TÉMA: Az Élet....

Képzeld azt, hogy egy folyóban úszol! A víz kéklõ és élõ.
Az élet vize ez.
Képzeld azt, hogy néha hullámokat vet a víz és sodródsz hol lassabban, hol gyorsabban!
Az élet dolgai ezek.
Képzeld azt, hogy néha elfáradsz, szürke felhõkbõl esõ áztat, és olyankor a partra kívánkozol!
Nehézségek ezek.
Képzeld azt, hogy egy-egy öbölben a folyó lelassul, és te megpihensz!
A gondoskodás öblei ezek.
Képzeld azt, hogy partra szállsz és gazdagon nyíló, illatos rétre találsz!
Száz meg száz mosoly örökké nyíló szirmai ezek.
Képzeld azt, hogy langyos szellõ karjai ölelnek, s szárítják nedves ruhádat!
Szerelmes kezek lágy fuvallatai ezek.
Képzeld hozzá az aranyló napot! Melegségét érzed a bõrödön és a szíved mélyén.
A törõdés sugarai ezek.
Képzeld azt, hogy a part mentén gyümölcsfák ontják feléd tavaszi zöldjüket és te lombjaik alatt üldögélsz!
A nyugodt pihenés árnyai ezek.
Képzeld azt, hogy behunyt szemmel falevelek suttogását és fûszálak hajladozó neszét hallgatod!
A csend hangjai ezek.
Képzeld azt, hogy gyümölcsöt szakítasz a fáról, és ízét kívánva beleharapsz! A mézédes nedv hegyrõl lezúduló kristálypatakként mossa át tikkadt torkodat.
Új életerõ íze ez.
Képzeld azt, hogy fürge szárnyú, röpke pillangók játszadoznak pajkosan gondolataid körül!
Az öröm apró gyermekei ezek.
Képzeld azt, hogy zamatos, fûszer illatú levegõt szívsz be az orrodon, mely felüdíti tested, lelked!
A szabadság illata ez.
Képzeld azt, hogy amikor kinyitod a szemed, és az égre pillantasz, fehér felhõk vattapamacsán átívelõ szivárványt látsz, mely a nap sugaraitól áttetszõen ezerszínûre festi folyódat!
A szeretet sokszínûsége ez.
(ismeretlen szerzõ)

Az Élet vize

Volt egyszer egy kislány, szép volt, tündöklõen szép, még a Napnál is ragyogóbb, mert tiszta szívével soha nem bántott meg senkit.
Egy napon aztán apja kiküldte õt a kútra az élet vizéért.
Menj, vidd ezt a vödröt, és merítsd bele a kútba. Amikor megtelik vízzel, gyere vissza hozzám.
Úgy tett a lány, ahogy az apja kérte, mikor a vödör színültig telt a kút friss vizével, elindult hazafelé. Ám mire hazaért, egy üres vödröt tartott a kezében.
Mi történt? - kérdezte az apja.

Ó, semmi, a vödröt, ahogy kérted belemerítettem a kútba, és megtöltöttem az élet friss vizével.
Hiszen ez a vödör üres mondta az apja, és nevettek mindketten. Hová lett, gyermekem, az élet vize?
Mindent úgy tettem, ahogy tanácsoltad. Ám ahányszor csak belemerítettem a vödröt a tiszta vizû kútba, megjelent egy ember, s mert szomjas volt, neki adtam az utolsó csöppig. Így ment ez végtelenségig, míg a kút majdnem ki száradt.
Végül épp annyi vizet adott, amennyivel az utolsó vödröt telemertem.
Az apa mosolygott.
És hol van az a víz?
Mindenfelé. Amerre jártam, mindenkinek adtam belõle, aki kért.

"Adj jót, ha adni tudsz, ha jót nem tudsz adni, ne adj semmit."
(ismeretlen szerzõ)

Az élet vonata

Az élet olyan, mint egy vonatutazás; gyakran beszállunk, kiszállunk, vannak balesetek, néhány megállónál kellemes meglepetésekkel találkozunk, míg mély szomorúsággal a másiknál.

Amikor megszületünk és felszállunk a vonatra olyan emberekkel találkozunk, akikrõl azt hisszük, hogy egész utunkon elkísérnek: a szüleinkkel.
Sajnos a valóság más.
Õk kiszállnak egy állomáson, s mi ott maradunk nélkülözvén szeretetüket, együttérzésüket, társaságukat.

Ugyanakkor, mások szállnak fel a vonatra, akik fontosak lesznek számunkra.
Õk a testvéreink, a barátaink és mi szeretjük ezeket a csodálatos embereket.
Néhányan azok közül, akik beszállnak csupán kis sétának tekintik az utazást.
Mások csak szomorúsággal találkoznak útjuk során.

Mindig vannak olyanok is a vonaton, akik készek segíteni a rászorulókon.
Néhányan amikor kiszállnak, el nem múló hiányérzetet hagynak maguk után.
Mások fel-és leszállnak, s mi alig vesszük észre Õket.

Lehetnek olyanok akiket nagyon szeretünk, mégis másik vagonban utaznak. Így egyedül kell mennünk ezen a szakaszon.
Természetesen megtehetjük, hogy megkeressük õket, átverekedhetjük magunkat az õ kocsijukba, de sajnos nem tudunk melléjük ülni, mert a mellettük levõ hely már foglalt.

Ilyen az utazás. Telve kívánalmakkal, vággyal, fantáziálással, reménnyel és csalódással és visszafordulni soha nem lehet.
Tegyük hát legjobbá utazásunkat.
Próbáljuk a velünk utazók jó oldalát nézni és keressük mindenkinek a legjobb tulajdonságait, jusson eszünkbe, hogy bármely szakaszon találkozhatunk szenvedõkkel, akiknek szükségük van a segítségünkre.

Mi is lehetünk gyakran elhagyatottak s az annak is maradhat, aki jelen helyzetét tekintve rajtunk segíthet.
Az utazás nagy találmánya, hogy nem tudjuk, mikor szállunk ki végleg s azt sem, hogy az útitársaink mikor, nem szólván arról, aki közvetlen mellettünk foglal helyet.
(ismeretlen szerzõ)

Az Élet himnusza

Az élet egyetlen- ezért vedd komolyan.
Az élet szépség- csodáld meg.
Az élet boldogság- ízleld.
Az élet álom- tedd valósággá.
Az élet kihívás- fogadd el.
Az élet kötelesség- teljesítsd.
Az élet játék- játszd.
Az élet érték- vigyázz rá.
Az élet vagyon- használd fel.
Az élet szeretet- add át magad.
Az élet titok- fejtsd meg.
Az élet ígéret- teljesítsd.
Az élet szomorúság- gyõzd le.
Az élet dal- énekeld.
Az élet küzdelem- harcold meg.
Az élet kaland- vállald.
Az élet jutalom- érdemeld ki.
Az élet Élet- éljed.

Az Élet tanulsága

Egy fösvény összegyûjtött fél millió dénárt, és örömmel tervezgette, hogy egy évig milyen kényelemben fog élni, mielõtt újból befektetné pénzét. Ám ekkor megjelent a Halál Angyala, hogy elvegye az életét.
Az ember könyörgött, és kérlelte az angyalt, felhozott ezer érvet, csakhogy élhessen még egy kicsit, de az angyal kérlelhetetlen maradt.

Adj még három napot, és vagyonom felét neked adom! kérlelte az ember.
Az angyal azonban még csak oda sem hallgatott, és elkezdte húzni az embert.
Csak még egy napot adj, könyörgöm, és tiéd lehet mindenem, amit oly sok fáradtsággal és izzadsággal gyûjtöttem össze!
Az angyal azonban hajthatatlan volt.
Annyit azért mégis csak sikerült elérnie az embernek, hogy néhány pillanatot kapjon, és papírra vethesse az alábbi üzenetet.

"Bárki vagy is, aki megtalálod ezt az üzenetet, ha van annyid, hogy meg tudsz belõle élni, ne vesztegesd idõdet a vagyongyûjtésre. Élj! Az én fél millió dénárom egy órával sem tudta meghosszabbítani az életemet."

Amikor a milliomosok meghalnak, és az emberek megkérdezik, hogy mennyit hagytak hátra, a válasz természetesen az, hogy mindenüket.
De a válasz az is lehet, hogy semennyit, mert õket vették el.
Buddha így tanított:
- Ez a föld az enyém, ezek pedig itt az én gyermekeim - mondja a buta, aki azt sem érti, hogy még õ maga sem az övé.
Valójában semmit sem birtokolsz, csak õrzöl egy darabig. S ha képtelen vagy továbbadni azokat, akkor azok birtokolnak téged.
Bármi legyen is a kincsed, úgy tartsd a markodban, mintha vizet tartanál.
Mert ha megszorítod, eltûnik. Ha kisajátítod, tönkreteszed.
Tartsd szabadon, és örökre a tiéd marad.

Az Élet csodája

Csak akkor érthetjük meg az élet csodáját,
ha hagyjuk, hogy a váratlan megtörténjen. Isten mindennap ad nekünk egy pillanatot, amikor megváltoztathatunk mindent, ami boldogtalanná tesz. S mi mindennap úgy teszünk, mintha nem vennénk észre ezt a pillanatot, mintha nem is létezne, mintha a ma ugyanolyan lenne, mint a tegnap, és semmiben sem különbözne a holnaptól. De aki résen van, az észre fogja venni a mágikus pillanatot. Bármikor meglephet minket: reggel, amikor bedugjuk a kulcsot a zárba, vagy az ebéd utáni csöndben, és a nap bármelyik percében, amelyik nem látszik különbözõnek a többitõl.
Mert ez a pillanat létezik, és ebben a pillanatban a csillagok minden ereje belénk száll, és segítségükkel csodákra leszünk képesek.
A boldogság sokszor áldás - de általában meg kell harcolnunk érte.
A mágikus pillanat segít, hogy megváltozzunk, és elinduljunk az álmaink után. Lehet, hogy szenvedni fogunk, nehéz pillanatokat élünk át, és sok csalódás ér - de ennek egyszer vége lesz, és nem hagy gyógyíthatatlan sebeket. És amikor túl vagyunk mindenen, emelt fõvel tekinthetünk vissza. Szerencsétlen, aki nem mer kockáztatni.
Lehet, hogy soha nem csalódik, soha nem ábrándul ki, és nem is szenved úgy, mint azok, akik egész életükben egyetlen álmot követnek. De amikor visszatekint - hiszen mindannyian visszatekintünk-, meghallja, amit a szíve súg: "Mit csináltál azzal a rengeteg csodával, amit Isten elhintett a hétköznapjaidban? Mit csináltál azokkal a talentumokkal , amelyeket rád bízott a Mestered? Elástad mindet egy mély gödörbe, mert féltél, hogy elveszíted õket. Íme hát az örökséged: a bizonyosság, hogy eltékozoltad az életed." Szerencsétlen az, aki hallja ezeket a szavakat.
Mert ettõl kezdve már õ is hinne a csodákban, életének mágikus pillanatait azonban örökre elveszítette.
(ismeretlen szerzõ)


folytatás a következõ oldalon...