Különbség az -
õskeresztény hitgyógyítók
és a lélekgyógyítók között
Nagyon sok ember nem tudja, mi az alapvetõ különbség a lélekgyógyítók és az õskeresztény hitgyógyítók között, ezért ezt az alábbiakban összefoglaljuk.
Az öröklétben az Istenben élõ lények egy erõbõl, az élet forrásából merítenek, amely nem más, mint maga Isten, a Mindenség ereje. Isten a puszta létben az egyetlen és központi forrás.
Azt az erõt, mely földi életünk fenntartásához szükséges, szintén Istentõl kapjuk, de fontos, hogy ebbõl az isteni forrásból csak a lelkünk tisztaságának mértékében meríthetünk. Lelkünk mélyebb tisztulását viszont egyedül Istennel és az Õ törvényein alapuló élettel érhetjük el.
Minden egyes negatív gondolattal pl. olyan adóállomásra hangolódunk, amely megegyezik gondolataink tartalmával.
Ebbõl adódik, hogy az ember sokféle, egymástól eltérõ adóállomásra hangolódhat, és így sokféle forrásból meríthet.
Ha a test gyógyulása Isten szellemétõl származott, akkor ez csak a lélek tisztulásával történhetett, amelyhez viszont a gyógyulást keresõ is hozzájárult azáltal, hogy felismerte és megbánta vétkeit.
Ez az igazi gyógyulás, a teljes gyógyulás, a lélek gyógyulása, amelynek következtében lehetõség nyílik a test gyógyulására is. Ebben a folyamatban az õskeresztény hitgyógyító fivér vagy nõvér önzetlen imájával segíthet a gyógyulását keresõnek. Bekapcsolódik az egészség áramlatába, Istenre hangolódik imájával, és azt kéri, hogy legyen meg Isten akarata.
A teljes gyógyulás az õskeresztény hitgyógyító nélkül is bekövetkezhet, hiszen a krisztusi erõ, a belsõ orvos és gyógyító jelen van minden egyes emberben.
Ha azonban hiányzik a tiszta forrásra, Istenre való irányulás, akkor megtörténhet, hogy olyan energiák lépnek közbe, amelyek nem Istentõl, a Teremtõtõl, az isteni forrásból származnak.
Az a gyógyulásra szoruló, aki lélekgyógyítóhoz fordul segítségért, kevés esetben tudja, hogy mikor milyen erõk, milyen forrásból erednek. Elõfordulhat, hogy a krisztusi erõ hat. De az is lehet, hogy a lélekgyógyító egy, már elhunyt lélekgyógyító eszköze, vagy egykori orvosé, esetleg valamilyen nem keresztény (pl. buddhista, hindu) egykori gyógyítóé, de jöhetnek energiasugarak más egykori lelkektõl is.
Minden õskeresztény hitgyógyító, aki azt állítja magáról, hogy meggyógyított egy embert a Szellem segítségével, az szélhámos. De az a lélekgyógyító is szélhámos, aki azt állítja magáról, hogy szellemi erõvel gyógyított bárhonnan is származzon ez az erõ.
Jézus Krisztus sohasem kérkedik a sikerekkel.
Vagyis az õskeresztény hitgyógyító nem más, mint maga Jézus Krisztus csatornája. Jézus Krisztus egykor úgy gyógyított, ahogy késõbb apostolai és tanítványai által is gyógyított:
"A hited segített rajtad, menj, és többé ne vétkezz!"
Az õskeresztény hitgyógyítók Jézus Krisztus tanítását követik. Imáikkal segítik a gyógyulásra szorulót, aki ebben a folyamatban aktívan részt vesz: önvizsgálatot végez, a felismert hibáit, vagyis bûneit megbánja, és többé nem vétkezik.
Ezáltal egyre jobban megnyílik a gyógyító életerõnek, Istennek, meggyógyul a lelke, ami azután a testre is pozitívan hat.
Tehát nagy különbség lehet a lélekgyógyító és az õskeresztény hitgyógyító között.
(forrás: Weltweites)