TÉMA: Jézus és a reinkarnáció

.


A hivatalos keresztény egyházban mindig is vitatott téma volt a reinkarnáció ténye, bár Krisztus idejében ez még magától értetõdõ dolog volt. Mostani cikkünkben Dombi Feri bácsi, a Hang kötetek szerzõje mondja el pár éve írt, értelmet megnyugtató véleményét ebben a kérdésben. Az alábbiakban tehát az Õ írását idézzük.

"E kérdésre: Mi késztetett arra, hogy a reinkarnációval érdemben foglalkozzam, maga Jézus kijelentései, példabeszédei hívták fel a figyelmemet. Reinkarnáció alatt nem a lélekvándorlást értem. Szerintem a lélekvándorlás a reinkarnációnak eltorzított formája. E torzításon nem kell csodálkoznunk, amint azon sem, hogy még ma is a legtöbb keresztény embernek torz képe van nemcsak Istenrõl, de Jézusról is.
Bizony mindannyian az önzésnek és a felelõsség áthárításának torz tükrével születtünk a Földre akkor is, ha ezt 'útközben' megbántuk.
Reinkarnáció alatt értem ugyanannak a szellemi teremtménynek újraszületését emberként, aki már élt valamikor a Földön, illetve azért született, mert születése elõtt önzése, gõgje folytán méltatlannak bizonyult Isten boldogságára.
A reinkarnáció véleményem szerint nem azonos az újjászületéssel sem, amelyben részesülniük kell mindazoknak saját testükben, akik üdvözülni akarnak (Jn. 3;3).
Köreinkben azt szoktuk mondani, hogy az ember elsõsorban nyaktól fölfelé ember. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy értelmes ember értelmetlenséget sokáig nem tud képviselni fõleg akkor, ha valamire az egész életét rá akarja tenni.
A reinkarnációval nem törõdésben látom annak is a következményét, hogy a szegény, szolgáló Jézust emelt fõvel képesek képviselni különbözõ rangokban, stallumokban, trónusokon ülõ kései utódai azoknak az apostoloknak, akik még tudták, hogy nem lehet különb sorsa azoknak, akik Jézus nyomában járnak, mint amilyen sorsa Mesterüknek volt (Jn 15.20).
De ne szaladjak oly gyorsan elõre! Egyelõre csak azt állítom, hogy nem az indított a reinkarnációval való szóba állásra, hogy a hatmilliárd emberbõl több mint négymilliárd hisz benne. Nem ez indított, bár ez is figyelmet felkeltõ lehetne azoknak, akik szívesen és joggal foglalkoznak azzal, hogy bizonyos szó, kijelentés, hol és hányszor fordul elõ. Ez így igaz akkor is, ha egy igazságnak soha nem lényeget érintõ kritériuma az, hogy hányan és hányszor képviselik.
Még józan eszem sem elsõdleges szempont a reinkarnációval való foglalkozásom tekintetében, bár ez nem teljesen elhanyagolható. Nem hanyagolható el számomra az a 'véletlen', hogy nem vagyok azok között az afrikai csontváz emberek között, akik 'véletlenül' nem a mi égövünk alatt látták meg a napvilágot, sem azok között, akik a Teréz anya leányai által - mint csepp a tengerben - felkarolt leprások és különbözõ betegségekben magukra maradt százezrek életét jellemzi.
Nem. Engem Jézus szavai, kijelentései kényszerítenek arra, hogy foglalkozzam a reinkarnáció gondolatával, és nyitott és hálás leszek mindazoknak, akik igazolni tudják számomra Jézus alapján csakúgy, mint a józan ész alapján azt, hogy a több mint négymilliárd ember hite a fantazmagóriák, a mesék világába tartozik. Kezdem hát Jézus kijelentései alapján igazolni azt, hogy szóba kell állnom a reinkarnáció gondolatával.
Azt mondom, hogy kezdem. Igen, mert egyelõre csak egyetlen gondolatpárt említek, ajánlok testvéreim figyelmébe. Ha ezt már alaposan megcáfolták vagy elfogadták, akkor érdemes tovább olvasni, folytatni a bennem felmerült, s eleddig még meg nem cáfolt érveim felsorolását.
Feltételezem, hogy Jézus volt a világon a legemberibb ember, és õ joggal elvárja azoktól, akik követésére vállalkoznak, hogy egyre emberibb emberek legyenek. Tehát értelmes emberként értelmes dologra tegyék életüket.
Jézus szûk kapunak és keskeny útnak mondotta azt az utat, amely az életre vezet, és hozzátette még azt is, hogy kevesen találják azt meg. Azért, hogy tévedés ne essék, nehogy valaki véletlen kisiklásnak, elnagyolásnak tartsa kijelentését, még hozzáfûzte azt is, hogy széles az út, és tágas a kapu, amely a romlásba vezet, és sokan mennek be rajta. (Mt 7.13-14). Az 'életet' a mennyek országának gondolom. A 'romlást' pedig a kárhozatnak A dúsgazdag és a szegény Lázárról szóló példabeszédében Jézus egyértelmûen elmondta, hogy odaát nincs mód átevickélni a romlást jelentõ pokolból az életet, a mennyek országát jelentõ ábrahámi kebelre. (Lk 16.26).
Testvéri szeretettel: Dombi Ferenc

folytatása a következõben

.
folytatása az elõzõnek

Véleményem az, hogyha nem lenne reinkarnáció, akkor a JÓ Isten jósága emberi mércével is csak rossz Istennek lehetne nevezhetõ, mivel a kevés gyermeke mellett a sok gyermekét örök kárhozatban tartaná örök létben. E kijelentésemnek kétségtelen alapja az, hogy minden létezõt szerintem Isten tartja létben. Amit Õ nem tart létben, az nincs! Vagyis Isten létben tartó módon van jelen teremtényeiben. Azt sem gondolom elfogadhatónak, hogy hol létben tart, hol megsemmisíti azt, amit, akit létben tartott. Azért nem tartom számomra ezt elfogadhatónak, mert részben Istenben nincs változás, részben pedig szerintem Isten nem hebehurgyán teremti Önmagára szellemi teremtményeit, és elfogadhatatlan számomra az is, hogy valaki, legyen az akár a világ leggonoszabb szellemi lénye is, akkor érezze jól magát, amikor rosszul érzi magát. Márpedig ez azt jelentené, hogy a sok milliárd elkárhozott, soha nem jönne ki a poklok poklából, bár kijöhetne. Elfogadhatatlan tehát számomra az, hogy egy rossz állapotból ne lehessen soha kiút annak, aki nem találta meg a keskeny utat és a szûk kaput. Így már ez az egyetlen jézusi gondolatpár, amely szerint sokan kárhoznak el, és odaát nincs végleges revideálásra lehetõség, már elég arra, hogy szóba álljak a reinkarnáció gondolatával. Igaz, el lehetne mondani azt, hogy van tisztítóhely, és onnan lehet kiút a mennyország irányában. De akkor meg a poklot, a kárhozatot kellene tagadnom, ami szintén nem megy, mert Jézus szavai alapján a férgük el nem hal, és a tüzük ki nem alszik (Mk 9.48).
Jelenleg én egy olyan egyháznak vagyok tagja, amely sem a tisztító tüzet, sem a poklot nem tagadja, hanem kifejezetten hittartalomként állítja, megköveteli övéitõl, de a reinkarnációval kapcsolatban tudtommal nincs ilyen hittétele. Egyszerûen figyelmen kívül hagyja. Hát ezért képes arra, hogy a kicsi, szegény, kiszolgáltatott jézusi magatartást lecserélje a nagy, gazdag, és önmagát engedelmeskedtetéssel biztosító intézménnyel. Ha az egyházam hatalmasai szóba állnának a reinkarnáció gondolatával, úgy gondolom, egy sem lenne közülük olyan botor, hogy hatalmaskodást vállalna abban a tudatban, hogy emiatt még a Földön egyszer kegyetlen szolgasorsot kell majd vállalnia.
Folytatom a reinkarnáció létével kapcsolatos nézetem igazolását. Tömören akarok fogalmazni. Nemcsak azért, mert nem akarom bõ lére ereszteni mondandómat, hanem azért is, mert e kis írásomat vitaindítónak szántam.
Jézus beszél konkolyról, amelybõl búza soha nem lesz. Nem beszél farkasról, amelybõl bárány lesz, de beszél arról, hogy mindkét létezõpár az marad, ami volt kezdetben. 'Hagyjátok, hadd nõjön mind a kettõ az aratásig Mt 13.30!: - Nézzétek, úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé! Mt 10.16'
A konkoly az konkoly, a farkas az farkas marad. De azt is mondja, hogy majd akkor, amikor Õt keresztre feszítik, mindeneket magához vonz, és nem mondja azt, hogy kivéve... 'Én meg, ha majd fölmagasztaltatom a Földrõl, mindenkit magamhoz vonzok. Jn 12.32' Tehát ismét csak azt következtetem ebbõl, hogy az örök kárhozat lehetõsége bár örökre létezik, de az örökre elkárhozottak elkárhozott létezése nem létezik. Itt a Földön viszont vannak olyanok, akik az Ördög atyától vannak (Jn 8.43), és akikért Jézus kifejezetten elmondja, hogy ezekért nem imádkozik (Jn 17.9). Sõt még övéit is figyelmezteti, hogy rázzák le lábuk porát (Mt 10.14), ha ilyenekkel találkoznak.
A Szentlélek elleni bûn valósága nem érv amellett, hogy vannak örökre elkárhozottak, mivel ez a bûn nem egy döntés következménye, hanem a megátalkodottság állapota. Nagyon természetes, hogy mindaddig, amíg valaki megátalkodott állapotban van, számára nem lehetséges a bûnbocsánat megszerzése.
Igaz, hogy a pokol tüze ki nem alszik, a férgük el nem pusztul, de csak addig maradnak ott az elkárhozottak, amíg ki nem fizetik tartozásukat (Mt 18.34). Ez viszont szintén nem lehetséges odaát, mivel ott, ahol nincs rászoruló, ott nem létezhet a rászorulókon való segítés, tehát nem lehet adósságtörlesztés. Igaz az is, hogy senki nem juthat az Atyához, csak Jézus által (Jn 14.6), és senki nem jut Jézushoz, hacsak az Atya nem vonzza õt (Jn 6.65). Az Atya pedig csak azokat vonzza, akik az Atyánál tanultak (Jn 6.45). Tehát már születésük elõtt megbánva az ott elkövetett szeretetlenségüket önmagukkal szemben, megtanulták, hogy ezt nekik jóvá kell tenniük. Jézus csak a Földön van minden szellemi teremtményében rászoruló, tehát viszontszeretni vágyó módon jelen. Így ismét csak szóba kell állnom azzal a lehetõséggel, hogy mindenki leszülethet a Földre újra, amíg újjá nem születik saját testében az által az Isten Lelke által, aki nemcsak képes, de újjá is szüli azt (Jn.3.3), aki Õt a rászorulókban szereti.
A teljesség kedvéért meg kell még említenem azt, hogy Isten nem személyválogató, hanem szerepeket kiosztó. De a szerepkiosztásban sem lehet személyválogató. Így amikor Keresztelõ Jánost már születése elõtt betöltötte Szentlélekkel (Lk 1.41 - 44), akkor ezt csak azért tehette, mert Jánosnak igazolnia kellett már elõbb, hogy Istent visszaszeretése az õ lelkében már eldöntött tény. Jézus szavai alapján õ Illés, akinek el kellett jönnie elõfutárként (Mt 11.14), hogy mint pusztában kiáltó, elõkészítse az Õ útját.
Az Ószövetségbõl egyetlen idézetre hívom fel figyelmeteket. Jób könyvében ezt olvashatjuk: "Mezítelenül jöttem ki anyám méhébõl, és ruhátlanul térek oda vissza Jób 1.21." Tudom, hogy Jób könyve tanmese. De éppen, mert tanmese, tanítani akar minden kijelentésével!
Szívesen vállalom a fentiekkel kapcsolatban az olyan termékeny párbeszédet, amelyben minõsítések helyett érvekkel válaszolunk egymásnak.
Testvéri szeretettel: Dombi Ferenc"

Kérdezõ: REINKARNÁCIÓRÓL

1. Igaz, hogy magunk választjuk szüleinket?
2. Hogyan tudok megbocsátani ?

HANG: "Drága Gyermekem!

1. Két, lényegében különbözõ szempontot kell tisztáznod magadban. Az egyik az, amit kérdezel.
Vannak, akik maguk választják szüleiket, és vannak olyanok is, akik erre nem képesek, mert már elõbbre alkalmatlanná tették erre magukat! Az mindenképpen igaz, hogy a te elõzõ magatartásod döntõ abban, hogy kik a szüleid. Akár azért, mert te választottad, akár azért, mert a te érdekedben téged szeretõ szellemek választották számodra szüleidet, e választás azért történt így, hogy lehetõséget nyújtson mindannyitoknak az Általam megkívánt szeretet kibontakoztatására! Tehát neked is, szüleidnek is profitálnotok kell a te földrejöttödbõl!

A másik, amit világosan látnod kell, az az, hogy neked milyen magatartást kell tanúsítanod ahhoz, hogy minél kevesebb szenvedést kelljen vállalnod jelen életedben ahhoz, hogy karmikus terheltségeidet kiold magadból.
Tudnod kell, hogy zsarolni csak azt lehet, akinek van féltenivalója! Amennyire bensõleg szabaddá váltál, annyira vagy közömbös mindenféle zsarolással szemben!
Amikor Engem anyámmal próbáltak zsarolni, akkor még anyámat is megtagadtam (Máté 12;4, pedig anyám nem volt akárki, és az Én szeretetem iránta sem volt akármilyen!
Sajnos, az együttélés olyannal, aki zsarnokoskodni akar, nehéz, mert pokollá teszi maga körül az életet. Csak két eset lehetséges: vagy elkövetni mindent a különélés érdekében, vagy olybá venni a zsaroló életét, mintha nem volna normális! Egy zsaroló élete sohasem normális! El kell döntened, hogy vagy te kerülsz az idegosztályra, vagy õ! Zsarolóval nem lehet kompromisszumot kötni! A pszichikai zsaroló olyan, mint az éretlen gyerek: vagy õ uralkodik környezetén, vagy környezete uralkodik rajta. Megegyezés nem lehetséges!

2. A megbocsátás lényegéhez nem tartozik az érzelmi változás. A megbocsátás akarat kérdése. Aki szeret, az jót akar. Aki megbocsát, az elsõsorban önmagának akar jót! Béke csak annak a szívében talál otthonra, ahol mások rossz akaratának hatására valaki lemond arról, hogy viszont-rossz-akarattal válaszoljon. A megbocsátás tehát nem más, mint lemondás a rossz akaratú ember megbüntetésérõl. Az bocsát meg, aki vállalja, hogy az igazság rendjébõl átlép az irgalom rendjébe!

Szó sincs tehát arról, hogy kedvessé kell tenned magad számára azt, aki bánt téged! Még arról sincs szó, hogy elnézõvé kellene lenned azzal szemben, akinek meg kell bocsátatod! Arról van szó, hogy a saját jól felfogott érdekedben ne foglald el magad büntetést, visszavágást kitaláló gondolatokkal! Mert ha ilyenekkel foglalkozol, akkor pontosan te vagy az, aki nem tudsz nyugodtan aludni! Ne hozd meg a téged bántónak ezt az örömet!

Nagyon szeretlek és megáldalak a BENSÕ BÉKE LELKÉVEL!"
(Hang könyvbõl részlet)

.


"Minden reinkarnációnak CÉLJA az, hogy ÉN abszolút ELSÕ helyre kerüljek az újraszületett életében. Annak életében vagyok ABSZOLÚT ELSÕ, akinek életében nincs második!
Tehát annak, aki megszabadult megkötözöttségeitõl , és így Lelkemnek lelkében szabad bejárata van, tehát Velem együtt hozza meg döntéseit. Ennek legfõbb elõfeltétele az újjászületés. Ilyen értelemben mondtam az elõzõ fejezetben, hogy minden reinkarnációnak ez a célja." (Hang - 7/584)


". Kimondhatatlanul fáj szívemnek az, mikor azt kell tapasztalnom, hogy nem kerülhetek az abszolút ELSÕ HELYRE életetekben. Tehát arra a helyre, amelyen ha lehetnék, akkor az a törvényszerûség, amelyet soha senki meg nem változtathat, azt igazolná, hogy nincs is második hely. A második hely csak fantáziálás!
Igen, mert ahol Én irányíthatok, ott megteremtem az alázatnak azt a légkörét, amelyben a felszínen lehet ugyan vihar, de a mélyben mindig várja Enyéimet az Én békém.
A legerõsebb tölgyet is ketté törheti egy nagy vihar. De a legnagyobb vihar sem tud mit kezdeni a kicsiny ibolyával. Az ibolya ismeri a törvényszerûség hatalmát, bele simul anélkül, hogy lázadna ellene. Így a vihar elmúltával nem megtépázottan, hanem még frissebben, még üdébb illatozással mosolyog a Nap felé." " (Hang - 8/599)

.

Reinkarnáció keresztény szemmel

10 perces video