki, ha ezt folyamatosan végzi, a lelke belülrõl úgy is jelezni, fog, ha nem jól döntött.
De mindez csak akkor fog bekövetkezni, ha a lelkét nem hagyja mások által befolyásolni, a döntéseiben nem enged másokat erõszakos, fenyegetõ szavak hallatán (mert ha így cselekszel, a gonosznak a kezét fogod - jelszóval) befolyásolni.

Én is megtapasztaltam, amíg ott voltam hasonló eseményeket, nem csak magam részérõl, hanem amit hallottam, hogy másoknak mondanak.
Így visszatekintve félelmetes helyzet volt, mert aki ott van, az teljes kiszolgáltatottságban van, nincs szavazati joga, nem tehet semmit a saját akarata szerint, csak a szabályok betartásával, ami nagyon szigorú és ellenõrzött.

Én tökéletesen tisztában vagyok azzal, hogy vannak olyan szabályok, melyek valóban fontosak egy Isten nevében összejövõ közösségnél, hogy a tisztaság megmaradjon. De sajnos ezek nem errõl szóltak, ezek hatalom által alkotott szabályok voltak, amelyek köszönõ viszonyban sem voltak a szeretettel, az Istennel. Igaz nem is tartották fontosnak, hogy Istenrõl, Jézusról beszéljünk, mert nem az volt fõ téma, néha szóba került, de a fõ mondanivalója messze állt Jézus tanításától.

Az én számomra azért is volt furcsa, hogy nem lehet összekapcsolni a tanítást Jézussal, mert itt a cél, nem az embereknek az Istennel való megismertetése volt a cél, hanem az általuk "bálványként imádott" ember volt. Jézus is azt tanította, hogy ne imádjatok bálványokat. Mert " ÉN VAGYOK AZ ÚT, AZ IGAZSÁG ÉS AZ ÉLET.," és csak rajtam keresztül tudtok eljutni az üdvösségre.
Ha kikerülik, vagyis nem tanítják, akkor hová is lehet eljutni???

Az életutunk tele van rejtett tanításokkal, amiket fel kellene ismernünk ahhoz, hogy azt sikeresen meg is tudjuk oldani. Az Isteni tanítás azért fontos, hogy mindenki ahhoz tudja mérni a feladatának a tartalmát, hogy helyesen cselekedtem-e? De, ha nincs mérce, akkor azt tanítanak, amit csak akarnak.
A "gyógyító" akirõl tanítanak, az õ idejében valóban a cselekedetiben is megnyilvánult, hogy a szeretetrõl beszél, de azóta, amit köré építettek, az már nem arról szól.

Az Isten minden embernek akarja adni az õ szabadságát, de nem kell minden embernek, mert inkább hagyják, hogy mások mondják meg, hogy mit is csináljanak, mert így könnyebb nekik, nem kell gondolkozni, nem kell felelõsséget vállalni a tetteikért azt hiszik, csak arra nem gondolnak, hogy ezzel váltság díjként a saját szabad akaratukat adták el.

Én mindenkinek csak azt tudom tanácsolni, hogy legyen éber, mert bármikor bele lehet keveredni ilyen helyzetbe és akkor onnan már nagyon nehéz a helyes irányt megtalálni.



6. A szabályok betartatása

A szabályok betartatása komoly erõfeszítéseket tesz egy közösség életében, mert az nem arra szolgál, hogy a vele azonos gondolkodású embereket összetartsa, hanem a félelem és a terror hatására kell nekik ott maradni. A terror szón nem a tényleges terrort kell érteni, hanem a lelki terrort, ami a lélekben idéz elõ olyan változást, hogy az ott lévõ ember nem képes változtatni a helyzetén.

Az, amikor csak azt lehet tenni, amit mondanak, és azt lehet olvasni, amit ajánlanak, az nem a szabadság szimbólumát hordozza magában. Sok ember emiatt nem mer változtatni a sorsán, mert akkor azok a lényeges cselekedetek által lesz benne lelki ismeretfurdalás.
Holott csak el kellene neki gondolkodni, hogy mi az, ami õt ott tartja, mi az, amiért nem mer változtatni a helyzetén?
Idáig sajnos az emberek zöme nem jut el, mert idõközben olyan változáson mennek át, hogy valóságos "agymosást" végeznek el rajta lelki szinten. Mindezt sajnos a páciensek zöme észre sem veszi, mert az ott zajló légkör magába szippantotta a lelkét, és az már nem tud úgy jelezni, hogy azt észre is vegye az a szerencsétlen ember, aki csak azért került oda, mert szeretett volna egy kicsit többet megtudni az adott közösség által képviselt tanításból.

Az emberiség sajnos nagyon hiszékeny és nem törõdik azzal, hogy amit hall, az valóban megegyezik-e azzal az Isten által a földre hozott tanítás lényegével, amit ott tanítanak. Ez abból is adódik, hogy nincs az embereknek kellõ ismeretük a bibliáról, még csak felszínesen sem ismerik az abban lévõ Jézusi tanításokat, s így könnyen megtéveszthetõek.
Sajnos még a közösségek vezetõi se nincsenek tisztában azzal, amit tanítanak, mert nagyon kevés az a vezetõ, akinek van tökéletes bibliai ismerete. Ezt saját tapasztalatomból tudom, mert ez velem történt meg, hogy egy beszélgetés során idéztem az evangéliumból egy éppen oda való tanítást, amire a vezetõ azt mondta, hogy õ ezt nem tudja, majd egy másik alkalommal is hasonlóan idéztem egy igerészt a beszélgetésbe, és arra is azt felelte, hogy õ ezt nem tudja. Szóval ennyire hitelesek azok az "Istent szolgáló" tanítók, akik csak a saját bálványukat képesek felismerni, mert abban érzik magukat otthon. Nincs olyan tanító, aki képes arra, hogy minden témában képes legyen otthon lenni, de a biblia az minden tanítás alapja, arra épül fel minden. (ami itt nem kell)

Ennek tükrében alkotnak szabályokat, amiket nagyon szigorúan betartatnak a közösség tagjaival. Aki nem hajlandó úgy cselekedni, ahogyan azt akarják vele, hogy cselekedjen, azt valósággal megbélyegzik. Ez lehet bármilyen apró dolog is, arra is nagyon ügyelnek, hogy nehogy valaki másképpen próbáljon cselekedni, mint ahogyan azt megmondják.
Erre példaként, ami eszembe jutott, ennyi év után, hogy például, nem lehetett úgy ülni, vagyis nem oda ülhettünk ahova szerettünk volna a teremben, hanem ahová mondták. Nem lehetett egyetlen üres helyet sem hagyni a sorokban. Hiába akartunk másként ülni, ránk szóltak, hogy jöjjünk elõre és foglaljunk el szorosan minden széket. Számomra ez nagyon furcsa volt elõször, de idõvel ezt én is megszoktam.
Mint már említettem, aki oda bekerül, valósággal agymosáson esik át, ezt én is megtapasztaltam, mert amíg ott voltam, nem láttam tisztán, vagyis amióta elszakadtam ettõl a közösségtõl már mindent másként látok. Felismerem, hogy mekkora hibát követtem el azzal, hogy hamarabb nem ismertem fel, ezt tébolydúlt rendszert, amit emberek alkotnak, a másik emberek megregulázására.

Innentõl kezdve már nem a szabályokat figyeltem, hanem azt, hogy miért vannak ilyen kemény szabályok - az emberek megfélemlítésére és egyben tartására.
Volt olyan eset, amikor nagyon keményen megmondták, hogy aki nem hajlandó betartani a szabályokat, az nem vehet részt azokon az összejöveteleken, amit tartanak. Ha nem vagy hajlandó részt venni tájékoztató elõadáson, amin le kell adni a személyi adataidat (név, lakcím, telefonszám stb.) akkor nem mehetsz el a közösségi órákra sem, ez csak egy a sok közül. Ha részt vettél a kötött elõadáson akkor már szabad a pálya, elmehetsz, de minden alkalommal alá kell írni a jelenléti ívet, amibõl tudják, hogy mikor voltál ott, ha nem mégy, akkor rád telefonálnak, hogy miért is nem jársz oda. Néha csak szépen, de elõfordult már hallottam másoktól, hogy számon kérõen történt, hogy valaki miért is nem jár a közösségi órára.

A szabályok betartatása nagyon szigorúan történik. Volt olyan eset, amikor nem tudtam elmenni a közösségi órára, mert nagyon nagy volt a köd, vagy rossz idõjárási viszonyok miatt, és akkor nagyon gúnyosan kaptam rá választ, hogy nagyon nem vagyok tisztában azzal, hogy miért is nem tudok elmenni. Egyszer az történt meg velem, hogy nagyon jeges volt az út és az udvar is, és a lejtõs kapukijárón nem tudtam kiállni a kocsival, mert annyira csúszott, és még 6 km-re kellett volna mennem, rettenetes útviszonyok mellett, és akkor úgy döntöttem, hogy nem megyek el.
Most már mennyire másként látom ezeket az eseményeket, így kívülrõl.
Hálát adok az Istennek azért, hogy segített nekem megszabadulni ebbõl a társaságból. Azóta béke és nyugalom van a lelkemben, örülök mindennek, szabad vagyok, azt gondolok, amit akarok, azt olvasok, amit akarok, arról beszélek, amirõl szeretnék. Valóban most látom igazán, hogy mennyit ér a szabadság. Évekig másoktól függtem, mások akaratát tettem, mivel amit Isten adott minden embernek, a szabad akaratot, azt elvették tõlem, és nem csak tõlem, hanem minden embertõl, akik hagyják, hogy mások kedve szerint éljék az életüket, mások mondják meg nekik, hogy mit csináljanak, olvassanak, vagy éppen milyen zenét hallgassanak.
Döbbenetes így kívülrõl látni, azt hogy az emberektõl, hogyan veszik el a szabadságukat, a saját döntéseiket. Ez nem csak ebben a közösségben van így, hanem minden olyan helyen, ahol központi irányítás van, ahol az emberek szabályokat alkotnak abból a célból, hogy rendet tartsanak, de ez nem a rend, hanem a szabadság megcsorbítása. Ott ahol az ember be van szabályozva, nem beszélhet másról, csak amit megengednek, a kötött téma, nem lehet kérdezni elõadás közben, ott csak hallgatni szabad, szólni nem.

Az emberiség történetében nem ez az egyetlen ilyen közösség, mert nekem nagyon sok tapasztalatom van ilyen téren, mert az elmúlt 20 évben már sokféle tanítást megtapasztaltam, sokat olvastam, és több közösségben is részt vettem a tanításokon.
Ezek mind az én lelki fejlõdésem szolgálták, és nagyon hálás vagyok Istennek, hogy megadta a számomra a tanulási lehetõségeket, ezeket az élethelyzeteket. Mert minden, amivel találkozunk, kapcsolatba kerülünk az számunkra egy tanulási feladat, ha felismerjük, akkor nagyon sokat segítünk az életfeladataink megoldásában, felismerésében.

Az én feladatom által nagyon sok olyan esemény megtörtént már, hogy képes vagyok felismerni, olyan helyzeteket, amiben az embereket befolyásolják, különbözõ szabályokkal elveszik a legnagyobb kincsüket a szabad akaratukat, a szabad döntés jogukat.

Az élet legnagyobb kincse az embernek a saját szabad döntése, aki ebben megakadályozza a másik embertársát, az olyan nehéz feladattal fog szembesülni, amikor befejezi a földi életét, hogy azt a sok embert megtévesztette és azok nem tudták a saját életfeladataikat felvállalni, mert mások által szabott életet éltek, nem a sajátjukat.

Én mindenkinek csak azt tudom ajánlani, hogy legyen éber és figyeljen arra, hogy a lelke mit üzen a számára, ne hagyja, hogy mások irányítsák a szellemi életét, kövesse mindig mindenki azt, amit legbelül a lelkében érez.
Figyeljen mindenki arra, hogy mielõtt elkezd járni valamilyen közösségbe, gyõzõdjön meg róla, hogy valóban a lelke irányítja oda, vagy csak a kíváncsiság. A kezdetek kezdetén még könnyebb kiszakadni az ilyen helyekrõl, amíg nem járja át a lelkét az ottani szellemiség.
Mindez csak az én saját megtapasztalt véleményem, de mindenki cselekedjen a saját belátása szerint.



7. Nincs vélemény, nincs kritika

Mint ahogyan a címben is szerepel, a vélemény és a kritika az olyan kifejezés, amit nem minden ember képes elviselni.
A vélemény egy egészséges dolog, ha azt az egyik ember a másiknak szeretettel teszi, vagy akarja neki, hogy elmondja az õ saját véleményét, egy kialakult helyzetrõl, vagy éppen egy személyrõl.
Az még nem volna baj, ha csak az emberek a véleményüket mondják el valamirõl, hanem annak tudatában már mást is megengednek maguknak, elkezdik azt az eseményt megváltoztatni, és nem mindig jó irányba.

Az embereknek nyitottaknak kell lenni, felismerni azt, hogy nekik mire van szükségük, ahhoz, hogy a feladatukat tudják felismerni és annak tudatában cselekedni. A feladat felismeréséhez kétségtelenül hozzátartozik az emberek véleménye is. Minden lehet jó és lehet rossz. Arra kell törekedni, hogy a vélemény csak addig vélemény, ameddig ahhoz nem fûzünk valamilyen trükkös történetet, vagy eseményt is. Ezért fontos az éberség. A felismerés által az emberek el tudnak jutni arra a szintre, hogy meg tudják különböztetni a véleményt és a rosszindulatú kritikát.

Nekem személy szerint ezzel nem is lenne problémám, ha abban a helyzetben, amiben én is benne voltam, nem tette volna rá a bélyegét az égész személyiségemre. Ugyanis a vélemény az nem attól vélemény, hogy én azt kitalálom, hanem attól, ha azt más is észre veszi és a tudomásomra hozza.

Nekem ebben a közösségben az volt a nagyon furcsa dolog, hogy nem lehetett semmirõl és senkirõl elmondani a véleményt. Ezzel az ember magára maradt, mert ha lett volna valamilyen más gondolata, véleménye az adott helyzetben, nem tehette meg, mert akkor azt már figyelmeztették, hogy nem szabad véleményt mondani sem kritizálni. Ezzel minden esetben bebiztosították magukat az illetékesek, hogy ne lehessen valamiben mást is mondani, esetleg jobb ötletet. Ezt annyira belevésték az emberek agyába, hogy nem mert senki sem mondani semmit, mert ha valamirõl csak beszélt valakinek, akkor az már figyelmeztette, hogy ne kritizáljon, mert az gonosz cselekedet. Így minden csak abban az irányban haladhatott, ahogyan a vezetõség akarta. Semmilyen más közlési módszer nem volt arra, hogy valaki elmondja, ha neki valami nem tetszik, vagy nem úgy látja jónak, amit mondtak. Ezzel a magatartással kizártak minden olyan lehetõséget, ami megkérdõjelezhette volna az egész szervezet helyes mûködését.

Én egyetértek azzal, ha valaki rosszindulatúan viselkedik ilyen helyzetben, az valóban helytelen, de az egészséges vélemény és kritika építõ jellegû, mert ha valaki felismeri a saját hibáit abban a szituációban, akkor az a feladatában tovább tud lépni. Semmi sem történik véletlenül, mindennek szerepe van a feladatunkban. De aki ezt nem ismeri fel és nem is akarja felismerni, az csak bántónak érzi, és elzárja a lehetõségét annak, hogy mások segítsenek neki, az a feladatában elmarad, egyedül nem képes továbblépni, a saját szellemi gõgje akadályozza meg.

Az én tapasztalatom ebben a közösségben az volt, amit már így utólag egészen másként látok, hogy addig, amíg valaki betartja azt, amit elvárnak tõle, addig nyugton hagyják, de ha valamiben elkezd "másként látni", akkor már baj van. Az ilyen zárt szekta jellegû közösségek sajnos magukat teljesen elzárják a külvilágtól, csak a maguk által alkotott törvények szerint élnek, cselekednek, és ezt várják el minden tagtól is. Akkor jó tag valaki, ha mindenben megfelel az elvárásoknak. Ha netán más véleménye lenne valamiben, akkor azt mondják rögtön, hogy "ne kritizáld a közösséget", pedig csak jó szándékkal szeretett volna valaki elmondani valamit.

Minden ember azt teszi, amit a lelke diktál a számára, csak az a baj, hogy egy idõ után a lélek nem tud megnyilvánulni, mert elhallgattassák a sorozatos figyelmeztetéssel. Egy idõ után mindenki azt érzi, hogy lenne valami véleménye, de nem lehet elmondani, nem lehet róla beszélni, mert akkor már a "gonosszal került kapcsolatba", mondván ilyet nem szabad mondani. Lehet az bármilyen szeretetteli gondolat is, de ha ellentétes a vezetõ gondolatával, akkor az már nem jó. Mert az igazság mindig a vezetõnél van, õ tudja a tutit.

Ilyen és ehhez hasonló eseteket megtapasztaltam, ami arra enged következtetni, hogy Isten nem egy embernek adja az igazságot, hanem minden jóakaratú, tisztaszivû ember képes hordozni a lelkében a szellemi igaz tanítást.

Hogyan lehet azt elképzelni egy emberrõl, aki még a bibliai tanításokat sem ismeri, hogy az igazság nála van, az õ szavait nem lehet megkérdõjelezni, nem lehet róla vélemény mondani, mert azzal õt kritizálják, és a kritika a gonosztól van azt mondja, és ezzel megakadályozza az embereket, hogy tisztán lássanak, a félelem által tartsák az embereket egyben, mert ha kimeri valaki mondani azt, amit érez, akkor megbélyegzik a gonosz jelzõvel.

Én személy szerint azt ajánlom mindenkinek, hogy nagyon figyeljen, aki belép egy új szellemi közösségbe, hogy ne vegyék el a saját tulajdonát, a szellemi szabadságát, a szabad akaratát, amit Isten adott minden földi embernek.



8. A feladat meghatározása

A feladat általában azt jelenti, hogy valakinek, valamit el kell végezni, de az nem mindegy, hogy azt a feladatot, hogyan és milyen körülmények között végzi el az ember. Egy feladat lehet olyan mint az, amikor csak tesz valaki valamit, de nincs jelentõsége, vagyis nincs benne érdekeltsége.
Itt ebben a közösségben a feladat az valójában szerves része volt a közösség életének és mûködésének. Minden alkalommal, amikor csak azt olvasom valahol, hogy emberek tesznek valamit valakiért, rögtön az jut az eszembe, hogy ez nem is olyan feladat, amit segítésnek hívnak, hanem ez egy komplett része annak a szervezetnek, amelyiket képviseltem. Mert e nélkül a segítés nélkül mûködésképtelen lett volna

Az én számomra is nagyon sokat jelentett az, az eddigi életemben, amikor valakinek, vagy valakiknek segíthettem. Az én számomra a segítés szó az a szolgálatot jelenti, mert ugye Jézus is, amikor a tanítványaival élt, õ is szolgálta õket, ellátta õket fizikai táplálékkal (gondolok itt amikor a háló tele volt hallal) és szellemi táplálékkal - a tanítással.
Itt is az történt, csak más formában, itt nem szolgálatnak hívták ezt a cselekedetet, hanem segítõnek. Minden a szervezettel kapcsolatos intézkedéseket, itt most ezeket nem akarom megnevezni, azt mind a tagok végezték szabad idejükben, (természetesen fizetség nélkül), mert ugye, akinek van a lelkében szeretet, az törekszik arra, hogy abból másnak is adjon, vagyis segítse, szolgálja embertársait.

Tekintettel arra, hogy nem akarom megnevezni a társaságot, bõven ezekrõl nem beszélek, csupán azt, hogy én is részese voltam egy ideig annak a csapatnak, ahol tehettem valamit, szolgálhattam embertársaim. Ennek csupán annyi elõnye volt, hogy, aki ilyen feladat"t vállalt, az már bekerült a "belsõ kõrbe"), vagyis az õ számára már minden szabad volt, lehet, hogy éppen csak tegnap lépett be, de aktív, vagy kíváncsi volt, akkor már más volt, mint aki csak eljár, a közösségi órákra lehet, hogy több éve.
Mindezt a munkát, nem túl sokáig végeztem, mert a más véleményeimmel nem tetszést váltottam ki a vezetõben, és így ritkábban jártam el a közösségbe, és ennek következtében vissza is adtam, minden olyan feladatot, ami kapcsolódott ehhez a társasághoz. Akkor már teljesen függetleníteni akartam magamat, hogy e feladat által ne kapcsolódjam azokhoz az emberekhez, akiknek a lelkében nem éreztem a szeretetet, csak képmutatást.
Volt rá eset, hogy már szinte parancsolóan osztotta ki a tennivalókat, ami nem egy kellemes érzés volt, egy olyan helyen, ahol a szeretetrõl kellene szólnia mindennek.



9. Figyelmeztetés a titkok betartására, betartatására


Minden belépõ tagnak kötelessége a titkok betartása, amikrõl kifelé nem illik beszélni. Valójában én ezeket nem is tartanám titkoknak, mert nincs miért, csak a szabályaik szerint nem tudhat más az ott folyó tanításról, csak ha csatlakozik hozzájuk.

Ezek a titkos dolgok kb. abból állnak, hogy az ott tanultakat, és az ott vett könyveket, "nem illik", illetve nem szabad tovább adni olvasásra, "illetékteleneknek" aki nem tartozik oda.
Mert ugyanis csak az olvashatja azokat a könyveket, írásokat, filmeket, akik "oda"tartoznak. Nálam ez teljesen kiverte a biztosítékot, mert ha tiszta Isteni tanítást tanítanak, akkor mi annak az akadálya, hogy más ember is megismerje azt, hátha kedve támad és elindul az Isteni útra.

Én is kaptam ezért úgymond szóbeli figyelmeztetést, hogy miért adtam oda másnak "idegennek" a könyvet olvasni. Az én számomra teljesen természetes, volt eddig is és ezután is, hogy ha van valamim azt igyekszem megosztani másokkal, hogy azok is tanulhassanak, mert csak így lehet(ne), hogy szaporodjanak azok az emberek, akik felismerik, hogy van más út is.

Nekem még abban is volt szóbeli megjegyzés a számomra, hogy nem tartom be a szabályokat, nem szabad másoknak tudni arról, csak ha oda tartozik. Soha nem értettem, mert én még ilyennel soha nem találkoztam azelõtt. Nekem a bensõmbõl fakadó tulajdonság, hogy ha van, valamim azt megosztom másokkal is.

Ennél durvább esemény is volt, amit úgy szintén nem tudtam, hová tegyek az ismereteimbe. Pl. ha volt egy összevont találkozás, ahol külön csoportok jöttek létre, mondjuk, aki a könyvekkel foglalkozik, a másik a közösség vezetésével, a többi stb. Pl. nem lehetett hallani, hogy mirõl beszélnek, holott abba a közösségbe járt, de nem volt titulusa, így azt elküldték, onnan, hogy ne hallgatózzon. Döbbenetes!!

Én egyszer véletlenül kerültem ilyen helyzetbe, nem akartam én sehol sem hallgatózni ott a teremben a külön csoportok között, de mivel nekem nem volt semmiféle titulusom, így nem tartoztam sehová sem és csak a táskámhoz akartam menni, hogy az ásványvizes üvegemet elhozzam onnan, mert szomjas voltam és már rám szóltak, " hogy menj innen" Nekem az annyira rosszul esett, hogy szinte elsírtam magam és kimentem, mert nem akartam, hogy mások is lássák az esetlenségemet.

A másik nagyon durva dolog, hogy még a nem beavatott családtag sem nézheti meg mondjuk a filmet, vagy könyvet, azt mondták, ha éppen azt nézzük, kapcsoljuk ki, ha valaki bejön. Hát ez nekem megint kiverte a biztosítékot, mert nincs abban semmi titok, ha más is látja.

Szóval ilyen és ehhez hasonló események zajlanak egy "bezárt " közösségben.
Én hálát adok az Istennek, hogy ezeket megtapasztalhattam, most így utólag már látom, hogy ezek nagy tanítások voltak a számomra. Beleláthattam egy "más világba" mint amit eddig tanultam és képviseltem.
Számomra még mindig nem tiszta, hogy miért kell ennyire titkolózni, bezárkódni? Ha nincs semmi féltenivalójuk.
Egyetlen magyarázat lehet rá, hogy az irányítást keményen befolyásolják és ezzel az embereket magukhoz láncolják, félelemben tartsák. (Mert ha megszeged, akkor a gonosszal cimborálsz”)

Volt még többek között még egy másfajta esetem is ez is a titkos dolgokhoz fûzõdik. Elég hosszú lenne leírni, megpróbálom röviden.
Az egész szervezett "össz. közösség", így próbálom megnevezni, az internetes világot kihasználva rendszeresen tartottak élõ elõadásokat (több országra kiterjedõen, részvételükkel), melyen "aki részt vehetett" az ott volt azon az elõadáson, természetesen a név látható volt, és ha valaki belépett oda olyan, aki mondjuk "nem oda való" máris ki küldték, annyira ragaszkodtak ezekhez a gyáva, titkolózásokhoz, hogy hihetetlen. De ez a besorolást nem attól tették függõvé, hogy ki mennyire fejlett szellemileg, hanem milyen feladatot vállal, (mondjuk pénztáros, vagy könyvet árul stb.), mert aki nem vállal feladatot, az nem vehet részt semmilyen élõ adáson és egyebeken, lehet bármennyire fejlett szellemileg, az nem számított. Lehet, hogy az segítõ csak tegnap lépett be, de már nagyobb hatalma volt, mint, aki már több éve ott van, ilyen tekintetben.

Szóval történtek furcsaságok még ezen kívül nagyon sok, de ezeket nagyon hosszú lenne leírni, ezért ismét azt mondom, legyen mindenki éber, mert a kis részletekben rejtõzik az "ördög" olvastam valahol.



12. Barátaim

Az embereknek vannak barátai és vannak igaz barátai. A kettõ között az a lényeges különbség, hogy az igaz barát az nem válogat, bármi történik is körülötte, és a másik ember körül, az számára nem fontos. A körülmények nem fontosak, csak az emberi lelkekbõl kisugárzó szeretet energia, amely mindent megváltoztat.
Azok az emberi barátságok, melyek csak értelembõl fakadóak, azok nem képviselik az igazságot, ott a fontos dolog az érdek, vagy a saját érdeke, vagy mások érdeke, mely elõtt mélyen meghajol, ha a másik emberrõl olyan megalapozatlan véleményt hall is, amely valójában nem is igaz, de behódol, hogy õ jó színben legyen feltüntetve, ha megkérdezik a véleményét.
Az ilyen barátokból sokat ismerek a környezetembõl, a jelenlegi ismerõseim és a régebbi ismerõseim közül is.
Elõször azt a barátaimat szeretném megemlíteni, akik csak addig voltak a "barátaim", amíg ott voltam abban a társaságban. Addig nagyon nagy szeretet kapcsolatnak látszott, de amikor voltak véleményeim és én ezt megpróbáltam elmondani, igaz nem az elõadáson, mert ott nem lehetett, ott nincs hozzászólás, nincs vélemény, hanem telefonon, és levélben. Onnantól kezdve megszûnt a látszatra lévõ jó barátság, mert az érdek felülkerekedett. Ez nem is egy esetben fordult elõ, és több embernél is, nem csak a vezetõnél, a mindeneseknél is.
Nekem akkor az olyan hihetetlennek tûnt, hogy el sem akartam hinni, hogy ilyen megtörténhet velem, hogy akikkel éveken keresztül rendkívül közeli barátságban voltam, hogy azok ilyen módon fognak viselkedni.

Nagyon naiv voltam, azt hittem mindenki aki, szeretetet mutat, az azt is érez a másik iránt, tévedtem. Ezek az emberek nem szeretetet éreztek irántam, amikor eljöttem a közösségbõl, hanem haragot, csak éppen szépen csomagolták, hogy õk nem haragszanak, de a levelükbõl, egyáltalán nem a szeretet sugárzott ki, hanem a negatív energia.

Az egész "barátságra", azt hiszem az tette fel az Í-re a pontot, hogy nagyvonalúan, jól megmagyarázva ki lettem, illetve lettünk a párommal zárva a közösségbõl. Amikor ez megtörtént, én írtam egy kör - emailt az országban lévõ barátaimnak (akiket annak hittem) a közösségekbõl, hogy elköszönjek tõlük, ha már nem találkozhatunk ezután. Amikor a vezetõ ezt megtudta, gyorsan írt egy lejárató levelet azoknak az embereknek, akiknek én írtam, hogy elköszönjek tõlük. (valaki elküldte neki az én levelemet,), ami neki nem tetszett, és olyan alaptalan, rágalmazó szöveget írt, hogy majdnem elájultam, amikor az egyik személy nekem ezt elküldte, "hogy nézd már mit írt rólad".
A továbbiakban én hagytam nem írtam senkinek, mert õ mindenkinek megírta, hogy mi már más úton járunk, valójában a "gonosz kezét fogjuk", mondta.

Én úgy voltam vele és vagyok most is, hogy az Isten tudja az igazságot ebben az esetben is, és nincs miért mentegetõznöm, ha õ ezt írta rólam, csak azért, hogy magát mossa, azért mocskolt be másokat. Többek között azoknak az embereknek is megváltozott a véleménye, akiknek írtam, mert õ azt is írta nekik, hogy most már nem kell velünk foglalkozni. Valóban nem is foglalkoztak velünk tovább. A nagyvezetõ szava szent, és mindenki behódol, mert senki nem mer ellent mondani, mert úgy jár, mint én és a párom, ki leszünk rúgva.

Nem érdekes eset, hogy Istennek álcázott közösségbõl kirúgják az embert.
Én mondtam neki, amikor ezt mondta, hogy kitöröl a közösségbõl, mondtam, nem teheti, mert Isten útjáról nem rúghat ki, Õ csak nevetett. Megtette, megtehette!!!

Õszintén megmondom, nem szeretnék a helyében lenni, amikor elhagyja ezt a Föld nevû bolygót és szembesül a másik világban, azzal a sok helytelen cselekedetével, amit tett másokkal.
Õ arra hivatkozott, hogy ez a szabály. Szabályokat az emberek alkották, és csak arra jó, hogy akadályozzák a jóakaratú embereket a haladásukban.

Ennek ellenére azért vannak még "igaz" barátaim is, akik azóta sem hagytak el (4 éve), találkozunk személyesen és telefonon is tartsuk a kapcsolatot. Ezeket az embereket valóban szeretet ereje vezéreli azóta is, nem szakadt meg a kapcsolatunk, mert a "szeretet összetart, a szeretetlenség (képmutatás) szétszakít."

Egy idézettel szeretném befejezni ezt a részt, amit nem régen olvastam.

"Isten azért ad másokat az életünkbe, hogy hatással legyünk rájuk. Keresd Istent a másikban!
"A barátok olyan angyalok, akik felsegítenek bennünket, ha úgy tûnik, hogy szárnyaink már nem képesek repülni".

---

folytatása a következtõben

.

folytatása az elõzõnek
.





Az Én Utam...

Írta: Imre Margit


3. rész - (2020,01.)


SAJÁT MEGTAPASZTALÁSAIM, MEGTÖRTÉNT ESEMÉNYEIM A SPIRITUÁLIS UTAMON



Ezen események már nagyon régen történtek, de égi segítõim arra kértek, hogy gyûjtsem össze és írjam le a legemlékezetesebb eseményeket, amelyek eszembe jutnak, az elmúlt 25 év történéseibõl és tegyem bele ebbe a könyvbe.
Vannak, amiket abban az idõben lejegyeztem, de vannak, amelyeket most írom le.
Fogadjátok tõlem olyan szeretettel, amilyen szeretettel én továbbítom ezeket az eseményeket. Mindezt azért teszem, hogy másoknak is tudjak ezekkel a példákkal segíteni a spirituális útjukon való haladásukban.

============================================

1. Gyógyulásom története - elindulás az Isteni Utamon - 1995.04.

Ez az idõszak az én számomra volt a nagy változások ideje. Akkor ugyanis még nem volt a köztudatban, olyan formában a szellemi, vagyis a szellemgyógyászat jelen, mint mostani idõben. Akkor csak az orvosi gyógyítás állt a középpontban és annak a melléktermékei, a csontkovácsolás és esetleg kisebb alternatív gyógyítások. Én akkor még nem is hallottam ilyenféle gyógyításokról, tapasztalatom, meg pláne nem is volt róla. De a betegségem miatt mindent megtettem volna, hogy még életben tudjak maradni a gyerekeim mellett, akik akkor még nem voltak felnõttek, sõt az egyik az még kiskorú volt.
Az életem nagyon nehéz helyzetét éltem akkor abban az idõben, mert nem tudtam, hogy mit is csináljak, hová forduljak a betegségemmel, nem volt már semmi remény, ami segített volna abban, hogy megforduljon az életem kereke. Ekkor beszélgetett az édesanyám a munkatársaival és azoknak panaszolta el az én betegségemet. Õk azt mondták, hogy Õk ismernek egy természetgyógyászt, igaz 200 km-re van tõlünk, és õk úgyis mennek hozzá nemsokára, mert õk már voltak nála, és elvisznek engem is, ha akarom.
Hát így kerültem én kapcsolatba azzal a kedves hölggyel, akihez elvittek engem. Neki nem kellett semmiféle orvosi papír, pedig én vittem mindent, mert én akkor csak az orvosi gyógyítást ismertem (1995). Amikor bekerültem hozzá, nagyon meglepõdtem, mert csak egy egyszerû, kedves embert láttam benne, akibõl sugárzott a szeretet. Nem tett Õ mást, csak rám tette a kezét és azzal gyógyított, vagyis én még azt sem tudtam, hogy most gyógyít, csak kedvesen beszélgetett velem, és a keze alatt olyan forróságot éreztem, hogy nem tudtam, hogy most mi is van velem. Kb. 10 percig beszélgetett velem, Jézusról, és egyéb dolgokról. Amikor befejezte, bennem, olyan boldogságérzés alakult ki, hogy azt sem tudtam, hogy most mi történt velem, mert ilyet már nagyon régen nem éreztem, mindig szomorú voltam a betegségem miatt.
Megköszöntem neki a gyógyítást, és azt mondta, hogy ne neki köszönjem meg, hanem Jézusnak, mert nem õ gyógyított, hanem Jézus, õ csak egy eszköze volt az Õ kezén keresztül áradt az Isteni energia, amit forróságként éreztem a testemben. Természetesen pénzt sem fogadott el, mert azt mondta, hogy ezt az adományt, mármint a gyógyítás kegyelmét õ is Istentõl kapta, azt mondta, mint ahogyan Jézus tanított, hogy "ingyen kaptátok, ingyen adjátok tovább."

Ez a találkozás után, még felkerestem néhányszor más betegségeimmel is ezt a kedves hölgyet, a lényeg az, hogy akkor meggyógyultam és ott megérintett az Isten kegyelme, és hihetetlen módon, elkezdtem hinni ezekben a dolgokban, pedig én addig nem hittem semmiféle természetgyógyászati dolgoknak, még Istennel sem voltam nagyon nagy kapcsolatban, valahogyan nem érdekelt. De innentõl kezdve, megváltozott az életem, a mindenapjaimban, boldog voltam, hittem abban, hogy most már nem kell itt hagynom a családomat, szóval béke és boldogság költözött a lelkembe, a problémáim megszûntek egészséges lettem. Innentõl kezdve kezdtem keresni azokat a könyveket, elõadásokat, ahol ilyen témákról lehetett hallani. Innen indult el, az én "Utam" az Istennel kapcsolatos utam, itt érintett meg Isten, és most már hosszú évek óta Vele élem a mindennapjaimat. (Most, hogy ezt az írást írom 2020.01.)

Azt hiszem az égiek azért kértek meg, hogy ezeket, így utólag leírjam, hogy másoknak is tanulságul szolgáljon, hogy Isten csodálatos módon segít bennünket.
Ennek a könyvnek az írása már nagyon régen elkezdõdött, de többféle részekbõl kellett ezt összehoznom mindig, amikor erre megkértek az égi segítõim, akkor folytattam.
Mos ez év elsõ napjaiban, arra kértek, hogy gyûjtsem össze és írjam le a velem megtörtént nagyobb eseményeket, tanúságtételeket, hogy másoknak is tanulságul szolgáljon, hogy Isten kegyelme által mennyi segítségben lehet részünk.

===========================


2. Virágcsokor (1997)

Szeretném veletek megosztani ezt a gyönyörû történetet, ami az én gyógyulásomat követõen történt. Amikor én meggyógyultam az számomra és környezetem számára is nagy eseménynek számított. Innentõl kezdve intenzíven elkezdtem foglalkozni az Isteni dolgokkal, bibliával, elõször is vettem és azt olvasgattam, mert nagyon jó volt a benne leírtakat olvasni. Eljártam különbözõ tanfolyamokra, elõadásokra, szinte mindent tudni akartam ezekkel a dolgokkal kapcsolatban. És ahogyan én elsajátítottam különbözõ tanításokat, azt az ismerõseim számára tovább adtam, de ha csak igényt tartottak rá. Abban az idõben még nagyon kevés spirituális könyv volt forgalomban, így nagyon sok ismerõs és azok ismerõsei kerestek meg és összejöttünk és beszélgettünk. Így mindenki a saját szintjén elkezdett fejlõdni ezen az úton.
Az egyik "idegen" szomszéd asszony is átjött oda ahova elmentem a barátnõmhöz, és elkezdett érdeklõdni ebben a témában. Én, ahogyan szereztem az információkat, tanultam, fejlõdtem, úgy adtam tovább a tudást azoknak, akik igényelték. Így hamar nagyon sok ember megfordult körülöttem. Többek között a szomszéd asszony is. Késõbb már arra kért, hogy személyesen csak õ hozzá menjek már el, mert nagyon nagy lelki problémái vannak, elhagyta a férje, és ott van két kamasz gyermekkel. Én el is mentem hozzá, sokat beszélgettem spirituális dolgokról, az ok és okozat törvényérõl, reinkarnációról stb. Mert ugye semmi sem történik véletlenül az életünkbe, minden egy elõre megtervezett élettervvel születünk le és ezeket kell megélni, szeretetben, ezek a küldetéseink.

A lényeg, hogy nagyon elkeseredett volt, több alkalommal elmentem hozzá, beszélgetni, vigasztalni, vagyis a tanítást átadni a számára, hogy megértse a dolgok lényegét. Mindez elég sok ideig tartott, talán néhány hónap is eltelt, és én mindig mentem, amikor telefonált, mert lelkileg olyan állapotban volt akkor, hogy azonnal kellett neki biztatás. Volt olyan idõ is, amikor éppen a fõzés kellõs közepén voltam és csöngött a telefon és elkeseredett hangon csak annyit mondott, "hogy gyere el gyorsan". Én lekapcsoltam a gázt és ültem a kocsiba és mentem hozzá, nem lakott túl messzire, így rövid idõ alatt odaértem. Elkezdtünk beszélgetni az élet dolgairól, az eseményekrõl, de próbáltam neki elmondani, hogy meg kell neki tanulni, hogy az életben van nagyon sok olyan esemény, amikor én nem tudok azonnal jönni, de neki akkor is itt van Isten, és kérje a segítségét. Szó szerint azt mondtam neki, hogy " nem tudok mindig melletted lenni, meg kell, hogy állj a saját lábadon," Nem tudom, hogy miért is mondtam ezt neki akkor, de biztos az angyalok ezt akarták. A lényeg az, hogy egyre ritkábban hívott akkor, amikor problémái voltak, nem azért mert nem akart, hanem mert egyedül meg tudta oldani a meglévõ problémáit. Én nagyon örültem neki, nem azért, hogy nem hívott, hanem, hogy ennyit fejlõdött. Azután mindig elmesélte, hogy milyen nehéz problémái is voltak és sikerült neki egyedül megoldani. Õ is nagyon büszke volt magára.

Egyszer jóval ezek az események után felhívott, hogy menjek már el, ha ráérek egy kicsit beszélgetni. Én el is mentem egy délelõtt, és az ajtón belépve szemben áll velem, egy óriási virágcsokorral, vidáman, boldogan. Nem tudtam, hogy mi történt, gondoltam nincs névnapom semmi esemény az életembe. És akkor átadta nekem azt a hatalmas, gyönyörû virágcsokrot, és azt mondta, hogy ezzel köszöni meg," hogy megmentettem az életét,". Hirtelen nem tudtam, hogy mi is van, és akkor elmondta, hogy "ha te nem vagy, és nem jössz hozzám, én már nem élek, mert öngyilkos akartam lenni, neked köszönhetem az életem," Hát én akkor nagyon megijedtem, illetve meglepõdtem, hogy a Jó Isten én rám ilyen nagy feladatot bízott, akkor kezdtem felfogni a dolgokat. Hú kemény volt.... Aztán kezdtem el gondolkodni, hogy ha én nem veszem ennyire komolyan ezeket a dolgokat, akkor ezt a feladatot nem tudtam, volna helyesen megoldani, és egy ember életébe került volna és két árva gyerek maradt volna utána. Az életünkben minden esemény egy feladat, csak mi emberek nem annak látjuk, csak egy problémának, vegyük komolyan az életünkbe megjelenõ eseményeket, mert mindegyiknek üzenete van a számunkra.

Ezzel a kedves hölggyel és családjával azóta is szeretetteli kapcsolatot ápolunk, immár 23 éve. Összejárunk, beszélgetünk, de ahányszor találkozunk, mindig megemlíti, hogy "ha te nem vagy, én nem vagyok itt, te vagy az én megmentõm". Nagyon mély szeretet alakult ki közöttünk. Hálás vagyok a Jó Istennek, hogy segített nekem, hogy én is segíthettem neki.

==========================


3. A médiumi írásom kezdete - 2003. 03.

2003 márciusában egy nagyon boldog eseményben részesültem. Isten megszólított, hogy szolgáljam Õt, legyek az Õ munkása, dolgozzak az Õ szõlõjében. Arra kért, hogy írjak. Vegyek elõ füzetet és tollat és írjak. Egy kicsit meg is lepõdtem, mert én egy egészen más típusú ember vagyok, és hogyan tudom én ezt megcsinálni gondoltam. De mielõtt még nagyon elkezdtem volna gondolkozni, a kezem már el is indult a papíron és írtam és írtam. A kezem olyan gyorsan haladt a papíron, hogy néha meg is ijedtem, hogy mi történt velem, de közben megnyugtattak, hogy nem történt velem semmi csak a kezemet használják az égi segítõim és általam írnak.

Nagyon sok szép tanítást kaptam akkor kézírással, kb. 3 évig. De 2006 nyarán ismét megkért az én Jézusom, hogy befejezzük a kézzel való írást, eleget gyakoroltam ebben a formában, most már komolyabb eszközökkel kell tovább dolgoznom. (több száz oldalt leírtam kézírással)
Arra kért, hogy vegyek számítógépet, és az összes hozzátartozó eszközöket, hogy a feladatomat, vagyis az írást ezen csináljam tovább. Akkor bizony nagyon meglepõdtem, mert számomra a számítógép az nagyon nehéz tudománynak számított. De ha az én Istenem erre kért, akkor megteszem, akármilyen nehezen is, de nekifogok.

Elkezdtem elõször is a legalapvetõbb kapcsolási és kezelési teendõket elsajátítani, ami nem ment simán az életemben, mert nagyon távol állt tõlem ez a technikai eszköz. A másik nagy problémát az okozta a számomra, hogy arra kért ismét az én Jézusom, hogy így nagyon lassú a gépelésem, mert csak vadásztam a betûket, nem tudtam gépelni, hogy tanuljak meg szabályosan "vakon" tíz ujjal gépelni. Innentõl kezdve este és éjszaka egy gépelést oktató programmal tanultam a gépírást, néhány hónap alatt el is sajátítottam, aminek most már nagyon örülök, mert így gyorsan tudom írni, azokat a gondolatokat, amelyeket az égi tanítóim küldenek a számomra.

============================================



4. Isteni élményeim---- - Feri bácsi szólt -2006.12.20.

Reggel felébredésem után elkezdtem imádkozni és abban az idõben egy kicsit elkeseredett, vagyis inkább feszültebb voltam a kelleténél, mert az elõtt néhány nappal adtam postára azokat az írásokat, amelyeket az égi segítõim által kaptam és könyv formájában az Õ kéréseikre tovább adtam, (35 db-ot ) azoknak, akiknek Õk ezt akarták. (A lélek öröme és szomorúsága c. könyv.)

A lelkemben egy kis nyugtalanság, várakozás és egyéb érzések sorakoztak, amelyek egy kicsit elkeserítettek. Imám közben, melyben kértem Jézus Krisztust, hogy segítsen nekem, ennek a tehernek az elviselésében, akkor egy hangot hallottam tisztán felismerhetõen, a Feri bácsi volt az, (egy nagyon szeretetteljes kedves, humoros földi tanítónk, a HANG-könyvek írója, aki 2004-ben átköltözött égi otthonába.) aki viccesen, örömmel azt mondta nekem, hogy "gyermekem ha te tudnád, hogy te mekkora buta vagy, hogy ahol örülni kellene te ott szomorkodsz." Hát onnantól kezdve számomra a kánaán következett, továbbra semmiféle rossz érzéseim, nem voltak az azt követõ napokban, csak örültem mindennek, akkora lelki erõt adott nekem az a mondata, hogy a késõbbiekben ez segített tovább az utamon.
Hálát adok az Istennek, hogy ezt meg adta nekem.
================================================

5. 2006.12.30. (tyúk és a tojás)

Ez az élményem is hatalmas erõt adott a számomra, mert ebben is Isten a segítségemre sietett, hogy megvigasztaljon és erõt adjon a további munkáimhoz. Itt nem személy szerinti hangot hallottam, hanem, csak sugallat formájában. Ez is a könyvvel kapcsolatos eseményekre utalt. Bátorított a további munkáimhoz, a könyvek írásához.

" Az a gondolat jött, szó szerint, hogy a tyúk, amikor mindennap megtojja a tojást, nem foglalkozik azzal, hogy annak mi lesz a további sorsa, összetörik-e, vagy éppen süteményt sütnek belõle. Az õ feladata csak az, hogy mindennap megtegye azt, ami az õ feladata, mármint a tojja a tojást minden nap, ha értékelik azt neki, ha nem. Õneki ez a dolga és feladata. Nem vár sikereket és egyéb dicséreteket, csak végzi azt, amire az Isten teremtette õt."

Ez a segítség a számomra nagyon örömteli volt, rámutatott arra, hogy nekem sem kell azokkal foglalkoznom, hogy bármiféle kritika ér ne azzal törõdjem, hanem végezzem a munkámat, írjam a könyveket.
Ne foglalkoztasson az, hogy érdekli- e az embereket az, amit a könyvben leírtam. Nekem csak addig tartott a feladatom, ameddig azt tovább nem adtam a kezembõl. Azután már mindenki azt tesz vele, amit akar, mert az már az õ felelõssége a késõbbiekben.

==============================================

6. A könyv írása - 2007.01.02.

2006. december 10-én befejeztem azt a kéziratból készült könyvet, "A lélek öröme és szomorúsága" amely, az égi segítõim által készült, még 2005.márciusában. 2006.szeptember 20-án elkezdtem gépelni este és éjszaka, volt idõ, amikor az édesanyám betegsége miatt napokig képtelen voltam vele foglalkozni. Mindig csak a szabad idõmben gépeltem, amikor már más családi teendõim nem voltak.

Nagyon nagy örömmel csináltam, mert égi segítõim csak arra biztattak, hogy nagyon fontos lenne mihamarabb az emberi kezekbe kerülni ennek a könyvnek. Én nagyon siettem vele, hogy elkészüljön mielõbb, de édesanyám halála és az azzal járó intézkedések ismét elvettek tõlem idõt, és a lelki állapotom, sem mindig volt tökéletes, néha nyugtalan voltam, olyankor le sem ültem a géphez írni, mert amikor nincs bennem lelki béke, akkor az Istennel kapcsolatos írásokat mellõzöm, mert számomra nagyon fontos egy írásnak a tisztasága. Mindig is erre törekedtem az életem során, hogy az égi tanításból csak a tisztát tudjam átvenni és átadni.

December elejére elkészültem a 80 oldalas írással, de voltak, még szerkeszteni valók, amit a fiaim segítettek, gondolok itt a könyv borítójára és a képeslapra.
Meg kell, hogy említsem a könyv címét sem én találtam ki, ugyan úgy, mint a kézírást sem. A kézírás az teljes médiumi írással történt, én is néha meglepõdtem azon, hogy a kezem elindult a papíron és csak ír, de nem is úgy, ahogyan azt én szoktam, nem az én betûformáimmal, hanem egészen új betûkkel, és olyan gyorsan haladt az írás a papíron, hogy én magam is csak csodálkoztam, valósággal fogták az égiek a kezemet és írtak a kezemmel. Eleinte megijedtem, hogy mi történt velem, de az írásban tájékoztattak, engem, hogy nekem csak a kezemet használják, az amit leírok, azt nem én írom, mert földi ember nem is lenne képes olyan gyorsan és sokat leírni egyszerre, csak azt láttam, hogy a kezem halad a papíron és a sorok, pedig nagyon gyorsan szaporodnak, ami olyan írásokat tartalmazott, amit én nem lettem volna képes emberi gondolkodásból leírni.

Hát így született meg a "Lélek öröme és szomorúsága "c. elsõ könyvem, kézírásban. Tudom, hogy sokan ezt nem hiszik el, mert nem tartják ezt hitelesnek, mert, hogy szerintük, ilyen nincs, azt én írtam le. Igen, de csak a kezem fogta a tollat, de én nem mozgattam, és a tartalmát is csak utólag, amikor elolvastam, akkor láttam igazán. Teljesen meditációs, ellazult állapotban voltam, mint amikor hosszan imádkozom és beszélgetek az én Jézusomhoz.

Emberi gondolkodásból ez hihetetlennek tûnik azok számára, akik még nem tapasztalták meg Jézus Krisztus munkálkodását saját magukon. Én nagyon örülök annak, hogy ezeket Jézus Krisztus nekem megmutatta, és megélhettem azokat az eseményeket, az életemben, amelyeket az evangéliumban leírva olvasunk. Ha igazán hiszünk benne, akkor az, velünk és általunk is megtörténhet. Ha hagyjuk magunkat az Isten által vezetni, akkor a Szent Lélek ugyan úgy tud mûködni, mint Jézus Krisztus idejében a tanítványoknál.

Én megtapasztaltam, ugyanúgy, mint Feri bácsi mesélte és a Hang könyvekben is olvasható, a csodálatos testi gyógyulás.
Aki ezeket nem tapasztalta meg olyan formában, hogy orvosilag is kimutatható betegségek szûntek meg rajtam, amit a mai orvostudomány nem is tud hová tenni, csak éppen azon csodálkozom, hogy azok az emberek, akik évek óta tanulják az evangéliumot, azok csak mesének tartják, és nem hisznek abban, hogy most is ugyan az a Jézus él, és tanít és gyógyít közöttünk, mint 2000 évvel ezelõtt.

===============================================


7. Mit szeretnék - saját gondolataim egy elkeseredett idõszakomban - 2010.01.13.

A mai napon elhatároztam, hogy megváltoztatom az életemet. Megváltoztatom a gondolkodásomat, a mindennapjaimat. Mindezt azért teszem, mert látom magamat, hogy nem olyan vagyok, amilyennek szeretnék lenni. Mindig csak siránkozok, kesergek, és kedvetlen vagyok. Pedig én régebben csak a jó dolgokat láttam, nem is akartam ilyenné válni, mint amilyen lettem. Ez nagyon sok lelki tényezõ következménye is nálam. Tudom, hogy nekem kell az elsõ lépést megtennem ahhoz, hogy megváltozzon az életem. Az, ha csak gondolkodom, de nem cselekszem, az csak üresjárat az életemben. Mindig arra gondolok, hogy miért vagyok ilyen, amilyen, miért nem vagyok olyan ember, mint régebben, amikor még dolgoztam, vagy amikor elkezdtem járni közösségekbe.

Tudom nagyon jól, hogy velem van a baj, én nem tudok elszakadni magamtól, a magam, gondolataitól. Sokszor azon gondolkodom, hogy milyen jó is lenne, ha nem ilyen lennék. De az a gondolat gyorsan el is illan, mert nem táplálom. Megmaradok abban a gondolatban, mint eddig. De ma eldöntöttem, hogy változtatni kell az eddigi életemen, ezzel együtt a mindennapjaimon is, és ezt csak úgy tudom elérni, ha aktív ember leszek. Úgy aktív, hogy elfelejtem azt, hogy hány éves vagyok, elfelejtem azt, hogy már megöregedtem és nem tudok semmit. Nem. Nem vagyok öreg, nem vagyok szenilis, csak olyan laza ember vagyok, aki nem tud egyedül elindulni a nagy útnak, annak a feladatnak, ami reám vár. Mert biztosan, hogy vár, mert érzem azt, hogy nekem nem jó ez, így ahogy van. Tennem kell valamit. Most azt akarom elõször is elérni az életemben, hogy ne legyenek bennem olyan érzések, amik összezavarnak, amik nem illenek bele az én gondolkodásomba, hogy mi lesz ha, és így tovább. A mai naptól kezdve azt akarom az életemben, hogy legyen öröm, nagyon nagy hit a lelkemben, és olyan vágy, ami elvezet oda ahol már nincs bennem félelem és halál érzése, betegségtõl való félelem stb.

Mindig azt szerettem volna, ha nem vagyok egy félszeg, keserû, unalmas ember, hanem, aki csak mindig tevékeny, boldog, örömteli és szolgálatkész mások javára. Mindez mostanában nem volt az erõsségem. Visszahúzódtam. Elkeseredtem és nem akartam olyan dolgokat elvégezni, ami nehéznek tûnt, gondolok itt a számítógépen való tanulásra. Nagyon nehéz volt ez a számomra és folyton azt éreztem magamban és erõsítettem, hogy ennek így kell lennie, mert megöregedtem. A frászt. Nem. Innentõl kezdve kezembe veszem az életem irányítását és nem hagyom, hogy az elkeseredés legyen az úr bennem. Nem. Nem hagyom, hogy az Isten lelke bennem elnyomásra kerüljön, helyette ócska trükkökkel vezessem magamat félre. Nem. Erõsnek kell lennem, itt van az életem tele feladatokkal, munkával, csak fel kell ismernem benne azokat a lehetõségeket, amelyek kisegítenek innen a mélységbõl. Igen az, mert nem látom az értelmét az életemnek, nincsenek távlati céljaim, nincs remény bennem, nincs tervezés vagy valami olyan, ami hosszabb távra mutatna.

El kellett döntenem magamban, hogy mit is akarok. Azt akarom, hogy itt besavanyodva éljem a buta életemet, vagy pedig fiatalnak érezve magamat újra neki induljak az életnek, hogy haladjak úgy, mint ha az évek nem változtak volna rajtam az elmúlt idõben. Hozzászoktam ahhoz a szemlélethez, hogy aki már elmúlt 50, az már elkezdett öregedni, a 60 meg már kész öregkor. Tévedés. Ezt mind magam kreáltam magamnak, mert az elmúlt idõben láttam Müller Pétert, hogy jóval túl a 70-en nagyon aktívan dolgozik, és még nagyon sok tervei is vannak neki. Akkor én azt mondtam magamban, hogy, hogy lehet az, hogy õ még ilyen aktív, tervez, dolgozik és boldog. Míg én csak vegetálok. Vége. Meg kell találnom magamban azokat a tulajdonságokat, amelyek segítenek ebbõl a kátyúból való kilábalásból. Mindig csak várom a jó szerencsét, de kitõl? Ha nem magamat akarom megváltoztatni, akkor a terveimbõl nem lesz semmi. Igen tervek, de ezeket csak úgy tudom megvalósítani, ha a gondolkodásomat átalakítom. Vagyis nem kesergek tovább, elfelejtem a hétköznapok búját, baját. Mindig vidám és békés, nyugodt leszek. Várom azokat a lehetõségeket, amelyeket az Isten küld a számomra.

Ehhez azonban nem elegendõ, ha csak várok, hanem nekem is keményen ki kell vennem a részemet ebbõl a feladatból. Cselekednem kell. Tennem kell olyan dolgokat, amiket nem igen szeretek. Fel tudjam vállalni önmagamat, úgy ahogy vagyok. El kell tudni fogadni magamat olyannak, amilyen vagyok a hibáimmal együtt. Ne akarjak azonnal megváltozni. Higgyek és bízzak magamban, hogy képes vagyok rá. Ne lankadjon le a kedvem a változásról. Mindig tudjam magamat kontrolálni. Tudjak olyan ember lenni, amilyen szeretnék valójában.

Olyan ember szeretnék lenni, aki mindig vidám, boldog, békés, egészséges és a családtagjaim is jól vannak és egészségesek, boldogok. És ezek az érzések tereljék az életemet abba az irányba, amelybe az én Istenem akarja, hogy haladjak. Mostanában sokat gondoltam arra, hogy valami változás fog velem történni, de nem gondoltam, hogy képes leszek ezt le is írni, hogy ez most már nem a lelkemben van, hanem itt a gépen, a papíron. Jó dolog ez, amikor az ember képes magából kiadni azt, ami már felesleges benne, amire nincsen is már szüksége, ami akadályozza a továbbhaladásában. Hát ezzel én is így vagyok, most leteszem ezeket a gondolatokat és itt hagyom, és ezzel helyet biztosítok az új gondolatoknak és érzéseknek, amire szükségem lesz az elkövetkezendõ idõben.
Minden terhemet és vágyaimat érzéseimet, amire már nincs, szükségem ezzel odateszem Jézus elé, és megkérem Õt, hogy változtassa át ezt a csomagot, olyan érzésekké, gondolatokká, amilyenekre nekem szükségem van.

Közben egy kis szünet .. meditáció..
Ezeket az érzéseket nem tudom leírni, éreztem, hogy az Isten Szent lelke éreztette velem, hogy meghallgatta kérésemet, adta azt a jó tanácsot nekem, hogy legyek bátor és nyugodt, ne legyen bennem kedvtelenség, ha valami nem sikerül. Bízzak és higgyek magamban, és Jézusban, mert csak együtt tudom a feladatomat elvégezni vele.

================================================

8. Megtörtént égi események - láthatatlan mûtét -2010.07.29.


A mai napon nagyon sok esemény történt velem. Elõször is csak úgy, minden külön megbeszélés vagy akarat nélkül felvettem egy könyvet olvasni délelõtt.
A könyv nem is annyira könyv, csak az általam az internetrõl lementett sok-sok oldalas írás, amit mindig besínezek, hogy ne csússzanak szét.
Az olvasás közben nagyon jó érzések járták át a lelkemet és rájöttem, hogy nagyon jó választás volt, mert ez a téma engem mindig nagyon érdekelt, csak nem volt róla bõvebb információm. A könyv címe: A földalatti városok titkai, Atlantisz és Lemúria.

Számomra ezek az írások lebilincselõek voltak, mert olyan nagyszerû tanítást kaptam általa, amit még soha. Nekem ezek az írások azt jelentették, hogy felismertem benne magamat, vagyis átéltem azokat az eseményeket lélekszinten, amit olvastam. Csodálatos volt. Megértettem, hogy nem csak nálunk van élet a Földön, hanem nagyon sok dimenzióban élnek emberek. Vagyis ez a küldetés, amit a Földön végzek, csak annak töredéke tudásban, ami a valóságban lehetséges egy ember számára.

A mai földi emberiség nagyon alacsony szinten van lelki szempontból, ami nagyon hátrányos a számunkra. Itt ugyanis a fejlõdés nem olyan jellegû, mint más civilizációk érnek el azonos idõben. Nekünk csak annyi adatott meg, hogy felismerjük azt, hogy van más élet is a földön, nem csak a miénk, de ettõl még nem leszünk képesek olyan emberi életet élni, ahol természetes az emberek számára az, hogy mindennapjukat úgy élik le, hogy nem azt kell nekik nézni, hogy mit tettek rosszul, hanem csak szépen és nyugodtan, békében élik le a mindennapjaikat, szeretetben, de nem olyan szeretetben mint amiben mi élünk, hanem valódi, tettetés nélküli, igaz belsõ szeretettel.

Ezek az írások elolvasása után egy kicsit lepihentem aludni. (kb.35-40 perc lehetett). Amikor becsuktam a szememet, hogy aludjak, akkor láttam egy gyönyörû kék égboltot és láttam lefelé haladni egy színes gömböt, ahogyan haladt lefelé egyre nagyobb volt, amikor fölém ért akkor szinte szétterült. Olyan volt, mint egy szivárványszínû nagy virág, ami teljesen rám irányítódott. Tovább semmire nem emlékezem, vagy elaludtam, vagy sem, nem tudom.

Ezután történt velem valami, ami nem mindennapi esemény. Nemsokára arra felébredtem kb, félóra múlva és azt vettem észre, hogy fáj a hasam, jobb oldalt alul, úgy a szakrális vagy hasi csakra irányában csak jobbra.

A fájdalom nagyon érdekes volt, mert ébredeztem, de tudtam, hogy mi történt velem, azt éreztem, mintha egy kerek vágást végeztek volna rajtam belülrõl kb 3-4 cm átmérõjût. És a fájdalmat akkor éreztem szakaszosan, mintha varrták volna a sebet, vagy azt a helyet, Tudomásom szerint nem volt ott semmiféle betegségem, amirõl tudtam volna, de lehet, hogy az égi segítõk, gyógyítók azok látták, hogy ott van valami rendellenesség. A fájdalmamat úgy csillapították, amíg az a varrásszerû fájdalmat éreztem, hogy valaki, akit nem láttam, csak a kezében volt valami eszköz, amibõl kékes-fehér fényt sugárzott ki és azt a fájdalmas részre irányította.
Amíg feküdtem még az ébredés után néhány percet addig éreztem a fájdalmat, de azután teljesen megszûnt. Néztem kívülrõl a hasamat, de ott nem látszott semmi külsõ nyom.

Biztos vagyok benne, hogy az égi segítõim voltak nálam, és kijavították azt a "hibát" a testemben, ami esetleg késõbb problémát okozott volna. Hiszem azt, hogy az Isten gondoskodik rólunk, még úgy is, hogy nem tudjuk, hogy mit tett velünk, de Õ csodálatosan benne van a mi mindennapjainkban úgy is, hogy mi tudomást sem veszünk róla.

Nálam is ez történt. Megtörtént az, amit csak hallottam másoktól, hogy feltûnés nélkül, külsõ nyomok nélkül végeznek el olyan nagyszerû "mûtéteket", amiket mi emberek nehezen tudunk felfogni.

A mindennapi életemben ezután még jobban fogok figyelni azokra az apró jelekre, amik megmutatják az Isten tevékeny munkáját rajtunk és bennünk. Ezeket a sorokat azért írtam le, mert számomra egyedüli eset, hogy így meglátogattak az én angyalaim, segítõim, akik arra törekednek, hogy szebbé és jobbá tegyék a földi életünk, amúgy nehéz napjait.

Kívánom mindenkinek, aki olvassa ezeket a sorokat, hogy legyen mindenkinek "érzése," arra, hogy észrevegye és felismerje a vele megtörténteket.

==============================================

9. Álom - 2010.09.08.

Az éjjel rendkívüli álmot láttam. Egészen valóságos volt.
Az udvarunkra kimentünk a párommal és dél irányból az égbolton tûzesõ esett, nagyon sûrû volt. Az égbolt nem kékszínû volt, hanem sárga színû és a felhõk is. A távolban még egy templomot is láttam, de nem volt semmiféle fa vagy valami árnyékoló a környéken így elõre messzire láttam.

És csak annyit mondtam, hogy "elkezdõdött." Nem éreztünk semmiféle félelmet sem, hátrafordultunk és tudomásul vettük az eseményeket és elmentünk.
Ebbõl az egy szóból, amit kimondtam, hogy elkezdõdött tudtam, hogy a változással kapcsolatos.


Az égi segítõim válasza az álmomra.

Az álom az valóság. Nem azért valóság, mert annak láttad, hanem az valóban megtörtént esemény volt lélekszinten, ami a dimenziókban történik meg az élõ emberek lelkével.
Az, hogy csak azt láttad, amit éppen láttál, az azért is fontos, mert a lényege az egész álomnak a részedre csak annyi, hogy elfogadd azokat az eseményeket, amelyek várnak a Fölre. Nektek fáklya vivõknek az a feladatotok, hogy minden olyan esemény, ami megtörténik veletek, az csak annak a halovány másolata, ami a valóságban történni fog, hogy ezeket tudomásul vegyétek és biztassátok a testvéreiteket is arra, hogy készüljenek föl lelkiekben, hogy semmi sem érje õket váratlanul, felkészületlenül.

Mindezt azért írjuk le neked, hogy legyetek tisztában azzal, hogy nem csak mindig olvasni fogtok tragikus vagy félelmetes eseményekrõl, hanem részesei is lesztek annak. Nem azt akarjuk nektek ezzel mondani, hogy félelemben éljetek, hanem, azt, hogy legyetek bátrak és higgyetek az Isten gondviselõ szeretetében, hogy Õ még a ti hajatok szálát is számon tartja és tudja, hogy nektek mire van szükségetek ahhoz, hogy a lelketekben békét és nyugalmat tudjatok teremteni abban az idõben, amikor nagyon nehéz napok lesznek a Földön.

A békesség lesz a ti legnagyobb erõtök, hogy az fog nektek segíteni, hogy eltudjátok viselni a körülöttetek zajló eseményeket is. Mindig lesznek segítõitek, akik veletek lesznek a szellemi otthonból, akik vigyázni fognak rátok, akkor, ha ti is azt szeretnétek cselekedni az életetekben, ami az Isten akarata szerint való.

Minden gondolat, szó és cselekedet, amely elfogja dönteni az emberek sorsát, hogy mi lesz az, amit nekik meg kell élni az életükben. Mindezek, ha szeretetteliek, akkor az Isten ráragyogtassa a fényét azokra, akik az Õ szolgálatában állnak, akik az életükben azt a sorsot választották, hogy követik, Õt és az Õ tanítását.

Minden földi ember sorsa az Isten kezében van, csak Neki van felhatalmazása az emberek fölött cselekedni.
Higgyetek és bízzatok az Isten gondviselõ szeretetében és megtapasztaljátok annak gyümölcseit.
================================================


10. Égi ajándék - nyugdíj - 2011.01.03.

Mindenkinek szeretném elmondani azt az örömöt, amit kaptam a Jó Istentõl. Nem mindennapi esemény ez, mert halandó ember ezen nagyon elgondolkozhat, fõleg azok, akik nem hisznek Isten kegyelmében. Ugyanis ez az esemény nem jellemezhetõ másképpen, mint "égbõl alászállt mennyei segítség."

A mindennapi életben az embereknek nagyon sok olyan dologgal kell megküzdeniük, amelyek nem biztos, hogy a lelkében úgy tudja megélni azokat, hogy közben béke és nyugalom övezi a mindennapi életét.
Számomra nagyon nehéz idõszak volt, ez az elmúlt 5 év anyagi tekintetben nézve, mert munkahelyem nem volt, mivel a korom és a meglévõ fizikai betegségeim miatt csak könnyebb munkát tudtam volna elvégezni, amit viszont nem kaptam az elmúlt években.
Csak röviden szeretném ecsetelni ezeket a dolgokat, de fontos, hogy a következményeket mindenki a helyére tudja tenni.

Nem akarom senkinek sem az idejét elrabolni a saját dolgaim olvasásával, de lényegesnek tartom, hogy mindenki, aki elolvassa, gondolkozzon el a saját életén.
Én csak azt szeretném elmondani nektek, hogy az Isten mennyire jó hozzánk, mennyire gondoskodik rólunk és teszi ezt mindig, csak mi emberek nem tudjuk azokat a jeleket felismerni az életünkben, amik éppen egy olyan lehetõséghez juttatnának bennünket, ami megkönnyítené a mindennapi életünket.

Én is hasonlóan cselekedtem, mint legtöbben, hogy nem akartam tudomást venni olyan lelki-szellemi kincsekrõl, amik számomra hihetetlennek és elérhetetlennek tûntek. Nem hittem igazából azt el a mindennapi élet terhei alatt, hogy az Isten "mindenható", vagyis olyan fizikai eseményben is segít, ami nekünk úgy tûnik reménytelen.

Számomra ez most megváltozott. Olyan égi megtapasztalást kaptam, amit nem is biztos, hogy mindenki elhisz. De velem megtörtént és igaz.
2010.12.04-én este, amikor a számítógép elõtt ültem és olvasgattam, akkor egy férfihang mellettem azt mondta, hogy "nézd meg a nyugdíj igazgatóság weboldalát". Én elsõre tudomást sem akartam venni róla, mert elég sok negatív megtapasztalásom volt velük ez elmúlt pár év során. (sorozatos elutasítások, a kérelmeimre és a rokk. nyugdíjammal kapcsolatban is.stb.).

Szóval nem vettem tudomást a hangról, vagyis nem cselekedtem azt, amit kért tõlem. Nemsokára újra megszólalt a "hang", akkor már erõsebb késztetést éreztem ez irányba, sõt egyáltalán nem tudtam kitérni sem. Akkor már tudtam, hogy nekem ebben az irányban cselekednem kell. A férfihang, a szellemi vezetõm volt, aki nemrégen közölte velem egy meditácóban (2010.06.09), hogy "Õ fog nekem segíteni", de azóta nem történt semmi ez irányban és én el is felejtkeztem errõl. Azt sem tudtam miben fog segíteni, de most már tudatosult bennem és tudom, hogy õ az, aki mellettem van és mindenben segít. Tanít, gyógyít és segít a megoldhatatlannak tûnõ fizikai eseményekben is.

Mindenképpen elõször is arra szeretnék kérni mindenkit, hogy ne ítélkezzen elõre és ne gondolja azt, hogy én nem vagyok normális. Ugyanis ez az esemény, ami velem történt annak semmi köze sincsen a fizikai világ által adott segítséghez. Senki ember ebben nem segített nekem, semmi eseményt nem hallottam a rádióban vagy tv-ben, csak kizárólag azt a "hangot" aki nekem szólt.

Amikor megkerestem a nevezett oldalt és elkezdtem rajta nézelõdni, akkor még azt sem tudtam, hogy mit keresek én itt. Akkor a hang megint megszólalt, hogy a "nyugdíj feléledésével" kapcsolatban nézelõdjek. Elkezdtem egész este tanulmányozni a jogszabályokat, törvényeket. Hát nagyon bele is fáradtam, de nem találtam meg tökéletesen azt, amit kellett volna, így a következõ este ismét nekifogtam keresni és olvasgatni a paragrafus erdõt. Késõ éjszakáig tartott számomra, amikor is tudatosult bennem, hogy miért is kell nekem ennyit keresgélnem. De közben más gondolatok is forogtak a fejemben, hogy én nem kaphatok még nyugdíjat, mert saját jogon még kell két évet várnom.(ismét az emberi gondolkodás kezdett hatalmába keríteni)

Tudniillik férjem halála után kaptam nyugdíjat a gyerekek miatt és az megszûnt, amikor az iskolát befejezték. Ennek öt éve. Közben (2007) leszázalékoltak 50 százalékra, de pénzt nem kaptam utána, mert elõtte nem volt közvetlen munkaviszonyom. Akkor próbálkoztam én kérvényekkel, de elutasítottak, azóta nem tettem semmit belenyugodtam, hogy ez így van, majd 2 év múlva leszek saját jogon nyugdíjas.

És a böngészéseim során itt leltem rá egy jogszabályra, (ami azóta változott meg, számomra kedvezõen) és így jogosult vagyok nyugdíjra (hozzátartozói ellátásra). Hát ezért kellett nekem ezzel foglalkoznom, hogy keressem meg és leljek rá arra az égi kincsre, amit nekem a Jó Isten félretett. Nem tálcán kínálta nekem a sikert, csupán egy lehetõséget adott arra, hogy én keressem meg. "a gesztenyémet magamnak kellett kiásnom" -, de égi segítõim által megmutatta az utat, hogy hol találom meg.

Ezután már próbáltam tudatosan cselekedni, de még azért bennem volt, hogy biztosan sikerül ez? (az emberi gondolkodás) Azonnal megírtam egy kérelmet és kitöltöttem a nyomtatványt, amit letöltöttem a géprõl, másnap postára adtam a hozzátartozó másolatokkal.

Attól a naptól kezdve (2010.12,06) mindennap kértem a Jó Istent, hogy segítse ezt a folyamatot, imádkoztam azokért, akiknek a kezébe kerül majd az én kérelmem és azokért is, akik a döntést meghozzák részemre. Kértem mindennap reggel és este az imáimban a szellemi segítõmet is, hogy vegyen részt ebben a feladatban.
Onnantól kezdve hittem azt, hogy most már biztosan, hogy sikerülni fog.

Csodák csodájára 2010.12.20-án meghozták a határozatot részemre, hogy elfogadják és kapom a nyugdíjamat (és sokkal magasabbat, mint 5 év évvel ezelõtt), de a legnagyobb öröm még az volt, hogy visszamenõleg 6 hónapra megkaptam a nyugdíjat, amit egy összegben utaltak.

Még az is meglepõ volt, hogy két hét alatt lebonyolódott az egész nyugdíj procedúra, míg nagyon sokan hónapokat várnak, hogy megállapítsák részükre a nyugdíjat.

Azt hiszem ez egy olyan esemény volt, amire mindig emlékezni fogok, és a hitem stabilabbá vált e megtapasztalás által, mert itt kizárólag az Isteni hatalom dolgozott, nem volt semmiféle emberi tájékoztatás sem a részemre és mégis sikerült a legrövidebb idõ alatt elrendezõdni.

Mindezt csak azért írtam le nektek, hogy megosszam örömömet veletek, hogy mennyire segít bennünket az Isten még olyan eseményekben is, amit mi el sem tudunk képzelni.

Számomra a 2011-es év hittel teli és örömökben gazdagon indul, és törekszem arra, hogy a lelkemben megõrizzem azt a kis lángocskát, amit a Mi Urunk Jézus Krisztus gyújtott tanítása által.
Szeretettel: Imre Margit.

===============================================



11. "Csillámpor" az egész testemen 2012.06.20-21.

Számomra egészen meglepõ esemény történt velem a mai napon (06.20), ugyanis már napközben a párom látta rajtam, hogy a testem szinte csillog, tele voltam apró csillogó "valamivel". Elõször a nyakamon és a karjaimon lehetett látni, de nagyon vastagon. Olyan volt mintha a testembõl jöttek volna elõ, biztosan csak az lehetett, mert a környékemben nem volt semmi ilyen anyag.

A bõrömön megtapadva csillogott rajtam. Nem okozott semmiféle fizikai hatást, viszketést vagy valami mást. Amikor lezuhanyoztam akkor mintha egy kicsit kevesebbet lehetett volna látni, de nem szûnt meg.
Este, amikor hazajöttünk a közösségbõl, akkor néztem végig magamon villanyfénynél és nagyon meglepõdtem. Az egész testem csillogott, olyan volt mintha csillámporban hemperegtem volna meg. A villany fényénél még jobban csillogtak, mint nappal.
A jelentését nem tudom, hogy mi lehet, de azt gondolom, hogy ez valami "égi jel" lehet, mert én még ilyet nem is láttam és nem is hallottam soha.

Másnap (06.21) is még lehetett látni rajtam, de már nem akkora mennyiségben, de villanyfénynél csillogott a testem. A következõ napra teljesen eltünt.
A páromnak a mai napon többször az a gondolata jött, hogy szóljon nekem, hogy jegyezzem le ezt a különleges eseményt.

Az esemény lejegyzése után arra gondoltam, hogy ez nem is olyan nagy dolog, de meg kell, hogy mondjam, azóta egyre jobban foglalkoztat a téma.
Ugyanis ami velem megtörtént az nem olyan dolog, ami mindenkivel minden nap megtörténhet. Én hiszem azt, hogy ennek nagy jelentõsége van az életemre, de egyenlõre, nincs arról fogalmam, hogy mi is lehet ennek az eseménynek a következménye.

===============================================

12. Reggeli ébredésem - 2015.01.06.

Reggel fél 5 után néhány perccel felébredtem, de nem úgy, ahogyan egyébként szoktam.
Ahogy ébredtem, az nem volt természetes a számomra, mert elsõsorban a testhelyzetem nem olyan volt, ahogyan én aludni szoktam, és érzéseimben is egészen új volt.
Hanyatt fekve, teljesen kinyújtózkodva. Lábaim egy kicsit terpeszben, karjaim magam mellett, tenyerem lefelé fordítva. Azért szokatlan ez, mert én szinte mindig oldalt vagy hason alszom.
Ez a testhelyzet olyan volt, mint korházban egy mûtét utáni ébredésnél.
Valójában azt is éreztem, mintha ott lettem volna.

Amikor kezdtem ébernek érezni magamat, teljesen úgy, mint amikor altatásból felébred az ember. Akkor teljesen tisztán tudtam azt, hogy szellemi gyógyítók látogattak meg, amíg aludtam és gyógyítottak, lehet, hogy mûtétet is elvégeztek rajtam. Ébredésemkor nagyon fájt a szívem tájéka, de csak egy nagyon rövid ideig, nem tudtam, hogy a mellem vagy a szívemet érzem. De azt tudtam, hogy valami különös történt velem. A szellemek, amikor felébredtem, elkezdtek jelezni nekem az ablaküvegen, finom kopogásokkal, hogy itt voltak. Én álmosan csak azt hajtogattam, hogy - köszönöm Istenem, köszönöm, ezt többször elmondtam.

Ezután nem éreztem semmi fájdalmat, vagy valami mást, a napom ennek örömében telt él, mert valahogyan olyan boldogságérzés járt át.
Nekem már néhány évvel ezelõtt is volt hasonló élményem, amikor éreztem, hogy mûtétet hajtottak végre rajtam, a hasamban. Akkor is, amikor felébredtem tudtam, hogy mi történt.


folytatása a következõben

Az Én Utam könyv c. könyv folytatása


4. rész.


AZ OLVASÓK ÁLTAL ÍRT ÖRÖMTELI, KÖSZÖNÕ LEVELEK, ÉS A NEGATÍVAN MEGKÖZELÍTÕ, ARROGÁNS VENDÉGEK LEVELEI - ÉS AZ ÉN VÁLASZAIM.
EZEK IS AZ ÉN UTAMHOZ TARTOZNAK.



Mindezek az írások az elmúlt években a weboldalon látogató kedves vendégektõl származik, igaz csak egy töredéke annak, amit az elmúlt 12 évben kaptam. Ebben kaptam hideget - meleget, de az nem baj, mert az emberek véleményét tükrözi.
Meg kell, hogy említsem ezt a weboldalt 2008-ban nyitottam, azért, hogy az embereknek tudjak segíteni a szellemi útjukon való haladásukban. Nagyon sokan megköszönték, de sokan támadóan viselkednek. Még annyit szeretnék elmondani, hogy én ezt egyedül végzem ezt a munkát, szabadidõmbe, sokszor éjszaka, mindezért semmiféle anyagi javakat nem kapok, nem is várok, és nem is fogadok el, mert ezt én Isten szolgálatában az emberek javára végzem. Annak örülök, hogy minél több ember találjon rá, és tudjon lelki felüdülést találni az olvasottakban. (Az elmúlt 12 évben 4.480.520 látogató volt itt.(2020.02.08.ig)
Az alábbi szép vers idézet is ezt tükrözi, amit végzek.

Fogadjátok szeretettel: Margit


" Mindig csak adni

A jó öreg kút csendesen ontja vizét,
így telik minden napja.
Áldott élet ez, fontolgatom:
csak adni, adni minden napon.

Ilyen kúttá kellene lennem.
Csak adni teljes életemben.
Mindig csak adni?
Ez terhet is jelenthet!

Jó kút, nem érzed ezt a terhet?
Belenézek, tükre rám ragyog,
de hiszen a forrás nem én vagyok!
Árad belém, csak továbbadom,
vidáman, csendben és szabadon.

Hadd éljek ilyen kút-életet,
osszak áldást és sok-sok SZERETETET!
Nem az enyém, Krisztustól kapom,
egyszerûen csak továbbadom."
(számomra ismeretlen szerzõ)


(A helyesírási hibákat nem javítottam, eredeti állapotában közlöm az írásokat)

1. K. Gy. 2010.03.10.

"Kedves Margit!

Ne haragudj, hogy soraimmal zavarlak, de úgy érzem, írnom kell Neked. Hálásan köszönöm, hogy létrehoztad ezeket az oldalakat, amelyrõl csak a szeretet áradását érzem. Amikor olvastam soraidat, végig olyan érzésem volt, rokon lelkek vagyunk. Nem ismerlek, de tudom, hogy mindig mosolyogsz és egész lényed életörömöt áraszt. Eddig még soha nem éreztem azt, hogy írnom kellene egy számomra ismeretlen embernek, és igazából egy kicsit szorongva kezdtem hozzá. Most azonban ahogy egy kicsit bátrabban neki kezdtem, érzem Magam körül az angyalok illatát, és most már tudom semmi baj nem lehet..

K. Gy. vagyok, Ny. élek, 5 éve érnek a csodák. Voltam fent és lent. Megjártam a pokol fenekét, de Isten és az Angyalok velem voltak és így soha nem voltam egyedül. Bár sok még a sötétség, de amíg olyan emberek élnek körülöttünk, mint Te, addig mindig él a remény, hogy egyre többen leszünk, megtaláljuk egymást, bárhol is élünk.
Kívánok Neked nagyon jó egészséget, békességet, boldogságot! Szeretettel és hálás szívvel küldöm Neked saját versemet, amely a kedvenceim közé tartozik!
Köszönöm az idõt amit Rám áldoztál!
Csodával teli napokat kívánok!"

Üdvözlettel! Gy.


TE VAGY A FÉNY


Légy önmagad fénye, és társaid vezérlõ csillaga, keresd meg a sötétséget és vigyél fényt oda.
.
A szeretet a legnagyobb erõ, mely utat mutat neked, hol kell segítened magadon, és az embereken.

Ne félj, bátran lépj egyre magasabbra, s ne hallgass a reményvesztett démonokra.

Ne higgy, amikor azt suttogják neked: Ó, ez úgy sem sikerülhet!

Hited mindenen átsegít majd, hogy jót akarsz, és egyre jobbat.

Nézd magad az angyalok szemével, így megértheted az eddigi életed.
Ne keseregj azért, amit eddig nem tettél meg, s ejts könnyeket, azért amit elvesztettél.
Van a lelkedben egy láng a tudatosságod fénye, engedd, hogy ez mindent elégessen végre.
A sorsod a tiéd, te érzed, és tudod, mit kell tenned, még akkor is, ha mások nem értenek veled egyet.
A szeretet megvéd a sérüléstõl, és utat mutat neked, hogy a fény, szeretetteljes harcosa lehess.
Állj ki elveid mellett, s mindig érezheted majd, hogy az angyalok ott állnak melletted és simogatnak.
A szenvedély tüzével töltik meg testedet, megmutatják, majd mit hol keress.
Találd meg szíved saját igazságát, mert csak akkor látod meg, milyen is az élet valójában.
Ne csak a szemeddel nézz, hanem a szíveddel láss, ott rejlik a teljes igazság.
Ott rejlik a fény, a jókedv és mosolygás, még akkor is, ha a külvilág teljesen más.
Élj szívedben mosollyal hát, hiszen valahol mindig várnak rád.
Az embereknek szüksége van rád, szórd szeretetfényedet, s mindig add tovább.
Az élet sokféleképpen megáldott téged, fedezd fel magadban a bõséget és a kedvességet.
A dolgok megvalósulásának kulcsa a kezedben van, hiszen te vagy saját életed teremtõ mágusa.
Keresd és kutasd a szíved titkait, és meglátod az élet mire is tanít.
Ha a szeretetért élsz, más szemmel nézel majd a világra, s rájössz majd,hogy
TE VAGY A VILÁG VILÁGOSSÁGA!
K.GY.




"Kedves Gy.!

Köszönöm, hogy megkerestél és igazán örülök neki, ha elnyerte a tetszésedet a weboldalam és a fórumom.
Tudod számomra az az igazi öröm, amikor így ismeretlenül is tudok valaki lelkébe örömet varázsolni az oldalam által. Nekem nem jelent nehézséget, hogy írjak neked, sõt örülök, hogy a Jó Isten összehozott bennünket. Én tudom és hiszem azt, hogy nincs véletlen. Minden Isten akaratából történik velünk. Valamiért ennek így kellett lennie. Az Isten gondoskodik rólunk bárhol is élünk a világban összehoz bennünket, hogy tudjunk beszélgetni és segíteni egymást. Nekem az Isten ezt a feladatot adta, hogy a weboldalam által kapcsolatba tudjak kerülni az emberekkel és így levélben megtudjuk osztani egymással kérdéseinket, problémáinkat és ezáltal a lelkünkben tudjunk fejlõdni.

Az Isten gondoskodó szeretete tette ezt velem, hogy így mindenkinek tudok segíteni, akit érdekel ez a téma így az interneten keresztül a weboldalam által. Mert a weboldalalmon olyan sokféle téma szerepel, hogy ott mindenki tud a saját maga számára találni léleképítõ írásokat. Számomra sem volt ez mindig így, mert nekem nagyon nehéz volt ezt elkezdeni, de már két éve, hogy így a weboldalat látogatókkal levélben is kapcsolatban vagyok. Külföldön élõ magyarok is megkeresnek és ha nem is azonnal de igyekszem válaszolni mindenkinek. Néha egy kicsit összegyûlnek a levelek amire válaszolni kell, de amikor nem sokat kapok, akkor tudok azon a napon is válaszolni, mint neked is. De van amikor csak több napra rá az érkezéstõl számítva.
Tudod én ezeket a leveleket általában este és éjszaka írom, mert napközben csak ritkán érek rá a saját teendõim mellett.
Magamról annyit, 1995 óta foglalkozom ezoterikus tanokkal, majd 1997-tõl Jézusi tanításokat helyeztem elõtérbe, de számomra szétválaszthatatlan az ezoterikus tanítások és a Jézusi tanítások. Mert minden mindennel összefügg. Amint az oldalamon is látható, ott minden megtalálható. Egy igazi „svédasztal”amire mindent feltettem, ami másokat is érdekelhet.

A versedet köszönöm szépen nagyon gyönyörû, lélekemelõ. Ahogyan olvastam a lelkemig értek a szavak. Köszönöm neked. "

Szeretettel: Margit

================================================

2. S.Tamás - 2008.12,04.

"Igazából azért kérdeztem, mert lenne egy-két bizalmas, spirituális jellegû kérdésem, ha lehet!

Addig is bemutatkozás helyett szeretettel ajánlom a honlapomat, ahol érdekes képek is vannak: Én is próbálom idõnként megosztani spirituális élményeimet másokkal, de ez még gyerekcipõben jár, nem sok idõm van rá:
Az utóbbi idõkben - években - úgy éreztem, hogy elakadtam spirituális utamon és most sajnos életem legnehezebb idõszakát élem. Nem látom a megoldást, kiutat. Kétségbeesetten keresek, talán a hitem is megfogyatkozhatott egy kicsit...(?)

Ami elsõre érdekelne, az a szellemi vezetõkkel való kapcsolatteremtés. Mostanában sok érdekes tapasztalatom van velük kapcsolatban. Szívesen olvasnék errõl személyes tapasztalatot!

Köszönöm türelmét!"

Üdvözlettel: S.Tamás
_________________________________

Válasz .

"Kedves S.Tamás!

Köszönöm a gyors válaszát, de én sajnos nem tudtam azonnal válaszolni, mert nem is voltam gépközelben egyéb teendõim miatt. Így csak most próbálok írni. Beleolvasgattam a blogjába és a honlapjába is de csak nagyon keveset, idõhiány miatt, de ezt pótolom, mert nagyon tartalmas és szép mindaz amit leírt, az életérõl "az útjáról", mert mindent képtelen lettem volna most elolvasni, de amit elolvastam, az megragadott engem. Én is hasonlóan gondolkodom, mint Ön, és örülök, hogy olvashattam az írásait. Tudom, hogy nincs véletlen, valamiért ennek így kellett történnie, hogy elolvassuk egymás lapjait.
Nagyon örülök annak, hogy az Isteni utat választotta az élete megprobáltatásai közepette, mert ez valóban azt tükrözi vissza, hogy az életét az Isten kezébe ajánlotta és követi az "Utat".
Én mindig nagyon örülök minden olyan embernek, aki Jézusban lelte örömét és tántoríthatatlanul teszi a dolgát Isten dicsõségére.
Nagyon szeretném Önnek elmondani, hogy a lapjában leírtakat mindig tartsa szem elõtt, mert abban mindaz benne van, ami átsegíti Önt a nehéz helyzetén, amint Ön írta. Mindannyian kerülünk nehéz helyzetbe, vagyis nem is nehéz helyzetnek nevezném, hanem az élet megprobáltatásai ezek, amik erõsítenek bennünket hitben.

Mindig arra kell gondolnunk ilyen esetben, hogy az Isten nem "rak ránk" nagyobb terhet mint amit el tudunk viselni, és mindez nekünk embereknek a javunkat szolgálja, mert megerõsít az Istenben való hitünkben, ha alázatosan elfogadjuk a helyzetünket, és megpróbáljuk szeretettel élni a mindennapi életünket, munkában, családban, közösségben egyaránt.

A levelében levõ kérdésére nem tudok válaszolni egyértelmüen, mert nem tudom, hogy a fizikai szinten történõ szellemi vezetõre gondolt, mármint egy tanítóra, akivel kapcsolatot tartok, elõadásaira járok, vagy pedig az Isteni szellemi vezetõre gondolt?
Az én szellemi vezetõim az Isten angyalai, (vagy ki minek nevezi) aki segít az utamon. Számomra Õk olyan természetesek mint, bárki más, mert ha a lelkemben, gondolataimban az Istenre figyelek, akkor már az Õ irányitásuk alatt érzem magamat, és ez nagyon jó érzés. De ehhez nagyon sokat kell elcsendesednem, meditálni, imádkozni, hogy ez rendszeresen mûködjön.
Én is ha egy kicsit elhanyagolom az Istennel való kapcsolatomat, vagyis nem "fogom a fonalat", akkor számomra sem tökéletes az írányítás. Ilyenkor mindig ujra és ujra az Isten kegyelméért imádkozom, hogy segítsen abban, hogy ujra képes legyek az Ö "hangját" meghallani, és az Õ irányítása alatt élni a mindennapi életemet.

A személyes tapasztalataim közül talán megemlíteném Önnek, hogy nekem csak azt kell tennem, hogy leüljek a számítógép elé és gépeljem le azokat a gondolatokat, amit az égi segítõim sugallnak a gondolataimba. Így egyáltalán nem kell azon gondolkodnom, hogy mit is írjak, így vagyok ezzel most is, amit Önnek írok. Kezdetben évekkel ezelõtt kezdõdött, akkor kézzel írtam száz oldalakat is, de késõbb a szellemi segítõim megkértek, hogy vegyek számítógépet és a hozzátartozó eszközöket és tanuljak meg szabályosan gépelni. Na számomra akkor ez egy nagyon nehéz idõszak volt. A semmibõl elindulni és tanulni és tanulni éjszakákon keresztül. De hála Istennek sikerült és jelenleg már elég jól kezelem a gépet, gépelek és szerkesztek (nem vagyok profi), de amit az Isten akar, hogy megcsináljak, azt eltudom végezni. Na, magamról ennyit. Kicsit hosszúra sikerült a mondókám.
.
Befejezésül annyit kivánnák Önnek, hogy legyen kitartása és hite, hogy amit elkezdett azt tudja folytatni, és bízzon az Isten segítségében. És ehhez kérem az Isten áldását Önre és családjára, gyermekeire."

Szeretettel:
Margit

2008.12.04.
================================================


3. ERIKA - 2009.02. - segítség kérés - levelézése

"Kedves Margit!
Elnézést, hogy ismeretlenül zavarom soraimmal.

Ma találtam rá a honlapjára, és nagy örömet okozott számomra annak olvasása.

Lenne pár gondolatom, amit szeretnék megosztani Önnel.


Olvastam Dombi atya letölthetõ "Hang" címû anyagait. Megpróbáltam az ott leírtakat alkalmazni az életemben. Gond az, hogy jönnek vigasztaló szavak, de nagyon félek és tartok attól, hogy azokkal csak magamat vigasztalom, azok csak az én elmém szüleményei. Ezekben a gondolatokban mindig olyan bíztató szavak jönnek, hogy visszatalál hozzám ez a férfi és õ lesz a férjem, ne féljek. De nem szeretném azt, hogy önmagamat becsapjam, hát még azt, hogy Isten akaratával szemben meneteljek.

Nem tudom, hogy Önön keresztül kaphatok-e válaszokat?

Tudja, annyira rossz ez a bizonytalanság. Tudom, hogy teljes szívvel át kellene adnom a Jóistennek a problémám, de ez annyira nehéz. És a türelem gyakorlása még nehezebb.

Kuszaság a lelkem, tud nekem segíteni néhány vigasztaló, segítõ szóval? Van számomra üzenet?

Köszönettel:

Erika"



VÁLASZ

"Kedves Erika!

Köszönöm, hogy megkeresett, de a problémáira a választ én nem tudom megadni, mert azt minden ember a szívében és a lelkében érzi, hogy mit kell cselekednie, mert az Isten mindannyiunkat irányit, vezet, vigasztal és minden olyan tulajdonságokkal ellát, amire szükségünk van a földi éltünk során, csak azokat vegyük figyelembe és és ne hallgattassuk el, a bensõ érzéseinket.
Ahogy a levelében írta, hogy jöttek a vígasztaló gondolatok és Ön nem hisz benne, vagyis nem veszi komolyan, mert fél a következményektõl. Soha sem szabad félni, mert a félelem az nem az Istentõl jövõ sugallatok, az az ellentétnek az eszköze, hogy félelemben tartsa a földi embereket, és ezáltal már a szép érzések máris elillanak az ember lelkébõl.

Én csak annyit szeretnék Önnek mondani, hogy az Isten mindig gondoskodik rólunk, csak figyeljünk a belsõnkben megszólaló érzésekre, és ha az épít. buzít és vigasztal, akkor azt vegyük komolyan és fogadjuk be, de ha félelem, szomorúság, aggodalom stb. vesz rajtunk erõt, akkor azt próbáljuk elhesegetni a gondolatunkból. Csak így tudjuk a lelkünket nyugalomba tartani. És ha nyugalomban van a lelkünkben akkor a fizikai életünkben is rendezõdnek a dolgaink. Nem biztos, hogy minden úgy történik, ahogyan azt mi szeretnénk, mert lehet, hogy az Istennek más a terve a mi életünkkel, de próbáljuk elfogadni, mindig azt az élethelyzetet, amit éppen kapunk. Mert az Isten nagyon sokszor próbára teszi a hitünket, hogy mennyire tudunk megállni az Isteni úton. A fizikai életünkben zajló események, mind-mind egy próbatétel, hogy hogyan oldjuk meg azt. Higye el nagyon sok olyan eseménnyel találkoztam én is az életem során, amit nagyon nehezen tudtam elfogadni régen, amikor még nem igazán éltem az Isten által mutatott utat, mert én is mindig mást szerettem volna, de sehogyan sem sikerült azt úgy megoldani, ahogy én szerettem volna. Most már látom, hogy akkor az az én akaratom volt, és nem az Istenre való hagyatkozás volt a számomra a cél, hanem én akartam megoldani a problémáimat. Amióta elfogadom azt, amit az Isten küld a számomra, azóta béke és nyugalom van a lelkemben és tudom, hogy soha semmi nincs véletlenül. Mindennek valami oka van az életemben. (a karmikus feladatok, biztosan olvasott már róla, a fórumomban is van errõl bõvebben szó).

Kedves Erika én csak ennyit tudtam Önnek segíteni, ha tudtam, de bízom benne, hogy ki tud lábalni ebbõl a jelenlegi nehéz helyzetébõl, és akkor már biztosan másképpen fogja látni a jelenlegi eseményeket is.Próbálja meg elengedni azt az embert a lelkében, mert ha nem ragaszkodik annyira, lehet, hogy pontosan azáltal kapja vissza õt. Hagyja a lelkét szabadnak minden megkötözöttség helyett, és ha Istenre hagyatkozik, akkor úgy is úgy fog történni ahogyan Õ akarja.

Kérem Önre az Isten áldását, hogy segítsen megtalálni az útját."

Szeretettel: Margit

VÁLASZ
" Kedves Erika!

Csak röviden szeretném elmondani, hogy az Isteni út az Istenre való hagyatkozás, nem egy pillanat alatt alakul ki az emberben, hanem ez egy hosszú folyamat, amit az ember tudatosan próbál gyakorolni a mindennapi életében. Bizony sokszor nehezen megy, mert az emberi akarat újra elõ akar tõrni az emberbõl, de ezt kell szép lassan leküzdeni. Próbáljon meg imában Istenhez fohászkodni, hogy segítse Önt ebben a nehéz helyzetében. Én bízom benne, hogy sikerülni fog, mert Jézus is azt mondja az evangéliumban, hogy " ha te egyet lépsz felém és akkor százat lépek feléd."

Szeretettel: Margit


Kedves Margit!

Köszönöm kedves sorait. Elõször icipici csalódást éreztem a levelét olvasva, de ahogy haladtam elõre benne, úgy változtak az érzéseim.

Köszönöm a biztatását. De hogyan is tudott Istenre hagyatkozni teljesen? Ez egy pillanat alatt eldõlt, megtörtént, vagy hosszabb idõt vett igénybe, mire lemondott a saját akaratáról.

Remélem, hogy nem tartom fel a levelemmel, csak én még egy "keresõ&" bárányka vagyok.


Szeretettel: Erika
2009. 02.26.

================================================


4. Dóri - 2009.nov.3. levelezése

"Kedves Margit!

Elsõ sorban szeretnék gratulálni a honlapjához és az írásaihoz, hiszen igazán nagyon szép és okos dolgokat találtam bennük. Tudom, hogy nem ismer engem, és talán ez így furcsa is, de nem szeretném kérdezni Öntõl, hogy lenne-e kedve levelezni velem? Megmondom õszintén, hogy tanácsot és útmutatást szeretnék kérni Öntõl, mert tanácstalan vagyok és sajnos nincs kihez fordulnom.
Bízom benne, hogy nem néz teljesen hülyének és hogy nem zavartam Önt.

Szeretnék Önnek minden jót, egészséget, szerencsét, sikereket és sok boldogságot kívánni.

Üdv.: dóri

Válasz
"Kedves Dóri!

Köszönöm levelét, és gratulációját. Számomra az Ön levele nem egyetlen, mert meg szoktak keresni az emberek különbözõ kérdésekkel, amire ha tudok szívesen válaszolok is.
Örülök neki, ha talált a lapomon a számára értékes írásokat, ami a lelkében jó érzéseket váltott ki az olvasás után.
Szeretném megkérni arra, ha a kérdése személyes, akkor levélben tegye fel, ha közérdekûnek szánja, akkor a fórumba is felteheti a megfelelõ kategóriába.

Én levélben is szívesen válaszolok, csak nem mindig azonnal, mert elég sok teendõm van és nem biztos, hogy azon a napon amikor megkapom a levelét, akkor tudok is rá válaszolni.
Egyáltalán nem nézem Önt ".", mint ahogyan írta, mert mindenki keresi az utat az Isten félé, és amig nem tudunk kiigazodni bizonyos témákban, addig az embernek nincs felismerése a sok fajta írások között.
Mindig az a legjobb, amiben a lelke az embernek jól érzi magát, vagyis nemcsak elolvassa, hanem az a mindennapjaiban is sokszor eszébe jut és gondolkodik is rajta.”
Üdvözlettel: Margit



"Kedves Margit!

Elképesztõen hálás vagyok Önnek, hogy írt nekem. Nagyon szépen köszönöm. Az jutott eszembe, hogy nem szeretném Önt zavarni és zsibbasztani a dolgaimmal, de úgy érzem, hogy ez most muszáj. Én egy 19 éves szegedi lány vagyok, még tanulok. Nagyon furcsa nekem most ebbe belekezdeni, de belevágok. Az a problémám, hogy úgy érzem, hogy nagyon összevagyok zavarodva. Kaptam idáig hideget, meleget, voltak mérföldkövek az életemben és most úgy érzem, hogy nagyon egyedül vagyok. Nagyon sokat gondolkoztam és egyre többet gondolok arra, a valláshoz fordulok. Tudja, idáig is hittem benne, de most valahogy több kell. Támogatást szeretnék, sok erõt és lelki békét. Volt, hogy hibáztam, volt hogy sokszor hibáztam és ez sokszor eszembe jut. De õszintén bánom ezeket a hibákat. És sajnos az élet úgy hozta, hogy sok olyan embert veszítettem el, akit nagyon szerettem. Tudom, hogy élet-halálról nem döntünk, ezért is sokszor nagyon nehéz. Mindössze annyit szeretnék, hogy úgy éljem le az életem, hogy adtam valamit az embereknek, hogy boldoggá tettem azokat, akiket szeretek, hogy tudjam, hogy volt értelme annak, hogy éltem... Az a baj, hogy mostanában csak is a rossz dolgok jutnak eszembe, és ez megy egy jó ideje. Egyáltalán nem voltam ilyen. Szeretnék boldog lenni, szeretnék jót cselekedni, szeretnék úgy élni, ahogyan kell. Nem hiszek abban, hogy jó dolgok is történhetnek, nagyon pesszimista vagyok és úgy érzem hogy nagyon bunkó is. Úgy érzem, hogy kezdem elveszíteni a hitem, és kezdek olyanná válni amilyen sosem szerettem volna lenni. Úgy érzem, hogy bevagyok gubózva, de már annyira, hogy még sírni se tudok. Évek óta nem sírtam. Nem tudom, hogy hogyan találhatnám meg újra azt az utat, ami jó, és ami visszazökkentene... És ami által újra boldog lennék... Nem szeretnék többet szomorú lenni, boldog szeretnék lenni, nagyon sokat mosolyogni és újra vidám perceket szerezni a barátaimnak és a szeretteimnek. Szeretnék újra hinni a szép dolgokban, olyan szeretnék lenni, amilyen voltam... Boldog szeretnék lenni. De úgy érzem, hogy nem sikerül... Szeretnék valami elképesztõ dolgot véghezvinni, olyat, ami nagyon szép és csodálatos és jaj talán ezt le se tudom írni, hogy igazán mire is gondolok.
Sokszor és sajnos mostanában egyre többször érzem azt, hogy nagyon gyenge vagyok és hogy tényleg senki sem ért meg engem és hogy nincs értelme semminek se. Nagyon sokat aggódok, mert anyukám nincs jól és szeretném, hogyha jobban lenne. Bármit megtennék, hogy jobb legyen az egészsége. És nekem az a legfontosabb, hogy õ boldog legyen. Nem is érdekel már más ... Csak olykor nehéz, mert én tartom benne a lelket, ami normális, meg nem is baj, csak sokszor a sírás határán mondom neki, hogy semmi baj nem lesz... Csak az õ javát szeretném. Sokat gondolkodtam azon, hogy elmenjek templomba és meggyónjam a bûneimet, de nem tudom, hogy vagyok-e arra méltó, hogy belépjek oda. Isten tényleg mindenkinek megbocsájt? Hogyan találhatnám meg azt az ideális utat? Mit tegyek? Honnan és hogyan kaphatnék erõt? Úgy érzem, hogy mindenki utál...

De amikor a honlapján olvastam azokat a szép írásokat, gondolatokat, mintha megszállt volna valami, és mintha melegség uralkodott volna el bennem. És elmondhatatlanul hálás vagyok Önnek ezért. Szeretnék váltani, csak nem is tudom... talán nem tudom, hogy hogy is kell ill. hogy hogyan fogjak neki.

Lehet, hogy ez egy nagyon hosszú levél lett, és igazán sajnálom is. Nem tudom, hogy mit gondol ezek után rólam...

Nagyon szépen köszönöm a lehetõséget, hogy válaszolt az elõzõ levelemre és hogy erre is válaszol majd. Kívánni szeretnék Önnek mindenféle jót, egészséget, boldogságot és sikereket az Életben.

Üdvözlettel: dóri


Válasz

2009.11.07.

"Kedves Dóri!

Nagyon köszönöm, hogy ilyen õszintén elém tárta élete problémáit és fájdalmait. Mindezért én is nagyon hálás vagyok Önnek, mert beleavatott abba a nehéz élethelyzetébe amibe éppen él.

Elõször is szeretném megkérni hogy tegezzük egymást ha ez nem okoz nehézséget. Én nagyon örülnék neki, mert így könnyebb lesz beszélgetnünk, mint két barát. Igaz én idõsebb vagyok, de nagyon örülök minden barátnak, akivel szeretettel el lehet beszélgetni.

Innentõl kezdve szeretettel üdvözöllek Kedves Dóri.

A leveledben leírtak valóban nagyon nehéz életterhet jelentenek neked. Én õszintén sajnálom azokat az embereket, akik csak abban hisznek, hogy majd megoldódik az életük, de érte nem tesznek semmit.
Ellenben veled, aki keresi a kiutat az életének abból a nehéz szakaszából amiben éppen benne van. Hidd el nekem sem könnyû az életem, de ez mindenkinek a maga módján nehéz, csak mindannyian a saját életünk terheit érezzük nehéznek. De ha megnézzük a másokét, azok is nehezek, csak annak a terhét mi nem érezzük.
Ezzel nem azt akartam neked mondani, hogy a tiéd nem nehéz, nagyon is nehéz egy fiatal tanuló lánynak, aki tele van ambícióval és tervekkel és közben rengeteg nehéz eseményt kell megélnie a mindennapjaidban.

A leveledben nagyon sok kérdést tettél fel nekem, nem biztos, hogy pontosan mindegyikre válaszolok, lehet, hogy kimarad belõle, de általánosságban érinteni fogom õket. Így lehet, hogy a levelem elég hosszúra sikerül, de így levélben hosszabb, mintha elmondanám személyesen.

Elõször is azt szeretném tõled megkérdezni, hogy hiszel- e Istenben? Ha igen akkor ne legyen semmiféle lelkiismeret furdalásod barátnõiddel kapcsolatban, mert Isten mindenkinek megbocsátja az elkövetett hibáit, vétkeit. Te ezért nem vagy hibás, ne okold magadat, mert mindenki a saját életéért és cselekedeteiért felelõs az Isten elõtt. Te csak azért vagy felelõs, amit te követtél el hibát. De az Isten megbocsátja minden ember vétkeit, ha megbánja azokat. Ezt elvégezheted magadban egy csendes helyen ima közben, de ha úgy érzed akkor menj el a templomba, ha az hoz a lelkednek megkönnyebbülést.
Mindig azt cselekedd az életedben minden téren, ami benned békességet, nyugalmat idéz elõ, ami békétlenséget és nyugtalanságot, feszültséget stb. idéz elõ, attól próbálj megszabadulni, mert az nem segít a lelkednek, hogy jobban érezd magadat.
A váltást, amit írtál, hogy szeretnéd elkezdeni, az csak rajtad múlik, mert ha te valóban komolyan gondolod, akkor az Isten segíteni fog neked abban, hogy a lelki békéd helyre álljon és ismét olyan legyél mint régen. Csak a múlton ne rágódjál, hanem elõre nézz, a jövõdet tervezd, és örülj, minden eseménynek, amivel találkozol az életedben, mert azok mindig tanítanak bennünket valamire, csak fel kell ismerni benne azt a kis jót, ami abban benne van.

Gondolom most elment a kedved, hogy ilyet írtam neked, de majd ráfogsz jönni, hogy minden rossz esemény a javunkat szolgálja, csak ezt még nem biztos, hogy felismered. Majd késõbb.
Nagyon örülök annak, hogy neked az édesanyád fontos szerepet játszik az életedben, olyan ember vagy, aki nem magáért él, hanem a mások boldogsága a fontos a számára. Isten az ilyen embereket szereti, akik nem önzõek,hogy nekik legyen csak jó, és a másikkal nem is törõdnek. A te eseted az nagyon hasonló azokra az emberekre, akik nem az õ életüket akarják jobbá tenni, hanem a másokét akarják javítani. Ez a szolgálat, ami az Isten szemében kedves cselekedet.

Nagyon örülök annak is, hogy minden szavadban arra gondolsz, hogy te mennyire nem vagy méltó az Isten szeretetére, mert hibáztál sokszor. Hidd el mindannyian hibázunk, de ha a lelkünkben a megbánás gondolata van, akkor az Isten megbocsátja a vétkeinket, higgyél benne, ne legyen lelki ismeret furdalásod e miatt.

Próbálj kiszabadulni abból a mókuskerékbõl, amiben jelenleg benne vagy. Tanulj meg másképpen gondolkozni az életrõl, ne lásd mindig olyan borúsnak a helyzetedet, mindig van kiút, csak meg kell találni. Légy optimista, higgy abban, hogy jobbá fog alakulni az életed. Ha hiszel benne, meg fog valósulni.
" Az vagy amit gondolsz" A gondolatnak teremtõ ereje van. Ha te a jó gondolatokat építed az életedbe, akkor azok valósulnak meg, ha pedig a negatív gondolatokat építed a tudatodba, akkor azok történnek meg.
Erre tudnám neked ajánlani a weboldalamon a "könyvek "menü pontban a "LELKED CSODÁLATOS HATALMA" c. könyvet, ami éppen a mindennapi élet nehézségeire ad útmutatást. Ha van kedved olvasd el nem hosszú, nagyon sokat fog neked segíteni, ha átgondolva az életedet olvasod el.

Tudnám még ajánlani neked, hogy amikor nagyon kedvetlennek, vagy szomorúnak érzed magadat akkor olvasgassál a weboldalamon és a fórumban is. Biztosan találsz olyat, ami a lelkedben jó érzéseket vált ki és máris ki tudtál lépni a szomorúságból. És azt a jó érzést próbáld megõrizni a mindennapjaidban.
Hát elég hosszúra sikerült a levelem. Kívánok neked lelki békét a mindennapjaidban és Isten áldását kérem reád.
Üdvözlettel: Margit"



2009.11.14.

"Kedves Margit!

Nagyon szépen köszönöm a leveledet, igazán hálás vagyok érte, hogy visszaírtál. Továbbá, köszönöm azt is, hogy tegezõdünk. Ez számomra nagyon fontos és elképesztõen köszönöm a lehetõséget. Viszont, elnézést szeretnék kérni, mivel csak most írok vissza, csak tudod a sulinkban börze lesz és jelentkeztem segítkezni a tanári karnak, és egész héten zsákokat varrtam és prospektusokat hajtogattam. Most így 7végén lesz egy kis szusszanásnyi idõm, de már várom, hogy mi lesz a jövõ heti feladatom.:)

Lehet, hogy hosszan írok, és ezért is, ne haragudj rám!

Hiszek Istenben, csak néha adódik olyan helyzet, amikor nehéz. Tudod, nagyon hiányzik barátnõm mindkettõ. De tudom, hogy õ már egy jobb helyen van, és hogy nagyon boldog ott. Hiszen nagyon sok mindenkivel találkozik ott, azokkal, akiket nagyon szeret. Viszont a másik barátnõm, hát tudod sokat gondolok rá.. Nincs nap, hogy ne gondolnék rá és olyankor mindig elmondok egy imát - úgy csendben- , hogy Isten legyen vele és hogy szeresse õt, és hogy adjon neki lehetõséget az újrakezdésre, a jobb, szebb életre és azt szeretném, hogy bocsásson meg neki, azt szeretném, hogyha boldog lenne. Lehet, hogy gyávaság, de nem merek levelet írni neki. Valahogy úgy érzem, hogy szeretem, de ha arra gondolok, hogy mit tett... én nem ítélhetek el senkit, és nem is fogok soha, mert az nem az én dolgom, de nem tudok szemet hunyni a fellett, amit tett... Remélem, hogy most nem gondolsz rólam rosszakat, de valahogy így érzem. De nem utálom õt, csak nehéz rá gondolni Bárcsak tehetnék érte valamit! Bárcsak mondhatnék neki valamit! Viszont, be kell látnom, hogy csak annyit tehetek, hogy imádkozok érte...

A váltás, amit írtam, már rég megkezdõdött, csak még nagyon bizonytalan vagyok. Úgy általában és talán úgy majdnem mindenben. Tudod, amióta érzem Isten jelenlétét az életemben minden olyan más. Talán nem is tudom, de megváltoztatott. Nem tudom, hogy jól cselekedek-e, ezt tényleg nem tudom, de ezt majd valaki más eldönti. Minden olyan varázslatos lett, minden olyan csoda szép. Viszont megmondom õszintén volt, amikor ez nem volt így. Volt egy törés az életemben, amit már meséltem is neked az elõbb, és ez nagyon sok mindent megváltoztatott. Nehéz volt hinni a jóban, és a szépben. De rájöttem, hogy Istennek mindennel célja van, és én szeretnék ebbe a közösségbe tartozni, mert tudom, hogy jó. Azt is tudom, hogy követtem el hibákat, és tudom, hogy még fogok is, hiszen emberek vagyunk és hibázunk. De törekedni fogok arra, hogy ez nagyon csekély arányban forduljon elõ. Szeretném, hogyha Isten megbocsájtana nekem, s szeretnék olyan dolgokat átadni a környezetemnek, ami csoda szép és ami jó és ami nagyon szép. Ezt talán nem is tudom neked elmondani... Azt szeretném, hogyha jók lennének azok a dolgok, amiket cselekszek, és ami elõször másnak jó, és utánna nekem. Szeretném ezt az életemet úgy leélni, ahogyan kell. És Isten egyik szolgája szeretnék lenni a hétköznapokban és mindenütt.

Elolvastam a könyved azon részét, amit említettél nekem. ÉS CSODA SZÉP!!! És igaznak tartom ezeket. ÉS ANNYIRA SZÉPEN KÖSZÖNÖM AZ ÚTMUTATÁSOD! Nincsenek szavak arra, amit most érzek.

Regisztráltam a héten a honlapodra, edori néven, és szeretnék majd írni a fórumba, és fogok is. Szeretnék megosztani Veled és a közösség tagja között az élményeimet, a gondolataimat és a kedves kis idézeteimet, amiket ismerek.

Úgy érzem, hogy jobban vagyok, és tele vagyok energiával, valami olyasmit érzek, amit nem tudok leírni neked. Valami csodaszerû... jaj tényleg nem tudom leírni... Viszont, nagyon szépen köszönöm azt, hogy írtál nekem, és hogy megosztottad a gondolataidat velem, és hogy elláttál sok tanáccsal.

Szeretném Veled tartani a kapcsolatot, és szeretném, hogyha nem csak barátként beszélnénk, hanem, hogy ténylegesen barátok lennénk és szeretnélek megismerni. Mit szólsz ehhez? Van kedved hozzá? Tudom, talán ez így érdekes... És ne haragudj, hogyha tolakodó vagyok, vagy ilyesmi.

Tényleg nagyon szépen köszönök mindent! Kívánok Neked, mindenféle földi jót, egészséget, sikereket, erõt, nagyon sok, sok boldogságot! Az Isten áldjon meg Téged!

Tényleg nagyon köszönök szépen mindent, és izgatottan várom a válaszodat. (És ne haragudj, hogy ilyen hosszúra sikeredett a levelem.)"


Üdvözlettel: dóri :)

2009.11.24.

"Kedves Margit!

Ne haragudj rám, hogy nem írtam hamarabb... Annyira sajnálom, csak igazán sok dolgom volt mostanság... Végeztünk a börzével, de viszont most a sulink leendõ diákjainak tartott "Élmény-hét" szervezésén munkálkodtam ill. munkálkodom még most is.

Nagyon szépen köszönöm azokat a hasznos tanácsokat és gondolatokat amiket idáig megosztottál velem. Nagyon szépen köszönöm és nagyon hálás vagyok Neked érte.

Olvastam az üzenõfalat a honlapodon, és nagyon szépen köszönöm, hogy feltetted az Áldást, amit küldtem. Igazán meghatódtam, amikor megláttam a nevem, és hogy örülsz neki. :)

Abszolút egyetértek veled, hiszen nem nézhetek mindig a múltba. És igyekezni fogok változtatni ezen. Nagyon sokáig befolyásolta ez a tudat az életemet, és tudom, hogy rosszul tettem, hogy ennyit foglalkoztam vele. Csupán csak annyit tehetek, hogy imádkozok értük, hogy boldogok legyenek és hogy a jó Isten segítse meg õket, bárhol is vannak most. Sokat gondolok még mindig rájuk, de már máshogy. Nagyon szeretném, hogyha Isten meghallgatná az imáimat és ha segítene rajtuk. Továbbá, ott van anyukám, akiért izgulok és nem rég derült ki, hogy egy nagyon közeli barátom is beteg. Ezúton szeretném tõled megkérdezni, hogy hogyan tudom vagy hogyan lehet felvenni a kapcsolatot azzal az emberrel ill. emberekkel akik tudnának segíteni? Említettél egy szegedi házaspárt... Segítenél nekem? Hogyan tudnám felvenni velük a kapcsolatot? Igazán fontos lenne, mert azt szeretném, hogyha anyukám és a barátom meggyógyulna... Nagyon szépen köszönöm a lehetõséget, hogy ezt megírtad nekem, hogy ismersz olyanokat, akik tudnak segíteni. Nagyon szépen köszönöm! Bízom benne, hogy segíteni fog anyukámon és a barátomon, mert igazán megérdemlik...

Úgy érzem, hogy másképpen nézek most már a világra. Nagyon jó érzés! :) :) Van sajnos, amikor sokat aggódok és amikor úgy érzem, hogy túl sok elvarratlan szál van még az életemben, amivel kezdenem kell valamit. S nem azért, mert muszáj, hanem azért, mert szeretnék.

Sajnos elõfordul, hogy sokszor egyedül érzem magam, de a szívem mélyén tudom, hogy ez nem igaz, mert Isten velem van és segít, ha kell. És tudom, hogy hozzá bármikor fordulhatok, nem fordul el tõlem...

Továbbá, olyan is elõfordul (manapság sajnos egyre gyakrabban), hogy valami miatt haragszok, de nem is tudom, hogy mire vagy hogy miért... Valamiért haragszok... Talán ez anyukám miatt is van... habár nem tudom. De összességében kiegyensúlyozottabbnak érzem magam. És ez nagyon jó érzés.

Nagyon örülök én is, hogy elfogadod a barátságom. :) Ez nekem nagyon sokat jelent. És ezúton is szeretném ezt is megköszönni. A kor nem lényeg. Úgy látom, hogy mindenki annyi, ahánynak érzi magát. Továbbá úgy érzem, hogy nincs korosztály akivel ne tudnék szót érteni. Örülök, mivel azt írtad, hogy nagyon szereted a fiatalokat.
Viszont nem tudom, hogy most mit is írhatnék magamról... .
Csatlakoztam a Magyar Vöröskereszt Szegedi kirendeltségéhez és December 17-én lesz az elsõ találkozó. Ételt osztunk majd, használt ruhákat és játékokat gyûjtünk a rászorulóknak. Továbbá, megyünk majd árvaházba és kórházba és meglátogatjuk az ottani gyerekeket. Már nagyon várom!!! Nagyon szeretnék menni! És ha rajtam múlna, már ma mentem volna!

Nagyon szépen köszönöm a képet, amit küldtél! Csoda szép! Nagyon szép! Nagyon szépen köszönöm azt is, hogy még egyszer elküldted. Igazán nagyon szép!:)

Viszonzásul elküldöm neked a kedvenc zeném! Nagyon szép! És van, amikor sírok rajta... De nem azért mert szomorú vagyok, hanem azért mert annyira gyönyörû!

Bocsi, hogy ilyen hosszúra sikeredett a levelem...

Kívánok neked minden földi jót, erõt, egészséget!

Minden jót, puszi: "
dóri:)

2009.11.24.

"Kedves Dóri!

Nagyon megörültem a levelednek,. Igazából már egy kicsit az életem részévé váltál, mert olyan õszinte kapcsolat alakult ki közöttünk mint aki már nagyon régen ismeri egymást. Pedig nem is olyan régen volt az, amikor megkerestél, de azóta egy pár levelet váltottunk.

Igazán megérdemled azt, hogy az Isten megsegítsen téged abban, hogy akit nagyon szeretsz az meggyógyuljon és a te számodra pedig nyugalom legyen az élet, ami ezután vár rád. Biztosan megérted azt, hogy nem akarlak befolyásolni az életedben csak segíteni szeretnék abban, hogy ki tudjál lábalni abból a nehéz életedbõl amiben éppen benne vagy. Tudod mindig csak addig nehéz valami teher, amíg az meg nem oldódik, amikor túljutunk rajta, akkor már másképpen tekintünk az eseményre. Kívánom neked, hogy te is hamarosan másképpen lásd meg az élet nehéznek tûnõ napjait. Legyél nagyon boldog, hogy az Isten mindig ad lehetõséget nekünk embereknek, hogy a nehéz dolgainkat meg tudjuk oldani.

Jelen esetben az Isten engem használt arra a feladatra, hogy segítséget tudjak neked nyújtani és az anyukádnak is, te általad.
Tudod nincs véletlen, még véletlenül sem, mert az Isten mindig oda vezet bennünket ahova éppen kell, csak rajtunk múlik, hogy elfogadjuk-e azokat a lehetõségeket amit nekünk szánt. Ebbõl is látszik, hogy az Isten soha sem hagy magunkra, mindig segít nekünk, abban amire éppen szükségünk van.

Nagyon örülök neki, hogy a lelkedben van békesség és másképpen látod az eseményeket, mint régebben. És annak is nagyon örülök, hogy ilyen szolgálatkész és segítõkész vagy, hogy a Vöröskereszthez csatlakoztál.
Köszönöm az õszinteségedet amit magadról és családodról írtál.

Én mint írtam neked az 50 fölötti korosztályba tartozom, de csak az éveim szerint, de a lelkemben ugyanolyan fiatalnak érzem magam mint régen (meg azt is mondják, hogy sokkal fiatalabbnak nézek ki, mit valójában) de nem ez a lényeges. "

Üdv. Margit

Ezt küldtem Dórinak

Áldás

Áldott legyen a szív,
Mely hordozott,
És áldott legyen a kéz,
Mely felnevelt.
Legyen áldott eddigi utad,
És áldott legyen egész életed.

Legyen áldott Benned a Fény,
Hogy másoknak is fénye lehess.
Legyen áldott a Nap sugara,
És melegítse fel szívedet.

Hogy lehess meleget osztó forrás,
A szeretetedre szomjazóknak,
És legyen áldott támasz karod,
A segítségedre szorulóknak.

Legyen áldott gyógyír szavad,
Minden hozzád fordulónak.
Legyen áldást hozó kezed,
Azoknak, akik érte nyúlnak.

Áldott legyen a mosolyod,
Légy vigasz a szenvedõknek.
Légy te áldott találkozás,
Minden téged keresõnek.

Legyen áldott immár
Minden hibád, bûnöd vétked.
Hiszen aki megbocsájtja,
Végtelenül szeret téged.

Õrizzen hát ez az áldás,
Fájdalomban, szenvedésben,
Örömben, bánatodban
Bûnök közti kísértésben.

Õrizze meg tisztaságod,
Õrizze meg kedvességed,
Õrizzen meg Önmagadnak,
És a Téged szeretõknek.
Ámen.
(ismeretlen szerzõ)
================================================


5. Cs. Anita 2010.12. - levelezése

Kedves Margit!

"Nagyon boldog vagyok ,hogy megtaláltam a honlapját családgondozókéntdolgozom ,de már kicsi korom óta egyre erõsebben érzem a szeretet, a
feltétel nélküli szeretet a szívemben, ami ha jó Isten is megengedi még magasabb tudat szintre emelkedhet,hogy ezzel segítsem másoknak is
a krisztusi tudat elérését, a boldogság elérését.Kérem ne ijedjen meg tõlem egy 24 éves jóindulatú ,segítõkész táltos lány vagyok ,aki
tiszta szívébõl azért él és az élteti ,hogy önmaga szeretete elérésén keresztül boldoggá tegye az embereket.Mert az önzetlen segítségnél
nagyobb jutalmat nem tudok elképzelni,mikor boldogok a körülöttem élõk, vagy mikor könnyes szemmel azt mondja az ügyfelem,hogy olyan jó,hogy magához kerültem,köszönöm és megölel,ezt nem lehet leírni mekkora szeretetet,boldogságot ad nekem.Tudom,hogy nem a legfizetettebb
szakmák közé tartozik,de én sosem voltam anyagias ,mert aki az élet
pró örömeit nem értékeli, az a nagy diolgoknak sem tud örülni.A legnagyobb ajándék az életemben az ,hogy élhetek és megélhetem hogy egy vagyok a bennem élõ szeretet fényével, a halhatatlan
szeretettel.Mert minden értünk van a rossz dolgok azért kellenek,hogy felismertjük a helyes irányt.Ebben szeretnék segíteni akinek csak
tudok,hogy ráébresszem õket,hogy csak a szeretet, a feltétel nélküli szeretet létezik.Ezért kezdtem el cikket írni és könyvet ,és önkéntesen jótékonysági rendezvény szervezéssel foglalkozni é társadalom formáló programot remény programot indítani a gyerekek
,idõsek és állatok felkarolására.Mostani munkahelyemrõl el kell mennem mert a hivatali szféra nem bírja el a nagy szívemet.Nem lehet ennyire szeretni az ügyfeleket amennyire én szeretetem és segítek a védenceimnek. Nem adom fel az álmaimat mert akkor nem élek én segítõnek
születtem,és segíteni fogok mert én ettõl vagyok boldog. Kérem fogadja szeretettel saját versemet amit az égiektõl kaptam sugallatba és a hajléktalanok önbecsülésének felélesztésére iródott, ezzel a verssel Kívánok Áldott Békés Boldog Karácsonyt és Eredményekben Gazdag Boldog Új Évet!

szeretettel: Cs. Anita lelkes segítõ


Válaszom

2010.12.16.

Kedves Anita!

Nagyon szépen köszönöm, ezeket a szép és õszinte szavakat, amit leírt nekem,
igazán megérintette a lelkemet, hogy ilyen fiatal létére ennyire tele van a
lelke szeretettel és odaadással az embertársai iránt. Igen, ilyen az az
ember akinek a lelkében a Krisztusi szeretet él és dolgozik. Ugyanis Ön nem
másról tett tanúbizonyságot, mint Isten kedves tanítványaként mesélte el
mindennapi életét.
Ezek azok a cselekvések, melyeket Jézus az evangéliumokban említ, hogy az Én
nevemben tegyetek jót az emberekkel, és ne törõdjetek azzal, hogy a világ
mit szól mindehhez.

Anita maga egy igazi hõs, egy igazi szeretet lény embertársai körében, ilyen
tanítványokról beszélt Jézus, hogy ne csak beszéljék az Igét, hanem
cselekedjék is meg azt a mindennapi életükben.
Ön ezt teszi, csodálatos és szép mind az amit leírt és én õszintén csak
annyit szeretnék mondani, hogy ne törödjön soha senkivel, hogy ki mit mond,
cselekedje mindig azt, amit a szíve diktál, mert a szivek vizsgálója és
irányítója az Isten. Akkor pedig mindig az Õ akaratát cselekszi meg.

Köszönöm a karácsonyi jókivánságot, és azt a nagyon szép, szívbõl jövõ
verset. Meghallgattam a karácsonyi dalt is, nagyon szép. Fel is tettem a
fórumba a karácsonyi, adventi témakörbe.
A versét is felteszem, ha megengedi, mert ez egy szivbõl jövõ vers, kérem
jelezzen vissza, én megértem, ha nem akarja, akkor sincs semmi baj. De
minden ami szép én megszoktam osztani másokkal, azért lett már a weboldalam
ilyen terjedelmes, mert amit jónak látok azt felteszem mások örömére.

Igazán örülök, annak, hogy a weboldalam elnyerte a tetszését és reményt és
örömet okozott a lelkében. Köszönöm a weboldalammal kapcsolatos léleképítõ
szavait, nagyon jól esett.
Köszönöm, hogy felajánlotta segítségét. Ön egy angyal testbe öltözve, és már
most a saját ragyogásán keresztül szeretetével bevilágít az emberek lelkébe.

Azt hiszem ha ilyen emberekkel lenne a föld benépesülve, mint Ön akkor
mindenhol csak a szeretet fénye világítana.
De majd egyszer eljön az az idõ is amikor mindenkiben felgyúllad a szeretet
fénye, én bízom benne.

Én is kivánok Önnek Áldott szép Karácsonyi Ünnepeket Isten áldásával.

Szeretettel: Margit


================================================


5. 2010. Ilyen is van - Biblia értelmezése Bálint levezése


"Kedves Margit!

Olvastam a honlapodon, hogy kapcsolatban állsz Istennel, és az angyalokkal, és hogy milyen gyönyörû változás történt életedben. Én olvasom a Bibliát és nagyon hálás lennék, hogyha megtudnál erõsíteni abban a hitemben, hogy a Bibliában a legelsõ betûtõl kezdve az utolsóig minden igaz. (pl. 6000 éves a Föld). Abból következtetek arra, hogy a Szentírásban minden igaz, mert Jézus, aki biztosan olvasta a Bibliát nem mondta azt, hogy nem valós benne valami.

Tiszta szívvel várom válaszod,
Bálint"

Válasz

"Kedves Bálint!

Köszönöm látogatásodat a honlapomon.
A kérdéseiddel és a gondolataiddal, amit írtál a levélben én nem egészen értek egyet, és ezért nem is tudlak megerõsíteni a hitedben, mert ez, amit leírtál sok összetevõbõl áll.

Vagyis:
1. A Biblia minden szava szerinted igaz. Szerintem nem, mert azt is emberek írták, az Ószövetséget a régi próféták, akik szintén hétköznapi emberek voltak, az Újszövetséget a tanítványai Jézus sugallatára, halála után. És a földön nincs tökéletes ember, aki tisztán áttudja venni a tanításokat. Egyedül Jézus volt tökéletes. Ez nem jelenti azt, hogy hamis lenne a biblia, csak minden szava nem helyes.

2. A Föld nem 6000 éves, hanem több milliárd éves, amit a tudósok is bizonyítottak. A Biblia, vagyis az Ószövetség, benne több ezer éves lehet, míg az Újszövetség 2000 éves körül van, mert azt a tanítványok Jézus halála után írták, az Õ sugallatára. Vagyis a tanítványok is földi halandó emberek voltak abban az idõben és õk sem voltak tökéletesek, így a Biblia szavaiban is vannak eltérések. A tanítványokat is késõbb emelték föl, vagyis akkor nevezték õket szenteknek, amikor már meghaltak. Igy Õk is ugyanolyan emberek voltak, mint a jelen idõben a tiszta szívû Istenhívõ emberek.

3. Azt írod, hogy Jézus biztosan olvasta a bibliát. Az Ó szövetséget azt igen, de Õ szöges ellentétben mást kezdett el tanítani, mint ami az Ószövetségben le van írva. ÉS az Újszövetségben is más van leírva, mert Jézus a leszületésével a Földre elhozta a szeretetet. Míg az Ószövetség tanítása a szemet szemért, fogat fogért elven mûködött. Nem a szeretõ Isten, a megbocsátás volt a fõ szempont, hanem a büntetõ Isten.

4. Az Újszövetséget nem olvashatta Jézus, mert az, az Õ keresztre feszítése után, vagyis fizikai eltávozása után történt az evangéliumok megírása.


Ne haragudj, ha írásommal megbántottalak volna, szándékomat a tiszta emberek íránti szeretet vezérelte, és nem a megbántás, vagy a megbotránkoztatás. Ha nem értesz egyet vele, az sem baj, majd ha egyszer mégis úgy gondolod, hogy nem butaságot írtam, akkor majd eszedbe fogok jutni. Ha nem akkor sem baj, mert ez csak az én hitem, és mindenkinek jogában áll a saját hite szerint hinni az Istenben és a Bibliában.. És én ezt tiszteletben is tartom mindenkivel szemben.
Azt, amit leírtam, az az én hitem szerint van. -

Szeretettel: Margit

================================================


6. Mónika Amerikából - 2010.09. - levelezés


"Kedves Margit!

Elolvastam a Mediumi irasaim gyujtemenye címu konyvet,igazan gyonyoru lelket felemelo erzes volt olvasni sorait! MUNKAJA FARADOZASA nem hiabavalo!

Amerikaban elek 36 eves anyuka vagyok,kisfiam 2 eves hallasserulten szuletet,Osszeomlot a vilagom ,sokaig vergodtem az onsajnalatban ,addig a szintig amikor mar utaltam onmagam .Ekkor fordultam ujra ISTEN fele,imadkozni ,olvasni keresni kezdtem mindent, mindenben,mindenhol az ISTENHEZ vezeto utat.Remelem jo uton vagyok,lelkem nyugodt,nem felek mar a jovoktol,boldog vagyok van szep csaladom gyonyoru kisfiam,mit kivanhatnek tobbet?!!Leghobb vagyam amiert sokat imadkozom ,hogy ISTEN nyissa ki szivem teljesen legyen velem es mutassa az utamat,hogy az o szereteteben elve tudjam elni mindennapjaimat es ebben az szeretetben tudjam felnevelni kisfiam!! KOSZONOM irasait nagyon sokat segitenek!!! ISTEN ALDJA MEG ONT!!! Es aldja meg ezt a vilagot!!!

maradok mely tisztelettel Monika"


Válasz

"Kedves Mónika! 2010. 09,02,

Elõször is köszönöm a látogatását az oldalamon. Igazán örülök annak, ha a könyvem elolvasása után a lelkében békét és nyugalmat idézett elõ, vagyis segített az életében az abban leírtak.
Számomra mindig nagy örömöt jelent az, ha valakinek tudok segíteni az oldalamon lévõ írásaimmal. Nekem az ad békét és nyugalmat a lelkemben, ha látom a napi látogatásokból, hogy mennyien olvasták a weboldalamat és hogy fontosnak tartják az emberek a benne leírtakat.

Nagyon sok idõt töltök azzal, hogy a weboldalt és a benne lévõ fórumot feltöltsem, mert napi szinten csinálom, hogy mindenkinek, aki ide látogat, legyen, az bármilyen témakör találja meg azt, ami az Õ lelkében békét és nyugalmat idéz elõ.

Örülök annak, hogy ismét megtalálta az útját, amint írta a levelében, hogy amióta visszatalált az Isteni útra, azóta megváltozott az élete. Igen az Isten mindig a segítségünkre siet, ha mi elindulunk az útján, de az elsõ lépéseket nekünk kell megtenni mindig felé.

Csodálatosan szépen és elégedetten írta levelében, hogy mindene meg van, család, boldogság, gyönyörû kisfiú. Igen, aki megtalálta az Istent, annak van lelki békéje és nyugalma. Ez nagyon fontos és nagyon jó lenne, ha sokan így gondolkodnának, ahogyan Ön, mert elégedett és boldog, mert Isten mindig megadja azt, amire szükségünk van, csak bízzunk benne és higgyük el, hogy az megtörténik, amit kérünk.

És higgye el, hogy még az is megtörténhet, hogy a kisfia is visszakapja a hallását, mert Isten mindenre képes. Nagyon sok hasonló esetet hallottam már.

Imádkozzon és hittel kérje az Istent, hogy gyógyítsa meg a kisfiát, higgye el, hogy megtörténhet. Én is fogok imádkozni a kisfia gyógyulásáért és kérem az Istent, hogy adja meg neki a tökéletes hallást. Én is meggyógyultam betegségbõl és sok ismerõsöm is. Csak Isten próbára teszi a hitünket a betegségekkel. Ha kitartóak vagyunk a hitben, akkor megkaphatjuk a gyógyulást is.

Bocsánat, ha ezzel megbántottam Önt, nem arra gondoltam, hogy nincs hite, hanem hogy mennyire fontos az erõs, kitartó hit. Mert bizony a hétköznapi élet terhei alatt néha meggyengülünk a hitben, én is sokszor elgyengülök, a napi terhek alatt, de igyekszem imával, fohásszal helyrehozni a kapcsolatomat az Istennel.

Egy kicsit hosszúra sikerült a levelem, amiért elnézését kérem.
Kivánok Önnek minden jót az életében, és áldja meg az Isten Önt és kedves családját.
Szeretettel: Margit, Magyarországról





2010.09.03
"Draga Margit!!

halas vagyok,es koszonom szepen a gyors valszat,nagyon jol eset!!! Kedvesen es szepen irt,batorito szavai a szivem legmelyeig hatottak.Nem bantott meg semmivel,en is ugy godolom hogy a kitarto hit hozza meg gyumolcset, semmi nem tortenik egyik naprol a masikra.En is remenykedem es imadkozom kisfiam gyogyulasaert es teljes szivvel remelem hogy ez megtortenik!!!!Olvasom irasait ,konyveit amelybol arad a beke es szeretet,feltolt,es lelekem megtelik szeretetel!!!
Peldamutatoak,remelem sokan ratatalnak az on oldalara ,en is terjesztem akinek csak tudom! Maradok mely tisztelettel a tavolban,de szivvel lelekkel az utitarsa vagyok azon az uton amely ISTENHEZ vezet!!!! Monika"


Válasz

"Kedves Mónika!

Köszönöm kedves levelét, igazán örülök neki, ha weboldalamon megtalálja azokat az írásokat, amelyek feltöltik lélekben.

Megköszönöm Önnek, hogy terjeszti az oldalamat, én igazán semmiféle reklámot nem csináltam neki, csak megnyitottam és a Jó Istenre bíztam, hogy akinek szüksége van rá az találja meg és legyen a segítségére. Bízom abban, hogy az angyalok irányítanak bennünket és mindig oda találunk ahova szükséges, ahol találunk lelki táplálékot. Ezt saját tapasztalatból tudom."

Szeretettel: Margit


===============================================


7. 2019.11. VG. levelezése


Tisztelt Margit!

"Sajnos Jézus a fény elnevezésû honlapján nem sikerült regisztrálnom. 4 éve foglalkozom szellemtannal (Névtelen Szellem, Vay Adelma, Zita és Gizi médium közlései, Alan Kardec, Emanuel Swedenborg stb.) köszönöm a médiumi közleményeit (a tanító szellemnek különösen), melyek fejlesztõleg és építõleg hatnak rám.

Köszönettel.

V. G."

válasz

"Tisztelt V. G!

Köszönöm a látogatását a honlapomon. Örülök, ha talált a saját maga számára olyan írásokat, amik segítik a lelki fejlõdésében. Éppen azért hoztam létre ezt az oldalt, benne a fórumot, hogy minél több információt tudjak tovább adni, azoknak, akik ezt igénylik. Én már nagy örömömre már a 90-es évek végén hozzájutottam a Névtelen szellem által közölt könyvekhez, szinte mind meg van, nagyon nagy öröm ez a számomra, mert ezekbõl nagyon sokat tanultam, akkor még nem is volt számítógépem, internetem, csak könyveim. Ezeket mind én is elolvastam.
Regisztrálni nem lehet az oldalra, csak olvasni, mert kénytelen voltam lezárni, már évekkel ezelõtt, mert rengeteg olyan írásokat raktak bele, ami nem egyeztethetõ össze az oldal szellemiségével, és rengeteg reklámmal tömték meg, amit nem gyõztem letörölni, így csak olvasni lehet, és nincs jelentõsége annak, hogy regisztrált vagy sem, mert azok sem léphetnek be, akik régen regisztráltak, csak én a kezelõje tudok belépni és tölteni fel anyagokat.”
Üdvözlettel: Margit

"Tisztelt Margit!

Én köszönöm Önnek, hogy a honlapját olvashatom, mindig örömmel tölt el, és megtiszteltetés számomra, ha még ma élõ, aktív és értékes szellemi kincseket közreadó médiumra találok. A médiumi képesség értékes szellemi adomány, melyet csak az arra "méltó" személyeknek adatik meg. Jómagam az evangéliumi spiritizmus követõjeként a több mint 100 éves hagyományokra visszatekintõ Szellemi Búvárok Pesti Egyletének (alapítója: dr. Grünhut Adolf) magyarországi maradványának a Spirituális baráti körnek (alapítói: Kotányi Ottó, és Karsay István) a lelkes tagja és látogatója voltam. Sajnos idõközben a Spirituális baráti kör is megszûnt Ottó idõs korára és betegségeire, illetve István állapotára tekintettel. Jelenleg az interneten, a facebook-on a Szellem tudomány alapja zárt csoport (Karsay István és Biró László által létrehozva) mûködik 695 taggal (mely létszám folyamatosan változik). Ebben csoportban található a világ egyik legnagyobb magyar nyelvû szellemtani tárhelye (közel 800 GB), az alapítók áldozatos munkájának eredményeként. Az Ön csodálatos közleményeibõl is szoktunk a zárt csoportban közreadni tanításokat, természetesen mindenkor forrásmegjelöléssel. Sajnos az Ön facebook profiját nem találtam, de ha rendelkezik ilyen profillal és hozzájárul, akkor nagyon nagy szeretettel, és örömmel hívnám meg a zárt csoportunkba, hogy tovább emelje annak színvonalát.

Szeretettel és tisztelettel, kívánok további nagyon jó egészséget és aktív szellemi munkát!
V.G."

válasz

"Tisztelt V. G.!

Köszönöm a megtisztelõ szavait, törekszem arra, hogy az életemet Isten akarata szerint tudjam élni, igaz vannak még az életemben megoldandó feladatok, de mindig aszerint cselekszem, ahogyan azt belülrõl érzem, ahogyan kapom a sugallatokat.
Én is tökéletesen azokat az irányokat követtem az életem során az olvasásban, ami ezekben a könyvekben olvastam. Én is jártam a Karsay István elõadásaira, a 2000-es évek elején, már az idõpontot nem tudom, azt hiszem 3 évig járt le két hetenként a mi városunkba és ott tartotta a szellemtani elõadásait, én nagyon szerettem azt az irányvonalat, amit tanított. A szellemtani hírleveleit azóta is minden hónapban küldi nekem is. Szóval nem szakadtam el attól a tanítástól azóta sem.
A Facebookon nem vagyok fent, köszönöm a meghívást de, egyrészt nincs rá idõm, mert a weboldalt - (fórumot) próbálom rendszeresen tölteni, és a levelekre válaszolni, mert hála Istennek elég nagy a látogatottsága. Azt hiszem a Jó Isten akit akar, azt úgy is ide fogja irányítani, hiszem azt, hogy nincs véletlen. Akinek ide kell találnia, az úgy is idetalál, akit meg nem érinti meg az ilyen téma az máshol talál a maga számára olvasnivalót, ami az õ lelki fejlõdését segíti elõ.
Köszönöm, hogy a közösségeikben használják az égi segítõim által közölt tanításokat. Ezért dolgozom rajta naponta, hogy tudjak segíteni másoknak, hogy felhasználják a lelki fejlõdésükre.
Üdvözlettel: Margit
================================================

A TOVÁBBI LEVELEK FOLYTATÁSA A KÖVETKEZÕBEN

.


FOLYTATÁSA AZ ELÕZÕNEK

Az Én Utam c. könyv 4 RÉSZÉNEK.






KÖZLEMÉNY


Mint mindent, igyekszem az Isten akarata szerint cselekedni, azért került ez a weboldal is megnyitásra (2008), mert az égiek azt kérték tõlem, hogy az írásaimat és egyebet tegyem közkincsé. Így lett egy terjedelmes weboldal a fórummal kiegészítve. De a vendégkönyvet és késõbb a fórumot is le kellett zárni, az alábbi írások és hasonló megjelenésû közlések miatt, mert nem tartottam összeegyeztethetõvé az általam képviselt tanítással. Így vált olvasó fórummá, amit így is nagyon sokan látogatnak. A mai napig 4.860.520 látogató olvasott itt.(2020.02.08.)

"Mert, ahol megjelenik a fény, ott az árnyék is", az alábbi levelekbõl látszik, hogy egyes emberek mennyire szûklátókörûek, és milyen támadólag közelítenek meg másokat, akik nem úgy hisznek, mint õk, ezzel együtt mennyire nem tudják elfogadni más emberek hitét, meggyõzõdését. Én elfogadom azoknak a bezárt közösségeknek is a meggyõzõdését, hitét, hogy õk így gondolkodnak, de nem értek vele egyet. Én is megtapasztaltam ezt, és tudom, hogy a vezetõség fegyelemmel követeli meg, hogy csak az az igaz tanítás, amit Õk adnak, a többi az ördögtõl való. Ez vonatkozik sajnos egyes nagyobb egyházakra is, akik nem fogadják el a reinkarnációt. Ezekbõl a levelekbõl is látszik a más gondolkodásuk. Azért is tettem fel, hogy megmutassam, hogy ilyeneket is kapok.
Döbbenetes, hogy sokan oldalakat képesek bemásolni a bibliából, de nem a saját szavaikkal próbálják megmagyarázni, csak idéznek.

================================================

================================================


1. Edina levelei - 2010.

Ezt az írást M. Edina tette fel a fórumba 2010.12.30-án, amikor még a fórum nyitott volt, de idõközben, az ilyen és ehhez hasonló írások miatt le kellett zárnom. Így vált a fórum olvasó fórummá. 2011.Jan-ba ezt levettem.

Ide másolom be azt, amit levettünk.


"Isten más, mint a teremtett világ, amely tõle függ. Isten teremtõ, szeretõ és megszólítható SZEMÉLY. Személyiségünk megismételhetetlen, nem oldódik föl, nem folyik át más emberbe. Isten az embert a test és lélek egységében teremti, test és lélek ugyanazon egységben támad fel, és õrzi meg az örök életben egyéniségünket. A feltámadásban reményeink és igaz vágyaink örökre megvalósulnak, az üdvösségre jutva átéljük a személyes boldogságot, a földi élet értékei nem tûnnek el, hanem beteljesülnek.
Végzet nem lézetik, mindent Isten szeretõ akarata irányít, ezért az ember keresheti és megtalálhatja az igazságot, Isten erejével képes szabadon a jót választani, van értelme küzdenie a rossz ellen. Ha Isten világos akaratát követi, jobbá teheti a világot. Az ember tudhatja, mi a jó és mi a bûn, azt is, hogy a bûnéért felelõs, de van örömhír: Isten segítségére siet, irgalmával megtisztítja és felemeli. Irántunk való szeretete oly nagy, hogy szabadulásunkért Egyszülött Fiát sem kímélte, hanem áldozatul adta, hogy ,,aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen,,. Jézus megtestesülésében maga a Fiúisten jön el az emberi életbe, húsvéti feltámadáskor pedig nem újraszületik, hanem megdicsõült testben megjelenik tanítványainak, majd visszatér az Atyához és többé nem születik újra a földön. Csak a világ végén, az utolsó ítéletre ,,jön el ismét úgy, amint szemetek láttára mennybe emelkedett,,. (Apcsel 1,11b)
Miért terjed hát a lélekvándorlás tana? Az élet, a világ bizonytalansága miatt napjainkban igen sokan természetfeletti igazságokra, vallási élményekre vágynak. Érthetõ, hogy az ember ebben is a könnyebb, az olcsóbb, s a neki tetszetõsebb megoldásokat keresi. A lélekvándorlás tanítása röviden: az ,,örök egy,,-bõl kiszakadó lélek arra kényszerül, hogy minduntalan új testet öltsön fel, hogy az újraszületések sorozata után megtisztulva visszaolvadhasson a világlélekbe.
A FELTÁMADÁSBAN HISZEL VAGY A LÉLEK VÁNDORLÁSBAN?

,,Hiszek a test feltámadásában.,, Ellene mondok tehát a lélekvándorlás tanának, mert tudom, hogy két úrnak egyszerre nem lehet szolgálni. Áldalak téged, Istenem, mert Te szereted, amit alkottál: az anyagi világot is, melybõl testem épül. Hiszem, hogy ez nem börtöne lelkemnek, hanem vele szoros egységet alkot az egyetlen földi életem során. Vallom Krisztus megtestesülését, halálát és feltámadását. Köszönöm, Jézus, hogy Te örömmel magadra vetted testi életünket, osztoztál a sorsunkban. Hálát adok feltámadásod örömhíréért. Osztozni akarok életedben, hogy részem legyen feltámadásodban is. Hiszem, hogy testem-lelkem egységében én magam támadok fel, örök boldogságomat és teljes önmagamat így nyerem el országodban.
(karizmatikus.hu)


Ezt már emailban írta .

Tisztelt Margit! 2010.02.04.

Abszolút nem érdekel, hogy ki olvassa és ki sem a hozzászólásomat a fórumon, hiszen bármilyen emailcímrõl, bárhonnan, bármikor regisztrálhatok az oldaladon és hozzászólhatok, igaz csak egyszer, mert utána letiltasz. Úgy hogy ha azt hiszed, hogy a cél a lejáratásod volt, és azzal, hogy kitiltottál, komolyabban megbántottál, nagyon tévedsz. Ez csakis a Te szegénységi bizonyítványod, a Te bûnöd, hogy így jársz el az emberekkel. Talán magadból indulsz ki. Végülis a véleményemet itt is elmondhatom, sõt, talán még nyitottabban, mint az oldaladon. Az sem érdekel, ha bele sem nézel, a lényeg, hogy leírhatom az érzést, amely elég vegyes. Felháborító, amit csinálsz. Egyszerûen nem emberhez méltó a viselkedésed és ez csak azért dühít, mert ,,állítólag,, Jézus igéjét hirdeted. Remélem idõvel minél több ember rájön, milyen is vagy valójában. Hihetetlen milyen megalázó módon iktatod ki azokat, akik nem az ínyedre valók. Nézz körül, a fórumba rajtad és Tímeán kívül jóformán senki nem szól. Miért is tenné. Nincs értelme. Irogass csak magadnak. Nincs benned semmi tisztelet mások iránt. Figyelmedbe ajánlanám Michael H.Brown: Légy te is imaharcos címû könyvét. Sokat tanulhatnál belõle, persze amilyen szûk látókörû vagy, biztos vagyok benne, hogy csak azért sem vennéd a kezedbe. Hiba. Tanulni mindig, mindenbõl lehet. Még akkor is, ha azt nem kívánt személy ajánlja.
Minden esetre én ezentúl minél távolabb tartom magam az oldaladtól, mivel valami nagyon nem stimmel benne, és igyekszem minél több embert távol tartani tõle. Tudod, van egy olyan meglátásom, hogy a betegséged sem akármiért alakult ki.
Isten veled, Edina

Válasz

Tisztelt Edina! 2010.02.04.

Köszönöm levelét, és észrevételét, de valamiben nem látott tisztán ebben a fórumban. Ezt a fórumot mi egy olvasó fórumként mûködtetjük és Timeával írjuk bele azokat az írásokat, ami a mi meglátásunk szerint helyes. Mi valljuk a reinkarnációt, karmát, gyógyítást és egyebeket, ami nem ellenkezik a mi gondolkodásunk szerint az evangéliummal. Mert mindegyiket meg lehet találni az evangélumokban is csak egy kicsit gondolkozni kellene rajta, mert a lapunk tartalma nem más csak annak a tartalomnak a szavakkal kifejezett tartalma.
Ma az emberiség zöme, aki igazán törekedik az evangélium megértésére azok felismerik benne azt, ami fontos a számukra. Ezt az elmúlt két év tapasztalatai is azt mutatják.
Szükség van rá, mert nagyon sokan egyetértenek ezzel a szemlélettel és gondolkodással, csak egy kicsit mindenkinek a szavak mögé is kellene nézni és rögtön megtalálná azt, ami megegyezik azzal, ami a bibliában is van. Sajnos nagyon sokan vannak még, akik csak az egyházak által keményen irányított tanítást képesek elfogadni, de majd egyszer rájönnek, arra, hogy van azon kívül más is. Az, ha valaki nem ismer valamit, az még nem jelenti azt, hogy nincs. Csak éppen nincs róla ismerete. Ez így van, ezt nem csak én mondom, nagyon sokan mondták már ezt olyanok, akik komolyan foglalkoznak ezekkel a dolgokkal.

Mindenképpen megköszönöm Önnek a levelét és én egyáltalán nem haragszom, mert tudom, hogy mindazt amit leírt a lelkében igaznak véli és én tisztelem mindezért a véleményéért, de kérem értse meg, hogy ez a weboldal egy olvasó - tanuló fórumként üzemel, nem egy vitafórumként, mert sok helyen találkoztam már olyannal, ahová bárki, bármit beírhat, mivel nekünk a szándékunk csak az, hogy azok az információk amivel mi rendelkezünk tovább adjuk másoknak, akiket ez a téma érdekel, olyan mint egy "svédasztal" amin minden megtalálható, ami a mi gondolkodásmódunkkal megegyezik. De csak az, mert akkor ellentmondásos lenne a lap tartalma, mint abban az esetben is amit ön bemásolt, mert annak a szellemisége a mi lapunknak nem teljesen megfelelõ, mert mi hisszük és valjuk, tudjuk, hogy van reinkarnáció. És az Ön által bemásolt írásban pedig csak egy életrõl beszél, és nem hisz a lélekvándorlásban.

Ezért került levételre a hozzászólása, és úgy gondoltuk, hogy ilyenek ne forduljanak elõ, a témaköröket is lezártuk, mert ezzel biztosítjuk az idelátogató vendégeknek azt, amire nekik szükségük van.
Én meg értem Önt, hogy most ezt a lépésünket felháborítónak tartja, de gondoljon csak bele mi lenne, ha mindenki, mindenféle írást ide bemásolna, ami nem egyezik meg azzal, amit mi képviselünk. Higgye el nem akarunk senkit sem megbántani, sõt a célunk az, hogy azért dolgozunk ezen a lapon, hogy minél több embernek tudjunk segíteni a lelkük épülésében.
Most képzelje magát bele a mi helyzetünkbe, nem tudom, hogy Ön mûködtet-e weboldalt? és pl. én bemásolnám oda az én reinkarnációs írásomat, biztosan Ön sem örülne neki. Én azt mondom, és az a hitvallásom, hogy tartsuk tiszteletben egymás hitét. De azt megjegyezném, hogy ez egy nagyon nagy felelõsségteljes munka. Igen munka, mert nagyon sokat dolgoztunk rajta az elmúlt majdnem két évben. De megérte, mert már közel 100 ezer ember látogatta meg (2010), és sok ember fejezte ki örömét és köszönetét, azért amit tettünk eddig másokért., önzetlenül, szeretetbõl, szolgálatként.

Az, hogy Ön engem szûklátókörûnek nevez, arról lehetne vitát nyitni, de nem teszem. Ha megnézi a lapomat, nagyon sokféle tanítás van rajta, a fórumban csak 158 témakõr és még a weboldal tartalma is, akkor ki a szûk látókörû? Én ezeket ismerem és képviselem.
Szóval én azt kérem Öntõl, hogy ne ítélkezzen senki felett, az, ha valami, amit talál és nem tetszik, sajnálom, de biztosan talál magának a neten sok olyan tanítást, amit Ön képvisel.
Kívánom Önnek, hogy találja meg azokat az írásokat, ami a lelkét békével és nyugalommal tölti el.
Tisztelettel : Margit


================================================

2. 2011.01. Magdi levelei

Kedves Margit!

Örülök, ha valaki rátalál a honlapomra és ott talál olyan írást vagy dolgot, ami használ a lelkének. Az ellen sem lenne semmi kifogásom, ha valaki szeretne továbbadni belõle. A gondom csak az, kedves Margit, hogy az ön honlapja nem az evangéliumot tükrözi, nem csak Jézus Krisztust emeli fel, hanem különbözõ tanokat ötvöz össze. Meggyõzõdésem szerint és a Biblia tanítása szerint nincsen más út Istenhez, csakis Jézus Krisztuson keresztül.


Ön, kedves Margit, nagy részben a megtévesztõ tudományát hirdeti, csak vallásos köntösben. Nem szakadt el azoktól a dolgoktól megtérésekor, amik korábban irányították, így létrehozott egy kevert hitet, ami semmiképpen nem a tiszta bibliai hit. Olyasmit tanít, amit a Biblia másképpen hirdet.

Pl. " Tájékoztatásul csak annyit szeretnék nektek elmondani, hogy nem ezek az írások fognak benneteket az üdvösségre vezetni, hanem azok a jó cselekedetek által fogtok üdvözülni, ami a szívetekben él és mûködik." - írja ön.

Ez nem igaz, drága, üdvözülni senki sem fog a jó cselekedetei által, csakis Jézus Krisztus váltsághalála által! Úgy írja a Biblia: „Mert kegyelembõl tartattatok meg, hit által; és ez nem tõletek van: Isten ajándéka ez; Nem cselekedetekbõl, hogy senki ne kérkedjék. Eféz. 2.8-9

Megigazulván ingyen az õ kegyelmébõl a Krisztus Jézusban való váltság által, Róm. 3.24
Azt tartjuk tehát, hogy az ember hit által igazul meg, a törvény cselekedetei nélkül. Róm. 3.28 (A cselekedetek fontosak, megmutatják a bennünk lévõ hitet, de üdvösség csak hit által van!!!!)

Csodálkozom, hogy Attól, a ki titeket Krisztus kegyelme által elhívott, ily hamar más evangyéliomra hajlotok…. De ha szinte mi, avagy mennybõl való angyal hirdetne is néktek valamit azon kívül, a mit néktek hirdettünk, legyen átok.
Tudván azt, hogy az ember nem igazul meg a törvény cselekedeteibõl, hanem a Jézus Krisztusban való hit által, mi is Krisztus Jézusban hittünk, hogy megigazuljunk a Krisztusban való hitbõl és nem a törvény cselekedeteibõl; Mivel a törvény cselekedeteibõl nem igazul meg egy test sem. Gal. 2.16

Megítéltetni fognak a cselekedetek által azok, akik nem hittek Istennek és nincsenek beírva az Élet könyvébe. Jel. 20.12



Más:
Nincs az életedben olyan, hogy nem, mert azzal az Isten akarata ellen cselekszik az ember. Nem ellene kell cselekedni, hanem vele és érte. Ha ez így van az életedben akkor az Isten méltó ajándékát a földi gazdagságot is megtapasztalhatod. Téves felfogás az, hogy aki gazdag annak nincs is köze az Istenhez mondják sokan. A földi gazdagság is egy életforma, ami
semmivel sem különb a szegénységnél, csupán a lehetõségek mások, de az elvárások is ennek arányában növekednek." - írja ön.

Ezzel ellentétben az Ige azt mondja: A kik pedig meg akarnak gazdagodni, kísértetbe meg tõrbe és sok esztelen és káros kívánságba esnek, melyek az embereket veszedelembe és romlásba merítik.
Mert minden rossznak gyökere a pénz szerelme: mely után sóvárogván némelyek eltévelyedtek a hittõl, és magokat általszegezték sok fájdalommal.
De te, óh Istennek embere, ezeket kerüld; hanem kövessed az igazságot, az istenfélelmet, a hitet, a szeretetet, a békességes tûrést, a szelídséget.
Harcold meg a hitnek szép harcát, nyerd el az örök életet, a melyre hívattattál, és szép vallástétellel vallást tettél sok bizonyság elõtt. 1 Tim. 6.10

De a világi gondok és a gazdagság csalárdsága és egyéb dolgok kívánsága közbejõvén, elfojtják az ígét, és gyümölcstelen lesz. Márk. 4.19


Jézus maga mondja: Ne gyûjtsetek magatoknak kincseket a földön, hol a rozsda és a moly megemészti, és a hol a tolvajok kiássák és ellopják;
Hanem gyûjtsetek magatoknak kincseket mennyben, a hol sem a rozsda, sem a moly meg nem emészti, és a hol a tolvajok ki nem ássák, sem el nem lopják.
Mert a hol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is. Mát. 6.19

Ön létrehozott egy keverékvallást, ami szinkretizmus és utálatos Isten elõtt!!!!!
Szinkretizmus, amikor valaki különféle vallások tanítását, vagy különbözõ filozófiai irányzatokat (kettõt vagy többet) ötvöz egymással, egy így keletkezett világképet vall, ez alapján gondolkodik, cselekszik. Így vannak akik a Biblia tanítását, és a keresztyén hitet sámánizmussal, parajelenségekkel, szellemidézéssel, természetgyógyászattal, keleti misztikával, esetleg más világvallások tanításával elegyítik.

Javaslom, hogy vagy térjen egészen a Biblia hitére, tisztán Jézus Krisztus tanítására, vagy az ezoterikus elveibõl hagyja ki az Isten Fiát! A kettõ nem jár egy úton!!!!!!!

Éppen ezért nem járulok hozzá, hogy a honlapomról bármi is az önére kerüljön, fõleg nem hivatkozással. Nem akarom, hogy az én honlapomnak az önéhez köze legyen.

És ezt nem szeretetlenségbõl vagy felsõbbrendûségi érzésbõl vagy ilyesmibõl írom, hanem nagy-nagy szomorúsággal, de határozottan!

Kívánom, hogy Isten tisztítsa meg a tudatát a hamis tanoktól és segítse igaz ismeretre, ami mellõzi a sátáni, testi tudományokat.

Szeretettel: Magdi


Válaszom:
Köszönöm válaszát és én a témát lezártnak tekintem.
Üdv. Margit


Ennek ellenére csak tovább írt a hölgy.

2011.01.24.

Margitka, akár hiszi, akár nem, eddig mindenki azt vett le az oldalamról, amit akart. De tudatosan nem fogok ezoterikus dolgokhoz társulni, az biztos. Örülök, ha mások tovább adják, de annak egyáltalán nem, ha összeötvözik más vallásokkal, mert ez utálatos Isten elõtt. Én az Ön oldaláról semmit nem vettem le, ez is 100%. Úgyhogy egész nyugodtan szembesíthet a saját szavaimmal, mert ezoterikus dolgok nekem nem kellenek.

Az igaz, hogy minden jó Istentõl származik, semmi sem a miénk. De ami ránk van bízva, azért felelünk. Én azért is hoztam létre a honlapot, hogy terített asztal legyen, ahol bárki találhat felüdülést. De csakis Istennél és nem a keleti misztikával karöltve!

Az Ige azt mondja, hogy mi is tudjuk, hogy mi a jó és a rossz nagyon sok mindenben és a döntések felelõssége minket, embereket terhel. Nem csak Isten ítélõszéke elõtt dõl majd el. Ahogy Jézus is mondta: Te tudtad és mégsem azt tetted!

Igen, vannak emberek, nagyon sokan, akik nem hallottak az evangéliumról. Természetes, hogy õket másképpen ítéli meg az Úr. De ez nem indok arra, hogy mindenféle nézeteket összeötvözzünk. Nekik elnézi a tudatlanság idejét, mert nem tehetnek arról, hogy nem hallották. De nekünk kezünkben van a teljes Írás! És abban az áll, hogy Isten nem tûri meg a bálványimádást! Miért ajánlja a honlapja a gyémánt csakrát, az ezotériát és a reinkarnációt? Ez lenne a fejlõdés? Rettenetesen fog csalódni az utolsó napon!

Megírtam Önnek az ezékieli Igék fényében az ellenérzésemet azzal kapcsolatban, hogy Ön hozzátesz a Szentíráshoz. Engem a továbbiakban felelõsség nem terhel. A döntés az Öné. És a következményeket is viselnie kell azért, hogy az embereket tévútra vezeti, veszélyes zsákutcába.

Megmondom õszintén, hogy szinte fáj, hogy belekeveri a keleti tanokat Isten Igéjébe. Ha csak tisztán azt hirdetné, örömmel olvasnám az írásait. Miért kell az Úr beszédéhez hozzátenni?

Isten adjon lehetõséget, hogy meglássa a valóságot. Ne hárítsa el szavaimat élbõl, hanem gondolja át, mert a drága Ige meg van fertõzve az idegen tanok által az Ön honalpján.

Szeretettel:
Magdi
01.24

Válasz
Kedves Magdi!
Nagyon szépen köszönöm a levelét és az aggódását miattam, de kérem ne fárassza magát, ne az én lelki életemmel törõdjék.
Én ugyanis az elõzõ levelére is azért nem válaszoltam, mert nem tartottam érdemesnek arra, hogy valakivel is vitába szálljak, vagyis ellenszegüljek olyan témának, ami számomra érdemtelen. Mert Ön ugyanis az elõzõ levelében teljes mértékben felismerhetõvé tette az Ön hitét, amit én nem szeretnék követni abban a formában, amiben Ön él és hisz.
Én ugyanis a szeretet helyezem elõtérbe, az embertársaim iránt érzett szeretetemet, mert annál nincs fontosabb, hiába fújja valaki az evangéliumot elejétõl a végéig kívülrõl, ha a benne leírtakat nem cselekszi meg, akkor az egész egy üres beszéd.
Mert kifogásolta, hogy én azt írtam, hogy a cselekedeteink által nem üdvözülhetünk, akkor csak a szavaink által? , amik Jézus szerint üresek, ha nincs benne tartalom, vagyis jó cselekedet.
Akkor Jézus a tanításai során miért mindig arra kérte a tanítványait, hogy azt cselekedjék, amire tanította õket? A cselekedeteink tükrözik a hitünket, az Istennel való élõ kapcsolatunkat. Mert "szívbõl szól a száj", csak azt tudja mindenki kiadni a szívébõl, ami benne van. Ennyi.
Már pedig Ön kedves Magdi ezt cselekedte velem szemben, mert olyan formában tett a hitérõl tanubízonyságot, hogy eszem ágában sincs ilyen írást, tanítást követni és válaszolni rá.
Ön teljesen biztosnak érzi magát a hitében és ezért mások felett jogának tartja az ítélkezést ugye? Az én hitem szerint nincs joga egyik embernek sem megítélni a másik embert a hitében, mert csak Istennek van joga megítélni mindannyiunkat. Amikor pedig az emberek megítélik embertársaikat, hogy õk téves tanítást tanítanak, mint ahogy Ön engem elítélt, az nem Isten hívõ ember, az a gonosz által küldött gondolatokat továbbítja.
Számomra az az igaz ember, aki a hitében nem sérti meg a meg a másik embertársát és tiszteletben tartja az õ hitét. Legyen az bármilyen vallás, jehova tanui, buddha, keresztény, muszlim stb. Mert minden ember másképpen hisz, de a lényeg, hogy Isten tanítását követi. Ez olyan mintha sok ember nekikezd és mindenki egyformát, mondjuk pörköltet fõz, de mindenki más formában, sorrendben és arányban rakja bele a hozzávalókat, mire elkészül és tálalják, mindegyik pörkölt, és finom. Akkor mi a probléma? A cél a lényeg. Isten.
Ugyan úgy az Istent is sokféle úton megközelíthetjük, de mindegyiknek az alapja, hogy az emberek lelkében a szeretet mûködjön, ne pedig az önteltség, a magabiztosság, ítélkezés töltse ki azt a helyet az emberek szívében.
Ön magát szépen fényezi, míg másokat lenéz, márpedig aki a másik ember hitét megkérdõjelezi, az sokkal nagyobbnak, jobbnak tartja magát a másiknál.
Jézus is megmondta a tanítványainak, amikor egymás között azt kérdezték, hogy ki a nagyobb a másiknál? Jézus nem azt mondta, hogy te vagy te stb. hanem a tudomásukra hozta, hogy õk testvérek Istenben és mindannyian egyformák. Pedig a valóságban nem egyformák voltak, de Istenben egyek voltak, és ez a lényeg.
Sajnos azért tart itt a világ, mert még azok az emberek is egymás ellen fordulnak, akik Istenben hisznek, akkor mit lehet várni azoktól az emberektõl, akik nem hisznek Istenben.

Az én számomra az az út amit járok, az az igaz út, bármennyire is nem tetszik Önnek, én tiszteletben tartom az ön hitét, mert mindenki abban és úgy hisz, ahogyan azt õ jónak látja.
Egyébként nagyon szépen tudomásomra hozta, hogy az ön weboldalának nem lehet semmi köze az én oldalamhoz. Érdekes? Merthogy ahogy nézelõdtem az oldalán találtam sok olyan írást, ami az én weboldalamról származik, mert én az én szerkesztésemet megismerem, mindig van rajta ismertetõ jel hagyva, amit csak én tudok. Akkor hogy is van ez???
Leócsároljuk embertestvéreinket és közben arról az asztalról táplálkozunk, tudja a régi jó közmondást.
Ne errõl ennyit. Már így is sokat írtam, de szerettem volna a tudomására hozni az én véleményemet az Ön hitérõl, ha már nem hagyott békén és újra írt nekem. Pláne ajánlgatja az oldalát, tudja mit nem érdekel ez a téma.
Én a régi hitemet már régen megváltoztattam, mert sajnos régen én is majdnem hasonlóan hittem és gondolkodtam mint Ön, csak szó szerint értelmeztem a bibliát és rájöttem, hogy az csak "vak hit", ami nem vezet sehová. Azért tartanak ott a kötött dogmák által az egyházak is, hogy üresek a templomok, mert az emberek elkezdenek gondolkozni és rájönnek, hogy a kötöttség egy bezártság, és csak azt lehet gondolni, amit mondanak, nincs az embereknek önálló gondolatuk, csak idézgetni tudnak a bibliából, sajnos sok ilyen emberrel találkoztam már életem során.
Irásomat szeretettel írtam és Ön úgy értelmezi, ahogyan jónak látja.
Üdv. Margit

Kedves Margitka!

Egészen biztos lehet abban, hogy az Ön weboldaláról semmi sincs az enyémben. Nem is ismertem az Önét eddig. Ha mégis lenne, kérem, jelezze név szerint és azonnal leveszem. Mert hát sok testvér küld írásokat szeretettel és szívesen felteszem olykor.

Az írásnak van egy olyan hibája, hogy nem mindig tükrözi írójának hangvételét és nagyban függ attól, hogy valaki milyen szívvel olvassa. Én nem akartam semmiképpen megbántani, de a leghatározottabban állítom, hogy az ezotériát a Biblia hitével összemosni bûn! Nincs az a szeretet, ami megengedné, hogy a Szent Íráshoz bárki hozzátegyen!

Nézze, nem ismer engem. Még senki nem mondta, hogy öntelt és büszke vagyok, de nem baj. Ez mind azért van, mert megírtam határozottan, hogy Ön téved akkor, amikor a vallásokat összekeveri. Nagyon sajnálom, mert egyébként egy olyan õszinteséget és kedvességet látok Önben, ami vonzó lenne, ha a hamisítatlan Igét követné. Nagyon fájlalom, hogy a megtévesztõ mégiscsak becsempészte az Ön szívébe a mérget, mégpedig a szeretet nevében.

Tudja maga is Margitka, hogy az Istentõl való eltérés halálosan végzetes helyzetet hozott elõ a világban, ami nagyon sok ember halálát okozta, mégpedig örök halálát. Istennek nagyon nagy áldozatába került, hogy az emberek közül kimentse, akiket csak lehet. De ez nem történhet másképpen, mint Jézus Krisztus áldozata árán. Sem cselekedetek, sem beszéd, semmi nem segít, csakis Jézus Krisztus! A cselekedetek csak tükörképei megváltozott életünknek. Igen, nagyon fontos a cselekedet, de nem aszerint leszünk megítélve. Nincs az a mennyiségû jócselekedet, amivel ki lehetne vívni a gyõzelmet, el lehetne érni a Mennyet. Hiszen akkor Jézusnak nem kellett volna meghalnia. Akkor jó cselekedeteinkkel is elérhetnénk az üdvösséget. Ez egy érdekes helyzet, mert a hit cselekedet nélkül halott önmagában, de mégsem visz Isten országába. Szükség van rá, de nem üdvözít.

Az pedig egész egyszerûen nem igaz, hogy mindegy, hogy valaki hindu vagy buddhista vagy keresztény, mert minden vallás Istenhez vezet. Kérem, olvassa el figyelmesebben azokat az Igeverseket, ahol azt mondja Isten, hogy nincs semmi közössége más istenekkel! "Én vagyok és nincs kívülem más" sof. 2.15. Az egész Biblia tele van intéssel, hogy ne imádjon, ne tiszteljen más istent az élõ Isten népe. "Én vagyok az elsõ, én az utolsó, és rajtam kivül nincsen Isten." Ésa. 44:6. Mondhatja azt, hogy a Biblia mennyire kategórikus és szeretetlen, hiszen egyenesen kijelenti, hogy nem lehet tisztelni senki mást. Fémbõl készült buddha-szobrot imádni? Pontosan az ilyen bálványimádás miatt fordult el Isten Izraeltõl, akit saját népének tekint. Ha nekik nem nézte el az Úr, hogy Õmellette más pogány isteneket is tiszteljenek, akkor higgye el, hogy Önnek sem fogja elnézni. Mert Isten nem csak a szeretet Istene, hanem az igazság és az ítélet Istene is.

Én elhiszem, hogy határozottságom egy rövid levélben ellenszenvet váltott ki Önbõl, de Isten tudja, hogy mindez nem szeretetlenségbõl fakadt. A prófétákat is megölték a történelem folyamán, mert azt hirdették, hogy az emberek hite nem jó és vissza kell térni Istenhez, mert egyedül Õ méltó az imádatra. Én Istennek egy nagyon egyszerû szolgája vagyok csak. Szeretem a tiszta Bibliát. Minden, ami azon kívül van, hamis és kerülendõ. Ez nem szeretetetlenség, Margitka, különben Istenben sem lenne szeretet. Olvassa el, hányszor népe ellen ment emiatt! El nem szenvedheti, ha valaki az Õ nevét emlegetve más isteneknek is hódol.

A sátán legnagyobb megtévesztése, hogy a keleti vallásokba is becsempészte Jézus személyét, önmagát is a világosság angyalának adva ki. Csak úgy lehet ezt felismerni, ha a Biblia az egyedüli zsinormérték. Örömmel olvastam, hogy volt idõ, amikor csak a Biblia volt Önnek az egyetlen érték. Kérem, forduljon vissza egészen Isten Igéjéhez.

Nem tudom, számít-e valamit, amit írtam. Remélem, nem hiábavaló mégsem. Isten legyen a segítségére, hogy megláthassa, hogy nem minden út vezet Istenhez.

Igazi szeretettel: Magdi


================================================

3. F.Erika 2016.04. levelezése

Kedves Margit!

Azert irok Onnek mert nem hagyhatom hogy rossz iranyba menjen! Olvastam a blogjat es meg kell mondanom hogy On sajnos a nagyon szovevenyes es
alattomos megtevesztes aldozata lett! Aznap amikor elment a termeszetgyogyaszhoz akkor valoszinuleg nem Jezus gyogyitotta meg hanem
egy bukott angyal Jezus neveben! A termeszetgyogyaszok altalaban szellemi segitseggel gyogyitanak! Ezek a szellemek nem a Teremto Atya mennyei seregehez tartoznak! Ha On Kriontol meriti a mediumi uzeneteit
akkor sajnos On a rossz oldal aldozata lett! Azon az alapon formalnak jogot az on megtevesztesere hogy meggyogyitottak Ont!! En is
belekeveredtem az O halojukba es csak Jezus Krisztus tudott engem kihozni a rossz oldal megtevesztesebol! A new age a Krioni uzenetek a
mediumi uzenetek a Hattorok uzenetei a Plejadok uzenetei mind mind a rossz oldal eszkozei! Egyetlen Igazsag letezik az pedig a Teremto Atya
es fia Jezus Krisztus es a Szentlelek ihletesu Biblia! tovabba van egy blogom ami az en tanusagtetelem!amikor elfordultam ezektol a tanoktol amikben On hisz akkor engem demonok tamadtak meg! es a mai napig is probalnak elijeszteni az igazsag terjesztesetol! Kerem keressen fel egy kereszteny megszabaditot aki meg tudja szabaditani azoktol a megkotesektol amiket a rossz oldal csinalt akkor amikor Ont meggyogyitottak!

Kerem mentse meg a lelket az orok pusztulastol! Legalabb tegyen egy probat!!!! Ennyit meger a lelke!
Udvozlettel egy jo akaroja!
F. Erika!

Válaszom
Kedves Erika!

Köszönöm az aggódását, de kérem ne avatkozzon más emberek hitéletébe, mert az nem tartozik senkire, mindenki saját magáért felel, mert mindenkinek meg van a szabad akarata, hogy hogyan él és miben, kiben hisz.
Egyértelmûen kifejezte a levelében, hogy Ön egy bezárt közösség képviselõje, aki nem tudja elfogadni mások hitét, csak azt, amit Ön képvisel. Ez legyen az Ön dolga, hogy miben hisz, de ne akarjon másokat is egy bezárt hitrendszerbe belevezetni.

Az én weboldalam azért készült a rengeteg témakörrel, hogy minden "nyitott ember", aki akarja megtalálja a saját maga részére, amire e lelkének szüksége van.
Hála Istennek nagyon sok látogatója van az oldalamnak, naponta több mint ezer ember látogatja és sok olyan levelet kapok, amiben az emberek örömüket fejezik ki, hogy ilyet olvashatnak, azt hiszem ez magáért beszél.
Örülök neki, hogy sokkal több nyitott ember van, mint olyan aki csak egy témánál leragad és mást nem is fogad el.

A gyógyítással kapcsolatos írása valósággal nevetséges, mert akkor Jézus sem gyógyított, vagy akkor sem Õ gyógyított, amikor Ó élt?.
Jézus ma is ugyanaz mint 2000 évvel ezelõtt, és ma is ugyanúgy gyógyít, mint akkor, csak sajnos az emberek vitrinbe tették, hogy Õ csak akkor gyógyított és ma már nem.
Hihetetlen, hogy lehet így beszélni arról a tanítóról, gyógyítóról aki életét adta az emberiségért.
Mert ha valaki meggyógyul, akkor azt a gonosz teszi, na ezzel minõsítik magukat azok a gyülekezetek, emberek, akik így gondolkodnak róla.

Egyébként ne aggódjon más emberek lelkéért, csak a sajátjáért, de azért nagyon, mert mindenki csak a saját lelkéért felelõs.

Tisztelettel: Margit


Kedves Margit!

En nem azt mondtam hogy Jezus nem gyogyit! igen is gyogyit es gyogyitott 2000 evvel is de O ezt ugy teszi hogy az Atya es az O dicsosegere valjek nem pedig olyan szellemi vezetok dicsosegere akikrol nem sokat tudni csak annyit amennyit ok leadnak magukrol mediumi segitseggel! Semmikepp nem kioktatni akartam valamirol hanem figyelmeztetni arra a megtevesztesre ami most zajlik! Volt amikor en is nyitott voltam es minden bearamlott hozzam en pedig elhittem ezeket az uj tanokat! Maga Jezus vezetett ki mert en magamtol mar nem tudtam volna ratalalni az igazsagra! Ami utana jott csak megerositette a hitemet! Maguk a demonok tamadtak meg majdnem minden ejjel! Kerem hogy ezen gondolkozzon el, mert nem hazudnek maganak sem senki masnak! Persze tiszteletben tartom a szabad akaratat es tudom hogy mindenki sajat magaert felelos de azert aggodasbol es szeretetbol lehet a masikat figyelmeztetni! En ezert szoltam mert sajnaltam volna azt latni hogy az onhibajan kivul keveredik olyan dologba ami a rossz utra tereli Ont! De mit mondottam nem rossz szandekbol Irtam , dontson sajat akarata szerint! Minden jot kivanok!

2016-04-14

================================================

4. Andi - levelei - Döbbenetes

2009.11.24. Vendékönyvbe írt


Andi.

Kedves Margit!
Minden tiszteletem a Tiéd, a hozzászólásom pedig kérlek, ne vedd támadásnak, mert az távol áll tolem. Szóval.
Vigyázzatok, hogy senki rabul ne ejtsen titeket bolcselettel és hiú megtévesztéssel, amely emberi hagyományhoz, a világ elemeihez, nem pedig Krisztushoz igazodik. Mert obenne lakik az istenség egész teljessége testi formában (Kol 2,8-9)
Sajnálom, de oldalad tele van ellentmondásokkal és bunos gondolatokkal. Szellemgyógyászat? Ezoterika? Isten gyógyító energiája? Reinkarnáció?? (fórum) Hiszem az OROK életet és nincs ember, aki megtud gyozni a reinkarnációról, hiszem azt, hogy az egyetlen dolog ami gyógyít, az az Atya, a Fiú és a Szentlélek, a Szentháromság ereje. Ugye érted?
Sajnálom Margit, de ezeket muszáj volt leírnom, mivel végigjártam New Age útját (tudatlanul és mero meggyozodéssel, hogy ez az Istenhez vezeto út). A Sátán majd Téged is megkotoz, érti a dolgát. Eloszor eláraszt csupa szép és jó dolgokkal, amikrol azt hiszed, hogy Isteni muvek, késobb pedig jon a szenvedés. A végén, ahogy én is tettem, konyorogni fogsz a felszabadító imákért, mert annyira elviselhetetlen lesz a lelki megkotozottség. Addig is imádkozom érted.
Isten áldjon!


"Kedves A.!

Köszönöm látogatásodat és a hozzászólásodat.
Örülök neki, hogy nem nyerte el a tetszésedet ez a weboldal és a benne lévõ tartalom, mert ez a lap azoknak a szeretetteli és nyitottszívû embereknek szól, akik elfogadják Jézust és hagyják, hogy a lelkükben megszólaló hang vezesse õket. Itt ezen a lapon minden idelátogató nyitott ember megtalálja a maga számára azt az írást, ami az õ lelki fejlõdéséhez szükséges, és amiben örömét leli. Ezt a látogatottság és a vendégkönyvbe írt vélemények alapján erõsítem meg.
Egyébként, hogy te mit hiszel, az a te dolgod, de az, hogy engem is megkötöz a sátán azt csak abban az esetben hiszem, ha arról teszek tanubizonyságot, hogy õt szolgálom, vagyis a lelkemben hiszem azt, hogy õ képes arra. Én abban hiszek, hogy Isten kegyelmébõl és az Õ segítségével vagyok képes azon az úton járni, ahol éppen járok.

Egyébként egy jó példa jutott az eszembe, hogy amíg egy madár a kalitkában be van zárva és ott adnak neki enni, addig csak azt látja ami ott van körülötte. De ha a kalitkából kiszabadul akkor messzire repül és akkor azt is látja, hogy mennyi minden van körülötte, amit eddig õ nem látott, és a táplálékát is maga válogatja meg, az, az igazi valóság, nem a kalitka. És megtapsztalja a szabadságot, amit Isten minden teremtményének adott.
Szerettetel: Margit

===============================================

ITT SOK HOZZÁSZÓLÁSÁT KI KELLETT TÖRÖLNI A VENDÉGKÖNYVBÕL, MERT AKKOR MÉG NYITVA VOLT, DE A MOST KÖVETKEZÕ ÍRÁSOK UTÁN KÉNYTELEN VOLTAM BEZÁRNI.


Ezt azután írta A. - amikor már bezártuk a vendégkönyvet.

(FELTÖRTE) CSAK AZÉRT, HOGY KINYILVÁNÍTSA AZ ERÕSZAKOS VÉLEMÉNYÉT, DE EMAIL CIMMEL NEM MERT ÍRNI HÍVATALOSAN, CSAK REJTETT MÓDON. email cím nélkül, és csak a fórumba kiírt bejegyzésemre válaszolt, a de a feltört vendégkönyvbe írt.

ILYEN ARÕSZAKOS, EMBERREL MÉG NEM TALÁLKOZTAM.

2009.12.01,


Kedves Margit!
Úgy gondolom, a hitben benne van az is hogy hiszünk a másik emberben, meghallgatjuk, tiszteletben tartjuk a hitét, és ha nem értünk vele egyet, nem rögtön támadunk és ítélkezünk felette (nem is tehetnénk, hisz nem mi, nem Te vagy Isten és még ez a weboldal sem jogosít fel Téged ilyenre) hanem próbáljuk ész érvekkel, hittel, SZERETETTEL olyan irányba terelni az illetõt ami szerintünk (!) helyes. Szégyelld magad hogy ilyen gyermeteg eszközhöz nyúltál hogy törölted (kénytelen voltál? Nem kényszerített senki) a vendégkönyvet. Úgy gondolom hogy ez a saját szegénységi bizonyítványod, es nem velem toltál ki ezzel a cselekedeteddel, hanem azokkal akik írni szerettek volna a vendégkönyvbe. (moderálsz? Isten is meghallgat mindenkit!)
Adam - ez is Andrea CSAK MÁS NÉVEN


Ha nem lennél, úgy kéne Téged kitalálni! :D
Szóval akkor, írod hogy:


ITT A FEKETE BETÜKKEL ÍROTTAK, AZ ÉN ÁLTALAM ÍROTTAKAT IDÉZI VISSZA.


IM. Az írásaid azért kerültek törlésre, mert az abban leírtak nem illenek bele a szeretetbe, vagyis Jézus tanításaiba, mert folyamatosan csak vádaskodtál, itélkeztél, gusztustalan dolgokat írtál

1. Könnyen kiabálsz és vádaskodsz, mivel mindenki csak a Te írásodat látja, és gõzük sincs arról, vajon milyen gusztustalan dolgokat írtam. Méghogy én vádaskodom? Nem vagy Te egy kicsit beképzelt??? Mutass egyetlen olyan mondtatot, amiben itélkeztem, vádaskodtam, gusztustalan dolgokat írtam!!! Persze csak amit én írtam. Mert kreálni bármit lehet. Ezek után ezt is kinézem belõled. Mirõl Te beszélsz, Margit?! Hogy nem szégyelled magad!

IM. másokra akatad eröltetni a saját vallásodad, hitedet. Az embereknek tiszteletben kell tartani mások hitét, vallását. Egyébként semmi közöm a te vallásodhoz, papjaidhoz, de még csak a vatikánhoz se. Az a te hited.

2. Megint csak azt kérem mutass egyetlen olyan mondatot, amivel másokra akartam erõltetni saját hitemet! Milyen papjaimhoz??? Arról ha jól láttam Ádám írt. Mi közöm nekem ahhoz amit õ ír? De tudod mit? Ha jobban meggondolom, semmi közöd az én hitemhez, az én papjaimhoz, de mégcsak a vatikánhoz sem! Ezzel a kijelentéseddel mindent bebizonyítottál! Semmi közöd Jézushoz!

IM. Én az Istennel vagyok közösségben és számomra az a lényeges amit Õ mond, nem amit egy ember, vagy akár legyen az pap is. Errõl ennyit.

3. Egy következõ kijelentés, amely bizonyítja mennyit érnek neked az emberek. Dõl belõled a gõg, az egoizmus Margit, undorító.

IM. Én megmaradok az én általam képviselt hitben és cselekedetekben és ne akarjon senki engem abban befolyásolni és tévhitben élõnek nevezni, mert nem úgy hiszek ahogyan ti és nem úgy cselekszem ahogyan ti.

4. Ki kért meg rá, hogy úgy cselekedjél? Egyáltalán érted amirõl én írok? Kötvehiszem. Maradj is meg a te csakráidnál meg az egész okkultizmusnál. Az való neked.

IM. Hát én Isten nevét felhasználva nem lennék képes olyan erõszakos lenni mint ti. Nem veszitek észre, hogy nem veszlek észre benneteket. Naponta 5 romboló hozzászólást írni erõszakosan.
Nem semmi!!!

5. Miét beszélsz folytonosan többes számban?? Milyen mi? Ki az az Ádám??? Azért mert egy ember végigkísérte az egészet, már bûnös? Hogy van ez? És újra arra kérlek, egyetlen romboló hozzászólást mutassál, amiket én írtam. Édes Istenem! És még te mered Jézus nevét oldaladra kitûzni?!

IM. Ha valami nem tetszik a lapomon el lehet menni, nem kötelezõ olvasni, csak egy kattintás és keresel mást, ami tetszik. Nem a másik embert és munkáját kell ocsárolni. Ez szerinted szeretet?I

6. Elmentem volna én, ha nem bántál volna el velem olyan rútul, ahogy egy legutolsó gonosz is tenné. Ne legyél annyira öntelt, hogy azt hidd, hogy minden ócskaságot elolvastam az oldaladon. Copy az egész, sokszor magad se tudod miket másoltál be. Ezáltal tiszta röhejes és értelmét veszíti az oldalad. Igenis, és ez tény, hogy egyik írásban (persze ami nem a tied) olyan bûnökrõl prédikálsz, mint a reinkarnáció, a másik írásodban meg isteníted azt. És ezt nem én találtam ki, hanem fehéren feketén gyönyörûen kiolvasható a blogodban. Mondd, minden rendben van veled?

IM. Folyamatosan a magad által képviselt dolgokról írtál, ami az emberi lelkeket nem építi és vigasztalja, hanem rombolja. Ha körültekintesz a vendégkönyvbe akkor láthatod, hogy itt békés és szeretetteli emberek vannak, akik szeretettel vannak egymás iránt és nem ítélkeznek embertársaik felett és nem használnak olyan kifejezéseket ami másokat megbotránkoztat. Itt az emberek egyszerûen csak szeretik egymást és örülnek egymásnak.


7. Mindenki arról ír, amirõl megvan gyõzõdve. Rombolod te eleget az emberek lelkét ezzel a sok badarsággal. Csak nem eldöntötted egymagadban hogy nem vagyok szeretetteli ember? Mi jogon teszed ezt? Ki nevében? Szánalmas vagy, Margit!

IM. Én a szentírással egyetértek az én gondolkodásmódom szerint, de a te gondolkodásoddal én nem értek egyet, de elfogadom, hogy te így gondolkodsz.

8. Bocs, de ezen csak röhögni tudok! Nem értesz egyet a gondolkodásommal, de elfogadod? :D Te szegény!

Az ilyen emberek véleménye és durvasága miatt kell a hozzászolásokat törölni.

8. NA MOST MONDHATOD MARGIT, HOGY DURVA VAGYOK ES HOGY DURVA VOLT A HOZZASZOLASOM, MERT UGY GONDOLOM EDDIG TELJESEN NORMALISAN VISELKEDTEM.

Végül pedig, mielõtt könyvet írsz, nem ártana átnézned az igekötõs igék helyesírását, pláne a 3. szabályt, amikor az igekötõ és az ige között egy harmadik szó áll.

Hopp! :D
Elfelejtettem elköszönni:
Pá Margit!



Azt hiszem ezek az írások egy kicsit fárasztóak voltak itt a végén, de mindenkitõl elnézést kérek, csak érzékeltetni szerettem volna az emberek hozzáállását mások munkájához. Mert nagyon sokat kell nekem ezen mindennap dolgoznom, hogy a weboldal bõvüljön és legyen mit olvasni, akiket a Jó Isten ide vezet.

Mindenkinek megköszönöm, hogy elolvasta ezeket az utolsó írásokat, amik egy kicsit léleklázítóak is voltak.

Ennek a könyvnek a befejezéseként egy nagyon szép verset szeretnék idézni, amiért én is ezt tovább adtam.


Add tovább

Ha van valamid, ami jó,
Ami barátaiddal megosztható,
Legyen bár csak egy apróság:
Hozhatja Isten áldását.
Add tovább!

Lehet, hogy csak egy dal, mely vidám,
De segít megharcolni egy-egy csatát.
Lehet, hogy egy könyv, mely érdekes,
Egy kép vagy pillantás, mely kellemes.
Add tovább!

Ne feledd a másik fájdalmát!
Te kell, hogy segítsd az úton tovább.
Egy kedves szó vagy egy mosoly
Áldás lehet a másikon.
Add tovább!

Ha tudsz egy kedves történetet,
Vagy hallottál az utcán jó híreket,
Vagy jó könyvet rejt a szobád,
Mely segít elûzni a másik bánatát,
Add tovább!

Ne légy önzõ a szívedben,
De viselkedj a legnemesebben.
Tedd a közösbe kenyered,
Hogy társaid is egyenek.
Add tovább!

Ha Isten meghallgatta imád,
S az égbõl áldást küldött le rád,
Ne tartsd meg csak magadnak,
Míg mások sírnak, jajgatnak.
Add tovább!
(számomra ismeretlen szerzõ)



Mindenkinek megköszönöm, aki ezt a könyvet elolvasta.
Szeretettel: Imre Margit






.

.