Jézus a fény

Velem megtörtént "égi" események --------2010.07.29.



Megtörtént  égi események
2010.07.29.
A mai napon nagyon sok esemény történt velem. Először is csak úgy, minden külön megbeszélés vagy akarat nélkül felvettem egy könyvet olvasni délelőtt.
A könyv nem is annyira könyv, csak az általam az internetről lementett sok-sok oldalas írás, amit mindig besínezek, hogy ne csússzanak szét.
Az olvasás közben nagyon jó érzések járták át a lelkemet és rájöttem, hogy nagyon jó választás volt, mert ez a téma engem mindig nagyon érdekelt, csak nem volt róla bővebb információm. A könyv címe: A földalatti városok titkai, Atlantisz és Lemúria.

Számomra ezek az írások lebilincselőek voltak, mert olyan nagyszerű tanítást kaptam általa, amit még soha. Nekem ezek az írások azt jelentették, hogy felismertem benne magamat, vagyis átéltem azokat az eseményeket lélekszinten, amit olvastam. Csodálatos volt.  Megértettem, hogy nem csak nálunk van élet a Földön, hanem nagyon sok dimenzióban élnek emberek. Vagyis ez a küldetés, amit a Földön végzek, csak annak töredéke tudásban, ami a valóságban lehetséges egy ember számára.
A mai földi emberiség nagyon alacsony szinten van lelki szempontból, ami nagyon hátrányos a számunkra. Itt ugyanis a fejlődés nem olyan jellegű, mint más civilizációk érnek el azonos időben. Nekünk csak annyi adatott meg, hogy felismerjük azt, hogy van más élet is a földön, nem csak a miénk, de ettől még nem leszünk képesek olyan emberi életet élni, ahol természetes az emberek számára az, hogy mindennapjukat úgy élik le, hogy nem azt kell nekik nézni, hogy mit tettek rosszul, hanem csak szépen és nyugodtan, békében élik le a mindennapjaikat, szeretetben, de nem olyan szeretetben mint amiben mi élünk, hanem valódi, tettetés nélküli, igaz belső szeretettel.

Ezek az írások elolvasása után egy kicsit lepihentem aludni. (kb.35-40 perc lehetett).Amikor becsuktam a szememet, hogy aludjak, akkor láttam egy gyönyörű kék égboltot és láttam lefelé haladni egy színes gömböt,  ahogyan haladt lefelé egyre nagyobb volt,  amikor fölém ért akkor szinte szétterült. Olyan volt, mint egy szivárvány szinű nagy virág, ami teljesen rám írányítódott. Tovább semmire nem emlékezem, vagy elaludtam vagy sem, nem tudom.

Ezután történt velem valami, ami nem mindennapi esemény. Nemsokára arra felébredtem kb, félóra múlva és azt vettem észre, hogy fáj a hasam, jobb oldalt  alul, úgy a szakrális vagy hasi csakra irányában csak jobbra.
A fájdalom nagyon érdekes volt, mert ébredeztem, de tudtam, hogy mi történt velem, azt éreztem, mintha egy kerek vágást végeztek volna rajtam belülről kb 3-4 cm  átmérőjűt. És a fájdalmat akkor éreztem szakaszosan, mintha varrták volna a sebet,  vagy azt a helyet, Tudomásom szerint nem volt ott semmiféle betegségem amiről tudtam volna, de lehet, hogy az égi segítők, gyógyítók azok látták, hogy ott van valami rendellenesség. A fájdalmamat úgy csillapították, amíg az a varrásszerű fájdalmat éreztem, hogy  valaki, akit nem láttam, csak a kezében volt valami eszköz, amiből kékes-fehér fényt sugárzott ki és azt a fájdalmas részre írányította. Amíg feküdtem még az ébredés után néhány percet addig éreztem a fájdalmat, de azután teljesen megszünt. Néztem kivülről a hasamat de ott nem látszott semmi külső nyom.

Biztos vagyok benne, hogy az égi segítőim voltak nálam, és kijavították azt a „hibát” a testemben, ami esetleg később problémát okozott volna. Hiszem azt, hogy az Isten gondoskodik rólunk, még úgy is, hogy nem tudjuk, hogy mit tett velünk, de Ő csodálatosan benne van a mi mindennapjainkban úgy is, hogy mi tudomást sem veszünk róla.
Nálam is ez történt. Megtörtént az, amit csak hallottam másoktól, hogy feltűnés nélkül, kűlső nyomok nélkül végeznek el olyan nagyszerű „műtéteket”, amiket mi emberek nehezen tudunk felfogni.

A mindennapi életemben ezután még jobban fogok figyelni azokra az apró jelekre, amik megmutatják az Isten tevékeny munkáját rajtunk és bennünk. Ezeket a sorokat azért írtam le, mert számomra egyedüli eset, hogy így meglátogattak az én angyalaim, segítőim, akik arra törekednek, hogy szebbé és jobbá tegyék a földi életünk, amúgy nehéz napjait.

Kivánom mindenkinek aki olvassa ezeket a sorokat, hogy legyen mindenkinek „érzése,” arra, hogy észrevegye és felismerje a vele megtörténteket.