Jézus a fény

Az Élet - 17. A tékozló fiú

 Az emberi gondolkodás szerint ez az igerész egyáltalán nem érthető az emberek között. Még azok is kételkedve fogadják, akik Jézusról beszélnek, mert teljesen össze egyeztethetetlen az emberi ész által tartott igazsággal.

Az emberek egyáltalán nem arra összpontosítanak az életükben, hogy ezzel foglalkozzanak, mert számukra ez teljesen egyértelmű, hogy aki elfecséreli a vagyonát és hazatér, azt már nem szabad jutalmazni, sőt gyűlölni és kitaszítani illik.

Ebben az igerészben ahogyan az egyik fiú az apjától kikéri a vagyonát és elmegy, mindazt a vagyont eltékozolja, sanyarú sorsra jut emiatt, de időközben rájön arra, hogy ő nagyot hibázott. Akkor megbánja az elrontott cselekedeteit és visszamegy az apai házhoz, ahol az apja nagyon nagy örömmel fogadja és vendégül látja, a legdrágább ruhába öltözteti.

Mindez azért történt így, mert az a fiú, aki először rossz döntést hozott, hogy elhagyja az apai házat a vagyonával együtt és azt elherdálja. De sanyarú sorsa közben rájött arra, hogy nagyot hibázott, hogy így cselekedett, mert még rosszabb lett a helyzete, mint előtte volt, éhezett, ruhátlan volt. Mégis akkor hozta a legjobb döntést, amikor úgy döntött, hogy visszamegy az apai házba. Igaz mindent eltékozolt, de alázattal elfogadta azt a helyzetét, megbánva rossz döntését.

Mi emberek mi is mennyi alkalommal kerülünk hasonló helyzetbe, amikor rossz döntéseket hozunk, és nagyon nehezen tudjuk megtenni az első lépéseket abba az irányba, hogy beismerjük helytelen cselekedeteinket, és elinduljunk vissza a helyes útra, vissza az „atyai házhoz,” az igaz Jézusi tanításhoz.

Testvéreim próbáljuk megérteni ennek az igerésznek a lényegét, hogy az emberek bármennyire is hibáznak, ha igaz megbánó lelkülettel fordulnak az Isten felé, akkor Ő segítségükre siet és felemeli őket, ugyanúgy ahogyan a tékozló fiút az apja nagyon nagy örömmel fogadta, és ünnepet rendezett a számára.

Ugyanolyan ünnepet rendez Jézus Krisztus is a megtérő bűnösök számára, mert Ő mindenkit hazavár.
Az emberi gondolkodás ezt az igerészt teljesen elítéli, sőt nagyon fordítva értelmezi, mert a földi életben az a természetes, ha mindenki, aki hasonlóan él és cselekszik, azt kitaszítják, elítélik.

Az emberek általában nem abban gondolkodnak helyesen, ami az ő igazi javukat szolgálja, hanem a fizikai élet valóságában élve keresik a maguk javát.
Mindig arra gondoljatok, amikor hasonló helyzetbe kerültök, hogy ebben ti mennyire vagytok képesek helyesen értelmezni és alkalmazni a mindennapi életetekben.

Az amikor a fiú megbánóan az apja elé állt és azt mondja, hogy  „apám vétkeztem az ég ellen és teellened, nem vagyok méltó, hogy fiadnak nevezz, csak a béreseid közé fogadj be.”

Ezzel a megbánással a fiú elnyerte apja igazi megbocsátását, mivel őszinte, és igaz volt a fiú részéről.
Az apja ezért azt mondta, hogy  „ együnk és vigadjunk, mert hisz fiam halott volt és életre kelt, elveszett és megkerült. „

Az emberi megbánás ha igaz és őszinte, akkor nem történik az emberi lelkekben más mint az, ami a tékozló fiú esetében történt.

Ugyanakkor a másik testvér, aki otthon maradt az apai háznál felháborodását fejezi ki, hogy ő végig az apjával volt, dolgozott és neki nem adott semmit, hogy ő is szórakozzon.
Az apja őt arra kéri, hogy örüljön ő is, hogy megkerült az elveszett, „eltévedt” testvére.

Ugyanúgy a mi földi életünkben is ugyan olyan öröm Jézus számára, amikor mi a helyes utat járjuk és nem tévelyedünk el. Vagy ha eltévelyedtünk de törekedünk arra, hogy visszataláljunk az igaz útra, ahol Jézus vár bennünket.

Minden földi ember egyszer eljut oda, hogy neki is el kell  „játszania „ a tékozló fiút, mert egykor mi földi emberek is eltávolodtunk az Istentől, mi is ellentmondtunk az igazságnak, így mi is a földi élet nehézségeiben éljük meg a tékozló fiút esetét.

A mi számunkra is nagyon fontos, hogy egykor visszajussunk az atyai házba, ahonnét eltávolodtunk.