.
Pio atya stigmái
Pio atya emberfeletti szenvedései ellenére hatalmas csodákat volt képes véghez vinni. Stigmái bizonyítékul szolgáltak még az ateistáknak is. 2002-ben avatta szentté az a II. János Pál pápa, akinek fiatalon megjövendölte, hogy késõbb a katolikus egyház fejévé választják.
Bármennyi legenda is kapcsolódott Pio Atya személyéhez az elmúlt évtizedek során, egy biztos: élete és tettei az emberi valóság és az isteni erõ kapcsolatának szimbólumát jelentették és jelentik ma is. Rajta kívül Szent Ferenc volt az egyetlen teljesen stigmatizált ember, akit elismer az egyház.
Pio atya 1887. május 25-én született egy dél-olasz kisvárosban, szegény sorú család második gyermekeként, Francesco Forgione néven. Fiatal korában gyakran voltak látomásai, elragadtatásai. Harmadik éves elemi iskolásként egy kapucinus szerzetessel való beszélgetést követõen fogalmazódott meg benne, hogy szerzetesnek áll. 1903-ban belépett a Kapucinus Ferences Testvérek Rendjébe, és itt kapta a Frater Pio nevet.
1915-ben, 28 éves korában hosszú meditációjából szúró fájdalomra eszmélt, melyet kezében érzett. Három évvel késõbb éppen Szent Ferenc stigmáiról emlékezett meg egyedül, amikor éles sikolyára lettek figyelmesek rendtársai. Eszméletlenül találták, Krisztus mind az öt sebét magán viselte, s igen erõsen vérzett.
Minden alkalommal, amikor mise közben felemelte az oltári szentséget, extázisba esett, s vér folyt a sebeibõl. Csak nehezen és nagy fájdalommal tudott mozogni, ennek ellenére megpróbált visszavonultan élni.
Haláláig San Giovanni Rotondo-ban, a Gargano hegyekben élt katonai szolgálatát leszámítva. Itt látogatta õt meg a fiatal pap Karol Jozef Wojtila, II. János Pál pápa, akinek megjósolta, hogy pápa lesz.
Amikor az olaszok beléptek az elsõ világháborúba, a fiatal Forgione Ferencet is behívták katonai szolgálatra, azonban hamar alkalmatlannak nyilvánították és leszerelték. Látta a bûnt, a züllöttséget és a vallási közönyt. Megtanulta, hogy elutasítsa a bûnt, de szeresse a bûnöst, és Istenhez könyörögjön érte.
Pio atya stigmáit alaposan tanulmányozták
Pio atya stigmáit több professzor is vizsgálta, végül az elõjárók egy híres professzorhoz, Festahoz fordultak, aki 1919-ben a jelenséget természetfölöttinek nyilvánította, és megírta róla a híressé vált könyvét: "A tudomány titka és a hit világossága".
A 2 cm átmérõjû kézseb majdnem állandóan vérzett, lemosás után a tenyér közepén kerek sebnek tûnt. A kézfején pedig úgy hatott, mintha átfúrták volna. A szentmisét kivéve napközben állandóan barna gyapjúkesztyût viselt, hogy a sebeket senki ne lássa. A szentmise alatt is a fehér miseing hosszú ujjával igyekezett elrejteni sebeit. A lábsebek is olyan jellegûek voltak, mint a kézen. Nagy lábfájása miatt járása lassú, bizonytalan volt.
Oldalsebe a mellkasa elülsõ részének baloldalán két haránt ujjnyira a mellbimbó alatt látszott. Szélessége 8 milliméter volt, középsõ részén vékony hártya fedte. Kerületén és a szöveteken semmi nyoma nem volt, piros elszínezõdésnek, gyulladásnak, vagy duzzanatnak. Érintésre a fájdalom nagyobb és elviselhetetlenebb volt, mint a többi sebnél.
Dr. Festa szerint a tudomány nem tudja megmagyarázni e sebeket. Ötven esztendõ alatt sose mutatkozott rajtuk a gyógyulás legcsekélyebb jele sem, olyanok maradtak, amilyenek a megjelenésükkor voltak. Dr. Festa igazolta, hogy a sebeket nem okozta sem külsõ forrásból eredõ lelki megrázkódtatás, sem erõsen izgató kémiai hatás. Az oldalsebbõl folyt a legtöbb vér, naponta egy csészényi. Dr. Festa két mûtétet végzett Pio atyán, ezek a sebek szépen és gyorsan gyógyultak, nem úgy az öt stigma.
Pio atya és a gyóntatás
Pio atya naponta hosszú órákat gyóntatott, egész Európából érkeztek hozzá. Mindenki sorszám alapján jutott a gyóntatószékbe, tolakodás és hivatkozás elõkelõ pártfogókra nem jelentett számára semmit.
Olykor hetek kellettek, hogy sor kerüljön valakire. Délben rövid pihenõ következett, együtt ült testvéreivel az ebédlõben, majd hamarosan visszatért a gyóntatószékbe.
"Ne aggódjatok mondta egy alkalommal, " hogy sok idõmet elrabolnak. Legjobban a lelkek megmentésére fordított idõnket értékesítjük. Hálát adok a mennyei Atya jóságáért, hogy lelkeket vezet hozzám, és némiképpen segíthetek rajtuk".
Pio atya mindeközben folyamatosan szenvedett fájdalmaitól, de az õt felkeresõ lelkek fontosabbak voltak számára. Sokan minden különösebb élmény nélkül hagyták el a gyóntatószéket, másokat viszont szívük mélyéig megrendített, katarzis szerû felismerésekhez juttatva.
Pio atya csodatételei
Sokan emlegették, hogy egy erõs illat kísérte Pio atya jelenlétét, vagy lelki közelségét. Romanelli doktor jegyezte meg, hogy "Ritkán fordul elõ, hogy szerzetes, még hozzá ilyen buzgó szerzetes, illatszert használjon." Alapos kivizsgálás után kiderült, hogy az illat a sebekbõl árad és semmi köze az illatszerhez.
Pio atyának több mint ezer csodálatos gyógyulást tulajdonítanak, ezeket Del Fanta részletezi is könyvében, név, idõ és pontos lakhely megjelölésével. Pio atya azonban mindig tiltakozott, ha neki akarták tulajdonítani a gyógyulást, vagy köszönetet akartak neki mondani. "Istennek köszönd meg, ne nekem. Embernek nincs csodatevõ hatalma." - vallotta.
A második világháború alatt többször elõfordult, hogy Pio atya hirtelen félbeszakította a beszélgetést és föloldozást adott. Mikor megkérdezték, hogy ez mit jelent, így válaszolt: "Adjunk hálát az Istennek, amiért megengedte, hogy a szegény haldokló katonák mellett lehetek."
Pio atyáról más különleges esetek is fennmaradtak: Dr. Sanguinetti 2 társával 1936 január 20-án este betért Rotondoba a templomba rövid imára. A kolostorban összetalálkoztak Pio atyával, aki kérte õket, "imádkozzanak együtt egy lélekért, akinek éppen most kell Isten ítélõszéke elé járulnia". Az Ima után Pio atya közölte velük, hogy V. György angol királyért imádkoztak. Másnap kiderült, hogy az angol király éppen abban az órában halt meg, amikor az imaszó elhangzott
.
A kétkedõk
Pio atya tetteit nem mindenki fogadta el kétkedés nélkül. Sergio Luzzatto olasz történész "Pio atya, csodák és politika a 20. századi Olaszországban" címmel jelentette meg 2007-ben könyvét, amelyben azt állítja, hogy a vatikáni archívumban olyan dokumentumokra bukkant, melybõl egyértelmûen kiderül, hogy Pio atya titokban karbolsavval égette a sebeket kezeire, lábaira és oldalára. Azt azonban nem tudták bizonyítani, hogy a sebhelyeket mesterségesen állították elõ. Végül a Katolikus Rágalmazás Elleni Liga vezetõje, Pietro Siffit közölte: - vélt bizonyítékok abszolút tévesek. A katolikus doktrína szerint a szentté avatás maga után vonja az errõl döntõ pápa tévedhetetlenségét.
Pio atya és a magyarok
Pio atya egyik látomása a magyarok jövõjérõl szól, álmából felébredve ezt mondta:"
"Magyarország egy olyan kalitka, amelybõl egyszer még egy gyönyörû madár fog kirepülni. Sok szenvedés vár még rájuk, de egész Európában páratlan dicsõségben lesz részük. Irigylem a magyarokat, mert általuk nagy boldogság árad majd az emberiségre. Kevés nemzetnek van olyan nagy hatalmú õrangyala, mint a magyaroknak és bizony helyes lenne erõsebben kérniük hathatós oltalmát országukra!"
A magyar kapucinusoknak is van egy személyes emlékük, amely Pio atya látnoki karizmájáról tanúskodik: Bertalan atya havonta levelezett Pio atyával. Amikor 1950-ben Magyarországon feloszlatták a rendeket, egy alkalommal azt is megkérdezte tõle, mit tanácsol a hazai kapucinusoknak az akkori nehéz helyzetben.pio atya
Különös módon már két nap múlva, római bélyegzõvel megérkezett a válasz, amelyben Pio atya megüzente, hogy mit kér a Szûzanya a papoktól, s azt is megírta, hogy mielõbb adják minden papnak a kezébe az üzenetet. A feloszlatás gondjai miatt a levél magyarra fordítása elmaradt, és az üzenet kiosztása nem történt meg.
Három-négy nappal késõbb érkezett is egy dorgáló levél Pio atyától, hogy miért nem teljesítették kérését. Ezután Bertalan atya már csakhamar lefordította Pio atya üzenetét, és utólag, postán elküldte a címzetteknek. A levél a történelem viharaiban elveszett, de Pio atya emléke, élete példája, ma is eleven rendtársai körében.
A szerzetes 1968. szeptember 23-án hunyt el. 2002-ben avatták szentté, és 2008 március 2-án újra kihantolták. A holttest viszonylag épen került elõ, s szemtanúk szerint nincs nyoma a stigmáknak, azok ugyanis röviddel Pio atya halála elõtt nyomtalanul eltûntek.
A kihantolást sokan csak egyszerû marketingfogásnak tartják, hiszen San Giovanni Rotondo falucska jóformán a Pio atyához kapcsolódó idegenforgalomból él. Domenico Umberto DAmbrosio érsek azonban elmondta:
"Az egyház történetében évezredes gyakorlat, hogy a boldoggá vagy szentté avatásra váró személyek esetén elvégzik a kánoni vizsgálatot. A cél, hogy megfelelõ technikák révén hosszabb idõn át megõrizhessük a szentek testét, hogy a következõ nemzedékek is tisztelhessék és megóvhassák ezeket az ereklyéket."
Forrás: astronet.hu
rejtelyekszigete.com/pio-atya-stigmai/