.
Megtörtént égi események
2010.07.29.
Írta: Imre Margit
A mai napon nagyon sok esemény történt velem. Elõször is csak úgy, minden külön megbeszélés vagy akarat nélkül felvettem egy könyvet olvasni délelõtt.
A könyv nem is annyira könyv, csak az általam az internetrõl lementett sok-sok oldalas írás, amit mindig besínezek, hogy ne csússzanak szét.
Az olvasás közben nagyon jó érzések járták át a lelkemet és rájöttem, hogy nagyon jó választás volt, mert ez a téma engem mindig nagyon érdekelt, csak nem volt róla bõvebb információm. A könyv címe: A földalatti városok titkai, Atlantisz és Lemúria.
Számomra ezek az írások lebilincselõek voltak, mert olyan nagyszerû tanítást kaptam általa, amit még soha. Nekem ezek az írások azt jelentették, hogy felismertem benne magamat, vagyis átéltem azokat az eseményeket lélekszinten, amit olvastam. Csodálatos volt. Megértettem, hogy nem csak nálunk van élet a Földön, hanem nagyon sok dimenzióban élnek emberek. Vagyis ez a küldetés, amit a Földön végzek, csak annak töredéke tudásban, ami a valóságban lehetséges egy ember számára.
A mai földi emberiség nagyon alacsony szinten van lelki szempontból, ami nagyon hátrányos a számunkra. Itt ugyanis a fejlõdés nem olyan jellegû, mint más civilizációk érnek el azonos idõben. Nekünk csak annyi adatott meg, hogy felismerjük azt, hogy van más élet is a földön, nem csak a miénk, de ettõl még nem leszünk képesek olyan emberi életet élni, ahol természetes az emberek számára az, hogy mindennapjukat úgy élik le, hogy nem azt kell nekik nézni, hogy mit tettek rosszul, hanem csak szépen és nyugodtan, békében élik le a mindennapjaikat, szeretetben, de nem olyan szeretetben mint amiben mi élünk, hanem valódi, tettetés nélküli, igaz belsõ szeretettel.
Ezek az írások elolvasása után egy kicsit lepihentem aludni. (kb.35-40 perc lehetett).Amikor becsuktam a szememet, hogy aludjak, akkor láttam egy gyönyörû kék égboltot és láttam lefelé haladni egy színes gömböt, ahogyan haladt lefelé egyre nagyobb volt, amikor fölém ért akkor szinte szétterült. Olyan volt, mint egy szivárvány szinû nagy virág, ami teljesen rám írányítódott. Tovább semmire nem emlékezem, vagy elaludtam vagy sem, nem tudom.
Ezután történt velem valami, ami nem mindennapi esemény. Nemsokára arra felébredtem kb, félóra múlva és azt vettem észre, hogy fáj a hasam, jobb oldalt alul, úgy a szakrális vagy hasi csakra irányában csak jobbra.
A fájdalom nagyon érdekes volt, mert ébredeztem, de tudtam, hogy mi történt velem, azt éreztem, mintha egy kerek vágást végeztek volna rajtam belülrõl kb 3-4 cm átmérõjût. És a fájdalmat akkor éreztem szakaszosan, mintha varrták volna a sebet, vagy azt a helyet, Tudomásom szerint nem volt ott semmiféle betegségem amirõl tudtam volna, de lehet, hogy az égi segítõk, gyógyítók azok látták, hogy ott van valami rendellenesség. A fájdalmamat úgy csillapították, amíg az a varrásszerû fájdalmat éreztem, hogy valaki, akit nem láttam, csak a kezében volt valami eszköz, amibõl kékes-fehér fényt sugárzott ki és azt a fájdalmas részre írányította. Amíg feküdtem még az ébredés után néhány percet addig éreztem a fájdalmat, de azután teljesen megszünt. Néztem kivülrõl a hasamat de ott nem látszott semmi külsõ nyom.
Biztos vagyok benne, hogy az égi segítõim voltak nálam, és kijavították azt a "hibát" a testemben, ami esetleg késõbb problémát okozott volna. Hiszem azt, hogy az Isten gondoskodik rólunk, még úgy is, hogy nem tudjuk, hogy mit tett velünk, de Õ csodálatosan benne van a mi mindennapjainkban úgy is, hogy mi tudomást sem veszünk róla.
Nálam is ez történt. Megtörtént az, amit csak hallottam másoktól, hogy feltûnés nélkül, kûlsõ nyomok nélkül végeznek el olyan nagyszerû "mûtéteket", amiket mi emberek nehezen tudunk felfogni.
A mindennapi életemben ezután még jobban fogok figyelni azokra az apró jelekre, amik megmutatják az Isten tevékeny munkáját rajtunk és bennünk. Ezeket a sorokat azért írtam le, mert számomra egyedüli eset, hogy így meglátogattak az én angyalaim, segítõim, akik arra törekednek, hogy szebbé és jobbá tegyék a földi életünk, amúgy nehéz napjait.
Kivánom mindenkinek aki olvassa ezeket a sorokat, hogy legyen mindenkinek "érzése," arra, hogy észrevegye és felismerje a vele megtörténteket.
