.
A hivatalos keresztény egyházban mindig is vitatott téma volt a reinkarnáció ténye, bár Krisztus idejében ez még magától értetõdõ dolog volt. Mostani cikkünkben Dombi Feri bácsi, a Hang kötetek szerzõje mondja el pár éve írt, értelmet megnyugtató véleményét ebben a kérdésben. Az alábbiakban tehát az Õ írását idézzük.
"E kérdésre: Mi késztetett arra, hogy a reinkarnációval érdemben foglalkozzam, maga Jézus kijelentései, példabeszédei hívták fel a figyelmemet. Reinkarnáció alatt nem a lélekvándorlást értem. Szerintem a lélekvándorlás a reinkarnációnak eltorzított formája. E torzításon nem kell csodálkoznunk, amint azon sem, hogy még ma is a legtöbb keresztény embernek torz képe van nemcsak Istenrõl, de Jézusról is.
Bizony mindannyian az önzésnek és a felelõsség áthárításának torz tükrével születtünk a Földre akkor is, ha ezt 'útközben' megbántuk.
Reinkarnáció alatt értem ugyanannak a szellemi teremtménynek újraszületését emberként, aki már élt valamikor a Földön, illetve azért született, mert születése elõtt önzése, gõgje folytán méltatlannak bizonyult Isten boldogságára.
A reinkarnáció véleményem szerint nem azonos az újjászületéssel sem, amelyben részesülniük kell mindazoknak saját testükben, akik üdvözülni akarnak (Jn. 3;3).
Köreinkben azt szoktuk mondani, hogy az ember elsõsorban nyaktól fölfelé ember. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy értelmes ember értelmetlenséget sokáig nem tud képviselni fõleg akkor, ha valamire az egész életét rá akarja tenni.
A reinkarnációval nem törõdésben látom annak is a következményét, hogy a szegény, szolgáló Jézust emelt fõvel képesek képviselni különbözõ rangokban, stallumokban, trónusokon ülõ kései utódai azoknak az apostoloknak, akik még tudták, hogy nem lehet különb sorsa azoknak, akik Jézus nyomában járnak, mint amilyen sorsa Mesterüknek volt (Jn 15.20).
De ne szaladjak oly gyorsan elõre! Egyelõre csak azt állítom, hogy nem az indított a reinkarnációval való szóba állásra, hogy a hatmilliárd emberbõl több mint négymilliárd hisz benne. Nem ez indított, bár ez is figyelmet felkeltõ lehetne azoknak, akik szívesen és joggal foglalkoznak azzal, hogy bizonyos szó, kijelentés, hol és hányszor fordul elõ. Ez így igaz akkor is, ha egy igazságnak soha nem lényeget érintõ kritériuma az, hogy hányan és hányszor képviselik.
Még józan eszem sem elsõdleges szempont a reinkarnációval való foglalkozásom tekintetében, bár ez nem teljesen elhanyagolható. Nem hanyagolható el számomra az a 'véletlen', hogy nem vagyok azok között az afrikai csontváz emberek között, akik 'véletlenül' nem a mi égövünk alatt látták meg a napvilágot, sem azok között, akik a Teréz anya leányai által - mint csepp a tengerben - felkarolt leprások és különbözõ betegségekben magukra maradt százezrek életét jellemzi.
Nem. Engem Jézus szavai, kijelentései kényszerítenek arra, hogy foglalkozzam a reinkarnáció gondolatával, és nyitott és hálás leszek mindazoknak, akik igazolni tudják számomra Jézus alapján csakúgy, mint a józan ész alapján azt, hogy a több mint négymilliárd ember hite a fantazmagóriák, a mesék világába tartozik. Kezdem hát Jézus kijelentései alapján igazolni azt, hogy szóba kell állnom a reinkarnáció gondolatával.
Azt mondom, hogy kezdem. Igen, mert egyelõre csak egyetlen gondolatpárt említek, ajánlok testvéreim figyelmébe. Ha ezt már alaposan megcáfolták vagy elfogadták, akkor érdemes tovább olvasni, folytatni a bennem felmerült, s eleddig még meg nem cáfolt érveim felsorolását.
Feltételezem, hogy Jézus volt a világon a legemberibb ember, és õ joggal elvárja azoktól, akik követésére vállalkoznak, hogy egyre emberibb emberek legyenek. Tehát értelmes emberként értelmes dologra tegyék életüket.
Jézus szûk kapunak és keskeny útnak mondotta azt az utat, amely az életre vezet, és hozzátette még azt is, hogy kevesen találják azt meg. Azért, hogy tévedés ne essék, nehogy valaki véletlen kisiklásnak, elnagyolásnak tartsa kijelentését, még hozzáfûzte azt is, hogy széles az út, és tágas a kapu, amely a romlásba vezet, és sokan mennek be rajta. (Mt 7.13-14). Az 'életet' a mennyek országának gondolom. A 'romlást' pedig a kárhozatnak A dúsgazdag és a szegény Lázárról szóló példabeszédében Jézus egyértelmûen elmondta, hogy odaát nincs mód átevickélni a romlást jelentõ pokolból az életet, a mennyek országát jelentõ ábrahámi kebelre. (Lk 16.26).
Testvéri szeretettel: Dombi Ferenc
folytatása a következõben