TÉMA: Jézus, mint Út az életemben

.


"Az élet nem egyenes, jól belátható folyosó, melyen felszabadultan, akadálytalanul vonulhatunk végig, hanem ösvények labirintusa, melyen át hosszan tartó és bajos kutatással kell meglelni az utat, s eközben idõrõl idõre zsákutcába jutunk. Ám ha van hitünk, mindig megnyílik elõttünk egy ajtó - talán nem pont az, amelyikre mi számítottunk, de mindenképpen olyan, mely mögött a helyes út vár ránk."

.


Jézus, mint Út az életemben


A mindennapi élet nehézségei az embereket hamar eltántorítja attól a gondolkodástól, amit esetleg elõzõleg már nagyon magáénak hitt az ember. Én mint egy kis porszem a földi világban bizony nagyon sokszor megküzdök a hétköznapi élet nehézségeivel és az abból származó feladatokkal, amik nagyon nehezek az életemben, ha nem vagyok eléggé figyelmes.

Ez mindig akkor szokott bekövetkezni nálam, amikor egy kicsit "ellazítom magamat" vagyis nem törõdöm eléggé az Istennel való szoros kapcsolatom fenntartásával. Ugyanis, mi földi emberek hamar elfeledjük azt, hogy nekünk van gondviselõnk. Jézus Krisztus az, Aki a mindennapi életünkben ellát minden jóval, amire szükségünk van a földi életünk során.
Ezt mi földi emberek néha figyelmen kívül hagyjuk és akkor következik be az, az esemény, hogy mi akarjuk megoldani a földi életünk fontosnak ítélt feladatait. Pedig ha az Istenre figyelünk és nem "lazítunk" akkor bizony az égi segítõk sugallatait figyelembe vesszük és akkor minden cselekedetünk, és az egész életünk sikeres lehet, mármint úgy sikeres, hogy felfigyelünk az Isten által küldött segítségre, ami megkönnyíti a földi élet feladatait.
Ha minden esetben képesek lennénk így élni, akkor kevesebb lenne a félreértés is az emberek között, ami békességesebb földi életet jelentene a számunkra.

Én személy szerint még bevallom nektek nagyon sokszor eltévesztem az irányt mármint, hogy állandóan képes legyek a szoros kapcsolatot fenntartani az Isten által küldött segítséggel. Így bizony sokszor csak botorkálok az úton, de minden erõmmel arra törekszem, hogy mihamarabb helyrehozzam azt a hibámat, amit elkövettem. És a helyes önismeret gyakorlásával tudjam magamat kontrolálni.

(Imre Margit)

.




Részlet P.né Olga könyvébõl...


Olga egy nagyon kedves ismerõsöm, sõt nem is csak ismerõsöm, hanem közösségi társam, mert évekig jártunk egy közösségbe. Nagyon sokat vagyunk még jelenleg is együtt, ismerjük egymás gondolatait és cselekedeteit.
Nagyon sokszor mesélt a megélt szellemi dolgairól, ami nagyon valóságosak és hitelesek is.
Az itt idézett írás is egy részlet a megélt "csodáiról", Isteni segítségeirõl.
Ez az eset már nagyon régen történt, még azt hiszem a 90-es évek végen, amikor egy buszos zarándok utazáson vett részt, ami Bp-rõl indult és Medjugorjébe mentek.


"Még ott voltunk a tenger partján mikor észrevettük, hogy a két sofõrt már délelõtt óta nem láttuk. Egy idõ múlva, mikor elõjöttek, megkérdeztük tõlük, hol voltak? Elmesélték nem mertek szólni, nehogy pánikot keltsenek.

""Magukat az angyalok hozták ide, mert mikor felfele jöttünk elromlott a fék azt javítottuk mostanáig.""

És azt is állították, hogy idáig nem hittek, de most már hisznek.
Mi teljesen kiakadtunk, és hálásak voltunk, az angyaloknak, hogy ennyire segítettek nekünk."


Számomra is nagyon tanulságos eset, mert az a két buszsofõr is tanúja, sõt részese volt ezeknek az eseményeknek.
Isten mindenkit úgy "érint" meg, ahogyan az neki a legmegfelelõbb, hogy tudjanak hinni Isten segítségében.
Nagyon sok ilyen és ehhez hasonló eset történik az emberek életében, csak sokan elmennek mellette, és azt mondják, hogy "véletlen volt, vagy szerencsém volt". de arra nem gondolnak, hogy az Isteni segítség mindig velünk van.

Kívánom, hogy mindenki tapasztalja meg az ilyen és ehhez hasonló "Isteni segítségeket" az életében, és váljon igaz hitté a megélt tapasztalat.

Imre Margit

.

Együtt az úton


Hosszú idõ óta vándorolsz. Lépkedsz életed útján, sokszor magányosan, egyedül. Emberek jönnek szembe, majd tovább haladnak.

Néha megállunk egy-egy pillanatra, és azt szeretnénk, ha útjaink együtt folytatódnának tovább.
Egyre bölcsebb, tapasztaltabb leszel és észreveszed, hogy Rajtad kívül egyetlen ember sem lépked az úton. Hiszen ez a Te utad.

Minden ember saját ösvényét járja be, azonban útjaink gyakran találkoznak.
Amikor megszületünk, szüleink és testvéreink útja jó darabig a mienk mellett halad, majd késõbb kisebb-nagyobb idõre elkanyarog mellõlünk.

Emberek jönnek-mennek, vannak, akik csak keresztül száguldanak életünkön. Azonban vannak olyanok is, akik útja párhuzamosan fut a miénkkel. Még ha néha-néha elkanyarodunk is, tévútra visszük magunkat, a sors mindig megtalálja a lehetõséget, hogy visszatereljen bennünket egymás mellé. Akkor is, ha errõl nem akarunk tudomást venni. Egyszer csak ráeszmélünk, hogy ezek a legfontosabb találkozások, és réges-régen, még odafent köttettek. Ott, akkor esküt tettünk egymásnak, hogy útjaink párhuzamosan haladnak majd.

Ha megállunk életünk játszóterén, számtalan utat látunk a sajátunk mellett. Néhányan elkanyarodnak, visszafordulnak, keresztezik életünket, de mindig van egy, akié mellettünk a végtelenbe nyúlik. Egyek vagyunk, de külön úton, külön testben. Ugyanakkor tudjuk, hogy útjaink a végtelenben találkoznak. Addig is egymás mellett haladunk, szorosan fogva egymás kezét.

forrás: Guzsik-Mohácsi Viktória (elozoeletek.blogspot.hu)

.

.


Utak


"- Képzeld azt, hogy teljes sötétségben kell autóznod több száz kilométert egy szerpentines, éles kanyarokkal tûzdelt hegyi úton. De nincs világításod. Félelmetes!
- S, most kapcsold be a kocsi reflektorait. Csak pár száz métert világítanak be, mégis képes vagy megtenni az utat, baleset és félelem nélkül. Hiszem mindig elegendõ, ha csak az éppen elõtted álló távot látod.

Az élet ugyanígy bontakozik ki elõttünk. Ha bízunk benne, hogy a következõ, és aztán az azt követõ 200 métert is meglátjuk, amikor eljön az ideje, az élet magától alakul. Végül pedig célhoz érünk és biztosan megkapjuk azt, amit akartunk, hiszen ezt akarjuk.

- Tehát, tedd meg az elsõ lépést.
Képzeld el, mit szeretnél elérni, képzeljed el, hogy a célt már el is érted.
Élj úgy, változtassad meg ennek megfelelõen az életedet. Felelj meg a célodnak, nem a mának és nem a hozzá vezetõ útnak. Gondolataiddal képes vagy bármit megálmodni (vizualizálni), hiszen minden, amit ember valaha is megteremtett egyetlen aprócska gondolatként indult."

(szerzõje ismeretlen)