TÉMA: Életfeladatok

.

Ha úgy érzed, arra vagy hivatott, hogy adj a világnak, fényküldötti feladatokkal érkeztél a bolygóra. Hiperérzékeny vagy, ártatlanul szemléled a világban zajló eseményeket, és hiszel a szeretet erejében. Ugyanakkor fájdalmas tapasztalatokon mész keresztül, fõként emberi kapcsolatidban.

Küldetéstudattal rendelkezel, ám lehet, hogy még mindig nem tudod, hogyan is adhatnál többet a világnak. Hidd el, nem kell mindenkinek misztikusnak lennie. Sokan a kreativításuk által világítanak. Festenek, rajzolnak. Szeretetenergiákkal alkotnak dísztárgyakat, melegséget teremtenek otthonunkban. Mások a tánc szeretetével (vagy más mozgásformával) segítenek abban, hogy oldódjanak blokkjaink és önmagunk legyünk. Néhányan a megszerzett tudástöbbletet, vagy tapasztalataikat osszák meg velünk, akár szóban, akár sorokba szedve, papírra vetve.
Vannak, akik példával járnak elõttünk, hogyan tudjuk visszaszerezni elveszett nõiességünket/férfiasságunkat, míg mások testi vagy lelki gyógyítás egyedi technikáival rendelkeznek.

Vannak, akik szeretetüket ételekbe fõzik, és abban segítenek, hogy sokáig meg tudd õrizni test-ruhád egészségét. Míg mások az élethez való hozzáállásukkal mutatnak példát.

Mindenki útja egyedi és utánozhatatlan. Onnan tudhatod, hogy az utadon vagy, hogy örömmel, alázattal és szeretettel végzed választott hivtásod. Sokféleképpen lehet fényt vinni emberek életébe. De elsõként arra van szükség, hogy a fáklyát gyújtsd meg magadban, és nemsokára messzire világít majd...

Mohácsi Viktória (elozoeletek.blogspot.hu)

.


Hogyan ismerem fel életem értelmét?



Meghatározott céllal és feladattal születtem a Földre. Beteljesülést csak akkor érhetek el, ha életfeladatomat felismerem, elfogadom, és eleget teszek neki.

Életem értelmét úgy ismerhetem fel, ha a következõ kérdéseket megválaszolom:


- Hová állított engem az élet és miért?
- Milyen korszakba születtem bele és miért?
- Mely országba születtem és miért?
- Milyen családba születtem és miért?
- Milyen barátokkal hozott össze az élet?
- Milyen körülmények között élek és miért?
- Milyen körülmények között kellene élnem?
- Mit tegyek, hogy ezt elérjem?
- Milyen krízisek - nehézségek közé sodort az élet?
- Hogyan "korrepetál" engem a sors: tanítások, betegségek, szenvedés, sorscsapás?
- Mi az igazi problémám?
- Mit akar általa megteremteni az élet?
Mi az értelme?
- Milyen felismerésekre jutottam általa?
- Milyen következtetéseket vontam le belõle?
Milyen következtetéseket kellene levonnom?
- Hogyan tudom a pillanatot értelmesen betölteni?
Hogy legyõzzem múltam?
Hogy optimálisan megformáljam a jelent?
Hogy a jövõben a ,kívánt végállapotot" elérjem?
- Mi az álmom?
Milyen szerepet játszanék el szívesen az életben?
Milyen helyzetben érezném magam legjobban?
- Milyen a "kívánság-önéletrajzom"?
- Mit kell tennem, hogy életembõl mestermû legyen?
Mit tenne egy mester - Buddha, Jézus - az én helyzetemben?
- Tulajdonképpen mi akadályoz meg abban, hogy ugyanezt tegyem?
Mikor állok készen arra, hogy azt tegyem, ami szükséges?

Fejlõdni csak akkor tud az ember, ha valamely cél felé tart.
Probléma esetén ez a megoldás.
Kívánság esetén ez a beteljesülés.
Az élet esetében ez az élet értelme!

Mi az én igazi hivatásom?

Meghatározott szándékkal születtem erre a világra. Beteljesülést csak akkor találok, ha elhivatottságomat Felismerem, elfogadom és elvégzem. A hivatásnak olyasvalaminek kellene lennie, amiért az ember él, nem pedig amibõl él!
Senki nem végezheti eredményesen hivatását, ha nem szereti a munkáját, ha a hivatás és az elhivatottság nem egy és ugyanaz, ha nem az önmegvalósítást szolgálja és nem közhasznú.
Aki a szellemi útra lép, annak elsõsorban birtokba kell vennie és értelmesen fel kell használnia mindazt, amit már elért.

Elsõ lépésként a következõ kérdéseket kell feltennie magának:


- Miben vagyok különösen jó?
Milyen képességekkel, tehetséggel és erõkkel rendelkezem?
Ahol az adottságom, ott a feladatom.
- Mi szerez nekem különösen nagy örömet?
Mi a hobbim? Mi a kívánságom?
Mit szeretnék egész nap csinálni?
Mi lelkesít?
Milyen végzettségem van?
Milyen végzettséget kellene még megszereznem?
Milyen kríziseket, nehézségeket, leckéket rótt ki rám az élet?
Melyek azok a nézetek, melyek korlátoznak és melyektõl meg kellene szabadulnom?
- Milyen lehetõségeket kínál az élet, hogy ezt megtegyem?
Melyeket kínált eddig - ebben a pillanatban - a jövõben?
- Hová állított az élet?
Hogyan tudnék ezen a helyen még jobban helyt állni?
Mit kellene tanulnom vagy elfelejtenem?
- Ha újra kezdeném az életem, mit tennék másként?
- Mi a vágyálmom?
Mestermû-e az életem?
- Milyen következtetéseket lehet ebbõl levonni?
Hasonló helyzetben lévõ legjobb barátomnak mit tanácsolnék?
- Mi akadályoz meg valójában abban, hogy ezt tegyem?
Mikor állok készen, hogy megtegyem, ami szükséges?

Tedd magad életed királyává!
Játszd el életed fõszerepét!!!

Életed egyszerû és egyedülálló dallam, melyet te magad játszol az élet hangszerén. Anyád, apád, testvéreid és barátaid valamennyien saját dallamukat próbálják eljátszani a te életed hangszerén. Ám ez a te életed, amiért te vagy felelõs. Teljesen mindegy, milyen dallamot játszol vagy engedsz játszani rajta, a következményeket egyedül és kizárólag te viseled.
Fogj hát hozzá, hogy meghatározd életed egyszeri és megismételhetetlen dallamát. Ha egyszer netán hamis hangot ütsz meg, gondolj arra, hogy egyetlen ember sincs, aki hibátlanul játszana. Ám tanulj a hibádból, hogy dallamod egyre tisztábban csengjen, az a dallam, amely neked egészséget, szeretetet, harmóniát és örömet szerez.

(Kurt Tepperwein)


Facebook oldalunk: www.facebook.com/utmutatoaleleknek1/?fref=ts
elozoeletek.blogspot.com/2013/07/hogyan-...eletem-ertelmet.html

.

7 JEL, HOGY AZ UTAMON VAGYOK


Mielõtt leszületünk, megtervezzük az életünket. Nem azt,hogy mit kell megtanulnunk, mert mint az Univerzum része, mindent tudunk.

De akkor miért születünk le? Miért élünk itt a Földön?

A tapasztalás miatt. Pont úgy, mint amikor az egyetemen megtanítják az orvosoknak, hogyan kell mûteni, majd a kórházban meg is tapasztalja. Milyen a mûtét, milyen érzés, melyik mozdulat mit hoz. Ezt tapasztalja meg az orvos a mûtõsben, és mi, amikor leszületünk ugyanígy kell tapasztalnunk az elméleti tudásunkat. Milyen érzéseink keletkeznek itt a Földön, hogyan kell egy-egy helyzethez viszonyulni, milyen gondolataink támadnak, azokat hogyan tudjuk kordában tartani. Ez a tapasztalás.

Tehát mielõtt leszületünk, megtervezzük az életünket, megtervezzük a megtapasztalandó érzéseket, gondolatokat. Ez az út maga. Ezt kell bejárnunk. Ahogy ez megtörténik, átléphetünk ebbõl az életbõl a köztes létbe, majd mehetünk tovább utunkon.
Akkor honnan tudhatjuk, hogy az utunkat járjuk be, és teljesítjük a feladatunkat, amit erre az életre vállaltunk? Erre vannak nagyon egyértelmû jelek:


1. Boldognak és megelégedettnek, békésnek érezzük magunkat.

2. Azt csináljuk, amiben jól érezzük magunkat, amit szinte nem is kell tanulnunk, magától megy, és szívvel-lélekkel végezzük.

3. Ha vannak is nehézségek, azokat könnyen megoldjuk, nem is érezzük problémának, gondnak, és úgy érezzük, az élet szinte elénk tesz minden lehetõséget, mellyel bármit megoldhatunk.

4. Minden szinten kielégítõnek érezzük az életünket, mind lelki, mind szellemi, mind fizikai szinten. Vagyis olyan munkát végzünk, amit nem is érzünk munkának, elegendõ fizetséget kapunk érte, érzésileg, vagyis a lelkünknek jó, és a szellemünket is kielégíti.

5. Párkapcsolatunkban jól érezzük magunkat, minden szinten, boldogok vagyunk, még ha apró nézeteltérések is vannak, de nem kell megalkudnunk saját magunkkal a kapcsolatért.

6. Gyermekünkkel, szüleinkkel megoldott a kapcsolatunk, nincsenek õszintétlenségek, feszültségek.

7. Szellemünk kielégül, spirituális fejlõdésünket nem akadályozza semmi. Pl.: ha szeretnénk valamit tanulni, szinte azonnal elénk kerül egy tanfolyam, vagy egy mester, aki tanít, vagy egy könyv.
Ha ezek a kritériumok nagyjából megvannak, akkor tudhatjuk, hogy benne vagyunk a flowban, tudjuk, hogy az utunkon vagyunk.

Samu-Erdélyi Erzsébet

Forrás: lelekmagazin.hu/7-jel-hogy-az-utamon-vagyok-2/

elozoeletek.blogspot.com/2017/02/7-jel-h...z-utamon-vagyok.html

.


Az életfeladatunk


Elgondolkodtál e már rajta Kedves Olvasó, hogy mi az életed értelme? Mi a legfõbb célod az életben? Rendelkezel e egyáltalán egy jól meghatározott, kitûzött céllal?

Hogyan telnek a hétköznapjaid? Hogyan érzed magad a mindennapokban? Jó érzésekkel kelsz fel reggel, ha csörög az órád, vagy csak kényszerbõl?

Hogy érzed: egy taposómalom, egy mókuskerék az életed, vagy van egy nagy cél, ami mozgatja a mindennapjaidat, ami felé haladsz kitartóan, következetesen, és ami motivál?

Úgy érzed, kielégít Téged, hogy minden nap ledolgozod a munkaidõt, vagy esetleg felmerült már Benned az érzés, hogy valami másra, többre vágysz?

Érzitek a különbséget a két kérdés között:

Mi a munkád? Mi a foglalkozásod? - Mi az életfeladatod? Mi a küldetésed?

Én hiszem, hogy akkor nyer értelmet az életünk (legalábbis az egyik része), ha rátalálunk a küldetésünkre. Hisz mi értelme lenne a dolgos hétköznapoknak, ha nem azt a feladatot végezzük, ami örömmel tölt el.

A céltalan, vágyak, álmok nélküli élet egyenlõ a halálos síroddal. Ha eltemeted az álmaidat, az olyan mintha eltemetnéd magad élve.

Mindig is irigyeltem azokat az embereket, akik már gyerekkorukban pontosan meg tudták mondani mit akarnak tanulni, és milyen pályát akarnak választani, és ezért céltudatosan tenni is tudtak. Fõleg ha ez egy olyan munka volt, amit utána egész életükben lelkesen, örömmel végeztek. Irigyeltem azokat az osztálytársaimat, akik iskola után olyan különórára, foglalkozásra jártak, amit úgy igazán lelkesen akartak. Õk maguk akarták, belülrõl, nem pedig a szüleik erõltették rájuk talán a saját meg nem valósított álmaikat.

Sokan nem találunk rá ilyen könnyen az életfeladatunkra és sok mindent ki kell próbálni, hogy rátaláljunk a helyes útra. Én úgy gondolom, azonban muszáj próbálkoznunk, mert csak így tudhatjuk meg mire vagyunk képesek. Hiszem, hogy megéri nyitogatni a kapukat, próbálgatni a tevékenységeket, amelyeket szívesen végzünk, amiket ha csinálunk, csak úgy repül az idõ, és észre sem vesszük az idõ múlását. Én hiszem, hogy igazán sikeres csak az lehet a munkájában, aki minden erejét, energiáját, idejét rá tudja szánni annak, amit csinál. Amiért képes áldozatokat hozni, ami olyan örömet okoz neki, hogy nem munkának érzi, hanem hobbinak, kikapcsolódásnak.

Kedves Olvasók, nem az lenne a legfontosabb, hogy motivált, jó szakemberekkel legyünk körbevéve? Olyan szakemberekkel, akik lelkes elkötelezettséggel, szenvedéllyel végzik a munkájukat, akik neki tudják szentelni az életüket, annak, amit csinálnak?

Gondoljatok bele, milyen szakember az, akinek egyetlen motivációja a pénz? Vagy aki, csak azért hajtja végre az utasításokat, mert megmondták neki mit kell csinálnia? Ugyan mi motiválhatna egy olyan embert, aki más célját valósítja meg? Miért nem valósítod meg inkább a sajátodat? Ha már úgyis dolgozni kell, miért nem dolgozol inkább azon, hogy a saját célodat valósítsd meg, hogy Önmagadat valósítsd meg?

Kérlek Kedves Olvasó válaszolj õszintén: Te szívvel-lélekkel végzed a munkádat? Örömmel kelsz fel reggelente, és alig várod, hogy végezd a sok rád váró feladatot? Elragad, fogva tart a munkád? Nem veszed észre az idõ múlását? Boldoggá tesz, amit csinálsz? Ha igen, akkor Te már jó helyen vagy!

Ha nem, akkor arra biztatlak, keresd meg mi a Te küldetésed! Miért törõdnél bele, hogy csak túléld a dolgos hétköznapokat? Ugye egyetértetek velem abban, hogy nem mindegy, hogyan, milyen minõségben éljük az életünket. Nem mindegy, hogy Éljük vagy csak Túléljük a napokat, az életünket!

Kedves Olvasó Te valóban Élsz, vagy csak Túlélsz? Téged éltetnek a vágyaid, a céljaid, vagy eltemetted õket?

Hosszú évekig én sem akartam megérteni, tudatosítani magamban, hogy vajon miért kerülök olyan sok akadály elé a munkám során. Miért érzem olyan gyakran, hogy kudarcot vallottam, miért stresszelnek a hétköznapok, sõt már a hétvégék is, ha csak belegondoltam, hogy hétfõn újra kezdõdik minden elölrõl. Miért éreztem sokszor azt, hogy jobban szeretek aludni, mint tevékenykedni, mint élni. Nagyon sok buktató kellett ahhoz, hogy végre ráébredjek, és belássam, hogy azért ilyen göröngyös ez az út, ez a munka, mert nem jó helyen vagyok. Nem azt csinálom, ami az én feladatom, az én küldetésem.

Kipróbáltam sok minden mást, mire egyszer rátaláltam arra, amit úgy igazán magaménak éreztem. Tudtam, hogy ez az, amit csinálnom kell, ami iránt erõs késztetést érzek, ami hajtott elõre, és alig vártam a reggeleket, hogy felkelhessek és dolgozhassak. Este pedig alig akartam abbahagyni. Igen, azt éreztem, hogy itt már jó helyen vagyok, végre megérkeztem, oda ahova meg kellett érkeznem.

Hogy mi az életünk értelme, célja?

Sokan, sokféleképpen megválaszolták már ezt a kérdést. Számomra a legszebb, legsokatmondóbb válasz, egyik kedvenc spirituális tanítómtól származik:

"Hogy elérj oda, ahonnan már nem akarsz megint máshova eljutni."

(Dr.Wayne Wyer)

Kedves Olvasó, Te megérkeztél már oda? Vagy talán még el sem indultál?


Forrás: www.geleianett.hu/2016/02/05/az-eletfeladatunk/


elozoeletek.blogspot.com/2016/04/az-eletfeladatunk.html

.


Valóban megtaláltam az utam?


Ezt a kérdést azt hiszem, mindannyian feltesszük magunkban, ha valóban az igaz utat akarjuk járni. Az, hogy járok egy úton, az még nem is olyan biztos, hogy az, az én utam. Lehet, hogy nagyon ígéretesnek látszik, kellemes a környezet, de azt is figyelembe kell vennem, hogy valóban ezt akarja az Isten velem?

Ezek mind csak kérdések, de ha figyelünk a lelkünkben megszólaló belsõ hangunkra, a lelkiismeretünkre, akkor az jelezni fog nekünk, hogy valami nincs rendbe velem.
Ugyanis az ember nagyon sokszor hajlandó magát olyan állapotba helyezni, hogy az neki mennyire jó és biztosan az Isten is ezt akarja neki. Még alá is tudja támasztani, olyan érvekkel, hogy ezt valóban az Isten akarta az õ számára.
Ez rendben is lenne, de a lelkiismerete, azt, ha idõnként meghallja, ha el nem hallgattatja, akkor idõben fel fogja ismerni, hogy helyesen cselekedett-e abban a szituációban, amiben éppen fontos döntést kellett meghoznia.

Az emberek elõtt mindig két út áll, mindig elágazik az út, ahogyan a képen is látható. hogy vannak az életünkben irányt mutató táblák, és csak rajtunk múlik, minden alkalommal, hogy melyik irányt válasszuk. Lehet választani a jót és a kevésbé jót. Tudatosan írtam kevésbé jónak, mert a helytelen döntés sem "rossz" mert abból is lehet tanulni, ha felfedezzük benne a ránk vonatkozó részeket.

A földi élet már csak ilyen, hogy tele van útjelzõ táblákkal, és csak az ember éberségén múlik, hogy melyiket válassza, melyiken akar haladni, melyik az, ami az õ feladataihoz kapcsolódnak.

Mindezeket csak akkor lehet észrevenni, ha nem önmagunkkal vagyunk elfoglalva, hanem arra figyelünk, hogy mi az, amit az életemben ki kell javítanom, mi az, amit meg kell változtatnom magam körül, hogy az életfeladatom kirajzolódjon elõttem és, hogy azt fel is tudjam ismerni, hogy az, az enyém, nekem van vele dolgom nem háríthatom át másokra, mert azt én hoztam le, mint életfeladatot az Isten kegyelmébõl a magam számára, a hibáim kijavítására

Mindezeket csak, mint útjelzõként szerettem volna elmondani nektek, de ez nem jelenti azt, hogy nincs más út, nincs jobb annál, amit éppen most járok. Csak az ember nyitottságán múlik, hogy felismeri-e azt az élethelyzetet, amiben a még jobb "Út" rejtõzik.
(Szeretettel: Imre Margit 2009.)

.


Miért jelennek meg az életedben az emberek?


Az emberek egy okra, idõszakra vagy egy életre kerülnek az utadba.
Ha tudod, melyikrõl van szó, tudni fogod, mit tegyél az illetõvel.


Ha valaki egy OKRA jelenik meg életedben, akkor általában egy általad kinyilvánított szükségletnek felel meg.

Azért jöttek, hogy átsegítsenek a nehézségen...
Hogy útmutatást, segítséget nyújtsanak...
Hogy fizikailag, érzelmileg vagy spirituálisan támogassanak...
Talán úgy tûnik, Isten küldte õket - és úgy is van.
Azért vannak itt, mert szükséged van rá, hogy itt legyenek.

Azután anélkül, hogy valami rosszat tennél, vagy egy alkalmatlan pillanatban ez az ember olyat mond vagy tesz, ami kapcsolatotoknak véget vet.
Néha meghalnak...
Néha továbbállnak...
Néha valamihez hûen arra kényszerítenek, hogy állást foglalj...
Fel kell ismernünk azt, hogy szükségleteink kielégültek, vagy vágyaink beteljesültek...
Az õ munkájuk elvégeztetett.
Imád, melyet az égbe küldtél, megválaszoltatott és most ideje tovább lépni.

Néhányan egy IDÕSZAKRA lépnek életedbe.

Mert eljött a te idõd, hogy megossz, növekedj vagy tanulj.
Õk békét hoznak vagy megnevettetnek.
Talán olyasmire tanítanak, amit még sosem csináltál.
Általában hihetetlen mennyiségû örömet adnak neked.
Hidd el, ez igaz! De csak egy idõszakra.

Az ÉLETRE SZÓLÓ kapcsolatok életre szóló leckékre tanítanak.

Olyan dolgokra, melyekre építened kell, hogy szilárd érzelmi alapod legyen.
Az a feladatod, hogy elfogadd a leckéket, szeresd az illetõt és a megtanultakat felhasználd életed minden más kapcsolatára.
Azt mondják, a szerelem vak, de a barátság látnoki képességû.
Köszönöm, hogy életem része vagy...
Akár egy ok, egy idõszak vagy egy életre szóló vagy.

A szerzõ sajnos ismeretlen, de hálás köszönet neki a bölcsességért.

inspiralo-uzenet.blogspot.com/search/lab...3%A1pl%C3%A1l%C3%A9k