2. Médiumi írásaim gyűjtemény 11-20.

Minden igerész az evangéliumban nagyon fontos,  de ennek a jelentősége nagyon nagy mélységig hatol az emberi szívekben. Mert nem arról beszél Jézus ebben az igerészben, hogy mennyire nem lehet az életben megélni a jót a Krisztusi Élet által adott életet, hanem éppen abban mutat példát, hogy az ember szeretet által tudja elérni a legnagyobb sikereket az életében.

Az emberi szív nagyon nagy eseményeket képes létrehozni, még ott is ahol néha lehetetlennek látszik. Az Isten kegyelmével az emberek hegyeket tudnak megmozgatni, azért mert nem lehet egyetlen embernek sem azt tenni, hogy nem foglalkozik az Isten adta lehetőségekkel. Mert abban az esetben elzárja magát attól a kegyelemtől, segítségtől amit az Isten felkínál az embereknek.

A felkínált életben bizony nem mindig azok az események történnek meg az emberekkel, amelyeknek mindig örülni tudnak, mert azok a lehetőségek, feladatok is az ő lelki fejlődését segítik elő, csak éppen nagyon nehezen tudja megélni azokat.

Így történnek meg azok az események, amikor az emberek már nem a legjobbat akarják tenni, mert bennük eltorzult az igazi jóra való törekvés, ahhoz viszonyítva, amiben a kegyelem őket útjukra indította.

Ekkor történnek meg az a bizonyos „metszegetések”, amikor az emberi okoskodás miatt az emberekben eltorzult az, az érzés ami őket a jóra irányította.

Az embereket az Isteni kegyelem úgy próbálja metszegetni, hogy előbb csak figyelmeztetgeti őket a jobb irányba, de ha erről nem vesznek tudomást, mivel akkor a  gőgjük már nagyobb az Isteni szeretetnél.  Akkor bizony megtörténik az a bizonyos metszés. Lemetszegeti az emberekről azokat a részeket a kegyelem, ami akadályozza őket abban, hogy termést hozzanak. Ezek a metszegetések bizony nagyon fájdalmasok is szoktak lenni az emberek életében.

Jézus így mondta : „Én vagyok a szőlőtő és ti vagytok a szőlővessző.”
 A „metszegetések” az egész földi élet során történnek,  mert az emberi gyengeség következtében  az emberek nagyon nehezen képesek arra, hogy valóban az Isteni akarat szerint tudják élni a földi életüket.

 Az embereknél a metszés szó hallatára egyeseknél elindul a gyűlöletig való hajlandóság, hogy mindenkiről letudják metszeni az általuk vélt felesleges tulajdonságokat. Ezek azok az események amikor az Isteni kegyelem segítségére siet az embereknek, hogy valóban megtalálják a helyüket az életük során.

Ebben az esetben segítséget kap a földi ember, ha ő figyelmes arra, akkor fel is tudja ismerni, és  ezáltal ő képes a hibáitól megszabadulni.  Jézus folyamatosan arra figyelmeztette a tanítványait, és ezáltal minden földi embert, hogy „ úgy szeressétek egymást, ahogy Én szerettelek titeket.”

Ezzel a beszédével elmondta a lényeget az embereknek, hogy mindenki, mindenkit szeressen, és ne legyen ember a másik embertársa ellensége. És ne legyen gyűlölet ellenségeskedés az Ő bárányai között.

A mindennapi élet nehézségei közepette az emberek nem képesek arra, hogy meglátják az életükben az Istent, az Ő általa küldött segítséget. Mindig csak másban látják meg a hibákat, holott a legnagyobb hiba mindig abban az emberben található, aki nem a saját magában található hibáit keresgeti, hanem a testvéreiben.

És ezáltal nem is törekszik annak a kijavítására, mert nem is ismeri fel a saját magában meglelhető torz tulajdonságait.
„Aki bennem marad és Én benne, az bő termést hoz.”

Testvéreim törekedjetek arra, hogy az Isteni kegyelem által kapott földi életetekben az legyen a számotokra az elsődleges, hogy a kapcsolatotokat az Istennel ne szakítsátok meg, mert akkor nem tud bennetek a lélek olyan  formában élni és dolgozni, hogy valóban maradandó gyümölcsöt teremjetek.

A lelketekben éljétek meg a Jézusi szeretet által felkínált lehetőségeket és szeretetben, békében, és egyetértésben tudjatok élni egymás mellett.
Jézus azt mondta, hogy azt a parancsot adom nektek, „szeressétek egymást.”
2006.12.03.


Minden emberi gondolkodás abban merül ki leginkább, hogy egymástól az emberek igyekeznek mindenképpen olyan területet kivívni, hogy nekik ne kelljen a másik emberrel olyan kapcsolatba kerülni, hogy az,  az ő számukra valamilyen lemondással járna. Ezzel szemben pedig elvárják az emberek egymástól, hogy nekik nagyobb tiszteletet adjanak, mint másoknak.

Mindig az, az oka ezeknek a jelenségeknek, hogy az emberi lelkek telve vannak gőggel és nagyot akarással. Ennek következtében az emberi szívekben elindul az a gondolat, hogy a másik embert mindenképpen olyan  színben akarja feltüntetni, mintha ő más lenne, mint az aki ebben ítéletet mond fölötte. Ez azért történik így, mert nem lehetséges az ő lelkükben az olyan érzésnek megerősödnie, ami a lelkeket egyforma színben tüntetné fel.
Sőt nagyon sok esetben amikor már az emberi lelkek nagyon eltávolodtak az Istentől, akkor már észre sem veszik azt, ha ők ítélkeznek embertársaik felett. Pedig az ítélkezés mindenkor az Isten kezében van. Ember embert nem ítélhet el, mert minden földi ember bűnben szenved, csak egyesek ezt nem veszik tudomásul, hogy ők is ugyanolyan tévedésben élő emberek, mint azok akiket elítéltek.

Ahogyan Jézus mondta, „ hogy ne ítélkezzetek senki fölött, hogy fölöttetek se ítélkezzenek.
Amilyen mértékkel mértek másoknak, nektek is olyan mértékkel fognak mérni.”

Testvéreim az emberek hajlamosak arra, hogy a mások szemében a szálkát is észrevegyék és a sajátjukban még a gerendát sem. Vagyis az emberek a saját hibáikat azt nem veszik észre, de embertársaikban rendszerint felnagyítva hivatkoznak a felfedezett hibákra.
Ezért mondta Jézus,  „hogy mondhatod embertársadnak, hogy hadd vegyem ki a szemedből a szálkát, amikor a magad szemében gerenda van.”

 Előbb a magad szeméből vedd ki a gerendát, vagyis először a saját hibáidat javítsd ki és azután láss hozzá embertársad szeméből kivenni a szálkát. Ha ugyanis a magad hibáidat már kijavítottad, akkor már nem is látod meg testvéred szemében a szálkát sem.
2006.12.04.


Ez a példabeszéd is a többihez hasonlóan nem azt akarja az embereknek elmondani, hogy hogyan éljenek, hanem csak útmutatóként szánjuk ezeket az írásokat azoknak, akik ezeket eltudják fogadni és meg is tudják érteni ezeknek a lényegét.
Mindig arra gondoljatok amikor ezeket az írásokat olvassátok, hogy mennyire vagytok képesek ezeket az írásokat úgy olvasni, hogy azok a ti lelketeket építeni tudják.

A szívtelen szolgáról szóló példabeszéd a legfontosabb része a tanításoknak,  hogy az emberek békességben tudjanak élni egymás között. Minden alkalommal amikor az emberek békétlenségben élnek egymás között, akkor eszükbe kellene, hogy jusson ez a példabeszéd, melynek az alapja a megbocsátás. Nem a hétszer, hanem a hetvenhétszer  való megbocsátás.

 Az emberi lélek nem képes arra, hogy tudja követni azt, amit naponta elront, de nem ártana időnként leltároznia a gondolatai és a cselekedetei között. Azért, hogy rátaláljon arra a hibáira, amire naponta teszi rá a „jó cselekedeteit”, olyan formában, hogy meggyőződésből azt hiszi, hogy állandóan csak jót cselekszik.

Testvéreim gondolkodjatok el azokon a cselekedeteiteken, amelyekben ti is hasonlóan viselkedtetek az életetek során, mint a példabeszédben, ahol nektek az embertestvéreitek elnézik a ti tévedéseiteket és sértéseiteket. És ti hányszor estek bele abba a hibába, amikor másoknak nem tudtok megbocsátani, azt hiszitek, hogy ti már megbocsátottatok, de a lelketek mélyén még mindig ott van az a szálka, amely időnként megszúrja a szemeteket, és ezáltal ti a szavaitokkal ismét megszúrjátok testvéreiteket.

Ez az a véget nem érő sértegetés ami, ha nem az Isten fényében nézitek örökké megmarad, mert nem tudjátok elengedni a testvéreitek adósságát, mint a példabeszédben, ti mindig követeleitek a saját igazaitokat. Pedig ha az Isten fényében néznétek meg magatokat, akkor a „hetvenhétszer”való megbocsátásba bizony beleférne a ti megbocsátásaitok is.

Ha ti tiszta szívből megbocsátjátok felebarátaitoknak az ellenetek elkövetett vétkeit, akkor Jézus Krisztus is megbocsátja a ti bűneiteket. Csak a szeretet által lehet ezt a példabeszédet megélni ahhoz, hogy a lelketekben igazi békesség és öröm teremjen. És ne soroljanak benneteket a szívtelen szolgák sorai közé.
2006.12.05.




2006. december 10-én befejeztem azt a kéziratból készült könyvet, „A lélek öröme és szomorúsága”,amely az égi segítőim által készült, még 2005.márciusában. 2006.szeptember 20-án elkezdtem gépelni este és éjszaka, volt idő amikor az édesanyám betegsége miatt napokig képtelen voltam vele foglalkozni. Mindig csak a szabad időmben gépeltem, amikor már más családi teendőim nem voltak.

Nagyon nagy örömmel csináltam  mert égi segítőim csak arra biztattak, hogy nagyon fontos lenne mihamarabb az emberi kezekbe kerülni ennek a könyvnek. Én nagyon siettem vele, hogy elkészüljön mielőbb, de édesanyám halála és az azzal járó intézkedések ismét elvettek tőlem időt, és a lelki állapotom, sem mindig volt tökéletes, néha nyugtalan voltam, olyankor le sem ültem a géphez írni, mert amikor nincs bennem lelki béke, akkor az Istennel kapcsolatos írásokat mellőzöm, mert számomra nagyon fontos egy írásnak a tisztasága. Mindig is erre törekedtem az életem során, hogy az égi tanításból csak a tisztát tudjam átvenni és átadni.

December elejére elkészültem a 80 oldalas írással de voltak, még szerkeszteni valók, amit a fiaim segítettek, gondolok itt a könyv borítójára és a képeslapra.
Meg kell, hogy említsem a könyv címét sem én találtam ki, ugyanúgy mint a kézírást sem. A kézírás az teljes médiumi írással történt, én is néha meglepődtem azon, hogy a kezem elindult a papíron és csak ír, de nem is úgy, ahogyan azt én szoktam, nem az én betűformáimmal, hanem egészen új betűkkel, és olyan gyorsan haladt az írás a papíron, hogy én magam is csak csodálkoztam, valósággal fogták az égiek a kezemet és írtak a kezemmel. Eleinte megijedtem, hogy mi történt velem, de az írásban tájékoztattak, engem, hogy nekem csak a kezemet használják, az amit leírok, azt nem én írom, mert földi ember nem is lenne képes olyan gyorsan és sokat leírni egyszerre, csak azt láttam, hogy a kezem halad a papíron és a sorok, pedig nagyon gyorsan szaporodnak, ami olyan írásokat tartalmazott, amit én nem lettem volna képes emberi gondolkodásból leírni.

Hát így született meg a „Lélek öröme és szomorúsága „ c. első könyvem, kézírásban. Tudom, hogy sokan ezt nem hiszik el, mert nem tartják ezt hitelesnek, mert, hogy szerintük, ilyen nincs, azt én írtam le. Igen de csak a kezem fogta a tollat, de én nem mozgattam, és a tartalmát is csak utólag,

amikor elolvastam, akkor láttam igazán. Teljesen meditációs, ellazult állapotban voltam, mint amikor hosszan imádkozom és beszélgetek az én Jézusomhoz.
Emberi gondolkodásból ez hihetetlennek tűnik azok számára, akik még nem tapasztalták meg Jézus Krisztus munkálkodását saját magukon. Én nagyon örülök annak, hogy ezeket Jézus Krisztus nekem megmutatta, és megélhettem azokat az eseményeket, az életemben amelyeket az evangéliumban leírva olvasunk. Ha igazán hiszünk benne, akkor az velünk és általunk is megtörténhet. Ha hagyjuk magunkat az Isten által vezetni, akkor a Szent Lélek ugyan úgy  tud működni, mint Jézus Krisztus idejében  a tanítványoknál.

 Én megtapasztaltam, ugyanúgy mint Feri bácsi mesélte és a Hang könyvekben is olvasható, a csodálatos testi gyógyulás.
Aki ezeket nem tapasztalta meg olyan formában, hogy orvosilag is kimutatható betegségek szűntek meg rajtam, amit a mai orvostudomány nem is tud hová tenni, csak éppen azon csodálkozom, hogy azok az emberek, akik évek óta tanulják az evangéliumot, azok csak mesének tartják és nem hisznek abban, hogy most is ugyan az a Jézus él, és tanít és gyógyít közöttünk, mint 2000 évvel ezelőtt.

Feri bácsi sokat beszélt, erről, csak ezt a kedves testvérek már régen elfeledték, ugyanúgy, mint azt, amit tanított, mert különben, ami ebben a könyvben került leírásra, az a Feri bácsi által adott tanításon alapszik, csak már sokan a nagy tudástól megszédültek és teljesen új alapokra  helyezték az életük útját, és azért nem ismerik fel benne a reájuk vonatkozó részeket.  Mindent ki lehet magyarázni, mindent meg lehet másítani, de az emberi gyengeséget és gyarlóságot nem lehet olyan színben feltüntetni, mintha az véletlen volna.

Az emberek elkezdték azt az életüket, amit nem az Isten irányít, hanem ők saját  maguk, és ha olyan írással találkoznak, ami eltér az ő gondolkodásuktól, akkor az már nem az Istentől való, sajnálják azt a szegény embert, aki ennyire eltévedt, mert az már nem arról beszél, ami az ő lelkükben van.  Pedig valamikor még ők is azt tanulták mint te, csak ők azóta már sokat „fejlődtek” a tudásukban és elfelejtették a lényeget, az egyszerűséget, kicsinységet.
 
Csak a szavaikban forgatják állandóan, de a cselekedetükben másként élnek. Ezért ítélik el olyan keményen azokat, akik megmaradtak az egyszerű, Feri bácsi által tanított eszménél, mert az a számukra már a múlt.
Mindig fog az ember találkozni olyan emberekkel, akik nem a nagy szavakat keresik, hanem az Istent, aki az egyszerűségben található.                                                          

Az egyszerűségnél még az a legfontosabb erény, hogy ne legyenek az emberek a másik testvérük ellensége, mert az csak fokozza, az amúgy is nehéz helyzetet a Hang közösségben. Mindig csak arra gondoljatok, hogy az aki csak az Isten akaratát akarja az életében megélni, az sohasem kerül olyan helyzetbe, hogy őt dicsérjék, vagy pedig elismerjék azok, akik az életüket más pályára helyezték.

 Régen, amikor még az egység megvolt a közösségben akkor is voltak olyan emberek, akik, nem értettek egyet a Feri bácsi tanításával, de akkor az nem volt olyan nagymértékű, mint jelenleg, de akkor is voltak olyanok, akik lázadoztak az ő tanítása ellen.
Jelenleg, amikor már ő nincs közöttetek, az emberekben elvadult a szeretet, mert most mindenki a másik ember által nagyon jónak tartott tanítást tudja csak elfogadni. Ott, ahol sok ember tömörül össze, ott biztosan jó a tanítás, mert a Feri bácsi idejében is ez volt.

Csak azon éppen nem gondolkoznak el sokan, hogy miért van akkor az a nagyon is észrevehető széthúzás az emberek között? Hol van akkor az a nagy szeretet, amiről egyesek beszélnek?
Mindig az a mérvadó egy közösségen belül, hogy mi az amiről fel lehet ismerni egy igazi Jézusi közösséget ? Nem belülről kell azt fitogtatni, hanem a külső embereknek kellene azt észre venni és vonzóvá is kellene azt tenni, amiről csak beszélnek az emberek.

Az emberek csak abban hisznek igazán, ami a mi kezünkben nem igazán értékes, vagyis nem lehet belőle értékes kincseket összegyűjteni. Számotokra csak az lehet a legnagyobb érték kedves testvérem, aki írod ezeket sorokat, hogy észrevettétek és felismertétek az igazi Krisztusi tanítást, és az abban rejlő kincseket, itt lehetne tovább erről beszélni, de a mai emberek hitetlenek, még azt sem hiszik már el, ami velük megtörtént, azt is kimagyarázzák. Számukra nincs gyógyítás, és nem hisznek a szellemvilággal való kapcsolat tartásban, a médiumi képességekkel
 rendelkező emberekben, és semmi olyanban, ami az ő gondolkodásukban nem létezik.

Mindig csak abban legyél a legnagyobb szeretettel és tisztelettel embertársaid iránt, amiben nem akarnak téged befolyásolni. Abban az esetben, amikor a rágalmazások tömkelege ér benneteket, ne vegyetek róla tudomást, mert ezzel akarnak bennetek elbizonytalanítani, hogy ne folytassátok azt, amit elkezdtetek, a könyvek írását. 

Mindig lesznek a környezetetekben olyan emberek, akik soha nem fognak veletek egyetérteni, mármint ezzel a könyvekben leírtakkal. Mindig fognak benneteket támadni, mert most már nem az, egyszerű tudatlan kis emberkének tartanak téged, hanem az okoskodó, kioktató, nagyravágyó, és nagyot mutató emberek közé tartozol, de ez még nem elég, mert nekik nem kell továbbra az, aki ilyen képmutató mint te, mert nem tudattad velük azt, amit te csináltál, vagyis könyvet írtál.

Alattomosságra utaló jeleket vettek észre rajtad, hogy nem adtad ki azt, amit nekik kellett volna legelőször tudtukra adni, hogy legyen idejük, abból olyan írást összekovácsolni, ami az ő szájízük szerint való. Szennyes, aljas írásnak tartják, ami szóra sem érdemes, mert egy olyan embertől származik, aki nem megbízható, nem tudnak róla semmit, csak annyit, hogy soha nem látták sehol beszélni, nem nyilvánított ki soha semmiféle véleményt, tudatlan, ismeretlen.

Az emberi lelkek, csak addig viselik nehezen ezeket a nehéz felejthetetlen  bírálatokat, amelyek bemocskolják az emberi szeretet által elvégzett feladatokat, ameddig el nem jön annak az ideje, amikor mindenkinek szembesülnie kell a saját hibáival. Ti mind a ketten legyetek kitartóak és ne tántorodjatok meg mások hibás véleményétől, hanem ugyanolyan lendülettel végezzétek a rátok bízott feladatokat.

Mindig lesznek rossz akaróitok, akik nem nézik jó szemmel azokat az írásokat, amiket ti elkészítetek, mert sérti az ő hiuságukat, hogy az Isten nem azoknak adta, ezt a feladatot, aki erre érdemes lett volna, mármint az ő elgondolásuk szerint. Ezért tartanak benneteket rosszhiszemű embereknek, akik eddig nagyon aranyosak voltak, de most megszállta őket a démon, a

rossz erők vettek rajtuk erőt és így hiteltelenekké váltatok ez eddig ismert emberek körében is, azok pedig, akik  nem ismertek, nem is törik magukat azon, hogy kapcsolatba kerüljenek veletek egyenlőre.

De ne keseredjetek el emiatt, mert az Isten  még nagyobb gondossággal van irántatok mert, látja a ti nehéz helyzeteteket. Isten mindig gondoskodik az övéiről.
2007.01.02.



A lélek nagyon fontos eszköze az embernek, mert nem lehet semmiféle olyan hatást kiváltani az emberből, ami a lelkében előzőleg meg ne született volna. Így vagy ezzel te is, hogy ma csak azzal foglalkoztál, hogy a könyvedben leírtak mennyire viszik előbbre az embereket a fejlődésükben.

Arra egyáltalán nem is gondoltál, hogy az amiről te töprengesz, az nem az a vonal, amelyen el kell indulnod, mert nem lehet azt a lépést kihagyni az emberi élet során, amit meg kell cselekednie. Mindig tovább akartok látni, mint amire szükségetek van, csak a lehetőségeitek azok nem adottak ehhez a munkához.

Nektek, akik a feladataitokat felvállaltátok és jelenleg végzitek is azt, csak azt tudjuk nektek ajánlani, hogy legyetek nagyon figyelmesek és ne dőljetek be semmiféle olyan mondásnak, ami benneteket eltántorítana a későbbi nagyobb feladataitoktól sem.  Mindig arra gondoljatok a napjaitokban, hogy az Isten abban benne legyen, ne legyetek elkeseredettek és ne hagyjátok magatokat mások által befolyásolni, mert abból csak nektek származik nehézségetek.

 Arra gondoljatok folyamatosan, hogy nem lehet az Isten akaratát embernek megakadályozni, akármennyire is azt akarja, mert ember képtelen megváltoztatni azt, amit az Isten véghez akar vinni. Vegyétek észre magatokon, hogy az elmúlt napokban mennyi segítséget küldött az Isten a számotokra azért, hogy el ne gyengüljetek, hanem újult erővel folytassátok azt, amit elkezdtetek. Azért írjuk, hogy ketten, mert ti ketten ezt úgy végzitek, mintha egyek lennétek, mert egyformán gondoljátok ezeket az eseményeket, és az Isten előtt egyek vagytok, csak két testben.

Tanuljátok, meg kedves földi testvéreim, hogy mennyire nehéz azt elérni a földi életben, amit ti már elértetek, vagyis egyek vagytok az Istenben és egyként dolgoztok az Isten szőlőjében is. Együtt sírtok és együtt nevettek. Minden egy bennetek, egy az Isten.
Az lenne a legfontosabb közlendőnk a mai napra a számotokra, hogy ne legyetek nagyon elkeseredettek, mert nem annyira lesz ez a helyzet szomorú, ahogyan az most látszik, ugyanis az Isten angyalai állandóan azon dolgoznak, hogy ennek a gyümölcse beérjen az emberek szívében.

A beérés nem azonnal történik meg, hanem lassan fokról fokra lehet csak az emberi szívet olyan mértékben megérinteni, hogy annak gyümölcsöző legyen az eredménye.
Ti nagyon jól tudjátok, hogy nem abban van a legnagyobb eredmény, ha valaki elolvassa az írásaidat, hanem abban van a legnagyobb eredmény ha azt az emberek magukénak is tekintik. Vagyis nem állítanak róla olyan hihetetlenséget, hogy ez csak egy semmit mondó írás, hanem ez valójában egy nagyon fontos eseményeket közlő könyvecske, aminek fel kell keltenie azt az érzést az emberekben, amit az a könyv tartalmaz, vagyis el kell, hogy kezdődjön az emberi szívekben az elhatározás, hogy eldöntsék a hovatartozásukat.

Az elköteleződés az nagyon fontos esemény az emberek életében, mert azzal mutatják meg magukat igazán, hogy mi az ami bennük az Istené, vagyis mennyi bennük a szeretet, mert ha elköteleződik egy ember az Isten mellett, akkor annak a gyümölcseinek is meg kell, hogy mutatkozzon az emberi szívekben.

A lehetőség, az már nagyon régen mindenki előtt készen áll, csak nem hajlandóak az emberek elfogadni azt, amit nekik csinálniuk kellene. Nagyon nehéz egy embert rávenni arra, hogy felismerje a feladatát. Sokáig ott körőz mellette, de nem ismeri fel, hogy mit kellene neki csinálnia.

 Te is nagyon sokáig töprengtél a feladatodnál, mire végre megszületett benned az elhatározás az írásra. Először csak kézzel, majd diktálással, és majd később pedig fontosabb eszközökkel kell a feladatodat végezni. Mindig csak a mának kell élni, és mindig csak abban kell megtalálni a kincset, ami éppen a kezedben van.

A lélek részére folyamatosan vannak új és új lehetőségek csak fel kell, hogy ismerje benne a saját feladatához szükségeseket. Nem kell semmitől sem félned, a feladatod az egymás után következik az egyik nem előzi meg a másikat. Mindig csak egymás után lehet elvégezni azt, ami az emberek feladatai közé tartozik.
Soha nem az a fontos, hogy mi miért történik, hanem az a lényeges, hogy ne legyen benne, olyan tanítás, ami nem egyezik meg azzal, amit az Isteni szeretet küld a számotokra.
2007.01.05.



2006.dec.20.  (Feri bácsi)
Reggel felébredésem után elkezdtem imádkozni és abban az időben egy kicsit elkeseredett, vagyis inkább feszültebb voltam a kelleténél, mert az előtt néhány nappal adtam postára azokat az írásokat, amelyeket az égi segítőim által kaptam és könyv formájában az Ő kéréseikre tovább adtam, (35db-ot ) azoknak, akiknek Ők ezt akarták. (A lélek öröme és szomorúsága c. könyv.)

A lelkemben egy kis nyugtalanság, várakozás és egyéb érzések sorakoztak, amelyek egy kicsit elkeserítettek. Imám közben, melyben kértem Jézus Krisztust, hogy segítsen nekem ennek a tehernek az elviselésében, akkor egy hangot hallottam tisztán felismerhetően, a Feri bácsi volt az, (egy nagyon szeretetteljes földi tanítónk, aki  2004-ben átköltözött égi otthonába.) aki viccesen, örömmel azt mondta nekem, hogy „gyermekem ha te tudnád, hogy te mekkora buta vagy, hogy ahol örülni kellene te ott szomorkodsz.” Hát onnantól kezdve számomra a kánaán következett, továbbra semmiféle rossz érzéseim, nem voltak az azt követő napokban, csak örültem mindennek, akkora lelki erőt adott nekem az a mondata, hogy a későbbiekben ez segített tovább az utamon.
Hálát adok az Istennek, hogy ezt meg adta nekem.
Lejegyezve:2007.01.07.

2006.12.30. (tyúk és a tojás)
Ez az élményem is hatalmas erőt adott a számomra, mert ebben is Isten a segítségemre sietett, hogy megvigasztaljon és erőt adjon a további munkáimhoz. Itt nem személy szerinti hangot hallottam, hanem, csak sugallat formájában. Ez is a könyvvel kapcsolatos eseményekre utalt. Bátorított a további munkáimhoz, a könyvek írásához.
„ Az a gondolat jött, szó szerint, hogy a tyúk, amikor mindennap megtojja a tojást, nem foglalkozik azzal, hogy annak mi lesz a további sorsa,  összetörik-e, vagy éppen süteményt sütnek belőle. Az ő feladata csak az, hogy mindennap megtegye azt, ami az ő feladata, mármint a tojja a tojást minden nap, ha értékelik azt neki, ha nem. Őneki ez a dolga és feladata. Nem vár sikereket és egyéb dicséreteket, csak végzi azt, amire az Isten teremtette őt.”

Ez a segítség a számomra nagyon örömteli volt, rámutatott arra, hogy nekem sem kell azokkal foglalkoznom, hogy bármiféle kritika ér ne azzal törődjem, hanem végezzem a munkámat, írjam a könyveket.

Ne foglalkoztasson az, hogy érdekli- e az embereket az, amit a könyvben leírtam. Nekem csak addig tartott a feladatom, ameddig azt tovább nem adtam a kezemből. Azután már mindenki azt tesz vele, amit akar, mert az már az ő felelőssége a későbbiekben.
Lejegyezve:2007.01.07.

2007.01.02.  (kakas kukorékolás)
Ez az élményem azután történt, hogy előző este egyik kedves közösségi testvérrel beszéltem telefonon, aki a könyvemmel kapcsolatosan fejtette ki a nem tetsző véleményét, valósággal, szinte számon kérve azt, hogy ezt én hogyan csináltam, mármint hogyan voltam én képes ilyenre, (és hogyan mertem ezt megtenni ?)
 Mármint felelősségre vonással, hogy ezt a könyvet én írtam. Valóban a kezem fogta azt a tollat, amikor az kézírással történt, de nem én írtam, hanem az égi segítőim. Vannak akik, ezt egyáltalán nem  hiszik el, hogy van ilyen, és erőszakosan csak engem vádolnak az írás tartalmával kapcsolatosan.  Valószínű, hogy az ami benne leírva talált az ő részére, sértő volt,  bizonyosan pontosan abban, amiben az emberi gyengeség az akarat  amely nem engedte, hogy a lelke épüljön abból az írásból.

„Azt a gondolatot kaptam az én Istenemtől, hogy az amikor valami nem tetszik az embernek, mint például a szomszédomban lévő baromfiudvar lakói. A kakasok kukorékolása, ha engem felháborít és nyugtalanságot idéz elő bennem, akkor az nem az én jó tulajdonságomat mutatja, hanem a bennem lévő rossz tulajdonságokat hozza felszínre bennem, mert az hogy kívül mi történik, az nem zavarhatja az én lelki békémet, csupán irányt mutatott a számomra, vagyis, az emberek részére, hogy semmilyen körülmények között nem felelős egy külső esemény az  emberek  lelki  nyugalmáért és a lelki békéjükért. Itt ebben az esetben egyáltalán nem a körülmény az, amin el kell gondolkozni az embereknek, hanem a helyzethez való hozzáállás, az  ami elszomorít bennünket és az  égi tanítótokat, aki végig veletek volt a földi életében. „

Ez, az amikor az emberek nem a saját lelkükkel foglalkoznak, hanem állandóan a másik emberben keresik a hibát. Pontosan az történt ebben az esetben, mintha nem te lettél volna, az aki ezt neki elküldte, hanem az Istenre mondaná mindazt, amit neked mond, akár ő, akár más.
Ebben a helyzetben az emberek nagyon keményen tudnak fellépni egymás ellen pontosan azért, hogy ne tudják őket megkérdőjelezni sem. Mindig nagyon fontos az emberi magatartás megfigyelése, mert az mutatja meg az embert valóban.

Sokszor csak nagyon nehezen lehet az emberi lelket elérni abban a reménységben, hogy neki tudjon egy másik embertestvére segíteni.

Ebben az esetben az Isten megmutatta a számodra, hogy neked nem kell ezekkel az eseményekkel törődni, itt már zajlik a szétválasztás, mindenki maga dönti el, hogy akar-e változtatni az életén, vagy sem. Le kell előbb vagy utóbb tenni mindenkinek a voksát, hogy hova is tartozik.
Az Isten mindig a segítségedre lesz a feladataidban, bízzál benne.
Lejegyezve: 2007.01.08.



Az emberi gondolkodás az mindig is csak addig érhető el az emberek szerint, ameddig annak az értéke nem haladja meg az ő mindennapi élet nehézségeiben azt a minimumot, hogy tudjanak tanulni. Tanulni abból, ami nem lehet más, csak az amit az Isten küld az embereknek.

Az a küldés az lehet bármilyen, nem feltétlenül írásban, vagy szóban, de lehet embereken keresztül is küldeni olyan tanítást az embereknek, ami az ő feladataikhoz szükséges lehet. Ezért nagyon fontos, hogy az emberek, mármint legfőképpen azok, akik Jézust képviselik az életükben, legyenek egymásnak nagyon jó barátai, testvérei azért, hogy bármikor rajtuk keresztül kaphat segítséget  a feladatához.

A testvériség alapjai az emberek szerint, csak addig él, ameddig abban nekik érdekeltségük van. Ha már nekik nincs mit tanulni, akkor következik be az, az esemény mint a jelen esetben történik meg veletek és a közösségeitekben, úgy a nagy közösségben, mint a kis közösségetekben.

Sajnos nagyon szomorú az, az eset, hogy egyáltalán szóra sem méltatnak abban az értelemben, hogy mekkora erőfeszítések árán készítetted el az első könyvedet, és ugyanolyan nehezen tudtad azokat az embereknek el is juttatni. Nem csak abban az értelemben, hogy hogyan kerülnek azok az emberi kezekbe, hanem annak az előkészületei is nagyon sok időt, energiát és pénzt emésztett fel a te részedről. De te tetted ezt, mert a lelkedben érezted, hogy ezt kell tenned. Igen, ezek azok a nagyon is nehéz emberi pillanatok, amelyek ha nem sikerülnek az Isten akarata szerint, akkor hiábavaló volt az egész addigi munkánk, mármint az égi sereg segítsége.

Minden feladat csak addig él, ameddig annak a döntési lehetősége a te kezedben van. Ha már eldöntöttél valamit és azután meggondolod magadat, az csak egy későbbi időpontban lehetséges annak a feladatnak a kijavítása. Ezért is nem győzzük hangsúlyozni, hogy mindig legyetek készen és törekedjetek felismerni minden helyzetben a rátok vonatkozó részeket, mert akkor ezzel a ti feladataitokat segítitek elő.
Nem lehet azt cselekedni  az embereknek, hogy legyen bármi, az őket most nem érdekli, majd ha lesz hozzá kedve akkor azt elvégzi. Ilyen nincs a szellemvilágban. Minden csak addig végezhető el, ameddig annak az ideje  
éppen a kezetekben van, mármint el kell döntenetek, hogy milyen irányban haladtok.

 Ebben az esetben is nagyon sok ember, akinek a könyvedet elküldted nem foglalkozik vele, mert egyenlőre nem látja értelmét annak, hogy érdemlegesen törődjön azzal, ami abban az ő részére van leírva.

Mindig ad az Isten újabb lehetőséget az embereknek, de azzal mindig csak késleltetik a feladataik befejezését, és így addig nem tudnak újabb feladatokba belekezdeni, mármint olyan feladatba amit az Isten küld a számukra. Fabrikálnak az emberek maguknak feladatot, amiben nagyon szépen el is töltik az idejüket és meg is vannak arról győződve, hogy azt az Isten küldte a számukra.

Ebben az esetben nem is tudja már a földi ember, hogy mi is az ő feladata eredetileg amiben elcsúszott, mert már azóta annyi minden történt vele, hogy arra egyáltalán fel sem figyel, mert a figyelmét teljesen más irányba terelte.
Így vannak azzal azon kedves testvéreid is, akik egyáltalán nem is reagálnak a könyvben leírtakra, nehogy a lelkük elkezdjen más irányba terelődni amiatt, hogy nekik nincs már ilyenkor olyan, hogy lelkiismeret-furdalás, mert a sok elkendőzött téves tanítások következtében ezek az érzések teljesen kialudtak az ő szívükben.

Testvéreim legyetek nagyon éberek és cselekedjétek meg azokat a feladataitokat, amelyeket az Isten küld a ti számotokra. Neked kedves testvérem, aki írod ezeket a sorokat csak azt szeretnénk elmondani, hogy egyáltalán ne csüggedj el, mert nem kell neked ezekkel az eseményekkel már foglalkoznod. Neked már az Isten folyamatosan küldi a feladatot, amit le kell írnod és elküldened azoknak, akik arra alkalmasnak találják, hogy ebből is tanuljanak.

Nagyon kevesen vannak azok, akik igazán megértik a lényegét, de legalább foglalkoznak azzal, amire a lelkük igényt tart. Azért kell folyamatosan írnod, hogy ezzel tudjál a számukra olyan táplálékot küldeni, ami az ő lelkük fejlődését segíti elő. Mindig lesznek olyanok, akik nagyon örülnek ezeknek az írásoknak, csak nem a te környezetedben.
Ők azok, akik csak azt nézik, hogy mi van benne, mi a tartalma nem azzal törődnek, hogy kitől kapták azt.
 
A saját  kis közösséged is csak közömbösen veszi ezeket az írásokat, nem tulajdonítanak neki nagyobb jelentőséget. De várj, majd eljön az idő, amikor az emberek már nem kapnak semmiféle tanítást kívülről, mármint segítséget a feladataikhoz, akkor fognak igazán azok az emberek elkeseredni, mert akkor már sokkal nehezebben fogják tudni megoldani azokat a feladataikat, amelyekben éppen benne lesznek.
Mert az Isten mindig küld segítséget azok számára, akik felismerik benne az ő gondoskodó szeretetét.

De ha az emberi gőg nem engedi meg azt, hogy tanuljon abból, amit a testvére nagyon nagy szeretettel továbbít a számára, akkor bizony ezeknek az embereknek nagyon nehéz lesz az a feladat, ami a másiknak nem okoz semmiféle nehézséget sem.

Gondoljatok arra, hogy mennyire nehéz egy embernek a feladata, ha azt egyedül akarja megoldani, hát akkor gondoljátok el, hogy mennyire lesz nehéz akkor, amikor semmiféle segítséget sem kap az ember. Mert amikor a segítség a kezében volt akkor ő azt elutasította olyan formában, hogy nem érdekelte az abban leírtak, mert te nem vagy egy észkombájn az ő elgondolásuk szerint, hogy te adjál nekik útmutatót. A Feri bácsit tisztelték és szerették az emberek és hittek is neki, de nincs ma már senki, aki tudna reájuk hatni emberi eszközökkel.

Itt fog bekövetkezni a változás, hogy nem emberi eszköznek kell nekik megfelelni, hanem az Isten akarata teljesül be az embereken, ha azt ők nem hagyják figyelmen kívül.

Mindig küld az Isten segítséget, de itt már a segítség szó nem elegendő, itt már az igazi Krisztusi tanítás fog rájuk hatni, olyan értelemben, hogy nem ők fognak alakulni az Isten akaratához, hanem az Isten lesz az, aki lehajol hozzájuk olyan formában, hogy azt nem tudják elkerülni és kikerülni. Semmiféle olyan eszközzel nem lehet ezekre az emberekre hatni, ha nincs a lelkükben az Igazság érzete.
A testvéri szeretet az csak addig tart, ameddig annak az értéke a földi mércével mérhető, mert nem lehet egyetlen embernek sem úgy élni a földi életét, hogy csak a maga akarata szerint. Itt nem egyedüli akarat van, itt az Isten az akinek az akaratát kell az embereknek a földi életükben megélni.
2007.02.18.   





2007.03.02.

Álmomban egyik közösségi testvérünknél voltam, ahol többen is voltunk ott egymástól függetlenül. Nem ismertem mindenkit.
Náluk kint az udvaron játszódott az álmom.

„A betonos udvaron egy nagy szőnyeget láttam kb.2x3es nagyságút, ami csúnya sötét színű és nagyon piszkos volt. Én ott mentem el mellette és a szőnyeg egy kicsit meggyűrődve, volt, így alá lehetett látni és onnan, hogy fel volt hajtva érezhető volt a rendkívüli büdös szag, ami onnan áramlott ki.

Én egyedül elkezdtem azt a nagy szőnyeget cipelni, leszedni onnan, arról a helyről, hogy az alatta lévő kb. 2-3 cm vastagságú büdös, homokos, nyálkás anyag kitudjon száradni a napsütéstől. A leszedett szőnyeget meg is fordítottam, hogy ami alul volt vizes és  büdös, hogy a nap azt is megtudja sütni, hogy az is meg tudjon száradni attól a szennyes létől. „

Az emberi gyengeséget ábrázolja a fenti esemény, mert mindenki csak addig képes a feladatát megoldani, ameddig arra neki ereje van és képessége. A fenti helyzetben bizony a kedves földi testvérednek nagyon nagy szüksége van mások segítségére, hogy valaki rendbe tegye nála azokat a fel nem tisztított eszméket, ami megzavarja a gondolkodását, és az ebből adódó életszemléletét is. Biztosan fogsz majd találkozni másokkal is, akik nem ennyire, de fejlődésükben nagyon sok olyan anyagot, vagyis gondolatot begyűjtöttek, mint ő és nekik is ki kell tisztítani azt a területet, amit a téves gondolkodásukkal beszennyeztek.

2007.06.03. 

Reggel az óracsörgés ébresztett fel éppen ebből  a kellemes álmomból :

„ Valami versenyszerűben vettünk részt, ahol sok ember tartózkodott és versenyzett egymással. Valamilyen járműben voltunk, de azt nem tudom, hogy milyenben.
Azt láttam a versenyzés közben, amíg a köröket róttuk, hogy ki voltak pakolva sok-sok apró ajándékok, amik a versenyzők között kerül majd kiosztásra.
Amikor mi a kiszabott versenyköreinket befejeztük, akkor a mi számunkra nem is voltak értékesek az ott felsorakoztatott díjjaknak kirakott tárgyak. Azt kérdeztem a páromtól, hogy visszamenjünk-e a díjakért.
Azt hiszem ebben az álomban az volt az értékes, hogy nem azért versenyeztünk, hogy mit kapunk érte, hanem egyszerűen csak szép volt együtt lenni a többiekkel. „ 

A fenti álomban csupán az emberi feladatok sora látszik az életetekben, hogy folyamatosan csak élitek a hétköznapi élet nehéz feladatait, de nem azt nézitek benne, hogy ez mennyire hasznos a ti számotokra, csupán mint tevékenység a számotokra. Nem kell az embernek mást tenni az élete folyamán, csak a lelkében kell, hogy éljen az Isteni eszme és akkor a feladatai a számára egyáltalán nem jelentenek semmiféle nehézséget, csak mint eseményt élitek meg az életetekben.

A fenti álom is azt jelenti a számotokra, hogy semmiféle jutalmat nem vártok azért, amit cselekedtetek, csak a részvétel volt a fontos a számotokra. A jutalom, vagyis az elismerés az már nem volt lényeges a ti versenyetekben, vagyis a földi életetekben, hanem csak az öröm volt a számotokra a legfontosabb, hogy együtt lehettetek a többiekkel, akik versenyeztek, a valóságban pedig csak a földi életeteket élitek.


2007.06.03.
 
A vasárnapi ebéd után lefeküdtem pihenni és akkor kaptam ezt az álmot.

„ Nagyon sokan lehettünk együtt nem emlékszem rá, hogy mennyien voltunk ott.  A lényeges az volt, hogy egyik közösségi testvéremmel      álmodtam, és láttam  hogy vakmerően futott bele egy zavarosnak látszó mély vízbe, hiába kiabáltak neki, hogy vigyázzon, mert a víz mély és az ő lába pedig nem hajlik a balesetből kifolyólag. Így veszélybe sodorta magát, mivel nem hallgatott senkire. Továbbra is csak futott neki a mély víznek és én ott abban a pillanatban nem tudom, hogy hogyan kerültem oda, de felülről elkaptam a kabátját és kiemeltem a mély vízből. Már éppen a feje búbjáig ért a víz, így nem fulladt bele a vízbe.
 
Ugyancsak ebben az álomban volt a következő képem is, hogy valamiért nekem bele kellett mennem abba a zavaros vízbe amibe  ő beleszaladt, de nekem csak térd alattig ért a víz. Én csak azért mérgelődtem, hogy a zoknim vizes lett. „

Ebben az álomban nem az a legfontosabb, hogy mi történt, hanem az a lényeges, hogy miért történt meg az, ami megtörtént. Mindig csak a töredékét látjátok a földi élet során annak, amit álomképekben láttok. Az a legfontosabb, hogy soha ne az legyen számotokra a fontos, hogy ott éppen mit is láttatok, hanem az, hogy abból a számotokra éppen mi az, amiből tanulni tudtok.

Mindig csak az lebegjen a szemeitek előtt, hogy az amit álmodtok, az mennyire szükséges éppen az adott időben lévő feladataitok megoldásához. Mit tudtok belőle leszűrni, ami segít abban, hogy sikeresen tudjátok megoldani az éppen aktuális feladataitokat. A jelen esetetekben pedig nem az a lényeges, hogy mi és hogyan történt meg, hanem ti ezt, hogyan vagytok képesek feldolgozni, hogy mennyire fontos a ti számotokra az, hogy nekik is legyen erejük elérni azt, amit már ti könnyebben megtudtok tenni, gondolunk itt az álomban, hogy a vízbe beleérve neked csak térd alattig ért a víz, míg másoknak lehet, hogy olyan mély, hogy elmerülnek benne.



Az emberek azokkal az eseményekkel találják magukat szembe, amiben éppen a legnagyobbat hibázták, mert folyamatosan ad az Isten a számukra újabb és újabb lehetőségeket a javításra. Mindig csak az embereken múlik annak a lehetőségnek a kijavítása amiben hibáztak, hogy mennyire figyelmes, és mennyire ismeri fel benne a saját maga részére adott feladatot.

Az emberek hajlamosak arra, hogy mindenképpen magukat tüntessék fel olyan színben, hogy ők a legjobbat cselekszik, mert nekik ez már megadatott. Itt történik a legnagyobb tévedés, mert itt nem az embereknek kell megfelelni, nem az ő elvárasaiknak kell a legjobbat mutatni, hanem az Isten az, akinek meg kell, hogy feleljen az ember az életében elvégzett feladatai által.
 Úgy, hogy azokat a legjobb tudása szerint tudja elvégezni, mert az Isten nem fél munkát vár el az emberektől, hanem a teljes egészében szeretné, ha a reábízott feladatokat sikeresen végezné el. Ehhez az Isten az embernek megadja a leszületésével a lehetőséget és a képességet ahhoz feladathoz, amelyben az embernek élnie és cselekednie kell.
 
Ehelyett az emberek nagy része egyáltalán nem azzal foglalkozik, hogy ő azt végezze el amit éppen a lelke diktál a számára. Lazán, nemtörődöm módon éli az életét azt hiszi, hogy az Isteni kegyelem állandóan elfogja őt halmozni az életében minden jóval és neki ehhez nem kell semmit sem tennie.

Így alakulnak ki az emberek között azok a nézet különbségek, amelyek ezeket idézik elő azokban, akik erről másként vélekednek. Minden földi ember, aki másként él és cselekszik mint embertestvére, az már nem úgy teszi ahogyan azt ő elvárná tőle. Így alakul ki az emberekben az ellentét. Nem egymásnak akarnak ők rosszat, csak éppen a bennük lévő rossz tulajdonságok következtében nem képesek úgy cselekedni, ahogyan azt abban a szituációban éppen kellene nekik.

Mindig arra törekedjetek az életetek során, hogy soha ne legyen bennetek ellentétes érzés embertársaitok iránt, hanem csak szeretettel legyetek egymással.
2007.03.03.





Mindig az lebegjen a szemeitek előtt, amikor az életetek során olyan helyzettel találkoztok, amiben nem igazán tudjátok a jó megoldást felismerni, hogy legyetek akkor nagyon figyelmesek, mert az Isten folyton a segítségetekre siet, ha ti felismeritek az Ő halk szavát a ti szívetekben.
Nem mindig olyan könnyen felismerhető ez a tulajdonság az ember előtt, de ha egy kicsit is elgondolkozik az adott szituációban akkor könnyebben rátalál arra az ösvényre amin neki haladnia kell. Mindig az emberek gyengeségén és nemtörődömségén múlik az, hogy neki mennyire sikerül egy feladat sikeres megoldása.

Az Isten az folyamatosan csak a jóra inti gyermekeit, de ők nem hajlandóak azt felvállalni, mert az nagyon nehéznek és nem tetszőnek látszik a számukra. Mindig találnak kibúvót, mármint emberi gondolkodás által, hogy miért nem cselekszik azt amit éppen nekik el kellene végezniük. Csak ott toporognak a feladatuk mellett, de nem akarják felismerni sem. Néha dereng a számukra valami, de elhessegetik maguktól, nehogy észre kelljen nekik venni azt az élethelyzetet, amiben éppen benne kellene, hogy tevékenykedjen az élete során.

Ez a tudatos megkerülése a feladatnak vezet el oda, hogy emberek egymásnak adnak tanácsokat, hogy mit kellene nekik tenni, hogyan kellene az életüket élni. Néha ez a feladat megkerülése olyan helyzetet teremt az emberek életében, hogy azzal ők már nem tudnak mit tenni. Fogalmuk sincs arról, amit nekik cselekedni kellene, mert akkor amikor annak a döntéséről kellett volna neki érdemleges választ adni, akkor ő elhessegette magától.

Vagyis esze ágában sem volt azzal foglalkozni, mert az, az ő számára esetleg kellemetlen lett volna. Lehet, hogy a szabadidejéről, a szórakozásáról kellett volna neki lemondania ahhoz, hogy azt a feladatot sikeresen eltudta volna végezni az adott időben.
Így kerülnek az emberek olyan helyzetbe, hogy nem nekik kell ezután a döntést meghozni, hanem az Isteni kegyelem által kap olyan élethelyzetet, ami elől nem tud kitérni sem. Akkor kezd el gondolkozni, hogy mennyire nehezen tudja megoldani azt, amit elmulasztott. Mert akkor az sokkal könnyebb lett volna a számára, ha akkor foglalkozik ezzel a feladattal.
 
Addigra már a lehetőségei is csökkentek olyan mértékben, hogy nem tud olyan eszközöket igénybe venni, amit ha idejében végzett volna el, akkor az, az ő számára sokkal gyümölcsözőbb lehetett volna. Ilyenkor a lélek már belefáradt abba a sok várakozásba és reménytelennek is látja az ember fejlődését ebben a feladatban.
Pedig a feladatok egymásra épülnek, nem lehet kihagyni belőle egyetlen téglát sem, hogy átlépem és megyek tovább. Addig a lélek csak vár, amíg azt a feladatát nem tudja befejezni, és csak azután kezdhet bele egy másikba, ami ezután következik. Ez az Isten akarata szerinti élet.

 Ha az emberek mégis átlépik a feladatukat, mondván ez nekik nem tetszik, akkor az a feladat addig várja őt, amíg újra neki nem kezd. Lehet, hogy egész földi életében sem lesz rá ideje, hogy befejezze azt a feladatot, mert másfelé indult el, vagy egyáltalán figyelembe sem vette azt, vagy pedig az emberi okoskodás és nemtörődömség következtében nem is érdekelte az a feladat, amiért leszületett a földi életbe és hozta magával, hogy ebben fejlődjön, ebben tudja javítani, az elrontott hibáit.

Mindig arra gondoljatok kedves földi testvéreink, hogy nektek mi az, amiben nagyon nehezen tudtok fejlődni, mi az ami nem sikerül a számotokra ? Mindig arra gondoljatok ilyenkor, hogy nem vagytok egyedül, mi égi testvéreitek állandóan veletek vagyunk és törekszünk nektek segíteni a feladataitokban.

 De a döntéseket azt nektek kell meghoznotok minden esetben, mert mi a ti szabad akaratotokat tiszteletben tartjuk, és csak abban tudunk nektek segíteni, amiben ti helyes döntést hoztok meg, mármint az Isten akaratával megegyezőt. Ha azzal ellentétes a döntésetek, akkor abban mi nem segítünk, mert mi az Isten szolgálatában állunk és az Ő akarata szerint cselekszünk.

Mindig arra gondoljatok minden élethelyzetetekben, hogy mindig az Isten akaratával megegyezően hozzátok meg a döntéseiteket.
Tudjátok jól, hogy a gyümölcseiről ismeritek meg a fát, hogy milyen a termése, hogy az a ti számotokra mennyire hozott örömöt, békességet és minden egyéb jó eredményeket. Ha nem nyomjátok el a lelketekben élő gőgős érzéseitekkel, akkor megfogjátok tapasztalni az életetekben az Isten jóságát, gondoskodását.
2007.03.04.