Mondj igent a szenvedésre és jutalmad lesz az örök életben
(Egy közössségi összejöveteli beszélgetés után jött gondolatok)
2011. 08.10.
Jézus nem kíván szenvedést az embertől, csak az ember gyengeségei következtében szenved. Minden embernek tudomásul kellene venni, hogy a szenvedéseit saját maga idézi elő. Semmi köze sincs Istenhez, csak az embereknek könnyebb, ha azt mondhatják, hogy Isten iránti szeretetből szenvednek – ezt mártírságnak tüntetik fel és máris igaz hívőkké válnak a környezetükben.
Ez mind az Isten akarata nélküli cselekedet, csak szeretnek az emberek az Istenre hivatkozni, hogy Ő mennyire szereti azt, ha az emberek szenvednek és azzal adja a számukra a mennybemenetelre a jutalmat. Óriási tévedés, mert az Isten nem jutalmazza az embert, csak örül neki, ha egy feladatot sikeresen elvégez. Minden megpróbáltatás egy feladat része, amire épül a többi feladat. Szó sincs arról, hogy ha te sokat szenvedsz, az az Isten előtt kedves és téged azáltal fog megítélni, hogy mennyit szenvedtél. Gondolkozzatok el ezeken az írásokon, melyek nagyon nehezen értelmezhetőek, mert nem az Istentől származnak, csupán az ellentétnek a cselszövései találhatók meg benne.
(Egy könyvből felolvasott részletekről van szó)
Minden ember az Isten előtt annyit ér, amennyi a benne lévő szeretet. A szenvedés az nem szeretet, az a megcselekedett rossz események következménye.(Karma) Akkor mit jutalmaz az Isten? Mi a szenvedés jutalma? Vannak kérdések, melyek mindig okot adnak arra, hogy félrevezessék az embereket, mert a földön nagyon sok ember beteg – szenved. Ezek az események a jelenlegi földi állapotot tükrözik, nincs semmiféle jele annak, hogy az emberiség a jó felé induljon el, inkább kialakít magának egy ferde Istenképet, amelybe beleilleszti a jelenlegi idők képmását és máris jó helyzetben van, és hirdeti, hogy azok fognak az üdvösségre jutni, akik többet szenvednek.
„Hivatkoznak Jézusra, hogy nem a cselekvés által vitte végbe a művét, hanem a szenvedés által” ez mind igaz, csak az okot kellene megkeresni, hogy miért?
Az akkori emberiség is ugyanúgy mint a jelenkorban, nem a hite által akart üdvözülni, hanem az által, hogy mennyit jár azokra a helyekre, ahol Isten tanítását hallgatja. Az hogy hallgat valaki valamit, az még nem jelenti azt, hogy az cselekedetté fog válni az életében.
A cselekedet Jézus idejében azt jelentette, hogy nem volt senki más, aki hasonlóan képes lett volna azokra a megcselekedett tanításokra csak Ő. A cselekedetet nem mindig fizikailag kell érteni, hanem a lélekben megtörténő változásokra. Jézus olyan „cselekedeteket” hajtott végre, amit más ember az akkori időben nem volt képes.
A feltámadása is egy megcselekedett esemény volt, mert azaz átalakulás is lélekszinten történt.
A keresztre feszítése is lélekszinten történt, mert a fizikai feszítés csak egy része volt az eseményeknek.
A lelki keresztre feszítés - , az emberiség eltávolodása, megtagadása és közönyössége okozta neki az igazi keresztre feszítést.
Ha végiggondoljátok az eseményeket, akkor ki lehet a felelős az Ő haláláért?
Kinek állt érdekében elhallgattatni Őt? Miért kellett neki ez a feladatot vállalni? Mi vezette Őt abban, hogy ezt végigcsinálja? Nem azért tette, hogy ezzel az embereknek jót tegyen, hanem azért, hogy megmutassa, hogy aki nem a jót szolgálja, annak a jutalma ez a sors. Ő mindkét lehetőséget megmutatta. A jót is a rosszat is. Mindenből példát adott az embereknek, hogy lássák, hogy mi lesz a jutalma a rossz cselekedeteiknek.
Egyébként az Isten az embert boldogságra a saját képmására teremtette. Akkor miért is örülne annak ha a gyermekei szenvednek? Miért kellene igent mondani a szenvedésre? Ezek a szenvedéssel kapcsolatos hiedelmek csak azoknak való, akik igazán abban hisznek, hogy azáltal lesznek megítélve. Kinek lenne az jó ha mindenki csak szenvedne? Csupán az ellentétnek, mert akkor nem az Istenre figyelne az ember, hanem a betegségével és a szenvedésével lenne elfoglalva.
Minden embernek megadatott a boldogság, a jó, csak az emberek elferdítették már az Isten szavait és inkább hisznek a szenvedésben és abban látják a lehetőséget a megváltásukra, és így nem kell nekik a lelkükben lévő rossz tulajdonságaikkal foglalkozni, az ő téves hitük szerint letudják a szenvedéssel.
Ma az emberiség olyan reménytelen helyzetbe sodorta magát, hogy az Istent már nem is veszik komolyan. Mindenki teszi a dolgát, de nem úgy ahogyan azt kellene, mert a szeretet törvénye ma már nem menő az emberek között, inkább csak a felelőtlen gonosz cselekedetek uralják az emberek lelkét, aminek következménye a rengeteg betegség és szenvedés. És ez jutalom??? Érdemes rajta elgondolkozni.
