TÉMA: Félelemrõl

A félelem egy olyan gondolatteremtõ energia, mely láthatatlanul dolgozik, sok esetben lappang a tudattalanban, és amikor lehetõsége van, akkor energiájával megnyilvánul. A félelem energiája ugyan olyan energia, mint a pozitív gondolkodás energiája, és hatással van életünkre!
Amitõl félünk, nagy eséllyel akár nagyon hamar bekövetkezik, csak az alkalomra vár.

Hogyan lehet védekezni a félelem ellen?

nagyon fontos dolog tudni, hogy semmi nem történik "véletlenül", minden a mi érdekünkben történik, a rossz is, nevelõ célzattal, útjelzõként. Késõbb fogunk csak rájönni arra, hogy mi mért történik velünk, így bölcsen fogadjunk el mindent! Mert mitõl félünk? Attól, hogy esetleg meghalunk? Úgyis meghalunk! Mindenki kivétel nélkül, de miután szellemünk örök életû, így csak "játékteret" váltunk, és végre visszamehetünk a szellemi barátaink közé, akiktõl nehéz volt megválnunk, leszületésünkkor. Ezt a gondolatot érdemes magunkévá tenni!

Ha istenhitünk töretlen, és bízunk a Teremtõ és szellemi segítõink bölcsességében, akkor rájövünk, hogy minden egy csodálatos terv szerint történik a mi érdekünkben. A földi kincs múlandó dolog, és semmit sem hoztunk és semmit sem viszünk magunkkal az anyagi világból, hiszen itt minden az enyészeté lesz.

Fogadjuk el, hogy az élet játék, és mi vagyunk benne a játékosok, valamint a rendezõ is, és pozitív gondolkodással a lehetõ legjobbra tudjuk alakítani életünket természetesen a karmikus- és életfeladataink szûk korlátai között! Ne akarjunk ellenkezni a karma hullámaival, hanem sodródjunk vele, és hozzunk ki belõle mindent, amit csak tudunk! Fogadjuk el azt az élethelyzetet, ahova születtünk, és annak a "játéknak" feleljünk meg! De ismerjük fel a helyzeteket! A legtöbb embernek az a baja, hogy nincs megelégedve a helyzetével, sorsával, és mindig többet akar. Ne akarjunk egyre többet, és többet! Élvezzük a Földön töltött idõ minden pillanatát! Emlékszem gyermekkori butaságaira, amit akkor nagy katasztrófáknak éltem meg, és ma szép emlékek, amelyeken sokszor jókat nevetek magamban!

Ha elvesztünk egy társat, akkor gondolhatunk arra is, hogy milyen jó neki, mert már szellemi testvéreivel van. Ha elveszítjük vagyonunkat, gondoljunk arra, hogy Istennek terve volt ezzel, és Õ akkor is gondoskodik rólunk, ha egyedül érezzük magunkat. Mindenen a Hit tud a legjobban átsegíteni! Az ÉLETJÁTÉKBAN törvényszerûen benne van a jó és a rossz, mert vannak, akik csak a szenvedés által képesek tanulni, de ha átlátjuk a szellemi- spirituális feladatokat, történéseket, akkor egyszerûbb és szebb az életünk.
--Seng--
(forrás: Angyalszárny)

Nagyon nehéz leküzdeni a félelmet, de bizok az én drága jézusomban Õ mindig ott van és segít:)

"A félelem csak akkor szûnik meg, ha megtesszük azt, amitõl félünk. "
(Judith Sills)

Félelem

A félelem az emberi gyengeség következménye. Mivel az emberek a gyengeségeiket csak úgy tudják megélni, ha szembekerülnek olyan helyzetekkel, amiben a gyengeségük elõtérbe kerül, és ezáltal a lélek képes attól megszabadulni, ha az ember teret enged annak, hogy a félelmével szembekerülhessen, vagyis nem menekül el a feladatától.

Minden olyan esemény, amely a lelket egy kicsit felrázza az addigi nyugalmából, akkor a lélekben egy olyan fordulat következik be, amiben a félelmét legyõzheti. Ez általában akkor szokott bekövetkezni az emberek esetében, amikor már nagyon biztosnak érzik magukat bizonyos eseményekben, élethelyzetekben.
A félelem az csak addig éli ki magát az ember lelkében, ameddig arra lehetõsége van, mert ha az ember ellenáll, nem ad a számára lehetõséget akkor messzire elkerüli. Bizonyos esetekben amikor már nem kell neki félnie semmitõl, akkor fog igazán örülni annak az élethelyzetnek, amiben a félelmén felülkerekedett és nem nyomorgassa többé.
(Imre Margit, 2009.01.08.)

Bízzatok mindenkor Isten végtelen jóságában, kegyelmében és irgalmasságában. Ha ti irgalmasok
lesztek, ha ti megbocsátotok, ha ti engesztelékenyek tudtok lenni, jusson eszetekbe a sokkal inkább az, hogy ami jó bennetek van, azt is mind Tõle kaptátok.

És akkor meglátjátok,
hogy Isten nem büntet, hanem megbocsát.
Nem üldöz, hanem az üldözöttnek védelmet, az
elfáradtnak pihenést, a keserûséggel sújtottnak
vigasztalást, a szenvedõnek enyhülést, a betegnek gyógyulást nyújt - ha azt hittel és
bizalommal Nála keresi, Tõle várja az ember.

A szeretet Istene a mi Megváltónkban teljességgel megmutatta magát, az már tõlünk
függ, hogy befogadjuk, és követjük e Õt.

Ne féljetek a megpróbáltatásoktól, a szenvedésektõl, mert velünk van az Úr, hogy ezt az elvadult rengeteget, a földi életet
Isten kertjévé tehessük.

Ha ráléptünk erre az útra, akkor amerre haladunk szét kell hintenünk a szeretet, a hit, az alázatosság és reménykedés magvacskáit
az emberek szívébe.
Áldjon meg benneteket, a mindenkit egyformán
szeretõ MENNYEI ATYA!

Gyetvai Gellért: A kétarcú félelem

Félünk. A visszatérõ rémálom, a sötét utcán hazafelé menet hátunk mögött felbukkanó férfi kopogó cipõjének a hangja, a betegségek fenyegetõ árnya, halál, háború, terrorizmus és ki tudja, mi minden jut még eszünkbe ennek kapcsán.

A félelem pozitív arca
Kevesen gondolnak arra, hogy a félelem nem csak negatív, hanem pozitív is lehet. A félelem mint érzés védõangyalunkká válhat. Jól ismert a mondás: Aki egyszer megégette magát, nem játszik a tûzzel. A közmondás szerint a félelem segít abban, hogy elkerüljünk bizonyos veszélyes helyzeteket. Mindez természetesen nemcsak a már átélt történésekre igaz. Az ember gondolkodó lény, fejlett asszociációs készséggel, ami lehetõvé teszi számára, hogy az át nem élt helyzeteket megítélje (veszélyességi szempontból többé-kevésbé helyesen). Hála ennek, nem kell mindenkinek leesni a létráról, hogy tudja, a létra veszélyes hely, amitõl jobb félni, vagy legalábbis tartani, és minél magasabbra megyünk, annál nagyobbat eshetünk. A félelem ebben az esetben tulajdonképpen nem más, mint védekezõ mechanizmus és ha nem lenne, megnézhetnénk magunkat.
E nélkül az élet ösvényén, mi emberek sorban szenvednénk az esetlegesen végzetes baleseteket.


Egy barátom kisfia csak felkapcsolt villany mellett tud elaludni. Ez a félelem másik arca. Veszélyes helyzetekben a félelem meggátolhatja a szabadulást, hátráltathat, cselekvõképtelenné tehet. Más esetben pedig - ahogy a villanyfénynél alvó gyerek példája is mutatja - a családi nyugalmat zavarhatja meg. A félelem másik arca tehát elrettentõ, veszélyes, zavaró. Ez az, amitõl inkább rossz emlékeink vannak. Nem szeretünk félni és ez így természetes.

Mit kezdhetünk a félelmeinkkel?
Az elsõ lépés szinte minden megoldási lehetõséghez, hogy képeseknek kell lennünk arra, hogy szembenézzünk velük, értékelni tudjuk félelmeinket. Valós veszélyben vagyunk, vagy csak érzéseink játszanak velünk? Hiszen míg egy diáknak, aki nem tanult a vizsgára, van mitõl félnie, addig otthon, a sötétben aligha van komoly esélyünk arra, hogy egy betörõ elénk ugrik a fürdõszobából és az életünkre tör. Ez persze nem jelenti azt, hogy ilyen egyszerûen ki lehet kerülni az érzést. Viszont sokat segít és gyakran megoldást is adhat, ha tudatosítjuk magunkban, hogy logikusan nincs mitõl félnünk. Egy biztos: elbagatellizálni semmiféleképpen sem szabad a dolgot, mivel míg a félelem nem kóros érzés, továbbfejlõdése már pszichiátriai probléma lehet.

A nagyobb "testvér" megjelenése
A kisfiú egyedül vette hazafelé az irányt. Nem volt jó napja, mert magára haragította az osztály egyik bandájának a vezetõjét. Még mindig azon járt az esze, hogy mit is tett, amikor a következõ saroknál felbukkant közvetlenül elõtte a feldühített bandavezér, három bandatag kíséretében. Félelem uralkodott el rajta és arra gondolt, hogy ebbõl a helyzetbõl bizony nincs menekvés...És ekkor felbukkant a hét évvel idõsebb báty... A fiú megnyugodva és magabiztosan nézett szembe támadóival... Ismerõs a helyzet? Mindannyian átéltük már ilyet valamilyen módon. Lehet, hogy egy barátunk, lehet, hogy egy szülõ húzott ki a bajból hasonló módon, más félelmetes helyzetbõl, egy biztos: egy biztonságot adó személy megjelenése elûzheti a félelmet. Ilyen személy lehet maga Isten. Sõt, talán maga Isten a legalkalmasabb személy a félelem elûzésére. Hiszen míg egy nagybácsi, egy erõsebb testvér, egy szülõ cselekvési lehetõsége korlátozott, addig Isten végtelen. Nincsenek idõi és térbeli korlátai, minden helyzetben cselekvõképes, ezáltal segítséget tud nyújtani. A Biblia számos félelmetes helyzetrõl számol be, ahol Isten nem várt, esetleg természetfeletti megoldással lépett közbe. Emberek tömegei tanulták meg ezeken a tapasztalatokon keresztül, hogy Isten miden helyzetben képes közbelépni, segíteni, helytállni. A félelem világában azt üzeni számunkra: Ne félj! Mert megváltottalak, neveden szólítottalak téged, enyém vagy (Ésa 43:1).