Szia, Vendég
Felhasználói név: Jelszó: Emlékezz rám
Ebbe a témába azokat az írásokat, körleveleket teszem, amiket "tévtanításnak" nevez az egyház.
Sajnos!

TÉMA: Közlemény Anthony De Mello írásaival kapcsolatban

Közlemény Anthony De Mello írásaival kapcsolatban 10 éve 9 hónapja ezelőtt #2727

  • Margit
  • Margit profilkép
  • Nem elérhető
  • Administrator
  • Hozzászólások: 5340
KÖZLEMÉNY ANTHONY DE MELLO SJ ATYA ÍRÁSAIVAL KAPCSOLATBAN

Az indiai jezsuita atya, Anthony de Mello (1931-1987), jól ismert számos publikációja alapján, melyeket sok nyelvre lefordítottak, s melyek ismertté váltak szerte a világon, bár ezen írások közül nem adta jóváhagyását mindegyik megjelenéséhez. Mûvei, melyek szinte kizárólag rövid történetek formáját öltik, a keleti bölcselet néhány érvényes elemét hordozzák. Ezek segíthetik az önuralom elérését, a szabadságunkat korlátozó kötöttségek és érzések feloldását, és az élet viszontagságainak derûs megközelítését. Korai írásaiban, de Mello atya, jóllehet a buddhista és taoista spirituális áramlatok befolyását mutatja, megmaradt a keresztény lelkiség határain belül. Ezekben a könyvekben az ima különbözõ fajtáit tárgyalja: fohász, közbenjárás és dicsõítés, vagy szemlélõdés Krisztus életének misztériumairól, stb.

Már e korai mûveinek bizonyos részleteiben, nagyobb mértékben késõbbi alkotásaiban is megfigyelhetõ egy fokozatos eltávolodás a keresztény hit lényegi tartalmától. A kinyilatkoztatás helyére, amely Jézus Krisztus személyében jött el, behelyettesíti Istennek egy forma vagy kép nélküli intuitív megismerését, egészen addig, hogy Istenrõl úgy beszél, mint a teljes ürességrõl. Ahhoz, hogy Istent lássuk, elég, ha közvetlenül a világra tekintünk. Semmit sem lehet mondani Istenrõl; az egyetlen megismerés a meg-nem-ismerés. Már az Õ létezésének kérdését felvetni is értelmetlenség. Ez a radikális apofaticizmus egészen annak tagadásáig vezet, hogy a Biblia érvényes állításokat tartalmaz Istenrõl. A Szentírás szavai jelzések, melyek csak arra szolgálnak, hogy a személyt elvezessék a csendhez. Más fejezetekben a vallási szent szövegek, a Bibliát is ideértve, még súlyosabb megítélés alá esnek: azt állítják, hogy megakadályozzák az embereket a józan ész követésében, s ezáltal korlátoltak és kegyetlenek lesznek. A vallások, beleértve a kereszténységet is, jelentik az egyik legfõbb akadályt az igazság feltárásában.. Ennek az igazságnak pontos tartalmát különben sosem definiálja a szerzõ. Szerinte az, ha valaki úgy gondolja, hogy saját vallásának Istene az egyedüli Isten, ez egyszerûen fanatizmus. Istent kozmikus valóságnak tekinti, meghatározhatatlannak, mindenütt jelenlevõnek; Isten személyes voltát figyelmen kívül hagyja és gyakorlatilag tagadja.

De Mello atya kimutatja nagyrabecsülését Jézus iránt, magát is tanítványának tartja. De Jézust csak egy mesternek tekinti mások mellett. Az egyetlen különbség más emberekhez képest az, hogy Jézus felébredt és teljesen szabad, míg mások nem. Jézust nem ismeri el, mint Isten Fiát, hanem csak valakit, aki arra tanít bennünket, hogy mindannyian Isten gyermekei vagyunk. Ezen túlmenõen a szerzõ megállapításai az ember végsõ sorsáról kuszasághoz vezetnek. Egy ponton feloldódásról beszél egy személytelen Istenben, mint ahogy a só feloldódik a vízben. Több esetben a halál utáni sors kérdését irrelevánsnak nyilvánítja; csak a jelen élet lehet érdekes. A mostani életet illetõen, mivel a rossz csak egyszerû tudatlanság, az erkölcsnek nincsenek objektív szabályai. A jó és a rossz egyszerûen a realitásra ráaggatott mentális értékelés.

Összhangban az eddigiekkel, érthetõ, hogy a szerzõ szerint bármilyen hiedelem vagy hitvallás Istenrõl vagy Krisztusról nem jó másra, mint hogy megakadályozza az egyén hozzáférését az igazsághoz. Az Egyház azzal, hogy Isten szavát a Szentírásban bálvánnyá tette, odáig jutott, hogy kitiltotta Istent a templomból. Ebbõl következõen elvesztette felhatalmazását, hogy Krisztus nevében tanítson.

Jelen közleménnyel, a keresztény hívõk érdekeinek megvédését szem elõtt tartva, ezen Kongregáció kijelenti, hogy a fent említett állítások összeegyeztethetetlenek a katolikus hittel, és komoly károkat okozhatnak.

II. János Pál pápa az alulírott bíboros prefektus kihallgatása alkalmával ezt a Kongregációnk rendes ülésén elfogadott közleményt jóváhagyta, és elrendelte közzétételét.
Kelt Rómában, a Hittani Kongregáció Irodájában,
1998. június 24-én, Keresztelõ Szent János születésének fõünnepén.
+ Joseph Card. Ratzinger
prefektus
+ Tarcisio Bertone, S.D.B. Vercelli érd. érseke
titkár
Negatív teológia. A ford.

A vatikáni honlapon olvasható alábbi angol szöveg alapján készült ez a magánfordítás:

www.vatican.va/roman_curia/congregations/cfaith/documents/
rc_con_cfaith_doc_19980624_demello_en.html
(karizmatikus.hu)
--
``Legyek én gyertya, csendes eszköz, szolgája az égi fénynek, Hogyha Istenem úgy akarja, ne tudjam kiért, s kikért égek.``
Utolsó szerkesztés: 10 éve 9 hónapja ezelőtt Írta: Margit.
Téma zárolva.
Oldalmegjelenítési idő: 0.087 másodperc