Az emberi gondolkodás alapján lehet azt mondani, hogy ez nem tartozik az igazi Krisztusi tanhoz, mert nem az emberi igazságot helyezi előtérbe, hanem itt valóban az Isteni igazságról szól. Nagyon sokszor nem az Isteni akaratot helyezik az emberek előtérbe, mert az nekik nem előnyös.
Itt egyértelműen Jézus kimondja ebben a példabeszédben, hogy csak az Ő akarata szerint cselekszik, nincs senki, aki ebben őt befolyásolja. Bármennyire is nem tetszik a szőlőmunkásoknak a kifizetett bérük, Jézus akkor sem változtatja meg az akaratát, ebben is példát mutat a földi ember számára, hogy az igazság mellett ki kell állnia, bármilyen nehézségek közepette is.
Az emberek hajlandóak arra, hogy ők maguk döntsenek a saját sorsukról, mármint az ő döntéseiket helyezik előtérbe. Így aki nem ez szerint cselekszik, arról hamar eldöntik, hogy nem az Isten akaratát cselekszi meg, mert nem igazságos, mint ebben a helyzetben is.
A korábban kezdő szőlőmunkások valóban többet dolgoztak, mint a később kezdő társaik, de az Isteni kegyelem, az mindenki számára adott. Ebben az esetben is Jézus döntötte el, hogy kinek mennyit fizessen a munkájáért.
A földi élet során is az egyik embernek nehezebb az élete, a feladata mint a másiké, de soha sem tudja senki, hogy mindezért ki mennyi jutalmat kap a mennyek országában. Mindenkinek azt kell a mindennapi életében elvégezni, ami az ő számára adott, a legjobb tudása szerint.
Az emberek hajlamosak arra, hogy egymást méregessék, hogy ki mennyit cselekedett a földi életében. Ki mit dolgozott, mennyit tett az Isten országáért, hogyan élte az életét stb. Ezek mind az emberi gondolkodás szüleményei, ami megakadályozza az embereket abban, hogy a lelkükben valóban az Istenre figyeljenek.
Ezek azok az akadályok, amelyek nem engedik továbblépni az embereket a saját maguk alkotta szabályokból, mert mindenki ez szerint építi fel az életét.
Itt nem arra kell gondolni, hogy az Isten nem igazságos, hanem arra, hogy az Isten kegyelemmel árassza el gyermekeit, hogy tudjanak haladni a nehéz földi életük során a feladataikban.
Az Isten kegyelme az, ami segíti az embereket, hogy eljussanak a mennyek országába.
Itt egyértelműen Jézus kimondja ebben a példabeszédben, hogy csak az Ő akarata szerint cselekszik, nincs senki, aki ebben őt befolyásolja. Bármennyire is nem tetszik a szőlőmunkásoknak a kifizetett bérük, Jézus akkor sem változtatja meg az akaratát, ebben is példát mutat a földi ember számára, hogy az igazság mellett ki kell állnia, bármilyen nehézségek közepette is.
Az emberek hajlandóak arra, hogy ők maguk döntsenek a saját sorsukról, mármint az ő döntéseiket helyezik előtérbe. Így aki nem ez szerint cselekszik, arról hamar eldöntik, hogy nem az Isten akaratát cselekszi meg, mert nem igazságos, mint ebben a helyzetben is.
A korábban kezdő szőlőmunkások valóban többet dolgoztak, mint a később kezdő társaik, de az Isteni kegyelem, az mindenki számára adott. Ebben az esetben is Jézus döntötte el, hogy kinek mennyit fizessen a munkájáért.
A földi élet során is az egyik embernek nehezebb az élete, a feladata mint a másiké, de soha sem tudja senki, hogy mindezért ki mennyi jutalmat kap a mennyek országában. Mindenkinek azt kell a mindennapi életében elvégezni, ami az ő számára adott, a legjobb tudása szerint.
Az emberek hajlamosak arra, hogy egymást méregessék, hogy ki mennyit cselekedett a földi életében. Ki mit dolgozott, mennyit tett az Isten országáért, hogyan élte az életét stb. Ezek mind az emberi gondolkodás szüleményei, ami megakadályozza az embereket abban, hogy a lelkükben valóban az Istenre figyeljenek.
Ezek azok az akadályok, amelyek nem engedik továbblépni az embereket a saját maguk alkotta szabályokból, mert mindenki ez szerint építi fel az életét.
Itt nem arra kell gondolni, hogy az Isten nem igazságos, hanem arra, hogy az Isten kegyelemmel árassza el gyermekeit, hogy tudjanak haladni a nehéz földi életük során a feladataikban.
Az Isten kegyelme az, ami segíti az embereket, hogy eljussanak a mennyek országába.
