Égi ajándék
Mindenkinek szeretném elmondani azt az örömöt, amit kaptam a Jó Istentől. Nem mindennapi esemény ez, mert halandó ember ezen nagyon elgondolkozhat, főleg azok, akik nem hisznek Isten kegyelmében. Ugyanis ez ez esemény nem jellemezhető másképpen mint „égből alászállt mennyei segítség.”
A mindennapi életben az embereknek nagyon sok olyan dologgal kell megküzdeniük, amelyek nem biztos, hogy a lelkében úgy tudja megélni azokat, hogy közben béke és nyugalom övezi a mindennapi életét.
Számomra nagyon nehéz időszak volt, ez az elmult 5 év anyagi tekintetben nézve, mert munkahelyem nem volt, mivel a korom és a meglévő fizikai betegségeim miatt csak könnyebb munkát tudtam volna elvégezni, amit viszont nem kaptam az elmúlt években.
Csak röviden szeretném ecsetelni ezeket a dolgokat, de fontos, hogy a következményeket mindenki a helyére tudja tenni.
Nem akarom senkinek sem az idejét elrabolni a saját dolgaim olvasásával, de lényegesnek tartom, hogy mindenki, aki elolvassa gondolkozzon el a saját életén.
Én csak azt szeretném elmondani nektek, hogy az Isten mennyire jó hozzánk, mennyire gondoskodik rólunk és teszi ezt mindig, csak mi emberek nem tudjuk azokat a jeleket felismerni az életünkben, amik éppen egy olyan lehetőséghez juttatnának bennünket, ami megkönnyítené a mindennapi életünket.
Én is hasonlóan cselekedtem, mint legtöbben, hogy nem akartam tudomást venni olyan lelki-szellemi kincsekről, amik számomra hihetetlennek és elérhetetlennek tűntek. Nem hittem igazából azt el a mindennapi élet terhei alatt, hogy az Isten „mindenható”, vagyis olyan fizikai eseményben is segít, ami nekünk úgy tűnik reménytelen.
Számomra ez most megváltozott. Olyan égi megtapasztalást kaptam, amit nem is biztos, hogy mindenki elhisz. De velem megtörtént és igaz.
2010.12.04-én este amikor a számítógép előtt ültem és olvasgattam, akkor egy férfi hang mellettem azt mondta, hogy „nézd meg a nyugdijigazgatóság weboldalát”. Én elsőre tudomást sem akartam venni róla, mert elég sok negatív megtapasztalásom volt velük ez elmult pár év során. (sorozatos elutasítások, a kérelmeimre és a rokk. nyugdijammal kapcsolatban is .stb.). Szóval nem vettem tudomást a hangról, vagyis nem cselekedtem azt, amit kért tőlem. Nemsokára újra megszólalt a „hang”, akkor már erősebb késztetést éreztem ez irányba, sőt egyáltalán nem tudtam kitérni sem. Akkor már tudtam, hogy nekem ebben az irányban cselekednem kell. A férfi hang a szellemi vezetőm volt, aki nemrégen közölte velem egy meditácóban (2010.06.09), hogy „ő fog nekem segíteni”, de azóta nem történt semmi ez irányban és én el is felejtkeztem erről. Azt sem tudtam miben fog segíteni, de most már tudatosult bennem és tudom, hogy ő az, aki mellettem van és mindenben segít. Tanít, gyógyít és segít a megoldhatatlannak tűnő fizikai eseményekben is.
Mindenképpen először is arra szeretnék kérni mindenkit, hogy ne ítélkezzen előre és ne gondolja azt, hogy én nem vagyok normális. Ugyanis ez az esemény ami velem történt annak semmi köze sincsen a fizikai világ által adott segítséghez. Senki ember ebben nem segített nekem, semmi eseményt nem hallottam a rádióban vagy tv-ben, csak kizárólag azt a „hangot” aki nekem szólt.
Amikor megkerestem a nevezett oldalt és elkezdtem rajta nézelődni, akkor még azt sem tudtam, hogy mit keresek én itt. Akkor a hang megint megszólalt, hogy a „nyugdíj feléledésével” kapcsolatban nézelődjek. Elkezdtem egész este tanulmányozni a jogszabályokat, törvényeket. Hát nagyon bele is fáradtam, de nem találtam meg tökéletesen azt, amit kellett volna, így a következő este ismét nekifogtam keresni és olvasgatni a paragrafus erdőt. Késő éjszakáig tartott számomra, amikor is tudatosult bennem, hogy miért is kell nekem ennyit keresgélnem. De közben más gondolatok is forogtak a fejemben, hogy én nem kaphatok még nyugdijat, mert saját jogon még kell két évet várnom.(ismét az emberi gondolkodás kezdett hatalmába keríteni)
Tudniillik férjem halála után kaptam nyugdíjat a gyerekek miatt és az megszünt, amikor az iskolát befejezték. Ennek öt éve. Közben (2007) leszázalékoltak 50 százakékra, de pénzt nem kaptam utána, mert előtte nem volt közvetlen munkaviszonyom. Akkor próbálkoztam én kérvényekkel de elutasítottak, azóta nem tettem semmit belenyugodtam, hogy ez így van, majd 2 év mulva leszek saját jogon nyugdijas.
És a böngészéseim során itt leltem rá egy jogszabályra, (ami azóta változott meg, számomra kedvezően) és így jogosult vagyok nyugdijra (hozzátartozói ellátásra). Hát ezért kellett nekem ezzel foglalkoznom, hogy keressem meg és leljek rá arra az égi kincsre, amit nekem a Jó Isten félretett. Nem tálcán kinálta nekem a sikert, csupán egy lehetőséget adott arra, hogy én keressem meg – „a gesztenyémet magamnak kellett kiásnom” -, de égi segítőim által megmutatta az utat, hogy hol találom meg.
Ezután már próbáltam tudatosan cselekedni, de még azért bennem volt, hogy biztosan sikerül ez? (az emberi gondolkodás) Azonnal megírtam egy kérelmet és kitöltöttem a nyomtatványt amit letöltöttem a gépről, másnap postára adtam a hozzátartozó másolatokkal.
Attól a naptól kezdve (2010.12,06) mindennap kértem a Jó Istent, hogy segítse ezt a folyamatot, imádkoztam azokért, akiknek a kezébe kerül majd az én kérelmem és azokért is, akik a döntést meghozzák részemre. Kértem mindennap reggel és este az imáimban a szellemi segítőmet is, hogy vegyen részt ebben a feladatban.
Onnantól kezdve hittem azt, hogy most már biztosan, hogy sikerülni fog.
Csodák csodájára 2010.12.20-án meghozták a határozatot részemre, hogy elfogadják és kapom a nyugdíjamat (és sokkal magasabbat mint 5 év évvel ezelőtt), de a legnagyobb öröm még az volt, hogy visszamenőleg 6 hónapra megkaptam a nyugdíjat, amit egy összegben utaltak.
Még az is meglepő volt, hogy két hét alatt lebonyolódott az egész nyugdij procedúra, míg nagyon sokan hónapokat várnak, hogy megállapitsák részükre a nyugdíjat.
Azt hiszem ez egy olyan esemény volt, amire mindig emlékezni fogok, és a hitem stabilabbá vált e megtapasztalás által, mert itt kizárólag az Isteni hatalom dolgozott, nem volt semmiféle emberi tájékoztatás sem a részemre és mégis sikerült a legrövidebb idő alatt elrendeződni.
Mindezt csak azért írtam le nektek, hogy megosszam örömömet veletek, hogy mennyire segít bennünket az Isten még olyan eseményekben is, amit mi el sem tudunk képzelni.
Számomra a 2011-es év hittel teli és örömökben gazdagon indul, és törekszem arra, hogy a lelkemben megőrizzem azt a kis lángocskát, amit a Mi Urunk Jézus Krisztus gyujtott tanítása által.
Szeretettel: Imre Margit
2011.01.03.
Mindenkinek szeretném elmondani azt az örömöt, amit kaptam a Jó Istentől. Nem mindennapi esemény ez, mert halandó ember ezen nagyon elgondolkozhat, főleg azok, akik nem hisznek Isten kegyelmében. Ugyanis ez ez esemény nem jellemezhető másképpen mint „égből alászállt mennyei segítség.”
A mindennapi életben az embereknek nagyon sok olyan dologgal kell megküzdeniük, amelyek nem biztos, hogy a lelkében úgy tudja megélni azokat, hogy közben béke és nyugalom övezi a mindennapi életét.
Számomra nagyon nehéz időszak volt, ez az elmult 5 év anyagi tekintetben nézve, mert munkahelyem nem volt, mivel a korom és a meglévő fizikai betegségeim miatt csak könnyebb munkát tudtam volna elvégezni, amit viszont nem kaptam az elmúlt években.
Csak röviden szeretném ecsetelni ezeket a dolgokat, de fontos, hogy a következményeket mindenki a helyére tudja tenni.
Nem akarom senkinek sem az idejét elrabolni a saját dolgaim olvasásával, de lényegesnek tartom, hogy mindenki, aki elolvassa gondolkozzon el a saját életén.
Én csak azt szeretném elmondani nektek, hogy az Isten mennyire jó hozzánk, mennyire gondoskodik rólunk és teszi ezt mindig, csak mi emberek nem tudjuk azokat a jeleket felismerni az életünkben, amik éppen egy olyan lehetőséghez juttatnának bennünket, ami megkönnyítené a mindennapi életünket.
Én is hasonlóan cselekedtem, mint legtöbben, hogy nem akartam tudomást venni olyan lelki-szellemi kincsekről, amik számomra hihetetlennek és elérhetetlennek tűntek. Nem hittem igazából azt el a mindennapi élet terhei alatt, hogy az Isten „mindenható”, vagyis olyan fizikai eseményben is segít, ami nekünk úgy tűnik reménytelen.
Számomra ez most megváltozott. Olyan égi megtapasztalást kaptam, amit nem is biztos, hogy mindenki elhisz. De velem megtörtént és igaz.
2010.12.04-én este amikor a számítógép előtt ültem és olvasgattam, akkor egy férfi hang mellettem azt mondta, hogy „nézd meg a nyugdijigazgatóság weboldalát”. Én elsőre tudomást sem akartam venni róla, mert elég sok negatív megtapasztalásom volt velük ez elmult pár év során. (sorozatos elutasítások, a kérelmeimre és a rokk. nyugdijammal kapcsolatban is .stb.). Szóval nem vettem tudomást a hangról, vagyis nem cselekedtem azt, amit kért tőlem. Nemsokára újra megszólalt a „hang”, akkor már erősebb késztetést éreztem ez irányba, sőt egyáltalán nem tudtam kitérni sem. Akkor már tudtam, hogy nekem ebben az irányban cselekednem kell. A férfi hang a szellemi vezetőm volt, aki nemrégen közölte velem egy meditácóban (2010.06.09), hogy „ő fog nekem segíteni”, de azóta nem történt semmi ez irányban és én el is felejtkeztem erről. Azt sem tudtam miben fog segíteni, de most már tudatosult bennem és tudom, hogy ő az, aki mellettem van és mindenben segít. Tanít, gyógyít és segít a megoldhatatlannak tűnő fizikai eseményekben is.
Mindenképpen először is arra szeretnék kérni mindenkit, hogy ne ítélkezzen előre és ne gondolja azt, hogy én nem vagyok normális. Ugyanis ez az esemény ami velem történt annak semmi köze sincsen a fizikai világ által adott segítséghez. Senki ember ebben nem segített nekem, semmi eseményt nem hallottam a rádióban vagy tv-ben, csak kizárólag azt a „hangot” aki nekem szólt.
Amikor megkerestem a nevezett oldalt és elkezdtem rajta nézelődni, akkor még azt sem tudtam, hogy mit keresek én itt. Akkor a hang megint megszólalt, hogy a „nyugdíj feléledésével” kapcsolatban nézelődjek. Elkezdtem egész este tanulmányozni a jogszabályokat, törvényeket. Hát nagyon bele is fáradtam, de nem találtam meg tökéletesen azt, amit kellett volna, így a következő este ismét nekifogtam keresni és olvasgatni a paragrafus erdőt. Késő éjszakáig tartott számomra, amikor is tudatosult bennem, hogy miért is kell nekem ennyit keresgélnem. De közben más gondolatok is forogtak a fejemben, hogy én nem kaphatok még nyugdijat, mert saját jogon még kell két évet várnom.(ismét az emberi gondolkodás kezdett hatalmába keríteni)
Tudniillik férjem halála után kaptam nyugdíjat a gyerekek miatt és az megszünt, amikor az iskolát befejezték. Ennek öt éve. Közben (2007) leszázalékoltak 50 százakékra, de pénzt nem kaptam utána, mert előtte nem volt közvetlen munkaviszonyom. Akkor próbálkoztam én kérvényekkel de elutasítottak, azóta nem tettem semmit belenyugodtam, hogy ez így van, majd 2 év mulva leszek saját jogon nyugdijas.
És a böngészéseim során itt leltem rá egy jogszabályra, (ami azóta változott meg, számomra kedvezően) és így jogosult vagyok nyugdijra (hozzátartozói ellátásra). Hát ezért kellett nekem ezzel foglalkoznom, hogy keressem meg és leljek rá arra az égi kincsre, amit nekem a Jó Isten félretett. Nem tálcán kinálta nekem a sikert, csupán egy lehetőséget adott arra, hogy én keressem meg – „a gesztenyémet magamnak kellett kiásnom” -, de égi segítőim által megmutatta az utat, hogy hol találom meg.
Ezután már próbáltam tudatosan cselekedni, de még azért bennem volt, hogy biztosan sikerül ez? (az emberi gondolkodás) Azonnal megírtam egy kérelmet és kitöltöttem a nyomtatványt amit letöltöttem a gépről, másnap postára adtam a hozzátartozó másolatokkal.
Attól a naptól kezdve (2010.12,06) mindennap kértem a Jó Istent, hogy segítse ezt a folyamatot, imádkoztam azokért, akiknek a kezébe kerül majd az én kérelmem és azokért is, akik a döntést meghozzák részemre. Kértem mindennap reggel és este az imáimban a szellemi segítőmet is, hogy vegyen részt ebben a feladatban.
Onnantól kezdve hittem azt, hogy most már biztosan, hogy sikerülni fog.
Csodák csodájára 2010.12.20-án meghozták a határozatot részemre, hogy elfogadják és kapom a nyugdíjamat (és sokkal magasabbat mint 5 év évvel ezelőtt), de a legnagyobb öröm még az volt, hogy visszamenőleg 6 hónapra megkaptam a nyugdíjat, amit egy összegben utaltak.
Még az is meglepő volt, hogy két hét alatt lebonyolódott az egész nyugdij procedúra, míg nagyon sokan hónapokat várnak, hogy megállapitsák részükre a nyugdíjat.
Azt hiszem ez egy olyan esemény volt, amire mindig emlékezni fogok, és a hitem stabilabbá vált e megtapasztalás által, mert itt kizárólag az Isteni hatalom dolgozott, nem volt semmiféle emberi tájékoztatás sem a részemre és mégis sikerült a legrövidebb idő alatt elrendeződni.
Mindezt csak azért írtam le nektek, hogy megosszam örömömet veletek, hogy mennyire segít bennünket az Isten még olyan eseményekben is, amit mi el sem tudunk képzelni.
Számomra a 2011-es év hittel teli és örömökben gazdagon indul, és törekszem arra, hogy a lelkemben megőrizzem azt a kis lángocskát, amit a Mi Urunk Jézus Krisztus gyujtott tanítása által.
Szeretettel: Imre Margit
2011.01.03.