Jézus a fény

Valóban megtaláltam az utam? 2010,12,11,

 
Valóban megtaláltam az utam?
2010.12.11.
 
Ezt a kérdést azt hiszem mindannyian feltesszük magunkban, ha valóban az igaz utat akarjuk járni. Az, hogy járok egy úton, az még nem is olyan biztos, hogy az, az én utam. Lehet, hogy nagyon igéretesnek látszik, kellemes a környezet, de azt is figyelembe kell vennem, hogy valóban ezt akarja az Isten velem?

Ezek mind csak kérdések, de ha figyelünk a lelkünkben megszólaló belső hangunkra, a lelkiismeretünkre, akkor az jelezni fog nekünk, hogy valami nincs rendbe velem.
Ugyanis az ember nagyon sokszor hajlandó magát olyan állapotba helyezni, hogy az neki mennyire jó és biztosan az Isten is ezt akarja neki. Még alá is tudja támasztani, olyan érvekkel, hogy ezt valóban az Isten akarta az ő számára.
Ez rendben is lenne, de a lelkiismerete, azt ha időnként meghallja, ha el nem hallgattatja, akkor időben fel fogja ismerni hogy helyesen cselekedett-e abban a szituációban, amiben éppen fontos döntést kellett meghoznia.

Az emberek előtt mindig két út áll, mindig elágazik az út, vannak az életünkben iránytmutató táblák, és csak rajtunk múlik, minden alkalommal, hogy melyik irányt válasszuk. Lehet választani a jót és a kevésbé jót. Tudatosan írtam kevésbé jónak, mert a helytelen döntés sem "rossz" mert abból is lehet tanulni ha feldedezzük benne a ránk vonatkozó részeket.

A földi élet már csak ilyen, hogy tele van útjelző táblákkal, és csak az ember éberségén múlik, hogy melyiket válassza, melyiken akar haladni, melyik az, ami az ő feladataihoz kapcsolódnak.

Mindezeket csak akkor lehet észrevenni, ha nem önmagunkkal vagyunk elfoglalva, hanem arra figyelünk, hogy mi az, amit az életemben ki kell javítanom, mi az, amit meg kell változtatnom magam körül, hogy az életfeladatom kirajzolódjon előttem és, hogy azt fel is tudjam ismerni, hogy az, az enyém, nekem van vele dolgom nem háríthatom át másokra, mert azt én hoztam le, mint életfeladatot az Isten kegyelméből a magam számára, a hibáim kijavítására

Mindezeket csak, mint útjelzőként szerettem volna elmondani nektek, de ez nem jelenti azt, hogy nincs más út, nincs jobb annál, amit éppen most járok. Csak az ember nyitottságán múlik, hogy felismeri-e azt az élethelyzetet, amiben a még jobb "Út" rejtőzik.