Jézus a fény

4. Törekedjetek az éberségre

Az éberség az emberek életében a legfontosabb erény, mert ha ezt figyelmen kívül hagyják akkor következik be az, az esemény ami miatt ez a sok írásnak ide kellet, hogy kerüljön a kezetekbe, mert az Isteni kegyelem folyamatosan arról gondoskodik akik legtávolabb kerültek tőle.

Mindig csak akkor avatkozik be a kegyelem az emberek életébe, amikor annak a legfontosabb eseményét veszik csak észre az emberek, azért mert nekik csak abban merül ki a legfontosabb törekvésük, hogy nekik jó legyen a napjuk, vagyis a lelküket nem az Istenre, hanem a maguk alkotta események felé irányítsák. Így alakulhatott ki az, az esemény is, hogy most a  jelen időtökben az emberek csak a maguk alkotta törvényeket veszik figyelembe. Minden közösségnek és egyéb tömörülésnek van egy fajta szabályozása, amitől egyáltalán nem lehet eltérni, mert az már szabályellenes a megszabott normától.

Testvéreim legyetek éberek ne dőljetek be mindenféle hiedelemnek, „  hogy ha ide nem tartozol, akkor te már nem is üdvözülhetsz.” Mindenki üdvözülni fog, ha a lelkében él az Isten és az szerint éli a földi életét, szeretetben, megértésben és mindazon tulajdonságokkal ellátva amelyek a lélek gyümölcsei.

Soha ne azzal törődj, ami még távol van, hanem minden erőddel arra  összpontosíts, hogy a jelenben a legjobb teljesítményt nyújtsd. A te segítségedre volt szükségünk kedves földi testvérünk, aki leírod ezeket a sorokat, hogy elkészítsd azt az útmutatót, amely  kivezetheti az embereket a sötétségből.

Soha ne arra gondolj, hogy mi lesz ha .., hanem arra gondolj, hogy mi van most. Mi az ami éppen lefoglalja a lelkemet.
Számtalan alkalommal előfordult  már a te életedben is olyan esemény, mármint lelkület, amikor azt hitted, hogy nincs tovább, pedig Isten mindig ott van, ahol nincs tovább. Pontosan azért, hogy a földi ember fölismerje Őt az ő szomorúságában. Ettől kezdve elkezd a lelke egyre jobban  erősödni, hogy feltudja venni a versenyt, azzal aki éppen őt ebbe a helyzetbe sodorta.

Sok embernél teljesen lehetetlen elképzelni, hogy neki mi az, amit az élete folyamán oda ad annak, aki őt  ehhez  hozzásegítette. Sokszor  az ember egyáltalán nem is gondolkozik el arról, hogy most mit is kellene cselekednie, mert ő egyáltalán ezzel nem is foglalkozik.
Mindig úgy jó neki, ahogyan éppen van. Nem kell gondolkozni, csak azt kell csinálni amit mondanak és a többit figyelve  ellesni azokat a technikákat, amelyet ő csinál, aki éppen a közelében van.

Ez a tömeglelkek csoportja, ahol nincs szabadság, szabad akarat, csak  az van amit el kell végezni mindenkinek ahhoz, hogy a lelke üdvözüljön jelszóval.

Így kerülhetett sor arra is, hogy nagyon sok emberlélek elfárad és nem képes a további feladatát elvégezni, mert a mások által kiadott feladatát azt úgy végezte el, hogy közben a teljes energiáit fölemésztette, hogy az elvárásoknak megfelelően tudjon cselekedni. Emiatt bizony nagyon sok emberlélek idő előtt elköltözik, mert már esélye sincs arra, hogy a rábízott feladatokat  eltudja végezni, mert testileg  képtelen lenne rá.
Ezért fontos az, hogy az ember a fizikai életében az energiáit úgy ossza be, hogy az élet utolsó napjaiban is testileg és szellemileg is friss legyen és az utolsó percig is tevékeny tudjon maradni.

Ne keseredjetek el amiatt, hogy ez nem mindenkinél természetes, de törekedjetek rá, hogy megtudjátok valósítani.
Itt tájékoztatunk benneteket, arról, hogy mi lesz az esélye  annak, aki ezeket az  írásokat felveszi, vagyis átveszi a gondolatmenetet, ami ebben az írásokban fellelhető, mert nem lesz ez semmire sem jó, ha nem teszik magukévá azok, akiknek erre szükségük lesz.
Mi égiek csak abban tudunk a földi embereknek segíteni ebben, hogy a figyelmüket ráirányítjuk, de ha elzárkózik a lélek tőle, akkor mi sem tudunk segíteni, csak egy következő fordulónál, amikor a lélek újra szembetalálkozik a régi elrontott feladatával. Ez minden esetben így szokott történni.

A lélek nagyon érzékeny „műszer”, mert nem lehet vele erőszakosan cselekedni, mert akkor megsérül. Önmagadon is tapasztalhatod, hogy egyre többször fordul elő veled olyan, amikor a lelked megsérül.
Ilyenkor bizony hosszú idő is eltelik amikorra a seb begyógyul. Addig a lélek csak pihen, vegetál, mert nem képes önálló cselekedetre, mert a lélek az erőit  csak a saját maga ápolására fordítja, hogy igazán talpra tudjon állni.

Ezért nagyon kell vigyázni egymásra, mert könnyen lehetséges, hogy a lélek olyan erőt veszít el, amelyet később nem tud pótolni, és így azt a feladatát amit elmulasztott lehetséges, hogy el sem tudja végezni.

A te esetedben is elég nehezen sikerült talpra állnod, abból az eseményből, amiből bizony nem úgy jöttél el, ami a lelkedet építette volna.
Tegyétek félre önmagatokban azokat az érzéseket, amelyek nem engednek benneteket továbblépni, mert azok a gondolatok, amelyeket nem tudtatok letenni, azok követnek és elveszik az erőiteket.
Ezért bármilyen probléma adódik közöttetek, törekedjetek arra, hogy mihamarabb megoldjátok, mert minél tovább göngyölítitek magatok előtt, annál nehezebb lesz, mert megnövekszik.

Ti is éppen ezt tapasztaljátok a környezetetekben, hogy az indulatok elszabadulnak és mérgezik a környezetet. Embereket sodornak a lelki válság  szélére, és így az ellentétnek egyre könnyebb dolga van közöttetek, a betegeket  hamarabb eltudja kapni az ő technikájával.

Ezért legyetek mindig nagyon éberek és figyeljetek egymásra, segítsetek egymásnak, ha azt elfogadják tőletek. Ha elutasítanak, akkor esélyük sincs arra, hogy a lelküket megtudnák menteni önmaguk, mert egyre lejjebb süppednek a posványos iszapba.
Azért nagyon fontos erről tájékoztatni benneteket, hogy ezzel is tisztába legyetek.

Ne higgyetek senkinek, akik annyira meggyőzően  beszélnek, mert a túlzott magabiztosságuk éppen arra enged következtetni, hogy  valami nincs rendben körülöttük, mert hiányzik belőlük a legfontosabb erény az ALÁZAT.

Ez az amire épül a többi erény. Ezért legyetek figyelmesek azokra, akiktől tanulni akartok, mert ha ezeket elmulasztjátok  akkor lehet, hogy szép lassan gödörbe estek, ahonnan bizony egykönnyen nem tudtok kijönni.
Az Isteni kegyelem az, ami kihoz titeket ha alázatban erősek vagytok és engedelmes  az Isten akaratának.
E nélkül nincs menekvés az emberi lélek számára a sötétségből.

Tudjátok ti magatok is, hogy nem lehet az emberi lelket erőszakosan sehonnan kiemelni, ha ő nem akar. Az Isteni kegyelem lehetőséget ad a szabadulásra, így az esély meg van, csak a léleknek a szabad akarata dönti el, hogy valóban szabadulni akar-e abból a környezetből, vagy ott marad.

Lehetséges, hogy a lélek gyenge és nincs akaratereje, hogy ezt a nehéz utat megtegye. Ezért kell az emberi lelkeket időnként felrázni álmukból és kezdjenek el önállóan gondolkozni, hogy azt a feladatot, amelyet  lehozott magával a születésével, azokat eltudja végezni.

Néha a lélek lassú, feledékeny és nemtörődöm gondolkodású, ezért kell erősebben hatni rá, hogy igazán felébredjen.
Ezek az  ébresztések időszaka, ez a mai a ti időtökben, hogy a lelkek ébredjenek fel és tegyék azt a feladatukat, amellyel az Isten megbízta őket.

Tegyetek félre minden olyan eszközt az életetekben, amelyek akadályozzák  számotokra a tisztánlátást, mert a lélek hajlandó arra, hogy mindent kipróbál, hátha valami bejön a számára.

Mi nem arra akarunk benneteket rávenni, hogy ne gondolkozzatok, hanem éppen  arra, hogy az Isten fényében szemléljétek az eseményeket, akkor nehezebben tévedtek el.
Ellenkező esetben nagyon sokszor észre sem veszitek, amikor már nem is az Isteni utat járjátok, mert először csak egy icipici  eltérés van az eddig tanultaktól, azután egyre nagyobb a hézag, végül a lélek már észre sem veszi, hogy ő eltévedt, mert olyannak látja ezt az utat is mint ameddig azon járt.

Jó lenne ha egyre sűrűbben nagyító alá vennétek magatokat, a gondolataitokat, cselekedeteiteket,  döntéseiteket, hogy valóban azon az úton jártok – e amelyen gondoljátok, vagyis hiszitek, hogy ez a tökéletes út.
Vigyázzatok mert az út az néha nem az aminek az látszik, mert nagyon el lehet tévedni az egyenesnek vélt úton,  mert az emberi lélek  túl biztos a dolgában, főleg ha olyan embertanítót követ, akiben tökéletesen megbízik. Akkor ez a veszély még erősebben  fennáll az embereknél, mert akkor nem az Istenben bíznak, hanem abban, akire rábízták magukat.

Ez  a legveszélyesebb a lélek számára, mert akkor annyira elvakult, hogy egyáltalán nincs olyan eszköz, amivel őt  az Isten visszaterelje arra az útra,  ahonnan eltévedt.
Erre szolgálnak az a bizonyos emberi eszközök, akik ezeket az emberlelkeket megpróbálják befolyásolni, hogy ne tekintsenek egyetlen embert sem Istennek, és ne embernek szolgáljanak hanem az Istennek.

Ezért van az, hogy egyáltalán szóba sem jöhet a jelenlegi időtökben, hogy valaki szóra bírná, azt az emberlelket, aki egészen másként éli meg azt az utat, amit az Isten reábízott.

Vegyétek észre önmagatokon, hogy ez bármikor, bárkivel előfordulhat és ezért inkább szánalommal legyetek embertársaitok iránt mint haraggal.