Jézus a fény

Út, az Igazság és Élet ----- 2009.08.24.

 2009.08.24.
 
Az Út, az  Igazság és az Élet, a legfontosabb három szó, amely az embereket foglalkoztatja. E három szó legfontosabbja az Út, mert az maga Jézus, hogy milyen úton járok, az Igazság az pedig annak a következménye, hogy milyen utat választottam magamnak, mert annak az Igazságát fogom magamévá tenni. A harmadiknak a jelentősége mindkét esetben ugyanaz, mert ha az egyik nem megfelelő, akkor annak következményeként a többi is helytelen lesz.
Ennek függvényeképpen minden földi ember, aki ebbe a fizikai életében elindul egy Úton, annak nagyon körültekintőnek kell lennie, mert nagyon sokféle út létezik, ami ma nagyon divatos is egyben, mert sokan csak mint egy különleges hóbortnak tartják, hogy „én az úton vagyok”, és a többi ember nem is érdekel, mert az igazság nálam van. Bizony azok az emberek nagyon nagy tévedésben vannak, mert az Istent és az Ő igazságát, nem lehet úgy kezelni, hogy az csak egy emberek alkotta közösségben létezik. Isten mindenkié, és mindenki úgy hiszi az Istent, amilyen a lelki világa, vagyis amiben hisz, az úgy is éli a fizikai életét. Erről fel lehet ismerni, hogy ki-ki mit hisz és miben hisz.

Minden földi ember, aki azt hiszi magáról, hogy neki van a legjobb kapcsolata az Istennel, vagy bárki milyen nevet ad neki, annak azt kell, hogy mondjam, hogy neki csak abban van igaza, hogy az ő általa vélt igazságot látja, de nem biztos, hogy az Isten is azt úgy látja, ahogyan azt ő elképzeli és feltölti vele önmagát. Az Isteni gondolatokat nem lehet papírra vetni, azokat csak érezni lehet, azokat csak azok érzik meg, akiknek a kapcsolatuk élő. Vagyis az élő kapcsolat függvénye, hogy neki milyen is az életvitele, mert beszélni valamiről könnyű az embereknek, de amit beszél, azt a fizikai síkon is meg kell élnie cselekedetében és olyan formában, hogy az, az evangéliummal, Jézus tanításával megegyező legyen.
Minden földi ember csak annyit képes az életében megélni, amennyire a lelke fel van töltődve az Isten által küldött szeretet erővel, mert az ha csak én azt hiszem, hogy én azt jól teszem, amit teszek, akkor az még nem biztos, hogy az Isten mérlegén is megáll  az Ő mércéje szerint. Mert ugye a mérce Istennél van, mi emberek csak a halovány másolatát látjuk az Isteni igazságnak, mert az emberi látást nagyon befolyásolja minden embernek a saját maga alkotta Isten képe.

Így kedves földi társaim, csak annyit szeretnék elmondani nektek, hogy nekem csak akkor élő a kapcsolatom az Istennel, ha azt a fizikai élet terhei alatt is képes vagyok olyan szinten tartani, hogy az megegyezik azzal, amit Jézus az evangéliumban megélt, mint földi ember.
Az ha csak én felmagasztalom magamat az emberek előtt, az nem vezet sehová, az csak az egómat növeli. Így a mindennapi életemben arra törekszem, hogy Jézus tanításait tudjam megélni a mindennapjaimban.
Ez a megélés nem arról szól, hogy minden tökéletes amit csinálok, de törekszem arra, hogy képes legyek a tökéletesség felé, vagyis az Isteni úton haladni. De ezt csak akkor tudom megtenni, ha a mindennapi életemet, nem a pénz, a vagyon és egyebek gondolatai kötik le, hanem élem a szolgáló szeretetet, a másokért való élést, az önzetlen segítést a mindennapjaimban.
Ez a szeretet nem csak arról szól, hogy én szeretek valakit hanem, hogy az Isten szeretete által leszek képes arra, hogy az embertársaimat is olyannak lássam, mint saját magamat. Vagyis ne lássam magamat nagyobbnak, szebbnek, jobbnak mint mást, mert akkor már nem az Isteni utat járom, mert az már nem fér bele a szeretet törvényébe, hogy „szeresd felebarátodat, mint önmagadat.”

Sajnos nagyon sok ember  abba a hibába esik, hogy csak ő a legjobb, csak ő tud mindent, csak ő képes embereket tanítani. Tévedés, mert az Isten mindenkit egyformán szeret, és mindenkinek a feladatát Ő szabja meg, vagyis ha az ember saját maga alkot egy feladatot, mert az tetszik neki, és abban a hitben, hogy az Isten is ezt akarja, akkor azt  a gyümölcseiről lehet felismerni, hogy valóban jó-e az amit csinál, vagy az Istennek más tervei vannak vele.

Velem is történtek régebben hasonlóak, amikor nem akartam tudomást venni arról, hogy nekem meg kell tanulnom a számítógép kezelést és azután pedig a gépelést is. Én is kitaláltam mindent, mert nem hittem el, hogy nekem az Isten ilyen feladatot adott. Bizony egy ideig csak magam akarata szerint cselekedtem, de a sugallatok és egyéb tanításokban rá kellett jönnöm, hogy a feladatom más. Nekem az Isten akkor azt a feladatot adta, és ez után még jött, hogy az internetre tegyem fel az írásaimat, hogy mások is tanuljanak belőle. Én mint ember, az emberi akarat ezt egyáltalán nem akartam, de tereltek tovább azon az úton, ahol már nem volt kitérő, hogy ne figyeljek fel arra, amit nekem változtatnom kell az életemben, az addigi feladataimban.

És rájöttem arra, hogy az égi segítőim folyamatosan terelnek, irányítanak abba az irányba, amerre éppen haladnom kell. Ha ellenállok és nem teszem meg, akkor egy idő után ismét a látókörömbe, vagyis elém kerül az a feladat, amit nem végeztem el. Tudniillik az életfeladatomat leszületésem előtt már megkapom, és a szerint kell, kellene élni a földi életemet. Hát bizony vannak idők, amikor nem mindig sikerül úgy ahogyan azt én szeretném, mert az élethelyzetek azok más irányba terelnek, és ha én hallgatok az égi segítőimre, akkor úgy végzem a feladataimat, ahogyan azokat lehoztam magammal leszületésem előtt.  Ezek lehetnek a fizikai élet feladatai és a szellemi feladataim is.
Számomra nagyon fontos e mondat amiben minden benne van. Az Út amelyen járok, az Igazság ahogyan élek, és az Élet ahová tartok, a cél  ( ez az iránytűm).