TÉMA: ADVENT ÉS KARÁCSONY szellemi misztikuma

"2008"


A négy fal nyújt biztonságot

Az életednek négy legfontosabb pontja:
Nem csak az otthonnak van 4 stabil fala, hanem a lelkednek is van négy oszlopa, az életednek négy legfontosabb pontja, a sarkalatos erények, aminek megléte az igazán boldog élet titka.

Bölcsnek kell lenni .
Az elsõ erény a bölcsesség. A bölcsesség arról szól, hogy mennyire hallgatsz a saját belsõ hangodra, ami megsúgja az irányt. Ha nem figyelsz rá, akkor tele leszel félelemmel és kétséggel. Ha megtanulsz hallgatni az intuíciódra, akkor bármit elérhetsz az életedben, hiszen rá fog vezetni a helyes útra. Errõl szól Advent elsõ hete.

Õszintének kell lenni.
A második erény az igazságosság. Az igazságosság arról szól, hogy mennyire vagy õszinte magadhoz, és ezáltal másokhoz. Ha az ember nem õszinte önmagához, akkor soha nem fogja azt érezni életében, hogy elérte, amit akart, mert becsapja magát és olyasmivel tölti az idejét, ami nem méltó önmagához. Errõl szól Advent második hete.

Erõsnek kell lenni
A harmadik erény a belsõ erõ. Van az életedben egy vállalt küldetés, egy olyan feladat, ami egész élet során elkísér. A belsõ erõ arról szól, hogy mennyire vagy hajlandó alávetni az életed ennek a vállalt küldetésnek. Ez sokszor úgy tûnik lemondással jár, de ez koránt sincs így, hiszen elfogadni a feladatunkat és ezáltal úrrá lenni minden más vágyon, ami letérít errõl az útról a legnagyobb erõ és boldogság forrása. Errõl szól Advent harmadik hete.

Mértékletesnek kell lenni.
A negyedik erény a mértékletesség. A mértékletesség valójában arról szól, hogy képessé kell válni folyton fejlõdni, megújulni, azáltal, hogy a végletek helyett megtaláld a feladataidban a mindenkori arany középutat, vagyis azt a helyes arányt, aminek segítségével kiegyensúlyozottan élheted az életed. Meg kell tanulnia egyik lépcsõfokról a másikra lépni, ami mindig fejlõdést hoz az életedben.
Errõl szól Advent utolsó hete.
A négy adventi hét misztikuma, ennek a négy sarkalatos pontnak a megvizsgálásában áll, vagyis meg kell nézni, hogy azokon a területeken az életedben minden rendben van e.
(Karsay István)

Karácsony szelleme

A karácsony talán az emberiség egyik legnagyobb ünnepe, az emberi érzelem legnagyobb kifejezésének az ünnepe, a szeretet ünnepe. A karácsony, mint bizonyság, mindig megmutatja, hogy az ember valójában miért van a földön, miért él itt, mi a célja ezen belül a létnek. Ez a cél valójában a szeretet megtanulása, a szeretet megtapasztalása, de ami a legfontosabb, a szeretet felismerése. Nagyon sokszor egy karácsony estén évtizedes feszültségek múlnak el.

Nos, mi lehet ennek az egésznek az oka? Talán elképzelhetõ, hogy a világot alkotó tudat ezen az éjszakán, karácsony éjjelén maga is mintha alászállna az emberek közé és szétáradna az emberek között, s ez a szétáradás valójában az emberi lélek hatalmát, az emberi lélek fényét jelenti.
Az emberek összekapcsolódnak egymással, szinte automatikusan, s ez az összekapcsolódás le tudja gyõzni az akadályokat. Hiába gondol valaki éppen valami szürke hétköznapi dologra, ami jellemzi a mai kultúrát és társadalmat, akkor is van a karácsonynak valami megfoghatatlan mélysége, misztériuma, varázsa, s ez a szeretet. A szeretet ezen az éjszakán - mint megnyilvánult erõ - jelképezi az embereknek, ha egyszer mûködik, akkor miért ne mûködne másodszor is. Ha egyszer az ember meg tudja tenni, hogy szereti a másik embert, akkor semmi nem tiltja neki, hogy annak folytatása legyen, hogy mûködjön, hogy állandóvá tudjon válni. Az embernek éreznie kell azt, hogy mindig képes a megújulásra, a felismerésekre, és mindig képes befogadni azokat az információkat, amelyek az õ számára a szeretetet és a boldogságot jelképezik.

A karácsony, mint egy örök visszatérõ jelzi és tanítja az embernek, hogy van valami, amire mindig oda kell figyelnie, mindig szem elõtt kell tartani, hogy valójában az nem minden, ha az ember egy gyönyörû szép, zöld fenyõfát feldíszíthet, - hanem az a fontos, hogy megérezze a másik ember lelkébõl áradó szeretetet.
A régiségben ezek az idõk, a karácsony körüli ünnepek, a karácsony idején történt ünnepek az "év fordulókkal" függtek össze. Karácsony körül voltak a leghosszabb éjszakák, karácsony után már elkezdett növekedni a fény, elkezdtek a nappalok hosszabbodni, ami azt jelentette, hogy a sötétség felett az értelem újra diadalt aratott, újra az ember került ki a fénybe, újra legyõzte önmagát, újra a zárt világból a térbe, a messzeségbe tud átlépni. Mélyen beágyazódva ott él tudatának rejtett zugában, hogy várni kell, amikor a fény eljön, várni kell amikor a fény elkezd növekedni.

A felismerés, az valójában nem abból állna, hogy az emberek ott állnak a karácsonyfa elõtt, s csodálják , s arra az egy pillanatra úgy érzik, hogy mint egy több ezer éves, vagy talán még annál is régebbi rituálénak a részesei.
Nem ez lenne a megoldás igazából, - mert a fa nézésébõl, a fa csodálatából még nem ébred föl az emberben az a lehetõség és az a tudás, hogy felismerje önmaga helyét az élet rendszerében. Ellenben, ha az ember magába tekint ezekben a napokban, s végiggondolja saját életét s a gyertyának a fényét, erejét, varázsát, misztériumát a saját életében próbálja meg felismerni, a saját életébe átvetítenie, akkor az élete más jelentõséget, más értelmet kap.

A legfontosabb dolog, hogy az ember fel tudja ismerni, hogy igazából a szeretet az egyetlen erõ, amely méltóságot és varázst ad az emberi életnek. Így eggyé tud válni azzal az erõvel, amit teremtésnek nevezünk, s azonos azzal az erõvel, amit szeretetnek nevezünk. A szeretet maga a teremtés, s abban a pillanatban, amikor a karácsony szelleme megérinti az embert, új gondolatok, új élethelyzetek, új csodák történnek az emberi élet apró kis világaiban, amelyeket azonban nem úgy kell nézni, hogy kicsik mennyiségileg, hisz valójában minõségileg óriásiak.
Az életben minden egyes pillanat fontos, és minden egyes pillanat megismételhetetlen, pótolhatatlan, - de ha szeretet van benne, akkor múlhatatlan is.

Karácsony szelleme mindig arra világít rá, hogy az embernek észre kell vennie, hogy mi végre van itt a földön, mi célból, - ez az egész csak azért van, hogy az ember megtanuljon egy aprócska hitet, de egy óriási szabadságot amit úgy neveznek: S Z E R E T E T.
(forrás: thesecret.hu)

KARÁCSONY ÜNNEPÉN

Úgy szerette Isten e világot, hogy az egyszülött Fiát adta értük, hogy akik hisznek Benne, el ne vesszenek hanem hitük által
örök életet nyerjenek.Mert ennek a hitnek világosságánál felismerik Isten egyszülött Fiát,felismerik az általa adott kegyelmet
az általa adott igazságot,a tévelygõ emberi szellemeknek nyújtott segítséget, hogy ez az igazság a lelküknek irányt szabjon,
hogy ebben az irányban haladjanak vissza Hozzá, az elveszett Paradicsomba. Az elveszett paradicsom visszavárja, készen
várja õket mindazzal az örömmel és boldogsággal, amelyet el kellett hagyniok, melynek hiányát szenvedve érzik földi útjukon.
Ennek a hiánynak érzetében váltak békétlenekké, nyugtalanokká és ezért nem találnak sem pihenést, sem békességet sehol.

Isten egyszülött FIA az emberekért jött, hogy az emberek higgyenek, hogy az emberek lelkei megvilágosodjanak és az igazság
által gyõzedelmesekké váljanak az anyag felett, az ellentét csábításai felett, amely õket környékezi, amely õket tévutakra
viszi, amely õket minden pillanatban úgy követi, mint a fényt az árnyák, egészen addig ameddig az árnyékot is át nem
járja és fel nem bontja a világos sugár hogy az is fénnyé változzék.

Ezt az árnyékot jött a mi Urunk átvilágítani, megszüntetni.A mi Urunk felvette ezeket a sûrû, nehéz rétegeket, felvette miérettünk
az emberi testet,amely körülölelte és bezárta a ragyogó mennyei Szellemet, az Istenszellemet, bezárta azt az igazságot,
amely hivatva volt az egész föld sötétségét átvilágítani, a rabság bilincseitõl megszabadítani.

Azért küldte Isten az õ egyszülött Fiát a földre, hogy megkeresse és megtartsa azokat, akik hisznek, akik keresik és kutatják
az igazságot, akik lelkükben érzik, hogy kell lennie egy változhatatlan igazságnak, kell lennie egy mindenek felett hatalmas
és uralkodó jónak, amelyet semmiféle ellentét eszme le nem rombolhat, meg nem változtathat.
Isten szeretete az, amely lenyúl a sötétségbe alámerült emberi lelkek után, hogy azokat, akik keresik és kutatják az igazságot,
visszavezesse ahhoz a forráshoz, amelybõl merítve megtisztulhatnak s visszajuthatnak szeretõ Atyjukhoz, ISTENÜKHÖZ.

" Névtelen Szellem tanítása"
részletek

folytatása a következõben

folytatása az elõzõnek


"Névtelen Szellem tanítása"

Megszületett a megígért Messiás, õ az Úr, õ a Megszabadító, õ az Isten Fia. Õ az aki a földön való megszületésével Magára
vette e világ bûneit, e világ bûneinek, tévelygéseinek következményeit,a nyavalyákat, a szenvedéseket, a gyalázatot,a
szégyent, a megvettetést, a lelki és testi gyötrelmeket.Õt keresd, a õ jászolbölcsõjéhez rakd le kételkedéseidet,
hitetlenkedéseidet, gyötrelmeidet, aggodalmaidat, mert azoktól egyedül csak Õ tud megszabadítani : az õ világossága, az
õ igéje, az õ szeretete, az õ születése, az õ élete és halála az, ami rólad lebontja a tévelygések sûrû, sötét rétegét.
Az Õ bölcsessége, az õ igazsága világítja át azokat a szövevényes rétegeket, melyek minden ember körül szövõdtek

A mi Urunk az áldozatos szeretet jegyében kezdi meg a földi életét, és akik Õt követni akarják, azoknak az áldozatos
szeretet útjára kell rálépniük.Ha erre az útra ráléptek, a békesség útjára léptek rá, mert akik hisznek Istenben, hisznek
abban az igazságban, amelyet õ megjelenésével, az õ tanításaival, az õ életével megmutatott.Akik hisznek benne azok
nem vesznek el, mert az igazság megkeresi õket és megtartja õket minden veszedelmen keresztül, megtartja õket életen
és halálon keresztül, felemeli õket az örökkévalóságba.
Õ megnyitja elõttetek a menyek kapuit, ahol feltárul elõttetek a fény, a világosság és meglátjátok Istennek titkait.Megismeritek
végtelen nagy szeretetét.

"Névtelen Szellem tanítása"
részletek

Krisztus Megszületése


Jézus Krisztus megszületésével, a föld az éggel, a magasság a mélységgel, a szeretet az igazsággal kapcsolódott
össze, hogy újat alkosson, újat amely megígértetett, amely szükségeltetett. A mi Urunk, a szeretet Messiása
hozta el, hintette szét, ajándékozta oda e világnak Isten szeretetét, hogy megtérjenek és teremtõ Istenükhöz
visszatérhessenek. Isten Fia ember fiává lett, mennyei birodalomról lemondott, hogy idelent a földi világban
még egy istállót se mondhasson a magáénak.Fent mindene meg volt, lent az elsõ pillanattól kezdve üldözésben
volt része. Krisztus odafent akaratban, szeretetben egy volt a Teremtõvel, idelent egyedül volt:senki és semmi
fel nem ért Hozzá, senkivel fájdalmában , munkájában, áldozatában nem osztozhatott.

Születése pillanatától kezdve egészen drága vérének kiontásáig üldözték az Urat, mert süketek és vakok voltak
a mennyeiek iránt. Nem értették meg Õt, mert az Õ országa nem e világból való volt, Õ a menny királya, a földnek
pedig Messiása volt. Krisztus megnyitotta a magas világok kapuját, ezen a kapun át juthat vissza az ember
a pokol tornácáról a magasabb világokba a paradicsomi állapotba.

Igen az úr által az ég összekapcsolódott a földdel, igen, a teremtmények legnagyobbja jött az égbõl hogy hírt hozzon
Atyánktól, Istenünkrõl, az õ szeretetérõl, az õ bûnbocsátó kegyelmérõl. Jézus Krisztus megszületett, hogy
a gonoszság feloldódjék és hogy a sötétséget világosság és fény váltsa fel, a nyomorúságot és a szenvedést
gazdagság békesség váltsa fel, a halált a dicsõ feltámadása .

Hány és hány karácsony éjszaka járódott le azóta, amióta a Jézus Krisztus e földre leszületett, és az emberek
még mindig nem értik meg Õt. Karácsony táján az emberek összejönnek, ünnepet ülnek a gyomornak,
a testnek, és nem is gondolnak arra hogy kinek szól az ünnep karácsonykor. Nem gondolkodik el afelett
hogy mit kapott az emberiség, és mit kapott õ is külön, mint csodálatos ajándékot a mi Urunktól, a Jézus Krisztustól.
Az ember ajándékot ad és kap, de elfelejti, hogy annak az ajándékozásnak az eredete Krisztus mérhetetlenül nagy
áldozata volt. Megajándékozta az egész emberiséget, a békesség, a gazdagság tárházát nyitotta meg, kinyitotta
a menny ajtaját.

Az embernek nem azért kellene élnie, hogy csak éljen hanem hogy :megtérjen és éljen, és ezáltal örök élete legyen.
A mi Jézus Krisztusunk szeretetével, áldásával, fényével, ragyogásával, tisztaságával betöltekezzék.
Vajon a mai világban, ezen karácsonyon hány ember lelkében indul meg ez a folyamat?

,,Ismeretlen,,

Spirituális felkészülés a karácsonyra

Az adventi idõszak tehát különösen alkalmas arra, hogy megnyíljunk a szellemi világnak.
Elõdeink azt tartották, hogy az advent négy hetében mintegy próbatételként négy különbözõ mindannyiunkban ott rejlõ, de a fény újjászületését megelõzõ "sötét" idõszakban háttérbe szoruló tulajdonságot kell megerõsítenünk magunkban.

Ezek a következõk: igazságosság, mértékletesség, bátorság és bölcsesség. Egyes nézetek szerint a szellemi világ ilyenkor kevésbé aktív valószínûleg arra kívánnak ösztönözni bennünket, hogy vegyük a kezünkbe a sorsunkat.
Bárhogy legyen is, némi segítséget azonban ekkor is kérhetünk, mégpedig "célirányosan", ugyanis mind a négy tulajdonságnak megvan a maga angyala.

Advent elsõ hete az igazságosság

Elõször is próbáljunk meg õszintének lenni saját magunkhoz. Másoknak csak olyasmit mondjunk, amit úgy is gondolunk. Minél inkább törekszünk az igazságosságra, annál tisztábban látunk majd a szó átvitt értelmében. Hívjuk az igazságosság angyalát, hogy segítsen összhangba hozni érzéseinket, gondolatainkat és cselekedeteinket.

Advent második hete mértékletesség

Vizsgáljuk meg, életünk mely területén vagy területein borult fel az egyensúly, és mit tehetünk azért, hogy újra megteremthessük. Tartsunk mértéket minden megnyilvánulásunkban és tevékenységünkben ahogy a buddhisták mondják, még a mértékletességben is. Forduljunk segítségért a mértékletesség angyalához.

Advent harmadik hete a bátorság

Nézzünk szembe önmagunkkal, különösen az árnyékainkkal és a félelmeinkkel, hiszen azok csak így oldódhatnak fel. Legyen merszünk felvállalni azt, amit valójában szeretnénk. Hozzuk meg régóta halogatott döntéseinket, és ha kell, lépjünk tovább. Mindehhez a bátorság angyalától kérhetünk erõt.

Advent negyedik hete a bölcsesség

Tudatosítsuk magunkban, hogy a valódi bölcsességet nem "kívülrõl" kapjuk, hanem bennünk rejlik és meg is találjuk, ha nem csak a fejünket használjuk, hanem a szívünkre is hallgatunk. Kérjük ehhez a bölcsesség angyalának segítségét. Konkrét élethelyzetek kapcsán tanácsért is fordulhatunk hozzá. Miután ezt megtettük, többé ne foglalkozzunk az adott problémával a válasz hamarosan meg fog érkezni, ha figyelünk a jelekre. Bármi történik, gondoljunk arra, hogy minden változás akár pozitív, akár negatív egyben lehetõség is a növekedésre.

A szeretet beáramlása elõtt múltbeli sérelmeink elengedésével nyithatunk kaput. Ennek alapvetõ feltétele az elengedés és a megbocsátás. Kérjünk erõt a szellemi világ fényképviselõitõl az angyaloktól és az arkangyaloktól ahhoz, hogy meg tudjunk bocsátani önmagunknak és mindazoknak, akik valaha fájdalmat okoztak nekünk.

Hagyjuk, hogy megszülessen szívünkben a remény, a szeretet és a boldogság. Csak kérnünk kell, és tapasztalni fogjuk, hogy rengeteg támogatást kapunk fentrõl. Egyre kevésbé érezzük magunkat kiszolgáltatva a pillanatnyi körülményeknek, ami rendkívül felszabadító. Minden olyan pillanatban, amikor megtapasztaljuk a kegyelem erejét, megkapjuk az advent, a karácsony ajándékát. Ezzel a lelki gazdagsággal pedig sokkal könnyebb lesz a fa alá beszerezni a meglepetéseket.
(Mezei Katalin)