Az ökör egyszer lement inni a tóhoz. Meglátta őt a béka, és elcsodálkozott az állat szépségén.
Milyen nemes a fejformája! Milyen királyi a mozgása! És milyen hatalmas, pompás jószág! Mondta magának irigykedve.
A nagyravágyó béka ezután nem nyugodott, és maga is éppen olyan szeretett volna lenni, mint az ökör. Jól felfújta magát, és megkérdezte a többieket:
Nos, hasonlítok már?
A többi béka felesleges vesződségnek tartotta társuk próbálkozását, és próbálta lebeszélni a hasztalan erőlködésről.
De a béka csak fújta és fújta magát, egészen addig, mígnem kipukkadt, és kilehelte a lelkét.
Tanulság, hogy senki ne vágyjon többre, mint amennyi az erejéből telik.
Milyen nemes a fejformája! Milyen királyi a mozgása! És milyen hatalmas, pompás jószág! Mondta magának irigykedve.
A nagyravágyó béka ezután nem nyugodott, és maga is éppen olyan szeretett volna lenni, mint az ökör. Jól felfújta magát, és megkérdezte a többieket:
Nos, hasonlítok már?
A többi béka felesleges vesződségnek tartotta társuk próbálkozását, és próbálta lebeszélni a hasztalan erőlködésről.
De a béka csak fújta és fújta magát, egészen addig, mígnem kipukkadt, és kilehelte a lelkét.
Tanulság, hogy senki ne vágyjon többre, mint amennyi az erejéből telik.
