Szia, Vendég
Felhasználói név: Jelszó: Emlékezz rám
Feri bácsi életérõl, tanításával kapcsolatos témák, a gondolkodás átalakítás, a hit, remény és szeretet, a gondviselõ Isten. Feri bácsi által írt 43 db HANG könyvrõl.

TÉMA: Alapalázatról, univerzális hitrõl

Alapalázatról, univerzális hitrõl 12 éve 6 hónapja ezelőtt #108

  • Margit
  • Margit profilkép
  • Nem elérhető
  • Administrator
  • Hozzászólások: 5340


.


40/4357.
"Kérdezõ: KIS ÖSSZEFOGLALÓ AZ ALAPALÁZATRÓL ÉS AZ UNIVERZÁLIS
HITRÕL


A HANG médium gondolatai, amelyek szerinte összhangban vannak a benne megszólaló HANGGAL.
Mindaddig, amíg valaki az embert teremtménynek mondja, szükségszerûen kell, hogy a Teremtõvel is számoljon. Amíg valaki az embert boldogságra vágyónak gondolja, szükségszerûen kell, hogy feltételezzen Boldogítót is.
A józan eszem alapján jelenleg azt állítom, hogy minden ember boldog akar lenni, és ezért meg kell találnia, föl kell fedeznie AZT, aki ezt a vágyát be tudja tölteni, vagyis AZT, aki képes õt boldogítani.
A teremtményi boldogságnak négy meghatározását adom: egy statikus, egy dinamikus, egy közösségre vonatkozó és egy filozófiai meghatározást. Statikus: bensõ béke. Dinamikus: a hazataláltság öröme. Közösségre vonatkozó: a különbözõségek dinamikus harmóniája. Filozófiai meghatározás: a jó birtoklása az elvesztés félelme nélkül. E boldogságtartalom csak Isten és a szellemi teremtményei közötti kapcsolat által érhetõ el azáltal, hogy Isten szellemi teremtménye IGENT mond az õt Saját boldogságára teremtett Teremtõjére.
Az Istenbõl, tehát a Boldogítóból indulok ki. Gondolataim tehát csak azok számára mondhatók értelmesnek, akik sem önmagukat nem gondolják, sem az ember alatti világot nem gondolják önmaguk számára boldogító Istennek. Csak azokkal tudom megértetni magamat, akik elfogadják azt, hogy létezik egy mindenkor BOLDOG ISTEN, aki szellemi teremtményeiben nemcsak létben tartó módon, hanem minden szellemi teremtményében boldogítóan létben tartó módon van jelen.
Most nem térek ki arra, hogy miért van annyi boldogtalan ember. Errõl már többször írtam. Olyankor, amikor az ember oldaláról kíséreltem meg megmagyarázni magamnak az emberek boldogtalanságát.
Most Isten oldaláról arra várom a választ a bennem megszólaló HANG-tól, hogy Isten mit tett és tesz ma is a mi, tehát az ember boldogítása érdekében.
Mivel a Biblia mellett a Szent Hagyomány is forrása annak a szûrõnek, amelyen keresztül a bennem megszólaló HANG megnyilvánul, ezért természetesnek tartom, hogy nem kerülhetek ellentétbe Egyházam hivatalos tanításával. Tehát, ha valaki ezzel vádolna, állítása csak félreértésen alapulhat. Ha pedig valaki Jézusra vagy az evangéliumok Jézusával szinkronban lévõ Szent Hagyományra hivatkozva igazolná helytelen kijelentéseim bármelyikét, megvallva tévedhetõségemet, és bevallva tévedésemet, azonnal korrigálnám azt.
Isten, aki egyedül és kizárólag képes boldogítani szellemi teremtményeit, s ebben Õt soha senki nem pótolhatja, azért vette föl az emberi természetet Jézusban, hogy emberi szinten elmondja és megélje elõttünk, hogyan tehet bennünket, Földön élõ embereket boldoggá a saját boldogságára teremtett teremtõ Istenünk.
Isten egy Jézus nevû emberben, aki a Szentlélektõl fogantatott, és született Máriától (Lukács; 1.35), mutatta be a Földön élõ szellemi teremtményeinek, hogy hogyan akarja, hogyan tudja, hogyan képes boldoggá tenni azt, aki emberi természetet hordoz. Ez csak abban a szellemi lényben valósulhat meg, akinek nyitottsága Isten felé teljesen szinkronban van az ember-Jézus nyitottságával Isten felé, afelé a Jézus felé, Aki magatartásával lényegileg azonos az Isten akaratával. Vagyis, az erkölcsi magatartás szintjén a senkinek nem ártást, a mindenkinek megbocsátást, és a rászorulókon való segítést, mint Isten akaratával történõ táplálkozást éli át.
Ami az emberben embertelen az az, hogy nem képes befogadni az Istentõl felajánlott boldogságot, mert az mindenkor az önzésnek és a felelõsség-áthárításnak valamiféle megnyilvánulása. Pontosan ez az eredeti bûn! önzõ és fölösleges vevés és a felelõsség-áthárítás: (Lásd: Ádám és Éva esete)
Nagyon természetes, hogy az emberben az a boldogságra képtelenség, amely miatt Isten boldogsága nem bontakozhat ki az Isten boldogságára teremtett szellemi teremtményben, nem a teremtõ Istentõl van, hanem magától az embertõl, akit Isten saját döntése alapján úgy teremtett, hogy szabadon dönthet Isten boldogságának elfogadása mellett vagy ellen.
Az Isten felé lezárt szellemi lény azonban nem változtathatta meg Isten boldogító szándékát teremtményei felé. Isten lehetõséget biztosított a megsérült emberi természetnek két olyan ablaka által, amelyen keresztül a megsérült, tehát a bizonyos értelemben embertelenné vált ember is képes jóvá tenni lázadását, befogadni az Isten boldogságát. Van tehát két olyan ablak, amelyeket az elbukott szellemi teremtmény, ha akarja, akkor kezelni tudja saját örök boldogságának megtalálását a megtestesült Ige által, az eredeti bûne ellenére is. Két olyan tulajdonság, amelyek neve: alapalázat és az általános (univerzális) hit. De e két ablak kinyitása, nekem úgy tûnik, már születésünk elõtt kellett, hogy szándékban megtörténjen. Tudom, hogy e kijelentésem többeket meghökkent, mert e kijelentés feltételezi a megszületésünk elõtti életet. Jézus szavai alapján és a józan eszem alapján is valóban feltételezem, elfogadom a születésünk elõtti létezésünk valamilyen formáját, módját Istenben. Nem egészen úgy, amint Pál az Efezusi levél 1. 4-ben gondolja. Nem eleve elrendelés alapján, hanem saját döntésünk következtében. Ennek kifejtését bárki megtalálhatja a HANG 39/4243 sorszám alatt.
(Dombi Ferenc)"
Folytatása következik a következõben.
--
``Legyek én gyertya, csendes eszköz, szolgája az égi fénynek, Hogyha Istenem úgy akarja, ne tudjam kiért, s kikért égek.``
Utolsó szerkesztés: 6 éve 3 hónapja ezelőtt Írta: Margit.
Téma zárolva.

Alapalázatról, univerzális hitrõl 12 éve 6 hónapja ezelőtt #109

  • Margit
  • Margit profilkép
  • Nem elérhető
  • Administrator
  • Hozzászólások: 5340
Az elõzõnek a folytatása

"A reinkarnációról azoknak, akik errõl Jézus alapján kételkednek.


E kérdésre: Mi késztetett arra, hogy a reinkarnációval érdemben foglalkozzam, maga Jézus kijelentései, példabeszédei hívták fel a figyelmemet. Reinkarnáció alatt nem a lélekvándorlást értem. Szerintem a lélekvándorlás a reinkarnációnak eltorzított formája. E torzításon nem kell csodálkoznunk, amint azon sem, hogy még ma is a legtöbb keresztény embernek torz képe van nemcsak Istenrõl, de Jézusról is.
Bizony mindannyian az önzésnek és a felelõsség áthárításának torz tükrével születtünk a Földre akkor is, ha ezt 'útközben' megbántuk.
Reinkarnáció alatt értem ugyanannak a szellemi teremtménynek újraszületését emberként, aki már élt valamikor a Földön, illetve azért született, mert születése elõtt önzése, gõgje folytán méltatlannak bizonyult Isten boldogságára.
A reinkarnáció véleményem szerint nem azonos az újjászületéssel sem, amelyben részesülniük kell mindazoknak saját testükben, akik üdvözülni akarnak (Jn. 3;3).
Köreinkben azt szoktuk mondani, hogy az ember elsõsorban nyaktól fölfelé ember. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy értelmes ember értelmetlenséget sokáig nem tud képviselni fõleg akkor, ha valamire az egész életét rá akarja tenni.
A reinkarnációval nem törõdésben látom annak is a következményét, hogy a szegény, szolgáló Jézust emelt fõvel képesek képviselni különbözõ rangokban, stallumokban, trónusokon ülõ kései utódai azoknak az apostoloknak, akik még tudták, hogy nem lehet különb sorsa azoknak, akik Jézus nyomában járnak, mint amilyen sorsa Mesterüknek volt (Jn 15.20).
De ne szaladjak oly gyorsan elõre! Egyelõre csak azt állítom, hogy nem az indított a reinkarnációval való szóba állásra, hogy a hatmilliárd emberbõl több mint négymilliárd hisz benne. Nem ez indított, bár ez is figyelmet felkeltõ lehetne azoknak, akik szívesen és joggal foglalkoznak azzal, hogy bizonyos szó, kijelentés, hol és hányszor fordul elõ. Ez így igaz akkor is, ha egy igazságnak soha nem lényeget érintõ kritériuma az, hogy hányan és hányszor képviselik.
Még józan eszem sem elsõdleges szempont a reinkarnációval való foglalkozásom tekintetében, bár ez nem teljesen elhanyagolható. Nem hanyagolható el számomra az a 'véletlen', hogy nem vagyok azok között az afrikai csontváz emberek között, akik 'véletlenül' nem a mi égövünk alatt látták meg a napvilágot, sem azok között, akik a Teréz anya leányai által - mint csepp a tengerben - felkarolt leprások és különbözõ betegségekben magukra maradt százezrek életét jellemzi.
Nem. Engem Jézus szavai, kijelentései kényszerítenek arra, hogy foglalkozzam a reinkarnáció gondolatával, és nyitott és hálás leszek mindazoknak, akik igazolni tudják számomra Jézus alapján csakúgy, mint a józan ész alapján azt, hogy a több mint négymilliárd ember hite a fantazmagóriák, a mesék világába tartozik. Kezdem hát Jézus kijelentései alapján igazolni azt, hogy szóba kell állnom a reinkarnáció gondolatával.
Azt mondom, hogy kezdem. Igen, mert egyelõre csak egyetlen gondolatpárt említek, ajánlok testvéreim figyelmébe. Ha ezt már alaposan megcáfolták vagy elfogadták, akkor érdemes tovább olvasni, folytatni a bennem felmerült, s eleddig még meg nem cáfolt érveim felsorolását.
Feltételezem, hogy Jézus volt a világon a legemberibb ember, és õ joggal elvárja azoktól, akik követésére vállalkoznak, hogy egyre emberibb emberek legyenek. Tehát értelmes emberként értelmes dologra tegyék életüket.
Jézus szûk kapunak és keskeny útnak mondotta azt az utat, amely az életre vezet, és hozzátette még azt is, hogy kevesen találják azt meg. Azért, hogy tévedés ne essék, nehogy valaki véletlen kisiklásnak, elnagyolásnak tartsa kijelentését, még hozzáfûzte azt is, hogy széles az út, és tágas a kapu, amely a romlásba vezet, és sokan mennek be rajta. (Mt 7.13-14). Az 'életet' a mennyek országának gondolom. A 'romlást' pedig a kárhozatnak A dúsgazdag és a szegény Lázárról szóló példabeszédében Jézus egyértelmûen elmondta, hogy odaát nincs mód átevickélni a romlást jelentõ pokolból az életet, a mennyek országát jelentõ ábrahámi kebelre. (Lk 16.26).
Véleményem az, hogyha nem lenne reinkarnáció, akkor a JÓ Isten jósága emberi mércével is csak rossz Istennek lehetne nevezhetõ, mivel a kevés gyermeke mellett a sok gyermekét örök kárhozatban tartaná örök létben. E kijelentésemnek kétségtelen alapja az, hogy minden létezõt szerintem Isten tartja létben. Amit Õ nem tart létben, az nincs! Vagyis Isten létben tartó módon van jelen teremtényeiben. Azt sem gondolom elfogadhatónak, hogy hol létben tart, hol megsemmisíti azt, amit, akit létben tartott. Azért nem tartom számomra ezt elfogadhatónak, mert részben Istenben nincs változás, részben pedig szerintem Isten nem hebehurgyán teremti Önmagára szellemi teremtményeit, és elfogadhatatlan számomra az is, hogy valaki, legyen az akár a világ leggonoszabb szellemi lénye is, akkor érezze jól magát, amikor rosszul érzi magát. Márpedig ez azt jelentené, hogy a sok milliárd elkárhozott, soha nem jönne ki a poklok poklából, bár kijöhetne. Elfogadhatatlan tehát számomra az, hogy egy rossz állapotból ne lehessen soha kiút annak, aki nem találta meg a keskeny utat és a szûk kaput. Így már ez az egyetlen jézusi gondolatpár, amely szerint sokan kárhoznak el, és odaát nincs végleges revideálásra lehetõség, már elég arra, hogy szóba álljak a reinkarnáció gondolatával. Igaz, el lehetne mondani azt, hogy van tisztítóhely, és onnan lehet kiút a mennyország irányában. De akkor meg a poklot, a kárhozatot kellene tagadnom, ami szintén nem megy, mert Jézus szavai alapján a férgük el nem hal, és a tüzük ki nem alszik (Mk 9.48).
Jelenleg én egy olyan egyháznak vagyok tagja, amely sem a tisztító tüzet, sem a poklot nem tagadja, hanem kifejezetten hittartalomként állítja, megköveteli övéitõl, de a reinkarnációval kapcsolatban tudtommal nincs ilyen hittétele. Egyszerûen figyelmen kívül hagyja. Hát ezért képes arra, hogy a kicsi, szegény, kiszolgáltatott jézusi magatartást lecserélje a nagy, gazdag, és önmagát engedelmeskedtetéssel biztosító intézménnyel. Ha az egyházam hatalmasai szóba állnának a reinkarnáció gondolatával, úgy gondolom, egy sem lenne közülük olyan botor, hogy hatalmaskodást vállalna abban a tudatban, hogy emiatt még a Földön egyszer kegyetlen szolgasorsot kell majd vállalnia.
Folytatom a reinkarnáció létével kapcsolatos nézetem igazolását. Tömören akarok fogalmazni. Nemcsak azért, mert nem akarom bõ lére ereszteni mondandómat, hanem azért is, mert e kis írásomat vitaindítónak szántam.
Jézus beszél konkolyról, amelybõl búza soha nem lesz. Nem beszél farkasról, amelybõl bárány lesz, de beszél arról, hogy mindkét létezõpár az marad, ami volt kezdetben. 'Hagyjátok, hadd nõjön mind a kettõ az aratásig Mt 13.30!: - Nézzétek, úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé! Mt 10.16'
A konkoly az konkoly, a farkas az farkas marad. De azt is mondja, hogy majd akkor, amikor Õt keresztre feszítik, mindeneket magához vonz, és nem mondja azt, hogy kivéve... 'Én meg, ha majd fölmagasztaltatom a Földrõl, mindenkit magamhoz vonzok. Jn 12.32' Tehát ismét csak azt következtetem ebbõl, hogy az örök kárhozat lehetõsége bár örökre létezik, de az örökre elkárhozottak elkárhozott létezése nem létezik. Itt a Földön viszont vannak olyanok, akik az Ördög atyától vannak (Jn 8.43), és akikért Jézus kifejezetten elmondja, hogy ezekért nem imádkozik (Jn 17.9). Sõt még övéit is figyelmezteti, hogy rázzák le lábuk porát (Mt 10.14), ha ilyenekkel találkoznak.
A Szentlélek elleni bûn valósága nem érv amellett, hogy vannak örökre elkárhozottak, mivel ez a bûn nem egy döntés következménye, hanem a megátalkodottság állapota. Nagyon természetes, hogy mindaddig, amíg valaki megátalkodott állapotban van, számára nem lehetséges a bûnbocsánat megszerzése.
Igaz, hogy a pokol tüze ki nem alszik, a férgük el nem pusztul, de csak addig maradnak ott az elkárhozottak, amíg ki nem fizetik tartozásukat (Mt 18.34). Ez viszont szintén nem lehetséges odaát, mivel ott, ahol nincs rászoruló, ott nem létezhet a rászorulókon való segítés, tehát nem lehet adósságtörlesztés. Igaz az is, hogy senki nem juthat az Atyához, csak Jézus által (Jn 14.6), és senki nem jut Jézushoz, hacsak az Atya nem vonzza õt (Jn 6.65). Az Atya pedig csak azokat vonzza, akik az Atyánál tanultak (Jn 6.45). Tehát már születésük elõtt megbánva az ott elkövetett szeretetlenségüket önmagukkal szemben, megtanulták, hogy ezt nekik jóvá kell tenniük. Jézus csak a Földön van minden szellemi teremtményében rászoruló, tehát viszontszeretni vágyó módon jelen. Így ismét csak szóba kell állnom azzal a lehetõséggel, hogy mindenki leszülethet a Földre újra, amíg újjá nem születik saját testében az által az Isten Lelke által, aki nemcsak képes, de újjá is szüli azt (Jn.3.3), aki Õt a rászorulókban szereti.
A teljesség kedvéért meg kell még említenem azt, hogy Isten nem személyválogató, hanem szerepeket kiosztó. De a szerepkiosztásban sem lehet személyválogató. Így amikor Keresztelõ Jánost már születése elõtt betöltötte Szentlélekkel (Lk 1.41 - 44), akkor ezt csak azért tehette, mert Jánosnak igazolnia kellett már elõbb, hogy Istent visszaszeretése az õ lelkében már eldöntött tény. Jézus szavai alapján õ Illés, akinek el kellett jönnie elõfutárként (Mt 11.14), hogy mint pusztában kiáltó, elõkészítse az Õ útját.
Az Ószövetségbõl egyetlen idézetre hívom fel figyelmeteket. Jób könyvében ezt olvashatjuk: "Mezítelenül jöttem ki anyám méhébõl, és ruhátlanul térek oda vissza Jób 1.21." Tudom, hogy Jób könyve tanmese. De éppen, mert tanmese, tanítani akar minden kijelentésével!
Szívesen vállalom a fentiekkel kapcsolatban az olyan termékeny párbeszédet, amelyben minõsítések helyett érvekkel válaszolunk egymásnak.
Testvéri szeretettel: Dombi Ferenc"
Folytatása a következõben.
--
``Legyek én gyertya, csendes eszköz, szolgája az égi fénynek, Hogyha Istenem úgy akarja, ne tudjam kiért, s kikért égek.``
Utolsó szerkesztés: 12 éve 6 hónapja ezelőtt Írta: Margit.
Téma zárolva.

Alapalázatról, univerzális hitrõl 12 éve 6 hónapja ezelőtt #110

  • Margit
  • Margit profilkép
  • Nem elérhető
  • Administrator
  • Hozzászólások: 5340
Folytatása az elõzõnek....

"Jézusban az Isten nem azért jött közénk, hogy a sok vallás mellé még egy másikat is létrehozzon, hanem azért, hogy részben felszítsa bennünk az általános hitet, részben pedig felszólítson az alapalázat vállalására. Ez tulajdonképpen a két fõparancs! Szeresd az Istent és szeresd az embert!
Az alapalázat tartalma egy olyan öntudatos nyitottság, amely úgy örül a meglátott jónak, hogy közben nyitott marad a jobb felé. Így ez a magatartás nem más, mint az elsõ fõparancs felvállalása, mint az ember lelki fejlõdése az Istenben, a jó szándékú ember útja a LEGJOBB felé! Ennek beteljesülése csak Jézus által és Jézusban valósítható meg, mert csak az Õ istenképe volt tökéletes. Az ilyen ember tehát nem tudja magát csalhatatlannak, s így bárkivel, aki nem lezárt, képes a saját lelki fejlõdésének érdekében párbeszédet folytatni arról, hogy Jézus itt és most hogyan gondolhatja a JOBB felé haladást. Jézus az evangéliumok alapján mindent átadott nekünk. Van, amit magjában, van, amit kifejtve. De mindent! Az ilyen párbeszédben minõsítések helyett érvek hangzanak el!
Mivel Jézus elõtt senki nem lehetett biztos abban, hogy milyen is az, amikor valaki tökéletes módon Istenre hangolt, ezért a Jézus elõtti legjobbaknak sem volt lehetõségük a tökéletes Jézus szerinti tökéletességre. Ezért, bár szubjektíve megélhettek bensõ békét, de objektíve nem élhettek jézusi életet. Ennek következtében nem is válhattak 'megváltókká', sötétségtõl megszabadítókká úgy, mint Jézus. 'Várniuk' kellett tehát még haláluk után is arra, hogy Vele találkozzanak, mert senki sem juthat az Atyához, csak Jézus által (János 14.6). Jézusban egy olyan tökéletes ember jelent meg a Földön, aki minden embernek szeretetbõl felkínálta Önmagát. Õ, mint ember, bármilyen problémaerdõbe került, elvonult imádkozni, s ilyenkor mindig rendezõdött benne minden. Jézus a világon az EGYETLEN tökéletes erkölcsi patikamérleg. Rajta kívül még a legtökéletesebbek is, Hozzá mérten, hamis mérlegnek bizonyulnak! Éppen ezért ma a közismert keleti és nyugati szellem- és lélekóriások csupán eszközök lehetnek arra, hogy Jézusra találjunk, de semmiképpen sem helyettesíthetik Õt!
Az általános hit tartalma az, hogy minden ember hisz abban, hogy õ ember, és a fõparancs alapján törekednie kell arra, hogy a másik embert is, még ha embertelen, akkor is embernek tekintse. Tehát ne akarjon senkinek olyat, amit önmagának nem akar. Az, aki ezt a hitet ápolja, növeli, erõsíti magában, elõbb-utóbb feltétlenül ellentétbe kerül azokkal a speciális vallásokkal, amelyek Jézus e kijelentését: 'Inkább szeressétek ellenségeiteket! (Lukács 6.35)' csak fenntartásokkal fogadják el.
Az alapalázat és az univerzális hit nemcsak arra a felismerésre juttat el bennünket, hogy az Isten országa rajtunk fordul (Márk 1,15), de meg is tapasztaltatja velünk azt, hogy az Isten Országa bennünk van (Lukács 17,21) / (Róma 14;17) / 1. Korintus (4;20)!
Azok, akik az alapalázatot és az univerzális hitet lelki életük fejlõdésének alapjául fogadják el, valamiképpen megjelenítik azt az égi békét a Földön, amelyrõl az angyalok énekeltek karácsony éjszakáján a pásztoroknak. Elvben mindenképpen!
Természetesen Jézussal a KARD is megjelent (Máté 10.34)! Igen, mert nem lehet két úrnak szolgálni (Mt 6.24). Nem arról van szó, hogy nem szabad, hanem arról, hogy nem lehet! Az alapalázatnak és annak hiányának, az univerzális hitnek és annak hiányának nem lehet ugyanaz a velejárója, következménye. Az, aki nem döntött az alapalázat és az univerzális hit mellett, már döntött ezek ellen! Ez jelenti azt, hogy Jézus kardot is jött hozni!
Az égi béke a földön tehát csak azok által a jó szándékú emberek által jelenhet meg, akik az evangéliumok alapján megismerhetõ Jézust állítják életük központjába. Õk azok, akik soha nem fogadnak el semmit Jézusra hivatkozva, amíg az ellentétben áll az evangéliumokban megtalálható Jézus bármelyik kijelentésével. Az nem fundamentalizmus, ha valaki a józan ész határán belül úgy értelmezi Jézus szavait, ahogy azok elhangzottak. Itt nem arról van szó tehát, hogy valaki kiragadhat a nagy egészbõl egy részt, hanem pontosan arról van szó, hogy minden jézusi kijelentést a nagy egésszel szinkronban kell érteni ahhoz, hogy jól értse valaki Jézust. Ennek viszont feltétlen feltétele az, hogy a rendelkezésünkre álló jézusi szavakat a teljesség igényével kell megvizsgálnunk, mert csak így hivatkozhatunk hitelesen Jézusra. Ez jelenti azt, hogy Jézus szavait a józan ész határán belül úgy kell értenünk, ahogyan azt Õ mondotta. Ennek megvalósítása itt nálunk Magyarországon páter Bulányi KERESSÉTEK AZ ISTEN ORSZÁGÁT (KIO) címû hatalmas munkájának áttanulmányozása által minden jó szándékú embernek rendelkezésére áll. Az az Isten, aki nem személyválogató, de szerepeket kiosztó, így gondoskodik azokról a jó szándékú gyermekeirõl, akik nemcsak elnagyoltan, hanem valóban el akarják fogadni lelki fejlõdésük alapjául az alapalázatot és a Jézus által számunkra felszítani akart univerzális hitet. Ismétlem: Jézus nem jött új vallást alapítani. Azért jött, hogy betöltse a törvényt és prófétákat (Máté: 5.17). 'Mert a kereszténység nemcsak tanítás vagy hitrendszer, hanem maga Krisztus! ( Thomas Merton: A Csend szava 349 old.)'.
Szeretettel várom jó szándékú testvéreim kritikáját.

Dombi Ferenc."
--
``Legyek én gyertya, csendes eszköz, szolgája az égi fénynek, Hogyha Istenem úgy akarja, ne tudjam kiért, s kikért égek.``
Utolsó szerkesztés: 12 éve 6 hónapja ezelőtt Írta: Margit.
Téma zárolva.
Oldalmegjelenítési idő: 0.065 másodperc