Jézus a fény

Szia, Vendég
Felhasználói név: Jelszó: Emlékezz rám

TÉMA: Versek

Versek 2 hónapja 2 hete ezelőtt #6940

  • Margit
  • Margit profilkép
  • Nem elérhető
  • Administrator
  • Hozzászólások: 5647
.

Éjjel gyönyörű szépet álmodtam! (Nagy Veronika verse)


--
``Legyek én gyertya, csendes eszköz, szolgája az égi fénynek, Hogyha Istenem úgy akarja, ne tudjam kiért, s kikért égek.``
Utolsó szerkesztés: 2 hónapja 2 hete ezelőtt Írta: Margit.
Téma zárolva.

Versek 1 hete 6 napja ezelőtt #6971

  • Margit
  • Margit profilkép
  • Nem elérhető
  • Administrator
  • Hozzászólások: 5647
.
Wass Albert: Tenger az élet

Mindannyian keresünk mindig,
keresünk egy másik vízcseppet a nagy,
szörnyű óceánban.

Néha megtaláljuk. Összesimulunk egy pillanatra,
aztán jön egy hullám és felkap,
vagy leránt a mélybe, és mi keresünk,
keresünk újra tovább.

Minden csepp egy másik kicsi cseppet,
a mérhetetlen, szörnyű Óceánban.

Jaj, borzalmasan nagy ez az óceán
és egy vízcsepp olyan parányi benne.

Sok ezer év óta keresem már őt,
kis vízcsepptársamat, és alig lelem meg néha-néha...
olyankor is egy pillanatra csak.

Háborog a vihar, röpít a hullám...

Voltam koldus, béna, nyomorék,
hazám a templomajtó... ő talán királynő volt akkor
és garast dobott reszkető kezembe...

Császár is voltam... büszke, nagy, hatalmas...
ő talán rőzsét szedett valahol az erdőn,
de éppen akkor nem vadásztam ott,
mert dolgom volt, más... fontosabb, nagyobb...
pedig akkor is csak azért éltem, hogy megkeressem őt.

Most is keresem.

Néha belenézek valakinek a szemébe...
aztán tovább megyek. Nem ő volt, ez sem ő volt.

Néha belecsókolok valakinek a piros szájába...
aztán idegenül néz össze a szemünk...
ezt a vízcseppet sem én kerestem. Valaki más.

Néha összesimulunk, amikor sír a tangó...
kilessük egymás szíve dobogását...
aztán fáradtan lehull a kezünk. Tovább.

Egymás lelkébe belenézünk...
csókos éjjelek virágcsodáival teleszórjuk egymást...
aztán búcsút intünk és mosolygunk hozzá...
és keresünk, keresünk mindnyájan, mindig,
míg világ a világ.

Lehet, hogy megtalálom ebben a lázas,
furcsa életemben, amit ma élek. Lehet, hogy nem.

Mindenütt, mindig csak őt kerestem.

Űz, hajt a vágy, hogy a szemébe nézzek,
mert régi magamat látom meg benne,
páfrányos erdők örökzöld csendjének meseóriását.

Hogy megszorítsam a kezét és a lelkébe
csókot leheljek, szebbet, szentebbet,
mint amilyent valaha asszonyszájra adtam.

Egy pillanatra csak.

Aztán jöhet ismét a hullám, leránthat a mélybe
vagy sugárszálon az égig emelhet...
valaki utánam csodálkozik...

Aztán lehetek harmatcsepp márciusi ágon,
lehetek százöles tengermélybe zárva:

Mindörökre őt fogom keresni
és ő engem fog keresni mindörökre.

forrás:https://www.youtube.com/post/UgkxDbclzQVNd2J87FdNIlhbNSj_YXG4_lqV
--
``Legyek én gyertya, csendes eszköz, szolgája az égi fénynek, Hogyha Istenem úgy akarja, ne tudjam kiért, s kikért égek.``
Utolsó szerkesztés: 1 hete 6 napja ezelőtt Írta: Margit.
Téma zárolva.
Oldalmegjelenítési idő: 0.119 másodperc