TÉMA: "ÜZENET A TÚLVILÁGRÓL" elhunytakkal kapcsolatos

.


Megszakad a szív! A síron túlról üzent szüleinek a halott kisfiú



A síron túlról üzent szüleinek az agyi fertõzésben meghalt hatéves Georgia-i kisfiú, a szívhez szóló levélkét a nappali asztalán találták meg, miután gyermekük elhunyt a kórházban.


Leland Shoemake egészséges, eleven, és kellõképpen rosszcsont kisfiú volt, egészen négy hónappal ezelõttig, amikor is játék közben váratlanul rosszul lett.

Attól a naptól kezdve egyre gyakrabban panaszkodott fejfájásra, de szülei hiába vitték orvostól orvosig, senki nem tudta, mi baja van Lelandnek. Két héttel ezelõtt kórházba vitték, akkor már nagyon komoly tünetekkel. Akkor derült ki: ritka amõba fertõzés támadta meg az agyát, már nem lehetett rajta segíteni.

Leland két hétig feküdt infúzión, az életéért küzdve a kórházban, de múlt pénteken végül elhunyt. Szülei a gyásztól még szinte hisztérikusan, elõször hagyták ott fiuk betegágyát, és tértek haza.

Otthon azonban elképesztõ meglepetés várta õket. Egy üzenet a nappali asztalán, amit - édesanyja meggyõzõdése szerint - még Leland írt, mielõtt kórházba került. "Még veletek vagyok. Szeretlek, anyu és apu. Ég áldjon titeket" - ez állt az üzeneten, ami máig megmagyarázhatatlan körülmények között került a nappaliba.


www.napjaink.org/megszakad-a-sziv-a-siro...nek-a-halott-kisfiu/

.

A halott apa meglátogatta kislánya megmentõjét



Kenny Johnson seattle-i lakos megmentette egy 3 éves kislány életét, amikor kihúzta az égõ autóroncsból, de az édesapján már nem tudott segíteni. Ugyan az apuka a kórházba szállítást követõen meghalt, késõbb mégis meglátogatta Kenny-t.

Kenny Johnson nem mindennapi lélekjelenlétrõl adott tanúbizonyságot, amikor a baleset utáni másodpercekben bemászott a három méteres lángokkal égõ roncsba, hogy megmentse a bennrekedt kislányt és édesapját.

"Ugyan többen is a helyszínre siettek, de senki sem merte a lángok miatt megközelíteni a roncsot " mindenki mintha lefagyott volna" - emlékszik vissza Johnson. Amikor megközelítette a lángoló autót, átfutott az agyán hogy felrobbanhat miközben Õ is bent tartózkodik, de azzal nyugtatta magát, hogy ha így történik, akkor jó cselekedetéért cserébe biztosan egyenesen a mennybe jut.

Kenny JohnsonA tûz ropogásán keresztül is tisztán hallotta a kislány sírását, és végül sikeresen kimentette a 3 éves Anna Kotowicz-et, aki egy törött kézzel és néhány horzsolással szerencsésen megúszta a balesetet. Apukája, a 37 éves Andy Kotowicz épp a bölcsödébõl vitte haza a gyereket amikor a szerencsétlenség történt. Az édesapa, aki egy lemezkiadó cégnél dolgozott, három nappal késõbb a Harborview Medical Center kórházban meghalt.

A szemtanúk beszámolója szerint az autó majdnem másfél méteresre zsugorodott az ütközés során, az eleje teljesen összepréselõdött, és a hátsó ülés a benne ülõ kislánnyal együtt elõrenyomódott.

Kenny az utasoldalon levõ ajtót kiszakítva beugrott az autóba. Elmondta, hogy néhány másodpercig mindent lassított felvételben látott: nem hallott hangokat, és nem érzett szagokat sem. Kioldotta a kislány biztonsági övét, majd a vállára vetve biztonságba helyezte egy, a közelben álló nõnek átadva.

A baleset után napok teltek el, és Johnson visszatért a rendes kerékvágásba, hétköznapi életéhez, négy nappal késõbb reggel 6 órakor azonban egy rendkívüli élménynek volt részese:
"Feleségem mellettem feküdt az ágyban. Aludt. Minden olyan volt mint máskor- mondta Johnson. "És akkor ott állt ez az ember az ágyam mellett. Azt mondta hogy segítségre van szüksége néhány dologban. Mondtam, hogy rendben."

"Bár életemben csak egyszer láttam, és akkor sem normális állapotban, tudom, hogy Õ volt (Andy Kotowicz). Azt mondta, hogy egy üzenetet szeretne Velem küldeni a feleségének és a lányának, de hogy mit azt az ügy magántermészetébõl adódóan nem mondhatom el. Ugyanakkor arra is megkért, hogy a munkatársainak is mondjam el hogy ne legyenek mérgesek a sofõrre aki a tragédiát okozta. Ez volt számukra az üzenete."

Johnson elmesélte, hogy késõbb megkereste a lemezkiadó weboldalát, ahol egy emlékfotót talált Kotowicz-rõl. Felismerte benne az embert, aki az ágya mellett állt. Ezután felkereste a céget, ahol találkozott Andy munkatársaival és átadta számukra az elhunyt üzenetét.


www.fenyportal.hu/cikk.6.a_halott_apa_me...nya_megmentojet.html


elozoeletek.blogspot.hu/2011/12/karmaoldas-idopontok.html

.


A szellem, aki lebuktatta saját gyilkosát



Természetes halállal szenderült jobblétre Zona Heaster Shue 1897-ben. Legalábbis eredetileg ezt hitték.

Ám a nõ szelleme rendszeresen visszatért édesanyjához, hogy tudtára adja: õt bizony meggyilkolták. Zona Heaster esete azon kevesek közé tartozik, ahol egy halott segédkezett saját gyilkosának elfogásában.

Rejtélyes haláleset- furcsán gyászoló férj

Nagyon csekély az olyan részletesen dokumentált bûnügyi eset, ahol egy szellem vezette el a hatóságokat a gyilkosához, de Zonáé kétségkívül ilyen rendhagyó.

Mindez 1897 januárban Greenbier Country-ban történt. Erasmus Shue átküldte a szomszédjának a fiát, hogy kérdezze meg a feleségét, szüksége van-e valamire a piacról, ahová éppen készült.

Ám a fiú Zonát a rönkházban találta holtan. A lépcsõ alján feküdt, összezárt lábakkal, az egyik keze a mellkasához szorítva. Az ijedt szomszéd fiú az anyjához sietett, és beszámolt neki a látottakról, az anyuka meg hívta a helyi orvost, George W. Knappet.

Addigra már Shue is a helyszínen volt és még az orvos érkezése elõtt felvitte felesége testét az emeletre. Megmosdatta, feketébe öltöztette, fátyollal meg mindennel, mintha már temetnék is, és a hálószobába fektette. Azért ez egy kicsit furcsa viselkedés egy friss özvegytõl. Miközben az orvos a holttestet vizsgálta, Shue végig a felesége fejét ölelgette és sírt.

A halottkém nem találta bántalmazás nyomait az asszonyon, sem betegségre utaló jeleket, így hát arra tudtak voksolni, hogy a terhesség okozta szövõdményekbe halt bele. Hozzá kell tenni, akkoriban a halottkémek nem vitték túlzásba feladatkörük ellátását, és talán még a szaktudásuk is hiányos volt ahhoz, hogy pontos diagnózist állíthassanak fel.

A halott lány látogatása az anyjánál

Késõbb a temetés rendben lezajlott, azt leszámítva, hogy a gyászszertartáson különösen kezdett viselkedni Shue. Például egy olyan sálat tekert halott felesége nyakára, amirõl azt állította, hogy az asszony életében úgy szerette és még a párnával a fejét is megtámasztotta. Mindenki csak arra tudott gondolni, hogy kissé sajátos módon dolgozza fel a gyászt.

A halott feleség anyja soha nem kedvelte a vejét és meg volt arról gyõzõdve, hogy õ ölte meg a lányát és hogy mindenkit becsapott. De nem tudta bizonyítani a teóriáját.

Ellenben néhány héttel késõbb furcsa jelenségekre lett figyelmes. A tárgyak maguk mozogtak a közelében, leestek a fényképek és a lánya holmijai eltûntek.

Zona gyakran megjelent az álmaiban és próbálta elmondani, hogyan halt meg, így adta az anyja tudtára, hogy a férje rendszeresen bántalmazta, és hogy egy éjszaka eltörte a nyakát, mert azt hitte, nem lesz hús vacsorára…

Rögtön azután, hogy az anya megvilágosodott, segítség után nézett és még a helyi ügyészt is felkereste, aki bár valószínû, hogy nem hitt neki, de csak elrendelte a tárgyalást. Addigra a mama több olyan tanút is kerített, akik igazolni tudták Shue különösen viselkedését.

Ott volt a helyszínre kiérkezõ halottkém beszámolója, hogy amikor megakarta nézni Zona nyakát, a férj zaklatott lett és mivel nem akarta még jobban felizgatni, nem erõltette a dolgot.

A lebukott férj

Zona egykori szomszédja is tanúsította, hogy a férj különösen viselkedett a temetés alatt.
Az ügyésznek, Prestonnak nem kellett több ahhoz, hogy elrendelje az exhumálását, és új vizsgálatot indítson. Persze a férj vadul tiltakozott.

Végül Dr. Knapp és két másik orvos megállapították, hogy Zona nyakán fojtogatás nyomai láthatók, megrepedtek a csigolyái, és a légcsöve is összeroppant.

De még így se tudták Shue-ra vasalni a gyilkosságot, aki minden nyomot eltüntetett. Bizonyára azt hitte, simán megússza az ügyet.

Ahogy kezdetét vette a nyomozás, és egyre mélyebbre ástak a férfi múltjában, igencsak megdöbbentõ dolgok láttak napvilágot Ugyanis Shue már kétszer is megnõsült korábban, és az elsõ feleség állította, hogy a férfi erõszakos volt bele és verte.

A második házasság nagyjából nyolc hónapig tartott, és ott is meghalt a feleség. Ráadásul a két házasság között Shue börtönben is ült, ahol azzal dicsekedett, hogy azt tervezi, hét felesége lesz.

Aztán valahogy az esküdtszék Shue-t bûnösnek találta és életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték, amibõl nem sokat töltött a hûvösön, mivelhogy 1900 tavaszán kanyaró és tüdõgyulladás következtében meghalt.

Az anyuka, Mrs. Heaster 1916-ban halt meg, de halála napjáig szentül állította, hogy a lánya szelleme segített kézre keríteni a gyilkosát.

forrás: noiportal.hu


rejtelyekszigete.com/szellem-aki-lebuktatta-sajat-gyilkosat/

.


Hihetetlen, de mégis megtörtént


Az 1974-es év egyik estéjén az Osztrák Ludwig házaspár 6 éves kisfia Martin épp elalváshoz készülõdött. Édesanyja szokás szerint betakarta, aztán valami egyszerû oknál fogva már nem emlékszik pontosan miért, az ágy szélénél lévõ széket a szoba másik sarkába tette. Martin nem hagyta annyiba a dolgot. - "Mama kérlek ne, ott szokott ülni az a néni " - mint minden anya Sofie is jól tudta, hogy a kisgyerekek fantáziálnak, világukat benépesítik mindenféle csodafigurák. Aztán inkább csak azért, hogy kedvébe járjon Martinnak a lefekvés nem éppen örömteli perceiben megkérte, hogy meséljen neki a nénirõl. Eleinte félvállról vette az egészet, ám amikor a kisfiú egy magas karcsú hölgyrõl kezdett beszélni, aki zöld fülbevalót viselt és hosszú lábai vannak, furcsa érzés kerítette hatalmába. Martin elmesélte, hogy a széken ülõ nénivel beszélgetni szokott.

Megpróbált napirendre térni a kisfia teljesen gyanútlan elbeszélése felett bár ez cseppet sem volt könnyû. Martin ugyan is az õ nagymamájáról adott hajszálpontos és félreérthetetlen leírást, akit sohasem láthatott, hiszen Martin születése elõtt a nagymama meghalt. Az édesanya végignézte a meghitt családi fényképeket és talált köztük egy olyat, amely nem sokkal a nagymama halála elõtt készült. Ezt a fotót aztán mintegy véletlenül ottfelejtette az ebédlõasztalon. Más nap délelõtt titokban figyelte játszadozó kisfiát. Amikor Martin végül rábukkant a képre, kezébe vette, csak bámulta, bámulta, míg végül boldogságtól ragyogó arccal kijelentette: "Mami ez az a néni, aki az ágyam mellett szokott ülni". És visszatette a képet, oda ahol találta, aztán folytatta a játékot, mintha mi sem történt volna. A fent leírt tényeket idõközben már a felnõtt Martin is megerõsíti, mi pedig nem tehetünk mást csak csodálkozhatunk, mennyire érthetetlen nekünk, földi halandóknak ezek a titokzatos túlvilági erõk.
(forrás:metafizika.hu)

.

Túlvilági üzenet


Londonban 1882-ben alapították az elsõ parapszichológiai kutató társaságot (Society or Psychical Research), amely a mai napig létezik, és jó, ha tudjuk: nem lángoló szemû, zavaros agyú amatõrök gyülekezete, hanem a tagjai igazi kutatók voltak akkor is, és azok ma is.

Már az alapítók között is a kor neves professzorai voltak túlsúlyban, méghozzá olyan egyetemekrõl, mint az oxfordi vagy cambridgei.

Az öt alapító: Edmund Gurney, A. W. Verrall, Henry Butcher, Frederick Myers és Henry Sidgwick érdekes kísérletbe fogott. Az urak részben még életükben, részben a haláluk után úgy döntöttek, hogy üzenetet küldenek odaátról.

A tudósok nem egyszerre haltak meg - Gurney 1888-ban, Myers 1901-ben, Sidgwick 1906-ban, Verrall 1912-ben.

De az életükben kigondolt összeesküvést végrehajtották. Ravasz tervük az volt, hogy nem egyszerûen üzennek, hanem...

De lássuk inkább a részleteket.

Mivel õk öten a Társaságban töltött éveik során fõleg a túlvilági üzenetekkel foglalkoztak, ezek összes technikáját, módszerét és érdekes esetét ismerték, és még életükben kapcsolatban álltak a kor híresebb médiumaival, spiritisztáival és paraképességû személyeivel -, úgy döntöttek: kizárólag az üzenetekre, a transzkommunikációra összpontosítanak.

Elhatározták, hogy haláluk után mindnyájan keresnek majd maguknak e világi, itt élõ médiumot, akin keresztül üzenhetnek. Méghozzá keresztben, vagyis egyikük sem üzeni a teljes szöveget, a teljes tudnivalót, a totális üzenetet, hanem annak csak egy részét.

A késõbb Keresztüzeneteknek (Cross Correspondences = keresztlevelezés) nevezett akció 1906-ban kezdõdött.

Egy brit médium-asszony fedezte fel magában a késztetést, hogy valaki üzen a túlvilágról és neki azt papírra kell vetnie a szokásos, úgynevezett automata írással. Szinte géppé lett, az ismeretlen erõ utasításait teljesítette, írt és írt.

A feladó állítólag Frederick Myers volt, aki akkor már öt éve nem volt az élõk sorában. De mûködni kezdtek a többiek is; haláluk után Myers másik négy társa is üzenni kezdett.

Az üzenetek száma az elsõ, igen intenzív évtizedekben " majdnem a második világháború kitöréséig! " meghaladta a háromezer-kétszázat. De szórványosan jelentkeztek még, egészen a hetvenes évek elejéig.

Nagyon kitartónak bizonyultak, hiszen öten több ezer üzenetet küldtek különféle médiumon és módszeren keresztül, több világrészbe, több mint hatvan éven át!

A módszer, amit kigondoltak, meggyõzhette a kétkedõket is.

Az üzenetek ugyanis mindig csak töredékek voltak. Sok médiumtól kellett összeszedni késõbb a részleteket, hogy az öt ember különbözõ idõpontban küldött több ezer üzenete végre értelmes egésszé álljon össze!

Myers és a többiek ezt néha jelezték is. Szövegükben itt-ott felbukkantak félmondatok, amelyekben megnyugtatták az üzenetet olvasókat: tegyék csak el a szöveget, ha valamit nem értenek, majd kiderül a "többi részletbõl".

Kezdetben persze senki sem tudhatta, hol vannak, mikor érkeznek, milyen úton jönnek "át" azok a hiányzó részletek.. De az évtizedek során kialakult egy átlátható és érthetõ kép.

A csalás már csak azért is kizárható, mert Myers és társai nem egy alkalommal olyan nehéz, tudományos szöveget is közöltek, amit a gyakorta nem túl mûvelt (hisz - csak eszközként használt) médium nem is érthetett, nem érhetett fel ésszel.

Hogy az õket túlélõ, itt maradt kollégáik, a Társaság többi tagja és mások is belássák, valóban az "ötök" üzennek, olyan dolgokról is szót ejtettek, amelyekrõl vagy csak õk és a Társaság bennfentesei tudtak, vagy eleve az általuk mûvelt szakterületre vonatkozó, nem széles körben ismert információk voltak.

Ezenkívül betettek a szövegbe idegen nyelvû részleteket is. Így latin, görög stb. idézetet, szövegrészletet. A gyengén képzett médiumoknak fogalmuk sem lehetett arról, ezek mit jelentenek, és miért éppen ott bukkannak fel a szövegben, ahol.

Ki kellett zárniuk azt a vádat, hogy az egész üzenetközvetítés nem is létezik, hogy csalás, hogy maguk a médiumok "gyártják" a "túlvilági szövegeket", mert így akarják felhívni magukra a figyelmet, így próbálnak pénzt és hírnevet szerezni.

Igyekeztek bizonyítékot szolgáltatni arra, hogy az üzenetek valóban a túlvilágról jönnek, olyan személyektõl, akik itt éltek, de földi létük megszûntével átkerültek "oda".

Bizonyítani akarták, hogy õk és nem mások az üzenetküldõk, hogy elõre eldöntött módon és tartalommal is lehet üzenni; hogy van túlvilág; hogy az ember ott tovább él; hogy nem veszíti el tudatát az "átkerülés" folyamán, és azok a dolgok, amelyek itt érdekelték, ott is érdeklik, sõt foglalkozhat is velük.

forrás: nemere.hu
Szellemvilág

rejtelyekszigete.com/tulvilagi-uzenet/

.



Hihetetlen, de mégis megtörtént


Az 1974-es év egyik estéjén az Osztrák Ludwig házaspár 6 éves kisfia Martin épp elalváshoz készülõdött. Édesanyja szokás szerint betakarta, aztán valami egyszerû oknál fogva már nem emlékszik pontosan miért, az ágy szélénél lévõ széket a szoba másik sarkába tette. Martin nem hagyta annyiba a dolgot. - "Mama kérlek ne, ott szokott ülni az a néni " - mint minden anya Sofie is jól tudta, hogy a kisgyerekek fantáziálnak, világukat benépesítik mindenféle csodafigurák.
Aztán inkább csak azért, hogy kedvébe járjon Martinnak a lefekvés nem éppen örömteli perceiben megkérte, hogy meséljen neki a nénirõl. Eleinte félvállról vette az egészet, ám amikor a kisfiú egy magas karcsú hölgyrõl kezdett beszélni, aki zöld fülbevalót viselt és hosszú lábai vannak, furcsa érzés kerítette hatalmába. Martin elmesélte, hogy a széken ülõ nénivel beszélgetni szokott.

Megpróbált napirendre térni a kisfia teljesen gyanútlan elbeszélése felett bár ez cseppet sem volt könnyû. Martin ugyan is az õ nagymamájáról adott hajszálpontos és félreérthetetlen leírást, akit sohasem láthatott, hiszen Martin születése elõtt a nagymama meghalt. Az édesanya végignézte a meghitt családi fényképeket és talált köztük egy olyat, amely nem sokkal a nagymama halála elõtt készült. Ezt a fotót aztán mintegy véletlenül ottfelejtette az ebédlõasztalon.

Másnap délelõtt titokban figyelte játszadozó kisfiát. Amikor Martin végül rábukkant a képre, kezébe vette, csak bámulta, bámulta, míg végül boldogságtól ragyogó arccal kijelentette: "Mami ez az a néni, aki az ágyam mellett szokott ülni". És visszatette a képet, oda ahol találta, aztán folytatta a játékot, mintha mi sem történt volna. A fent leirt tényeket idõközben már a felnõtt Martin is megerõsíti, mi pedig nem tehetünk mást csak csodálkozhatunk, mennyire érthetelen nekünk, földi halandóknak ezek a titokzatos túlvilági erõk.
(forrás:metafizika.hu)