Jézus a fény

3. Médiumi irásaim gyűjtemény 21-30.

21. A szeretet érzése az emberi szívekben

A  gyengeség az nem abban nyilvánul meg leginkább, hogy mennyire nem képes az ember uralkodni a saját maga akaratán, hanem abban, hogy folyamatosan törekszik arra, hogy az Isten akaratát élje meg az életében.

Az emberi szeretet az olyan tulajdonság, amit földi ésszel nem úgy lehet értelmezni, mint ahogyan az valóban az értelmét is jelenti. A földi gondolkodás az mindig másként él az ember életében, mint  ahogyan azt neki kellene élnie a mindennapi életében.

Mindez azért történik így, mert az ember gyenge és nem ismeri fel azt a tulajdonságot, amit neki meg is kellene, hogy éljen a feladatai közben. A lélek a szeretetet abban éli meg igazán, amiben a feladatát sikeresen tudja megoldani. Nem kell neki egyéb, csak azt kell neki tenni, ami az emberi lélekben benne is van, mert az Isten minden földi ember szívébe a szeretet törvényét beleírta, csak az emberek azok nem vesznek erről tudomást.

Nem képesek felismerni az emberek a bennük lévő jó érzéseket, mert elnyomják azt, a saját maguk alkotta törvényeikkel. Mindig arra figyeljetek kedves földi testvéreink, hogy a lelketeket hagyjátok szabadon. Ne arra törekedjetek, hogy hogyan lehet kibeszélni az Isten adta lehetőségeket, hanem azokat a legjobb tudásotok által legyetek képesek megoldani, az Isten akarata szerint.

Ha így cselekedtek az életetek során, akkor nagyon sok jó gyümölcsöt fogtok teremni az Isten örömére. Az emberek mindig csak a másik emberben látják meg a hibát, vagyis azt, amit ők másként cselekednének meg. Itt van a földi életben a legnagyobb hiba lehetőség, mert ez olyan mintha a szakács a maga receptje alapján akarná elkészíttetni mindenkivel azt, amit ő szeret, ahogyan azt ő készíti el.

Itt nem az emberi akaratot kell figyelembe venni, hanem az Istent, hogy Ő mit akar veletek és általatok megcselekedni. Ha ezt figyelmen kívül hagyjátok akkor nagyon sok hibalehetőséget hagytok magatoknak a feladataitokban. Mindig arra kellene a legjobban figyelnetek, hogy mennyire vagytok képesek azt a lehetőséget megragadni, ami előttetek van és azt hogyan kamatoztatjátok az életetek során.
  

Mindig csak addig képes az ember a feladatában jót cselekedni, ameddig hagyja, hogy az Isten irányítsa őt. Amikor kilép a szeretet hatásköréből, mármint nem az Isten akarata szerint cselekszik, onnantól kezdve az életét nem az Isten irányítja, hanem a saját maga akarata szerint cselekszik. Csak azt hiszi, hogy még mindig az Isten irányítja őt, és határozottan ezt is érezteti másokkal.
Az emberi gőg határtalan nagy károkat tud okozni az emberi szívekben és lelkekben, mert nem hajlandóak elismerni azokat a hibáikat, amelyeket mások szeretetből, csupán rávilágítanak, hogy segítsenek nekik a lelkük fejlődésében.
Ekkor szoktak megtörténni azok az események, amelyek ha nem figyelmesek az emberek akkor végleges emberi kapcsolatok szakadásához vezetnek. Mindig mérlegeljetek mielőtt meghozzátok a döntéseiteket.
Az emberi szív nagyon érzékeny és könnyen sérül, ha nem tapintatosan kezelik az emberek egymást, vagyis a lelkükben lévő különbségeket. Mindig küld az Isten segítséget a számotokra csak nagyon figyelmesek legyetek, mert nem mindig könnyen felismerhető módon kapjátok meg a segítséget, néha egészen burkoltan, nektek kell ebből a magatok részére kihámozni azt, ami a ti feladataitokhoz szükséges lehet.

Ezért nagyon fontos, hogy mindig figyeljetek egymásra, embertársaitokra mert sokszor rajtuk keresztül kapjátok meg a segítséget egy adott feladatban.
A szeretet csak akkor működik igazán a ti szívetekben, ha nem elutasítjátok embertársaitokat, hanem meghallgatjátok őket, és ha abban találtok magatoknak segítséget azt köszönjétek meg neki. Lehet, hogy ő nem is tudott erről, csak éppen neki ezt kellett kimondania.

Nagyon sokszor olyan is előfordul az emberek körében, hogy tudatosan akarják az emberek egymást befolyásolni olyan tanításokkal, amelyek nem az ő feladatához szükségesek. Itt van az Isteni gondviselés, mert ha folyamatosan az Istenre figyeltek, akkor észreveszitek azt, hogy ez nektek nem jó, vagyis a lelketek ez ellen tiltakozik olyan formában, hogy nem tetszik neki az a tanítás, nem érzi sajátjának.
               
Testvéreim törekedjetek arra, hogy a lelketekben érezzétek meg mindig az igazi tiszta Jézusi tanítást, ami a feladatotok sikeres befejezéséhez elengedhetetlen.
 2007.03.11.

22. Szellemi tanítóim tájékoztatása saját részemre    


Nem mindig azért kell leülnöd  a géphez írni, hogy valami újat tanuljál, hanem a gyakorlás által fejleszteni tudjad a képességeidet ahhoz, hogy ne legyen benned semmiféle hátrányos érzés amiatt, hogy  elfelejted az írás fontosságát és gyakorlatát.

Mindig csak addig vagy képes a folyamatos tanulásra, ameddig benned a vágy él arra nézve, hogy tanulni tudjál, vagyis ne hagyd magadat ellustulni, olyan értelemben, hogy hanyagoljad a gépen való tanulásodat. Az hogy most nincs folyamatos munka a számodra az nem azt jelenti, hogy az meg is szűnt és nincs tovább. Most más feladatokban kell fontos dolgokat elvégezned, és majd ha a feladatod ismét az írásokba fog merülni, akkor azt te fogod érezni. Tudod mindig, hogy mit kell cselekedned, ha az Istenre figyelve éled a mindennapjaidat.

Figyelj jobban magadra, hogy fel tudd ismerni mindig a feladataidat. Az nem mindig lesz olyan, hogy tisztán érthető formában, hanem burkoltan is lehetséges. És ha nem vagy figyelmes, akkor az a feladat nem kerül megoldásra, és akkor a többi is várat addig magára, mert egymás után lehetséges a feladatok elvégzése.

Soha ne legyen benned kétség amiatt, hogy a feladataidat nem jól oldottad meg, mert az hátráltat a többi feladat elvégzésében. Mindig előre nézz, ne legyen benned semmiféle olyan érzés, hogy most valamit nem jól csináltál meg és emiatt nem tudsz tovább lépni abban a feladatban. A figyelmedet állandóan az Istenre emeld és akkor esélyed sincs arra, hogy nem figyelsz rá, mert elkerülhetetlenül az a feladat kerül a „kezedbe” amit éppen végezned kell.

Tarts ki a jóban és ne engedd, hogy a rossz érzések kerítsenek a hatalmukba, mert az a te számodra nem előnyös. Mindig az Istenre figyelj és bízzál is benne, hogy semmi olyan nem történik meg veled, amit Ő nem enged meg a te számodra. Soha ne keseredj el semmilyen feladat miatt sem, mert az a te részedre nagyon fontos elem lehet a későbbiek folyamán.

Mindig végezd a mindennapi életed feladatait úgy, hogy egyáltalán ne arra gondolj sohasem, hogy ez jó-e , hanem a benső megérzéseidre próbálkozz hagyatkozni.  
Az emberi gondolkodás leginkább abban merül ki, hogy mindenképpen elakarja végezni azt a feladatot, amit maga akarja, hogy meg legyen oldva, mármint megcsinálni azt, amit a lelke belülről diktál neki. Nagyon résen kell lenni az embereknek ahhoz, hogy ez biztosan tökéletesen sikerüljön, mert az ellentét is pontosan abban akarja az embereket a „jóra” inteni, amiben ők is nagyon akarják azt. Így azt kívülről soha nem lehet megállapítani, hogy az valóban helyes cselekedet-e vagy csak annak látszik.

Te is legyél nagyon éber a feladataidban, mert állandóan annak vagy kitéve, hogy az ellentét hogyan tud téged bizonyos feladatokban eltéríteni attól, amit valóban csinálnod kell. Ez a feladatok sora, ami segít a továbblépésben, mert állandóan figyelmesnek kell lenned ahhoz, hogy ne legyen belőled olyan préda, mármint eltévelyedett ember, aki csak azzal van elfoglalva, hogy ő mennyire jó, mennyire jók az esélyei az Isteni úton.

Te maradj mindig egyszerű ember, aki nem a nagyot akarás által akar előbbre jutni a göröngyös úton, hanem ha az alázat és a szelídség tükrében nézve teszed a mindennapjaidat.
Az emberi leleményesség az, ami nem cserélhető fel semmiféle tudománnyal sem, mert az, az ember, aki nem a másik ember fölé akarja helyezni önmagát, az csak azt teszi, amit az Isten az ő szívébe diktál. A leleményességen nem valami erőszakosságot értünk, hanem az emberi figyelmességet, éberséget ami segít az úton való haladásban.

Legyél mindig nagyon figyelmes és ne hallgass olyan értelemben senkire, aki nem a te gondolataid szerint él és cselekszik, hogy ne legyen a szívedben békétlenség és ellenségeskedés, mert ha elkezdesz valakivel a te gondolatmeneteddel vitázni, az a lelkedben békétlenséget idéz elő.
Mindig csak azt tedd, amit  a lelkedben érzed, hogy meg kell tenned. Hidd el ha mindig az Istenre figyelsz, akkor nem lesz olyan vita az életedben, amiből nem tudsz győztesen kikerülni.

Mindig csak addig érdemes valakivel a „vita”, ameddig annak látod értelmét, vagyis hajlandóságot, hogy másként is lehet élni, mint ahogyan ő teszi azt. Ha az emberi gőg addig nem terjeszkedik, hogy egyáltalán esélyed sincs arra, hogy a szavakból tudjon következtetni önmagára nézve. Légy nyugodt és békés boldog ember, aki nem esik kétségbe mindenféle földi gondok miatt, hanem az Isten szőlőjében dolgozva teszed a dolgodat.
Mindig küld az Isten segítséget a számodra csak legyél figyelmes.
Sok sikert az életedben, mert nagyon sok a munkád, igyekezz minden kincset összegyűjteni, amit az Isten a te számodra tett félre. Mindig arra gondolj minden elkeseredett pillanatodban, hogy mennyire nehéz az emberek élete a földön, és ha te, aki tudsz rajtuk segíteni, akkor az idődet ne arra fecséreld el, hogy elkeseredsz és teret engedsz az ellentétnek a szívedben, hogy ő uraljon téged. Minden elkeseredett pillanat az ellentétnek egy időugrása, hogy lehetőséget kap arra, hogy irányítson téged. Így rövid idő alatt el is tud téríteni a saját feladatodtól.

Mindig arra gondolj amikor nehézséged támad az életedben, hogy ez most egy nagyon erős vizsga feladat, amiben nagyon kell figyelni és nem lehet ellesni senkitől sem a megoldást. Itt kizárólag mindenkinek a szívében élő Isteni szeretet az, ami kisegíti az embert a nehéz feladat terhei alól. Próbáld az életedet átértékelni és másként gondolkodni, úgy az életedben adódó feladatokban, úgy a betegségeknek mondott eseményekben. Ezek mind egy nagyon értékes feladatok, amiben ha sikeres vagy nagyon sok kincset lehet összegyűjteni.

 Soha nem arra kell a hangsúlyt helyezned, hogy te ezt nem tudod megoldani, hanem arra kell gondolnod, hogy ebben a feladatban csak az Isten az egyetlen, Aki segíteni tud neked. Soha nem szabad elkeseredned és félned, mert az, az ellentétnek az eszköze, így rögtön feltudod ismerni az életedben, hogy mennyire vagy nyugodt, hol van az Isten az életedben.

Ne legyen benned szomorúság az életedben keletkezett események miatt, úgy a könyvek miatt, amit nem látsz sikeresnek, sem más események ne zavarják meg a lelki békédet. Ha végig gondolod az életed eseményeit rá kell, hogy ismerj arra, hogy nagyon szépen végig vitted az egészségügyi vizsgálatokat és az azzal járó intézkedéseket, így láthattad, hogy mekkora segítséget nyújt az Isten ha valóban ráfigyelsz.
Sohasem lehet az embernek egyedül jó döntéseket meghozni, ha nem figyel a benne megszólaló belső hangra, aki vezeti őt az élet rögös útjain.

Mindig csak addig lesz a lelkedben békesség és nyugalom, ameddig hagyod, hogy az Isten vezesse az életedet. Ő mindig tudja, hogy mi a jó neked, és abban az irányba vezeti a sorsodat.
A változások amik megkeserítik az életeteket, azokkal ne törődjetek, azok el fognak múlni, minden csak addig van létben, amíg annak van jogosultsága. A jogosultság az nem azt jelenti, hogy állandóan, hanem ameddig az a feladat meg nem oldódik az életedben. Az ember az, aki  feladatait húzza különböző taktikákkal, csakhogy ne kelljen szembe nézni a feladattal, amit neki el kell, hogy végezzen. Mindig ez szokott az akadálya lenni az embereknek a haladásukban, mert nem az Istenre figyelnek, hanem maguk alkotnak olyan feladatot, amiben megtudják azt cselekedni, amit ők elgondoltak maguknak. Te is hasonlóan cselekedtél, mert nem engedted magadat olyan értelemben irányítani, hogy felvedd a kapcsolatot azzal, akivel kellett volna, hogy a feladatodat betudd fejezni, olyan értelemben, hogy nem kellett volna annyi felesleges idegeskedéstől szenvedned, ha időben kész vagy arra, amit meg kellett volna cselekedned.

Az emberi gyengeség az, ami nem engedi az embereket abban a feladatban fejlődni, amiben nekik kellene, hogy előbbre jussanak. Te is hasonlóan cselekedtél az elmúlt időszakban, mert nem az lett volna az eredménye annak, amitől te nagyon féltél, mert nem kellett volna neked mást tenned, csak figyelned és elfogadnod azokat a tanácsokat, amiket kaptál volna. De ez nem így történt, mert féltél, nem éreztél magadban erőt arra, hogy ezt a helyzetet tudod kezelni is.

Mindig arra gondoljatok minden esetben, hogy ami veletek történik az nem más, mint az Isten által küldött lehetőség, hogy abban fejlődni tudjatok. Nem mindig képes az ember arra, amit neki el kellene végeznie, mert még gyengének érzi magát arra nézve, hogy szembetudjon nézni olyan lehetőségekkel, amelyek az emlékezetében nagyon mély nyomot hagytak.

Így vagy ezzel te is, mert megtapasztaltad az életed során az ellentétnek azt a figyelem felkeltő tanítását, amit nagyon nehezen vagy képes elfelejteni, mert azt hiszed, hogy mindig azok fognak előjönni a szellemvilágból, akikkel régen találkoztál, vagy pedig azok, akikkel nem akarsz találkozni.

Mindig tanít benneteket az Isten, csak figyeljetek rá, mert nem az a lényeges egy tanításban, hogy az mennyire nagy erejű, hanem az a lényeges, hogy abból mennyit képes az ember meg is valósítani az életében. Te aki csak nagyon finom módszerekkel vagy képes bánni a szellemvilággal, nagyon nagy kincsek gyűjtésétől esel el, mert nem tudod azokat a feladatokat elvégezni, amiket csak a szellemvilág segítsége által vagy képes. Ugyanúgy, ahogyan az írásokat is a szellemvilág segítségével vagy képes elvégezni. Próbáld magadat másképpen látni. Ne félj attól, aki csak segíteni akar neked, nem mindig rossz történik veled, ha hagyod
magadat mások által irányítani, vagyis a szellemi erők azért vannak körülötted, hogy neked a segítségedre legyenek, nem pedig azért, hogy


bántsanak. Nem mindig azok vannak ott, akiket gondolsz, mert nem lehet neked azt tudni, hogy ki az, aki neked segít. Az is segítség az emberek számára, ha valaki azt mondja neki, hogy vigyázzon magára, mert nem lehet neki mást tenni csak azt, amit az Isten akar vele és általa cselekedni.
                                                                     
Az emberi gyengeség az, ami nem engedi az embert haladni a feladatában, mert nem képes szembenézni bizonyos eseményekkel. Ez mindig csak akkor fog simán menni az emberek életében, ha már nem félnek, tisztában lesznek a szellemvilág hatalmával, és ennek függvényében pedig végzik azokat a feladataikat, amelyeket el kell, hogy végezzenek a földi életük során.

Az emberi gyengeség következtében nem arra kell folyton gondolnod, hogy nem akarsz valamit, hanem arra kell a hangsúlyt helyezned, hogy legyen benned olyan érzés, ami segít abban amit el kell, hogy végezzél. Nem kell megijedned, a feladat az addig várat magára, amíg azt meg nem oldod, ha most nem sikerül, akkor egy újabb lehetőség alkalmával.

Semmi soha nincs késésben, itt az emberi gyengeség leküzdése a cél, amihez az Isten eszközt biztosít, hogy feltudja ismerni benne azt a feladatot amiben neki fejlődni kell. Itt ebben az esetben a te számodra nem másra kellene figyelned mint arra, hogy mindig tudd a lelkedet az Isten felé irányítani, hogy felismerd, azt amit Ő küld a te számodra. Nem mindig vagy figyelmes, mert a lelked eltereli a figyelmedet olyan irányba ahol nem az a feladat várja, amire neki nagyon nagy szüksége lehet a későbbiek folyamán.

Mindig az lebegjen a szemeid előtt, hogy az Isten elhívott erre a szolgálatra amiben a feladatodat kell elvégezned, de ehhez még nagyon sok olyan esemény is társul, ami nem került még a látókörödbe, mert egyenlőre elzárkóztál tőle. Itt nem arra gondolunk, hogy csak a szellemvilággal való kapcsolatodban van a hiányosság, hanem más irányba is nagyon sok olyan esemény hiányzik, ami nem teszi lehetővé a számodra azokat a feladatokat, amelyek a további életviteledben lennének a segítségedre.

Ezek mindig csak akkor lehetségesek, amikor már nagyon figyelmes az ember és minden apró jelet észre vesz és akkor az, az ő számára nagyon sok kincset rejt. De ne keseredj el, mert nem megy ez senkinek sem olyan 
gyorsan ahogyan azt te gondolod, mindenki megszenvedi azokat a feladatokat, amelyeket fel kell neki ismernie. A lelkedben nem az a lényeges, hogy mennyire vagy felkészült vagy sem, hanem az a fontos, 
hogy mennyire vagy Istenre hagyatkozva. Tudniillik senki sem képes azonnal olyan feladatok elvégzésére amelyeket nem tanult meg. Mindig csak akkor lehet az embereket olyan feladatra hívni, amire már felkészültek lélekben és azt akkor már fizikai szinten is képesek elvégezni.

Gondoljál csak arra, hogy mennyi ideig toporogtál a feladatodban, amikor rájöttél arra, hogy neked meg kell tanulnod gépelni, mert a feladatodat csak így tudod tökéletesen elvégezni. Hát így működik ez a szellemvilág által adott segítség, amit nektek fel kell, hogy ismerjetek, mert e nélkül nem lesztek képesek a feladataitok helyes megoldására. Soha nem kívülről kell várni egy feladat megoldását, hanem belülről. Azon kell elgondolkozni az embereknek, hogy amik velük megtörténnek, azoknak milyen összefüggései lehetnek az ő saját feladatával kapcsolatban.

Nagyon nehéz néha ezeket a feladatokat olyan színben feltüntetni a ti részetekre, hogy az vonzóvá is váljék a számotokra, mert nem mindig lehetséges ezeknek a pontosabb vázolása a ti számotokra, mert azt nektek kell felismernetek, hogy az a tiétek.

Ne keseredj el, hogy nem ismered fel a feladatodat, majd eljön annak is az ideje, hogy nem is kell, hogy gondolkozz rajta, rögtön fogod tudni a dolgodat ebben a feladatban is mint eddig nagyon sokszor. Mindig csak addig nagyon nehéz egy feladat, amíg azt fel nem ismeri az ember, amikor felismerte, akkor már a lélek folyamatosan segíti az embert abba az irányba amerre neki haladnia kell.

Tegyétek félre az életetekben azokat a rossz szokásaitokat, amelyek akadályoznak benneteket, hogy minden feladatot fel tudjatok ismerni időben. Nem emberi tulajdonság az, ami akadályoz benneteket, hanem a szokás az, ami nem engedi az embert felülkerekedni azokon az eseményeken, amelyek a lelkében készen állnak és nem tudnak előtörni, hogy folytassák azt, amit neki meg kell cselekedni az életében.
Nagyon nehéz a földi embernek elmagyarázni azt, ami neki érthetetlen, mert nem képes felfogni azokat az eseményeket, amelyeket mi küldünk a ti számotokra. Néha egy-egy foszlány dereng, de nem tudjátok hová kapcsolni azt a gondolatot.
 
Így vagy ezzel most te is mert nem akarod figyelmen kívül hagyni azt a lehetőséget, amit érzel magadban, de nem vagy benne biztos. Sőt még néha a gondolattól is megrémülsz, mert nem tudod elképzelni azokat az eseményeket az életedben. Nagyon nehéz az embereknek olyan feladatot
 megoldani, ami a hétköznapi életben nem használatosak. Ilyenek azok a feladatok is, amik csak azok számára adatott meg, akik hisznek is benne. Így te most egyáltalán nem tudod az életedben felfogni azt, hogy neked mást is kellene tenned, nem csak az írást.

A feladatok nagyon összetettek és kapcsolatosak egymással, mert nem lehet különválasztani azt, ami egy. Mindig csak arra gondolj, hogy neked mennyi olyan örömöt hozott az életedben az, az esemény ami mások javára volt hasznos. Te ezeket az eseményeket nem el felejtetted, hanem csak félre tetted, mert nem volt rá szükséged azokban a feladatokban.

Mindig küld az Isten olyan segítséget a számodra, amiben fel fogod ismerni a saját feladatodat. El kell azokon is gondolkoznod, hogy valóban mennyire akarod azt, ami neked jelenleg nem is nagyon tetszik, hogy a kapcsolatodat a szellemvilág alsóbb szintjével is fel tudjad venni, hogy ezeken keresztül olyan tudáshoz, tudjál eljutni, hogy az a te segítségedre tudjon lenni  a további feladataidban.

A lélek az nem olyan formában gondolja azokat az eseményeket, ahogyan a földi ember gondolkozik. Nem minden olyan rémisztő mint ahogyan azt ti gondoljátok, mert nem azért kellene neked más szellemekkel a kapcsolatot felvenni, hogy azok téged tanítsanak, hanem azért hogy azok a te segítségedre tudjanak lenni. De anélkül, ha te ezt nem akarod, akkor azok a szellemek addig várnak, amíg te a szabad akaratod által engedélyt nem adsz az ő számukra, hogy segítsenek neked.

Mindig minden az emberek akaratán múlik, hogy mit akarnak, hogyan végzik a feladataikat, akarnak-e az Isten akarata szerint élni és cselekedni. Nem lehet egyetlen feladatot sem úgy elkezdeni, hogy annak az alapja nem szilárd, és nem megalapozott. Mindig csak akkor lehetséges a feladatok sikeres megoldása, ha az már a lélekben kész.

Törekedj arra, hogy mindig az Isten akarata érvényesüljön az életedben. Ha figyelmes vagy akkor időben fel is fogod ismerni azokat a lehetőségeket, amelyekben élned és dolgoznod kell.
2007.03.24.


23.  Gondolatok

Az ember életében nagyon sokszor történnek olyan események amelyeket nem tudja, hogy hogyan csinálja és egyáltalán mit is kezdjen akkor, amikor azt érzi, hogy neki most valamit tenni kellene, de egyáltalán semmi sincs a fejében azokból a gondolatokból, amelyek abban segítenék, amit neki el kellene végeznie a földi életében. Hasonló helyzetben vagy most te is, hogy egyáltalán nem tudod, hogy mi lesz most a feladatod, vagyis hogy mit kell most leírnod, mert a lelkedet arra állítottad be, hogy most biztosan fogsz kapni valamit az égi tanítóidtól, mert azt érezted, hogy le kell ülnöd a géphez és írnod kell.

Nagyon sokszor az ember egyáltalán nem is tudja a feladatát csak azt érzi, hogy valaminek neki kellene kezdenie, de erre most vagy nincs ideje, vagy nincs is kedve valamivel bajlódni, amit nem is tud előre, hogy mi is lesz belőle. A te eseted is hasonló mert egyáltalán nem tudsz semmit sem róla, csak a lelkedben él a vágy arra, hogy kezdjél el valamit.

Általában ilyenkor szoktak az emberek elbukni, vagyis a feladatukat elhagyni, mert nem világos előttük, hogy mi is lesz valójában az, amit nekik el kell végezniük. Ilyenkor csak akkor tudja az ember a feladatait befejezni, ha az Istenre figyelve éli a mindennapjait. Mert az Isten folyamatosan  sugallatokat küld az embereknek, hogy figyeljenek rá, de ez nagyon sokszor eredménytelenné válik, mert az emberi gyengeség következtében a figyelmüket nem az Istenre, hanem a földi világ adta lehetőségekre terelik.

Ekkor szoktak bekövetkezni azok az események, amelyek az embereket nagyon fájdalmasan érintik, vagyis nem tudják a tekintetüket levenni arról, ami velük megtörtént, mert nem figyelnek másra csak a velük történt események kötik le a figyelmét, ahelyett, hogy az Istenre figyelnének, hogy kisegítse őket abból a nehézségből, amelybe belekerültek.

Ilyenkor az emberek közül vannak, akik elkezdenek valami másra is figyelni, mint a saját gondjaik és bajaik. Ekkor tud csak az Isten a segítségükre lenni abban a feladatban, amit nekik el kellett volna végezni, amikor azt ők félretették mondván nem érdemes vele foglalkozni, vagy könnyelműségből rá sem figyeltek. Csak amikor az emberi szív megnyílik az Isten felé akkor képes segíteni az embereknek, mert máskülönben a figyelmüket másra irányítják és a lelkük nincs elérhető állapotban.

Az emberek általában csak akkor képesek a mélységből kikerülni, ha valamilyen eszközzel meg lehet őket érinteni, vagyis a lelküket nem csak a maguk baja
foglalkoztatja, hanem azzal is törődnek, hogy mi van a másik embertestvérükkel, akinek lehet, hogy sokkal nagyobb a gondja mint neki.
Minden esetben, amikor az emberek nem azt teszik, amit nekik tenniük kellene az Isteni terv alapján, akkor valamiféle gonddal és bajjal kell nekik megküzdeniük, ez lehet egy betegség, baleset vagy bármiféle anyagi jellegű veszteség, ami elkezdi gondolkodóba ejteni egyes embereket. Akik elkezdenek gondolkozni, azoknak van esélyük arra, hogy felismerjék azt, amit az Isten elébük rakott, mint megoldandó feladatot. Azok, akik nem fordítanak kellő figyelmet arra, hogy velük miért is történtek meg azok az események, nem figyelnek az Isten gondoskodó szeretetére, azok abban vesztegelnek nagyon sokáig, amíg az Isteni kegyelem ismét nem állítja őket hasonló helyzetbe.

Ilyenkor az emberek már sokan felfigyelnek a sorozatos eseményekre, de nem olyan értelemben, hogy az Isten felé forduljanak, hanem éppen a gonoszság az, ami vezérli őket. Sok esetben van amikor az is az eszükbe jut, hogy ennek valami oka lehet, hogy ennyi esemény megtörténik velük. Van aki elkezd ezzel foglalkozni a gondolatával, de nem olyan értelemben, hogy azt az Isteni kegyelem el is tudja érni, mert ahhoz a lelkében a szeretet erőinek kellene megnyilvánulni, nem pedig az önzésnek vagy a gyűlöletnek.

Ekkor már az emberi lélek nem túl messzire van attól, hogy az Isteni kegyelem elérje őt és meg tudja melegíteni az ő megfáradt lelkét. A következő nagyobb eseménynél, amikor a lélek már jobban felkészült nagyobb az esélye annak, hogy ezt meg is valósítsa az ember, mert akkorra már a benne élő lélek telve van azokkal a megfásult eseményekkel, amelyek őket eddig szenvedtették.

Ebben a helyzetben a lélek már sokkal jobban figyel és nem arra pazarolja az energiáit, hogy a kesergés legyen a számára a legfontosabb, hanem éppen azt keresi, hogy hogyan lehet ebből úgy kikerülni, hogy a lelke boldogságban tudjon maradni. Ilyenkor már a lélek könnyebb helyzetben van, mert már a gondolatok amelyeket kiad magából nem a gyűlölet és a harag vezérli, hanem a megértés és az elfogadás gondolatai azok, amelyek segítik őt a feladatában.

Ebből is látható, hogy mennyire nehéz az emberi lelket olyan irányba terelni, hogy a saját életfeladatát elvégezze, mert rengeteg olyan földi akadály van, ami nem engedi az embert, hogy az Istenre figyeljen, mert az ellentét azokat a gondolatokat rakja az emberek elméjébe, amivel éppen arra ösztönzi őket, hogy egyáltalán ne az Istenre figyeljenek, hanem saját maguk irányítsák az életüket. Itt az ellentét nem szembetűnő módon cselekszik, amikor a gondolatai közé
 csempészi a sajátját, csak egyszerűen ahogyan az ember éppen gondolkodik, és megerősíti őt abban. Mindig nagyon ébernek kell lennie az embereknek ahhoz, hogy ezeket a gondolatokat felismerjék, mert ha nem ismerik fel akkor a tudatukat véglegesen elkápráztassák a saját sugallataikkal, amelyeket az emberek gondolatai közé kevernek, hogy megtévesszék az emberiséget.

Ilyenkor már nem az ember gondolatai kerülnek előtérbe, hanem amit erősen sugallnak a tudatába, hogy „ezt cselekedd meg, ez a jó a te számodra „ vagy csak hagyják vergődni az embert addig amíg rá nem jön hogy mi a helyes az ő számára. Az ellentét nagyon sokféleképpen képes befolyásolni az emberi tudatot anélkül, hogy mi emberek erről tudomást szereznénk. Néha csak úgy  közömbösséggel  veszi az ember a feladatait, mindazokat amiket a fizikai világban a hétköznapi életben meg kell neki cselekednie.

 Ha az ember nem figyelmes és nem örül a hétköznapi életben elébe kerülő feladatainak, akkor az már nem az Isteni akarat szerint cselekedett, mert minden ami a földi emberekkel történik és a lelkükben a békesség és az öröm van, akkor az Isteni kegyelem elárassza őket szeretettel. Mindez arról ismerhető fel leginkább, hogy az emberek békességben élnek egymással és szeretik egymást. Ellenkező esetben csak a harag és a gyűlölet vezéreli az embereket.

Mindenkor legyetek nagyon éberek és figyeljetek egymásra, mert az Isten embertársaitokon keresztül is küldheti a feladataitokat és a segítséget is. Ezért nagyon fontos, hogy az emberek békességben éljenek egymás mellett és szeretet fűzze őket össze, hogy segítségére tudjanak lenni egymásnak, ha arra éppen szükség van. Nem az a fontos, hogy egymást túl licitálják a tudásban, hanem az egymás közötti emberi kapcsolatok erőssége a legfontosabb.

Minden földi embernek a feladata a szeretet tanulása, vagyis hogy egymás kezét el ne engedjétek, hanem szorosan fogjátok azt, hogy az ellentét ne tudjon benneteket megkörnyékezni. Az ő célja pontosan az, hogy meggyengüljetek, hogy ne kapaszkodjatok egymásba, hanem szétszakítson benneteket. Ebben az esetben pedig már könnyű dolga van az emberek között, még azok között is akik szeretetben élnek, csak egy kicsit elhalványodott az a szál, ami eddig összefogta az embereket. Ilyenkor már az embereket nem az érdekli, hogy az embertársával törődjön, hanem a saját dolgai a számára a legfontosabbak. Ezek természetes eseményekké válnak, mert nincs aki erre őket figyelmeztesse, mert már nem azok a fontosak a számára, akik eddig körbevették, hanem azok akik az ő számára már a legfontosabbakká váltak.
                                                              
Az emberi gyengeség következtében nagyon sokszor olyan emberek is eltávolodnak egymástól akik valóban nagyon szeretik egymást. Ennek az, az oka, hogy másként élik meg a mindennapi élet nehézségeit és ezáltal pedig nem egymásra figyelnek, hanem csak saját magukra. Ebben az esetben mindig az szokott következni, hogy nem csak a közösségi kapcsolat szakad meg az emberek között, hanem a lazább az emberi, baráti kapcsolat is. Ez leginkább annak köszönhető, hogy ekkorra már a lélek nem a másikra figyel, hanem saját magát helyezte előtérbe, és ezáltal a lelke mindig távolabb és távolabb kerül az Isteni akarat által küldött sugallatokra.

Próbáljátok magatokat beleképzelni mindig azoknak a helyébe, akik ilyen helyzetbe kerülnek, hogy ti is hányszor kerültetek már olyan helyzetbe, amikor eltávolodtatok más embertársaitoktól. Ez nem mindig olyan lényeges, hogy ezt ti felismeritek, de vannak olyan esetek, amikor az égi segítség az, aki kiemel egy-egy embert vagy csoportot abból a környezetből, hogy a fejlődését tovább tudják segíteni, mert bizonyos helyeken az emberi lelkek valósággal be vannak zárva.

Ez a bezártságot az ott lévők azok nem veszik észre, csupán a kívül állók azok, akik felismerik azt a tragikus helyzetet, hogy néhány vezető az odatartozó embereket valósággal terrorizálja, fenyegeti ha elhagyják a társaságot. Ilyenkor sokan nem is mernek ellenállást gyakorolni a vezetővel szemben, hanem inkább elviselik azt a helyzetet amiben vannak. Ebben a helyzetben már nagyon erős az ellentét fogva tartása az emberek lelkivilágában, mert itt már a kemény meggyőződés által kerültek bele ebbe a veszélyes helyzetbe.

Azok, akik nem eléggé figyelmesek sohasem képesek ebből a veremből kiszabadulni. Akik a figyelmüket az Istenre irányítják és el is fogadják az égi sereg segítségét, azokat az Isteni kegyelem különböző technikákkal kiemeli valósággal abból a bezárt környezetből. De ez néha fájdalmas szakításnak is tűnik az emberek között.

Mindig az Isten az, aki a gyermekeihez lehajol, hogy felsegítse őket abból a nehéz helyzetből amiben éppen vannak. Legyen a lelketekben mindig annyi szeretet, hogy az Isten által küldött feladatokat felismerjétek és megcselekedjétek, mert csak ezáltal lesztek képesek arra a nagy feladatra, amit az Istentől kaptok a megerősödésetek után. Az Isten minden embert megedz a későbbi nagyobb feladataihoz, hogy el ne essenek a nagyobb terhek alatt, hogy legyen annyi erejük, hogy végigcsinálják a földi élet nehéz feladatait sikeresen.
Kívánunk nektek kedves földi testvéreink sikeres földi életet, ami meghozza az eredményét az égi otthonban.
2007.12.10.   

24.  A békesség

Az emberi gondolatok között leginkább a békesség úgy értendő, hogy az emberek egymás között békességben tudjanak élni. Ez is nagyon fontos, de a mi felfogásunk szerint a békesség az, amit minden ember a szívében hordoz, az igazi békesség a szívbéke. Ennek nagyon fontos eleme az emberek között, hogy legyen a lelkükben olyan vágy, ami igényli azt, hogy nekik a békesség legyen a legfontosabb az életükben. Mindig vannak olyan események a földi élet során, ami lehetőséget ad az embereknek arra, hogy a lelkükben lévő jó előtérben tudjon kerülni.

Az emberi gyengeség következtében minden embernek el kell jutni odáig, hogy számára az legyen a legfontosabb, hogy a lelkében a békesség és nyugalom foglalja el a legfőbb helyet. Nem arra kell ilyen esetben gondolnotok, hogy mennyi olyan esemény létezik, amely a lelketekben békétlenséget idéz elő, hanem az legyen a legfontosabb, hogy mindig az Isten gondoskodó szeretete legyen a számotokra a legfontosabb. Vannak olyan esetek a földi élet során, amikor mindenki csak a másik ember problémáira figyel és a sajátját pedig figyelmen kívül hagyja mert az, az ő számára nem tűnik fontosnak.

Mindenkinek csak annyira okoz békességet a körülötte lévő emberek sorsa, amennyire ő képes az ő lelkében elviselni azokat a körülményeket, amelyek ha vele történnek meg, akkor ő rájuk sem figyel. Ilyenkor az emberek nem értik, hogy miért lázong az, az embertestvérük abban a feladatban, amibe éppen belekerül, holott a világ legegyszerűbb dolga azt elrendezni az ő gondolkodása szerint.

Ebből adódnak a legtöbb félreértések és veszekedések a földi élet során, hogy az emberek nem tudják megérteni és elfogadni a másik embertestvérük gondolkodását, holott az ő számára egy nagyon nehéz helyzet az, amit neki meg kell oldani. Ez azért fontos, mert minden ember más életfeladattal és más emberi tulajdonságokkal születik a földre, hogy azzal oldja meg az élettervében lehozott feladatait. Ennek következtében már az emberek elveszítik a szívbékéjüket, mert indulat, harag keletkezik a lelkükben a meg nem értések miatt.

Sokszor amikor az emberek nem eléggé figyelmesek és hagyják, hogy az ellentét szítsa közöttük a békétlenséget, akkor már nem arra gondolnak sohasem, hogy mennyire rossz döntést hoztak most, hanem a maguk igazát próbálják erősíteni azzal, hogy indulatosan válaszolnak ember testvéreiknek. Itt az ellentét már pontosan tudja azt, hogy ezzel el érte a célját, hogy az embereket kibillentette a lelki békéjükből és ezáltal már könnyen megtéveszthetővé válhatnak a későbbiek folyamán, ha nem figyelnek fel önmagukra.
                                                 
Mindig az emberek azok, akik nagyon nehezen viselik el másik ember testvérüktől azt a kritikát, hogy most helytelenül döntöttek valamilyen fontos feladatban. Ilyenkor az emberek hajlamosak arra, hogy indulat, békétlenség uralkodjon el a szívükben, mert nehezen viselik el azt, amit nekik mint hibát ki kellene javítaniuk. Ilyenkor a lélek nem képes arra, hogy azonnal másként döntsön egy régi megszokott gondolkodás helyett. Inkább fellázad és támad, mert még nincs kész a lélek a változásra. Emiatt kerül nagyon sokszor ellentétbe másokkal és ez az ő számára békétlenséget okoz, vagyis elveszíti a szívbékéjét.

Minden alkalommal amikor hasonlót tapasztaltok önmagatokon próbáljatok elgondolkozni azon, hogy mi lehet az oka annak, hogy indulatossá, haragossá váltatok, mi volt az ami kiváltotta belőletek azt az érzést, ami miatt békétlenségbe sodródtatok. Ha azonnal elkezdtek erről elmélkedni az Isteni segítség által hamarosan ráfogtok jönni arra, hogy mi az oka a lelketekben a békétlenségnek. S ha azt időben elkezditek kijavítani, akkor nem hatalmasodik el a lelketekben a harag és nem gyökeresedik meg bennetek az ellentétnek a sugallatai.

Legyetek mindig nagyon békességes emberek, mert „boldogok a békességre törekvők „ tanította Jézus. Az emberekben a békesség nem mindig úgy jelentkezik, hogy nagyon boldognak érzi magát, hanem a lelkében érzi a nyugalmat, a harmóniát ami a számára egy kiegyensúlyozott életet mutat. Boldogok a békességes emberek akkor is amikor mások már haraggal néznek rájuk, mert az ő lelkükben nem indul el a haragra a haragos válasz, hanem továbbra is nyugalomban, békében tudják a lelküket tartani. És a válaszukat a haragra békességes, nyugodt lelkülettel adják meg embertársaiknak.

Mindig az a fontos, hogy soha ne legyen senkiben sem olyan haragtartó érzés, ami nem engedi őt tovább lépni az ő feladatában. Mert minden alkalommal amikor az ember nem tud békességben megmaradni az Isteni úton, akkor a feladatát félbehagyja, és nem foglalkozik vele tovább, vagy az indulatai által egészen másként éli meg, mint ahogyan az Istenre való figyelés által megtenné.

Ilyenkor már a feladatai is hibásak, nem tökéletesek és a további életvitelére is nagy hatással van minden olyan cselekedet, amely nem az Isten irányításával történt meg.
Legyetek mindig nagyon éberek és figyeljetek magatokra és a bennetek élő Jézusra, hogy a lelketekben megtudjátok őrizni a szívbékét, amit tőle kaptatok.
2007.12.11
 
25. A megszállottság 

Mindig arra kell gondolni ebben az esetben, hogy az emberi lélek mennyire van abban a helyzetben, hogy képes maga irányítani az ő életét, vagyis mennyire képes uralni a saját maga gondolatmenetét. Nagyon sokszor egyáltalán nem figyelnek az emberek magukra, csak élik az ő saját megszokott életüket. Pedig ha csak egy kicsit is ráfigyelnének a maguk megszokott életétől eltérő viselkedésüket máris rájöhetnének arra, hogy ez az állapot már nem az ő saját maguk által kigondolt és megcselekedett gondolat volt.

Ha idejében felfigyel az ember arra, hogy valami nincs rendben nálam, akkor sikerül idejében felismerni a téves eszme által sugallt gondolatokat is. Nagyon sokszor az emberek pontosan ennek az áldozataivá válnak, mert nem ismerik fel időben az ellentét által küldött információkat, mert elvakulttá teszi őket az, az érzés ami akkor keletkezik a lelkükben. Ha idejében nem figyel fel az ember akkor bizony elhatalmasodik a lélekben az erős indulat, majd a gyűlölet és végül az ember már nem is uralja tovább a saját gondolatait, mert akkor már az ellentét átvette teljesen az ember felett az irányítást. Így már az ember nem képes szabadulni abból a bűnös gondolatokból, amibe az ellentét a téves gondolatai által belehajszolta.

Innentől kezdve már a lélekben csak a durva, embertelen érzések uralkodnak és az ember magáról észre sem veszi, hogy már más ember lett belőle. Mindig csak a kívül állók azok, akik az embereken ezt észreveszik, hogy mennyire megváltozott az embertársuk rövid idő alatt. Ilyenkor sokan csak magukban töprengenek, hogy mi lehet az oka annak, hogy az eddig nagyon kedves embertársuk miért olyan ellenséges velük, holott eddig csupa kedvesség áradt belőle. Elkezdenek vele beszélgetni, de már a beszélgetés sem az a természetes, ami addig volt, közömbös és távoltartó  velük szemben. De az okát a beteg, megszállott ember sem tudja, csak számára ez a természetes, azt hiszi, hogy ő ugyanolyan mint eddig, csak a körülötte lévők nagyon megváltoztak, a saját maga tükörképét látja az embertársai viselkedésében.

Ilyenkor már annak az embernek aki hagyta magát, a könnyelműsége, figyelmetlensége következtében, hogy teret engedjen az ellentét gondolatainak az ő lelkében, nincs esélye egyedül ennek a helyzetnek megváltoztatására. Ha az ember ráébred arra, hogy neki sem tetszik ez a helyzet, ahogyan ez történik vele, akkor ha elkezd az Istenhez fordulni az ő alázatos szívével. Akkor az Isten kegyelme lehajol őhozzá és kisegíti abból a bajból, vagyis megszabadítja a megszállottságtól.
  
De ellenkező esetben, amikor az ember nem törődik az ő cselekedeteivel, akkor bizony lehetséges, hogy éveken keresztül vagy egész életében megszállottságba fog szenvedni. Ezért van a mai világban annyi bűnöző, gyilkos és rosszindulatú ember, mert a cselekedeteiket nem maguk irányítják, hanem hagyják magukat az ellentét által irányítani. Mindig van kiút csak az embereknek el kell jutniuk odáig, hogy maguk akarjanak kikerülni abból a hálóból, amibe belekeveredtek. Ha az ember az első lépést megteszi az Isten felé, Isten százat lép felé, csak az első lépést mindig az embernek kell megtenni, hogy vágyakozzon a Teremtőjéhez. Mert Isten mindenkinek szabad akaratot adott és ezáltal nekünk embereknek kell eldöntenünk, hogy melyik oldalra akarunk állni.

Isten tiszteletben tartja az embereknek adott szabad akaratát, akármennyire is fájdalmasan nézi, hogy gyermeke milyen helytelen cselekedeteket hajt végre, de nem avatkozik bele, mert a kegyelem csak az ember akarata által érvényesül. Innentől kezdve az ember nem azt teszi amit akar, hanem azt amit az Isten akar vele és általa cselekedni, ha elfogadja az Isteni útmutatást. Mindig az embernek kell ráébrednie arra, hogy keresse az Isten akaratát, mert a segítség csak úgy érkezik el a számára.

Minden alkalommal amikor hasonlót tapasztaltok magatokon figyeljetek arra, hogy milyen irányban haladtok, hogy van-e a lelketekben békesség, nyugalom vagy csak be beszélitek magatoknak, hogy minden rendben van veletek, csak nem akarjátok napvilágra hozni a bennetek dúló ellenséges érzéseket. Nagyon vigyázzatok, hogy el ne kerülje a figyelmeteket, az Isteni kegyelem adta lehetőség, amely által eltudjátok kerülni a súlyos eseményeket. Legyetek mindig nagyon éberek és figyeljétek magatokat, mert már a legkisebb félrecsúszás, ami csak egy enyhe foka annak, ami később ebből kialakulhat, már veszélyes lehet a számotokra.
Tegyétek a lelketekben mindig a helyére azokat az érzéseket, amelyek elindítottak bennetek valamilyen ellentétes indulatokat, hogy a későbbiekben azok ne zavarják a mindennapi életeteket. Mindig arra gondoljatok, hogy mennyire vagytok képesek olyan életet élni a mindennapjaitokban, hogy abban az Isten töltse be a legfontosabb szerepet, hogy mindig legyen az aki a segítségetekre tud sietni, ha azt a lelketekben kéritek.

Minden alkalommal amikor valamilyen nehézségetek támad, forduljatok a Teremtőtökhöz, hogy segítsen ki benneteket abból a bajból, amibe éppen belekeveredtetek. Ő mindig arra vár, hogy gyermekeinek segíthessen, csak akkor nekünk embereknek kell a figyelmünket felé irányítani, hogy a segítséget megkaphassuk.
2007.12.11.


26. A  túlvilági élet

Minden földi ember amikor elhagyja a fizikai testét és a túlvilágra költözik, annak bizony komoly előjelei vannak az életében. Mindenkor a lélek tisztasága az, ami segíti az embert még a földi életében, hogy átláthassa a következő életében, mármint a szellemi életében a feladatokat. Nem mindig észrevehető módon zajlik az le az emberek életében, mert azt fizikai szemmel nem is lehet észrevenni sem. Csak a lélek készülődése az, amely rámutat arra, hogy neki ott is vannak feladatai, amit a földi élete befejeztével ott fog majd folytatni.

Olyan ez mint amikor a lélek a szellemi otthonában készül a földi életében elvégzendő feladataira. Ott is már jóval a leszületése előtt tanul és tapasztalatokat gyűjt, hogy sikeresen tudja majd megoldani a földi élet feladatait. Ez fordítva is így igaz, mert a földi életében is készül a szellemi otthonában a feladatai folytatására. A lélek sohasem pihen, nem tétlenkedik hanem folyamatosan csak tanul, mert az élet vagyis a teremtés minden mozzanata egy fejlődési folyamat a számára.

Minden alkalommal, amikor a lélek leszületik a földi világba, akkor az már nem a mi akaratunk szerint, vagyis nem az égi akarat szerint cselekszik tovább, hanem a szabad akarata által éli meg a földi életét. Mindig csak addig képes a lélek a helyes döntések meghozatalára, ameddig nem ölt fizikai testet, mert a testben a lélek elveszíti a tájékozódó képességét és tudattalanul cselekszik, Vagyis akkor már nem látja tisztán azt, amit addig ő igaznak és tiszta tanításnak vélt az égi otthonában.

Innentől kezdve a lélek a saját maga akaratán keresztül fog eljutni oda, ahová a feladata által el kell jutnia. Nem mindig sikeres ez a feladat, amit a földi ember magának igaznak és helyesnek vél, mert akkor már rég nem a tiszta tudat irányítja az emberi lelket, hanem a környezet által magába szívott információk hatására már olyan téveszme kerül a birtokába, amitől már csak nagyon nehezen tud megszabadulni.

Ilyenkor szokott az égi segítség megjelenni az ember életében, hogy segítsen neki felismerni a téves helyzetét, és az általa igaznak vélt tanítást felcserélni egy valóban igazi Isteni tanításra, ami a lelkében építő és vigasztaló módon állandóan jelen van a későbbiek folyamán. De ez nem szokott olyan könnyen megtörténni, mint ahogyan ezt itt leírtuk, mert az emberi gyengeség következtében az emberek sokáig nem figyelnek fel az Isten hívó szavára az ő életükben.
Ennek legfőképpen az, az oka, hogy nem figyelnek az emberek a lelkük által küldött intő jelekre, hanem csak a veleszületett, vagyis a szülők által átadott információk azok, amelyek meggyökeresedtek az emberekben. Ettől eltérő információkat nem fogadnak el nagyon sokáig, mondván hogy nincs más csak az amit ők kisgyermekként magukba szívtak.

Ilyenkor az Isteni kegyelem lehajol az emberhez, hogy segítsen neki felismerni az Igaz Istent, hogy megtapasztalja saját magán, hogy másképpen működik az Isten az emberek között, mint ahogyan azt ők elképzelik. Vannak esetek, amikor az embereknek különféle betegségekből való sikeres gyógyulás következtében, vagy egy szerencsés kimenetelű baleset túlélésből merítve jutnak el odáig, hogy felismerik, hogy valóban nem az a helyes felfogás az Istenről, ahogyan azt ők eddig vélték.

Ekkor már a lélek elkezd a helyes irány felé kacsingatni, de addig még nagyon sok olyan akadályon kell neki átjutni, ami a számára elégé nehéz és néha bizony szomorú is. De ilyenkor már az Isteni kegyelem állandóan figyelemmel kíséri és segítségére siet ha elesik az ember, hogy a kegyelem által ismét talpra tudjon állni és folytatni a megkezdett útját. Az emberek nagyon sokszor csak akkor eszmélnek fel, hogy valami megváltozott körülöttük, amikor felismeri, hogy minden sokkal könnyebben megy egy ideje, mint régebben. S akkor már elkezdenek tudatosan is jót cselekedni, hogy felismerve a jót, hogy még többet és többet tudjanak az Isten akarata szerint cselekedni.

De ekkorra a lélek már nagyon felkészült állapotban van, átesett sok-sok megpróbáltatáson és sok számára különös eseményen, amelyek megerősítették őt abban, hogy az Isten akarata által élni  a földi életet, nagyon fontos, mert ezzel az ember, vagyis a lélek az elkövetkezendő életét is megalapozza. Vagyis tudatába jutott a reinkarnáció fogalmának, tartalmának és annak következményeinek, így már az emberek ilyenkor tudatos életet élnek, mert törekszenek a jóra, mert a bennük élő szeretet által nem is képesek másra, ha igazán komolyan vették azt.

Az emberek ha akarnak nagyon sok tudásra tehetnek szert, mert nagyon sok olyan információ van a földön, amely segíti az embereket, hogy elfogadják a túlvilági életet is. Mert a túlvilági élet az igazi élet, a földi élet csak hasonmása az igazinak. Ha az emberek már eljutnak idáig, hogy ezt elfogadják, innentől kezdve már építik a jó cselekedeteikkel a túlvilági életüket.
                                                              
Minden földi ember, aki elfogadja az Isten által nyújtott segítséget az már nem esik olyan ítélet alá, mintha az életében egyáltalán nem foglalkozott volna az Isteni tanítással. Mindig arra gondoljatok minden cselekedetekkel, hogy mennyire fogjátok ezzel megváltoztatni a földi életetek eredményeit. Sohasem azért csináljatok valamit, hogy az nektek jó legyen, hanem az lebegjen a szemeitek előtt, hogy ha azt a feladatot sikeresen megoldod, akkor azzal a teher, amelyet eddig cipeltél az annyival könnyebbé fog válni.

Legyen a szemeitek előtt mindig az a gondolat, hogy az ember nem csak azért él a földön, hogy a földi élet feladatait fizikális szinten elvégezze, hanem a legfontosabb az, hogy a fizikai feladatok által veletek kapcsolatba kerülő emberekkel a kapcsolatodat, hogyan rendezed, milyen a gondolkodásmódod, bizonyos feladatokban, hogyan állsz a megbocsátással embertársaiddal és mennyire vagy képes elfogadni az embereket a saját valóságukban.

Ezek és az ehhez hasonló feladatok megoldása által tud a földi ember fejlődni, mert ha ezeket figyelmen kívül hagyja akkor egyáltalán nincs is értelme a fizikai életének, hiába végzi azt el a legjobb tudása szerint, de az emberi kapcsolataiban  nem fejlődik. Mert a szeretetben egyáltalán nem növekedik, mert továbbra is csak a kemény harc és a nemtörődömség a jellemző az ilyen emberre.

Ezért nagyon gondoljátok meg, hogy a kegyelemből kapott földi életet hogyan használjátok fel, amíg arra van lehetőségetek, mert minden olyan feladat amelyet nem végeztek el a földi életetekben, azok a mennyei otthonban már nem pótolhatóak, csak egy újabb testet öltéssel kap a földi ember lehetőséget a hibás feladat megoldására. És mindez lehet, hogy nagyon sok idő múlva lehetséges ismét, mert a leszületés az nem úgy működik, hogy visszatér az emberi lélek az égi otthonába és már rögtön újra leszületik fizikai testbe.

Sokszor több száz évet is kell arra várni egy léleknek, hogy ismét leszülethessen a földi világba a hibái kijavítása végett. És ez idő alatt bizony nincs fejlődés és a lélek addig csak  szenved, látva az elrontott földi életének cselekedetit, amelyek előtte sorakoznak. Mindez nagyon nagy fájdalmat okoz a léleknek, mert akkor már tisztán látja, hogy hogyan kellett volna neki cselekednie, és látja saját nemtörődömségét, amely előidézte a jelenlegi helyzetét.

Kedves földi testvéreim törekedjetek arra, hogy a jelen földi életeteket a Krisztusi tanítás fényében éljétek meg és megelégedve és örömmel térjetek meg az égi otthonotokba, ahol vár benneteket Jézus Krisztus.
2007.12.12.

27. A tanulás fontossága  

Minden alkalommal, amikor azt érzed, hogy a lelkedben nincs nyugalom annak az, az oka, hogy mindig csak a jelenben élsz és gondolkodsz, mert mindennek megvan a miértje. Nemcsak azoknak az eseményeknek, amelyek egyre gyakrabban előfordulnak az emberek életében, hanem  annak is ami csak nagyon régen megtörtént veled, csak éppen már nem emlékezel rá. Ilyen esetben csak töprengesz és azon gondolkozol, hogy miért történik meg velem ez vagy az, az esemény, ami éppen megtörtént. Mindig előre kell meggondolni az embereknek minden cselekedetüket, amelyekkel olyan eseményeket idéznek elő a későbbi életükben, amire soha sem találják meg a választ, mint ahogyan azt te sem találod már meg.

Nagyon régen, amikor még nem foglalkoztál komolyabban a Krisztusi tanítással, akkor még nem tudtad azt, hogy minden rossz cselekedetnek következményei vannak az embereknek a későbbi életükre nézve. Innentől már csak az a kérdés, hogy mennyire képes az ember visszahozni az életében azokat az eseményeket, amelyeket helytelenül cselekedett meg. Így vagy most te is, hogy fogalmad sincs arról, hogy milyen helytelenül megoldott feladat következményeként éled, most meg azt a számodra igen kényes és nehéz helyzetet, amit nem tudsz magadtól helyrehozni sem.

 Minden alkalommal amikor azt érzed magadon, hogy valami rendellenes történik meg veled, akkor az egy elrontott feladat következménye, ami arra vár, hogy kijavítsad és helyrehozzad azt, amit elrontottál. Innentől kezdve már nem nehéz a helyzeted, mert minden alkalommal amikor azt érzed, hogy valami nincs rendben az egészséged körül, akkor azonnal nézz körül magad körül, vagyis vedd számba azt, hogy milyen hibát követtél abban a feladatban. Ha figyelmes vagy akkor sikerülni fog, mert az ég angyalai akik mellettetek vannak azok segítenek nektek ebben a nehéz helyzetben is.

Ezeknek az eseményeknek azok az előfeltételei, hogy mindenkor legyetek készek és figyeljetek magatokra, hogy minél kevesebb olyan hibát kövessetek el, aminek következményeit is meg kell tapasztalnotok. Mindig van segítség, soha sem szabad elkeserednetek, mert az a számotokra nem előnyös, vagyis inkább károsnak mondható, mert a figyelmeteket, akkor nem az Istenre irányítjátok, hanem inkább az ellentét tart benneteket félelemben a betegségetek miatt.

Legyetek nagyon éberek és mindig nagyon figyeljetek, hogy mennyire lehet benneteket eltántorítani attól a gondolattól, amit eddig magatokénak tudtatok. Csak egy pillanat is elegendő arra nézve, hogy elvonjátok a figyelmeteket az Isteni szeretet adta lehetőségektől, és máris megjelenik bennetek a félelem, ami kiöli belőletek a meglévő szeretetet is. Vigyázzatok…                       
Ilyen és ehhez hasonló események miatt nagyon fontos, hogy az emberek tisztában legyenek a cselekedetük súlyosságával. Minden kimondott szó, minden gondolat ami elhagyja az emberi szívet, az már az éterben van, mint energia és az addig várja a tulajdonosát, ameddig az ki nem javítja azt. Vagyis ameddig abban az emberben a szeretet ereje nem lesz akkora, hogy feloldja azt a nehéz energiát, amit megteremtett magának. Ez lehet nagyon régi esemény is, de lehet ebben az életben elkövetett elrontott feladat is. Tudvalevő, hogy a gondolatnak teremtő ereje van, így lehetősége sincs annak aki, ezt elindítja, hogy azt időközben megsemmisítse valamilyen trükkel. Itt nem lehet semmiféle külön utakat járni, az Isten törvényében minden helytelen cselekedetet ki kell javítani, vagyis meg kell, hogy szűnjön az a sok negatív energia, ami megkeseríti az emberek életét.

Az emberek ezt nem úgy érzik, hogy ők ettől szenvednek csak egyszerűen nehéz a földi élet terhe, vagyis elviselhetetlen az éterben az a rengeteg negatív energia, amit az emberek kisugároznak magukból. Ennek az a következménye, hogy egyre jobban nehezedik az emberek élete a földi világban, mert minden szennyezetté válik ezáltal. Mert azt is tudjátok, hogy minden energia, ami körül vesz bennünket, de a szennyezett energia az nem táplálék, vagyis elpusztulnak hamarosan az élőlények, ha az emberiség nem változtat a gondolkodásán, hogy a lelkéből a pozitív energiát, szeretetet sugározza az univerzumba.

Mindezeket a gondolatokat, ha az emberek egy kicsit is odafigyelnek magukra meg tudják cselekedni, hogy egymással szeretetben tudjanak élni, és ne legyen ellenségeskedés az emberek között.
Mindig arra gondoljatok, amikor valamilyen esemény ér benneteket, hogy most valóban helyesen cselekedtem, vagy megint hibát követtem el. Ez nem úgy kell, hogy állandóan rettegésben éljen az ember, hanem természetessé kell, hogy váljon a szeretetben való élet megélése, mert e nélkül nem lehet az embereknek az üdvösségre jutni.

Nagyon fontos, hogy a mindennapját az ember úgy élje meg, hogy azt ha teheti naponta nézze végig, mert akkor frissen még jobban emlékezik rá, és talán az esélye is nagyobb annak, hogy mielőbb kitudja azt javítani.

Ha a földi ember nem eléggé figyelmes, akkor mindig csak gyűjti azokat a helytelenül megoldott feladatokat, amelyeket egykor ki kell majd javítania.

Testvéreim törekedjetek arra, hogy a szeretet lángja járja át a ti szíveteket és ezáltal a mindennapjaitokat békében és szeretetben éljétek meg.
2007.12.12.

28. Harc az emberek között 

Minden földi ember az életében arra törekszik, hogy a saját maga számára megszerezze azokat a kincseknek nem mondható eseményeket, melyekben azután megéli a földi élet nehézségeit. Abban a reményben él, hogy a legjobbat cselekszi meg, mert minden alkalommal, amikor valamibe belekezd az ember azt reméli, hogy sikeres lesz. Ezzel ellentétben az emberi gyengeség erősebb és az embert a lehető leghamarabb elkezdi olyan irányba terelni, ahonnan már nem képes egyedül visszatalálni a helyes útra.

Ez mindig olyankor történik meg leginkább, amikor az ember nem figyel magára, vagyis egészen átadja magát a hétköznapi élet nehézségeinek és egyáltalán nem is figyelve arra, hogy most mit is képvisel a lelkében. Ilyenkor nagyon sokszor az ember olyan embertársaival találkozik, akik tudattalanul, de segíteni akarnak neki, hogy találja meg a saját útját ahonnan eltévelyedett.

Ez nem mindig sikeres, mert nem lehet egyeseket meggyőzni arról, hogy az amit éppen csinál az nem egyeztethető össze azzal a Krisztusi tanítással amit eddig képviselt. Nagyon sok esetben csak akkor derül erre fény amikor valamilyen személyes kapcsolatba kerülnek az addig távollévő emberek. Mindig az  a legszembetűnőbb, hogy nagyon meg vannak győződve a saját maguk által képviselt tanról, attól függetlenül, hogy valaki kérdezné őket. Nagyon lényeges az, hogy soha egyetlen embert sem szabad úgy kezelni, hogy az nem jó ahogyan cselekszik, csak fel kell hívni a figyelmét arra, hogy mindig legyen nagyon éber és figyeljen arra, hogy a lelkében mindig legyen békesség és a szívében  pedig ne az ellenségeskedést tükrözze vissza a környezetébe.

A lelki béke az sohasem hiányozhat az emberekből, mert ennek hiányában sohasem tudnak helyes döntéseket hozni, mert az alapvető kérdés mindig az, hogy milyen éppen akkor az embernek a kapcsolata az Istennel. Ha nyugtalan és ellenségeskedéssel telt a szíve, akkor semmi sem lehet természetesebb mint, hogy az, az ember a lehető legrosszabb döntést hozza meg az életében. Erre csak a későbbiekben fog ráeszmélni, amikor a sorozatos hibák miatt a lelkében még nagyobb az ellentét a békétlenség, mert nem tudja, hogy mit is csináljon és hogyan csinálja.

Ilyenkor már az ember nem az Isten akarata szerint él és cselekszik, hanem azt csinálja, amit a békétlen lelke belülről diktál neki. Valószínű, hogy nem csak egy hibát ejt egy bizonyos eseményben, hanem a sorozatos hibák, harcok következnek az emberek életében, mert akkor már teljesen eltávolodott az igaz tiszta Krisztusi tanítástól, amit addig örömmel és szeretettel végzett, és megmutatta a számára a helyes utat.

                                                              
Ilyenkor már nem tud egyebet tenni az ember csak haladni azon az úton, amelyen éppen elindult, mert ekkor már egyedül képtelen ennek a helyzetnek a megoldására.
 Sokan éppen ezeket a helyzeteket kihasználva olyan tanításokkal kezdik ostromolni az emberek tudatát, hogy változtasson a gondolkodásán, mert ellenkező esetben már régen elveszett volna, ha ő vagy éppen hozzá hasonló gondolkodású ember nem veszi a szárnyai alá. Ez a legveszélyesebb, amit tehet egyik ember a másikkal, ha segíteni akar neki, mert ezzel csak az ő saját felfogását akarja ráerőltetni a másik emberre, anélkül, hogy az akarná azt.

Mindig küld az Isten olyan segítséget az ember számára, ha felismeri téves eszméjét, hogy az szembetűnő módon fog neki változást okozni az életében, de nem erőszakos módon, hanem a lelkében békében és örömben éli meg azt. Addig csak az emberek harcolnak egymással, ráerőltetve egymásra mindazt, amit esetleg ő jónak vél, mert itt már nem az Isteni útmutatás a vezérfonal, hanem az emberi erős akarat.

Sohasem szabad az embereknek olyan állapotba kerülniük, ahonnan már nem látják tisztán azt, amit az Isten akar velük és általuk megcselekedni. Ilyenkor már nem tudják azt sem, hogy mi volt az a szál, amelyen eltávolodtak attól az eszmétől, amelyet eddig képviseltek. Nagyon nehezen vehető észre mindez emberi szemmel, mert már az igazi tanítást nem képviselik, amely segítséget tudott volna nyújtani a számukra. Ilyenkor az emberek elkezdenek bolyongani, mindenhová elmennek és csak azt figyelik, hogy ez nekik mennyire a javukat fogja majd szolgálni, mert ezt ők úgy érzik, hogy meg kellett cselekedniük.

Minden közösségi eszme addig képviseli az Isteni tanítást, ameddig abban az emberek jól érzik magukat és nem akarnak másként élni. Vagyis a lelkükben az igaz tiszta szeretetet élik meg és a cselekedeteikben pedig az tükröződik vissza.  A körülöttük lévők ebből tudják megítélni, ha a cselekedeteik meg egyezőek a szívükben lévő érzéseikkel. A kettőnek szinkronban kell lenni egymással, mert nem lehet a kettőt különválasztani, hogy valaki csak nagyon szépen tud beszélni az Isteni tanokról, de közben magában és a családjában nincs békesség, sőt harag és düh kíséri a mindennapi életét.

Az a földi ember cselekedik helyesen, aki mindkettőt szem előtt tartja és azzal a gondolattal cselekszik minden nap, hogy a Teremtője által kapott földi életét a  legjobban tudja kihasználni és ebben az Isteni segítség az, amely elvezeti őt a feladatai megoldásához.
2007.12.13.


29.  A szeretet megélése a mindennapi életben 

Nagyon sokszor az emberek a földön nincsenek tisztában azzal, hogy mennyit veszíthetnek az égi otthonba való megérkezésük alkalmával, ha a földi életüket nem az Isten akarata szerint élik, hanem csak a maguk akarata szerint. Minden alkalommal amikor az emberek a földi életük során embertelen életet élnek, akkor már az Isten eszükbe sem jut, mert nekik az ő maguk alkotta törvényeik szerint élnek és cselekednek. Mindig csak addig képes az ember arra, hogy az Isten akarata szerint éljen, ameddig a lelkében  a békesség és a szeretet a legfontosabb.

Amikor ezek az események már nem irányadóak az emberek életében, onnantól kezdve már nem tudnak egyáltalán úgy élni, hogy azzal az Isten szándékát tükrözzék az életükben. Nagyon sokszor az emberek álarcot húznak magukra, hogy másokkal elhitessék azt, hogy ők mennyire Istenhívő emberek, mert minden lehetőséget megragadnak arra nézve, hogy másokon segítsenek, de ezt csak azért teszik, hogy nekik ebből előnyük származzon. Nem gondolkoznak és csak a saját akaratukból cselekednek és azt hiszik, hogy a legjobbat teszik a saját maguk szempontjából. Sohasem az fogja az embereket az üdvözülésre vinni, amit kifelé mutatnak magukból jó cselekedeteket, hanem a lelkükben lévő igaz tiszta szeretet az, ami elvezeti őket az üdvözülésre.

Nem kell az embereknek egyebet tenniük a földi életük során, csak azt a szálat, amelyen az Isten irányítja őket, azt soha ne engedjék el. Ezt a szálat pedig úgy tudja az ember megtartani, ha a lelkében sohasem az önzés, ellenségeskedés, perpatvar, gyűlölet és egyéb rossz gondolatok az iránymutatóak, hanem a békességes földi élet adta lehetőségek kihasználása által akar az ember előbbre jutni az ő földi feladatai elvégzése által.

Nem lehet sohasem tudni azt, hogy miért kell egy embernek annyit szenvednie és nélkülöznie egy földi élet során, mert azt embertársai nem látják, amit az Istentől ő kapott feladatot, hogy elvégezzen az adott életében. Ez lehet egy előző életbeli karma törlesztési feladata is, de lehet egy nagyon szomorú esemény következménye is, amit nem lehet emberi szemmel megítélni sem, mert annak az embernek abban a környezetében kell megélnie azt a feladatot, amit lehozott magával.

 Ez lehet egy nagyon szegényes, elhagyatott életforma is, amelybe az Isten helyezte azt az embert, hogy az elrontott rossz élete során azokat a megtapasztalásokat megélje, amelyeket esetleg nem hozott rendbe, amikor annak a döntése a kezében volt. Így csak utólag vagy abban az életében egy sorsforduló következtében válik az ember nincstelenné, elhagyatottá, hogy
                                                                   
rendezni tudja azt az elrontott hibáját, amit az élete során helytelenül cselekedett. Nagyon sokszor kapnak az emberek kegyelmet az Istentől a feladataik kijavítására, csak azt éppen nem ismerik fel, vagy egyáltalán nem is törődnek vele, mert a lelkükből a szeretet lángja már régen kialudt és nem ismerik fel benne az Isten gondoskodását, hogy ez, az élethelyzet éppen egy lehetőség az elrontott hibák kijavítására.

Az emberi gyengeség következtében ezek az emberek elkezdenek egy másik fajta, gyengébb életvitelű életet élni, ami a számukra nagyon nagy lehetőséget ad a hibáik felismerésére. Ilyenkor sok ember elkezd azon töprengeni, hogy mi az oka annak, hogy ő abból a jó anyagi körülményekből, ennyire lesodródott, hogy magát sem képes ellátni, nemhogy a családját. Ebben a helyzetben Isten nagyon nagy odafigyelést biztosít ezeknek az embereknek a számára, hogy mindig legyen mellettük segítség, hogy megtudják oldani az amúgy is elég nehéz feladataikat.

 Aki már azon töpreng, hogy mi okozta az ő veszteségét, és nem másokban keresi a hibát az ő helyzetének a romlásában, az már egy lépést tett az Isten felé, és Isten ezek után még több segítséget nyújt a számára, mert rádöbbent az ember a hibájára, vagy legalábbis elfogadta a helyzetét, és nem gyűlölködik másokra a maga sorsa miatt. Az ilyeneknek van kiút az elhagyatott életvitelből való kijutásra, mert ha az emberek egyet lépnek az Isten felé Ő százat lép az ember felé, csak az első lépéseket, mindig az embereknek kell megtenniük.

Azok az emberek, akik az elhagyatott szegényes életükben csak lázadoznak, gyűlölködnek és másokban keresik a hibát a saját sorsuk miatt, azokban a gőg, a gyűlölet és az ellenségeskedés még jobban megerősödött és egyáltalán nem is figyelnek az Isten által nyújtott segítségre, hanem csak erősítik magukban az ő téves gondolkodásukat, ami az anyagi bukásukat okozta. Az ilyen embereknek esélyük sincs abban az életükben, hogy felismerjék a téves gondolkodásukat, csak élik az Isten nélküli életüket, amíg csak a Teremtőjük vissza nem szólítja őket. S az ilyen embereknek sajnos az elkövetkezendő földi életük sem lesz rózsásabb, mint amiből elköltöztek, mert egyáltalán nem a szeretetet élték a földi életükben, hanem hibát hibára halmozva, tele gyűlölettel és haraggal távoztak. Ennek következtében el kell jutni minden embernek odáig, hogy felismerje a szeretetet, az Istent és a szerint élje az életét, és akkor az Isten jóságos szeretetével megajándékozza az embert könnyebb földi élettel.
Testvéreim törekedjetek, hogy a mindennapjaitokba a szeretetet vigyétek és ne a szomorúság, hanem a béke legyen a mindennapjaitok irányítója.
2007.12.14.



30. A békesség megteremtése az emberi lélekben 

    
Az emberi lélek nem azt jelenti, hogy abban minden benne van és kész, hanem az ember teremti meg magának azokat az érzéseket, amelyek a lélekben életeken keresztül elraktározódnak és addig várnak arra, hogy az ember a fizikai testbe öltözve megszabadítsa a terheitől. A léleknek  egyáltalán nincs is más lehetősége  a hibák javításában, csak amikor ismét leszületik fizikai testbe. A fizikai testben elkövetett hibákat csak kizárólagosan ott képes kijavítani, mert ott adottak a lehetőségek.

Ilyenkor csak azokat az eseményeket tartja a lélek a legfontosabbaknak, hogy azt, amit lehozott, mint feladatot, azt mindenképpen kijavítva tudja a visszatérésnél bemutatni, mint megszerzett kincset. Nem olyan egyszerű ez, ahogyan ezt most itt leírjuk, hanem nagyon sok erőfeszítésébe kerül az emberi léleknek ezeket az eseményeket elérni emberi testben. Emiatt az ember nagyon sok szenvedésen és megpróbáltatáson megy keresztül, hogy ezek az események bekövetkezhessenek.

Az egyik legfontosabb az, az hogy az emberben legyen békesség és nyugalom, mert ha csak a rossz érzések járják át az emberi szívet, lelket akkor nincs egyáltalán esélye sem az embernek a javításra. Ilyenkor semmiféle esemény nem zavarhatja meg a lélek nyugalmát, amikor arra törekszik, hogy a feladatát előkészítse, amit mint karmikus adósságát hozta a földi életbe javításra. Nagyon  sokszor a léleknek esélye sincs arra nézve, hogy a feladatát elkezdhesse, mert nagyon nagy események kellenek ahhoz, hogy bizonyos feladatokat tisztán tudjon elvégezni anélkül, hogy valamilyen akadályokba ütközve, még nagyobb hibákat kövessen el az ember.

Az emberi lélek ha nem figyel a Teremtőjére akkor nagyon sokszor észre sem veszi azokat az eseményeket az életében, amiket ki kellene neki javítania. Ebben az esetben a lélek egyáltalán nem képes abba az irányba terelni az emberek figyelmét, amiben azt a feladatát kell neki felismernie, amiben előzőleg hibázott. Itt már akkorra az ember nem emlékezik a feladatára, csak a sötétben tapogatózva keresgél, mert a tudata az teljesen más irányba van lekötve, a hétköznapi élet küzdelmeiben éli ki a feladatait.

Minden alkalommal, amikor az emberek nem az Istenre figyelnek, hanem a figyelmüket csak a nehéz élet megélése köti le, akkor már  a lélek egyáltalán nem tud a feladatához közelebb kerülni sem, mert a lélekben akkor már nincs nyugalom, békesség ami lehetővé tenné az emberek számára a feladat sikeres megoldását. Nagyon sokszor amikor a lélek visszaköltözik a Teremtőjéhez, akkor még több terhet cipel magával, mert az amit lehozott javításra azt sem

  
végezte el és még abban az életében még több hibát összegyűjtött amiatt, mert nem volt eléggé figyelmes a feladatának a megoldására. Ezért szokott az bekövetkezni, hogy az ember nem azt teszi, amit neki tennie kellene és emiatt már régen nem tud úgy élni, hogy a lehető legkisebb szeretetet is kitudná magából préselni. Itt már csak az embereknek a kemény akarata, ami irányítja az embereket, figyelmen kívül hagyják azt, hogy az életüket az Isten akarata szerint éljék, nem fontos a számukra az Isten, mert teremtettek maguknak másik istent, ami valójában fogva is tartsa őket.

Az emberi lélek számára pedig, marad a szomorú meggyőződés, amikor visszaérkezik égi otthonába, hogy mennyire másképpen élte le az életét, mint ahogyan azt leszületése előtt eltervezte, és fel is készült,  csak testbe öltözve már nem képes az ember arra, hogy visszaemlékezzen, amit égi otthonában eltervezett. Ezért nem tud akkor már a lélek javítani, ha nem figyel az Istenre és nem az Ő akarata szerint él szeretetben, mert akkor nem hallja meg az Isten hívó szavát, amikor neki arra a legnagyobb szüksége lehet.

Mindig amikor az ember elkezdi a földi életét, akkor neki nagyon nagy segítséget nyújt az Isten, mert megmutatja neki azokat a lehetőségeket, melyekkel neki gazdálkodnia kell és megmutatja azokat a feladatokat, amelyeket el kell neki végeznie abban az életében. Minden segítséget meg kap hozzá, amire csak szüksége van a feladathoz, csak neki kell a szemét az Isten akaratába helyezni, hogy soha ne tegyen ellen az Ő akaratának. Ilyen esetben az ember képes sikeresen végezni a földi életét, megoldani a ráháruló nehéz feladatokat is, csak éppen a legnagyobb bukásokat az idézi elő, hogy az emberek egyáltalán nem figyelnek az Istenre, hanem a saját maguk akarata szerint élnek és cselekednek, mert nekik nincs szemük és fülük az Istent meglátni és meghallani.

Olyankor, amikor az ember elfárad és visszaköltözik égi otthonába, csak akkor döbben rá, hogy mekkora hibát követett el, mert rögtön lejátszódnak előtte az elrontott élet megoldatlan feladatai, ami neki nagyon nagy fájdalmat okoz, hogy egyáltalán nem tudta elvégezni azt, amiért leszületett a földi világba. Nagyon sokszor a lélek ilyenkor nem tudja, hogy mit is csináljon, mert a földi élete során, abban a környezetben ahol élte az Isten nélküli életét, szó sem esett arról, hogy az Isten milyen kegyelmes és segít a rászoruló visszatérő lelken, hogy ad a számára javítási lehetőséget, mármint egy következő földi életet, amiben ha figyel az Istenre, akkor van esélye kijavítani az elrontott hibáit.

Így megy ez életeken keresztül, amíg az ember el nem jut odáig, hogy felismeri az életében a szeretetet, az Istent.


Amíg az ember nem hajlandó ezeket a gondolatokat magáévá tenni, addig csak vegetál, vagyis szenvedi a földi élet nehézségét, mert minden földi élet abban mutatkozik meg az emberek számára, hogy nekik mennyire nehéz azt a feladatot megoldani, amit éppen abban a helyzetben kell nekik megcselekedniük. Mindig csak abban tud az ember javítani, amit már megélt, vagyis megtapasztalta azokat a nehézségeket, amelyekben neki szeretetben kell megélnie. Vagyis akármennyire is nehéz az élete, nem erőszakoskodik, hogy mást akarjon, hanem elfogadja az élet nehézségeit és megpróbál azokban is megtalálni minden elrejtett kincset, vagyis a szeretet morzsáit.

Mindig csak akkor tud az ember javítani a hibáiban, ha az adott életét türelmesen, és békességben tudja élni. Mert csak ha nyugalom és békesség honol az emberi lélekben, akkor képes felismerni az Isten akaratát az életében. Nem lehet sohasem senkit arra kényszeríteni, hogy másképpen éljen, mert a lélek az érzi, hogy most neki mit is kell csinálnia és arra készül, minden pillanatban vannak olyan jelek, amelyek csak abban a helyzetben jelennek meg az emberek életében, és ha nem figyel rájuk eléggé, akkor azok el is tűnnek, anélkül, hogy az ember arra felfigyelt volna. Így már azt a feladatot nem is tudja megoldani az ember sikeresen, mert a hozzá tartozó események nem adottak hozzá.

Nagyon kevés ember életében előfordul olyan esemény, hogy amikor nekik a feladatukat kell elvégezni nem tehetnek mást ha az Istenre figyelnek, mert nekik az Isten azt jelzi, hogy most mire figyeljenek nagyon, hogy a feladatuk sikeres legyen. Mindezek nem szavakban, hanem általában érzésben szoktak megjelenni, és az emberek ilyenkor szokták mondani, hogy „született egy jó gondolatom”. Holott ez a gondolat nem az ő akaratuk szerint született, hanem az ég angyalai azok, akik segítenek azoknak akik az Istenre figyelnek, mert meghallják az Ő szavát a lelkiismeretükön keresztül.
Ilyenkor szokott az is előfordulni, hogy nem mindenki képes ezeket felismerni, hogy ezek az Isten akarata szerint vannak, akkor bizony nagy felfordulást tud okozni azok között, akik még nem hallják meg a jót az Isten sugallatait. Ezekbe szoktak azok az  emberek belekötni, hogy nem jó ahogyan csinálják, mert ők ezt másként tennék, vagyis az emberi akarat szerint, ami nem mindig egyezik meg az Isten akaratával.
Testvéreim legyetek nagyon figyelmesek, hogy felismerjétek a lelketekbe sugárzott égi morzsákat, hogy abból táplálkozni tudjatok a későbbiek során. Legyen bennetek mindig békesség, hogy elérje az Isteni szeretet a szíveteket, hogy sikeres legyen a földi életetek.
2007.12.29.