Jézus a fény

Béke, béke, béke... 2010.06.04.


2010.06.04.

A béke a legfontosabb a jelen időben, hogy azok az emberek, akik nem tudnak az  Isteni akarat szerint élni, hogy legyen bennük olyan érzés, ami nem távolítja őket még jobban el a szeretettől. A szeretet az a fontos kapocs, ami összetartja az embereket. Ha hisznek benne, ha nem. A szeretetnek az ereje képes csak arra, hogy olyan embercsoportok, akik egyáltalán nem részesítik előnyben a szeretet érzéseit, azok ha olyan helyzetbe kerülnek, ahol nekik kellene adni, akkor azok leginkább olyan lehetőségeket választanak, ami nem fedi fel bennük azt a tökéletlen, szeretetlen részt, ami elválasztja őket az embertársaitól.
Minden alkalommal, amikor csak egy ember vagy embercsoport arra törekszik, hogy a saját maga és közvetlen környezete, esetleg családja részesüljön előnyökben, akkor ő csak önző módon magára gondol, nem azt helyezi előtérbe, hogy mindenki egyformán részesüljön a javakból.

A szeretet érzése nem minden emberben olyan érzéseket vált ki, hogy az akkor rögtön mutat eredményeket is. Gondoljunk csak bele mennyire nehéz ebből a helyzetből, viselkedési normából kikerülni anélkül, hogy valamiféle előnyt ne helyezzünk előtérbe a szeretet megnyilvánulásai elé. Nagyon nehéz ez minden földi ember részére, mert neki a lelke telve van még  olyan érzésekkel, amelyek arra ösztönzik, hogy neki csalni, rabolni másokat megbántani kell, mert csak úgy képes érvényesülni.
Azok az emberek, akik már ezeket a kemény tulajdonságokat nem vallják magukénak, vagyis nem akarnak e szerint élni, akkor már a szeretet ereje képes arra, hogy őket felemelje és megtisztítsa. Az első lépéseket mindig az embereknek kell megtenni, vágyakozniuk kell a szeretet ereje után. Néha nem is tudatosan teszik az emberek meg az első lépéseket ebbe az irányba, hanem a lelkükben éreznek valamiféle vágyakozást, valamit keresnek, valami jobb után kutatnak. Isten mindig küld segítséget a kereső emberek számára, mindig ott van az ember mellett és várja, hogy mi az, ami által egy kicsit is közelebb kerülhet a szeretethez, Istenhez.

Néha az emberek fel sem ismerik Őt, mert nem is őt keresik, de a lelkükben a régi élet megelégelése által valami jobbra törekszenek, valamire, amire maguk sem tudják sokszor, hogy mit szeretnének, csak a sorsukon szeretnének változtatni, jobbítani. Ezek a helyzetek azok, amikor az emberi lélek egy kicsit meglágyul, és az Isteni szeretetet képes befogadni, és ezáltal a szívében már nem is lesz olyan kemény, béke és nyugalom költözik a szívébe,  lelkébe.
Ezek azok az időszakok az emberek életében, amikor már tudatosan kezdik el keresni a jót, a szépet, és elkezdenek a szeretet megnyilvánulásai előtörni a mindennapjaikban, a munkájukban, az emberi kapcsolataikban, családjukban. Sokszor az emberek maguk sem tudják, hogy mi történt velük, mert érzik és környezetük is felhívja a figyelmüket arra, hogy mennyire megváltoztak, de pozitív irányba. Ezekben az időszakokban az emberek rohamos fejlődést is képesek megtenni a szeretet irányába, mert akkor már erős késztetést éreznek a jóra.
Így történik meg, hogy ezek az emberek már nem a „másoknak való ártást” helyezik előtérbe, hanem inkább keresik a lehetőséget arra embertársaikkal szemben, hogy nekik tudjanak segíteni az életükben, és hajlamosak arra, hogy a régi vélt sérelmeiket megtudják bocsátani embertársaiknak. Itt indul el igazán az emberi lélek azon az úton, ahol ő már a mindennapjaiban a békességet, a szeretetet követi, nem pedig a busszúállás, harag van a lelkében az első helyen.

Azok az emberek, akik képesek arra, hogy ezeket megcselekedjék, azok az Isten segítsége által eljuthatnak oda, hogy már nem nekik kell segíteni, hanem ők fognak segítségére lenni azoknak, akik még a „régi” életüket élik.
Így tud csak az Isteni szeretet és béke megteremtődni minden földi ember  szívében.
IM.