Jézus a fény

8. A lélekkeresztségről

Szeretnénk benneteket meghívni, arra a nagyon fontos eseményre, amelyet ti  úgy neveztek, hogy  Szentlélekvárás, vagyis amit  a ti szavaitokkal lélekkeresztségnek mondotok.
Ez a témakör egy kicsit eltérő az előzőleg leírtaktól, de ezeket is nagyon fontosnak tartjuk a számotokra, hogy leírjuk.

Mi nem azt akarjuk a számotokra mondani, hogy nincs lélekkeresztség, csak nem abban a formában, ahogyan azt ti gondoljátok. A lélekkeresztség az egy olyan folyamat, amelyet ti emberek ezt nem úgy érzékelitek, ahogyan azt nektek kellene.

Ugyanis minden földi ember, aki elérkezik arra a szintre, amikor az ő lelke elkezdi azt az életet, amelyet ti, amikor leszülettek a földre és elkezdi a lélek az ő feladatát. Az nemcsak abból áll, hogy megkeresztelkedsz vagy sem, hanem az a léleknek egy fontos állomása, hogy alapokat kezdjen el gyűjteni a későbbi feladataihoz.

A feladatai azok folyamatosak, mert elkezd járni iskolába, tanul, fejlődik, küzd a mindennapokkal, befejezi a tanulmányait, majd elkezdi azt az életet, amit már kezd építeni az ő alapjaihoz. Ekkor kezdődik el az életében az a várakozás, ami hozzásegíti ahhoz, hogy legyen benne bátorság, hogy elkezdje magát felmérni, hogy képes-e arra a feladatra, amit ő az Istentől kapott és hozott magával.

Itt kezdi a lélek érezni azt, hogy ő most már nem tud  tovább egyedül dolgozni, mert az irányt nem látja tisztán. Ekkor kezd a lélek elindulni keresni – keresni, hogy hol fogja ő megtalálni azt a terepet, ahol ő jól érzi magát és a feladatát eltudja végezni. Ekkor már kezdi a lélek látni az irányt. Ezért van szüksége a léleknek a folyamatos tanulásra, hogy ő ezeket a feladatait eltudja végezni, amit az Istentől kapott megmunkálásra. Ugyanis ekkor már  kezdi látni az Isten akaratát az ő életében.

Elkezdi felismerni  a lehetőségeit és az adottságait, hogy ezekből ő összetudja kovácsolni azt a feladatát, amit ő szeretne elvégezni az Istennel együtt.
Igen ám, csak a lélek akkorra már elkezd dagadni, vagyis az, az érzés, amit eddig jónak ítélt, elkezd benne másként érlelődni, hogy ő másként is megtudja cselekedni azt, amit az Isten elvár tőle.

Addigra ő már nagyon sokat tanult, fejlődött, csak éppen a hűsége az kezdett elhalványulni, és ennek következtében a lélek el kezd más irányba indulni, vagyis itt már ellenszegül az Isten akaratának, mert ő jobbat tud, mint amit az Isten az ő számára tartogat. Ezért ő már nem látja meg azokat a nagyon fontos eseményeket, amelyet neki meg kellett volna élnie ahhoz, hogy a lelke valóban az Istennel maradjon összeköttetésben, vagyis az Isten irányítása alatt tudjon élni és cselekedni.

Ezek a lelkek egy idő után, amikor már elég erősnek érzik magukat elkezdik magukról híresztelni, hogy ők bizony már lélekkereszteltek lettek. Innentől kezdve bizony elkezd a szekerük gyors tempóban haladni, de nem arra amerre éppen kellene nekik. Itt van a legnagyobb baj, abból a szempontból, hogy ettől kezdve az emberi lelkeket nem lehet megállítani, mert ők Isten által irányítottak lettek.

Testvéreim gondolkodjatok el azon az igén, amelyet a Mi Jézusunk mondott  az Ő tanítványainak. Nem lesztek egyedül, elküldöm hozzátok az Én Lelkemet, amely irányítani fog benneteket és nem lesztek egyedül, mert Atyám Szentjei vigyáznak rátok. Ebből az igéből hiányoznak azok a legfontosabb részek, hogy azok akik megkeresztelkednek, azok fogják érezni magukon azokat a jeleket, amelyeket Én is megcselekedtem közöttetek.

Így láthatjátok önmagatokon, hogy azok a jelek hiányoznak az életetekből, amelyek kísérik azt, akit az Isten megkeresztelt az Ő Szent Lelkével, vagyis  „lélekkeresztelt”. Gondolkodjatok el azokon amik ezeket erősítik bennetek. Nem lesz-e jobb alázatosan élni az életeteket és várni arra, hogy az Isten megkeressen téged és akkor fogod magadon tapasztalni azokat jelenségeket, amelyeket, az Úr Jézus megcselekedett a földi életében.

 Itt kell elgondolkozni azokon az eseményeken, hogy hány ember mondja magáról, hogy lélekkeresztelt, és közben az élete egy romhalmaz, nincs lelki békéje, haragosa van, vagy éppen fogalma sincs arról, hogy mit is jelent ez a szó a valódi tiszta értelmében. Csak éppen nagyon szépen hangzik, és már sokan azok a környezetemben, hát akkor ez nekem is megadatik mondják sokan.

Testvéreim gondolkodjatok el ezekről a nem mindennapi eseménynek számító élményről. Vegyétek észre önmagatokon, hogy ez csak hiú ábránd a részetekre egyenlőre, ha azt te csak  kívülről akarod tudni a magad részére.
Először belülről kezdjél el építkezni és az Isten segít abban, ha te tisztaszívből átadod magadat az Isten irányításának, hogy megértsd azt, hogy Ő akar téged  ebben megkeresztelni, nem te akarod azt, hogy Ő ezt tegye meg neked, mert te  már érdemesnek tartod magadat arra. 

Ezek azok a nagy buktatók az emberi életek során, hogy idő előtt akarják kiprovokálni azt, ami őket még nem illeti meg, mert még nem végezték el azokat a munkákat, amelyek után az Isten megkereszteli őket az Ő Szent Lelkével.

Vigyázzatok testvéreim  nagyon magatokra, hogy ne követeljetek előre olyant, amit még nem érdemeltetek meg. Búcsúzzatok el azoktól a földi eseményektől, amelyek arra engedtek következtetni benneteket, hogy titeket az Isten már megkeresztelt az Ő Szent Lelke által.

Vegyétek észre önmagatokon, hogy nagyon híján vagytok azokkal a kincsekkel, amelyeket az Isten ajándékoz azoknak, akiket Ő elhív magához, és megkereszteli őket az Ő Szent Lelkével.
Az életetekben egyáltalán nem is veszitek észre, hogy mi az amiről, azt hiszitek, hogy megtörtént veletek. Talán az lenne erre a legjobb kifejezés, hogy miért akarjátok ti azt, hogy az Isten megkereszteljen benneteket ? Talán akkor megváltozik az életetek, nem kell annyira komolyan dolgoznotok magatokon ? Ezek azok a nagyon nehezen megérthető gondolatok a mi számunkra, hogy az emberek miért akarnak olyanhoz hozzájutni, amit még nem érdemeltek meg?

Mi égi lelkek, akik az Isten szolgálatában dolgozunk egyáltalán nem foglalkozunk azokkal az eseményekkel, amik a lelket nem engedik tovább fejlődni. Pedig megtehetnénk, csak egyáltalán nem az a lényeges a számunkra, hogy ezt megcselekedjük. A földön élő emberek egészen másként  gondolkoznak.

Tanuljatok tőlem mondta Jézus a tanítványainak, mert Én szelíd vagyok és alázatos szívű. Ti is ennek a tükrében cselekedjétek meg az életeteket és akkor az Isten megkeres benneteket és ellát azzal az örömmel, ami átsegít benneteket minden akadályon.

Mi földi emberek, akik csak azt éljük meg, amit mi akarunk, akkor nem lesz helyünk az Isten országában, mert ott csak azok lesznek, akik Isten akaratát cselekszik meg, és a lélek  gyümölcsei is megvannak.
Nem elijeszteni akarlak benneteket, csak felismerésre akarlak benneteket juttatni. Minden földi ember, aki azt cselekszi meg, amit az Isten elvár tőle, akkor nem lesznek az életében olyan gondjai, amelyeket nem tudna megoldani.

Ha az irányítás az Isten kezében van, akkor a földi életben rejlő buktatók elkerülhetők lesznek.
Mindig lesznek a környezetetekben olyan emberlelkek, akik segítségére lesznek embertársaiknak, csak ismerjétek föl bennük a segítséget. Ne utasítsátok el őket, fogadjátok őket szeretettel és örömmel, hogy az Isten küldött segítséget a számomra.

Ne legyetek önteltek, akik biztosak az ő dolgukban. Higgyétek el, hogy az életetek tele lesz örömmel, ha nem utasítjátok el azokat, akiket az Isten küld nektek segítségül. Mi emberek egyre gyarlóbb viselkedéssel vagyunk egymáshoz. Vegyük észre, hogy ez nem vezet sehová. Tanuljunk meg alkalmazkodni egymáshoz, és fogadjuk el egymást, egymás másságát, és tanuljunk meg kultúráltan viselkedni egymással.
Ezek az útmutatók azok, amelyek elvezetnek bennünket oda, ahol a Mi Urunk Jézus Krisztus vár bennünket.

Tegyük le azokat a terheinket, amelyek akadályoznak abban, hogy tovább tudjunk lépni a feladatainkban. Nem lenne jó ha ezekről elfelejtkeznénk és csak azt cselekednénk meg, amit mi akarunk megcselekedni.
Hagyjuk szabadnak a lelkünket és a Szent Lélek irányítására törekedve haladjunk azon az úton, amelyet a Mi Urunk Jézus Krisztus megmutatott az Ő Életében.

Vegyétek magatokra másoknak a terheit, hogy könnyítsetek azokon, akik elfáradtak, gyengék. Ne küldjétek el őket, hanem szeressétek őket, úgy ahogyan  Jézus szerette az övéit.

Ne legyen bennetek öröm akkor, ha valakinek ártotok azzal a cselekedetekkel, amelyek nektek örömöt hozott.
Mindig a környezetetek az, amelyben meglátjátok önmagatokat. Ha a környezeted örömteli, boldog akkor a cselekedeteid Isten akarata szerinti volt, ha az ellenkezője, akkor el kell gondolkozni a cselekedet helyességén.

Mi égi testvéreitek is csak abban tudunk nektek segíteni, hogy a lelketeket irányítsuk a jóra, ha ti ezt megengeditek.

Ellenkező esetben várjuk, hogy mikor figyeltek ránk. Ha  nagyon elvagytok keseredve, vagy dühösek vagytok akkor egyáltalán esélyünk sincs a veletek való kapcsolat felvételére. Várunk, amíg a lelketekben képesek lesztek arra, hogy ránk figyelve cselekedjetek, akkor tudunk nektek csak segíteni, terelni a figyelmeteket a jó irányba.

Addig semmiféle segítség nem lehetséges a földi ember számára, csak ha az első lépést megteszi a javulás útján, mármint a lelkében megpróbál békességet teremteni, hogy el tudjuk érni őt.     
Mindig örülj annak, ha a tanítóid megkeresnek és segítenek neked a feladataidban. A feladatod az jelenleg a legszebb, amit eddig cselekedtél meg, mert ez az összes közösségekhez szól, nem csak néhány emberhez.
Ezek azok a nagyon nehéz feladatok a te életedben kedves testvérem, hogy maradjatok mindketten  őszinték, egyszerűek, és különösképpen nagyon alázatosak, hogy az ellentét ne tudjon megközelíteni  téged azáltal, hogy nagyon nagy örömben lesz részed. Az  örömöd az belülről fakadó a lelked örül, hogy ez a nehéz feladatodat el tudtad kezdeni és már szépen haladsz is vele a mi örömünkre is.

Az örömödet tedd Jézus lába elé és te legyél ugyan olyan, egyszerű kicsi ember, mint eddig  is voltál. Te ne változzál meg a könyv megírása után sem, mert azok a lelkek, akik hasonlóan cselekedtek, sajnos nagyon nehéz életek elé néznek.
Mi égi testvéreid csak arra kérünk tégedet, hogy a lelked állandóan ajánld fel Jézus Krisztusnak, hogy Ő vigyázzon rá és segítsen  neked azokat az eseményeket feldolgozni, amelyek téged kibillentenek a megszokott életviteledből.

Minden ember örül annak, ha neki örülnek az emberek, nem kell mást tenned csak az Úrra bízni magadat. Soha ne legyél olyan ember, aki csak úgy él, hogy ne legyen öröme semmiben, ellenkezőleg az a legfontosabb, hogy a lélek öröme sugározza szét azt, amit az Isten akar általad.
Nem azzal kell legjobban vigyáznod, hogy ne örvendezz ennek a feladatodnak, hanem inkább arra kell a figyelmedet helyezni, hogy a rád zúduló éles kritikákat  el tudjad viselni a te szerény és gyenge érzéseiddel.

Mert lesznek olyan események, hogy azokban a lelkekben, akik élesen ragaszkodnak az ő saját elképzelt gondolkodásformájukhoz, azok bizony mindent megmozgatnak azért, hogy nekik ne kelljen átgondolni az életüket, hanem csak úgy eleresztik a fülük mellett azokat a segítő szavakat, amelyek ebben a könyvben éppen az ő részükre íródott. Ezért fognak olyan ellenszenves véleményt nyilvánítani erről az írásról.

De te kedves földi testvérem ne aggódj, az Isten az Ő szőlőjében dolgozóira vigyázz és ellássa minden jóval.

Minden alkalommal, amikor leírod ezeket az írásokat, akkor a lelked nagyon örül, hogy mindig csak tanulhat, fejlődhet. Az írás befejezése után, pedig elkezdi mérlegelni, hogy ezekből hogyan fog ő olyan anyagot összehozni, ami tovább segíti  őt az útján.

Mindig megvannak azok a buktatók, amik a lelket fékezik, vagyis bátortalanná teszik. Így vagy ezzel te is, hogy most ezután mi fog történni veled, mik lesznek a következményei az írásnak, hogyan fogod ezeket elviselni, kezelni ?
Bizony a lelked ezeket is mérlegeli, hogy sikeresen tudjál  ezekből kijönni, és a lelked ne gyengüljön el, hogy a rád bízott feladatodat el tudd végezni.

A lélek nagyon érzékeny műszer, mivel olyan eseményre is reagál, amit fizikailag te észre sem veszel. Ezért kell nagyon erősnek lenned, mert anélkül, hogy te ezekről tudomást szereznél, a lelked az már érzi a veszélyeket, és így időben rádöbbenhetsz, hogy a lelked  nem bírja ezt a feszült tempót.
Így kell neked folyamatosan nyugalomba tartani magadat, hogy a lelked az éljen és ne szenvedjen.

Mindig minden alkalommal legyél boldog és kiegyensúlyozott, mert nem lehet úgy elvégezni ezt a feladatot, hogy a lelked az nyugtalan, beteg. A betegség az csak következmény, a nyugtalanság az előidézője annak, hogy az emberi lelkek, szívek betegek.

A betegség az nem arról szól, hogy ez örökérvényű, csak addig tart, amíg a lélek azt a feladatát meg nem oldja, amely őt továbbsegítené.
A lélek legfontosabb eleme, az a nagyon fontos érzés amit úgy neveztek, hogy
nem bántás és megbocsátás. Vagyis a lélek akkor már egyáltalán nem azzal törődik, hogy most mi van vele, hanem azzal, hogy hogyan tud megszabadulni a reá nehezedő tehertől.

Így kerül sor az emberi életek során arra, hogy a lélek nem tudja, hogy ő miért született le, mert elveszítette azt az irányt amelyet neki követnie kellett volna.
Nagyon sok lélek elkezd ilyenkor kapkodni, hogy legyen valami értéke, amikor visszatér a szellemi otthonába.
Nagyon kevés az a lélek, aki csak azt látja meg a feladatában, amit neki el kell végeznie, sokan csak kevés energiával teszik meg azt, amit egyesek gőzerővel, ez is a lélek figyelmességén múlik.

Ne higgyétek azt, hogy neki könnyű a helyzete, mert állandó ellentétben van a fizikai „én” által küldött parancsokkal, amik elveszik az erejét, amíg ismét talpra áll. Nem azzal kellene foglalkoznotok, hogy a test mit kíván, hanem a léleknek mire van szüksége. Ez a kettősség az, amely megnehezíti a földi emberek életét.

Vegyétek észre önmagatokon, hogy ez hogyan működik a ti életetekben ?
Bizony rá fogtok döbbenni arra, hogy nem egyezik meg az életetekben a lélek és a test kívánságai.