Jézus a fény

Szia, Vendég
Felhasználói név: Jelszó: Emlékezz rám
Szellemtan

TÉMA: Spiritizmusról

Spiritizmusról 3 éve 11 hónapja ezelőtt #4608

  • Margit
  • Margit profilkép
  • Nem elérhető
  • Administrator
  • Hozzászólások: 5647
.




GONDOLATOK AZ EVANGÉLIUMI SPIRITISZTÁKRÓL


Eszter médium megnyilatkozása a Clevelandi Magyar Szellemkutatók Társaságában hangzott el. A médiumról ezen lapnak "A magyarországi evangéliumi spiritizmusról" címû cikkében olvasható ismertetés.

Zita médium által 2018. január 14.


Az Úr Jézus Krisztus nevében sok szeretettel köszöntelek benneteket kedves amerikai testvéreim.
Talán jó lenne, ha a mai napon magunkról beszélnék, beszélgetnénk: rólunk, evangéliumi spiritisztákról. Talán azzal kezdeném, hogy öt világvallás uralja ma a Földünket, és egyben sem volt és ma sincs teljes egység. Ugyanis különbözõ nézetek alakultak ki az idõk folyamán, de ennek ellenére azért voltak, akik - legalábbis egy ideig - együtt maradtak, összetartottak, és voltak, akik kiváltak.

Ha megnézzük ezt az öt világvallást, azt kell tapasztalni, hogy néha a nézetek olyan mértékig ütköznek, hogy egymást már ellenségnek tekintik, és bár tantételeikre hivatkoznak, mégis a lényegtõl, a teremtményeket összekapcsoló szeretettõl és az isteni igazságtól, a törvények betöltésétõl már messze estek. A vallásoknak megvolt és meg kellene, hogy legyen ma is az a feladata, hogy lelkeket mentsenek. Semmi más nem feladatuk nincs, de ez a feladat Istentõl való és éppen ezért nagyon lényeges. Lelkeket menteni az idegenben való veszteglésbõl, a bûn és a halál világából, hogy újra az örök élet várományosai és végül polgárai lehessenek és lehessünk mindnyájan. Ez a legfontosabb cél.
Ehhez viszont egyetlen út vezet, a mi Urunk, a Jézus Krisztus itt járta óta: az Õ útja, az Általa megnyitott és mutatott út, amely a Földrõl a mennybe vezet, vezetheti mindazokat, akik hittek és hisznek a beszédeinek. Tehát ez a lényeg, és mind az öt világvallás legmélyebb tantételeiben a szeretet és az isteni igazság helyes alkalmazásának kellene helyet foglaltatnia. Ha ez nincs egy vallásban, akkor külsõ szerint fenn állhat az a vallás, de az már csak külsõ keret a belsõ isteni lényeg nélkül.
Az idõk folyamán a különbözõ vallások különbözõ helyzetekbe kerültek, sok helyes vagy helytelen átalakuláson mentek keresztül, és az lett volna a fontos, hogy az emberies elgondolásokat elhagyják, az isteni lényeget pedig egyre inkább hangsúlyozzák a tantételeikben. Már az elsõ törvényekkel, a Mózes által feljegyzett Tízparancsolattal Isten nagyon mélyre nyúlt az emberek lelki világába, és egészen világossá tette elõttük, hogy mi az, amitõl az ember tartózkodjon, helyesebben, hogy mik azok, amiket tilos megcselekednie. De az átlagember mindig kevésbé figyel az isteni figyelmeztetésekre, tilalmakra, és mivel bûnben fogantatott és bûnnel van tele a lelke, minduntalan eltért azoktól, vagy nem is akarta megismerni azok fontosságát és szellemi lényegét.

Mióta azonban a mi Urunk, a Jézus Krisztus itt járt, az idõk folyamán azóta létrejött világ-vallásoknak már egyre többet kellett volna megérteni a Szentlelken keresztül az isteni törvényekbõl, az isteni igékbõl, hogy az az embert megtarthassa és a magasabb világokba emelhesse, ami természetesen csakis a lélek tisztulása által mehet, mehetett volna végbe. Az emberek azonban eltértek az isteni lényegtõl, így szükségessé vált a János jelenéseiben olvasható hét levél megírása a mi Urunk, a Jézus Krisztus részérõl, hogy határozottan, érezhetõen bizonyságot tegyen a Szentlélek az akkori hét keresztény gyülekezetben. De a késõbbi keresztény vallások mind-egyikben még ma is találhatók olyan elgondolások, amelyek nem állják meg helyüket az idõk viharában, és így most az utolsó idõkben a Szentléleknek feltûnõ módon kellett e földi világban megjelennie, hogy a teljes igazságot szólja, és az isteni szeretetet hintse széjjel, és az egység újra helyre állhasson az ismeretetek terén.
Ezzel szemben mit kell látnunk, mit kell tapasztalnunk? A spiritizmus ugyanoda jutott, mint a vallások, ugyanúgy ismét széttöredezett az egység, és megfeledkeztek az egységre való törekvésrõl, és a különbözõ úgynevezett ezoterikus tanítások eltértek attól, ami a szellemi mozgalom célja volt, hogy az embereket a megtérésre hívja.

Így ma már a spiritiszta berkekben is gyakran elõfordul, hogy Istenrõl, a mi Urunk, Jézus Krisztusról, vagy az isteni törvényekrõl szó sem esik. A szenzációra való törekvés jellemzõ rájuk, mindig valami különleges információval akarják magukra vonni a hiszékeny emberek figyelmét; olyan dolgokról vélnek tudni, amelyeket Isten a jövõre nézve letakarva kívánt hagyni, amit viszont már világossá tett, vagyis amirõl a fátylakat fellebbentette, mint például a szellemi bukás története és a bukásból való visszatérés lehetõségei, hogy azokat az ember megismerje és éljen azokkal a lehetõségekkel, azokról szó sem esik.
Így a spiritizmusnak ezek a szerteágazó részei már nem töltik be azt a feladatot, amelyet a kezdetek kezdetén igyekezett betölteni, mert az akkor élõk még érezték, tudták, hogy mi ez a feladat. Voltak olyan dolgok is, amelyek szükségesek voltak ahhoz, hogy a hitetlen embert a bizonyságok révén megerõsítse abban a tudatban, hogy egy láthatatlan világ létezik, és egy láthatatlan világ a maga isteni jójával belenyúlhat az emberek világába, hogy egyrészt a helyes krisztusi útra terelje õket, másrészt, hogy akik azt már észrevették és ráléptek, azokat azon az úton megtartsa.
Tehát a szellemi mozgalom beindulásakor mindazokra a jelenségekre, amelyek a bizonyságokat szolgálták, nagyon nagy szükség volt. Így az is, hogy a médiumok által materializálódjanak szellemek, azaz az emberi szemek elõtt is láthatóvá váljanak, és ezáltal higgyenek, mert az utolsó idõkre a hitetlenség hihetetlenül megnõtt. A hitetlenség tarlóján viszont még sok értékes, ha már nem is minden esetben kalász, de búzaszem található, és az utolsó idõkre elküldött szellemi mozgalomnak az is a fõ célja, hogy ezeket a félig érett kalászokat, kihullott magvakat, akik már bizonyos érettségi szintet elértek összegereblyézze, összeszedje, begyûjtse a mennyei csûrökbe, nehogy veszendõbe menjenek.
Viszont abban az idõben is, amikor rám a nehéz, de csodálatosan felemelõ szolgálat osztatott, és most is, a láthatatlan világ összes megnyilvánulásai közül az egyedüli a legfontosabb: az evangéliumi spiritizmus, amelynek teljes egészében a krisztusi, az újszövetségi evangéliumra, vagyis Isten igéjére kellett/kell épülnie.

Ezt viszont az emberek világában csak kevesen értették meg és keveseket tudott érzésben odáig vezetni, hogy tagjaivá váljanak azoknak a gyülekezeteknek, amelyekben az evangéliumi spiritizmus tanításai hangzottak eszközök, médiumok által, akik ismerve a célt, alázatos lélekkel szolgáltak, hogy általuk az isteni Gondviselés két kézzel szórhassa az emberek világába mindazt, amellyel menteni kívánta mindazokat, akik az utolsó idõkben még megmenthetõk.

Óriási erõfeszítéssel járt az a munka, amelynek eredményeként a harmadik isteni kijelentés a Névtelen Szellem révén könyvek formájában napvilágot láthatott, hogy ezzel az embereket a krisztusi útra, a megtérés útjára terelje.
Mindenütt, ahol az isteni igazság megjelenik, elõször nagyon egyszerû ruhában mutatkozik, mert nem kívánja a feltûnéssel magára hívni az ellentét figyelmét. Ugyanis a világ fejedelmének éles a látása arra nézve, hogy hol születik meg Krisztus, hogy hol születik meg mindaz, ami az emberi lelkeket taníthatja, és tanításain keresztül, ha azt megtartják és élik, felemelheti õket egy olyan magaslatra, amellyel e világ zûrzavarában, e világ sokféle nézetében megtalálják azt, ami a legfontosabb, ami élõ kenyér és víz lehet minden ember számára. Sajnos csak kevesek voltak azok, akik ezt tényleg észrevették.

A budapesti nagy kör hivatása nagy volt nem csak Magyarországon, értem alatta nem csak a Kárpát-medencén belül, de világviszonylatban is. Igaz, hogy a hatalmas szellemi mozgalom, a Szentlélek mozgalma Európában a franciáknál, a németeknél, a svájciaknál, az angoloknál, az Amerikai Egyesült Államokban, a Dél-amerikai területeken is beindíttatott, de csak kevés helyen jutottak el az evangéliumi spiritizmusig, amiért az egész mozgalom megindult, amiért az ember ebben a kegyben részesülhetett a teremtõ Istentõl. Éppen ezért szükséges lett volna, hogy a Kárpát-medence egysége, tehát természetrajzi egysége a Szentkorona alatt megmaradjon.


Ezt darabolták fel, tépték szét Trianonban, és jaj azoknak, akik ezt megcselekedték, mert itt nemcsak arról volt szó, hogy a Földön ki milyen területet foglal el, nemcsak arról volt szó, hogy a határokat miként, hova tologatják, vagy kinek van hazája és ki válik hazátlanná, hanem magáról az evangéliumi spiritizmusról. A széttagoltság által olyan szelek kezdtek északról, keletrõl, délrõl és nyugatról fújni, amelyek meggyengítették azokat a lehetõségeket, amelyben teljes mértékben kibontakozhatott volna az a fontos, lényeges isteni kijelentés, amelyet evangéliumi spiritizmusnak nevezünk. Meggyengült maga az a gyülekezet is, amelynek hivatottsága nagy volt, és mint az történni szokott a földi életben, a meggyengítést az ellentét az anyagiakkal idézte elõ ott is, aminek következtében a meggyengült gyülekezet már a külsõ, erõs nyomásoknak, és a késõbb bekövetkezõ gyötrelmes változásoknak semmiképpen nem tudott ellenállni.

Tehát ez nagyobb baj volt azért is, mert ez a meggyengülés pont azelõtt történt, amikor az az istentelen rendszer a vallási szent helyeket, szerzetes rendeket, vallási iskolákat, templomokat is elkezdte bezáratni, illetve üldözésnek tette ki akár az egyházaknál, akár az evangéliumi spiritisztáknál azokat, akik a hitükhöz hûek, hûségesek maradtak. Hiszen a cél az volt, hogy akiket már fel tudott szedni a Szentlélek a hitetlenség tarlójáról, akár az egyházaknál, akár az evangéliumi spiritizmuson keresztül, azoknak a hitét is, ha már elvenni nem tudja, legalább alaposan meggyengítse.
Így ezek a történtek az évtizedek során létrejött igazi, a szó szoros értelemben vett spiritiszta tábort nagyon meggyengítették, és sokakat szerte széjjel szórtak a világba. De az isteni Gondviselés még azoknak is utánanyúlt, akiket a háborúk, a szegénység, munkanélküliség, egyszóval mindaz, ami a Kárpát-medencében megtörténhetett, messze sodort attól az egységtõl, amelyben addig, még ha szegényesen is, de élhette az ember a szellemi életét, és elõbbre juthatott a szellemi erõsödésben. Mindig voltak ilyen helyek, mint a tiétek is, ahol valaki felfigyelt a hazahívó szóra, és csoportokat alkotott akárhol a világban, hogy a szellemi kijelentéseknek továbbra is részesei maradhassanak, és hitüket az isteni igazsággal erõsíthessék, és a megtérés útján maradhassanak.
Mivel az evangéliumi spiritizmus nem vallás, hanem szellembölcseleti tudomány, azért annak idején szükségessé vált, hogy akik ebben hittek, ilyen közösség tagjai voltak, megvallják a világ elõtt, hogy õk keresztények. Megvallják a világ elõtt, hogy õk egy krisztusi keresztény gyülekezet tagjai. Tehát nem azokhoz tartoznak, akik bár spiritisztáknak mondják magukat, mégis fekete mágiával foglalkoznak, vagy érdekeiknek megfelelõen bármilyen más formát követnek. Megvallják, hogy a mi Urunk, a Jézus Krisztushoz tartoznak, azaz keresztény emberek, a keresztény tan mélyebb, helyesebb ismeretével bírnak, és ezen az ismereten keresztül saját életüket átformálják, átváltoztatják, ami a külsõben is megnyilvánul és láthatóvá válik, és ezáltal válik nyilvánvalóvá, hogy az nem a vallások ellensége, hanem éppen segítõje.
A vallások nagy része sajnos az evangéliumi spiritizmust ellenségnek tekintette, és ugyanazt a bélyeget sütötte rá is, mint amit a mi Urunkra, Jézus Krisztusra sütöttek az írástudók és farizeusok, hogy mindazt, amit mondott és cselekedett, azt Belzebub, az ördögök fejedelmének erejével teszi. Ugyanígy rásütötték a Szentlélek szent, csodálatos lélekmegmentõ, hitet adó, bizonyságot szolgáltató szolgáira is, és akik abban részesülni kívántak, azt, hogy õk az ellentéttel, az ördöggel cimborálnak, és a mi Urunkhoz, a Jézus Krisztushoz semmi közük.
Így vált szükségessé a 30-as években a nagy körben a zsidó származású testvérek külsõ szerinti megkeresztelkedése is, akik ugyan örültek a lélek táplálékának, örültek, hogy felvétettek ebbe a keresztény gyülekezetbe, de ugyanakkor többi társaik elõtt szégyellték megvallani azt, hogy keresztényekké kívánnak válni, és egy keresztény gyülekezet, az evangéliumi spiritizmus gyülekezetéhez tartozóak.

Amikor Annám ezzel a kérdéssel fordult a Névtelen Szellemhez ennek a gyülekezetnek eligazítása érdekében, csak a megkeresztelkedés szükségességét lehetett hangsúlyozni, mert ezzel bizonyítja, vallja meg az ember, hogy keresztény valláshoz kíván tartozni. Az Úr világosan megmondta, hogy aki szégyell engem megvallani a világ elõtt, azt én sem vallom majd meg, mint az enyémet az én Atyám elõtt.
Súlyos kitétel ez kedves amerikai testvéreim. Súlyos kitétel ez, mert az embernek egész életével, értem ez alatt, ahogy tisztul, mindig a tisztulási folyamatának megfelelõen bizonyságot kell adnia életével és megkeresztelkedésével is arról, hogy õ a mi Urunk, a Jézus Krisztus tanítványa, és Õt vallja mesterének, az Õ világossága, segítõ erején és igéin keresztül akar új emberré, szellemi emberré alakulni.
A spiritizmus sem annyiból áll, mint ahogy az egyházaknál sajnos a többség hiszi, hogyha a külsõ dolgoknak eleget tesz, az elegendõ bizonyíték arra, hogy õ keresztény ember. Nem! A bensõben kell az embernek átváltoznia, a bensõben kell ennek a nagy csodának véghez mennie, éppen ezért szükséges, hogy az ember tudja és elhatározza, hogy a lelkének felemeléséhez mi a legszükségesebb.
Mert az, hogy egy anya, egy barát, egy ismerõs azt mondja, hogy jöjj te is közénk és légy te is az evangéliumi spiritizmus követõje, ez annak a részére, akinek lelke még nem érett ennek lélek szerinti elfogadására, az nem jelent semmit. Az ilyen ember ide-oda csapongva hol az egyik, hol a másik templomba megy, hol az egyik valláshoz, hol a másikhoz vonzódik, vagy a férj vagy a feleség követelésének engedve elhagyja ezt, vagy az illetõ azt hiszi, ha néhanapján, egy-egy vasárnap ide eljõ, azzal õ már spiritisztává vált. Sokkal szentebb, sokkal nagyobb elkötelezettséget, sokkal keményebb munkát követel az ember részérõl mindaz, amit az evangéliumi spiritizmus az ember részére ad.
Tehát nem elég csak meghallgatni, amit az evangéliumi spiritizmus révén az ember kaphat, hanem azt fel kell használni a mindennapi életben. Azzal, hogy elveszem, az még nincs felhasználva. Felhasználva akkor lesz, ha az ember életében a nagy változás bekövetkezik. Éppen úgy, mint az egyházaknál, ha azt, ami ott az isteni lényeg, Krisztus igéje, nem érti, vagy nem helyesen érti, vagy nem hatol annak mélységébe, és ezáltal meg sem valósítja, vagy behatolt ugyan, de csak dicsekszik tudásával, cselekedni viszont nem akarja, azt hiába keresztelték meg, nem más, mint megkeresztelt pogány. Mert a pogányságot és a kereszténységet egy hatalmas választóvíz választja el egymástól. A pogánynak pogány cselekedetei vannak, a keresztény embernek pedig a mi Urunk, a Jézus Krisztus követõjéhez méltó cselekedetei.
Óriási a felelõssége mindazoknak, akik tönkretették, szétrombolták azokat a gyülekezeteket, és így azt a lehetõséget, ahol bizonysághoz, hithez juthattak volna az emberek, amire oly nagy szüksége volt és van a hitetlen világnak. Az ellentét munkája mindig azzal kezdõdik, hogy félreértést szít a gyülekezetekben. A félreértés meg nem értéshez vezet, ami viszont már repedéseket hoz létre az egységben, mert az egyik így látná, a másik másképp, ez ezt tartaná fontosabbnak és lényegesebbnek a gyülekezetben, a másik viszont azt.

Szükséges továbbá a megbízható médiumok munkája, mert enélkül nincs, amire a gyülekezet épüljön, és akkor az a gyülekezet elõbb utóbb szétesik. A gyülekezeteken belül versengések is létrejöhetnek, és sokszor az emberi okoskodás mondatja egyesekkel: lehet, hogy az illetõ, mint eszköz megfelel arra a munkára, de mivel én tanult, mûvelt vagyok, - és meny-nyi volt ebbõl a nagy körben! - mivel én a jogot végeztem, mert én az anyagi javakhoz jobban értek, azért, mert nekem címem és rangom van, én jobban tudom, hogyan kell a gyülekezetben a dolgokat helyesen intézni.
Ezek a helyes intézkedések vezettek oda, hogy minden helytelenné vált. Senki sem tudta már megállni úgy a helyét, ahogy kellett volna, mert akinek még gyengébb volt a hite, és ez minden gyülekezetre vonatkozik, azokat könnyû volt megnyerni azoknak, akik a tekintélyre még sokat adnak. A külvilágban lehet, hogy ez így zajlik, de az egyházakon és az evangéliumi spiritizmuson belül ennek nem lenne szabad megtörténnie. A külsõ, a világi ember sokat ad a tekintélyre, és ezért nem azt nézi, hogy mit mond valaki, hanem, hogy ki mondja.
Ez egyes spiritiszta gyülekezetekben is tapasztalható, amikor nagyon vágynak a nagy nevekre: Mária, maga az Úr Jézus, vagy maga a teremtõ Isten, és sorolhatnám, hogy kik jöjjenek és tanítsák õket. Éppen ezért nevezte magát Péter apostol névtelennek, hogy ne az akkori személyiségéhez tartozó események foglalkoztassák az embereket, hanem arra koncentráljanak, amit õ az Úr utasítása alapján adni kívánt, mint szellemi táplálékot az igazságra éhezõknek, hogy az valóban éltetõ táplálék legyen számukra.

Gondoljátok el, hogy több mint kétezer év elteltével, teológiát végzett, szolgálatot teljesítõ papok, lelkészek még mindig nem tudták emberi értelmükkel felfogni, hogy lehetetlen az, hogy az ember egyszer éljen. Mert miféle egyszeri élet az, amelyben az egyik félórát, a másik két órát él, a harmadik csecsemõ korban pusztul el, a negyedik száz évet él, az ötödik harmincéves korában hal meg? Kérdem, milyen elgondolás az, ami egy életre alapozza az ember bûneitõl való megszabadulási lehetõségét?
Vagy hogyan lehetnek a tökéletes Istennek értelmileg, érzelmileg, fizikailag csonka-bonka teremtményei, akik nem képesek logikusan gondolkodni, akiknek kezük, lábuk hiányzik, süketek vagy vakok? Vagy beszélhetünk igazságos Istenrõl, amikor egyik ember nyomorba él, a másik hihetetlen gazdagságban, az egyik beteg, a másik egészséges, az egyik szép, a másik rút? Hol van ez az igazság mérlegén? De Isten nem embereket, hanem szellemeket teremtett a maga képére és hasonlatosságára, és amit ez a kép mutat, az mind a bûnbeesés következményeként állt elõ.
És mégis az egyszeri testet öltés gondolatához ragaszkodnak ma is a keresztény egyházak, és az ördög mûvének pecsételik ezt a hatalmas, nagy hazavezetõ lehetõséget, az isteni harmadik kijelentést, az evangéliumi spiritizmust. Mára már alig égnek itt-ott rõzselángjai, és ha megnézitek az egész Kárpát-medencét, ahol ez lángra lobbant, láthatjátok, hogy mivé tették nemcsak a természetrajzi egységet, hanem mennyire megnehezítették a határon túl élõ emberek életét az irántuk tanúsított meg nem értéssel, rossz szándékkal.

Ma még itt-ott-amott Európa népei között is találhatók erõs lelkek, õrállók, de most meg egész Európára rázúdítanának egy olyan tömeget, amely nemhogy az evangéliumi spiritizmus igazságaitól, de a keresztény hit alaptételeitõl, a szakrális talapzatától is messze esik.
Mert a régebbi idõkben maga a földmûvesség képezte a szakrális talapzatot minden bûnével, hibájával együtt is, mert érezte Istentõl való függõségét, de így érezték ezt a természeti népek is. Ezért mindennapjaikban, fájdalmukban, szomorúságukban, betegségeikben, nincstelenségükben az Úrra, a megfeszített Krisztusra gondoltak; hogyha Õ, az Isten Fia mindazt elhordozta, akkor nekem, gyarló embernek is el kell tudni hordozni azt. Össze kell szedni magamat, és imában kérnem kell Isten segítségét minden bajom, nehézségem közepette.
És most mindezt felszámolták, össze-visszaság, káosz van a világban, a még itt-ott világító rõzselángok is kialvóban vannak, amelyek még az emberi életet menthetnék, amelyek még az evangéliumi spiritizmus igazságát hirdethetnék. És az értékes könyvek, amelyeknek a Biblia mellett ott kellene lennie minden keresztény asztalán, elzárt helyeken porosodnak, és nem adhatják az embernek azt a lelki táplálékot, amire szüksége lenne, mert nem kíváncsiak rá, nem érdekli õket, nem érinti meg õket, nem vágyják, nem szomjúhozzák, nem éhezik mindazt, amit a Szentlélek az utolsó idõkre e világ népeinek, embereinek adott.
Hisz az öt világvallás minden egyes hívõjének az idõk folyamán egyre többet kellett volna magába szívnia Krisztus igéibõl, ezzel szemben hagyták, hogy azokat egyre inkább kimossa lelkükbõl a bûn szennyes árja, és helyette az erõszakra való hajlam erõsödött meg bennük. Sajnos nem mondhatom azt, hogy ez az erõszak csökkenni, szelídülni fog. Egyik embernek a másikkal, egyik vallásnak a másikkal, a gazdagoknak a szegényekkel szembeni, a szabad társadalmakban élõk és a rabságban élõk közötti erõszak egyre inkább elhatalmasodik.
Tehát nemhogy jobbá, szebbé, boldogítóbbá válna, változhatna Krisztus igéin keresztül és áldozata révén az emberi élet, hanem egyre inkább alásüllyed, és egyre inkább értékét veszíti az emberi élet. Csak az "én" érdekei számítanak, így többé már nem felebarátként, nem irgalmas szamaritánusként fordul a bajba, nehéz helyzetbe jutott embertársa felé, hanem fegyverrel.
Sok mindent adhatott volna még az evangéliumi spiritizmus a világnak, az emberiségnek. Nem ennyi üres székeknek kellene itt lenni, ahol ma még megvan a lehetõség, hogy szellemi táplálékhoz, igazsághoz juthassanak az emberek, hanem sokkal nagyobb érdeklõdést kellett volna tanúsítaniuk azoknak, akiknek erre az igazságra lett volna szükségük.

De nem. Az ember nem kíváncsi az igazságra. A maga igazságát akarja hangoztatni, a maga baját akarja a másikra önteni, a másikat nem meghallgatni akarja, hanem azt akarja, hogy õt hallgassák reggeltõl estig. Figyelme nincs ott, amibõl tanulhatna, az elmegy a füle mellett és nem tudja rögzíteni azt, ami lélekmentõ igazság lehetne a számára.
Ha ezt mondod ember: evangéliumi spiritizmus, azt sem tudják, mirõl beszélsz. Azzal sincsenek tisztában, hogy az Evangéliumban mi miért íratott meg, és mit, hogyan kell értelmezni, és még inkább nem tudják, hogy hogyan kellene azt a gyakorlatban, az életben megvalósítani. Pedig állítólag a mai ember gyakorlatias, aki mindenhez ért. Igen, sok mindenhez ért, csak az a baj, hogy a tudását nem úgy és arra használja, amire az adatott. Akkor hol van az értelmi és érzelmi képessége, hol van a helyes tudása, hogyan tud Krisztusnak a maga tudásán és életén keresztül valakit megnyerni.

Igaz, hogy a spiritizmus veszélyes út, mert ezen az úton az ember találkozik azokkal a fluidokkal, amelyekben jó és rossz erõk, gondolati, érzelmi tendenciák vannak, amik erõs hatással lehetnek rá. Viszont a rossz hatás csak akkor vált ki belõlem rosszat, ha azt a bennem lévõ jóval nem tudom, nem vagyok képes hatástalanítani, és azt megcselekszem. Tehát ezeket a rossz hatásokat, amit a bukottak, mint rossz gondolatot, érzést, törekvést és cselekedetet beledobtak a világba, nem tudja sem az ember, sem a szellemi világ, sõt a mi Urunk, a Jézus Krisztus sem felfüggeszteni, de a rám gyakorolt hatást a magam jójával semlegesíthetem. A rosszat, ami nem igaz, ami nem valós, ami az egyik embert a másiktól elkülöníti, amellyel egyik ember a másikat megalázza, amivel egyik ember a másikat kifossza, amivel egyik ember a másik életére tör, azt ne fogadjam el. Erre válik képessé a hívõ ember, ha lélekben megerõsödött Krisztus igéi által a jóban, és ezt szolgálja az evangéliumi spiritizmus.
Igaz, hogy mind az áldás, mind az átok erõk hordozója. Nem elég felületesen azt mondani, hogy áldjon meg az én Istenem, mert ha a szónak nincsen mágikus ereje, nem vált ki hatást. Abban a pillanatban, amikor szavaitokat érzelemmel, azaz mágikus erõkkel telítitek, akkor akár a jót, akár a rosszat kiküldtétek magatokból, az annak megfelelõ hatást vált ki. Áldást is kérhetsz a másikra, és ha azt jó érzések kísérik, az eléri azt, aki felé küldöd, de a rossz kívánása is a környezetben levõ hasonló érzésektõl felerõsödve éri el célját.
Tehát ember, vigyázz a szavaiddal! Legyen inkább beszéded: igen, igen, nem, nem! Ne mondj ki szavakat, amelyeket késõbb vissza kellene szívnod, meg kellene bánnod, amelyekért bocsánatot kellene kérned! Figyelj arra, hova lépsz! Figyelj arra, mit, milyen érzéssel mondasz! Figyelj arra, mit fogadsz el! Figyelj arra, mit teszel magadévá, mert, ha nem, prédájává válsz az ellentétnek. Erõsítsd magadat a mi Urunk, a Jézus Krisztus segítségével a jóban! Törekedj arra, hogy legalább a környezetedben részedrõl a jó érvényesülhessen! Mert nem tisztíthatod fel az egész világ szennyét sem fizikai, de még kevésbé a szellemi értelemben.
De, ahogy a magad házát, a magad hajlékát tisztává teheted és rendben tarthatod, azonmód a saját lelki, érzés és gondolatvilágodat is tisztán és rendben tarthatod azokkal az érzésekkel és gondolatokkal, amelyek a mi Urunk, a Jézus Krisztus Újszövetségébõl és az evangéliumi spiritizmus könyveinek lapjairól áradnak feléd, hogy benned lakozást vegyenek.
Lehet, hogy nem úgy szóltam, ahogy engem, mint Eszti nénit ismertek. De mindazokat, amiket ma már tisztán látok, ami történt velem és az evangéliumi spiritizmussal Magyarhonban, ami történik ma a világban az isteni igazsággal és az erkölcsi törvényekkel, úgy éreztem szükséges, hogy mi evangéliumi spiritiszták megértsük végre, mit is jelent igazából az evangéliumi spiritizmus tanulójának lenni, és ezen keresztül Krisztus tanítványává lenni.
Búcsúzom. Az irántatok érzett szeretetem maradjon köztetek.
Isten veletek!

forrás: Karsay István 2018.09.havi hirlevele
--
``Legyek én gyertya, csendes eszköz, szolgája az égi fénynek, Hogyha Istenem úgy akarja, ne tudjam kiért, s kikért égek.``
Utolsó szerkesztés: 3 éve 11 hónapja ezelőtt Írta: Margit.
Téma zárolva.
Oldalmegjelenítési idő: 0.257 másodperc