Jézus a fény

4. Médiumi írásaim gyűjtemény 31-40.

31. Várakozás és lélekben való felkészülés az ismeretlen előadásra

Az életemben nagyon nagy változást idézett elő ez az előadás, ami a számomra egyáltalán nem volt ismerős, mert amikor tudomásomra jutott, hogy van egy lehetőség amelynek a keretében én mint egy kicsi ember eljuthatok oda, ahol már olyan emberek is megfordulhatnak mint azok, akik már nem a hétköznapi élet nehéz gondjaival foglalkoznak, hanem az életüket valóban az Isten szolgálatában élik.

Ekkor én nagyon boldog voltam és vártam azt a napot, amikor erre sor kerülhet az én életemben. Bizony sokszor megfordult a fejemben az, hogy én hogyan tudok majd megfelelni azoknak az elvárásoknak, amik ott fognak történni. Sehogyan sem tudtam  a helyére tenni az életemben azt, hogy mi fog ott történni velem, fogalmam sem volt erről a témáról, valóban még nem is hallottam ezekről az emberekről és a tanításaikról sem. (Dr.J.J.Hurtak és Desiree Hurtak az „Énok Kulcsai”c. előadás.) De bíztam benne, hogy nekem ott kell lennem ezen az előadáson, bárki is tartja azt és bármi legyen is a témája az előadásának, mert azok a körülmények amelyek közrejátszottak ennek az értesítésnek a következtében, azok arra mutattak rá, hogy az Isten gondoskodik rólunk és vezet bennünket, ha valóban rá figyelünk.

Mindezeknek a tükrében történt, hogy egyáltalán nem azzal törődtem az elkövetkező időben, hogy mennyire fogok én ott szerepet játszani abban, hogy mit is fogok én ebből tanulni, hanem a lelkemet attól a naptól kezdve, ahogyan igent mondtam a meghívásra, onnantól kezdve az életem egészen megváltozott.
A mindennapjaimba fény költözött, ami megvilágította azt a sötétséget, ami addig bennem uralkodott. Mindig elkeseredett voltam, az elmúlt időben a földi élet gondjai miatt, de attól a naptól kezdve már nem arra gondoltam, hanem az Isten gondoskodó szeretetére figyeltem fel a mindennapi élet nehézségeiben.

Tehát az életemet már a várakozás töltötte ki és nem arra gondoltam sohasem, hogy mi fog ott történni. Néhányszor gondoltam arra is, hogy milyen lehet egy ilyen nagyszabású előadás ahol sok százan vannak együtt teljesen idegen emberként vannak jelen és  teljesen idegen emberek előadását  fogják hallgatni nyolc órán keresztül tolmács segítségével.
Néha el is gondolkoztam ezen, hogy hogyan fogom én ezt megérteni, mert fel sem tudtam fogni azt, hogy hogyan fog ez működni a valóságban.
 
Hát ezekkel  a vegyes érzésekkel is meg kellett küzdenem a várakozás napjaiban, mert ezek elég hosszúak voltak kb. 6 hét.

Mindezeket az érzéseket már befedte a múlt mert az utolsó napokban már csak a szeretet teli várakozás töltötte el a szívemet. Mindig csak arra gondoltam, hogy az Isten valamiért azt akarja, hogy én is ott legyek ezen a nagyszabású előadáson, mert a körülmények csak arra utaltak, hogy ez így van.

Mindig gondolkozik az ember arról, hogy mi miért is történik meg vele, de az igazságot sohasem tudja meg, mert az igazság az Isten kezében van, mi csak halovány másolatát látjuk az életünkben, de azt is csak akkor ha rá figyelünk.

Mindezek tükrében sohasem tudtam jó megoldást találni arra, hogy mi az oka annak, hogy nekem el kell mennem oda  és hogy ilyen körülményes módon jut el hozzám az üzenet.

Gondolataim forogtak a fejemben és azt sem tudtam soha, hogy mi lesz most ennek a sora az én életemben. Csak azt tudtam, hogy meghívást kaptam az Istentől, hogy menjek el. Igen ezt általában az ember meg is gondolja, hogy mire is költi azt a pénzt, ami ennek az előadásnak a költségei terhelték az amúgy is eléggé szűkös költségvetésünket. Ez már feltette a lelkemben az í-re  a pontot, mert nem az volt a számomra a legnehezebb, hanem annak az előteremtése, hogy kitudjam fizetni ezt a költséget. (Nem volt az óriási összeg de akkor nekünk az, az összeg is soknak tűnt, az akkor szűkős anyagi helyzetünkben.)

De érdekes módon ez nekem egyáltalán nem esett nehezemre, mert az Isten megoldotta helyettem ezeket a gondokat, levette a vállamról azt a terhet, ami nekem  gondot jelentett. Folyamatosan csak az járt az eszembe, hogy ha ezek a körülmények ennyire megváltoztak, vagyis megoldódtak a problémáim, akkor valóban az Isteni gondviselés az, aki rendezi az életünket, hogy el tudjunk menni azon a napon.

Mindig arra gondoltam, hogy mennyire szeret az Isten bennünket, hogy ennyire rendezi a sorsunkat. Jó volt gondolatban elidőzni a lelkemben ezekkel a gondolatokkal, mert akkor mindig éreztem az Isten közelségét.

Mindig gondoskodik az Isten az övéiről csak a lelkünkben kell eljutni odáig, hogy ezt meg tudjuk érteni. A megértés az nem szóban történő megértés, hanem a lelkünkben lévő érzések azok, amelyek megmutatják, hogy valóban igent tudunk-e mondani, vagy csak azt hisszük, hogy igent mondtunk. De ez nem a mi mércénk szerint, hanem ha az Isten is azt látja a mi lelkünkben.                                                           

Az emberi gyengeség következtében az emberek nem azt teszik, amit valójában a lelkük diktál nekik, hanem a saját akaratukat helyezik előtérbe. Ez az, ami akadályozza az embereket a haladásban. Mindig arra kellene összpontosítani, hogy mennyire képes az ember arra, hogy levetkőzze magában azt gondolatsort, amit maga alkotott magának. Az a magának való alkotás az általában abból áll, hogy kigondol az ember valamit és azt meg is valósítsa.

Ebben az esetben az ember kihagyja az Istent az ő életéből, mert ha az Istennel végzi az ember a mindennapjait, mint te is tetted azt az elmúlt időben akkor az eredmény is sikeressé fog válni.
Az eredmény csak akkor válik sikeressé, ha azt az Isten jónak látja az emberek életében, mert máskülönben csak romhalmaz az ember élete.

Az, az esemény amely a te lelkedben okozott olyan változásokat, hogy attól a naptól kezdve megváltozott a mindennapi életed, mert Istent hívtad segítségül a problémáid megoldásához.  A megoldás az nem maradt el Isten folyamatosan vezetett az utadon, hogy megtaláld azokat a kincseket az életedben, amelyek nagyon fontosak lesznek a későbbiek folyamán a további feladataid ellátásához.

Az ember folyamatosan csak tanul, mert ez a földi élet célja, hogy a mindennapi élet nehézségeiben megtalálja azokat a kincseket, amelyek szükségesek az ő további feladataihoz. Ebben az esetben is az történt, hogy a te számodra lettek bizonyos kincsek elrejtve olyan eseményekben, amelyeket nem szívesen végzel el, de akkor is el kell azt az embereknek végezni, ha azt akarják, hogy sikeres legyen a földi életük.

Mindig arra gondoljatok amikor olyan eseménnyel találkoztok, amit nem szívesen csináltok, hogy ebben rejlik a legnagyobb kincs. A te számodra is olyan események kerültek elébed, amelyek olyan kincseket tartalmaztak, amelyek lehetővé tették a számodra azt, hogy ha azt sikeresen elvégzed, akkor lehetőséged nyílik a tovább lépésre abban a feladatban.

Emberi szemmel ezek nem láthatóak és nem is vesztek róla tudomást, csak végzitek a mindennapi életben elébetek  kerülő feladatokat. És csak akkor dől el az emberek sorsa, hogy helyesen cselekedett-e vagy sem, ha örömteli életben tudja megélni a mindennapjait, anélkül, hogy valami megváltozott volna az életében, mármint a fizikai életben.

Nagyon sokszor az emberek tudomást sem vesznek az ilyen eseményekről, hanem csak végzik a mindennapi élet nehéz feladatait és sopánkodnak, hogy nem sikerül a számukra semmi, de semmi. Ilyenkor sem kezdenek el gondolkozni, hogy miért is nem sikerült az a bizonyos feladat, amelyhez olyan nagy reményeket fűzött. Nagyon sokszor csak azért nem merik megkérdőjelezni magukat, hogy az emberek előtt elveszítik a megszerzett címüket.
Ebben az esetben már nem kell nekik mást tenni csak haladni azon az úton, amelyen eddig is haladt. Így semmi sem változik meg csak elherdálja a drága földi életét az ember, anélkül, hogy valamit is tudna javítani a helyzetén.

A te esetedben most nem ez történt, hanem felismerted abban a feladatban azt a drága kincset, amit az Isten a te számodra küldött. Ebből adódóan nem kellett egyebet tenned, csak felismerni azt, hogy miért is kell neked ebbe a helyzetbe bele menned, mármint elkezdeni azon töprengeni, hogy mi az oka annak, hogy olyan helyre kell elmenned, amiről azt sem tudod, hogy mit takar, vagyis mi a témája és ki az előadója. Sőt még a legnagyobb akadály ami a számotokra jelentkezett, hogy nem a saját városotokban rendezték ezt az előadást, hanem a fővárosba.

Ezzel egyidejűleg felmerült a másik nagy probléma a ti számotokra, hogy az anyagi oldalát nem tudtátok, hogy hogyan rendezzétek. Ebben is a számotokra volt elrejtve az a kincs, amit szintén magatokénak tudhattok, mert mindketten felismertétek benne az Isteni gondoskodást, és ebből kifolyólag megtörtént számotokra az a nagy felismerés, hogy ha az Istenre hagyatkoztok a nehéz napjaitokban, akkor az meg fog oldódni a számotokra, anélkül, hogy nektek valami pluszt kellene tennetek.

Ebben az esetben sorozatos események követték egymást, hogy felismerjétek azokat, hogy megtudjátok szerezni a kincseket  magatoknak. Mindig küld az Isten segítséget a számotokra, csak legyetek figyelmesek, mert nem minden alkalommal vagytok ennyire figyelmesek, mint ebben a helyzetben. Az élet nehéz napjaiban bizony ti is sokszor elfelejtitek azt, hogy nem nektek kell a feladataitokat megoldani, hanem csak az Istenre kell figyelnetek és akkor Ő irányít benneteket és akkor simán és sikeresen tudtok dolgozni.

Abban a helyzetben amiben ti is éltek nem könnyű a mindennapi életben úgy élni, hogy közben nem is figyeltek arra, hogy mi az ami nehéz, mert minden nagyon nehéz a földi életben az emberek számára. Ebből kifolyólag akármennyire is nehéznek tűnik valami, azt is próbáljátok könnyebben venni.
2008.05.02.


32. A tudatos Istenre való figyelés az életünkben

A lelkedben nem arra kell rendszeresen figyelned, hogy mennyire vagy képes a mindennapi élet nehézségeiben az Istenre figyelni hanem, hogy az életviteledben mennyire tudod megélni a szeretetet. Mindkettő nagyon fontos, de a legerősebb az életben az, hogy mennyire képes az ember olyan cselekedeteket elérni, ami más embereknél nem természetes. Gondolunk itt arra is, hogy ne legyetek egymásnak az ellenségei, hanem szeretetben éljétek a mindennapjaitokat. Valamint ne ártsatok az embertársaitoknak sem, hanem tiszteljétek őket és tanuljatok tőlük is.

Mindig arra törekedjetek, hogy az emberek ne mást lássanak bennetek csak, az igaz tiszta szeretetet, mert akkor tudnak csak abból meríteni, amit tőletek látnak. Az embereknek  csak az a lényeges, hogy mennyire tudnak abból tanulni, amit másoktól látnak. A példamutatás a legjobb tanítás a földön. Amit mások meglátnak abban az emberben, akinek a legjobb a tanítása a környezetükben, mármint a fizikai szinten a példamutatás.

A ti lelketekben az elmúlt időszakban egyre erősödött az a lelki beállítottság, ami arra enged következtetni, hogy ti a lelketeket egyre jobban abba az irányba akarjátok fordítani, ami elvezet benneteket oda ahol a lélek már önmaga akarja irányítani az életét. Ti mindig is csak abban az irányba törekedtetek, csak voltak időszakok, amikor egy kicsit lassan döcögött az a szekér, amelyen utaztatok, mert nem mindig az volt a számotokra a legfontosabb, hogy mennyire vagytok a lelketekben az Isteni utatokon, csak úgy szép lassan éltétek a hétköznapi élet nehézségeit.

De ez az időszak a számotokra elmúlt, mert most már tudatosan élitek a mindennapjaitokat és időt szenteltek arra is, hogy a lelketek fejlődni engedjétek. Nagyon jó ötlet volt a számotokra, hogy elkezdtetek tudatosan arra összpontosítani, hogy lehet a lelketeket úgy is fejleszteni, vagyis hogy ne álljatok az utatokon, hanem haladjatok is. Arra szolgált a számotokra az a lehetőség, hogy elmenjetek arra az előadásra, ami bennetek, egy olyan folyamatot indított el, hogy most már egyedül is képesek vagytok arra, hogy a mindennapi életben tudjátok azt hasznosítani, amit ott tanultatok.

Mindig gondoskodik az Isten az övéiről, ha látja bennük az akaratot a továbbfejlődésre. A ti esetetekben ez történt, hogy a lelketek csak vágyódott valami után, amit nem tudott elérni eddig.

A jelen esetetekben az történt veletek, hogy képesek lettetek arra, hogy egyedül  is megteremtsétek a lelketekben azt a gyönyörű érzést, amit úgy hívnak, hogy a
 
szeretet által nyújtott lehetőség, ami az égi kapuk felé irányul. Ti mindig is arra törekedtetek, hogy legyetek kapcsolatban az égi kezek által irányított emberekkel, vagyis azokkal, akik igazán hisznek abban, ami nem a földi életben történik meg, hanem az égi kezek által kerül a földre.

Jelen esetben is az történt azon az előadáson, amin szeretett földi testvéreink azon fáradoztak, hogy sok embernek elhozzák azt az öröm érzést, amit ti is megtapasztaltatok. Nagyon sokan nem olyan örömmel jöttek el onnan mint ti, mert az ő lelküket nem úgy érintette meg az,az előadás, ami bennetek óriási változást eredményezett. Ebből is látszik, hogy mennyire más beállítottságúak az emberek, még azok is akik hisznek az Istenben.

Ebben az esetben pedig a ti számotokra az a csodálatos esemény történt, hogy mind a ketten képesek lettetek arra is, hogy nem csak a földi életben lehettek együtt, hanem mindig is együtt maradtok, mert ez az esemény felnyitotta a szemeteket az ég felé, mármint megnyíltak azok a kapuk előttetek, amelyek csak akkor fognak megnyílni mindenki előtt, ha elhagyja a fizikai testét. Ebben az esetben a lelketek az állandóan képes arra, ami nem csak az ég angyalainak lehetséges, hanem sok-sok olyan földi ember számára is akik igazán hiszik a szellemvilág földi kapcsolatait is.

Jelenleg a számotokra nem kell mást tennetek, csak abban hinni mint eddig is, csak a lelketek az egy olyan helyzetbe került, ami elősegíti a további fejlődését. Mindig arra kell törekednetek, hogy ezt a szálat el ne engedjétek, hogy tudjatok állandó kapcsolatot fenntartani az égi tanítóitokkal, akik nagyon örülnek annak, hogy képesek vagytok arra, hogy velük legyetek abban az értelemben, hogy a lelketeket képesek vagytok tartósan is rájuk irányítani.

Számotokra az a legfontosabb, hogy a lelketekben mindig csak a jóra törekedjetek és ne engedjétek meg az ellentétnek, hogy elvegye tőletek azt a kincset, amit megszereztetek.

A lélek az állandóan arra törekszik, hogy fejlődni tudjon, csak az emberi okoskodás gátolja meg abban, hogy az meg is történjen. A ti esetetekben is azért fontos, hogy senkivel se legyetek nagyon szoros emberi kapcsolatban, mert akkor nagyon nagy az esélye annak, hogy a külső hatásra a döntéseiteket más irányba változtassátok. Számotokra nagyon fontos, hogy ne engedjetek másokat a lelketek közelébe, hogy befolyásolni tudjon benneteket. 
2008.05.07.
                        

33. Küzdelem

Az emberi gondolkodás nem mindig egyeztethető össze azzal, amit mi égiek szeretnénk nektek és veletek elérni. Itt van most a jelen esetetekben az, hogy nem azt teszitek, amit igazán kellene, hogy tegyetek, hanem magatok találtatok magatoknak olyan elfoglaltságot, ami nem egyeztethető össze a mi gondolkodásunkkal. Itt ugyanis nem az Isteni szeretet az, ami vezérel benneteket az utóbbi időszakban, hanem a ti kényelmetek az, ami megakadályoz benneteket abban, hogy valami mást is tegyetek a földi életetekben a saját megélhetéseteket hajszolva.

Tudniillik az emberek hamar elfelejtik azt, amit a lelkük diktál a számukra, hogy sok mindent másként kellene csinálni mint eddig tették azt. Ti is csak nagyon rövid ideig tudtátok megtartani azt, hogy a lelketek fejlődését tudatosan is elősegítsétek. Mindig találtok magatoknak olyan elfoglaltságot, ami megakadályoz benneteket abban, hogy a lelketekre figyeljetek és hagyjátok, hogy az Isten irányítson benneteket.

 Bizony az ember ilyen, akármennyire is akarja, hogy jót cselekedjen jön az ellentét és bizonyos trükkökkel elvonja a figyelmét attól, amit neki cselekednie kellene.  Ekkor kell az embernek nagyon ébernek lennie ahhoz, hogy ezt idejében felismerje, mert ellenkező esetben teljesen elkerüli a figyelmét az a feladat, amit neki meg kell csinálnia ahhoz, hogy a feladataiban tovább tudjon lépni. Mert a feladatok azok egymásra épülnek és nem hiányozhat egyetlen elem sem abból a feladatsorból, ami a későbbiekben megakadályozhatja a sikeres feladat megoldását.

Pontosan azért kell mindenkinek mindenféle feladatot sikeresen elvégeznie, hogy ne legyen olyan esemény ami miatt akadályokba ütközik a következő eseménysorban. Mindig az ember az aki mindenféle akadályokat állít maga elé, mert nem eléggé figyelmes és így az ellentét bármikor beférkőzhet az ember gondolataiba és akkor az irányítást átveszi és ezzel egyidejűleg meg is akadályozza abban a feladatban, amit neki el kellene végeznie. Ilyenkor  az ellentét bizonyos trükkökkel olyan szavahihető módon behálózza az emberi gondolatot, hogy az ember észre sem veszi, hogy már más ernyője alá húzódott.

Mindig nagyon figyelmesnek és ébernek kell lennetek, nem halogathattok olyan feladatokat, amit csak abban az időben kell elvégeznetek, amikor annak az ideje van, mert addig nem haladhattok más feladatban sem, mert tudjátok, hogy a téglákat is egymásután kell rakni az építkezésnél és csak úgy lesz sikeres az, az építkezés, ha egymásután haladtok és nem cserélitek fel a sorrendet.
2008.05.16.
                                                               

34. A feladatom folytatása

Mindig arra gondolj minden alkalommal amikor leülsz írni a gépeden, hogy valóban azt akarod-e vagy csak azért teszed, mert már régen foglalkoztál az írásod gyakorlásával. Jelen esetben valóban nagyon felkészültél arra, hogy teljes erővel és energiáddal folytassad a megkezdett munkádat, mármint a gépeléssel járó feladataidat.
Az ember nagyon sokszor azt teszi amit éppen nem is akar, de ebben az esetben már régebben azon gondolkoztál, hogy elkezded a mindennapos komoly gépelési feladataidat. Most láttad az időt eljönni arra nézve, hogy elkezd, illetve folytassad a megkezdett munkáidat. Mindig visszatalál az ember a feladatához, mert az addig várja, amíg azt be nem fejezi az ember. Így vannak ezzel mások is, hogy sokszor félre teszik azt, amit éppen csinálniuk kellene, de egy későbbi időben az Isteni kegyelem ismét visszatereli a figyelmét abba az irányba, hogy folytassa azt, amit félbehagyott.

Semmit sem hagyhat az ember félbe minden feladatot be kell fejeznie, csak az a kérdés, hogy mennyi idő telik el, amíg a feladatot sikeresen elvégezik. Mindig ad az Isten újabb és újabb lehetőségeket az embereknek, hogy legyen idejük addig azon töprengeni, hogy hogyan is végezzék sikeresen az életük feladatát.

Csak az a legnagyobb baj az emberek körében, hogy nagyon sokszor fel sem figyelnek semmiféle intő jelre, hogy valamit is másképpen csináljanak, hanem inkább a vesztükbe rohannak a megoldandó feladat helyett. Így csak kín és keserves élet várja azokat, akik hasonlóan cselekednek, mert nem lehet azt a téglát kihagyni az építkezésből, ami éppen most következik a helyére illesztésének.
2008.05.30.

35. Készülődés az elrontott hibák kijavítására

Tudjátok ti is nagyon jól, hogy nem csak egyetlen életben kell megvalósítani azt, amit előző életeitekben elrontottatok, hanem az Isten állandóan ad újabb lehetőséget, újabb testet öltést, hogy megszabaduljatok attól a hibáitoktól, amit előzőleg elkövettetek és abban a földi testben nem javítottátok ki.

Gondoljatok arra, hogy mennyi olyan lehetőséget kaptatok már az életeitek során, amiben a hibáitok kijavítása lett volna a legfőbb feladataitok és ehelyett még csak rontottatok a helyzeteteken, mert nem azzal foglalkoztatok, hanem hibát hibára halmozva, megterhelve hagytátok el a földi világot, hogy ismét megpihenjetek és folytassátok az életeiteket és azokban a hibák kijavítását.                                                            

A hibák kijavítása nem a saját erőtökből történik, mert saját magatok képtelenek lennétek megtenni, hanem ha az Istenre figyelve élitek a mindennapi életeiteket, akkor Ő segít nektek ebben a feladatban. Csak az a baj, hogy a földi emberek ahogyan elhagyják az égi otthonukat elfelejtik azt, amit nekik a földi életük során cselekedniük kell.

Ehelyett minden mást csinálnak, de a saját életfeladataikat azt nem végzik el, néha még csak tudomást sem szereznek róla. Van amikor elkezdik, de nagyon hamar abba is hagyják, mert akkor már komolyan kellene az életükre figyelni, hogy az a feladat sikeres legyen. Ilyenkor már eszükbe sem jut az, hogy ők valamit is félbehagytak, hanem csak mennek a saját maguk akarata szerint, úgy ahogyan azt ők látják jónak, az ő elgondolásuk szerint.

Itt már nem lehet nekik segíteni, hiába a nagy égi sereg, aki körülötte tevékenykedik, de nem figyelnek rájuk, mert ők más irányba akarják a figyelmüket irányítani, ami nekik nem tetszik. Ilyenkor szokott az bekövetkezni, hogy a földi élet elhagyása után döbben rá a lélek, hogy mennyire helytelenül élte le a földi életét. Előtte sorakoznak az el nem végzett feladatai, amire az Istentől kegyelemből kapta a földi életét.

Ekkor a lélek ismét elkezd készülni a következő földi életére, hogy azt sikeresen tudja elvégezni. Az el nem végzett feladatai ott sorakoznak előtte és állandóan emlékeztetik arra, hogy valamit nem helyesen cselekedett. Ekkor a lélek nagyon nagy elhatározással és Isteni segítséggel ismét neki indul a következő földi életére, hogy meg tudjon szabadulni attól a kínzó érzésektől, ami őt folyamatosan gyötöri, hogy a lelkében békében és nyugalomban tudjon lenni.

Az Isteni kegyelem őt ismét útjára indítja és még nagyobb szeretettel és erővel látja el őt, hogy meg tudjon maradni a jóban, hogy ne kerüljön hasonló helyzetbe mint előzőleg.

Ekkor már a lélek kezd ébredezni és felfigyel az életében a jóra, az Isteni kegyelem adta lehetőségekre és akkor nagyobb az esélye annak, hogy a feladatait sikeresen tudja megoldani. Itt már az Isteni kegyelem még több égi segítőt rendel mellé, hogy valóban megtudjon állni a lábán. Vagyis  ne kerüljön olyan helyzetbe amiből nem tud sikeresen kikerülni.
Az Isten fokozott figyelemmel kíséri a földi életét, hogy folyamatosan kitudja javítani a hibáit, hogy ne halmozza fel, amikor visszatér az égi otthonába.                                                                 

Az Isteni kegyelem határtalan és nem azt nézi, hogy az a lélek az előző életében helytelenül cselekedett, hanem azt akarja, hogy mihamarabb visszakerüljön az ő Teremtőjéhez olyan formában, hogy minden földi feladatát az Isten akarata szerint cselekedjen meg. Mindig ad az Isten újabb lehetőségeket, csak az emberek legyenek figyelmesebbek és akkor hamarabb felismerik azt, amit nekik kell elvégezniük.

Mindig lesz az emberek körében olyan másik ember, aki segít annak aki arra rászorul, mert az Isteni tervben az is benne van, hogy a gyengék mellé mindig rendel erősebb, segítő lelkeket, akik nem hagyják, hogy a társuk lemaradjon, vagyis folyton a segítségére siet annak aki arra rászorul. Mindez nem feltűnő módon történik a földi életben, hanem ez természetes, mert vagy valamelyik családtag vagy szülő az, aki ezeket a feladatokat felvállalja leszületése előtt.

Így ez a folyamat a földi életben már nem is olyan jellegűnek látszik, mintha az segítség lenne, hanem az a családban, baráti körben egy természetes jelenséggé válik. Az Isten mindenkit olyan formában tud meg érinteni, amilyenre éppen az a személy nyitott. Hiába a nagy felkészülés az égi otthonban, hogy mennyire jól fogja végezni a földi feladatait, amit előre lát a lélek odafönn, de amikor a fizikai testét felveszi akkor már minden kitörlődik az emlékezetéből, így csupán az Istenre való hagyatkozás az, ami elvezeti őt a saját feladatához.

Nagyon nehéz a földi életben a tájékozódás a leszületett lélek részére, mert egyáltalán a környezete nem azt mutatja, amit az égi otthonban látott, vagyis minden csak durva másolata annak, amit fönn látott. Így a leszületett ember csak a környezetéből tud egyenlőre tanulni, mert más lehetősége nincs a számára. És ha a környezete, családja telve van rossz tulajdonságokkal, akkor bizony nagyon nehezen tud abból jót kihozni magából. Itt a lélek már szenved, mert nem tudja a jót megcselekedni, mert mint gyermek csak a rossz példát látja maga előtt. Ha mégis másként akar cselekedni, akkor bizony a szülőkben az erős durva akarat fog győzedelmeskedni.

Sokszor a lélek ilyenkor már nem is tudja a feladatát elkezdeni, mert a közeg ahová leszületett durva, erős akaratú és a szülők is olyanná akarják formálni a gyermeküket, amilyenek ők. Vagyis az erőszak, az Istentelen élet az, ami tovább formálja az életét.  Szeretetnek nyoma sincs a környezetében, így a lélek egészen el is távolodik az ő saját életfeladatától, amit lehozott magával, hogy kijavítson.                                                             

De az Isteni kegyelem az sohasem késlekedik, és egy következő lehetőségnél a földi életében lehetősége nyílik arra, hogy felismerje azt, amit neki el kell végeznie. Ilyenkor az Isteni kegyelem egy másfajta életminőségbe helyezi őt, amiben lehetősége nyílik arra, hogy felismerje az Isten gondoskodó szeretetét.

Ettől fogva már az Isten irányítja az ő életét és ő boldog, hogy megtalálta a Teremtőjét és vele együtt végzik a továbbiakban a nehéz földi feladatokat. De ez nem olyan könnyen következik be, mint ahogyan ezt itt leírtuk, hanem az ember addig nagyon sokat tévelyeg az élete során, bizonyos súlyos eseményeket is meg kell élnie ahhoz, hogy felismerje benne az élete részét, hogy neki is vannak olyan feladatai amit el kell végeznie.

Ezek az események az emberi lelket egy kicsit megkeményítik, vagyis most már komolyabban kezd foglalkozni az Isten dolgaival is, ami ismét  megerősíti az ő hitét, hogy valóban komolyan vegye azt. Ilyenkor már az ember tudatosan kezd el cselekedni az Isten akarata szerint, mert akkor már tisztában van azzal, hogy az Isten nélkül nem élheti az életét.

Ettől kezdve már az ember tudatos életet kezd el élni a mindennapjaiban, mert már nem az önzés és a rosszakarat az,  ami irányítja az ő életét, hanem a szeretet az ami vezéreli őt a mindennapjaiban. Ilyenkor az ember már boldogabban éli a földi életét és képes arra is, hogy a lehozott feladataiból a hibáit képes legyen javítani.

De ez sem megy olyan egyszerűen, mert az emberi lélek még mindig nagyon gyenge és bizony nagyon sokszor megcselekszi a rosszat a jó helyett. De ez természetes, mert az ellentét ilyenkor nagyon nagy erőt gyakorol az  Isten felé forduló emberre, mert addig az ő akarata szerint cselekedett, mármint az irányítása alatt élte és szenvedte az életét. De amikor az ember feleszmél, hogy lehet másként is élni, ahol a szeretet, a békesség, az öröm, a nyugalom a természetes, akkor a szerint szeretne tovább élni és cselekedni.

Ilyenkor kell az embernek nagyon erősnek lennie, mert az ellentét minden eszközt megragad arra, hogy az embert eltérítse a szándékától. Vagyis minden eszközt bevet, hogy a gyenge embereket megtévessze és ezzel félelemben esetleg rettegésben tartsák őt. Ezt az ellentét leginkább az embereknek a közvetlen közeli hozzátartozójukon, esetleg barátaikon keresztül próbálja megtenni, mert az emberek általában a családtagjaikra, barátaikra jobban hallgatnak, mint egy külső idegen emberre.
                                                              
A közvetlen családtagok, barátok észre sem veszik, hogy ők mit akarnak a legkedvesebb embertestvérükkel, csupán csak jót akarnak neki mondván, hogy az nem jó ahogyan ő cselekszik. Mert akkor már az, az ember megpróbál a szeretet hatáskörén belül élni és cselekedni, ami a körülötte lévőket valósággal megbotránkoztatja és  sokkolja. Így kerülnek nagyon sokszor családtagok, barátok ellentétbe egymással. „ Az Én nevemért meggyűlölnek benneteket.”

Az emberi gyengeség következtében bizony nagyon sokan képesek akkor megváltoztatni a véleményüket az ő akaratuk szerint a földi békesség kedvéért a családtagjaikkal. Ilyenkor hiábavaló volt minden addigi igyekezete az embernek az első próbánál máris gyengének bizonyult.
De ezzel nem veszett el semmi remény, mert az Isten hosszútűrő várja, hogy ismét eljöjjön az a pillanat, amikor az ember vágyakozik a szeretet után, az Isten kegyelme után.

Akkor az Isten ismét lehetőséget ad az ember számára, próba elé állítja őt, hogy megerősödött-e már hitben annyira, hogy képes legyen megállni az ő Isten hitében. És ez így megy folyamatosan az emberi életek során, minden pillanatunk egy próba, hogy megállunk-e a lábunkon, vagy éppen elesünk.      

Az elesést azt nem olyan értelemben kell érteni, hogy onnan már minden elveszett és nincs tovább. Az elesés az éppen abban a feladatban, élethelyzetben történt meg. De minden kijavítható, minden pótolható egy következő feladatban.
 Az emberek ezt nem is úgy értelmezik, hogy elesés, csupán egy sikertelen, eredménytelen döntés következménye.

Mindig minden élethelyzet egy feladat amit az emberek nem feladatnak élnek meg, hanem a mindennapi élet nehézségeinek. De ha az ember tudatosan próbálja az életét helyes mederbe terelni, akkor azok az élethelyzetek megoldása nem is kerül olyan fáradságos munkába, mintha azt csak felületesen cselekedné meg. Mindig az a legszomorúbb az emberek körében, hogy nem  is vesznek tudomást az emberek zömében arról, hogy nekik másképpen is lehetne élni.

Az a másképpen való élés az már nem olyan könnyű, mint az addigi, mert ott már az Isten akarata szerint kell az embereknek élni  a mindennapi életüket, ami bizony néha nem is olyan egyszerű, mert bizonyos mértékig, az embereknek ott már szem előtt kell tartani azt, hogy ha nem jól élem az életemet, akkor azzal magamnak fogok ártani, mert minden rossz cselekedetemről számot kell adnom az Isten előtt.                                                           

Az  a számot adást azt nem úgy kell értelmezni, hogy Ő felelősségre fog vonni engem, hogy most miért cselekedtem így vagy úgy, hanem a saját lelkiismeretem fog engem zavarni, ha nem cselekedem helyesen. Bizony amikor az ember nem figyel magára akkor azok az események is megtörténnek vele, amit máskor nem cselekedne meg, amikor figyelmesebb. Ezért kell nagyon vigyázni az embereknek minden kimondott szóra vagy cselekedetre, mert soha sem tudja az ember, hogy melyek azok a pillanatok, amelyek elveszik az igazi gondolatait és helyette más gondolatokat tűzdel az ellentét a saját gondolatai közé.

Mindig arra kellene figyelni az embereknek, hogy a legalapvetőbb emberi tulajdonságait soha ne lépje túl, mert amikor már nem a saját gondolatai irányítják az embert, akkor bizony már nem tudja felügyelni a cselekedeteit sem. És akkor bizony az ellentét rögtön hasonló gondolatokat rak az emberek saját gondolati közé, hogy ne vegye észre, először csak nagyon óvatosan, később amikor az ember nem vette észre akkor már nagyobb adagokban küldi az ellentét a megtévesztő gondolatokat.

Ebben az esetben ha az ember nem veszi észre a téves információkat, amelyek nagyon hasonlatosak a saját gondolatihoz, akkor bizony már nincs esélye az embernek egyedül kimászni ebből a veremből, amelybe szép lassan a figyelmetlensége következtében belesétált.

Ilyenkor már csak az Isteni kegyelem az, amely kisegíti őt az eltévelyedéséből, ha az ember hajlandóságot mutat arra, hogy felismerje a hibáit és azokat megbánva az Isteni kegyelemért fohászkodik.
Ellenkező esetben, ha az ember nem mutat megbánást, sőt jól érzi magát a saját helyén, akkor az Isteni kegyelem várat magára, míg az emberi lélekből elő nem tör a vágyakozás a jó után, a szeretet után. Csak abban az esetben lehet az emberi lelket segíteni, ha azt ő akarja, Isten tiszteletben tartja a mi szabad akaratunkat és nem is kényszerít semmi olyanra, amire mi emberek nem mutatunk hajlandóságot.

Ha felébred az ember lelkében a vágyakozás az Isten után, akkor leszáll a kegyelem az emberre és visszasegíti őt a saját feladatához. Ezután az Isteni kegyelem ellátja őt minden jóval, amire neki a feladataihoz szüksége van. Így történik minden esetben, amikor az ember eltévelyeg a saját feladatától.                                                              

Az emberi természet következtében nem az ember az, aki visszasétál a Teremtőjéhez, hanem a Kegyelem az, aki visszasegíti őt az eltévelyedett bárányt. Minden alkalommal amikor hasonló eset történik meg a földi emberekkel akkor a Kegyelem nem várat magára, hanem azonnal szemmel látható módon megváltoztatja az emberek körülményeit. Itt lehet fizikai betegség gyógyulásáról szó, lehet bármiféle megoldatlan gondok egyszerű megoldása is.

Az Isten mindig tisztán felismerhetően jelentkezik az emberi életekben, nem elszunnyadó lehetetlennek látszó körülményekbe burkolózva. Arról lehet felismeri azt az eseményt, hogy az emberi lélekbe boldogság költözik és akkor már az Isten Szent Lelke irányítja őt.

Minden alkalommal amikor hasonló helyzetbe kerültök, akkor mielőbb fohászkodjatok az Isten kegyelméért, hogy mihamarabb jobbra forduljon a sorsotok, mert ha sokáig elidőztök keserűségben, szomorúságban akkor sokkal nehezebb visszatérni az eredeti utatokra, mert addigra már elfelejtitek azt.

Soha ne legyen a lelketekben keserűség, szomorúság tartósan, mert az megfertőzi az emberi tudatot és akkor annak a függvényében már sokkal nehezebb felismeri az igazi Jézusi tanításokat. Mindig legyetek nagyon éberek és figyeljetek magatokra és másokra, hogy tudjatok egymásnak segíteni, ha hasonló helyzetbe kerültök.

 De ez csak abban az esetben lehetséges, ha az emberek tisztelik egymást és elfogadják egymás tanítását, vagyis nem elutasító módon viselkednek egymással, hanem figyelemmel, hogy azt figyeli az ember, hogy mit küld az Isten az ő számára embertársain keresztül. Ha így viselkedtek egymással, akkor sokkal több kincset lesztek képesek begyűjteni, mert az Isten nagyon sokféleképpen küld tanítást az emberek részére.

Ha ezeket figyelmen kívül hagyjátok akkor bizony nagyon silány lesz a helyzetetek, mert nem biztos, hogy minden kincset betudtatok gyűjteni, amit az Isten elrejtett a számotokra.
Legyetek nagyon figyelmesek, mert néha csak egy szó az, amiből ki kell valamit következtetnetek a következő feladataitokhoz. Ha figyelmesek vagytok akkor fel is fogjátok azt ismerni, mert a lelketek az várja, hogy a következő feladatát elkezdhesse. Nem ti irányítjátok magatokat, hanem az Isteni kegyelem által a hozzátok rendelt égi segítőitek azok, akik inspirálnak benneteket bizonyos feladatok elvégzésére.
2008.06.12.                                                           


36.  Az emberi gyengeség következménye

Mindig nagyon figyelmesen kellene a mindennapjaitokat élni ahhoz, hogy minden lehetőséget felismerjetek, amit az Isten elrejt a számotokra a hétköznapi élet nehézségeiben. Mert a nem megoldott feladatokat azt csak úgy tudjátok megélni, ha egy másik alkalommal az Isteni kegyelem lehetőséget ad a feladat elvégzésére, de lehet, hogy ez csak sokkal később fog bekövetkezni és addig a lélek áll és vár, mert a feladatát a hiányzó „tégla” miatt nem tudja folytatni. Nem lehet össze-vissza kapkodni, egyik feladatból a másikba. Csak egymásután rendezetten lehet megélni azokat a feladatokat, amit az Isten előkészített a számotokra.

A lelked az kész a feladatod elvégzésére, de te önmagad még nem vagy kész arra, amit valóban cselekedned kellene. Nem arról van szó, hogy egyáltalán nem tudod, hogy mit is csinálj, hanem a lelkedben lévő érzések azok még kavarognak és nem tisztult le benned, hogy mi is az ami valóban reád vár, hogy felismerjed.

Nem valami külső dologra kell gondolnod, hanem a lelkedben lévő érzéseidre figyeljél inkább jobban. Mindig jelezni fog a számodra, csak legyél éber és akkor felismered azt, amit már régen el kellett volna kezdened. De ne essél emiatt kétségbe, mert nem olyan eseményről van szó, amit kívülről is fel tudnál ismerni, itt csak a belső meggyőződés és felismerés vezethet el téged ahhoz a feladatodhoz, amire vár a lelked, hogy tevékenyen tudjad élni az életedet.

A lélek az folyamatosan várja és figyeli az emberek gondolatait, hogy mikor lesznek képesek arra, hogy a lelkiismeretükre, vagyis az Isten gondoskodó szeretetére figyeljenek. Az a legfontosabb minden ember életében, hogy nem csak arra kellene, hogy a figyelmét fordítsa, ami az ő számára fontos, hanem a lélek elindulása és működése az embereknek a mindennapi életükben. Ez nem egy plusz vagy valami más, amit az embereknek csinálniuk kellene, csupán a lelkükben a szeretet megnyilvánulásának kellene érződnie, ami megvilágítaná az emberek amúgy is szomorú életét a földön.

Az emberi életek azok a földön nem valami komoly megtervezett dolgok következményei miatt nem kerülnek olyan helyzetbe, hogy felismerhetőbb lehessenek azok a feladatok, amelyek nagyon nehezen kerülnek felismerésre, mert az emberi gondolkodás az nem az égi tanítást helyezi előtérbe, hanem a földi élet gondjai veszik el a figyelmét és az akaraterejét is.
Mindig vannak előjelei az emberek életében minden feladatnak, csak az emberi gyengeség következtében azok nem kerülnek előtérbe. Sőt néha egyáltalán tudomást sem vesznek róla az emberek.                                                              

Az  emberi gyengeség az nagyon hamar eltéríti az embereket a saját feladataiktól, mert a te esetedben is elég hosszú időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy valóban felismerd azt, amit éppen most csinálsz. Mindig keres kiutat az ember, hogy elkerülje a nehézségeket az ő életében. Te is csak lassan kezdted el azt, amit még a nyáron az előadást követően kezdtél el írni, de a hétköznapi élet feladatai elterelték a figyelmedet a feladat folytatásáról.  Így csak most néhány hónap késéssel tudjuk neked átadni azt, amit már régen szerettünk volna.

A mai napon a lelked késztetést érzett arra, hogy valóban folytasd azt az írást, amit neked kell elvégezned. Itt most nem az a baj, hogy később kezdted el, hanem a te számodra nem előnyös az, amit elmulasztottál eddig. A lehetőség az mindig adott, csak figyelni kell az embereknek, hogy felismerjék azt, hogy nekik most valamit csinálniuk kellene. A te esetedben már régen meg kellett volna történni ezeknek az írások befejezésének, hogy tovább tudjál lépni más fontos feladatba.

A jelenlegi feladatod az most az, hogy a lelkedben a békesség és nyugalom meg ne rendüljön, hanem teljes nyugalomban tudjad írni azt, amit mi égi segítőid küldünk a számotokra.
Nem más az a feladat amit a továbbiakban lefogunk íratni veled, mint az, amit annak az előadásnak az apropóján a lelkedben megéltél és a továbbiakban pedig azokat lefogjuk neked adni, ami ezeket az eseményeket az emberi lelkekben felismerhetővé teszik.

Mindig csak arra összpontosíts a lelkedben, hogy a nyugalom az megmaradjon, hogy az írás tisztasága ne szennyeződjön, be másféle információkkal. A lelkedben pedig az a lényeges, hogy mindig a tiszta szeretet forrásából táplálkozzál. Az ami megzavarja a nyugalmadat, az nem az Isteni gondviselés által kerül a gondolataid közé. Mindig csak a legnyugodtabb idő alkalmas arra, hogy ezeket az írásokat fogadni tudjad, mert ezek után nagyon fontos feladatokat kell átvenned és tovább adnod az írások által.

Mindig csak a békességes gondolatok lehetnek a te elmédben, mert ha mások is vannak, akkor azok megfertőzik a tiszta égi tanítást. Arra gondolj, hogy mennyire vagy képes ezeknek az elvárásoknak megfelelni akkor, amikor leülsz írni. Ezekkel a gondolatokkal nem megijeszteni akarunk téged, hanem a feladat fontosságára akarjuk a figyelmedet ráirányítani. Mindig csak a békességes időszak az, ami engedi számunkra a kapcsolatfelvételt a te lelkeddel, hogy tovább tudjuk adni azokat a nagyon fontos információkat, amelyeket a lelked megélt azon az előadáson.
2008.06.26.

37. A lélek megtapasztalása a feladatai során

Az emberi lélek nagyon sok olyan eseményen esik át, amit nem tud a saját maga alkotta gondolataival megmagyarázni, mert a lehetőségei azok korlátozottak abban az értelemben, hogy csak azt tudja a lélek megvalósítani, amit addig az élete során megtapasztalt. A megtapasztalás az nem mindig fizikai értelemben értendő, hanem a léleknek vannak bizonyos területei amik nagyon érzékenyen élik meg a földi élet eseményeit.

A megélés az nem fizikai értelemben értendő, hanem a léleknek a belső érzései azok, amelyek átalakulnak bizonyos esetek és események után. Ilyen átalakuláson estetek át ti is azon az előadáson, amelyen részt vettetek. (J.J.Hurtak az Énok kulcsai c. előadás.)A lelketek az teljesen átitatódott azzal az érzéssel, ami akkor ott bennetek lejátszódott. Vagyis nem csak lejátszódott, hanem fizikai szinten is megéltétek azt a nagyon is felemelő érzést, amit nagyon kevesen képesek megélni a fizikai testükben.

A lélek az nagyon várja az ilyen és ehhez hasonló eseményeket, mert ezáltal képes arra, hogy tovább lépjen a feladatában, amit lehozott, hogy elvégezzen. Mindig csak addig képes az emberi lélek a feladatát elvégezni, ameddig az ember hajlandó elfogadni olyan inspirációkat, amelyek segítik őt a tovább lépésben.
Ebben az esetben pontosan az történt meg veletek, hogy csupán egy távoli ismerősödtől kaptál egy telefon hívást, hogy egy előadásra akart téged meghívni. Vagyis csupán csak a léleknek a figyelmességén múlott, hogy felfigyeltél arra a fontos részletre, hogy ráhagyatkoztál a lelkedben lévő útmutatásra.

Az ember nagyon sokszor észre sem veszi az ilyen és ehhez hasonló jelzéseket, amelyeket neki el kellene végeznie. A ti számotokra ( te és a férjed) ez az előadás nagyon fontos lépcső volt, mert e nélkül a további feladataitok is akadályokba ütközött volna. Mindig csak egymás után következnek a feladatok és nem lehet egyiket a másik elé hozni, mert az Isteni tervben minden pontosan egymásra épülve lehet csak elvégezni. Így van ez minden fizikai testben élő embernél.

A ti számotokra ez az előadás hozta meg a változást az életetekben, mert csak ezek az események megélése által váltatok képessé arra a feladatra, amit a későbbikben végeznetek kell. Mindig van segítség a számotokra, nem vagytok elhagyatottak, ha néha azt is érzitek magatokon, a fizikai élet nehézségei miatt. A lelketekben pedig nagyon szépen fejlődtök, teszitek a hétköznapi élet feladatait és közben pedig azt hiszitek, hogy semmit sem tesztek, de vannak bizonyos feladatai az embernek, amit meg kell neki tennie a földi élet mindennapi munkálataihoz, hogy a lehető legjobbat tudja az ember minden szempontból kihozni magából. Soha ne legyetek elkeseredettek, hogy nem tudtok a fizikai szinten olyan eseményeket felmutatni, ami kézzel foghatóan is megmutatja, hogy a lelketekben ti már az Isteni utat járjátok.
Azok az események is nagyon fontosak az életetekben, amit a mindennapi élet során végeztek el. Ez lehet csak jelentéktelennek látszó feladat is, de annak a lelki értéke lehet, hogy nagyobb, mint amit ti gondoltok.

A fizikai világ az egy nagyon összetett eseményeket tartalmazó sorozat, amit nem lehet csak úgy félvállról venni, hogy nem végzi az ember el lelkiismeretesen, mert minden egyes földi mozzanat az életetek során egy feladat parányi része lehet, ami nagyon fontos a következő feladatsornál.
Mindig arra gondoljatok, hogy semmi sem véletlen az életetek során, bármi is történik is veletek, az fontos a ti számotokra. Minden egyes elem, amit a földi életetekben megéltek az egy morzsája annak, amit majd egyben fogtok látni, akkor amikor elhagyjátok véglegesen a földi életeteket.

Az élet, amit minden nap meg kell, hogy éljetek, az nagyon is hasonló ahhoz, amit minden embernek meg kell, hogy cselekedjen az életében. Vagyis a szeretet megélése, és annak a mindennapi életben való kamatoztatása. Soha semmi sem történik veletek véletlenül, az Isteni kegyelem mindig csak azt hozza elétek, amit nektek meg kell, hogy éljetek, hogy a lelketek az tudjon fejlődni. A fejlődés az nem abból áll, hogy saját magatok eldöntitek, hogy ti most valamit elkezdtek tanulni, hogy fejlesszétek az elméteket. Lehet, hogy a hasznotokra fog válni valamikor, de a lényeg az, az hogy ne saját magatok akarjátok a lelketeket fejleszteni különböző praktikákkal, hanem bízzátok azt az Istenre.

Hagyjátok, hogy a lelketeket Ő irányítsa és akkor mindig csak azt fogjátok megcselekedni, amit Ő akar, hogy a lelketeket Magához emelje. Ez nem mindig sikerül, mert az emberi okoskodás által az Isten nagyon nehezen tudja az emberi lelkeket elérni és irányítani, mert az embereket elvakítsa a fizikai életben rejlő nem Istennek tetsző események. Gondolunk itt arra, hogy nagyon sokan inkább azt teszik előtérbe az életükbe, ami nem a lelküket engedi, hogy fejlődjön, hanem inkább az élet örömeit hajszolják.

Nagyon sokszor egyáltalán nem is gondolnak arra, hogy egyszer itt kell hagyniuk mindazt, amit eddig örömmel végeztek. Nem örömteli lesz akkor azoknak az életük a mennyei otthonba, mert a megszerzett kincseik nélkül érkeznek meg. Továbbá a fájdalmaik fogják őket gyötörni, hogy látni fogják, hogy mások milyen boldogok, akik a földi életükben nem azt az életvitelt élték, mint ők, mert azok az égi kincseket magukkal tudták vinni.
„Ne gyűjtsetek földi kincseket, mert azt a moly és rozsda fogja megemészteni, hanem inkább gyűjtsetek égi kincseket, amelyeket nem rágja moly és nem marja rozsda.”
„Ahol kincsed ott a szíved is.”

A léleknek nem mindegy, hogy mennyire tudja az életben megélni azokat az eseményeket, amelyeket neki a feladatához össze kell, hogy gyűjtsön, mert minden alkalommal csak egy kicsit képes odébb lépni egy feladatban, de akkor már készülhet a következő eseményre, ha azt sikeresen tudta befejezni. Nem minden alkalommal képes az ember úgy élni az életét, hogy mindig sikeresen tudja azt felmutatni, mert az emberek nagyon nehezen tudnak figyelni az Istenre, vagyis a bennük megszólaló belső hangra, vagy érzésre, vagyis a lelkiismeretükre.

Nagyon sokszor már az emberi lélek teljesen eltávolodott attól az Isteni útmutatástól, amit neki el kellene végeznie a földi élete során. Ebből sokszor csak nagyon nehezen tud valamit az ember felismerni, mert a figyelmét nem az Istenre irányítja, hanem minden egyéb elkápráztatja őt az élete során. Ebből alakulnak ki az életek során az a sok kellemetlen esemény, amit az emberek nem szívesen végeznek el, mert az fájdalmas az ő részükre.

Mindig arra gondoljatok, amikor olyan élethelyzet kerül elébetek, amivel nem tudtok mit kezdeni, vagyis nem látjátok az értelmét sem, akkor arra gondoljatok, hogy valamikor valamelyik előző életetekben ezeket az eseményeket helytelenül éltétek meg, vagyis nem az Isteni akaratnak megfelelően hoztátok meg a döntéseiteket.

A ti életetekre vetítve pedig a lényege az a fenti előadásnak, hogy nem csak abban az értelemben lettetek egy pár, hogy a feladataitokat együtt végzitek el, hanem a lelki otthonba készülve is együtt lesztek, mert nagyon hasonlóan élitek az életeteket.  Csak akkor képes a földi ember ezt megélni fizikai testben, ha már eljut odáig a társával kapcsolatban, hogy neki nem csak a fizikai szinten akar társa lenni, hanem a lelki feladatokat is közösen akarják elvégezni. Ez nagyon ritka a földi életben, hogy két ember együtt egymásért élve, haladnak az Isteni útmutatás szerint a földi életükben a fizikai feladataikban és a szellemi feladataikban is.

Ilyen esetben szoktak azok bekövetkezni, hogy nem csak a fizikai élet terheit osztják meg egymás között, hanem a lelki feladataikat is közösen végzik el. Itt gondolunk arra, hogy nem csak neked adatott meg a gyógyítás kegyelme, hanem a párodnak is, valamint a feladatok felosztása is közös, mert a lelketek is eggyé vált az életetek során.
Isten áldása reátok! 
2008.06.30.                               



38. A közösségi összejövetel témájára

2008.07.18.

 Minden közösségi összejövetel témája arról tanúskodik a számotokra, hogy az milyen témakört ölel fel. Mert nem csak az a célja egy összejövetelnek, hogy megbeszélitek a mindennapi élet gondjait, hanem a ti égi segítőitek azok abban segítenek nektek, hogy megtaláljátok a magatok számára azokat az értékes kincseket egy feladatnak mondott eseményben, hogy abból a lelketek tudjon olyan érdemben fontos eseményeket összegyűjteni, ami segíti őt abban, hogy a többi feladatát sikeresen oldja meg.

Nem lehet az embereknek a földön úgy élniük, hogy egyáltalán nem figyelnek arra, hogy velük mi történik. Gondolunk itt arra, hogy minden embernek vannak fájó pontjai az életében, amire nem szívesen tekint vissza, vagy pedig olyan események, amelyeket csak maga tudja megoldani, azt hiszi.
Nem kell nektek kedves földi testvéreim arra gondolnotok, hogy most mi olyan tanítást adunk nektek, amit még nem ismertek. Minden alkalommal amikor találkoztok ti közösségi emberek, akkor csak azt hiszitek, hogy a ti saját gondolataitokat mondjátok el. Tévedés. Mi égi segítőitek állandóan ott vagyunk veletek és segítünk nektek az éppen aktuális fizikai életben lévő feladataitokban.

Itt nem arra gondolunk, hogy mi mindent elkövetünk, hogy a mi akaratunk szerint cselekedjetek, de ha a lelketekben képesek vagytok arra, hogy ránk figyeljetek, akkor mi küldjük a segítséget a számotokra, akár írásban, vagy egymáson keresztül a beszélgetések folyamán, vagy csak éppen olyan témát választotok az összejövetelre, amire mi inspirálunk benneteket.

Ez a közösségi összejövetel témája azért volt fontos a számotokra, hogy lássátok tisztán azt, hogy milyenek is vagytok így együtt, amikor a gondolataitokban nem tudtok közös nevezőre jutni egy feladatban. Mi abban próbáltunk nektek segíteni, hogy egészen ki éleztük a helyzetet, mármint békés alapokra helyezve, de mindenki láthatta, hogy egy egész komoly „vita” kerekedett közöttetek az adott igerész boncolgatása közben.

Egyikőtök sem figyelt fel arra, hogy ez, az igerész mennyiben egyeztethető össze azzal, amit ti gondoltatok bizonyos esetekben. Nem az lett volna a legfontosabb ebben az igerészben, hogy egymás problémáit magatok oldjátok meg, hanem annak kellett volna felfigyelni erre, akinek a lelkében ezek az igerészek nincsenek a helyén, mert nem lehet egyszerre két urat szolgálni.

Mindenkinek ad az Isten segítséget vagyis lehetőséget, hogy a hibáit kijavítsa, ha felismeri és elkezdi a helyes utat járni. Mindig mindenki csak addig képes az Isteni utat járni, amíg a lelkében a megértés, a megbánás, a felismerés helyet kap. Ennek hiányában hiába minden égi segítség, ha az emberek nem akarnak változtatni a saját maguk alkotta gondolkodásukon, akkor az Isteni segítség sem tud eljutni hozzájuk, mert nem engedik közel magukhoz, azokat a gondolatokat, amelyek segítségükre lennének és így a saját gondolataik fogva tartják őket.

Minden alkalommal amikor csak „úgy” beszélgettek egymással, akkor is próbálunk benneteket olyan téma felé irányítani, amire éppen szükségetek van. Nem csak akkor amikor azt ti is felismeritek, mert annyira kézenfekvő témák jönnek elő, mint most is történt veletek. Mi azért vagyunk veletek, hogy segítsünk nektek mindenben, de ha ti erre nem vagytok vevők (itt nem egy emberről van szó) akkor azt nem tudjuk sikeresen megoldani, mert az összhang nem olyan közöttetek, hogy azt mi áttudjuk adni nektek, amire éppen szükségetek van.

Azért nagyon fontos, hogy legyetek mindig békességesek és szeretetteljesek egymással, mert ha a kapocs meglazul közöttetek, akkor sikertelen minden igyekezetünk. A békesség az alapja minden emberi kapcsolatnak, mert ha az nincs akkor egyáltalán nem lehet Jézusi közösségről beszélni sem. Ti most mindannyian olyan állapotban vagytok egymással, hogy lehetséges a békés kapcsolat, mert olyan a kapcsolat közöttetek, hogy átlehet adni olyan gondolatokat a számotokra, ami segít benneteket a tovább lépésben.

Legyetek nagyon éberek és figyeljetek egymásra, mert csak egymáson keresztül tudunk nektek segíteni, mert a saját szűrőjét mindenki csak maga tisztogatja és bizony van rajta olyan oda nem illő anyag, ami elzárja azt a felismerést, amire neki nagyon nagy szüksége van a feladataiban.

Higgyétek el kedves földi testvéreim, hogy mi csak segíteni szeretnénk nektek, hogy a feladataitokat sikeresen tudjátok megoldani. Nem mindig elegendő az, hogy ti valamit már megtanultatok és azt tudjátok is nagyon jól, de csak a ti gondolkodásmódotok szerint, mert az emberek a földön folyton tanulnak és változnak, ez a fejlődés. Nem lehet leragadni egy helyen, mert akkor a lélek nem tud tovább lépni a fejlődésben. Mindig arra gondoljatok, hogy most ez így jó ahogyan most gondolom, de lehet, hogy holnap már küld az Isten egy jobbat, amit Ő lát jónak az én számomra, hogy fejlődni tudjak.

A leglényegesebb a feladataitok során az, hogy sohasem legyetek túl elbizakodottak a gondolkodásotokban, mert az nem vezet sehová. Ott csak áll a lélek, nincs fejlődés, mert elzárja az utat az újabb felismeréstől. A földi élet egy hosszú felismerés sorozatból áll, mert kezdetben mi csak fokozatosan küldjük a tanításokat, míg később már az embereknek kell azokat felismerni, hogy hogyan tudják azt megszerezni, hogy a sajátjuk legyen.
Amit a múltban gondoltál, az lehet, hogy akkor jó volt, de az már ma lehet, hogy érvényét veszítette, és holnap már egészen más értéke lesz annak amit régen igaznak, jónak hittél. Ez a fejlődés. Ha leragadsz egy olyan gondolatnál, (amitől nem akarsz megszabadulni, vagyis nem akarod megváltoztatni a gondolatodat) ami megakadályoz abban, hogy tovább lépj, akkor a többi feladataidat sem leszel képes elvégezni a földi életed során, mert a feladatok azok egymásra épülnek.

Ezért figyeljetek nagyon magatokra, a bennetek megszólaló hangra és a környezetetekre, hogy a kettő szinkronban áll-e egymással. Mert ha a kettő különbözik egymástól akkor ott valami nincs rendben az emberi gondolkodásban. Higgyétek el nem azért vagytok közösségben, hogy csak együtt legyetek, ennek nagyon fontos szellemi értéke van, mert egymáson keresztül küldjük a számotokra a tanítást. Legyetek nagyon figyelmesek, mert ha a saját gondolataitok kötik le a figyelmeteket, akkor nem veszitek észre azt sem, hogy az Isten most mit küldött a számotokra segítségként.

Emlékezzél a saját példádra, hogy neked is embertársaidon keresztül küldtük az információt, hogy kezdjél el írni. Nagyon sokáig figyelembe sem vetted a közösségi testvéred szavait, amit csak „úgy” elejtett. Sok időnek kellett eltelni ahhoz, hogy a könyved írását képes legyél elkezdeni. Ezért legyetek nagyon figyelmesek, mert ha ezeket az intő szavakat elmulasszátok, akkor a feladataitokat nem tudjátok sikeresen befejezni a földi életetek végére.

Testvéreim legyetek nagyon éberek  és figyeljetek egymásra, mert nem csak abból lehet tanulni, amit könyvekből tanultok, hanem azt egymás között megbeszélve és egymásra figyelve szeretetteljesen lesztek képesek igazán felhasználni a későbbiek során.

Mindig küld az Isten a számotokra olyan tanítást, bármilyen formában, bárhonnan, amiből képesek lesztek tanulni, de legyetek nagyon figyelmesek, ne legyetek megátalkodottak a gondolkodásmódotokban, mert az megakadályoz benneteket a fejlődésben.

  


39. Tanulásunk a földi élet során
2008.07.26.

Mindig arra gondolj, amikor azt érzed, hogy le kell ülnöd a gép elé, hogy az írásodat folytasd, hogy mennyire vagy olyan lelki állapotban, úgy  mint most, mert most a lelked teljesen át van itatódva szeretettel, a meditáció után. Mi mindig éreztessük veled, ha azt akarjuk, hogy legyél olyan állapotban, hogy áttudjuk adni azt, amit szeretnénk nektek tanításként, hogy hasznosítani tudjátok.

A lelked az arra inspirál, hogy készüljél fel, hogy használható legyél, mint fizikai értelemben, hogy ne foglald le magadat egyéb dolgokkal. A lelkedben ég a vágy a szolgálatra, hogy másoknak tudjál segíteni ezekkel az írásokkal, mert benned mindig a mások iránt érzett szeretet és segítés az, ami segít téged a feladatodban.
 Sohasem az a cél áll előtted, hogy valamit azért csinálj, hogy magadat szórakoztasd, hanem a benned élő Jézus irányit arra, hogy másoknak legyél a támasza, segítsége. El sem tudod képzelni, hogy mennyi embernek nyújtasz vigaszt és lelkesedést arra, hogy keresse az Istennel való kapcsolatát, mert azokban az írásokban, amelyeket te írsz és gyűjtesz és szeretett testvéreid elé teszed, hogy válogassanak belőle a világhálón, az felbecsülhetetlen érték a ti számotokra.

Mi égi segítőitek nagyon örülünk annak, hogy ezt a nemes és szép feladatot magadra vállaltad, mert ezzel nagyon sok embernek tudsz segíteni, hogy az alapoktól felismerje a Krisztusi Utat. Mindig azt akarjuk veletek megértetni földi testvéreink, hogy nem mindig a legnagyobb az, az írás amit ti annak gondoltok, mert az egyszerű, még nem jártas emberek is képesek ezekből az írásokból elindulni keresni az Istent, mert olyan figyelemfelkeltő, és egyszerű gondolatokat tartalmaz, ami lehet, hogy mások számára értéktelen.

Te pontosan azért jártál annyi helyre az elmúlt években, hogy ezzel tapasztalatokat és ebből kifolyólag olyan tanításokat is magadévá tettél, amit mások értéktelennek tartottak, mert hogy nem beszél szó szerint Jézusról. De egyes embereket nem lehet közvetlenül az Isten szavaival, vagyis az evangélium szavaival elérni, mert tiltakozik a lelkük, mert még arra nem értek  meg, így csak a szeretetről lehet velük beszélni.
 Azért kellett neked annyiféle emberek tanítását meghallgatnod és leszűrni belőle azt, amit a te lelked abból igazságként fel tudott dolgozni. Mindezek benned leraktározódtak azért, hogy amikor majd annak el jön az ideje te ezeket a tanításokat felismerjed és írások formájában tovább is adjad a világhálón is.

Mert jelenleg ez az egyetlen óriási lehetőség az emberek számára, hogy nagyon sok ember hozzájusson az Isteni tanításokhoz, hogy felismerjék az Utat. Így az embereknek nagyon sok választási lehetősége adatik meg, hogy az otthonában ülve tudjon keresni a világhálón a saját maga részére olyan lehetőségeket, amelyeket az Isten tálcán kínálja fel az emberiségnek.

Mi égi segítőitek is azon dolgozunk, ha ránk figyeltek, hogy rávezessünk benneteket olyan  helyekre, ami a ti számotokra fontos egy feladat megoldásához. Te saját magad is rádöbbentél sokszor, hogy azt sem tudod, hogy hogyan találtad meg azt az oldalt, ami számodra nagyon nagy segítséget hozott.

Figyeljetek magatokra kedves földi testvéreink, hogy tudjunk nektek segíteni, hogy a lehozott feladataitokat  sikeresen tudjátok megoldani. Mert soha semmi sem véletlen, ami veletek történik, mert mindig csak azt hozzuk elétek, amire szükségetek van, ez történik személyenként, de közösségi szinten is. Ezért legyetek nagyon toleránsak egymással, mert mindig van akinek nagyon fontos egy feladat megoldásához az a „bizonyos tétel” ami a másik embertestvére számára jelentéktelen és értéktelen.

Mi égi segítőitek látjuk, hogy kinek miben kell erősödni, miben kell javítania, és mi az amit feltétlenül fel kellene ismernie, hogy tovább tudjon lépni egy feladatban. Mert ha nem ismeri fel, akkor az a feladat addig várat magára, amíg újra egy lehetőségnél fel nem ismeri, hogy neki ebben vagy abban a magatartásában, gondolkodásában változtatni kell.

 Itt szoktak bekövetkezni azok a megátalkodottságok, amikor a földi ember nem akar változtatni az ő berögzült gondolkodásán, mert azt egyszer már magáénak érezte. De itt van a fejlődés, hogy amit régen helyesnek ítélt, az lehet, hogy ma már nem áll meg az igazság mérlegén, mert azóta a lélek már fejlődött, sok tapasztalatot gyűjtött, és elérkezett odáig, hogy ismét meg kell változtatni azt, amit régen jónak ítélt.

Gondoljátok csak el, hogy ti is milyen változáson mentetek keresztül mindannyian akik olvassátok ezeket az írásokat, hogy amikor csak halovány ismereteitek voltak Jézusról és az Ő tanításáról, hogy most hogyan tekintetek vissza arra az időszakotokra. Ha akkor nem indultok el a fejlődés útján, akkor még most is ott tartanátok, ahonnan elindultatok. Sajnos vannak olyan emberek a földön, akik egyszer amit megtanultak, magukévá tettek, akár helyes, akár nem abból nem hajlandóak engedni, mert számukra az maradt meg az igazságnak.

Ezek a nagyon nagy tévedések, mert a lélek állandóan fejlődik és ha egy-egy témában nem tud továbblépni az emberi erős akarat miatt, akkor képtelen folytatni az életfeladatát, amit lehozott a születésével, hogy ebben az életében kijavítja azokat a hibáit, amit esetleg az előző életeiben rontott el. Mi csak annyiban tudunk nektek segíteni, hogy a figyelmeteket rá irányítjuk bizonyos helyzetekben, de a döntés az a tiétek. El is fogadhatjátok és el is utasíthatjátok, mert mi a ti szabad akaratotokat tiszteletben tartjuk.

Nagyon sokszor történik a földi élet során olyan esemény amire nem találjátok a választ a ti gondolkodásotok szerint, de az sem felesleges, mert minden, mindennel összefügg. A földi testben az ember nem képes arra, hogy felismerje a dolgok kapcsolódásait, és így azt sem, hogy neki éppen most mi az amit meg kell, hogy változtasson a saját gondolkodásában.

Azért fontos, hogy figyeljetek ránk, mert ami elébetek kerül, annak az a célja, hogy ráfigyeljetek, mert ha ezt elmulasszátok, akkor csak egy újabb lehetőségnél lesz rá módotok azt a feladatot helyrehozni. Addig viszont nem lehet tovább lépni a másik feladatba, mert a téglák azok egymásra pakolva adják meg az épülő ház alapjait. Nem lehet össze-vissza hajigálni az építkezésen a téglákat sem. Ugyanúgy az emberi életek során a feladatait is egymásután kell, hogy elvégezze.

Mindig arra gondoljatok, amikor közösségi összejövetelen is vagytok, vagy csak úgy beszélgettek egymással, hogy ez most miért is történt meg velem. Mindig fel lehet ismerni mindenkinek ha nyitott, hogy neki mit is kell ebből a beszélgetésből leszűrnie, mi az a szó vagy cselekedet, ami neki mint hiányzó tégla itt jelen van és beépíthet a gondolkodásába.
Soha ne úgy közelítsétek meg a beszélgetésekben zajló eseményeket, hogy nekem ez nem érdekes, nem nekem szól, de bezzeg a másik testvéremnek tudom, hogy mit kellene csinálnia, mit kellene megváltoztatnia a magatartásán.

Néha azok, akik nagyon gőgösek és magabiztosak, azok csak a másikra való mutogatással hárítják el maguktól a feladataikat, s közben nekik kellene jobban ráfigyelni arra a szituációra. A békesség fenntartása érdekében néha csak távolról érintitek azokat a feladatokat, amelyeket fel kellene mindenkinek ismernie, ha azt akarja, hogy tudjon tovább lépni a feladatában.

Ne az legyen előttetek, hogy nekem nem kell semmit sem javítanom, hanem csak kívülről szemlélhetitek az eseményeket. Mindig közösségi szinten továbbítjuk először az eseményeket, majd pedig az emberi léleknek a gondolkodása folyamán próbáljuk a saját magára vonatkozó részeket sugallni. Mindig így szoktuk lebonyolítani a feladatokat, amiket ki kell javítani a földi embereknek.
Továbbra is szeretnénk nektek olyan testvéri szeretettel továbbítani a segítségünket, hogy az a ti hasznotokra váljék.



40. A szeretet megélése a családban

2008.08.30.

A szeretet megélése nem abból áll, hogy az ember szereti a közvetlen családtagjait, aki vele együtt él, vagy csak úgy élnek, mintha együtt lennének, de mint lakás szempontjából már nem együtt élnek.
A szeretet az abban kellene, hogy megnyilvánuljon az emberek között a családban, hogy mindenkor csak azt vegyék figyelembe a családban élők, hogy mi az, amivel a másik embertestvérüknek (szüleinek, gyerekeinek, házastársának) azt akarja cselekedni, amit ő is szívesen csinálna. Nem csak kívülről kellene a családnak nézni egymást, hogy ő mit és hogyan cselekszik meg, hanem arra is kellene gondolni, hogy ezek az események mire tanítanak engem.

Az egy egészen más dolog, hogy az amit a családtagunk cselekedett, hogy helyes vagy sem, mert azt nem nekem kell megítélnem, sőt nincs is hatásköre egyik embernek a másikat megítélni, hogy helyesen cselekedett-e. Az majd csak akkor fog felszínre kerülni, amikor az, az esemény a gyümölcseit beérleli. Mivel az ember egy állandó változó világban él, így a lehetőségek is állandóan változnak, ezzel együtt az emberi gondolkodás is állandóan változik.

Minden alkalommal amikor olyan eseménnyel találkoztok a földi életetek során, amikor azt hiszitek, hogy nincs tovább minden elveszett, reménytelen stb. akkor próbáljátok magatokat az Istenre bízni, hogy Ő nem rak rátok nagyobb terhet, mint amit el tudtok viselni. De ezek az események és minden olyan amivel találkoztok a mindennapi életetek során, hogy nem tudjátok azt megoldani, vagy nem tudtok azonosulni azokkal az eseményekkel amelyek éppen egyik családtagotok által kerültetek elébetek, akkor arra gondoljatok, hogy soha nincs véletlen, nincs semmi, ami benneteket olyan helyzetbe sodorna, ami a ti lelki fejlődéseteket ne segítené elő.

Minden esemény az életetekben egy feladat, amit meg kell oldani. Sokszor nem is arra gondoltok, hogy ez egy feladat, hanem inkább egy tehernek élitek meg azt az élethelyzetet, amit éppen nem szívesen csináltok, vagy csak éppen kívülről akarjátok azt szemlélni, hogy nektek ebből nem kell semmit sem leszűrni. Ilyen nincs, minden élethelyzet egy feladat része, amit az embereknek a gondolkodásukban kell először is megoldani, hogy eltudjanak fogadni olyan helyzeteket, ami egy másik családtagjuk feladatai közé sorolható, de mint családtag érint mást is. Ez egy közös életfeladat, amit a leszületés előtt hozzák az emberek (családtagok) magukkal, hogy majd abban a közegben ahol él, ott ezt a feladatát helyesen tudja megoldani.

Minden esetben először mindig arra gondoljatok, hogy az, az élethelyzet, amiben benne vagytok, az a számotokra mit mutat meg? Mi az amit nem tudtok elfogadni a másik emberben, vagyis a család bármely tagjának cselekedeteiben? Mindig először is arra gondoljatok, amikor valamilyen nehéz teher rakódik rátok, hogy ez miért is történt meg velem? Mi annak az oka, hogy az eddig békés család egyszerre csak mint ellenségként, vagy közömbös idegenként szerepel a családnak nevezett közösségben?

Ezek mind arra tanítják a családi közösséget, hogy mindenki, aki a feladatát sikeresen el akarja végezni, annak csak a szeretet hatáskörén belül lehet cselekedni, mert ellenkező esetben már az ellentétes gondolatok töltik meg az emberek lelkét, ami bizony nem vezet helyes önismeretre.
Sohasem arra gondoljatok, hogy az a nagyon is nehéz élethelyzet az nem tanítja az embereket. Sőt pontosan azok az események hozzák elő az emberi szívekből azokat a tulajdonságokat, amelyekkel tovább tud lépni a következő feladatába, ha azt eredményesen végezte el.

Az, hogy eredményesen végezte-e el azt a feladatot, az abból látszik meg, hogy az emberi szívekben békesség és nyugalom uralkodik-e vagy csak felszínesen oldották meg a feladatot, szőnyeg alá söpréssel, hogy ne kelljen ezzel foglalkozni.
Pedig a nem megoldott feladatok azok, mindig visszatérnek, addig amíg azok nem lesznek szeretetben, békességben megoldva. Vagyis ha valaki csak azért nem tesz semmit egy ügy érdekében, hogy majd megoldódik valahogyan, de őt ez nem érdekli, akkor sem tud ettől a témától véglegesen megszabadulni, mert a feladatok egymásra épülnek és addig, amíg valamilyen nehéznek látszó helyzetet szeretetben nem oldanak meg, addig az visszatér különböző formákban. Ha nem ugyanabban a helyzetben, akkor az Isteni kegyelem ad egy hasonló feladatot egy másik családtagnál, hogy az a személy a feladatát sikeresen megtudja oldani, ha már az előzőt elmulasztotta. Az Isten kegyelme határtalan, mivel addig segíti az embereket, amíg azok hajlandóságot mutatnak a változásra, hogy befejezzék azt a feladatukat, amit elkezdtek.

Minden alkalommal, amikor hasonló helyzetbe kerültök, akkor próbáljatok azokon az eseményeken elgondolkozni, hogy mi az, amit nekem ebből tanulnom kell? Miért küldte nekem az Isten ezt a helyzetet? Miért nem tudom ezt könnyedén elviselni? Vagy, hogyan kellene nekem viselkednem, hogy ezeket helyesen „lássam”. Minden ilyen és ehhez hasonló helyzetet próbáljatok átgondolni, és főleg az Istenre hagyatkozva, az Ő általa küldött sugallatokra felfigyelni és megvalósítani.
Higgyétek el, hogy az Isten küldi a segítséget a számotokra, de nektek is Őreá kellene figyelnetek és akkor nem lenne a lelketekben harag és ellenséges érzések embertársaitok felé.
Gondoljátok el, hogy neki sem könnyű (családtagjaitoknak), mert neki is a feladatát kell elvégezni, és bizony sokszor a családtagok akadályozzák egymást a feladataikban.

Az, hogy helyesen döntött-e a családtagunk, annak a gyümölcseit ő fogja megtapasztalni, de nem dönthetünk senki helyett sem, sőt még erőteljes befolyásolás sem helyes, mert nem tudjuk, neki éppen ezt az élethelyzetet miért kell megélnie? Lehet, hogy az előző életében, vagy ebben az életében egy helytelen döntés következményeként került ez a feladatsor elébe.

Higgyük el, hogy nincs véletlen az eletünkben, minden az Isten akaratából és az Ő engedélyével történik meg a mindennapjainkban. „Isten még a ti hajszálaitokat is számon tartja”.

Legyen a lelketekben békesség és irányítson benneteket az a belső meggyőződés, hogy van gondviselőtök. Az Isten az, aki vezeti és irányítja az életeteket, ha hagyjátok magatokat.