TÉMA: Szolgálatról

Pilinszky János: A jótékonykodás nem egyenlõ a szeretettel


Hajlamosak vagyunk összetéveszteni a jótékonykodást a felebaráti szeretettel, holott a kettõ, bár nem ellentétes, nem is azonos cselekedet.
A jótékonykodás lényegesen felületesebb megnyilatkozásunk, s személyiségünket távolról sem érinti oly alapvetõen, mint a felebaráti szeretet. A jótékonykodás némileg a tüneti kezelésre emlékeztet; a felebaráti szeretet mindig gyökeres: alapjaiban érinti azt, aki így cselekszik, s azt is, akit így szeretnek.
A jótékonyság: adakozás. A felebaráti szeretetben én magamat adom.
A jótékonyság viszonzása: a hála. A felebaráti szeretet ellenértékéül: a másik embert kapom cserébe. A jótékonyság mindig "bizonyos keretek között mozog". A felebaráti szeretet: egyesülés, két ember csodálatos és páratlan egysége, eltûnése és fölszabadulása Istenben és egymásban.
A jótékonykodás átváltható és átvállalható; jól mûködõ társadalomban érvényét is vesztheti az egyén számára, s átváltozhat tapintattá és figyelmességgé. A jótékonykodás formája messzemenõen elhalványulhat, vagy akár el is tûnhet életünkbõl, ha a külsõ körülmények úgy alakulnak. A felebaráti szeretet soha.
A felebaráti szeretet lényege ugyanis nem függ az ember külsõ körülményeitõl. Legbensõségesebb cselekedetünk, mely mindig személytõl személyhez szóló. Nem kisegít, hanem megsegít. Mindig megvan a kellõ éleslátása, hogy fölismerje a másik baját, s ereje, hogy tettét végre is hajtsa.

A jótékonykodás és a felebaráti szeretet egybemosása súlyos veszélyt is rejt: egész keresztény korszakokat szoktathat le - csereáruként kezelve - a tulajdonképp egyedül fontosról, a felebaráti szeretetrõl. A kizárólagos jótékonykodás légkörében viszont az emberi összetartozás mélyebb tudata, s az emberi kapcsolatok menthetetlenül elsorvadnak és kihûlnek. A felebaráti szeretetnek a szerepe közöttünk ugyanis nem csak a cselekedet, a megsegítés egymaga, hanem ami ennél talán még fontosabb: magának az emberi kapcsolatoknak élesztése, elmélyítése, táplálása.
A felebaráti szeretet: ember és ember viszonyának legélõbb formája. Egyetlen kiút önmagamból és bejárat a másik emberbe, semmivel sem pótolható személyes ügyünk.

Aki igazán szeret : az cselekedete közben egyedül a másikat látja, azt, akit szeret, egyedül azt, akit meg kell segítenie. Teljes személyiségünkkel belefeledkezünk a másik bajába, ahogy az is egész személyiségét átengedi e totális személyiségcserének. A felebaráti szeretet öntudatlan és néma marad. A felebaráti szeretetet mindig jellemzi a szabadság isteni megtapasztalása. Jutalom várásának se lehet benne helye. Az igazi felebaráti szeretetnek saját magam, a másik ember, maga Isten ott helyben a rögtöni jutalma. A valódi felebaráti szeretet a gyermeki ártatlanság állapotába helyez vissza. Hozzá arányítva a jótékonykodás a nagy evangéliumi erénynek csak felszíne, s míg e felszín akár el is tûnhet, a mélysége egyre sürgetõbb és nélkülözhetetlenebb.

forrás: Új Ember, 1965. február 14.

Szolgálat


A természetben, mindenben a szolgálat vágya él.
A szél szolgál, a víz szolgál.
Ha fát találsz, ültesd el magad!
Ha hibát találsz, javítsd ki magad!
Ha olyan feladatot, amit mindenki kikerül, vállald föl magad!
Öröm jónak és egészségesnek lenni,
ám még nagyobb öröm szolgálni tudni.
Ne hidd, hogy csak a nagy szolgálat érdem,
az apró szolgálat öröme is létezik;
például amikor meglocsolod a kertet,
rendet raksz a könyvek közt,
vagy megfésülöd egy kislány kócos haját.
Ne hidd tévesen, hogy szolgálni kisemberek dolga!
Az életet és fényt adó Isten is szolgál,
s joggal hívhatnánk akár így: Õ, aki szolgál.
Naponta néz kezünkre s kérdezi: szolgáltál-e ma?
Kit? Egy fát? Barátot? Szerettedet? Idegent?
Köszönöm, hogy megengeded, hogy szolgáljalak.
Gabriela Mistrals

Nem az a lényeg, hogy ....

Nem az a lényeg, hogy keresztelkedsz vagy bemerítkezel,
S, hogy a lelkészed a gyülekezethez tartozónak mikor ismer el.
Nem az a lényeg, hogy mely egyházhoz, gyülekezethez tartozol, S , hogy a nyakadon jelzésként mekkora keresztet hordozol.
Nem az a lényeg, hogy nyelveken szólsz-e vagy kézrátéttel gyógyítsz, S, hogy az utcákon, tereken az evangélium terjesztésére mennyi idõt fordítsz.
Nem az a lényeg, hogy a Bibliát betéve tudod, s abból idézel, S, hogy az Igeverset precízen, pontosan, hiba nélkül mondod el.
Nem az a lényeg, hogy az anyagaidból mennyit és kinek adakozol, S, hogy a köztudottan legtöbbet adakozók tábora közé sorakozol.
Nem az a lényeg, hogy az embertársaddal való ügyedben igazad van-e, S, hogy minden az üggyel kapcsolatos részlet téged igazol-e.
Nem az a lényeg, hogy az emberek által tisztelt mintakeresztény légy, S, hogy mindig mosolyogj, s Úrvacsorát mindig az elsõk között végy.
Nem az a lényeg, hogy hitedrõl sok-sok történetet mesélj, regélj, S, hogy magadat másoknál, különbnek tartva, büszke módon élj.

A lényeg, hogy a mindennapokban ki az Úr az életedben, S, hogy a szíved mélyén Jézust vágyod, hogy Õ vezessen mindenekben.

S, hogy akard, hogy kõsziklád, szabadítód, erõs várad Õ legyen, Testi indulatid, vágyaid rajtad keresztül Neki engedelmeskedjen.
S, hogy akard, szolgálni - meglátva embertársaidban - csak Õt, Egy test tagjaként mûködni, reménységgel figyelve követni a Fõt.
S, hogy akard, hogy kicsi legyél itt a földön ajándékul kapott életedben, Lehessen részed itt az isteni kegyelemben, s elsõk között fenn a mennyben.

S, hogy hidd, hogy az Út, az Igazság és az Élet csak Õ lehet, Rábízva teljesen az életedet képmutatás nélkül csak így mehet.
S, hogy hidd, hogy a félelmed bármily kicsiny is, szívedbõl kizárják Õt, A szeretet félelem nélkül való, Isten így adhat szép életet: gyümölcstermõt.
S, hogy hidd, hogy elég, ha az igened igen, s a nemed valóságosan is nem, Bölcsességedet az Úrtól várod, Õt féled, s lelkedben csalárdság nincsen.
S, hogy hidd, lehet örömed és vigadalmad az Isten adta kegyelemben, Maradhatsz mindig te, vele rendelkezhetsz, a neked adatott képességekben.

A lényeg, hogy szolgáld Õt - emberekre nem figyelve - imádságos lelkülettel,
Hûséggel mindhalálig Õt - s ezzel egyet jelentve -társadat is szeretettel.
(Péli József)

.

.



A szikla


Éjszaka volt. Az ember a kunyhójában aludt, mikor hirtelen fény töltötte be a szobát és megjelent Isten. Az Úr azt mondta neki, hogy el kell végeznie egy feladatot, és odavezette egy hatalmas sziklához, ami a kunyhóval szemközt volt.


Az Úr elmagyarázta az embernek, hogy a hatalmas sziklát teljes erejébõl kell tolnia. Így hát az ember ezt tette nap mint nap. Több éven keresztül reggeltõl estig küszködött a kõvel, nekifeszült a hátával, a vállával a nagy szikla hideg felszínének, és teljes erejébõl nyomta. Minden este kimerülve és fájó tagokkal tért vissza a kunyhójába. Úgy érezte, hogy az egész napja hiábavaló volt.

Ahogy az ember elbizonytalanodott, a Sátán elhatározta, hogy színre lép és gondolatot ültet el az ember agyában, hogy "Hosszú ideje napról napra kínlódsz azzal a sziklával és az mégsem mozdult meg." Sikerült azt a benyomást keltenie benne, hogy a feladat lehetetlen és felsült vele. Ez a gondolat teljesen elbizonytalanította és elcsüggesztette õt.

-Miért töröd magad ezért? - kérdezte a Sátán. -Felesleges annyi idõt rászánnod. Csak éppen, hogy told egy kicsit, az is elég lesz.

Ez volt az, amit az elcsüggedt ember is tervezett, de elhatározta, hogy elõtte imádságban az Úr elé viszi ezeket a zaklatott gondolatokat.

-Uram - mondta - hosszú ideje fáradozom és keményen szolgállak téged, minden erõmet latba vetve, ahogyan kérted. De még mostanra sem sikerült elérnem, hogy a kõ akárcsak egy fél millimétert is mozduljon. Mit csinálok rosszul? Miért nem tudom teljesíteni a feladatot?

Az Úr könyörületesen válaszolt:

- Barátom, én arra kértelek, hogy szolgálj engem, amit te elfogadtál. Azt mondtam, az a feladatod, hogy nyomd azt a követ teljes erõdbõl, amit meg is cselekedtél. Én egyszer sem mondtam neked, hogy azt el kell tolnod. Neked csak annyi volt a dolgod, hogy nyomd a sziklát. Most pedig hozzám jössz, mert úgy gondolod, hogy feleslegesen vesztegetted az idõdet és az erõdet. De ez igazán így van? Nézz csak magadra! A karod erõs és izmos, a hátad kigyúrt és barna, a kezeden bõrkeményedés van az állandó erõlködéstõl, a lábad masszív és kemény lett. Az ellenállás megerõsített és most sokkal többre vagy képes, mint eddig. Igaz, hogy nem mozdítottad meg a követ, de én csak azt kértem, hogy engedelmeskedj és nyomd azt teljes erõdbõl, hogy gyakorold a hitedet és bízz az én bölcsességemben. Ezt te meg is tetted. Most akkor, barátom, elmozdítom a követ.

Sokszor, mikor Isten szavát halljuk, hajlamosak vagyunk arra, hogy a saját eszünkkel próbáljuk megfejteni, mit is szeretne tõlünk. Pedig ilyenkor Isten csak engedelmességet akar és azt, hogy higgyünk Benne. Vagyis gyakorold a hitet, amely hegyeket mozdít el, de ne felejtsd, hogy Isten az, aki a hegyet elmozdítja.


www.astronet.hu/ezo-vilag/tanmesek/a-szikla-39418

.
Angyali útmutatás: a szolgálatról


Minden szándékodat irányítsd a következõ kérdés megválaszolására: "Hogyan tehetném jobbá a világot?", és a Vonzás törvénye automatikusan gondoskodik majd a szükségleteidrõl.

Azért húztad ezt a kártyát, mert spirituális szolgálatra hívtak gyógyítóként vagy tanítóként. Az a gondolat, hogy nyilvános spirituális munkát végezz, idegességet válthat ki. Mindenesetre ne aggódj - ennek az aggodalomnak nincs jelentõsége a szolgálatra való hajlandóságod szempontjából. Ez egyszerûen az ego küzdelme azért, hogy megszerezze az irányítást a félelmen keresztül. Ennek ellenszere, hogy felsõbb éned küldetésére koncentrálsz, amely az istenség szeretetteljes szolgálata.

Minden ügyfél vagy minden hallgató egy veled és a Teremtõvel. Ugyanazon az egy szereteten és lelken osztoztok. Spirituális munkád arról szól, hogy kapcsolatba lépsz azzal az egyetlen hatalmas forrással az univerzumban. Tehát míg az ego az "én-aggodalmakra" kíván koncentrálni - mint például "Mi van akkor, ha nem tudom megtenni" vagy "Mi van akkor, ha nem kedvelnek engem?" - . a felsõbb én teljes mértékben arra összpontosít, hogy szeretettel szolgáljon.


Felsõbb éned tökéletesen tisztánlátó, és az isteni gyógyító energiából merít. Ahhoz, hogy a felsõbb énedbõl kiindulva cselekedj, koncentrálj mások megáldására - ne pedig a lenyûgözésükre. Kezdj minden egyes foglalkozást vagy szemináriumot azzal, hogy megnyitod a szívedet, hogy minden érintettet szeress, és tedd fel a kérdést: "Hogyan tudok szolgálni?" Ezzel a felsõbb éned kezébe helyezed az irányítást.

Doreen Virtue

Facebook oldalunk: www.facebook.com/utmutatoaleleknek1/?fref=ts