A mértékről szóló példabeszéd azt jelenti a mindennapi életben, hogy az amit a földi élete során megcselekedik az ember, az amikor elhagyja a fizikai testét, akkor fog rádöbbenni arra, hogy ő hogyan élte le a földi életét.
Nem mindig arra kell legfőképpen gondolnotok, hogy ti mit nem cselekedtetek meg, hanem az a legfontosabb, hogy a lehetőségeitekhez mérten, hogyan kamatoztattátok azt a tudást, amit az Istentől kaptatok a feladataitok megoldásához.
A lélek az folyton figyelmezteti az embert, hogy mit kellene neki tennie, de az ember nem figyel fel arra, sőt ha még rá is érez akkor is elhessegeti magától azt a gondolatot, hogy ő azt a feladatot elvégezze. Sokszor csupán nemtörődömségből, de nagyon sokszor előfordul, hogy neki az nem tetszik, és nincs hozzá kedve. A földi életetek során, pedig amivel találkoztok,azzal van dolgotok, mert minden azért történik, hogy a lélek fejlődni tudjon.
Az amikor nincs hozzá kedvetek és azért utasítsátok el a feladatot az azért történik meg, mert a lélek fejletlen és figyelmetlen. Nem figyel arra, hogy miért találkozott ismét olyannal, amire neki nincs is szüksége, mármint ő szerinte. A sors állandóan követi a földi embert, vagyis addig nem szabadul meg attól a feladattól, amíg azt helyesen meg nem oldotta. Sokszor éveken keresztül sodorja az élet az embert különböző helyekre, de a feladata az vele van, vagyis várja a lélek, hogy megoldódjon az, az élethelyzet amiben éppen toporog.
Mert addig nem képes továbblépni más feladatba, amíg azt el nem végezte. Mindig az a legnagyobb tévedés a földi élet során, hogy nem azt cselekszi az ember, amit neki a feladatához kellene, hanem ő maga alkot magának egy olyan feladatot, ami neki tetszik. Ami nem tetszik, azt félre teszi, vagyis elhagyja, pedig pontosan abban kellene a léleknek javítania, amit nem akar, mert abban gyenge, azért nem szívesen foglalkozik azzal a feladattal.
Mindig felismeritek, ha nagyon éberek vagytok, hogy ti mennyire vagytok képesek felismerni önmagatokban azokat a hibás részeiteket, amelyek arra várnak, hogy kijavítsátok őket. Ne legyetek restek, figyeljetek magatokra és az Isten segítségével hamar rájöttök a hibás feladataitokra és kitudjátok azt javítani.
A mérték az nem olyan értelemben mérték, hogy attól eltérni nem lehet, hanem arra szeretnénk felhívni a figyelmeteket, hogy a másokhoz való viszonyotokat, is hogyan rendezzétek, ha valami olyan sérelem ér benneteket, amely megakadályoz benneteket a továbbhaladásban.
A legjobb az a mérték, amikor azzal a mértékkel mértek, amellyel szeretnétek ha nektek is mérnének, vagyis csak a bennetek élő szeretet lehet az, ami tovább segít benneteket az úton. Mert mindig csak a szeretettel lehet legyőzni az ellenséget, vagyis a bennetek élő rossz tulajdonságokat.
Az Isteni kegyelem az nagyon is jól tudja és ismeri a ti lehetőségeiteket és képességeiteket és ennek arányában kapjátok a feladataitokat, hogy azokat megoldjátok. És a feladatok megoldásához kapjátok azokat a talentumokat, lehetőségeket, amelyek segítenek benneteket azokat a feladatokat elvégezni.
Ha ügyesek vagytok és gördülékenyen végzitek a rátok bízott feladataitokat, akkor az Isten még nagyobb feladatokkal bíz meg benneteket és ahhoz is ugyanolyan lehetőségeket biztosít a számotokra, hogy azt meg tudjátok oldani és sikeresen, békésen tudjátok megélni a földi életeteket.
Ellenkező esetben, amikor a földi ember nem képes az ő feladatát elvégezni, ez lehet a gyengeség vagy a nemtörődömség miatt is, akkor az Isten az ilyen emberekre nem bízhat nagyobb feladatokat, mert a kevesebbel sem tudott megbirkózni.
Ilyen esetben az Isteni gondviselés nem terheli azt az embert olyan feladatokkal, amelyeket nem tud megoldani, és akkor azt is elveszi tőle, amellyel útravalóként ellátta az adott feladatához.
Ekkor szokott az megtörténni, hogy a lélek nem tudja, hogy mit csináljon, semmihez sem ért, semmit sem tud jól megoldani, mert már időközben a feladataihoz a kegyelmet az Isten megvonta, vagyis átadta másnak, vagy neki egy következő életében fogja, amikor azt képes lesz egyedül is megoldani, akkor kapja ismét vissza, csak azért, hogy el ne pazarolja a kincseit.
Nem mindig arra kell legfőképpen gondolnotok, hogy ti mit nem cselekedtetek meg, hanem az a legfontosabb, hogy a lehetőségeitekhez mérten, hogyan kamatoztattátok azt a tudást, amit az Istentől kaptatok a feladataitok megoldásához.
A lélek az folyton figyelmezteti az embert, hogy mit kellene neki tennie, de az ember nem figyel fel arra, sőt ha még rá is érez akkor is elhessegeti magától azt a gondolatot, hogy ő azt a feladatot elvégezze. Sokszor csupán nemtörődömségből, de nagyon sokszor előfordul, hogy neki az nem tetszik, és nincs hozzá kedve. A földi életetek során, pedig amivel találkoztok,azzal van dolgotok, mert minden azért történik, hogy a lélek fejlődni tudjon.
Az amikor nincs hozzá kedvetek és azért utasítsátok el a feladatot az azért történik meg, mert a lélek fejletlen és figyelmetlen. Nem figyel arra, hogy miért találkozott ismét olyannal, amire neki nincs is szüksége, mármint ő szerinte. A sors állandóan követi a földi embert, vagyis addig nem szabadul meg attól a feladattól, amíg azt helyesen meg nem oldotta. Sokszor éveken keresztül sodorja az élet az embert különböző helyekre, de a feladata az vele van, vagyis várja a lélek, hogy megoldódjon az, az élethelyzet amiben éppen toporog.
Mert addig nem képes továbblépni más feladatba, amíg azt el nem végezte. Mindig az a legnagyobb tévedés a földi élet során, hogy nem azt cselekszi az ember, amit neki a feladatához kellene, hanem ő maga alkot magának egy olyan feladatot, ami neki tetszik. Ami nem tetszik, azt félre teszi, vagyis elhagyja, pedig pontosan abban kellene a léleknek javítania, amit nem akar, mert abban gyenge, azért nem szívesen foglalkozik azzal a feladattal.
Mindig felismeritek, ha nagyon éberek vagytok, hogy ti mennyire vagytok képesek felismerni önmagatokban azokat a hibás részeiteket, amelyek arra várnak, hogy kijavítsátok őket. Ne legyetek restek, figyeljetek magatokra és az Isten segítségével hamar rájöttök a hibás feladataitokra és kitudjátok azt javítani.
A mérték az nem olyan értelemben mérték, hogy attól eltérni nem lehet, hanem arra szeretnénk felhívni a figyelmeteket, hogy a másokhoz való viszonyotokat, is hogyan rendezzétek, ha valami olyan sérelem ér benneteket, amely megakadályoz benneteket a továbbhaladásban.
A legjobb az a mérték, amikor azzal a mértékkel mértek, amellyel szeretnétek ha nektek is mérnének, vagyis csak a bennetek élő szeretet lehet az, ami tovább segít benneteket az úton. Mert mindig csak a szeretettel lehet legyőzni az ellenséget, vagyis a bennetek élő rossz tulajdonságokat.
Az Isteni kegyelem az nagyon is jól tudja és ismeri a ti lehetőségeiteket és képességeiteket és ennek arányában kapjátok a feladataitokat, hogy azokat megoldjátok. És a feladatok megoldásához kapjátok azokat a talentumokat, lehetőségeket, amelyek segítenek benneteket azokat a feladatokat elvégezni.
Ha ügyesek vagytok és gördülékenyen végzitek a rátok bízott feladataitokat, akkor az Isten még nagyobb feladatokkal bíz meg benneteket és ahhoz is ugyanolyan lehetőségeket biztosít a számotokra, hogy azt meg tudjátok oldani és sikeresen, békésen tudjátok megélni a földi életeteket.
Ellenkező esetben, amikor a földi ember nem képes az ő feladatát elvégezni, ez lehet a gyengeség vagy a nemtörődömség miatt is, akkor az Isten az ilyen emberekre nem bízhat nagyobb feladatokat, mert a kevesebbel sem tudott megbirkózni.
Ilyen esetben az Isteni gondviselés nem terheli azt az embert olyan feladatokkal, amelyeket nem tud megoldani, és akkor azt is elveszi tőle, amellyel útravalóként ellátta az adott feladatához.
Ekkor szokott az megtörténni, hogy a lélek nem tudja, hogy mit csináljon, semmihez sem ért, semmit sem tud jól megoldani, mert már időközben a feladataihoz a kegyelmet az Isten megvonta, vagyis átadta másnak, vagy neki egy következő életében fogja, amikor azt képes lesz egyedül is megoldani, akkor kapja ismét vissza, csak azért, hogy el ne pazarolja a kincseit.
