Jézus a fény

7. Isten akarata "Épít és vigasztal"

Nem az, az igazi megtérés a földi emberek életében, ha ők elkezdik önmagukat úgy kezelni, hogy én már  „megtért” ember vagyok, mert ezt én magamnak már megengedhetem. A legjobb az lenne, ha egyáltalán nem azzal foglalkoznátok túl sokat, hogy mi az ami arra enged következtetni az én életemben, hogy a lelkem  az már megtért a bűneiből. Így csak kevés,  igazán csak olyan események  történhetnek az életemben, amik arra engednek következtetni, hogy minden rendben van velem, jól haladok az én utamon és senki de,  senki engem ezen az úton nem állíthat meg, mert ez biztos, hogy az jó ahogyan én cselekszem és ahogyan  élem a földi életem.

Bizony testvéreim el kell, hogy keserítselek benneteket, akik hasonlóan gondolkoznak mint a fent leírtakban, mert a lelketek az nem úgy tér meg, ahogyan azt ti gondoljátok, vagyis nem lehet azt  egyetlen naphoz, vagy évhez sem kötni, mert ez az egész földi  életetek a megtérésetek folyamata.

Az, hogy egy időszak után azt kezditek érezni magatokon, hogy „én” már jobb vagyok  a többinél, többet tudok és nagyon szépen beszélek Jézusról, az Ő Életéről. Igen ám csak ezek az érzések éppen azért keletkeznek bennetek, hogy az a feladat amelyet el kell végeznetek a földi életetek során, annak szüksége van arra, hogy a lélek fel tudja ismerni a körülötte élőkben azokat a tulajdonságokat, amelyre neki is szüksége lehet.

Ettől kezdve, akik már régebben  járnak a Jézusi úton, azok elkezdik fitogtatni azt a gyenge tudásukat, hogy ők már bizony  régen megtért emberek, csak nekik nem kell  ezeket a nehézségeket  végigélni, amit másoknak igen.

Ettől kezdve azok a lelkek akik, előbb értek az útra, mint a többiek, azok kisajátították maguknak az Istent, hogy az csak nekik adatott meg, hogy azokat a feladatokat amiket éppen  csinálnak, hogy azt az Istenért csinálják, vagyis ők már kivételezetteknek érzik magukat, mert az Isten a lehetőséget  először  nekik adta.

Ez a legnagyobb tévedés, mert az Isten mindenkiről egyformán gondoskodik, csak éppen a feladatok sorrendjében kezdi ébresztgetni az alvó gyermekeit. Az aki már évekkel ezelőtt ébredett fel, vagyis az Isten hívó szavára  elkezdett foglalkozni azzal a tannal, amelyet az Isten az ő számára jónak látott az ő lelki fejlődéséhez.

Mindig minden ember azt jelzi az életével, hogy már elkezdett járni azon az úton, amelyet ti Jézusi útnak neveztek.

Ha végiggondoljátok az életeteket ráfogtok jönni arra, hogy egyáltalán nem az, az igazi Jézusi út, amelyet ti annak tartotok. Ebből is látható a számotokra, hogy a lelketek az nem azt teszi, amit neki tennie kellene.

Jó ha csak megközelíti a földi ember azt az alsó küszöböt, amelyre ha rá áll, már nem mozog a lába alatt a talaj, mert akkor már megtette az első lépéseket az Isten felé.  Így Ő kegyelmével halmozza el a földi embert azért, hogy legyen  örömteli az élete, hogy a reánehezedő feladatokat az Isten akarata szerint tudja megélni.

Nagyon jó lenne, ha ezeken elgondolkoznátok, hogy valóban a ti cselekedeteitek megegyeznek –e a fentiekkel, mert ha igen, akkor törekedjetek arra, hogy a hibáitok  által keressétek meg az életetekben azokat az élő lehetőségeket, amelyek kisegítenek benneteket abból a kátyúból, amelybe belekerültetek.

Most arra kérünk benneteket, hogy ezeket az írásokat, csak azok olvassák el, akik igazán kiakarják javítani az ő tévedéseiket, mert ha nincs szándékukban változtatni önmagukon, akkor felesleges azoknak a számára ezek a tanítások.

Jó lenne veletek ezt megértetni, hogy ne legyetek önmagatokkal túlságosan megelégedve, sőt egyáltalán eszetekbe se jusson olyan, hogy nektek mi az, ami eddig sikeres volt az életetekben, mert aki csak azt méregeti, hogy eddig mit cselekedett az Isten országáért, az nem azért tette, mert azt csak  saját magáért tette, hogy a feladatát elvégezze, amit az Isten reá bízott.

Bizony nem ártana mindenkinek elgondolkozni és számot vetni az ő életéről, hogy valóban az eddigi életét, az Istennek szentelte –e vagy csak azt hitte, hogy azt tette.  Jó lenne ezeken is elgondolkoznotok, amíg van lehetőségetek az életidőtökből, hogy azokat kijavítsátok, és ne legyetek csalódottak, amikor megérkeztek a szellemi otthonotokba,  öröm legyen a számotokra visszanézni  a földi életetek cselekedeteit.

Azt bizony akkor már tisztán fogjátok látni, nem olyan  elhomályosultan, mint a földi testben, mert akkor az Isten fényében igaznak fogjátok látni azt, amit meg kellett volna cselekednetek a földi életetekben. Ezekre azért van nagy szükség, hogy ne legyen bennetek olyan értelemben tudatlanság, hogy csak azt érzitek igaznak, amit ti láttok annak.

Ehelyett az Istennek az akaratát nem tartjátok szem előtt, hogy arra törekedjetek, hogy azt éljétek meg az életetekben, ne pedig azt, amit ti láttok jónak. Ha a kettő nem egyezik meg akkor el kellene gondolkoznotok cselekedeteiteken.

Ezekből a sorokból azt hiszem nem lesztek örömteliek, ha elolvastátok, mert rögtön azt érzitek meg magatokon, hogy ez én rám nem vonatkozik, holott ez a könyv azért íródott, hogy ebben mindenkinek megtalálható az ő javulására, fejlődésére a gyógyír.

Vagyis egyetlen ember sem, akinek ez a könyv a kezébe kerül nem mondhatja el magáról, hogy ebben én nem találtam semmit, amit a magam részére fel tudnák használni, ellenben  „X” és „Y” részére sokat találtam, amit neki ki kellene javítani.
Hát így működik a földi élet és benne ti földi emberek.

Jó lenne mielőtt ezeket  elolvasnátok el kellene azon gondolkodnotok, hogy miért van az a földön, hogy egyetlen ember sem elégedett önmagával, mindig mást akar, mert látja, hogy a másik ember mikre képes és ő ezt nem tudja megcselekedni.
Ma már elmondható az emberek körében, hogy egyetlen emberről sem képes az Isten olyan képet alkotni, hogy ő tökéletes lenne. Ellenkezőleg. Nagyon kevés az, az ember, aki csak arra törekszik, hogy a lelkét az Istennek odatudja adni, mert csak így lát reményt arra, hogy a lélek eltudja végezni az ő feladatát.

Hangsúlyozom nektek, hogy az Isten szőlőjében dolgozni annyit jelent, hogy a  lelketeket teljesen átadjátok az Istennek, hogy Ő tudja azt irányítani. Ellenkező esetben a lélek csak vegetál, nem találja a helyét bolyong, mert mindent szeretne csinálni, de nem jön össze neki semmi tökéletesen. Ezért már egyszerűen csak dacból elkezd  valamit, hogy ne váljék hiteltelenné az embertársai körében, de az éppen nem az, amit neki el kellene végeznie.

Legyetek türelmesek, kitartóak mert ha ezt csak a magatok kedvéért teszitek, vagy éppen valakik unszolására, hogy valami látszatos nagyot cselekedjetek, azt az Isten nem akarja, hogy te azt tedd, amit mások akarnak neked.
Várd meg, amíg az Isten akar veled és  általad cselekedni magad és az emberek javára.
A javára szót a szó szoros értelmében értettük, mert a jó megcselekedése minden ember javát kell, hogy szolgálja.

Testvéreim ti el sem tudjátok képzelni azt, hogy mennyi földi ember szenved attól, hogy a lelkében élő jó tulajdonságok nem kerülhetnek a felszínre, mert neki erre nincs létjogosultsága az ő környezetében. Ebből is látható, hogy az ember szenved a jóért, azért is mert nem adhatja tovább azt, mert a környezete azt nem találja helyesnek, tisztának. Ezért a szenvedő lélek csak önmagában teszi meg azt, amit kifelé nem tehet meg.

Így van ezzel azon kedves földi testvérünk is, aki ezeket  a sorokat írta, hogy egyáltalán nincs lehetősége arra, hogy az a jó tanítás ami benne él, hogy ő azt továbbadja  azoknak, akik ebben éppen érdekeltek. Nem lehetséges a számára, mert lehengerlő módon egyetlen olyan ember sem hallgat rá, akinek el kellene neki mondani.

Így lehetősége sem lehet arra, hogy őt valaki ebben a közegben meghallgassa, illetve elfogadja azt, amit az ő számára a lelke diktál, hogy tovább adja. Sajnálatos esemény ez a földön, hogy az emberek, akik magasból szemlélik azokat, akikkel együtt növekedtek, csak éppen a kevélységük és a nem eléggé alázatos lelkük  vezette el őket arra az útra , ahol éppen vannak.
Ilyenkor mit tud tenni az egyszerű lélek, vár, hogy majd csak változni fog a helyzete, de nem.

Mert  azok a lelkek, akik egyszer már belekóstoltak a magasabb pozícióba, azok nem képesek a lelküket levenni arról a magaslatról, ahonnan elkerültek. Bizony megfogjátok látni, hogy egyes emberek ezután már nem azzal fognak törődni, amit az Isten rájuk bízott, hanem azzal fognak törődni, amire az ő lelke igent mondott, vagyis amit ő mindenáron meg akart valósítani.

Meg is tehette azt, de nem annak a következményeként, hogy az Isten akarata teljesült, hanem emberek akarata teljesült az Isten tükrébe nézve, ezzel igazolva a saját önakaratát minden résztvevő és támogató.
Jó ez a folyamat arra, hogy a lelkek egyre jobban rá fognak jönni arra, hogy az, amit megcselekedtek, nem hoz akkora örömöt a részükre, mint amekkora terhet ezzel  magukra vettek.

Láthatjátok testvéreim ezért nagyon jó,  ha  az Isten akaratát cselekszitek  meg az életetekben, ami folyamatosan csak ÉPIT és VIGASZTAL.

Hol van az életetekben az épít szó benne, mert kívülről szemlélve csak rombolás észlelhető és tapasztalható a környezetetekben. Ebből is látható, hogy az Isten akaratában benne van az építés, a megszentelődés. Nem kell keresni azt, hogy most ez miért van így. Isten akarata érthető és könnyen felismerhető tulajdonságokat rejt magában. Ezért még a legkisebbek is felismerhetik Őt, mert nekik íródott az, ami a nagyokat elkerüli.

Vegyétek észre a lelketekben, hogy a vigasztal  szó hogyan érvényesült a ti közösségeitekben ?
Hány és hány elszomorodott, elkeseredett ember szenved ott, ahol éppen örülni kellene, mert az Isten az Ő gyermekeiről folyamatosan gondoskodik. Csak az ellentét  folyamatosan veti a magot az emberi lelkekbe, és bizony  néha nagyon gyorsan elkezd növekedni  és akkor ezek az ember lelkek már nem azok, akik addig voltak,  mert elkezd a lelkük dagadni a sok „jótól”, amit nekik az Isten felkínál.

Így kerülhetett sor arra, hogy egyeseknek nincs szükségük arra, Aki őket létbe hívta, mert találtak maguknak saját Istent, aki azt teszi velük,  amit ők akarnak.
Sajnálatos esemény az, amikor az elkeseredett lelkeket egyáltalán szóra sem  méltatják, hogy enyhítsenek, azokon a fájdalmaikon, amit az Isten ernyője alatt velük cselekedtek.
Máris látni fogjátok, hogy a vigasztalás egyáltalán nem működik azon körökben, ahol a szeretetről csak beszélnek, de nem cselekszik meg valójában.

Jó lenne ha ezeket a sorokat, azok vennék magukra, akiknek igazán íródott, hogy a lelkükben az a kőkeménység meglágyulna, és igazán visszanyernék azt a gyermekded természetüket, amellyel az Isten megáldotta őket.

Próbáljatok azokon is elgondolkozni, hogy egyáltalán hogyan lehetséges az, hogy egyetlen ember sem tesz olyan kijelentést az életében, hogy most elkezdek visszatérni oda, ahonnan elindultam. Megkeresem azokat a tulajdonságaimat, amelyek eddig megvoltak, de hová lettek az életemből ?
Ha így cselekednétek, akkor bizony hamar rájöhettek arra, hogy az Istent nem azon az úton keresitek, amelyen éppen azt ti gondoljátok.

Jó lenne ha ezeket az eseményeket úgy visszanéznétek, hogy azokban megtaláljátok, azokat a régi kedves, szeretetteljes tulajdonságaitokat, amelyeket  időközben elveszítettetek.

Törekedjetek arra, hogy sikeres legyen az a szemlélődés az életetekben, hogy hol rontottátok el azt az igaznak tartott életet, amelyet az Istentől kaptatok.
Ha sikerül rájönnötök és az Isteni kegyelmet elfogadjátok Ő segíteni fog nektek felállni és folytatni azt az utat, amelyet elhagytatok.

Nem akarunk bővebben ezekről beszélni nektek, a lelkében mindenki érezni fogja, hogy neki mi az, amit ki kell javítania, ha hagyja magát abban az alázatos szeretetben megélni ezt a könyv olvasását, hogy a kegyelem elérje őt rajta keresztül.
Bízzatok magatokban és az Isten nem hagyja el az Őt követőket, csak az ember fordul el tőle.

Ne hagyjátok, hogy a lelketek ettől a könyvtől haragra gerjedjen, mert ha ez megtörténik veletek, akkor pontosan a bennetek lévő lényegre tapintott rá ez a könyv, és akkor már nem is kell keresned  tovább a hibáidat.  

Legyetek nagyon nagy örömmel egymáshoz, hogy a szívetekben ne legyen ellenségeskedés, megbántás csak a tiszta testvéri szeretet volt az, ami azt az írást a papírra vetette, mivel  ennek meg kellett történnie.

El kell jutnia azokhoz, akiknek a lelkén el kell végeznie azokat a csiszolásokat, amelyek alkalmassá teszik őt arra, hogy az Isten örömét  lelje az Ő gyermekeiben.

Ezért kellett  ezeket  az írásokat leírnod, hogy ezeket tovább tudjad adni, azoknak, akiknek szükségük lesz rá.

Az lesz a legnagyobb szükség ebben a helyzetben, hogy győzzed rendezni azokat az eseményeket, amelyek ezek által fognak reád zúdulni, mármint azokat a lehetőségeket kell számba venned, amelyek nem lehetségesek másképpen elrendezni csak személyesen.
 
Mindig fogsz találni olyan embert a számodra, aki segíteni fog neked a további feladataidban. Soha nem kell elkeseredned, ha valami új kezdődik az életedben.

Az Isten mindig veled van kedves földi testvérem, aki nagyon nehezen viseled a változásokat az életedben. Mindig arra gondolj, hogy amit csináltál azt a lelkedből csináltad –e vagy csak úgy megszokásból, mármint a hétköznapi élet nehézségei miatt vagy a lelked adta azt a lehetőséget, amelyet elvégeztél.

A lélek számára folyamatosan kell lennie olyan új lehetőségeknek, amelyek nem engedik a számára, hogy egy helyben topogjon. A lehetőség az nem mindig úgy adódik az  emberek életében, hogy készen kapják azt, mint jelen esetedben, hogy teljesen kész útmutatót társz embertársaid elé.

Vannak esetek, amikor nektek földi testvéreim, kell rájönnötök sok esetben a megoldásra, mert nem lehet minden feladatot így elébetek tárni, mint ezt a könyvet.

Erre is azért került sor ennyire tisztán, kibontva a feladat, hogy mindenki felismerje a saját magára vonatkozó részeket.