TÉMA: Párbeszéd imáról

.







Kérdezõ:
Maga a médium. (Dombi Feri bácsi)
PÁRBESZÉDIMA.

Uram! Köszönöm, hogy lehetõvé teszed számomra azt, hogy szólhatok Hozzád! Igen. Imádkozni annyit jelent, hogy lelkemet Hozzád emelhetem. Minden szellemi lény, tehát én is képes vagyok erre. Tudom, nem elég e képességet egyszerûen tudomásul venni. Ez a képességem a Te legnagyobb ajándékod számomra, mert minden gondolat nem csupán valami mondanivalót közöl, hanem közösséget is formál azzal, akivel közli gondolatát. Ezért kell, hogy imádságomban érintselek is Téged, és így erõt, bizalmat, tisztánlátást tudj oltani belém. Tehát szükséges számomra az, hogy ne csak én szóljak Hozzád, és így értselek Téged, hanem Te is szólj hozzám! A Te szavad mindig teremtõ erõt is hordoz! E közös kettõs érintés fontosabb a szavaknál! Ez áraszt el olyan bizonyossággal, amelyet semmiféle szép szavakkal kifejezni nem tudok, mert nem is lehet. Ez azt jelenti, hogy átléptem az igazi VALÓSÁG talajára. Igen, mert a földön, ezen a minden mulandó, anyagi létezõnek helyén, csak árnyékok vannak ahhoz képest, ami a VALÓSÁG!
"Gyermekem! Általam, Velem és Bennem! Ez a te életed. Ami nem ez, az nem élet!" Ezt természetesen mindenkirõl elmondhatom!

Uram!

Az optimizmusról s a pozitív gondolkodásról mondj valamit.

"Gyermekem! Az optimista a jövõbe tekintve, reménytelinek gondolja az elkövetkezendõket. A pozitív módon gondolkodó pedig a jelent éli meg olyannak, amiért érdemes volt megszületnie. Az optimista tud lelkesíteni. A pozitív gondolkodó a 'hazataláltság' örömét hordozza magában.
Optimista lehet bármilyen szellemi irányhoz tartozó, fizikai erõvel uralomra törõ terrorista is. Pozitív gondolkodó csak hívõ ember lehet.

Természetesen a pozitív gondolkodó is részben reménybõl él, de e reményének horgonyát nem a jövõbe veti, hanem a jelenben megélt kapcsolatát Velem, képes állandósítani önmagában. Tehát abban az Istenben remél a jövõt illetõen is, aki már itt és most, a jelenben biztosítja számára azt a szívbékét, amelyet sem megadni, sem elvenni tõle senki nem képes. Ez részérõl tudatos elfogadása az Én jelenlétemnek benne. Ezért inkább hitbõl élésnek, mint reménybõl élésnek lehet mondani, mert ilyen értelemben a hit nem más, mint erõm tudatos jelenléte bennetek.

Aki elhiszi azt, hogy Én, Jézus, benne élek, az szükségszerûen pozitív gondolkodó. Az ilyen lelket nem alkata teszi nyugodttá, hanem a Velem való élõ kapcsolat. Az ilyen lélek akkor is hálát tud adni, amikor a világ fiai, bármilyen optimistán is látván a jövõt, háborognak a jelen miatt. Ugyanakkor óvatosak olyankor, amikor a világ fiai nagy örvendezésben vannak.

Amikor arra szólítottalak fel benneteket, hogy betelt az idõ, alakítsátok át gondolkodásotokat (Márk 1;15), akkor végeredményben azt jelentettem be, hogy eljött az emberiség történetében az a pillanat, amikor kivétel nélkül minden ember képes pozitív gondolkodóvá válni. Igen, mert ennek a lelki állapotnak Én, az emberiség történelmébe belépett Jézus vagyok a kikezdhetetlenül, letagadhatatlanul, megmásíthatatlanul, megszüntethetetlenül szilárd alapja! Ez tehát nem egyesek kiváltsága, hanem a Velem, Jézussal való élõ kapcsolat természetes velejárója! Ezért mondhattam boldogoknak még a szomorkodókat, a sírókat, az üldözötteket, a rágalmazottakat is (lásd 'hegyi beszéd!'), tehát azokat is, akiknek a világ szemében boldogtalanoknak kellene lenniük! Ezért kell nem nektek kérni Tõlem, hanem Nekem kérni tõletek a hitet, vagyis azt, hogy tudatosítsátok magatokban az Én jelenlétemet!"

Uram!
Mi az oka annak, hogy bár hiszünk Benned, mégsem érezzük jól magunkat?

"Gyermekem! Elõször is nem Bennem hisztek, hanem abban az elképzelésetekben, amit Rólam kialakított bennetek az önzõ, uralkodni vágyó természetetek. Ti abban hisztek makacsul, hogy csipkerózsika álmot álmodhattok Általam abban a földi pokolban, ahol állapotszerû harc folyik üdvösségetekért, s majd a halál angyalának 'csókja' a mennyek országában ébreszt fel benneteket.
Ti abban hisztek, hogy segíteni tudok nektek abban, hogy nyugodt szívvel tudjátok eltakarni a mulandósággal az örök értékeket.

Abban hisztek, hogy segíteni tudlak és foglak benneteket egy olyan elbódulásban, amely a jelen megszentelése helyett, törekvésetek irányát valami távoli jövõ délibábja igézetébe helyezi, hogy ettõl erõt, reményt kapjatok a jelen küzdelmeinek kikerülésére.
Ezzel szemben a valóság az, hogy Engem nem a jövõ szépre sminkelt világában kell keresnetek, hanem a napi küzdelmek kihívásaiban, mert álmaitokat csak ti akarjátok színessé tenni, holott Én, Jézus, nem vágyaitokhoz, nem álmaitokhoz, hanem a napi feladataitok felvállalásához és elvégzéséhez adom kegyelmemet, erõmet, segítségemet. Isten, aki egylényegû Velem, ma is úgy mutatkozhat be nektek, mint ahogy annak idején Mózesnek. Isten ma is az, aki VAN! És nem az, aki volt, aki lesz!
Feltétlenül jól kell 'éreznie' magát annak, akiben él az a meggyõzõdés, hogy Bennem hazatalált. Igen, mert átél valamit abból, hogy Isten elõbb szerette õt, elõbb kereste õt, mint õ Istent. Az elveszett bárány bégetése nem amiatt szûnik meg, mert valami nagy tettet hajtott végre, hanem amiatt, mert Én, a Jó Pásztor rátaláltam. Imáitokban nem mellékes hát, megéltek-e valamit abból, hogy egymásra találtunk."
Uram! Köszönöm, hogy kerestél és megtaláltál!
(Idézet a Hang könyvbõl)

.


1. A Párbeszédimáról kérdezem a HANG-ot.
2. Állandóan zavaró gondolatok gyötörnek.

Drága Gyermekem!
Ahhoz, hogy valaki "Párbeszédimát" tudjon folytatni Velem, Jézussal, tehát a benne boldogító módon élõ Istennel, az szükséges, hogy az illetõben legyen legalább egy kis hit, és egy kis alázat.
Egy kis hit azért szükséges, mert csak hittel lehet bizonyos mindenki abban, hogy Én, Jézus, az Atyával és a Szentlélekkel, nemcsak létben-tartó módon, hanem boldogító módon is benne élek minden szellemi teremtményemben, tehát minden emberben is. Aki nem boldog, az nem azért boldogtalan, mert a Szentlélek nincs benne boldogító módon, hanem azért, mert õ ezt nem hajlandó komolyan tudomásul venni. Olyan ez, mint amikor valakinek tele van a zsebe pénzzel, de errõl nem tud. Akkor számára ez olyan, mintha nem is lenne pénze.

Egy kis alázat pedig azért kell, mert csak akiben van némi alázat, az képes elfogadni azt, hogy minden olyan gondolatnak, amely õt építi, buzdítja, vigasztalja, a benne lévõ Isten a forrása.
Tehát, ha te olyan gondolatokat mondasz magadnak, amelyek téged építenek, buzdítanak, vigasztalnak, akkor maga az Isten szól hozzád, természetesen, általad. Mondok egy példát. Ha te például ezt mondod magadban:

- "Istenem! Tudom, hogy bennem vagy, de ha így van, akkor miért jönnek olyan gondolatok a fejembe, amelyekrõl tudom, hogy rosszak?"
- Drága Gyermekem! Te is, és mindenki ki van téve a földön olyan erõknek, amelyek valamikor nagyon uralkodtak rajta, s ezek most is próbálkoznak. De ne félj, mert Én, a te jóságos Istened, aki benned vagyok, mérhetetlenül nagyobb, mint akik téged támadnak. Az õ próbálkozásuk eleve kudarcra van ítélve.
De mivel valamikor te tudatosan is ezek mellé álltál, hát most nem akarják tudomásul venni, hogy te már végleg és igazán az Enyém, a te Istenedé vagy! Tehát te most bizonyos értelemben, elõzõ életeid helytelen lépései miatt, kénytelen vagy "adósságot" törleszteni azzal, hogy szenveded ezeket a zaklatásokat. De ne félj! Te a gyõztes oldalán állsz! Ezt azzal tudod legjobban tudomásukra hozni a téged zavaró szellemeknek, ha egyre többször ilyen gondolatokat fogalmazol: + Dicsõség neked Istenem! Szeretlek téged Istenem. Imádlak azok helyett a szellemek helyett is, akik zaklatnak engem! + Ilyen, és ehhez hasonló gondolatokat egészen biztos, hogy képes vagy gondolni!"

- "Köszönöm Istenem, hogy bennem vagy, és köszönöm a buzdító, vigasztaló gondolataidat. Kérlek, juttasd gyakran eszembe, hogy így dicsérjelek és áldjalak Téged. A jövõben, ha erõsebben akarnak zaklatni engem az ilyen zavaró erõk, akkor pont õk lesznek azok, akik a Te jóságodat, a Te bennem lévõ, boldogító szeretetedet eszembe fogják juttatni, s így õk még segíteni is fognak, hogy Téged dicsõítselek! Hál Neked ezért!" - Hát így hangzik egy Párbeszédima!"

Drága Gyermekem! Te valóban a gyõztes oldalán állsz, s csak idõ kérdés, hogy ez a bizonyosság megerõsödjék benned. A nagy megtévesztõ, a Gonosz, mindent el akar követni, hogy elbizonytalanítson. De bízzál Bennem, a te Jézusodban! Én legyõztem a világot! A benned lévõ jó szándékú világodnak legyõzhetetlen KIRÁLYA vagyok!
A fenti sorokkal mindkét kérdésdere válaszoltam.
Megáldalak az ÉLÕ HIT és ALÁZAT LELKÉVEL!

(idézet a Hangkönyvbõl)

.



Kérdezõ: A PÁRBESZÉDIMÁBAN JÉZUS SZÓL MINDIG?


1. A párbeszédimában mindig Jézus szól hozzánk?
2. Álmomban találkoztam a kicsi és a nagy Jézussal.

HANG: "Drága Gyermekem!

1. Minden olyan gondolat, ami téged épít, buzdít, vigasztal, az Tõlem, Jézustól jön. Ne zavarjon semmiféle elbizonytalanodás! Még abban is, aki nem szeret Engem, Én beszélek, ha olyan gondolatai vannak, amelyek építenek, buzdítanak, vigasztalnak. Mindannak, ami jó, a forrása Én vagyok! A kettõ között az a különbség, hogy aki tudja ezt, azt öröm tölti el, hogy Én benne élek, aki pedig nem hiszi, az nem tud örülni Nekem.
Tehát nem kell semmiféle különleges módon kontrolláltatnod párbeszédimádat. Te magad bõven elég vagy erre.

2. Amit mások mondottak az említett álmodról, az igaz. A Bennem történõ fejlõdésedet, gazdagodásodat jelezte az álmod. Én vagyok számodra a kezdet, és Én vagyok a Cél is. Velem és Általam tudod teljessé tenni életedet.
Kérd õrangyalodat is többször, hogy segítse kettõnk kapcsolatának elmélyítését, kibontakozását.
Megáldalak SZÍVEM SZERETETÉVEL!"


(Idézet a Hang könyvbõl)