A hitrõl
A hit az emberi élet legfontosabb eszköze. Nem lehet hitrõl beszélni abban az esetben, amikor az ember csak beszél valamirõl, de cselekedeteiben az nem tükrözõdik vissza. Jézus az evangéliumban amirõl beszélt Õ azt meg is cselekedte. Mindazt azért cselekedte meg, hogy igazolja azt, hogy a beszéd az elszáll, de a cselekedet az bevésõdik az emberi szívekbe és ezáltal képesek lesznek õk is hasonlóan cselekedni.
Mindig csak arra képes az ember az életében, amire a lelke éppen fel van készülve. A lelket nem lehet erõszakos módon fejleszteni, csak túlerõltetni, aminek az lesz a következménye, hogy a lélek nem képes a továbbiakban felismerni azt sem, amire neki szüksége lesz a feladatához.
A lélekben zajló események nagyban befolyásolják az emberei tudatot, ami a késõbbiekben egyáltalán nem hasznos az ember javára, mert akkor már nem az Isten akarata szerinti életet éli, hanem a saját maga alkotta feladat vált a számára fontossá.
A hit alapja az emberi szívekben rejlõ nagyon fontos esemény, ami nem engedi meglazulni az Istennel való szoros kapcsolatot. Ennek következtében a lélek képes olyan cselekedetekre, mint amit Jézus cselekedett az Õ tanítási idõszakában. A betegeket gyógyította, a leprásokat megtisztította, a vaknak vissza adta a látó képességét és még lehetne sorolni azokat a cselekedeteket, amelyeknek az alapja a hit. A ti életetekben is azokat a cselekedeteket megtudjátok valósítani, amennyiben a hitetek sziklaszilárddá fog válni, és nem lesz olyan akadálya, hogy megrögzít benneteket a félelem és a hitetlenség.
Mindig arra gondoljatok, hogy a hit az alapja annak, hogy eltudtatok indulni a Jézusi Úton. A következõ lépcsõ már egy kicsit nehezebb, hogy megtudtok-e maradni azon az úton, amelyen különbözõ akadályokba ütköztök ? A még magasabb lépcsõ az már azt várja el az úton haladó emberektõl, hogy a reánehezedõ teher alatt megtudja-e valósítani azt, amit elõzõleg szeretett volna elvégezni, de a terhek súlya alatt elveszítette az erejét és összeroskad. Van- e kitartása és támasza, hogy mindezt megvalósítsa ? Tud-e kapaszkodni az Isteni erõbe, a szeretetbe ami átsegíti minden nehézségen ? A hit az nagyon fontos alapja az emberi életnek, mert nélküle csak külsõségben tud élni.
A hitben gazdag ember élete vidám, nagyon magabiztos, mert tudja, hogy nincs egyedül. Bármilyen nehézségbe ütközik, van aki õt onnan kisegíti. Így egyáltalán nem teher a számára a nélkülözés sem, mert a gondviselõje segít neki abban, amire neki a megélhetéséhez szüksége van. Nagyon fontos a kitartás, hogy a hit elszáll, ha csak olyan könnyû eseményként kezeli az ember.
Nem lehet hitrõl beszélni az emberek életében addig, amíg azt õ meg nem élte a hétköznapi életében, valamilyen formában, valamilyen eseményben. De ez a hit is csak addig marad az emberi szívekben, ameddig azt az ellentét ki nem tépi onnan. Soha nem lehet az ember biztos a dolgában, hogy neki minden olyan jól sikerül, mert az ellentét rögtön közbelép és elveszi azt a kincset az emberektõl, amit õk nagyon nehezen szereztek meg. És hopp, máris eltûnt a hit az emberi szívekbõl, de az ellentét ravaszsága következtében az embert továbbra is abban hitegeti, hogy õneki mekkora a hite, különbözõ praktikái által, az ember ezt el is hiszi magáról. Innentõl kezdve az ember már nem az Istenben és az õ tanításában hisz, hanem valamilyen más nagyon is hasonló eszmékben, ami az embert nagyon magabiztossá teszi az élete során.
A hitnek nagyon sok megnyilvánulási formái vannak a földön, amit az Isten nagyon nagy szeretettel ad azoknak, akik arra felkészültek és megértik az evangéliumban leírtakat, és azt a szívükkel meg is cselekszik a földi életükben.
Így kerülhetett sor arra is, hogy Jézus tanítványai abban az idõben ugyanúgy képesek voltak a betegek gyógyítására, a szellemektõl való megtisztításra, néhány kivételes esetben, amire az õ hitük és a képességük sem volt elegendõ, ott csak Jézus volt képes abban a helyzetben az ördögöt kiûzni az emberekbõl. De általában a tanítványai voltak azok, akiknek a hitük alapján az Isteni erõ képes volt olyan csodákat tenni, mint Jézus tett a gyógyításaival.
Testvéreim a hit az Istennek az ereje, ti is részesülhettek ebbõl az adományból, ha képesek lesztek megcselekedni a jót az életetekben, ne arra gondoljatok, hogy nem vagyok képes semmire, hanem arra, hogy az Isten velem van és én vele, akkor már minden sikerülhet a számomra. Csak a fonalat ne engedjétek el, mindig fogjátok jó szorosan, és higgyétek el, hogy az Isten a ti életetekben is ugyanúgy mûködik, mint régen a tanítványok idejében. Higgyetek az Isten gondviselõ, szeretõ erejében és megtapasztaljátok annak gyümölcseit is.
Bízzatok magatokban, és a bennetek élõ Jézusban. Ámen.
(Imre Margit)
